Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-17 / 114. szám
Könyvtárban, klubban is dolgozhatnak Érettségi ËIRBEKMEK SZÜLETTEM a»» Psota : A játék öröméért játssz Bitskey Tibor előadóestje Hétfőn délben letették a töltet a végzős középiskolások, magyarból írtak érettségi dolgozatot. Bőven elegendő volt az ebédidő arra, hogy megbeszéljék egymás között, milyen reménnyel nézhetnek a szóbeli vizsgák elé ... A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban és Szakközépiskolában az érettségi bizonyítvány mellé harminc gimnazista és óvónő könyvtárosi, illetve klubvezetői működési engedélyt is kap. Először tettek vizsgát a »-könyvtárosok« ; javarészt óvónők, akik falura készülnek. A gimnázium saját tanter- vet dolgozott ki azoknak a tanulóknak, akik a könyvtárosi, a klubvezetői pálya iránt érdeklődnek. Az elmúlt négy év elég volt arra, hogy a tanulók elhatározása megfontolt, tudatos legyen. Klujber László: — A megyei könyvtárral és a módszertani központtal közösen dolgoztuké ki a tanmenetet. Sok segítséget kaptunk a tartalmi munkában is a két intézménytől. Úgy gondolom, végzett diákjaink — elsősorban az óvónőkre gondolok — jól fogják hasznosítani az itt szerzett tudásukat. A felvételizőknek is, de az óvónői hivatásra készülőknek is előnyt jelent, hogy elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek a közművelődési munkából. Tavaly klubvezetőket képeztünk csupán: Bálványoson dolgozik az óvodában Páli Márta és klubot vezet, Siófokon Steller Ilona... Augusztustól Kadarkúton fog dolgozni Kovács Margit. — Többen szeretnek olvasni, de kevesen ismerik igazában a könyvtárat. Eleinte rendszertelenül olvastam én is, többnyire azt, amit találtam. A könyvtáros igazán szép hivatása, hogy segíteni tud: ki mit olvasson, megkönnyíti a választást. A vőlegényem Kadarkúton él, oda megyek dolgozni. Sokszor megfordultam , már a községben, jártam a ' művelődési házban, a könyvtárban, ismerkedtem az ott élő emberekkel. Remélem, megtalálom a feladatomat amellett, hogy elsősorban az óvodában szeretnék helytállni. Hegedűs Katalin a kaposvári Madár utcai óvodában kapott állást. Klubvezetői vizsgát tett. — Hol kívánja hasznosítani a tudását? — Már a gimnáziumban módom nyílt arra, hogy klubot vezessek, mivel én a megyei klubvezetői tanfolyamon végeztem. Egy időben tanultam és vezettem klubot, ez nagyon jó volt így. Különösen hasznosnak bizonyult, hogy olyan fiatalokkal ismerkedtem meg, akik különböző helyeken dolgoznak. Sókat lehetett tanulni tőlük. Kirsch Gyöngyi: — Szeretnék tovább tanulni, a tanítóképzőbe jelentkeztém. Tanulótársai teszik hozzá, hogy kiemelkedő munkát végzett az ifjúsági szervezetben, s elvégezte a könyvtáros, a klubvezetői tanfolyamot is. —■ A tanfolyam segített a pályaválasztásban. A szerzett ismeretek »-mondták« meg, hogy hol keressem az életcélomat ... Kreiner Gyöngyi az óvónőképzőből Pécsre készül, a főiskolára, ahol nagy csalódására nem indul pedagógiai szak. — Népművelés—ének szakra jelentkeztem. Amint kiderült, hogy csak az egyetemnek képeznek ezután pedagógia szakosokat, beiratkoztam a klubvezetői tanfolyamra, elvégeztem, és sikerült megfogalmaznom egy újabb célt magamnak. Szeretnék falun dolgozni. Boldog ott lehet az ember igazán, ahol tudja, érzi, hogy amit tett, annak nyoma marad... Németh Ildikó Szombathelyen tanulna tovább, könyvtár—magyar szakon. Benkő Zsuzsa a kaposvári tanítóképzőbe készül, Bondor Anikó Magy aratódra — óvónőnek. — Megkapom Magyaratádon a klubot. Az általános iskola igazgatójával megbeszéltem, hogy átveszem tőle a klub vezetését. Az óvodában fogok dolgozni. Hivatásom, hogy a kisgyerekekkel foglalkozzam, de a klubmozgalom ugyan-, csalt hozzám nőtt. A fiatalok körében is megpróbálom hasznosítani tudásomat. Horányl Barna Á színpad nyitott, a függönyt előre szíthúzták. A nézőtéren elhalványulnak a fények, a színpadon megszólal az erősítő berendezés, melyet a háttérből egy magnó »táplál«. Psota örökzöld dalait halljuk. Minden pillanat őt ígéri, Kaposvár közönsége ugyanis már kétszer csalódott, mert neon érkezett meg... »Irma — Psota Irén — vagyok...« — közvetíti a hangszóró az Irma, te édes musical ismert dallamát Közben elképzeljük a művésznőt, szerepeiből képet szövünk. A színpad körfüggönye szinte széthasadva nyílik szét, taps — talán épp Brecht egyik hőseként lobogott emlékeinkben, amikor megszólal: József Attila: Csak az olvassa versem, aki ismer engemet és szeret... Gyerekes váltás az iménti slágerek után. Játék, s a tiszta lélek szavat Az isntert Psota-arcből csak á mélyen ülő szemek beszélnek... A játék öröméért játssz — vallja együtt Salingerrel. A novellát nemrégen fedezhette föl, önmagát ellenben már jól . ismerte, amikor otthagyta a postát a Színművészeti Főiskoláért. — Egész Setémben a játék öröméért próbáltam játszani — beszélget a nézőkkel A bevezetés: okfejtés, igazolás, hogy a játék igaz emberi boldogságot ad. számára fontosabb talán a szavaknál is. Milyen mélyre megy önmaga »élve boncolgatásában« Psota; kitárja érzései kapuját. Előbb a búcsúzásról beszél; Juhász Gyula Testamentuma, Kosztolányi Üllői úti fák című verse Psota személyes életének a rezdülései. Hullámai betöltik a nézőteret. Aki Psota előadóművészetének a hatása alá kerül, örvényben érezheti magát,, mely sebesen húz le a mélybe, A félsz ínról indul, de a mély-i be ér. ‘ A művésznő szerepel közül talán a legemlékezetesebbek a Brecht-hösök megformálása. A Koldusoperából Barbara — Kocsma Jenny, a Happy end csalódott szeretője, aki a »Gazember vagy, Jonny« keserű kitörést úgy vágja a tengerészfiú arcába, hogy szavai szinte simogatnak a szerelem forró, piros vérétől. A ciklus gyöngyszeme: József Attila Gyerekké tettél. Vers, dal, s nemcsak Kurt Weil, hanem Albioni is: Psota egyénisége ötf/özni képest minden műfajt, táncol is, kitágítja az emberi alkotóképesség határait. Ebben rejlik művészi nagysága, szerepei csak eszközök, hogy naponta újjászülessen a színpadon, a pódiumon. H, B. Legendák a lárél Mellette álltam én. Nékem is jutott egy kisebbfajta csin- gilingi, holmi ezüstös, fél fül- bevalónyi micsoda, és még húsz másnak. Persze örültem ebben a bolondos hadivilágban, amikor hol az akasztófát mutogatják az ember gyerekének, hol lajbira való pityke- gombbal kedveskednek neki. Azért nem szaladtunk világgá tőle. Hanem, ahogy a nagy- gallérúak a lovak után, jól végezvén dolgukat, maguk is útra keltek, hát kezdődött magunkra maradtunkban a lak- mározás. A mi háromszázig való katonáink, meg a kaszaperi veremfalu lakosai sikerí- tettűnk olyan dínomdánomot, az összes kóbor kutyák, amik összereglettek, bottal éltek. Ennyi népből krtellett a muzsika is. Volt csimpolya, bőrduda és tekerőlant, bőgők, hegedűk, hadidobok. Ebéd után úgy táncolt "a nép, mint ,a megveszekedett fene. De idegen szájú katonák éppúgy, mint a veremháziak rakták. Egy szó nem ütközött ott ösz- szé. Persze, hogy a mi román íátánk is közöttük, s hogyne járta volna vele Korbász. Csák épp a kardját lökte be a sátorba, s azon csattogó szárú csizmában, fecskefarkú katona- plundrában járta. Sokszor azt hittem, elrepül, annyira kellette magát. Csupa ecetescék- la-színre váltott az ’ arca, mert ivott, mint a gödény, és sug- dalt a vászoncseléd fülébe. Pirult az is, mert Korbász tudta a vezérszavakat Én nem akartam semmit azzal, az asszonnyal. Olyan öregnek tudtam magam, mint az út, amin elkocogott kétezer 1 óvtunk. Hanem mégis talpra állt bennem a virtus. Hiszen ebben nincs alárendeltség, meg fölé Nékem annyi jussom lehet még bármi asszonyt néphez, mint neki! Csak azt nem szerettem, hogy Szepivel egy tükörbe nézünk, egy lócán fekszünk, egy bográcsban főzünk, egy koncon rágódunk, egy szeméten- kotorászunk, egy lovat nyergelünk, egy macskát simogatunk. Elkértem tőle a fátát, ahogy felénk szokás, csak könyék- gombbal tudtul adva, hogy hoci ide azt az asszonyt népet! Szepi nem akarta tudomásul venni a szabályt. A tata meg átváltott rám, már fogta a vállam, én meg derékon kaptam, ahogy a bor és igazság tüzelt. Szepi ellökött, visszamarékolta az asszonyt Éreztem, valamikor még a nap is melegebben sütött, a holdvilág is nagyobb volt, nékem is füttyentett a sárgarigó! Nem engedtem ráncigálni azt az asszonyt! Visszamarékoltam a Szepi kezéből, mondom, te se rezelsz cifrábbat, mint én! Hát akkor mit akarsz? — Legelni küldted az eszedet, Matyi? — rikkantott rám Szepi, de nem haragosan, inkább a tisztek lenéző önteltségével, és járta tovább a kacskaringóst, s keze közül huncutul rámkacsintott a fata. Gondoltam, ezek összemelegedtek már, s nékem nincs korpám se, mégis lisztet akarok itten árulni. Jobb lesz, ha másra váltok, hiszen vízen vagyok, mégis szomjan akarok veszni. Félbolond az, aki nyárson süti a téjfölt! Tényleg nem laknak nálam a fölső szobában? Hisz akkora fejem van,' néha bérlőt fogadhatnék bele! Minek hűtöm hiába a számat ezzel a vászoncseléd- deL Fogom a Patinai Pali-féle boroskancsót, lököm a pirost a pörnyésgödörbe, pedig nem vagyok borivó, de hogy egy kicsit összeszedjem magam. Hogy jobban lássak, fogjam a haragomat. Nem is az asszonyt fájdítottam, hiszen ártani se tudnék én már neki, nemhogy szeretni tudjam, hanem a virtus. Hát megfarolhatok én Szepi céklapiros erőszakja mellett? Míg így füstölgők magamban, akár valami békebeli trágyadomb, hát a muzsikásak nótába csapnak: Hej, csi-csőka, csicsóka, de Fészket rakott a csóka, Kisangyalom kertjébe, de Rozmaring közepére 1 Ez a lábam, ez, ez, ez. de Jobban járja, mint emez, de Vigyázz lábam jól vigyázz, Mert a másik legyaláz! Ez a szemem, ez, ez, ez, de Jobban kacsint, mint emez Vigyázz szemem jól vigyázz... De nem értettem tovább a versét, mert másik nótába kapott egy csapat jókedvű ember, hogy Kiszáradt a bodzafa, hm, Hol hálunk az éjszaka, hm, Nálatok angyalom, Haj, haj, a te puha hasadon, Csuhája, hm! Ment a nóta, akár a golyó, bor hajtotta itt a kedvet. Két bandára szakadtak a muzsikások is. Egyik elfulladt, föléledt a másik. Űj népek rajzoltak be a veremházak felől. Asszony személyek is, szépek, mint a fene. A bor is festette szépségüket.' Na, bűszoknyások, ide. Bnnem úgy fakadozott a felejtésbe merülköző bánat, a vigasztalódás kívánalmaival, majd elszaladtam magamtól. Estefeléig megráztam húsz asszony pöndölyit is a táncban. Másnap úgy dolgoztunk, mintha mi se esett volna közénk. Hátramaradt további háromezer remonda megpuhí- tása. Hűvösödni is kezdett az ég alja, de katonásan tartottuk magunkat. Ha vasvilla hullik is, st dolognak menni kell. Na, esetiünk, botlunk, Korbász lejárogat a veremfaluba, nem beszél róla. Jól ment sora, bprral mosdott, kolbásszal törülközött. Ha kérdezném, mire ment a fátával, hát hazudna. Katonák között élt, a mese olyan természetes bugyogásban került elő, ahogy Borszéken a forrás. Kis Ilus fia itt a mérce. Kis Ilus fiának dicsekedett egy lovas katona, hogy ő á lovával futtában fogja el a nyulat. Mire az elhitte néki, mondván, hogy ő meg a szaladó nyulat a lováról simogatja. A katona se hagyta magát, hogy neki egy Pirók nevű lova úgy vágtatott az eső elől, hogy mindig csak a farát érte. Ezt a Kis Ilus fia nem csudába, csak azt kérdezte, hogy nem arról a Pirókról van-e szó, amelyiket ő a múlt héten vágtában patkóit meg? Ügy voltam vele, tudja Korbász a dolgát, én okítsam bö- esületre, hisz haszontalan egy foglalkozás az. Halat tanítsak úszni, napnak gyertyával világítsak, vaknak mutassam a hajnalt? Ügy kell ez néki, mint száraz toroknak az üres korsó, dohányosnak a törött pipa, madárnak a törkölypálinka. Akarom mondani, a román vászoncseléd nem esett szóba közöttünk. (Folytatjuk.) Telt nézőtér várta Bitskey Tibor kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt hétfőn este a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár előadótermében. A rokonszenves művészt főként színházi produkciókból ismerjük: A sale- mi boszorkányok, a Trisztán, a Cyrano de Bergerac, Az ember tragédiája, A makrancos hölgy, a Csongor és Tünde, A Karamazov testvérek, a Cid, az Octavius Caesar voltak pályája főbb állomásai a Néphadsereg Színházban, majd a Vígszínházban, a Nemzetiben és a Thália Színházban. A televízióból, rádióból vérsmondóként is ismertük. Bihskey Tibor a klasszikus értelemben vett színjátszás és versmondás képviselője. Erre predesztinálja zengő orgánuma, színészi alkata. Hős típus, ez szerepeiből is kiderül. Annak az iskolának a képviselője, melyet Údry Árpád, Somlay Artyr, Ladányi Ferenc, Bús ti Lajos, ma Bessenyei Ferenc, Nagy Attila neve fémjelez. Ezt a stílust váltja föl napjaink emberközelibb, hétköznapibb színjátszói irányzata. Bitskey Tibor előadó estje voltaképpen a ^váltás közben« állapotát illusztrálta. »Mihelyt teáUálad embernek születtem« címmel kedves verseit, színházi alakításainak részeit: monológokat, illetve egy novellát hozott hétfőn este közönségének. Arany János A hegedű című versét választotta mottóul, mintegy megválaszolva a kérdést: a tartalom vagy a forma az elsőrendű a művészetben? Csokonai Vitéz Mihály Estve című verse következett ezután, termet betöltő, kellemes hangján. Kis túlzással azt lehetne mondani: »kötelező« irodalmat hozott Bitskey. Ismert verseket választott, hogy szinte csokorként nyújsta át nekünk. A már említett stílustól idegen- kedőknek is élményt jelentett izzása, szenvedélyes szavalása. Tóth Árpád Áprilisát sajátos felfogásban adta elő; talán több volt benne a ború, mint amennyit megszoktunk, s bizonyos teátralitást is éreztünk. Hozzá kell azonban tennünk, hogy összekötő szövegét mondva ügyesen egyensúlyozott a közvetlenség és a közvetlenkedés közötti határon, egy pillanatra sem lépve át azt. Esti sugárkoszorú. Tóth Árpád másik költeménye is .szépet! szólt Bitskey szájából Radnóti Miklós Levél a hitveshez című versében — éppen a már emlegetett pátosz, izzó szenvedély miatt — nem éreztük a »kétszer kettő józanságát«. Ady Endre Az. én menyasszonyom című nagy hatású költeményét Szabó Lőrinc szonettjei követték: elragadott minket a versek értelmezésével, előadásával. S_ez még akkor is áll, ha az érzelmek áradásától néha hadar, elnyel szavakat. Üj szín volt Szabó Lőrinc három »Loci-veree«: Bitskey Tibor itt ugyanis egy általunk nem ismert tehetségét kamatoztatta. Humora van, most tudtuk meg. Tapsoltunk. Illés Endre—Vas István Trisztán drámájának egy monológját adta elő, majd Rostand Cyrano de Bergeracjának egyik »slágere«, az orrmonolög következett. Régi szerepei. Mocsár Gábor A szalmaözvegy című, humorral átitatott kisprózáját az előadó is élvezi, ez derült ki felszabadult, jellemeket érzékeltető; remek tolmácsolásából. Ady Ének a porban és Nagy László Himnusz minden időben című versei zárták az estet. Löte Enikő Liszt, Debussy, Bartók műveit játszotta zongorán, szép sikerrel L. h. Magyar könyvművészek a világ élvonalában — Szépek, színvonalasak a magyar könyvek, Magyarország könyvművészete a világ élvonalába tartozik — mondta Albert Kapr professzor, a lipcsei grafikai és könyvművészeti főiskola könyvművészeti tagozatának igazgatója, és Walter Schiller professzor, a főiskola tanára az MTI-nek adott nyilatkozatában. A nemzetközi szaktekintélyű tudósokat a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése látta vendégül hazánkban. Itt-tar- t.ózkodá.suk alatt találkoztak könyvkiadásunk vezetőivel a lipcsei főiskolán végzett egykori magyar tanítványokkal Elutazásuk előtt a következőképp összegezték tapasztalataikat: — A szépirodalmi művek, az ifjúsági regények, kiadványok különösen színvonalas kiállítá- súak, és esztétikailag is szinte kifogástalanok — hangsúlyozta Kapr professzor. — Világszínvonalúak az Európa Kiadó Helikon szeriaftztőségének bibliofil kiadványai is. — Csaknem két évtizede oktatunk magyarokat a lipcSei főiskolán. A könyvtervezés, a tipográfia tudnivalóit sajátítják el. Ezeken az egyéves tanfolyamokon már a könyvszakmában, kiadónál dolgozó szakemberek vesznék részt Néhány éve a főiskola teljes oktatásában részt vevő tanulók is érkeznek hozzánk. Egyöntetű vélemény, hogy a magyar fiatalok rendkívül tehetségesek, rátermettek, képesek a magyar könyvművészet jo hírének öregbítésére. — A jövőben tovább bővítjük együttműködésünket magyar kollégáinkkal. Keressük annak lehetőségét, miként tehetjük rendszeresebbé tapasztalatcseréinket, hogyan, milyen eljárásokkal aknázhatnánk ki még jobban a komputertechnikában rejlő lehetőségeket. Erről valamennyi szocialista ország könyvművészeinek részvételével közös tanácskozást is tervezünk. Kiváló alkalom a két ország könyvművészetének megismerésére az immár hagyományos szép könyv versenyeken való kölcsönös részvétel. A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából olyan közös kiadvány megjelentetését tervezzük, amelyben az 1920-as, 30-as évek kiváló könyvművészeit — például Moholy-Nagy Lászlót, Kner Imrét — mutathánk be.
