Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-17 / 114. szám

»A hírügynökségek tájékoz­tatása szerint... Az MTI külföldi tudósítójától kaptuk a hírt...« — hangzik el na­ponta a rádió, a televízió hír­közlésében egy-egy világese­mény bejelentése előtt. Ha végignézzük a napilapokat, ál­talában így kezdődnek a külföldi információk: Rómá­ból jelenti az MTI; Helsinki­ből jelenti a TASZSZ, vagy csak röviden: Üj-Delhi, Reu­ter; Brüsszel, ARP; Ankara, AP és így tovább. A Magyar Népköztársaság hírszolgálati sajtószerve a Magyar Távirati Iroda. A tömegtájékoztatás — a sajtó, a rádió, a televízió — hírfor­rásának jelentős részét ez az intézmény gyűjti össze és to-‘ vábbítja. Budapesten, a Naphegyen épült fel az MTI székhaza. A több szintes épület szürke falai mondhatnánk magukba zárják az egész világot: telex­en, telefonon, rádión kerese­tül ide érkeznek be a kül­földi tudósítóktól, hírszol­gálati irodáktól, fotóügyncksé- getktől, a 19 megyei szerkesz­tőségtől a nap 24 órájában történt események. Folyama­tos »hírüzém« működik itt. Az intézmény bel- és kül­földi szerepéről, technikai fejlesztéséről, a hazai hírfor- galom óramű pontosságú me­chanizmusáról Lakatos Ernő, a Magyar Távirata Iroda ve­zérigazgatójának első helyet­tese tájékoztatta munkatár­sunkat. — Az MTI klasszikus hír- ügynökség, magába foglalja a hír-, cikk-, sajtó- és főt ószol- gálatot. Európa egyik legré­gibb hírügynöksége, még az Osztrák—Magyar Monarchia idején, 1880-ban alapították. Létrejöttét magyar szabadság- törekvések motiválták, s ez a haladó hagyomány jellemezte később is: a fasizmus idején sok ellenálló, kommunista új­ságíró dolgozott az MTI-ben. akik közül többen mártírha­lált haltak. A közeljövőben ünnepeljük az intézmény 100 éves fenn­állását, tehát időszerű a tör­ténelmi visszapillantás most, a centenárium küszöbén. Hírügynökségünk különösen az utóbbi 20 esztendőben gyorsan fejlődött, ma már korszerű hírszolgálati iroda­ként tartják számon. — Hogyan működik ez az egész világot átfogó, élő »gépezet«? TpUTlB^00^ AZ MTI JELENTI... » «SMHwV * fST IS K 533F aBWgWMwillllBwlH wl * :■ * w w w : V. Beszélgetés Lakatos Ernővel, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató-helyettesével póknak, a rádiónak, a tévé­nek. Dokumentációs szerkesz­tőségünk archív szöveg- és képgyűjteményével a magyar sajtó rendelkezésére áll. A jövőben meg akarjuk valósí­tani a számi tógépes, elektro­nikus hírtárolást. Az MTI-ben nyomdai úton 56 napi, illetve heti kiadvány, bulletin készül magyar és külföldi előfizetőknek. Buda- press néven önálló, 30 tagú szerkesztőséget hoztunk létre, mely valamennyi világnyel­ven dolgozik. A hazánkban tartózkodó külföldieknek ad­juk ki kétnyelvű napilapun­kat, a Daily Newst és a Neues Nachrichtent. — Az MTI külföldi tudó­sító hálózata Washingtontól Tokióig szinte átfonja a földet, de vannak még fe­hér foltok. Tervezik-e a kö­zeljövőben a 21 tagú háló­zat bővítését? — Feltétlen szeretnénk. A szocialista országokban — Moszkvában, Berlinben. Var­sóban, Szófiában stb. —, Nyu- gat-Európában sűrű a tudósí- tóhálóxatunk, de Skandiná­via, Ázsia, Afrika és Dél- Amerika egyes területeit még nem tudtuk, átfogni. Jelenlé­tünket indokolnák a magyar tájékoztatás politika általános követelményei, az, hogy a külföldi adókkal egy időben tájékoztassuk a magyar la­kosságot a világesemények­ről. Saját tudósítóink jelenté­sei ugyanis mindjárt fontos­sági sorrendben érkeznek, te­hát nem kell a nemzetközi tömegtájékoztatás csatornáit elárasztó hírözönből szelek­tálni, mert már a források színhelyén megtörténik. Szó van arról, hogy az említett fehér foltokra is küldünk ki tudósítókat. Persze, ez után­pótlás-nevelés kérdése is. Az anyagiakról nem is beszélve. — Beszélgetésünk alatt elhangzott, hogy az ' MTI előkelő helyet foglal el a hírügynökségek között. Ez plasztikusan is érzékeltet­hető? — Elég, ha annyit mondok, hogy az ogadeni frontról tu­dósítóink, fotóriportereink jelentéseit olyan neves hír- ügynökség vette át, mint az amerikai AP. Munkatársaink ott voltak az utolsó puska­lövésig Angolában, mi tudó­sítottuk a külföldi hírügy­nökségeket a kambodzsai— vietnami határkonfliktusról. Megbízható, gyors informá­torként tart számon bennün­ket az egész szocialista sajtó. — Mit értenek gyorsaság alatt? — A hazai hírközlés gyor­saságára jellemző, hogy ha 11 óra 45 perekor történik egy világesemény, az már a rádió 12 órás híreiben hall­ható. Külföldi tudósítóinkkal állandó telex- és telefonösz­szeköftetésben vagy unir. Kis Csabával Moszikvában vagy Heltai Andrással Washington­ban egy percen belül kapcso­latot tudunk teremteni. A nagyobb nemzetközi esemé­nyekről is percek leforgása alatt érkezik hozzánk a hír Például a VIT-en részt vevő újságíróink a következőképpen juttatják majd el hozzánk tudósításaikat: Kubában mik­rohullámú sugárzással »fellö­vik-« a mesterséges holdra, azt Berlin több csatornás to­vábbító rendszere veszi, s azonnal közli Napheggyel. — A nyomtatott és elekt­ronikus sajtó hírszolgálat\ igénye egyre növekszik. Ho­gyan tud ezzel a MTI — je­lenlegi technikai felkészült­sége mellett — lépést tar­tani? — A hírszolgálati munka hagyományos eszközei, a te­lelőn, a távírógép helyhez kötöttsége, a központok, illet­ve a vonalak túlzsúfoltsága va­lóban egyre jobban nenezíti munkánkat. Napjainkban a hírügynökségek éleiében va­lóságos technikai forradalom zajlik le. A jövő a video- display rendszeré, mely egye­síti magában az írógép, a te­lex, a televízió, a tárolás-visz- szakeresés, vagyis a kompu­ter tulajdonságait. Ezzel a képernyős szerkesztési rend­szerrel egy másodperc alatt egy gépelt oldal továbbítható, míg telexen percenként 10 soros a szövegsebesség. Ma­gyarországon ebben az évben kezdjük meg a bevezetését: a külföldre irányuló híreket a második félévből már vi­deo-display rendszerrel szer­kesztjük. Ezt követően kiter­jesztjük a magyar lapokra, a rádióra, majd a nyolcvanas évek elején már országos méreteket ölt. A hazai és külföldi hírszol­gálat továbbfejlesztése össz­hangban van pártunk tömeg­tájékoztatási politikájával, mely meghatározza, hogy az MTI-nek egyre nagyobb sze­repet kell vállalnia a gyors, az összefüggéseket is sokol­dalúan bemutató tájékozta­tási munkában. A lakosság csak így értesülhet időben és pontosan minden lényeges hazai és világeseményről. Horváth Anita Az idén megkezdik a tanácsszékház építését Múzeum lesz az Arany Oroszlán Még az idén megkezdik a megyei tanácskzékház építését Kaposváron, a Május 1., a Kossuth Lajos, a Bajcsy-Zsi- linszky és az Engels utca ha­tárolta négyszögben. Ez a te­rület (városrész) egyéb építé­si feladataival együtt a me­gyeszékhely egyik legbonyo­lultabb, a városközpontot érin­tő legnagyobb szabású építke­zése lesz. A megyei tanácsszékházon kívül lakóházak épülnek még. Itt emelkednek majd az OTP új irodaháza, az MTESZ szék­háza, és egyéb, a kaposváriak­nak fontos üzletek, szolgálta­tó létesítmények. Már állnak az új ifjúsági és úttörő mű­velődési központ falai. E léte­sítmények kivitelezését azon­ban nem egyszerre kezdik, és természetesen más-más idő­pontban fejezik be. A legtöbb épület, még csak a tervrajzo­kon létezik, vagy még ott sem. Eldőlt, hogy a Május 1. és az Ehgels utca sarkán épülő eme­letes lakóház földszintjén kap majd helyet — remélhetőleg a jelenleginél sokkal korsze­rűbb körülmények között — az új könyvesbolt. Az építéshez terület kell. S itt a tanácsszékház építéséhez szükséges szanálások sem fe­jeződtek teljesen be. A ruha­gyárnak még áll a környéken cgv üzemépülete, lebontása ha­marosan megkezdődik. Sokan örülnek annak is, hogy még a héten robbantással eltávolítják a környék levegőjét éveken át szennyező kéményt. A bontá­sok azonban egész sor kisebb- nagyobb átszervezéssel, ideig­lenes megoldással is járnak. Nézzünk néhány példát! A Május 1. utcai házaknak hosz- szú udvari nyúlványaik van­nak. A bontás, szanálás ter­mészetesen ezekre is vonatko­zik. Ezzel egész sor lakás szű­rük meg, és sok üzletnek, szö­vetkezetnek, vállalatnak a raktára, tárolóhelyisége is. A Május 1. utcán megmaradó üzletek a jövőben közvetlenül kapják az áruutánpótlást, ezért több bolt, üzlet, szolgál­tató egyséig szerepe, működé­sének feltétele megváltozik. Egy új, ésszerű rendszer ki­alakítására javaslat készül a városi tanácson. Le kell bontani a Május 1. utcában, a 29. számú ház ud­varában lévő elektromos el­osztó berendezést is. Hogyan kapjanak a lakások áramot azután? A megoldást nehezíti, hogy az épület a ruhagyáré. Azt előbb IKV kezelésbe kel­lett átadni, s csak azután fog­lalkozhattak az elosztó beren­dezés, az udvari pincelejáró áthelyezésével, és egy olyan új fűtési mód megteremtése­vei, melyet az őszi szezonig el lehet készíteni. Már tervezik a hangulatos, egyedi homlokzatú Május 1. utcai házak — a 23., 25., 29. és a 31. számú épületek — fel­újítását. Fogas kérdés a köz­beeső, 27. számú épület. Ez ugyanis magántulajdonban van, s a lakók — finoman fo­galmazva — nem lelkesednek lakásuk tatarozásáért, még kevésbé a várható költsége­kért. Márpedig, ha a város leg­fontosabb utcájának a képe előnyösen változik, nem ma­radhat ott egy szürke, öreg homlokzat. Vagyis; fontos vá­rosi érdek e ház felújítása. Ezért a 'munkát elvégzi az IKV — kényszertatarozásként. Kaposvár egyik értékes műemlék épülete az Arany Oroszlán gyógyszertár. Két­száz év hangulatát idézi kül­ső megjelenésében és belső kialakításával. Mindenképpen óvni, vigyázni kell rá. Az épü­let azonban mint gyógyszertár egyre 'kevésbé tud megfelelni rendeltetésének; kicsi, szűk, nap nap után nagy a zsúfolt­ság. Ezért a tanácson tervbe vették, hogy az Arany Orosz­lán épületében orvosi és gyógyszerészeti múzeumot ala kítanak ki. Ezt a "tervet támo­gatja a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem és a gyógy­szertárak országos központja is. A baj csak az, hogy Ka­posvár nem nélkülözhet egy ilyen fontos intézményt. Mi legyen a teendő? A terület beépítési tervében az Arany Oroszlán mellett egy OTP-lakóépület szerepel. S bár az eredeti elképzelések szerint ennek a földszinti he­lyiségeit másként hasznosíta­nák, szinte magát kínálja a megoldás: a lakóház földszint­jén létesüljön olyan patika, amely korszerű, tágas, és min­den tekintetben megfelel a felsőfokú szerepkörű város la­kossága és vonzáskörzete igé­nyeinek. Az új városmagot a Május 1. utca felől az átjáróház föld­szintjén lehet majd a leg­könnyebben megközelíteni, az Irányi Dániel utcával szem­ben. Már készülnek a tervek erre is. A legvalószínűbb: a 21. számú épületet lebontják, s helyén egy árkádosított OTP-ház épül­A tervezeti bontások, tatarozások és beruházások folyamatosan valósulnak meg. Nagymértékben hozzájárul­nak majd ahhoz, hogy Ka­posvár központja valóban esz­tétikus, modern, a megyeszék­hely igényeit kielégítő legyen. Cs. T. — Alapvető feladatunk a magyar lakosság gyors, pon­tos, hiteles — tehát valóság­hű tájékoztatása. A szocialis­ta demokrácia szélesítéséhez szükséges az emberek tisztán­látása. Emellett az MTI arra is törekszik — egyetértésben a sajtóirányító szervekkel ■—, hogy a kormány bel- és kül­politikájának megfelelően a magyar valóságról ‘külföldön is közöljön híreket, cikkeket, fotókat, melyek a nagy hír- ügynökségek — az angol Reuter, a szovjet TASZSZ, az NSZK-beli DPA, az amerikai AP és UPI, a francia AFP — és 70 hírszolgálati iroda út­ján jutnak el a világ minden részébe. A, hiráraimlás tehát odá-vissza történik. Intézményünk naponta — 70 ezer’ szót tartalmazó — mintegy 3500 gépelt oldalnyi híranyagot fogad és továbbít. A világ valamennyi jelentős orgánumát — 450 lapot — rendszeresen szemlézzük. A bel- és külföldi témájú fény­képek papi forgalma eléri a háromszázat. Korszerű lézer- eugaras berendezésekkel rög­zítjük az érkező fotókat, s a hazaiakat is ugyanígy továb­bítjuk. Külön körön, a szo­cialista országokkal állandó összeköttetésünk van. A külpolitikai főszerkesztő- eég 3—4 nyelven beszélő új­ságíró-apparátussal dolgozik. Külön részlegek foglalkoznak a szocialista, a fejlett .kapi­talista, továbbá a fejlődő or­szágok anyagaival. Ide tarto­zik a világgazdasági informá­ciók ■ figyelemmel kísérése, begyűjtése is. A belföldi fő- Szerkesztőség tükrözője ha­zánk belpolitikai, gazdaságpo­litikai és kulturális életének. A 19 megyéből érkező híre­ket is ők továbbítják a !a­„Csendháborítók” N ótázva, énekelve vonultak végig a városon, és fölver­ték a kihalt utcáit csendjét. Lopakodva követtem őket, lehettek vagy húszán. Kissé hamisan énekeltek, de felszabadultan. Az egyik ablakban két nénike könyökölt, egyikük rosszallóan csóválta a fejét: »Nézd, a csürhét, mi­csoda ifjúság! Szégyentelen csendháborítók ezek, részegek/« Megtorpantam. Visszanéztem rájuk, de nem tudtam szólni. (Most mondom el: Nénikék! Ok csak fiatalok és vidámak. Búcsúznak, ne bántsák őket! Rosszallásuk amúgy is rossz ízű jelkép a számomra. Nem vették még észre, hogy a »bezzeg- idők« képviselőit örök csalódás éri? Értsék meg végre...) Befordult a sereg a kórház utáni ház kertjébe. Pisszegést hallottam, majd felcsendült a Cifra palota... Fél kilenc le­hetett, s a kapualjban kigyúlit a fény. Megjelent a tanárnő, és felcsattant a taps, az éljen. Vidám dal következett, majd a Gaudeamus igitur. Valamit mondtak egymásnak, nem értet­tem a szavukat. Űj dalba kezdtek, és ment tovább az osztály egyik tanártól a másikhoz — megköszönni minden szépet és jót. A ballagás napján lestem el néhány epizódot, hogy sze­mélyes élményt adhassak közre, de akkor már tudtam: az osztályok többsége a búcsúzás előestéjén így teremtett han­gulatot. Az éjszakába nyúló szerenádokat tisztelet parancsol­ta és hála. Volt olyan közösség, amelyik osztályfőnökével együtt rótta az utcákat (lám: a közelség még ebben is meg­nyilvánul!), és valahányszor kigyúlt a fény az ablakszemek­ben, taps fogadta a tanár ismert alakját, személyiségét. Volt rá példa, hogy huszonötén tolongtak a kis lakásban, mert felhívták őket; zongoráztak, énekeltek, és szabad préda lett a friss sütemény. Másutt a »Minden vízbe mártott test, kis- angyalom ...« kezdetű diáknóta sejtette, hogy a matematika­fizika szakos tanárt is lehet, s ha tudásával, emberségével rá­szolgált, kell is szeretni... Jelképek sora. Zászlók lengtek az előtérben, koszorút he­lyeztek el az iskola névadójának emléktáblája alatt. »A nép szava isten szava« — merevítette kőbe az utókor a nagy előd elkötelezettségének példaadó mondatát, s alatta ez áll: »Tán­csics Mihály egész élete harc volt népünk felemelkedéséért«. Most ez a gondolat is az ifjak hitvallásává magasztosult. »El­megyek, elmegyek, hosszú útra megyek...« És mentek lassú léptekkel, úgy, mint évtizedek óta minden évben sok százan a mi megyénkben és sok ezren az országban. De most mintha kevesebb könnyet láttam volna, mint korábban. Erzelemgaz- dagabbak és magabiztosabbak lettek a fiatalok. Az udvaron egy terebélyes fa alatt zajlott le az ünnepség. Ginkgo bilobá- nak hívják az elágazó törzsű, legyező alakú levelekkel ékített, csodálatosan szép páfrányfenyőt, s mert védett fa, most ez is jelképpé vált. (Mi mindentől óv benneteket az iskola, ha ki­léptek szélesre tárt tölgyfa kapuján« A csalódástól, ha hitet és elkötelezettséget táplált belétek; a szorongástól, ha maga­biztos fellépésre nevelt; a kishitűségtől, ha megtanított fölfe­dezni az egyéniségetekben és a társadalomban rejlő értéke­ket; a megtorpanástól, ha tanulni, haladni, lépést tartani kö­vetelt tőletek; a munka gyötrelmétől, ha szeretetét az élet értelmeként plántálta belétek; az emberek tiszteletét, társai­tok, a közösség elismerését, ha önzetlenséget, emberséget, a kicsinyes gondokon felülemelkedést fogadtatta el veletek. Sohase felejtsétek el az iskolát!) I ntelmek. Úgy láttam: időnként közömbösen, néha unot­tan hallgatták a »szöveget«, pedig mélységes szeretet és gazdag útravaló került a tarisznyába. Az ünnepi beszédek fogadtatása mégsem zavart engem. Végtére is négy év megfeszített tanulmányi munkája, együttléte, az iskola szelleme, levegője formálta egyéniségüket, s nem a búcsú­beszédek sora. (De azért tudnotok kell, hogy minden szó, minden elhangzott mondat tele volt jóindulattal, jövőt terem­tő szádékkal. Mit mondott az igazgató? Hogy szeressétek a munkát, becsüljétek egymást, embertársaitokat. Támogassá­tok a haladást, és tanuljatok, dolgozzatok becsületesen. S a szülők képviselője? Hogy értetek szólunk, nem ellenetekre; s hogy szívesen gondoljatok vissza tanáraitokra, iskolátokra. Csaknem harminc éve álltam e páfrányfenyő alatt, s amikor most veletek együtt a lépcsőket róttam, föltámadt bennem minden erőt adó élmény. Tudom, hogy mit köszönhetek, s mit köszönhettek ti is az iskolának... Az intelmek gyakran dagályosaknak hatnak, néha még ellenállást is szítanak ben­netek. Pedig csak néhány év kell ahhoz, hogy rádöbbenjetek igazságainkra.) Jelképrombolás. Egy nagy E-betűt szeretnék szétrobban­tani mindazokban, akik a felnőtté érés küszöbén túlzott vá­rakozással tekintenek szét. Nem Írják nagy É-vel az életet. Hétköznapok, küzdelmek, örömök, sikerek és gyötrelmek tar­kítják majd következő évtizedeiket, hiszen nem az álmodozá­sok korát éljük. Illúziók helyett a valóságos talaj vonz ben­tiünket, s munkára, alkotásra, tettekre késztet. Milyen az élet? Olyan, amilyenné tesszük. Eddig olyan volt, amilyenné szüleik, tanáraik, hozzátartozóik »varázsolták«. Köszönetét sem kell mondani érte, elvégre szabad akaratukból, önmaguk vállalták, hogy nemcsak saját munkájukkal, hanem utódaik által is jövőt teremtenek. S a jövő az ifjúság! (Őrizzétek meg hát a friss, fiatalos szellemet; legyetek »csendháborítók ha föl kell korbácsolni az állóvizet, és eszméinkhez híven te­gyetek többet és jobbat a társadalomért, mint amire mi vol­tunk, vagyunk képesek — értetek és unokáinkért.) Az epizódok nem értek véget. Az éjszakai szerenád foly­tatódott a Dimitrov közben, ahol a négyemeletes ház előtt játszóteret építettek az apróságoknak. Oda vonult az osztály; pisszegés, a csend parancsa lett úrrá ismét. Két fiatal a hin­tán, a többiek a vascsövekből formák mászóalkalmatosságon foglaltak helyet. Gúlát építettek fiúkból, lányokból, s ez kettős jelkép volt számomra. Dalukra a negyedik emeleten gyűlt ki a világosság, ott jelent meg a tanár, örömmel fogad­va a búcsú dallamait. S ők közelebb akartak kerülni hozzá; fölmásztak a vasrudakon, onnan énekeltek, és köszönték — a szülők képviselőjének szavait idézve —, hogy messze vivő utak sorompóit nyitotta föl előttük; s a szépség, a tudás kin­csei felé kalauzolta őket. E bben a házban sok ablak tárult ki. Azoké is, akik még bölcsődébe hordjak gyermekeiket, azoké is, akiknek csak terveikben szerepel az utódlás gondolata. És nem volt zokszó, nem minősült »csendháborításnak« a meg­becsülést kifejező dal. (Ifjú barátaim! Tisztelt Olvasók! Bízni kell egymásban! Szeressék a felnőttek a mi »csendháborítóinkat«. Ne enged­jük, hogy valaha is görcsbe merevedjenek, hogy elfelejtse­nek játszani. Jó lesz, ha leverik a port, ami néha megüti az életünket; ha felrúgnak majd elavult módszereket, szokáso­kat — életünk jobbításáért. Akik itt maradtok: dolgozzatok becsülettel, s akik tovább tanultok, találjatok vissza szülőföl­detekre, van mit tenni szűkebb pátriánkban.) A »csendháborítók« olyanok lesznek, amilyenekké mi tet­tük őket. Csak egy kicsit jobbak, okosabbak és igazabbak ... Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom