Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-23 / 119. szám
A vendégek 74 srázaléka elégedetlen Barcs „kinőne” kereskedelmét, éttermeit MAI KOMMENTÁRUNK Barcs csaknem tízezer lakóját közvetlenül, a környéken élőket pedig a bejárók révén közvetve foglalkoztatja * Dráva-parti település kereskedelmi ellátása. Évek óta szinte alig van olyan fórum a nagyközségben, amelyiken ne tennék szóvá: egyes cikkekből mennyiségi, másokból választékhiány van. A vendéglátóhelyek közül csupán a Boróka elfogadható. Üzemi munkások, háziasz- szonyok véleménye szerint az utóbbi években valamit javult az ellátás, ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy jó. Legföljebb azt, hogy nem olyan rossz, mint néhány évvel ezelőtt volt. A kereskedők és a vendéglátóhelyek munkáját ki-ki a saját tapasztalata alapján minősíti: ha megkapja az árut. amelyet 'keres és udvariasak is vele — elégedett. Ha nem, elégedetlen. Panaszkodik a vevő A vásárlói panaszokat csokorba gyűjtve jegyeztem föl Akik elmondták : Szabó Jánosáé, Horváth Sándor, Mare- tics Józsefné, Horváth Lajos- né, Bódis József, Kugler Istvánná, Kolics Imréné, Bruckner Istvánná és Szabó János. Elsőként említették: Barcs kenyere rossz minőségű, szikkadt, lapos. Időnként egyszerűen eltűnik a boltokból, s az emberek — főleg a hétvégi bevásárlás idején — félórát, órát várnak rá. Amikor megérkezik az egy kilogrammos rozskenyér, akkor kezdődik csak az igazi sorbaállás. A másik panasz az, hogy az ABC-ben pénteken délután, szombaton már nem, vagy csak ritkán lehet húst kapni. Levesnek való csontot pedig szinte alig. Aki szombaton megy vásárolni, az biztosra veheti, hogy csak karajt vagy csülköt kap, még akkor is. ha ott van a polcon az oldalas és a dagadó. Mert ez — hangzik az eladók érvelése — »a közületeknek van félretéve«. Tehát az éttermeknek, vagy éppen előkészítették valaki másnak. Az előrendelés hasznos dolog, ebben mindenki egyetért. Olyannyira, hogy a Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi üzemében dolgozók képviseletében egyik .munkatársuk bement a Nagy- hid utcai boltba és megkérdezte : vál'lalnak-e előrendelést. Azt a választ kapta, hogy »-most nem vállalunk«. Akikor éppen zsírszalonnát szortíroztak, olyan cikket, amelyet sokan kerestek azokban a napokban a boltokban. Barcson az áfész, valamint a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat üzemeltet boltokat. A vevők véleménye szerint az állami kereskedelemnél mindig nagyobb a választék, mint a szövetkezeti boltokban. Feleletet a különbséggel kapcsolatos kérdésre nem kaptak. Később a különbséget azzal indokolták, hogy az áfész- üzíetek csak a barcsi Füszért- nél vásárolhatnak. (Az állami boltok is onnan vesznek.) A kereskedelmi ellátással kapcsolatos gondok nemcsak az élelmiszerekre vonatkoznak. Barcson például 1400 horgászt tartanak nyilván, de egyetlen boltban sem kaphatók fölszerelési tárgyak. Aki horgászcikket akar vásárolni, annak — nem tévedés! — Babócsára kell utaznia. Ott ugyanis szenvedélyes horgász a boltvezető, és mindent beszerez, amire szükség lehet. Aki vasárut akar venni, az legtöbbször Darányba utazik, mert ott bővebb a választék, mint Barcson. Minősítenek a kérdőívek A nagyközségi tanács — a népfronttal közösen — 250 kérdőívet küldött szét: azt tudakolták, hogy mi a vélemény a járási székhely kereskedelméről. Kiderült, hogy az áruellátást — a gondok ellenére — a megkérdezettek 76 százaléka jónak, 14 százaléka megfelelőnek és 9 százaléka kifejezetten rossznak tartotta. Legtöbben — 11 százalék — a hentesáru-ellátást tartották rossznak. A minősítésben alapvetően az ját szott szerepet, hogy megtalál ta-e a vevő, amit keresett? Tizenegy százalékuk a kínálat és a kereslet összhangjának a hiányát tette szóvá. Miből adódik ez? A Barcs ellátását taglaló jelentésben olvastam: »A hiánycikkek döntő része árualap-probléma ra vezethető vissza, de a kereskedelmi munka fogyatékosságaiból, a lakossági igények pontatlan felméréséből is adódnak áruhiányok«. Az ellátást nemcsak az őslakók minősítik: a Dráva- parti település idegenforgalmában jelentős tényező a határ túlsó oldaláról napi bevásárlásra átrándulók mind nagyobb száma. Sokan itt vásárolják meg a hentesárut, a levestésztát, s térnek he egy magyaros vacsorára vagy ebédre a Borókába. Sok az „elégtelen“ A Borókába, mert máshol nem nagyon tudnak asztalhoz ülni. A kérdőívek válaszai a vendéglátással kapcsolatban elgondolkodtatóblbak : az em berek 74 (!) százaléka tartja kifejezetten rossznak az ellátást. És még egy rendkívül tanulságos adat: a vendéglátóhelyek higiéniáját a megkérdezettnek 72 (!) százaléka elégtelennek minősíti. A választékkal, valamint a kiszolgált ételek mennyiségével é- minőségével már jóval keve sebben — de még mindig 60- kan — elégedetlenek. A választékot 13, a mennyiséget ős a minőséget pedig 27 százalékuk tartja rossznak. Annak érdekében, hogy javuljon az ellátás, elsősorban a körülményeken kell változtatni. Hiszen a vendéglátóhelyek — kettőtől eltekintve — kocsmák. A másfél éve épült Boróka pedig túlzsúfolt. Négyszáz adagos konyháján nyokszáz-ezer ember részére főznek. Ennek az étteremnek szinte alig van raktára, s állandó a sorbán- állás ebédidőben a pultoknál. A kocsmáikban pedig cigarettafüst és a pultnak támaszkodó »törzsvendégek« fogadják a látogatót. Barcs növekvő szerepét az idegenforgalomban jól szemlélteti, hogy szálloda hiányában a fizetővendég! at ó-szobákban éppen olyan nehéz helyet kapni, mint főidény- ben a Balaton-parton. A határátkelőhely forgalma három év alatt csaknem a duplájára emelkedett. A nagyközség iparosodásának következtében gyorsabban nő az itt élő emberek és a bejárók — de Barcson vásárlók — száma. A változó körülmények megkövetelik, hogy az ellátást végző szervek eddigi gyakorlatukon változtatva igazodjanak a növekvő igényekhez. Dr. Kercza Imre A fölmentés néni irire szó! Nagyon Iákelt magából egyszer egy körzeti párttitkár, s szinte az asztalt verve magyarázta, hogy egyenesen sértő, amikor »nyugdíjas« párttagoknak nevezik őket. Valóban vannak közöttük, akik a megérdemelt nyugdíjat élvezik, ez azonban teljesen más dolog. Szerinte a pártmunkából nem lehet nyugdíjba menni, hiszen agitálni, érvelni, a szomszédokat felvilágosítani még az a társuk is képes, a.á netán ágyban felevő, mozgásképtelen beteg. A párttaggyűlések megjelenési statisztikáját figyelve, kirívó jelenség, hogy még mindig sok az olyan párttag, aki igazolatlanul hiányzik. Egy másik csoport az úgynevezett fölmentett párttagoké. Őket — úgymond — »leírja« a vezetőség, hiszen az ő távollétük igazolt. Mozgáskép- telenségSTt, betegségük, öreg koruk miatt hivatalosan is fölmentették őket a pártrendezvényeken való részvétel alól. Nem befolyásolják tehát a határozatképességet, egyszóval semmi gond nincs velük. A közelmúltban egy megyei továbbképzésen is szóba került, hogy minden városban és járásban érdemes alaposan megvizsgálni: mi az oka a fölmentett párttagok száma növekedésének. A mechanikus, a kényelmes magatartás semmiképpen sem fogadható el a pártvezetőségek részéről. A pártmunkában most is az alapszervezetek felelőssége a legnagyobb, az ő feladatuk, hogy a községben, a munkahelyen, a szövetkezetben, az intézményben megvalósítsák a párt politikáját, a határozatok szellemében tevékenykedjenek. S ehhez minden kommunista együttes munkája szükséges. Elképzelhető, hogy milyen kevés a »hadrafogha- tó« tag egy kis létszámú alapszervezetben (például a társközségekben), ha egyre több a fölmentett párttag. Az idősebb emberek állapota eléggé változó. Nem biztos, hogy a fölmentést örökre kérik. Nem eggyel beszéltem, aki favjyon szívesen eljárna a taggyűlésre. ha valamelyik fiatalabb társa oda-'és rissza- kisérné. A rádiót hallgatja, a tévét nézi, bele-belenéz az újságba, nem tájékozatlan a világ dolgairól, s a véleményét is elmondaná — ha törődnének vele. A pártvezetőségek fontos feladata az egész szervezet érdekében, hogy sokkal jobban megismerjék a most még fölmentett párttagok napi gondjait, s megbeszéljék velük, miként tudnának részt venni a taggyűléseken. Ez abban is segítene, hogy nem szakadnának el a pártélettől, kommunista társaiktól, s a döntésekben is részt vehetnének. Egy kommunista közösség sem nélkülözheti az idősebbek tapasztalatát, elvhűségét. Ilyen szempontból is érdemes alaposan körüljárni ezt a témát. Könnyebb automatikusan »leírni« a megjelentek közül a fölmentetteket, sokkal töbo utánjárással jár a jelenlegi egészségi állapotuk, hangulatuk megvizsgálása. Az idős kommunisták mindig szívesen veszik, ha fölkeresik őket, s kiváltképp, ha megtalálják a módját, hogy feladatot, munkát kapjanak. L. G. Szerepcserék a bemutatón À színpadról a nézőtérre vonult a csoport, a nézőtérről a színpadra ment a másik. Az előadókból befogadók, a nézőkből alkotók lettek alig fél perc alatt. A vasárnap megtartott megyei kulturális úttörőgála az állandó szerepcserék jegyében zajlott le. A Latinca művelődési központ színháztermében talán két- három érdeklődő lézengett, a kaposvári ifjúsági házban is csak azért volt közönség, mert a bábbemutató félidejében megérkeztek a MÁV nevelő- intézet alsósai, a felnőttek innen is hiányoztak. Persze senki sem várt táblás házat egy »reklámozatlan« vasárnap délelőtti rendezvényre, de elszomorít a gyanú, hogy ugyanígy közönség nélkül maradt volna a gyerekek bemutatója akkor is, ha mondjuk szombaton este a színházban tartják meg. Bár, ha jól végiggondolom, ez utóbbiért sem vethetnénk követ az érdektelenekre, mert hosszú idő alatt hozzászoktak az emberek az iskolai ünnepélyek szerencsétlen kis »marionett bábjaihoz«; azokhoz a szavalásra, éneklésre kénysze- rített gyerekekhez, akiket néhány kétes babér Maratásának vágya állított oda feszengeni a tömeg elé. A dicsőséghaj hászás, és az ennek nyomán »jogosan« kialakult gondolkodásmód — kit érdekel néhány erőlködő gyerek és a színfalak mögött körmöt rágó tanerő —. süly- lyeszti érdektelenségbe a nagyszerű dolgokat is. Hosszú időre lesz szükség, amíg feledésbe merül mindez, különösen azért, mert sok helyütt még mindig »dédelgetik« a rossz módszereket. Fölvetődik a kérdés, hogy az úttörőszövetség kulturális szemlerendszere mai formájában alkalmas-e a rossz beidegződésekkel szembeni küzdelemre? Minősítésekért, érmekért, továbbjutásért folyik a harc, s a versenyek tisztaságának hangsúlyozása, »a részvétel a fontos« jelszó pufogtatása közben a »kuliszszák mögött« még mindig »megy a szöveg«, bizonyíthatatlanul. Azok védelmében kell mindezt elmondani, akik a vasárnapi gálán boldog izgalommal zenéltek, énekeltek, báboztak, és ugyanolyan odaadással, csodálattal, ujjomgás- sal jutalmazták »nézővé« változva« társaikat. Hatalmas kincs van a kezükben. Szeretnek játszani, dalolni, és szeretnek nézni,1 hallgatni. Nem is tesznek még különbséget alkotás és befogadás között. Szánják azokat a társaikat, akik unottan, kénytelen- kelletlen állnak a színpadon, és akik, ha valami nekik tetszőt csinálhatnának, boldogan, mosolygósán, kipirultan állnának ugyanott. A szerepcserék során nézőből előadóvá lett, majd »visz- szavedlett« gyerekek — ösz- szesúgásaikból, tapsukból, beszélgetésükből tudom — nem a társaik teljesítményének nagyszerűségét vagy fogyatékosságait lesték elsősorban. Bár azt mondják, legjobb kritikus a gyerek. Azt is hozzá kell tennem, ő tud legjobban örülni annak is, ha a másiknak botladozva,’ bakizgatva, mellé-mellékfogva, de sikerül valami. (Nagyon nehéz kitalálni persze, hogy mikor mitől válik furcsán kegyetlenné vagy ugyanolyan furcsán szelíddé és segítőkésszé az aprónép, de vasárnap azt tapasztaltam: együtt örvendeztek annak, hogy valami hasonlót csinálnak, valami összeköti őket, valamit mindenki tud, amit érdemes megmutatni a többieknek.) Bizonyára van közöttük, akiből »lesz valami«, s van, akiből »csak« olyan ember, aki mindig kész a befögadásra, mindig tud mit kezdeni az idejével. Lesz köztük bábszínész, és lesz, aki otthon a gyerekeinek bábozik néhanapján, lesz kórustag s talán operaénekes, és lesz, aki szívesen dudorászik otthon a fürdőkádban, altatódalt énekel a gyereknek, tanítgatja a cérna- hangúakat, előénekes lesz a baráti körben, ahol a többiek minden nótának csak az első versszakát tudják, azt is hamisan. Lesz hegedűművész, és lesz talán, aki néhányadma- gával a pódiumon kacagtató, de otthon nagyszerű házimuzsikálásra jön össze... Visszatérve a felnőttek érdektelenségéhez : csukott szemmel semmire sem megyünk. Lehet, hogy elriasztottak az ilyesmitől, de ha nem figyeljük meg »mai állapotát«, akkor javítani sem tudunk rajta. Nem tudjuk szétvinni a kipirosodott, örömteli arcok hírét, és nem tudunk harcolni a kényszeredett, dacos arcok okozói ellen. És nem tudunk megfelelőbb formákat, emberibb gyermek— felnőtt találkozásra, egymás meghallgatására alkalmasabb »fórumokat« kitalálni. Luthár Péter Munkavédelem — a dolgozók támogatásával A SZOT elnökségének 1967. november 27-i határozata a szakszervezetek vállalati, üzemi szerveinek egyik legfontosabb feladataként határozta meg, hogy a dolgozók tevé~ kény részvételével segítsék elő az egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremtését; szervezzék meg az üzem sajátosságainak megfelelő aktívahálózatot, a szak- szervezeti testületek mellett működő munkavédelmi bizottságokat. A határozat végrehajtásának megszervezésével egy időben tovább bővült az üzemi, vállalati, szakszervezeti szervek jog- és hatásköre. Ez megteremtette a munkavédelmi feladatok szervezett megoldásának jó föltételeit.. A szakszervezetek megyei testületéi — SZMT, megyei bizottságok — mellett sorra létrejöttek a társadalmi munkabizottságok. Kidolgozott Marótárcsás fejtó'gép A Borsodi Szénbányák feketevö'gyi üzemében működik hazánk legnagyobb teljesítményű — a föld alatti bányászatban használt — maróhengere. Az üzem központjából műszerekkel figyelik cs irányítják a fejtést. A korszerű technológia naponta száz vagonnal növeli a széntermelést. munkaprogramjaik egyik fő célja volt a vállalati, üzemi szakszervezetek mellett működő munkavédelmi aktívahálózatok és munkavédelmi bizottságok megszervezésének segítése, munkájuk irányítása. Ezek a hálózatok a szakszervezeti bizottságok, műhelybizottságok társadalmi munka- védelmi felügyelőiből, a szak- szervezeti bizottságok munkavédelmi bizottságának tagjaiból, az állandó vagy időszakos munkavédelmi feladatokat ellátó aktívákból, munka- védelmi őrökből alakultak ki. Az állandó munkavédelmi aktivisták — a szakszervezeti munka különböző területein — termelőmunkájuk mellett intézik dolgozótársaik ügyeit Föllépésük a munkavédelmi szabályok megtartása érdekében gyakran nem tartozik a népszerű feladatok közé. A széles körű aktívahálózat munkáján belül elsősorban a vállalati, üzemi szakszervezeti szervek mellett megalakult munkavédelmi bizottságok eredményei érdemelnek elismerést. Ma már a legtöbb munka- védelmi bizottság alapfeladatai közé tartozik az üzemi dolgozók munkakörülményeinek fejlesztésével kapcsolatos műszaki, fejlesztési tervek felülvizsgálata, véleményezése, a kivitelezés ellenőrzése. Ezek a bizottságok aktívan részt vesznek az üzemi balesetek kivizsgálásában, a megelőzést elősegítő intézkedések kidolgozásában. Figyelemmel kísérik, hogy a balesetet szenvedett dolgozók megkapják-e a kártérítést, és szükség szerint képviselik a dolgozók érdekeit. Ha kedvezőtlenül alakul a baleseti helyzet, beszámoltatják a terület közvetlen gazdasági vezetőjét, és a helyszínen tartott munkavédelmi vizsgálat tapasztalatai alapján javaslatot tesznek a hasonló balesetek megelőzésére, a biztonsági berendezések korszerűsítésére. Szervezik a munkavédelmi nevelő, felvilágosító munkát, az aktívák, a munkavédelmi őrök felkészítését az időszerű feladatokra. Megyénkben különösen jól dolgozó munkavédelmi bizottságok találhatók például a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban, a Balatonboglá- ri Állami Gazdaságban, a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, a siófoki Gazés Olajszállító Vállalatnál, a Mezőgép Vállalatnál, a,főiskolai tangazdaságban. A Kaposvári Húskombinátban és a Kaposvári Tejipari Vállalatnál levő beruházások rendszeres ellenőrzését a munkavédelmi bizottságok kiemelt feladatnak tekintik, hogy e létesítményeket zavartalanul üzembe helyezhessék. A bizottságok egy része arra is alkalmas, hogy saját üzemének, vállalatának munkavédelmi minősítését is elvégezze. A feladatok megoldása szakmai és politikai szempontból egyaránt egyre képzettebb, rátermettebb személyeket kíván. Ezért a bizottságok tagjainak megválasztásánál erre külön figyelmet kell fordítaniuk a szakszervezeti szerveknek. Az előttünk álló célok sikeres elérése : végett tanulják meg, hogyan kell elvégezni öntevékenyen és színvonalasan a minősítéseket. Törekedjenek az egészségre ártalmas munkahelyek csökkentesére. a biztonsági berendezések folyamatos korszerűsítésére, a szociális. lemaradások megszüntetésére. Bátorítsák a táradalmi aktívákat arra, hogy kiálljanak törvényes jogaik mellett. A munkavédelmi őrök segítsék a szocialista brigádokban dolgozó munkavédelmi aktívák munkáját, szervezzék képzésüket, hogy mindennapos feladataikat mind eredményesebben végezhessék. A fő 'cél továbbra is az, hogy a dolgozók mind szélesebb rétegeit vonják be a megelőző tevékenységbe, mert a munkavédelem csak így válhat hatékonnyá a termelés minden területén. Nagy Zoltán
