Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-26 / 122. szám
Ag aktaíá$ új feladatai Tv-jégy set HÉTVÉGI TÁIQLÓ Felkészítés a munkára Somogyi rapszódia Milyen gyakorlati ismeretekkel, milyen tapasztalatokkal kell rendelkeznie egy végzett középiskolásnak? Ezt a kérdést vitatták meg a közelmúltban a Szovjetunió Pedagógiai Tudományok Akadémiájának éves közgyűlésén, valamint az össz-szövetségi jpedagóguskongresszuson. Az általános kötelező (10 éves) középiskolai oktatás bevezetése jelentősen megváltoztatta az iskola feladatait. A középiskolát végzetteknek tanulmányaik során nemcsak a tudományok alapjait, de a népgazdaságban. folyó tevékenységhez szükséges alapvető gyakorlatot, sőt egy-egy meghatározott szakma fogásait is el kell sajátítaniuk. . .Miként valósul meg a gyakorlatban a tanulók munkára való felkészítése? A felső osztályokban heti négy munkaóra szerepel. Ezeket a munkaórákat a tanulók az iskolai műhelyekben vagy a patronáló üzemek tanműhelyeiben töltik el. Az utóbbi években a városokban • egyre gyakoribbak az úgynevezett iskolaközi tanuló—termelő kombinátok, ahol — miniatűr méretekben ugyan — valódi termelés folyik. A gyerekek itt már nem »játsszák« a munkát, hanem hasznos tevékenységet folytatnak, például rádiókészülékeket szerelnek össze vagy gyermekruhát varrnak. A falusi iskolákban a felső tagozatosok brigádokat alakítanak, és a rendelkezésükre álló földterületen a mezőgazdasági termelés teljes ciklusát saját maguk végzik. Keresetüket szervezett kirándulásokra, zeneeszközök, sportszerek beszerzésére fordítják. Igen népszerű vidéken a? iskolai erdészet, vagy az úgynevezett »kék őrjárat«, amelynek során a fiatalok a folyók és a víztárolók tisztasága felett őrködnek, és részben ichtiológiával is foglalkoznak. Az iskolai brigádok több éves taDasztalatai a munkára nevelés e formájának jelentős hatékonyságáról tanúskodnak. Az általános képzést nyújtó iskolákban a gyakorlati munkára nevelés azonban nem jelenti azt, hogy a végzettek egyben szakmát is szereznek. Ez nem ezeknek az iskoláknak a feladata. A középiskolás, aki az iskolai gyakorlati órán traktort vezet, nem biztos, hogy traktoros lesz. A mai iskola alapvető feladata: sokoldalú, mély és szilárd tudást adni, szorosabbá tenni.az oktatás és az élet közötti kapcsolatokat, szélesíteni a tanulók szakmai érdeklődését. Fiúk, lányok sétálnak a mezőn. É nekeinek : »Tavaszi szél vizet áraszt...« Miért így indul az a riport- film, mely a kaposvári Fonó- munkás Kisszínpad tevékenységét igyekszik összefoglalni? Erre a választ egyrészt az együttes tagjainak vallomásai. másrészt a választott irodalmi művek adják meg. Közük van ehhez a földhöz, közük van Somogy hoz. Gyerekkori élményeik ide kötik ekeit, s itt akarnak használná tevékenységükkel. »Amikor én megszülettem — mondja például Tolnay Mária —, a földosztás már történelem volt. Nekünk nem volt földünk, és 1945-ben öt holdat kaptunk. Szüleim most a tsz-ben dolgoznak, én népművelő lettem.« Kovács László így vall: »Majdnem mindannyiunknak van köze a földhöz — szüléink révén. Somogyiak vagyunk, és itt 1945 előtt alig volt ipar. Mi hét hold földet kaptunk, nagyon szegények voltunk...« Pontos és biztos fölmérése annak: honnan jöttek. Érzékélitetá az eredetet, ugyanakkor a távlatot is, amelyet eddigi élet- sorsukkal bejártaik. Látjuk, aminit a kiváló minősítést átveszi az együttes vezetője, Vertes Elemér. A Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának stábja arra a kérdésre válaszolt a film segítségével : mitől kiváló a klub. Darabrészletekfoől, véleményekből, vallomásokból épül a válasz. Emberformáló erejfc van ennek a közösségnek. Személyiséget kiteljesítő, erkölcsi arculatot módosító, nemesítő a közös munka. Igazi közösség az. amelyben együtt — és egymásért — dolgozik bolti eladó, szakmunkás, népművelő stb. S valahogy ettől a közös tevékenységtől többek lettek a munkahelyükön is, úgy ért zem. Évente körülbelül száz előadást tartanaik. A megyében és a megyén kívül. Színházat pótolnak ott, ahova színház nem jár. Közönségbázással rendelkeznek. Valljuk be, ellenszurkol ókkal is, aliogy ez már sikeres együtteseiknél lenni szokott. Gondokkal küszködnek, erről is nyíltan beszél a film. Igazi otthonuk tulajdonképpen nincs, holott tizenhat éve folyamatosan dolgozik az együttes. Szó sincs arról, hogy minden produkciójuk remeklés. De minden egyes produkció mögött munka van. Olykor — mint ez a valóban minden fontosat elmondó riportfilmből kiderül — egészen kemény, önmagukat nem kímélő munka. Látjuk őket tréning, megerőltető próba közben is. Zokszó nélkül végzik a gyakorlatokat, igyekeznek a rendezői instrukcióknak megfelelni. S teljes csak úgy lehet a kép, ha a felvevőgép bekíváncsisko- diik a munkahelyekre is. Az óvónőt az óvodában, a koron- gozót az agyagiparosoknál, a raktári dolgozót a mérleg- pultnál, az eladót a boltban »keresi fel«. «■Mindenki elfogadja a gyár közművelődési célkitűzéseit, a munkás jellegünket pedig meghatározza az a közeg, amelyben játszunk« — fogalmaz Vértes Elemér együttesvezető. Ezt illusztrálják a produkciók is: az Altinaj, a Somogyi rapszódia, a Rodopei rekviem, a Vasravert fohász, az Anyaföld stb. Az Őszinte, sokoldalúan bizonyító filmet Bednai Nándor rendezte, szerkesztője Bükkösdi László, riportere Gombár János volt Nagy kár, hogy a 2. műsorban az angol—magyar futballmérkőzés idején sugározták! L. L. Szép magyar könyvek A Méláim innen és ii Barcs kínál vonzó programot szombati-vasárnapra. Szombaton 17 óra 30 perckor fúvószenekari. koncertet rendeznek a művelődési központban. Közreműködik a barcsi fúvósszextett, az ifjúsági fúvószenekar és a komlói úttörőzenekar. A hangverseny egyúttal ^barcsi együttesek minősítésére is alkalom. Ugyanaznap este két előadást tart a Budapest Tánc- együttes Barcson. Noha a műsorváltozás jogát fenntartják, valószínű, hogy a Tájak—emberek, Triptichon és Mozaik című produkcióiknak tapsolhatnak a nézők. Ifjúsági találkozót szervez vasárnapra a KISZ Barcsi Járási Bizottsága. Néhány érdekesebb program a xkts VIT«-íől: a fiatalok 14 órakor felvonulnak a főútvonalon. A strand szabadtéri színpadán, fellép az EIVRT pécsi elektronikai gyárának tánccsaportja. A VIT- küldöttck találkozójára a művelődési központban kerül sor 15 órákor. Az úttörőknek — akárcsak szombaton a kaposvári Somogy Áruház előtt — aszfaltraj ^versenyt rendeznek. Lesz kispályás labdarúgómérkőzés, kézilabdázás, lövészverseny, modellezőbemutató, motoros ügyességi verseny is Barcson. A kulturális programról a kaposvári KI- SZÖV zenekara, valamint pol-beat énekesek gondoskodnak Este tábortűz! A részvevők Almási László sportfotókiállítását is megtekinthetik. Marcaliban a hét végén a színjátszó rendezők járási továbbképzésén Máté Lajos, Montágh Imre és Lengyel Pál tart elméleti és gyakorlati oktatást. Tabon, a Zichy Mihály Művelődési Házban szombaton délután 16 órától öregek napját tartanak a Béke Tsz rendezésében. Műsort ad a tabi népi együttes és a zeneiskola. Vasárnap diszkóprogram várja a fiatalokat, Böszörményi Gergely lemezlovas közreműködésével. A gyermeknapi rendezvényekről — ha szűkszavúan is — már írtunk fentebb*. A . kaposvári Vörös Csillag Filmszínház egy japán rajzfilmmel járul hozzá az ünnepi eseményhez: Csizmás Kandúr a világ körül — ez a címe. A szinkronizált film ötletét Verne Gyula 80 nap alatt a Föld körül című regénye adta; bizonyára sok izgalmat, humort tartogat a gyerekek számára. S most tekintsünk a megyehatáron túlra! Javában tartanak a Dombóvár környéki napok rendezvénysorozatának eseményei. Szombaton Kodály Zoltán emléktábláját koszo- rúzzák 11 órakor, este 18 órakor pedig az Apáczai Csere János Szakközépiskola kórusa, az Állami Zeneiskola, az Ének- zenei Általános Iskola, a Gőgös Ignác Gimnázium és a Kapós-kórus tart hangversenyt Kodály műveiből. Vasárnap 10 órakor Kaposszekcsőn gyer- mekbábcsoportok - találkoznak, a hetényi parkerdő pedig délutánra várja a fiatalokat: a politikai dalok fórumát rendezik meg. Itt a KISZ Központi Művészegyüttes folkpódiu- ma szerepéi. Ezenkívül Dombóváron és környékén sok sportprogramot szerveztek. Lesz tehát hova kirándulni. Azoknak viszont, akik a megyehatáron belül kívánnak maradni, ezúttal a somogyvári bencés apátság romjait ajánljuk úticélul. A monostor alapítólevele 1091-ben íródott. I. László Szent Egyed tiszteletére alapította a provence-i Saint Gilles-i apátság felügyelete alá helyezett épületegyüttest. A felszentelésein II. Orbán pápa követe is jelen volt, László király pedig Odilo apátnak adta át a bazilikát. Szerzetesiskola is működött itt. A kiásott bazilika kelet- n—ugati főtengelyű építmény, két nyugati toronnyal. A déli mellékhajóból a nyugatinál kisebb, bélletes román kaput tártak fel. Az előkerült kőfa- ragváinyok készítői minden valószínűség szerint a magyar király kőfaragó műhelyének mestered, akik között lombard és francia származásúak is voltak. Képünkön a Rippl-Ró- nai Múzeumban található egyik legszebb somogyvári farag- vány látható. A forrásmunkák szerint Lászlót itt temették el, s csak később szállították koporsóját Nagyváradra. A francia apátság és Somogyvár kapcsolata a XIV. század végén szűnt meg, magyar apát Imre király idejében került a monostor élére. A somogyvári apátság romjai a múlt idők néma tanúi. À kéziratok kiadói gondozása, a nyomdák munkája ösz- szehangoltan testesül meg az elkészült könyvben. Évről évre versenyre kelnek a kötetek; esztétikai megjelenésük, szépségük alapján díjat szerezhetnek. A szép külső' pe- di? elválaszthatatlan a könyv tartalmától, idézzük csak emlékezetünkbe a Magyar Helikon Kiadónál megjelent László király emlékezete című művet, a gyerekeknek szánt Mó- ra-köteteket, Kormos István A pöttyös zöld lovacska bátyja címűt, melyet Reich Károly illusztrált. Megőrizte az eredeti ^külsőt az Akadémiai Kiadónál megjelent Arany János Kapcsos könyve, mely különösen a gyűjtők öröme. A műszaki könyvek, szakkönyvek is tartalmuknak megfelelő, szép külsőbe öltöznek. Mindezekből — az 1977. évi Szép magyar könyv-verseny díjazott műveiből — kiállítás nyüt tegnap a megyei könyvtárban. A könyveknek nincsen életkoruk. A tavalyi szépségverseny győztesei így tehát szószólói lehetnek a ma kezdődő ünnepi könyvheti eseményeknek js; a rendezvénysorozat előestéjén ők köszöntik a friss nyomdaszagú köteteket, amelyek mától kerülnek forgalomba. Az ünnepi könyvhét mai eseményei; Bárány Tamás a kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat olvasóival találkozik délután, este Marcaliban mutatkozik be, Nagybajomba várják Takáts Gyulát — este m TÓTH BÉLA 'ŰJa-űT. __s===a----||j|jp5g|gg = sSSgäS555 Legendák a lírái 1 Mindezt a szép lány szoknyájának kongása riadóztatja föl fejemben. Nem nyalábolha- tom föl a nyergembe, mint a lopott bárányt! Mit tegyek, mit ne, mert úgysem lesz nyu- govásom, míg tisztába nem hozom vele magam. Beugrók a becsali csárdába, minden rendes falu ott tartja az eszét, jártas is vagyok benne, hát kiparancsolok egy pint bort, gunnyadok a sarokpadon, hallom, teszik-veszik a lányt. Barát Pirosnak hívják. Na, a neve, de hogy ráillik, akár minden mozdulása. A bortól, a szavaktól, meg a rá való gondolástól kivirá- gosodik bennem a reménység, de olyan erővel, hogy ezeket a szájbamarkos meglett embereket mind ki tudnám haji- gálni a kocsmából. Mert aztán Pircsi pocskondiázására kerül a sor, hogy no, olyan adonyi lesz az is, akár az anyja, mert avval a jó em- börrel de piszkosul bánik, hát úgy hajigálja át akármikor a palánkon, ha a szeretőit várja, mint más szegény ember gyereke a záptojást Meg hogy csak a nevit viseli a lány, de nem a Palié az, hanem tán valaki másé. Rezgett a bicska a szűr ujjábán, meg a karikásustorom is kezdett eleven bűrré válni, de mondom, nem a virtusra van most szükségem, hanem a tudalomra. Majd csak kiforogja a szó, hogy hol lakik, mivel tudnám szavam lovát bekötni hozzájuk. Hát nyeleden furkó módjára se eshetek be hozzájuk, úgy tanítják a mesék a tisztességes viselkedést. De mintha egyenesen nekem szánták volna, csak le- pingálják, melyik utca melyik házába laknak. Törülöm szemem, szám, magam sem tudom, miképp is tegyem magam belül a portán. Én a Madárral tudtam olyan figurákat csinálni, hogy elmehettem volna vele mutatványosnak tán. El tudtam küldeni a boltba, ha a kengyelszíjba volt fűzve a csobolyó. A komiósi kocsmáros megtöltötte, kocogott a Madár vele vissza a pusztába. De járt az be ételért is, míg Szekuláéknál dolgoztam. Ha este megmondták, hogy holnap délre gőzön kelt tésztájú túrótáskát csinálnak, ami melegen jó, csak küldjem érte a Madárt. Rácsatolták a szütyőt, indult vissza. Pedig poroszkában neki is volt az olyan másfél órányi út. Most is abban bíztam. A Madárral berepülünk a Barátportára. Ügy is lett. Kapui lan házak' utcahosszan, nyomtatás időszaka, szelelik az ágyások termését. Vagy három ház ellen mondom a Madárnak, na, kedves szógám, mostan látod milyen bajaim vannak, hiszen még te biztattál, ha nem vettem volna észre a lányt, hát mostan játsszuk meg magunkat a házuk előtt. Te szépen megvadulsz, két lábon kanyarodsz egy párat, és engem behajítasz az udvaruk szájába A puffanatra majd csak figyelnek! Szitált fejével a Madár, aztán elkezdte a kabócajárást. Az olyan kényeskedős, ke- resztlépéses, rázó jármod, gyakorlatlan embert kireszeli a nyeregből. Na, azután rákezdett a karikavágtára, de* felrúg hátra, nyerít, dobálja magát, teszi a dolgát olyan emberesen, hogy laposabb eszű csikós nem tenné különbül. Kiszaladoznak az emberek az utcára, annyira dobolunk, s a nézők félelemmel lesik a habot dúró, megvadult lovat. Barátók kiszaladnak. Pircsi azon harangaljú szoknyában, amiben az utcán láttam, leve- sestállal a kezében, az anyja is mellette. En meg a lábuk elé vágódok, gyalogbéka módjára, vágva akkora port, a nézők fölsikoltottak. Én meg elnyúltam. A Madár trappolt kifelé az utcából. Némely szomszéd azt sajnálta, hogy soha meg nem kerül, mások engem vizitáltak, hogy belőlem se lesz ember többet. Tip- ródnak a jeleneten, kicsit vic- velődnek, hogy lám, én ittam a kocsmában, mégis a ló volt berúgva. Majdnem elnevettem magam. De szorítottam a fogam. Olyan lányért szorítom, akiért akár a sárkányról ledobatnám magam. Közben trágyalétrára tesznek, bevisznek Pirosékhoz. Valakinek eszébe jut, hogy öntsenek le hideg vízzel. Más, hogy csak 8 porból kéne kimossanak. Hogy hívják Karfa Mári. ku- ruzslót, mert az még meggyújthatja az életem gyertyáját tán. Nékem nem volt kedvem Karfa Márit várni. Barátné vizet hozott. Pircsi úgy szen- telgette rám ujjai végéről, ahogy halottnál szórnak. No, kinyitottam a szemem. — Hol vagyok? — Nagyon megütötte magát, csikós bácsi? Mije fáj? — Mindenem — nyögtem akkorát, a padlásról visszajött a hangom. — Vizes inget rá, tályog- gyükeret a fülibe! — intézkedett Karfa Mári, mielőtt a konyhába lépett volna. Gondoltam, tályogot ám a kend fülibe, hát gyulladásos disznónak szokták azt a kanászok! Felültem, nehogy valami szúróval nekem álljanak. Kitámolyogtam a diófa alá, imbolyogva kapaszkodtam a törzsibe. — Éhes maga, hogy ilyen gyönge? (Folytatjuk.) Somogyi Néplap a művelődési házban beszélgel a versbarátokkal. H. B.
