Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
SzâUftésrzervezês — gondokkal Becsüst számok, elképzelt grafikonok Le ken szögezni: a szállításszervezés tökéletesítésénél fontosabb — ha úgy tetszik, égetőbb — tartalékai is vannak a mezőgazdasági üzemeknek. Képletesen szólva : akadnak még olyan lyukak is, amelyeken át milliók folynak eL Az ésszerűtlen szállításszervezés ma még «-csak« százezres károkat okoz... Mégis érdemes szólni az ezzel kapcsolatos gondokról is. Nem csak azért, mert miközben a szállítóeszközök kihasználtsága megyei átlagban 30— 40 százalékos, a gazdaságok jórésze szállítókapacitáshiányról panaszkodik. Azért is, mert a fentebb említett lyuk, ha nem figyelünk rá, évről évre tágul... Amíg gazdaságonként csak két-há- rom pótkocsis teherautó üresjáratairól, vagy kényszerállásáról van szó, a kár még nem mondható tűrhetetlennek. Csakhogy a gazdaságok egyre több szállítóeszközzel rendelkeznek, és egy ponton túl már alapkövetelmény az ésszerű szervezés. Talán akad, akinek márk szemet szúrt, hogy a kihasználtság megyei mutatója csak becsült szám. De hát sem a gazdaságokban, sem a felügyeleti szerveknél nem áll rendelkezésre pontojy elemzés. A csokonyavisontai tsz-ben éves szállítási terv készül, amely valamennyi előrelátható szállítási igényt feltérképez. Ennek alapján tudták megmondani, hogy nyolc pótkocsis IFÁ-juk és az alkalmanként használt Zetor von- tatású pótkocsik tavaly 4200 vagon árut fuvaroztak. Mint elmondták, a meglévő kocsipark a szállítási csúcshoz igazodik, de a téli és kora tavaszi időszakban sem állnak a gépkocsik. Ilyenkorra ütemezik a különféle építőanyagvagy műtrágyas;'állításokat, emellett bérfuvarozási szerződésük is van a vízvári tszszel. Ezek alapján a gazdaság főmezőgazdásza »legalább 60 százalékosra« becsülte a járművek kihasználtságát. Elképzelhető, hogy ez a szám nem egészen pontos — talán Vison tán is akad eset, hogy váratlan szállítási feladatok dugába döntik a szépen kidolgozott tervet. Az is számításba veendő: a szállítások természetéből fakad, hogy az optimális kihasználtság is csak 50 százalék körüli.. . Mondom, lehet, hogy ez a becsült szám túl szép, a Piákóczi tsz mégis jó példa. Nem egy gazdaságban az állattenyésztő telepet — a tervezői körültekintés hiányában — a takarmánytermő területtől a lehető legtávolabb építették ... A kocsik ezeken a helyeken több száz kilométert furikáznak a gazdaságon belül, mire a hatalmas zöld tömeget rendeltetési helyére juttatják. Csokonyavisántán a takarmányt a szaktelep szomszédságában termelik meg, így annak szállítása egyszerűen nem igényel szervezést. Példaadó az is, hogy az egyes ágazatok szállítási igényeinek kielégítése itt már nem »aki bírja, marja« alapon történik . .. Ha lennének grafikonok (újabb feltételes mód) a szállítóeszközök éves kihasználtságáról, a görbe valószínűleg szeszélyesen hullámzana. A csúcspontok ember és gép túlterheléséről, a mélypontok ' kényszerállásról árulkodnának. Az osztopáni tsz-ben 9—10 vagon árut tudnak »gurítani« egyidőben. Ez az öt IFA olykor sok — ilyenkor itt is a kocsi keres árut — máskor, ha például aratásidőben az öt közül kettő műszaki hiba miatt áll — kevés. A gazdaság műszaki vezetője arról beszélt, mit tesznek ezeknek az elkerülhetetlen feszültségeknek a feloldására. Még a nyári betakarítási idény kezdete előtt átadják azt a két új, 50 vagonos tárolót, amely a meglévőkkel együtt lehetővé teszi a szállítási csúcs »széthúzását«. Másik tartalék a -rakodás gépesítése. Hagyományos módszerrel — lapátolással, vagy zsákolással —- egy-egy kocsi megrakása legalább 30—40 perc. A gazdaság tavaly elkészült tramzittárolója nem egészen két perc alatt képes megtölteni ömlesztett szemes terménnyel a gépkocsikat. A műszaki vezető némi »túlórával« kiszámolta, hogy gépkocsijaik tavaly 115 ezer kilométert mentek és munkaidejük 70 százalékában voltak úton. Az összes fuvarok 60 százalékában (!) tudták visszafelé is megtölteni a kocsikat. (Felötlik a kérdés: ugyan mit szállít vissza a földekre például egy onnan kukoricát hordó kocsi? A műszaki vezető szerint megoldható .. .) A lényeg azonban nem ez, hanem, hogy az osztopáni vezetőkben már ébredt igény az ésszerűbb szervezés iránt és hogy az első lépéseket már meg is tették. Csakúgy, mint a somogy- sárdi gazdaságban, ahol már 12 teherautót foglalkoztatnak. A tsz elnökének példái arról győztek meg, hogy a számok olykor nem adnak-elég alapot a következtetéshez. Ha például a kocsik közül kettő egész éven át áll a krónikus alkatrészhiány miatt, a kihasználtság eleve már csak 80 százalékos. A szállítások jórésze csaknem tervezhetetlen. »Rendszerint előző nap délután jön a telefonhívás, hogy sürgősen menjünk x vagon műtrágyáért.« (Más helyen a cukorrépa vagy az olajosmagvak szállításának tervezhetetlenségét panaszolták : az átvevőhelyeken óraszám álldogáló gépkocsivezetők sokat mesélhetnének a szállításszervezés buktatóiról...) A somogysárdi tsz is bérfuvarozásokkal és a nem sürgős szállítmányok ésszerű ütemezésével javítja a kocsikihasználást. »Hiba volna persze egy tsz szállításszervezését például a Volánéhoz hasonlítani ...« Előfordulnak rhég félig megrakott, vagy épp magasító nélkül szénát szállító pótkocsik, még gyakoribb, hogy az »ágazati sovinizmus« miatt egyik helyen tétlenül várakoznak a járművek, míg máshol megáll a munka teherkocsi híján. Betakarításnál nemegyszer látni még álló kocsisorokat, de ugyanúgy szállítókra félórákat váró' kombájnt is. A megkeresett három gazdaságban ilyesmi már legföljebb elvétve akad. A szállításszervezés alapjaiban kielégítő, és mégis — ök maguk is egyre inkább érzik — a visz- szatérő feltételes módokon és »becsült« adatokon mielőbb túl kell lépni. Az elmondottakból az is kitűnt, hogy ez nem csupán tőlük függ. ' Bíró Ferenc Izzadva lapátolják az utca elején az iszapszenet. Egy sarokkal odébb a tojásbrikettet hordják befele vödrökben. A kövér szomszédaszony lihegve szalad vissza a fél járdát elfoglaló kupachoz, s már rakja is az újabb adagot. Észreveszi, hogy nézem, s talán azt is, hogy kicsit furcsán. Dühösen megragadja a vödör fülét, s már indul újra a pincébe. Egészen hazáig a tüzelőszál- lításon járt az eszem. Nem hiába mondogatta a nagyanyám, hogy az ember könnyen megszokja a jót, s elfelejti a rosz- szat. Éppen tíz éve költöztünk a központifűtéses lakótelepi házba, s ha most nem látom a másik oldalon álló földszintes házak szenet cipelő lakóit, talán eszembe sem jut, milyen sok időt megtakarítunk évente, mennyi vesződségtöl mentesülünk. Sokszor vita van azon, emelkedik-e az életszínvonal, ha új lakásba költözünk. Egy kis távlat kell hozzá, hogy érezze is az ember. Az elején ugyanis a sok OTP-kölcsön miatt nem érzékeli, annak a visszafizetése nyomja. _ Emlékszem, hogy annak idején mennyi napunk elment arra: időben és megfelelő minőségben beszerezzük a tüzelőt. Először a kedvezményes utalvány után futottunk, azután hetekig lestük, mikor érkezik brikett, jó száraz fa. Amikor ez megvolt — s ebben azóta sincs változás — megkezdtük a hajtóvadászatot viszonylag olcsó és gyors fuvar után. Hol az asszony strázsált a kapuban, hol én — nem jön-e a tüzelő. Rosszabb években még két nap is elment erre.1 A ko- csiúttól jó ötven méterre volt a pincénk, megizzadtunk, mire lehordtuk a szenet, sorba raktuk a fát. Amikor hidegre fordult az idő, megkezdtük a mindennapos» szórakozást«. Le a pincébe gyújtóét, fát vágni,' felhordani a szenet, begyújtani. Apróbb-nagyobb viták támadtak, ki vigye le a sok hamut. Ha véletlenül rosszul számoltuk ki a »hideg napok« számát, minden kezdődött elölről. Sorállás, veszekedés, száraz fa persze nem volt, olyan nedveset raktak a kocsira, hogy olajos fűrészporral is csak sírdo- gált a kályhában. Nem vagyok nagyon jó számoló, de az biztos, hogy egv télen több mint kétszázötven órát töltöttünk a fűtés teendőivel. Ha úgy veszem, legalább száz napot megtakarítottam az egy évtized alatt sokkal hasznosabb, értelmesebb dolgokra. A család tagjai azelőtt rettegtek attól, hogy munka után elsőnek érjenek haza a hideg lakásba. A »zimankó« minden dörgedelem nélkül rászorította a gyerekeket is, amikor már fölcseperedtek, hogy kihamuzzanak, beevújtsanak. A múltkor meg- KC-deztem tőlük: emlékszenek- e még erre. Nevetve válaszolták. hogy úgy halványan. Itt serdültek felnőtté a központi fűtéses lakásban, teljesen természetesnek tartják, hogy egyenletesen fűtenek, ha hideg van, morognak, ha valamilyen hiba, karbantartás miatt leáll a melegvíz-szolgáltatás. S milyen sokan Vagyunk még így ! Tőlünk két utcámyira még a kútról viszik a vizet, a lefolyóba öntenek mindenfélét. Hamarosan ők is új házba költöznek. S elfelejtik ezt is, a szénhordást is. Nézek ki az ablakon, innen is látom, hogy még mindig lapátolják a szomszédok a tojásbí’ikettet'. A feleségem odaszól, kicsit mérgesen: Ha ott állsz, nyisd már ki az ablakot ... Nem tudom mit ivott a fűtő, tie úgy ontja a radiátor a meleget, hogy nem lehet kibírni ... Látom a szomszédasszony izzadt homlokát, most viszi az utolsó vödörrel. Csendben kinyitom az ablakot, s csak úgy magamnak, fennhangon megjegyzem: Ezt nem lehet kibírni?! Talán inkább azt... Lajos Géza Új tartály a cukorgyárnak Tízezer köbméteres fémtartályt épít a Kaposvári Cukorgyárban a Budapesti Vegyipari Gépgyár. A hatalmas tartályt, melyben melaszt tárolnak majd, szeptemberre készítik el. Könnyű a jót megszokni írásbelizett a héten az ország és Somogy sok száz, sok ezer végzős középiskolása. Azóta túl vannak a drukk egyik felén, most a szóbeli vizsgákra készülnek. Zömüknek sikerül a vizsga, megha- tározrva egyúttal azt is, hogy kinek-kinek merre fordul élete kereke. Mérnökök, jogászok, tanárok, szakmunkások lesznek, pár évvel hivatalosan is az »érettségükről« tanúskodó bizonyítvány kézhezvétele után. Hasznosan illeszkednek majd bele a társadalom bonyolult gépezetébe, szaktudásuk, ötleteik, akaratuk, hozzáértésük lehet ez áttekinthetetlenül bonyolult gépezet éltető olaja. Régen azt mondták a gyerekeknek: »Magadnak tanulsz!« Ma inkább úgy fogalmazunk: »A társadalomnak!« Soha ilyen szükség nem volt még a kiművelt emberfők sokaságára a társadalmi és gazdasági életben, az igazgatási mun-, kában, a művelődés területén. Ország- és gazdaságfej- fejlesztő, embernemesítő célkitűzéseink megvalósításának első számú biztosítéka az itt képződő szellemi tőke. Enéi- kül nem emelhető a kívánt ütemben a hatékonyság, nem érvényesíthető a munkahelyi demokrácia és mindaz, amely jövőnk kedvező alakulásának alapja. A szaktudás és a műveltség szerepe a termelésben is egyre nagyobb. Ezt mutatja az is, hogy küldöttközgyűlésén hosszasan tárgyalt erről a termelőszövetkezetek megyei szövetsége. Ma már bizonyított tény, hogy a közművelő-1 désre fordított anyagi és szellemi befektetések kamatosán megtérülnek a termelés eredményeiben. Ez a megtérülés azonban nem gyömöszölhető be az éves tervekbe, annál sokkal hosszabb távú folyamat. S mivel bonyolultabban, áttételesebben is jelentkezik, sokan — és nem csak a termelőszövetkezetekben — kevés gondot fordítanak a közművelődés támogatására. pedig nyílt és a világ dolgaira figyelő szemlélet nélkül leszűkülhet az új technika, technológia iránti befogadási készség. Az általános és szakmai műveltség színvonala döntően befolyásolja a közéleti aktivitást a legszűkebb szövetkezeti, vállalati dolgokban is. A"' szűklátókörűség, a dolgok nem kellő ismerete több helyen is azt a kényelmes vezeti álláspontot táplálja: a dolgozók amúgy sem értenek a fontos vállalati-szövetkezeti Kérdésekhez, nincs szükség széles körű vitára. A műveltség növekedése Így válhat gazdasági fejlődésünk egyik kulcsproblémájává, noha még távolról sem az. Ehhez még igen sok erőfeszítésre van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy valóban fontosságának megfelelően, s ne kipipálható tényként kezeljék a gazdálkodó szerveknél ezt a kérdést. Gyakran emeltünk fejünk fölé ernyőt vagy rángattuk le izzadva a pulóvert, kardigánt a héten. Szeszélyes, amolyan igazán tavaszias volt az időjárás. A bő esők jócskán I megöntözték a földeket és ez megyeszerte meggyorsította a vetésék kelését. A kertészeknek ugyancsak kedvezett, a sok csapadék, bőven teremnek a primőrök a fóliákban. A szabadban is jól fejlődnek a nemrég elvetett növények, különösen a lucernák nőttek, karcsúsodtak meg szépen. Lassan meg lehet kezdeni a kaszálást. A megyében a hét közepére mindenütt befejezték a vetést. S bár a májusi eső — a közmondás szerint — aranyat ér, a mezőgazdászok most mégis egy kicsit sokallják: már-már hátráltatja a munkát. Nem befolyásolja a sok csapadék viszont a balatoni halállomány gyarapodását. A horgászok éveken át gyakran fújtak riadót a csökkenő halsereg miàtt. A halgazdaság tudatos fejlesztő- és állománygyarapító munkával elérte, hogy különösen a nemeshalak száma és aránya nő szépen a tóban. E héten ívik a híres,, jóízű süllő: ezt a gazdaság szakemberei a kedvelt fajta további szaporítására használják fel. Nagy esemény volt a héten Kaposvárott!1 a zeneiskolai tanárok V. kamarazenei találkozója. Csaknem egy évtizeddel ezelőtt indult el Kaposvárról a kezdeményezés, s ma már bizonyos, hogy az eredéti . ötlet életképes volt. Az ország összes zeneiskolájának szeme most a somogyi megyeszékhely felé irányul : a művészi ambícióból. előadói talentumból vizsgáztak a héten a zenetanárok. ffcupor Tibor Somogyi VIT-küldöttek I „ Mindig mellettem A siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat KISZ-szervezete a közelmúltban kapta meg a KISZ KB vörös vándorzászlaját Mint minden kitüntetett közösség, ők is egy küldöttet választhattak a kubai VIT-re. A jelölés során több név is fölmerült, végül Városi Istvánt, a KW KISZ-bizottságának titkárát választották a havannai küldöttségbe. — Hálás'Sagyok társaimnak ezért a kitüntetésért. Eddig is úgy éreztem, hogy mindig mellettem álltak az ifjúkommunis- ták, és ez adott erőt a munkámhoz, most... Ezt nem lehet szavakba önteni. 1976-ban v41asztottak meg az üzemi- KISZ-bizottság vezetőjének. Nehezen fogadtam el ezt a megbízatást, korábban a vállalat legrégebbi KlSZ-alap- szervezetének titkára voltam. A Szakmám autószerelő. Féltem a függetlenített KISZ-es funkciótól, rengeteg embert, sok alapszervezetet kell vezetni, kezdetben nem bíztam magamban. Azután mégis belevágtam, utólag csodálom merészségemet, de »szerencsére« sikerült helytállnom. De társaim segítsége nélkül nem boldogultam volna. Feleségem is támogatott, ő is régi »mozgalmi ember«. Azt is el kell mondanom, hogy a közösség kitüntetésének jobban örültem, mint az'útnak. Együtt értük el a zászlót, együtt illet meg minket az elismerés, egy kicsit igazságtalannak érzem, hogy csak én utazhatok. Bár többen mondták, hogy fölösleges »rágnom« magam.. — A Család miként fogadta a hírt? — Csodálkozva, nagy örömmel Az utóbbi időben csupa boldogság jut nekünk. Most egyhónapos a fiam, megyek a VIT-re... — Gyakorlott utazó? — Eléggé. Több csehszlovákiai út, egy nagy cseh—lengyel —NDK körutazás áll mögöttem és részt vettem a szovjet— magyar barátságfesztivál testvérmegyei delegációjában is. A kubai útba még nem tudtam igazán beleélni magam. A könyvekből, a tévéadásokból nagyon nehéz elképzelni, hogy mi vár ránk. Semmit sem tudok jósolni önmagámnak. Fényképezőgépekkel, filmfelvevővel készülök, és miután hazatértem, szeretnék úgy beszámolni a társaimnak az útról, hogy azt érezzék: ők is ott jártak. álltak” Néhány barátom részt vett a berlini VIT-en, ők tréfálkoznak, hogy tartsak ébrenléti ed- zé. eket, mert aludni nem fogok. Gyanítom, hogy majdnem ír-' lesz, hiszen a világ minden tájáról odasereglenek a fiatalok és ahol sok fiatal van együtt, ott se vége se hossza a beszélgetéseknek. Meg a barangolásra, kószálásra is kell idő, ilyenkor az ember mindent látni szeretne. De Jia Kuba egy töredékét megismerem, a kubaiak életének néhány villanását látom, akkor már elégedett leszek. — Mire készül legjobban? — Bevallom, egyelőre a repülőútra. Még soha sem ültem repülőgépen és mi tagadás, félek tőle. Azt már sajnálom, hogy ezt elmondtam másoknak is, mert azóta a legképtelenebb történetekkel ijesztgetnek a többiek. Persze igyekszem meggyőzni magam, hogy ha naponta sok ezren repülnek ... De mégis, az embernek lába van és földhöz szokott. L. r. i
