Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-05 / 104. szám
ELMÉLKEDÉS AZ ALKOHOLIZMUSRÓL Az orvosok gondjai A köztudatban az él, hogy az alkoholizmus gyógyítására úgyszólván az egyetlen lehetőség az alkoholelvonó kúra, illetve különböző formáinak alkalmazása. Az egészségügyi szervezet igyekszik is megfelelni a követelményeknek, nem kevés gond közepette. Az alkoholelvonó kúrák különböző formáinak alkalmazását igyekeznek elősegíteni a törvényes állami intézkedések is. A nagyközönség körében ezek általában ismertek. Az egyes társadalmi szervek is bekapcsolódnak az alkoholizmus elleni küzdelembe, és mondhatjuk, hogy nem eredménytelenül. Ennek ellenére az alkoholizmus egyre súlyosabb gondot okoz az egész társadalomnak. Sokan vannak, akik segíteni igyekeznek, mégis az orvos egy kicsit egyedül érzi magát. Ebben a témában folytatott különböző beszélgetéseimből leszűrt tapasztalatok nyomán az a nézet alakult ki bennem, hogy hasonlóképp éreznek a törvényhozóív, a jogászok, a pedagógusok és a társadalmi aktívák is. Talán közelebb kellene kerülni egymáshoz. Ennek módja számomra kérdőjel, elsősorban azért, mert nemcsak a szándéktól függ, hanem az egyéb irányú, ugyan csak fontos szakmai és társadalmi elfoglaltságoktól is. Lehet, hogy még túl kicsiny létszámú az a hadsereg, amelyik az alkoholizmussal mint ellenséggel szemben eredményesen harcolhat. Magam természetesen csak az orvos szemszögéből látom és tudom megvilágítani ezeket a részleteket Úgy érzem, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemben nem élvezzük azt a nagyarányú és összefogó társadalmi segítséget, amelyre más politikai és gazdasági területeken oly büszkék lehetünk. Az alkoholizmus elleni küzdelem össztársadalmi érdek, így össztársadalmi feladat is. Ilyen feladat a veszélyeztetett vagy érintett egyének fölkeresése, támogatása, sokirányú segítése mindenki részéről. Nagyon sokszor látjuk azonban, hogy ezeket az általában akaratgyenge embereket a környezetük inkább beleviszi az alkoholizmusba. Az ezzel a tevékenységgel szemben kifejtett munka sokkal kisebb mértékű, nemegyszer családi szinten megreked. Ahhoz, hogy egy ellenséget legyőzzünk, nagyobb anyagi, személyi és erkölcsi erővel kell rendelkeznünk, mint amilyen az ellenség birtokában van. Az alkohol jelentős erőt képvisel. Társadalmunkban azonban adottak a feltételek és az erőtartalékok az eredményes küzdelemhez, csak mindenki érezze kötelességének, hogy egyre nagyobb mértékben, teljes erkölcsi odaadással vegyen részt ebben. Az alkoholizmus gyógyítására megvalósítottuk az elvonókúrákat, azonban ezek eredményességének alapfeltétele, hogy a közvetlen és aránylag rövid idejű kezelés után ne veszítsük szem elől a kezeiteket, törődni tudjunk későbbi sorsukkal, segítsük az életvezetés kialakítását. Ezt a célt szolgálja a gondozói rendszer. Ma még azonban kevés az anyagi alap, kicsi a személyi állomány, tehát nincs megfelelő apparátusunk. A gondozói munka csak részben orvosi felatad, tehát ez az a terület, ahol a társadalom az orvos munkáját közvetlenül is nagyon eredményesen támogathatná. A támogatásnak jól ismert módjai vannak, mint például à gyógyult alkoholisták klubja, antialkoholista klub, különböző antialko- koholista szervezetek stb. Ezek megvalósítása inkább a társadalmi, kulturális szervekre vár; tevékenységükhöz az orvos segítséget tud nyújtani. De segítséget tudnának nyújtani a gondozásban a brigádok, a munkatársak, a barátok, akik az összejöveteleket úgy szervezik, hogy messzemenően tekintettel vannak a ve- zélyeztetett egyénekre vagy a gyógyult alkoholistákra, segí- te’nek nekik beilleszkedni a társadalomba. Figyelemmel kísérhetnénk azt is, hogy a gondozás jellegű orvosi rendeléseken az illetők mindig megjelenjenek. Ez olyan természetesnek látszik, hogy szinte nem is tudom, miért nem valósul meg. Leírtam néhány gondolatot azok közül, amelyek leginkább foglalkoztatnak, amikor az alkoholizmus kérdésével találkozom. Az alkoholizmus nemcsak azok gondja, akik szenvedő alanyai, hanem mindnyájunké. Nemcsak társadalmi és gazdasági megítélésről van szó. Ismerjük azt a közmondást, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Ezek az emberek hozzánk tartoznak, velünk együtt élnek, magatartásuk, erkölcsi normáik a mindnyájunkról alkotott magatartási, erkölcsi képet is befolyásolják, tehát szerepet játszanak nemzeti megítélésünkben. Ezért is, mind- annyiuk ügyében kell vállalni a harcot az alkoholizmus ellen, Dr. Kopa János • • ELETKNK Országos fotókiállítás Nagykanizsán hullámok mintha most elmaradnának, az alkotók nem kitűnni kívántak, hanem, inkább jó munkával részt venni. H. B. Ovo bácsik és ővoncok Németh (Antalnak hívták az 1830-as években megnyílt esztergomi óvoda vezetőjét. Nem elírás a keresztnév. Férfi volt és az »óvó úr« mellett »óvó bácsik« látták él a gyerekek felügyeletét, oktatását Mintha helyes pedagógiai érzékkel előre látták volna, ami mostanában nálunk is napirendre kerül: azt, hogy a férfiak is vegyenek részt az óvodai nevelésben. Mindezt és az esztergomi óvodák történetének a felidézését az is időszerűvé teszi, hogy Brunszvik Teréz Ángyaikért néven 150 évvel ezelőtt, 1828-ban létesítette Budán az első magyar óvodát. Csakhá- mar társaság alakult az óvodák országos elterjesztésére. Az esztergomi kisdednevelő intézetet az elsők között hozták létre. Ez csak néhány évig működött, de a hatvanas évek elején munkához kezdett az esztergomi kisdedóvó társulat, az ország egyik legrégebbi ilyen intézménye, amely csakhamar »kinőtte« otthonát. Az alapszabály szerint ugyanis a gyerekek minden megkülönböztetés nélkül látogathatták az óvodát. Ezért a mai Boty- tyán János utcában- egy másik, nagyobb épületet vettek. Itt ma is óvoda működik. Már akkor jól fölismerték az óvoda pedagógiai szerepét, jelentőségét. A társulat jegyzőkönyvei így szólnak erről: »a nevelészet az ifjúságnak zsenge korától veszi kezdetét«. Az alapszabály pedig nemcsak azt tűzte célul, hogy másfél éves kortól 6 éves korig a gyerekeket »minden veszélytől« megóvják, hanem azt is, hogy »a magyar nyelvre, némely műügyességre« oktassák. A múlt század második felében különösen keresetté váltak az óvodák. 1886-ban nyílt meg Esztergom harmadik óvodája, amelynek céljai már nagyon megközelítették a maiakat: »kicsinyek szabott mód és rendben óvatnak; tehetségük rendszeresen fejlesztőül-. s az elemi oktatáshoz előkészíttetik«. A századfordulón kezdett munkához a város első óvodavezetőnője. Tevékenysége az országos »példányóvodához« (mintaóvoda) igazodott. Ma a Bottyán János utcai óvodán kívül még hét óvoda működik a városban, és most. tervezik a legújabbat — a kilencediket —, amely 100 személyes lesz. = TÓTH BÉLA __ 3 3E~aE Legendák a léről j Tíz év óta minden esztendőben bemutatják Nagykanizsán az Életünk címmel meghirdetett országos fotópályázat legjobb alkotásait. A szerdán délután megnyílt tárlat képanyaga tükrözi: évről évre szívesen vesznek részt amatőrjeink a nagykanizsai kiállításon. A helyiek tudják a legjobban — Zalavári Gyula, a Hevesi Sándor Művelődési Központ igazgatója megnyitójában ki is emelte —, hogy az évtized legjobb kiállítását sikerült ez alkalommal megrendezniük. A város csupán ösztönzést adhat; az új művelődési központ reprezentatív kiállítóhelyiségével hozzájárulhat a bemutatás színvonalának emeléséhez; a siker végső soron a fotósoktól függ. Nagykanizsán jól választottak témát az országos pályázat kiírására. Életüaik_ ábrázolása oly tág lehetőséget kínál a fotósoknak, hogy csupán egy számít a zsűri előtt: a minőség. Évről évre központi témaként szerepel a kiállításon a munkások élete, a munka és a szabad idő. A Magyar Fotóművészek Szövetségének tiszteletdíját egy olyan, alkotás kapta, amelyik színvonalasan fejezi ki a munka hősiességét. Gyenes Kálmán (Szeged) képsora az algyői olajmezőre kalauzolja el a nézőt. Az öt kép középpontjában az ember áll, ám jól érzékelteti magának a tájnak a változását, átalakulását is. A napraforgós mező büszkeségei a magasba nyúló kutak. Zala megye különdíját Gebhardt György (Budapest) kapta Mezőgazdasági táj című alkotásáért. Nagy hangsúlyt kap a kiállításon életünk változása. A táj átalákulása mellett az emberek életének formálódása. Itt említhetjük meg a somogyiak közül Gyertyás László Urbanizáció című montázsát. A Somogyi Fotó- és Filmklub több tagja szerepel a kanizsai kiállításon; Csonka Béla, Juhos Nándor, az oklevéllel jutalmazott Nagy Lajos és Tóth Béla fotóit jegyezhettük meg a már említetteken kívül. Nagyatádról Durgó Tibor vesz részt a kiállításon. Nem hiányoznak a »köny- nyebb hangvételű« fotók sem. A Love story romantikus megfogalmazása mellett az ifjúság életéről több valósághű képet láttunk. A sport, a humor, az emberi test szépsége vonzza szemünket egy- egy megörökített pillanat, mozdulat nyomán, A nagykanizsai fotókiállítás fejlődését azon mérhetjük le leginkább, hogy az »örök« témákat egyre egyénibb felfogásban mutatják be, A dtvatÉs akkorára elvégeztem magamban, hogy pusztalakó létemre nékem minden kóborral olyan barátságban kell lennem, az ősök is mindig erre intettek, hogy rajtam sarcot zsugoriságomért ne húzzanak. Amit kérnek, adjam oda szépszerével, különben elveszik erőszakkal. Föíistápoltam őket; három nap se kellett hozzá. Három lovat alájuk, s menjenek, ahol a part szakad. Nem históriáztak maguk körül, pedig, ahogy mocskaikból kimosdattam őket, látszott, hogy jó utakra szülte őket az anyjuk. Derék, szép szál legények voltak, kik ezzel az erővel lehettek volna fejedelem katonái, vagy kurjantó püspökök tán, de hát nem volt hozzá szegényeknek szerencséjük. Valahogy eleitől kezdve szembejártak a szeleknek. Az aztán elgorombította őket Csak, hogy így a pusztai ispitályom- ban összebarátkoztunkban kicsit kinyílt a kenyériesőjük, megvallottak nagy .kíváncsi titkukat, mekkora kincset raboltak ők, hogy lehetne azt pénzé tenni. Nem firtattam, miféle kincsekért akasztatta föl magát Bankó, s hogy miért verették magukat félholtra emezek, hisz még azt hiszik, megsajdultam zsákmányukra. Nekem elég a magamé. Még sok is néha. Előhoztak egy hosszú, var- rottas bőrtokot; kinyitják, hát mérnöki rajzok benne. Ezek a kincsek. A budai úton jött hat napja egy katonai födeles kocsi. Kísérte tizenkét vasas német. Ezt fogták el Bankóék. A katonák közül ledurrantottak négyet, megszaladt nyolc. A kocsiban ülő tisztek riadt tétlenséggel nézték, hogy szedik el málháikat. De közben meg- szégyellhette magát az elfutott nyolc, s visszavágtattak, míg a rablók a málhákkal ci- helődtek. Elfogták Bankót négy társával együtt. Kísérték Szolnoknak a kocsit, foglyokat. de annyira sietve, hogy a topóiknál levő málhákat se rakták vissza, hanem az elfogottakkai vitették. Ahogy átlfompoztattaik a Tisza túloldalára, csak a kezük volt összekötve, h#t ezek hárman, akiket én istápoltam föl, csak elillantak egy alkalmas helyen a láposokba. Mentek a nehéz vasruházatú katonák utánuk, s míg el nem süllyedtek, verték a menekülők fejét. Emezek megszabadultak, náluk maradt a bőrtok. Nézem aztán a kincset, a keresztesek hadivállalkozásának tervei voltak. Temesvár és környékének felvonulási útjairól. Készítette Marsigli osztrák császári és királyi hadmérnök. Én ezt a Marsiglit ismertem. Nem mondom, hogy kártyáztam vele, de a karlováci békesség után megfordult Csanádon, csak úgy civilesen. Különben tábornoki sarzsi nyomta annak a vállát. Szóval valami kifürkészés ügyében oda alá járt nálunk, Csarilu' HÉTVÉGI TÁJOLÓ Tárlatok r g r 1 I es : : . Fáradt hétvége következik a megye művelődési intézményeinek előrejelzése — vagy inkább: hallgatása — értelmében. Balatanboglárról érkezett viszont a jó hír. hogy a Vikár Béla Művelődési Központ és a Műcsarnok rendezésében megnyílik a hagyományos kápolnatárlat, a Kék és a Vörös kápolnában. Május hetedikén, vasárnap délelőtt Fett Jolán Munkácsy-díjas textilművész és Perez János Munkácsy-díjas ötvösművész kiállítását Bereczky Lóránd művészettörténész értékelő elemzése nyitja majd meg. A kamaraszínpadon a Boglári Általános Iskola kamarakórusa szerepel. A szoborparkban Nemes Attila szobrászművész kiállítása fogadja az érkezőket. Egyébként a kápolnatárlat hétfő kivételével mindennap 10—12 óráig, illetve 14— 20 óráig tekinthető meg június 25-ig. A kiállítás rendezője Jerger Krisztina művészettörténész. A Népszínház havi tájékoztatójából ollóztuk a hírt, hogy pénteken Marcaliban terveznek előadást: Tamási Áron Búbos vitézét és Nagy Lajos Képtelen természetrajzát. Új kiállítás fogadja a hétvégén a Somogyi Képtár látogatóit; itt szeretnénk hangsúlyozottan felhívni a figyelmet. Honty Márta iparművész pénteken délután 17 óra 30 perckor nyíló tűzzománc kiállítására. Rideg Gábor, a Művédon. Kászon basával egyeze- lődtek, valami területcserén, amit békességgel akartak volna mind a két részről rendezni. Ez volt jöttének meséje. Mért jött, mért nem, nekem nem mondta. Amúgy minden érdekelte. Lerajzolta még a pásztori kutyákat is. Meg kisgyerekeket, öreg tölgyfákat, tücsköt és bogarat. Az én gyógyult vendégeimet pedig nagyon törte a csihori- hogy de mondjam sebesen, mi járhat ezekért? Hát mondom akasztófa, ha olcsóbban számítjuk. De ha a tortúrázásokat odatesszük az árához, az akasztófánál is csúfosabb halál. Nem olyan nagyon féltek ők attól. Hányszor szembe találkozhattak életük során vele, tán maguk se tudnák megmondani. Hanem dühösek lettek, hogy én csak be akarom csapni őket. Magam akarom lerántani a kincsért a sápot! Mondom, akkor vigyétek, vásározzatok vele ti! Gyékényfonatú nyergeket készítettem alájuk, egy kis aprópénzzel is megtákoltam őket, bitangból hozzám került birkát vágtunk, annak húsát vitték magukkal. A bőrtokot rám hagyták. Mondom: vigyétek csak azt is! De nem. Hátha valahol katonákkal ütköznek meg, nem mossa le az isten se róluk » kilétüket. De hát nekem is úgy égette a kunyhóm oldalát, hogy perc nyugalmam nem maradt miatta. Ha bárki éngem meg vizitál. sehogy se tartozik csikópásztori fölszereléseim közé ez az átkozott mappa. Rekkentsem a zsombékok mélységes fenekére? Rajtam hiába keresnék! (Folytatjuk) szét főszerkesztője vezet be elemző módon a Kaposváron élő művésznő alkotói világába. A kiállítás hétfő kivételével 10—18 óra között látható mindennap. Újra hallat magáról a kórusmozgalom. A X. dalosünne- pet rendezik meg a megye- székhelyen szombat délután 14 órákor a Latinca Sándor Művelődési Központban. A II. Rákóczi P'erenc, a Tóth Lajos, a Gárdonyi Géza, a Hámán Kató, a Kisfaludy utcai, a Bartók Béla úti, a Petőfi Sándor, a Berzsenyi Dániel, a Szalma István, a Vörös Hadsereg úti, a Zrínyi Ilona és a Krénusz János általános iskolák kórusai adnak találkát egymásnak ezen a délutánon. Pénteken délután 17 órakor az * olstyni tanárképző főiskola negyventagú kórusa szerepel a tanítóképző főiskolán. Az 503. számú Rippl-Rónal József Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatósága és KlSZ-bizottsága _ juttatta el szerkesztőségünkbe azt a meghívót, mely szombaton dél- .után 15 órára szól a Munkácsy Gimnáziumba, ahol Zúgjon a dalunk! címmel Baranya, Tolna. Zala és Somogy szakmunkásképzőinek énekkari területi bemutatóját rendezik meg. Vasárnap a tánc kedvelői a Latinca művelődési központba sietnek majd: 15 órakor a Táncszínház-sorozatban a Bartók együttest láthatják. Lesznek bizonyára olyanok, akik a televíziót részesítik előnyben. Ezeknek ajánljuk a szombati programból az induló Ingrid Bergman-sorozat első filmjét, mely Hemingway híres regényéből, az Akiért a harang szól címűből készült 1943-ban. A spanyol polgárháború eseményeinek drámai történése elevenedik meg celluloid szalagon egy világhírű filmszínésznő főszereplésével. Rajta kívül Gary Coopert is látjuk majd. Vasárnap délután 15 órakor szintén sorozat kezdődik. Híres mulattató, jeles magyar filmszínész — Kabos Gyula — legjobb filmjeiből láthatunk majd válogatást. Az első Szép Ernő Lila akáca, melyet Székely István rendezett 1934-ben. 16 óra 40 perckor »Egy gyökerű két fa ága« címmel anyákna- pi műsort sugároz a televízió, s ez nekünk is alkalom arra, hogy bensőséges kötelezettségünkre figyelmeztessen... A könyvbarátoknak hétvégi ajánlatunk ezúttal Galgóczi Erzsébet új novelláskötete, a Közel a kés. Kossuth-díjas írónőnk a tőle megszokott magas színvonalon jegy-egy drámát ábrázol rövid műveiben: a tegnapi és a mai falu, a városba került értelmiségi, az elmagányosodás konfliktusait dolgozta fel novelláiban, melyek között néhánynak ott a helye harminc évünk legjobb elbeszélései között, így például a cimadónak' vagy a hatottbűcsúztatónak, a Hínárnak. A hét végén — reméljük —• napsugár játszik majd a domboldalakon, mezőkön. Kirándulási úticélul ezúttal a bogiári »hegyet« és a lassanként európai hírű nagyatádi alkotótelepet ajánljuk, az utóbbit fotóillusztrációnkkal. I
