Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-30 / 125. szám
$ KlSZ-kiildöttgyilések megyeszerte Szombaton és vasárnap megtartották a járási és a városi KlSZ-küddöttgyűlése- ket Somogybán. A küldöttek értékelték két év munkáját, beszámoltak arról, hogy a KISZ-kong re.sszus óta mit tettek az iíjúkommunisták. „Közéletiül kell lenni” À kaposvári küldöttek vasárnap kora délelőtt a Dorottya nagytermében gyülekeztek. A küldöttgyűlés kezdetén elénekelték a K1SZ- indulót, majd Krajczár Mária elnök mondott . megnyitót. Udüvözölte az elnökséget, amelyben helyet foglalt Kiss Zoltán, az MSZMP KB munkatársa, Tolnai Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára és Szenes Imre, a megyei KISZ- hizottság első titkáré. A 123 küldött megválasztotta a tanácskozás tisztségviselőit, majd Cseresnyés István, a városi KlSZ-biaoét- ság titkára kiegészítést fűzött a testület írásos beszámolójához. Elsősorban az 1977—78-as mozgalmi évet záró és jelenlegi évet megnyitó taggyűlések tapasztalatairól beszélt Kiemelte: — Az .. értékelő taggyűléseket jól előkészítették az alapszervezetek, önkritikuson számollak be a munkáról, és a KISZ-tagok által vállaltak teljesítését is megfelelően ellenőrizték. A tervező taggyűlések nem sikerültek ilyen jól. néhány helyen húzták- halasztották őket. Ez aggasztó, gyorsan ki kell javítani a hibákat A városi bizottság számadását, amelyben a KISZ-tagak munkáját tanulását, a politikai nevelést a szervezetek életét elemezték — kiemelve a legfontosabb hibákat de jobbára az eredményeket hangsúlyozva — vitára bocsátották. A felszólalók többsége Inkább csak kiegészítette á léniákat nem hatóit. eL a gondok gyökeréig. Proity István, m SAÊV KISZ-bizottságának titlcára elmondta, hogy a sok üzemi baleset miatt célszerű lenne mindenütt munkavédelmi KISZ-es hálózatot kialakítani. Ezt a javaslatot később a küldöttgyűlés határozattá emelte. Rombauer Tamás, a mezőgazdasági főiskola küldötte a rossz tapasztalatok miatt szólt árról: javasolni kellene a KISZ központi bizottságának, hogy az iskolákban vezessék Lie a tanévvel párhuzamos mozgalmi évet, meri úgy- megszüntethetik a nyál! »uborkaszezont«. Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára hozzászólásában hangsúlyozta: — Általában elégedettek vagyunk az ifjúkommunisták munkájával. A párt biztos támasza az ifjúsági szövetség. A fiatalok javaslatait a párt- szervezetekben is figyelembe kell venni. A dicsérő szavak mellett ő is feddő hangon szólt a beszámoló egyes részeinek igénytelenségéről. Elégedetlen a párt a kaposvári KISZ- szer vezetek tömegbefolyásá- val. Nem fogadják el a sokféle védekezést, amiatt, hogy kevés a munkásfiatal és a nő a megyeszékhely ifjúkommunistái között Szenes Imre, a megyei KlSZ-bizottság első titkára így kezdte hozzászólását: — Van három észrevételem. Ügy fest, mintha nem lennének gondjaitok. Egy kicsit befelé fordultatok. a megyeszékhelyen közélelibb- nck kell lenni. És hiányolom a jókedvet, a mosolyt is. Szenes Imre ezután tolmácsolta a megyei KlSZ-bizott- ság elismerését, a jól sikerült társadalmi munkaakciókért,. a VIT-műszakokért, beszélt arról is, hogy a KISZ tekintélye megnőtt Kaposváron, s ha kijavítják a hibákat, még inkább megnőhet. Huszonhárom hozzászóló jelentkezett vitára, s Cseresnyés István összefoglalója után a küldöttgyűlés elfogadta a határozatokat. Kitüntetéseket adtak át. ezután a küldöttek megválasztották a városi bizottságot, a pénzügyi ellenőrző bizottsá got. A megyei küldöttgyűlés re 35 társukat delegálták. A bizottságok üléseztek, megválasztották tisztségviselőiket. A városi KISZ-bd- zottság titkára újra Cseresnyés István lett. őt, Keczeli Veronikát, a tanítóképző tóiskola hallgatóját és Szilágyi Erzsébetet, az elektroncső- gyár munkását ajánlotta ■ a küldöttgyűlés a felsőbb KISZ- szervbe. A küldöttgyűlés a DIVSZ- indüLóval fejeződött be. Fiatalos lendületei, kritikát Vasárnap délelőtt a Siófok városi KISZ-küldöttgyűlésen 111 alapszervezetben dolgozó 2406 fiatal nevében szóltak az elmúlt két évben végzett munkáról a fiatalok. A küldöttgyűlésen a többi között részt vettek Tóth János, a Siófoki Városi Pártbizottság első titkára, Kraliczki Zoltán né, a megyei KlSZ-bizottság titkára, dr. Gáti István tanácselnök, valamint a Bala- ton-parti város üzemeinek, vállalatainak vezetői. A KISZ városi bizottságának beszámolójához Brachna Janos titkár szóbeli kiegészítést fűzött. Hangsúlyozta, hogy manapság már egyre kévéseié aszerint ítéli meg a felnőtt közvélemény a fiatalokat, hpgy szokásaik, öltözködésük, hajviseletük ízlésük mennyire hasonlít az előző nemzedékéhez, hanem, hogy milyen színvonalasan, felelősséggel dolgoznak, tanulnak, s hogy fizikai és szellemi értelemben egyaránt jelen vannak-e a közéletben. Nos, s siófoki fiatalokról általában jó a felnőttek véleménye, s ezt az a tény is bizonyítja hogy a KISZ-szervezetek képviselői rendszeresen részt ítésznek az üzemi, vállalati vezetők tanácskozásain, a pártvezetőségi és a párttaggyűléseken, s képviselik társaikat E jó kapcsolatnak, no meg at ifjúság helytállásának köszönhető, hogy a helyi vállalatok úgynevezett ifjúságpolitikai alapja 1976 óta több mint a kétszeresére — 300 ezer forintra — nőtt A KISZ-esek a gazdasági épátö- ■munikát erőteljesen segítették, úgyis, mint az Alkotó ifjúság pályázat és kiállítás, valamint az egyéni szakmai versenyek részvevői, a fiatal műszakiak (agrárértelmiségiek) és közgazdászok tanácsának tagjai és a KISZ-radar felelős szervezői. A siófoki fiatalok 143 pályamunkát adtak be, s ebből 58-at már hasznosítottak a termelésben. A pályázat eredményével kapcsolatban e sikerek mellett azt is szóvá kell 'tenni, bogy a három nagyvállalaton (KW, GOV, DRW) és az 523-as számú szakmunkásképző intézeten kívül kisebb üzemekben, intézményekben (kivétel a kertészeti vállalat) nem készültek említésre méltó pályamunkák. A város fiatal értelmiségének nagy része húzódozik a közéleti tevékenységtől. Pedig Siófok mintegy ezer értelmiségi dolgozójának csaknem a fele harminc év körüli fiatal, s ezek között alig kétszáz KISZ-tag van. Mindössze hét értelmiségit I találunk a 111 alapszervezeti titkár között, s kevesen vesznek részt, a vezetőségek munkájában is. Punyi István, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke tartalmas és szakszerű beszámolót tartott. Mint mondotta, a PEB alapvető feladatának a segítségnyújtást tekintette. Ellenőrzéseik során még a Ili búkat elkövető gazdasági felelősök, titkárok is elismerték, köszönték munkájukat. Az elmúlt időszakban 22 szervezetnél 33 alkalommal ellenőrizték a. gazdálkodást, s ezek közül súlyosabb szabálytalanságot csupán a halgazdaságnál találtak. Itt ugyanis a titkár és egy KISZ-tag külföldi utazásának költségeire összesen 6615 forintot fizettek ki (az évi költségvetés 72 százalékát), taggyűlési határozat, illetve a városi bizottság engedélyének mellőzésével. A városi bizottság a pártszervezet egyetértésével megtéríttette a titkárnál a teljes, társával az engedélyezhető 1500 forinton felüli összeget A küldöttek közül sokan léptek a »szónoki« emelvényre, s számos érdekes — a KISZ-bizottságok, alapszervezetek életéről szóló — beszámoló hangzott el. Talán az elfogódottság és az előre megírt felszólalásokhoz való indokolatlanul merev ragaszkodás volt az oka, hogy a gondolatébresztő. vitára serkentő szóbeli kiegészítéshez és a PEB-beszámolóhoz valójában senki sem fűzött véleményt így vitáról nem beszélhetünk Tóth János, a városi pártbizottság első titkára okkal jegyezte meg felszólalásában, hogy több fiatalos lendületet, szóldmondást. kritikát várt a küldöttektől. A gyűlés részvevői ezután megválasztották a 13 tagú városi KlSZ-bizottságöt, a 9 tagú pénzügyi ellenőrző bizottságot, valamint a 18 megyei küldöttet. A városi ICISZ-bizottság titkárának ismét Brachna Jánost választották meg. A többi somogyi küldöttgyűlés hasonlóképpen zajlott le. A marcali járásiról már vasárnap beszámoltunk. Az újonnan megválasztott KlSZ-bizottság a barcsi járásban Svégel Lászlót, a kaposvári járásban Sovák Lajost, Marcali városban Ba- loghné Gombai Zsuzsát, Nagyatád városban Horváth Ferencet, a nagyatádi járásban Magyar Józsefet, a siófoki járásban Fodor Zoltánt választotta meg titkárnak. Korábban volt a »fogy, ami fogy« Korszak. Azután 1975-ben az energiahordozók világpiaci drágulása a takarékosságra irányította a figyelmet. Randeletek és határozatok születtek. A nagyobb gazdaságok főfoglalkozású energetikusokat alkalmaztak, akik szorgalmasan készítették kimutatásaikat és elemzéseiket. Ahogy azonban »napirendre tértünk« az energiagazdálkodás fontossága fölött, egyre kevésbé tűnt föl, hogy az energetikusok egy része csak a meglevő ’ helyzetet regisztrálja. Munkája inkább csak látszateredményekhez vezet, szaporítja az amúgy is sok kimutatást. A gazdaságok vezetőit ez különösebben nem zavarta. Legtöbbjüknek elég volt az, hogy nem érheti szó a ház elejét: ők alkalmaztak energetikust, az munkához látott, sőt már az eredmények is jelentkeznek ... Például : ezer liter üzemanyagot' takarítottak mag, és vállalták, hogy ... Ha jobban belegondolunk, hasonló eredmény nem csupán a gépek jobb beállításából, vagy az üzemanyag-bizonylati rend szigorításából származhat A traktorosak a megmondhatói, milyen könnyű megtakarítást elérni órabéres »ting- litanglizás« közben, és milyen nehéz tartani az üzemanyag- normát becsülettel végzett mélyszántásnál. A túl alacsony fogyasztás olykor a rossz minőségű munkáról árulkodik, vagy arról, hogy a műszakórák egy részében csak járt, de nem dolgozott a motor. Ennek fordítottja is elképzelhető: a magasabb fo- gvasztás sem jelent feltétlenül pazarlást... Egyetlen példa is jelzi, hogy az élet gyakran rácáfol a papírformára. Mindebből úgy érződhet: az energetikusok egy részét látszatmunkával vádolom, holott erről szó sincs. Csupán azt próbáltam alátámasztani, hogy egy energetikus munkába állítása még nem jelent helyes energia- gazdálkodást. Mit ér az energetikus által kidolgozott új üzemanyag-felhasználási rend, ha az a gyakorlatban zátonyra fut, mert a két ajtóval arrébb levő számviteli szakember nem igazította ahhoz a bizonylati rendszert. Ugyancsak hiába jelzi az energetikus a pö vény termesztőknek, hogy egy bizonyos kukoricafajta szárításához aránytalanul sok energiára van szükség, ha azok nem veszik figyelembe ezt a következő érd fajtaszerkezet kialakításánál. Nagyon nehéz egy energetikusnak valódi eredményt felmutatni ott, ahol ezt még csak nem is várják tőle... Nem csődéi, hogy ilyen körülmények között nem egy fiatal szakember tenni akarása megcsappan. ] Elgondolkodtató, hogy egyes munkák energiaigénye azonos körülmények közt dolgozó gazdaságoknál is nagyon eltérő. A gép, amelyik az egyik gazdaságoan 200 litert . fogyaszt egy műszaknyi szántás alatt, a szomszédban kétszer ennyit. Hasonlóan nagy a szóródás a műszaknormáknál : ugyanaz a traktor az egyik gazdaságban 10, a másikban (azonos talajon és domborzatnál) 24 hektárt szánt föl. Az első pillantásra érthetetlen különbségek nyitja, hogy gazdaságonként más módszer szerint határozzák meg a teljesí tménynormákat Egyik helyen »belekalkulálják« szervezetlenségüket, vagy az akadozó anyagellátást is, máshol mindenben az optimális körülményekkel számolnak. Hasonlóan az üzemanyagnormáknál. Egyik helyen — csak a gyári leírásokra hagyatkozva — vaktában határozzák meg a normát, másik helyen a gazdaság körülményeihez szabják. Így fordulhat elő. hogy amiért egyik tsz-ben prémiumot kap a traktoros, a másikban elmarasztalást... Mindez persze nem csupán a tízegynéhány főállású energetikussal rendelkező gazdaság gondja. Egy fölmérés szerint a tsz-eknek csak negyedében elfogadható az energiagazdálkodás helyzete. Olykor speciális szakemberrel nem rendelkező, de korszerű vezetői szemlélettel irányított gazdaságban példaadó eredményeket érnek el, más helyen az energetikus munkába állításával csak »eleget tesznek« egy rendelkezésnek. Egyebek közt ezek a gondok késztették a megyei tsz- szövetséget azoknak a közelmúltban lezajlott konzultációknak a megszervezésére, melyeken a 82 tsz mintegy másfél száz műszaki szakembere vett részt. kötetlen beszélgetések közben néhányan olyasmiről is kérdeztek, amit már nemcsak tudniuk, de másfél éve csinálniuk is kéne. Mások némi öniróniával említették, hogy miközben energetilzai elemzések készülnek, nem tudják pontosan lemérni a gazdaságba érkező üzemanyag mennyiségét. .. Müller Jánost, a tsz-szövet- ség főmunkatársát ezeknél az árulkodó megjegyzéseknél is jobbam, bosszantották azok a hozzászólások, melyek azt bizonygatták, hogy az ésszerű energiagazdálkodás ma még túlzott követelmény. Sajnos néhány helyen még több gondot fordítanak a fogyatékosságok kimagyarázására, mint a változtatásra. Számítások szerint az energiaköltségek az összes termelési költségeknek csak 6—8 százalékát adják. Talán ez a »csak« a helyenként tapasztalható közömbösség és egyhelyben topogás oka? Tény, hogy az ésszerűtlen energiagazdálkodás miatt »elpárolgó« százezrek egyetlen tsz-t sem érintenek súlyosan. Csakhogy nem ez az egyetlen szempont. Hazánkban az összes üzemanyag 40 százalékát a mező- gazdaság használja fék Ilyen arányokban már súlya van annak, aminek egy-egy gazdaságban talán még nincs. Energiagazdálkodás. A kifejezés tulajdonképpen a célra utal. Az üzemek jó ré6ze ugyanis ma még minden igyekezet — vagy látszatigyefcezet — ellenére is csak felhasználja az energiát, de nem gazdálkodik azzal. Bíró Peren« 60 millió cementeszsák Megkezdődött a próbaüzem a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában, az új, nagy teljesítményű cementeszsák-gyár- tó gépsoron. A 260 millió forintos beruházás nagyban csökkenti majd a cementzsákok importját. A gépsoron évente 50—60 millió cementeszsákot állítanak elő. Aranygyűszűt kaptak a ruhagyár tervezői I nil elő a fiókok mélyéről, és ; végül a gyűszüplombás em- le.ilap a legutóbbi szereplés- ; ről. — Egy mikiegeres kislány- ruhával .kezdődött — mondja Nagy Jóasefné. — Azután 1975-ben öt díjat kaptunk, a pécsi ipari vásárról ugyancsak ennyit hoztunk el. — Persze hiába álmodnánk meg a legszebb modelleket, ha az elképzelésünket nem tudnák a gyakorlatban megvalósítani. Jukk József szerkesztö] szabásznak és csapatának leg- ! alább olyan szerepe van a dí- I jakban, mint a mi ceruzánk- j nak. A szakma színe-java; két szerkesztő, három szabász és hat modellező dolgozik vele. Igaz, sokat vitatkozunk, mire e<rv-egy darab végleges formájában elkészül. — Természetes, hogy összeösszezördülünk — csatlakozik ia beszélgetéshez Jukk József 1— hiszen még a kiscsengőt is Az “Ez a divat« szerkesztősége és a Magyar Divat Intézet ismét meghirdette az elmúlt évek sikeres hiodellpá- lyázatát, az Aranygyűszűt. A Kaposvári Ruhagyárból Nagy Józsefnc a Könnyűipari Minisztérium, Radies Jánosné a Centrum áruházak és Dómján Tamásné a »Gabi« divatlap kiilöndíját nyerte el. A három fiatalasszonnyal a gyárban, azok között az asztalok között beszélgetünk, ahol a tervek, a rajzok megszületnek. Nagyné tizenhét, két társa is több mint tíz éve dolgozik itt, és tervezi a népszerű lányka-, kamasz- és gyermekruhákat. Öt esztendeje minden pályázaton részt vesznek; az irodaház lépcsőházának, folyosójának falait már beborították azok az oklevelek, melyeket az ország különböző tájairól elhoztak. Hosszas unszolásra sok-sok plakett, kitüntető jelvény kerátennék a ruhára, csakhogy még mutatósabb, még szebb legyen. Nem egyszerű a valóságban megcsinálni, amit ezeknek az asszonyoknak a fantáziája megteremt. Abból fakad a legtöbb vitánk, hogy félek: a szalagon, a sorozatgyártáson bukik majd ki a hiba. Sok, népszerű ruhadarab tervezője ez a három asszony. Munkájukkal a Kaposvári Ruhagyár hírnevét erősítik. A legutóbbi pályázaton azonban még egy cégnek, a Lakástextil Vállalatnak csináltak reklámot. Hogyan? Ügy, hogy az Aranygyűszú-pályázaton a nevezéskor ezer forintot kellett befizetni. Ezt a Lakástextil Vállalat vállalta magára. Cserébe azt kérte, hogy a tervezők az ő terméküket is alkalmazzák. így született a rozsdavöröS műszőrmével bélelt lánykaanorák, melynek a bélését külön kuliként is hordani lehet, a nyolc-tízéves lánykáknak való sportegyüttes barna-sárga kockás, kivehető műszőrme béléssel és a háromrészes fiúöltözet, melynek a csíkos műszőrme adja a melegét A pályázaton kétszáznegyven munka közül húszat díjaztak. A kaposváriak négy modellel indultak és három dijat kaptak. A Divatcsarnok Lotz-termé- ben, a díjkiosztó ünnepségen a könnyűipari miniszterhelyettes külön is hangsúlyozta: a Kaposvári Ruhagyár tervezői kitűnően szerepeltek. Nem a tervezőktől tudom azt, hogy a kaposvári asszonyok a hajnali vonattal sem értek a díjkiosztásra: az ünnepség befejeződött már, amikor a legjobban megdicsért emberek betoppantak. Délután az »Ez a divat« szerkesztőségének munkatál'-, sai sebtében egy kis házi ünnepséget rendeztek. Ott adták át a kaposváriak díjait. ! G. J. x Eredmények és látszateredmények Az energiagazdálkodás ellentmondásai
