Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-06 / 80. szám
Készül a Somogyi rapszódia Ne feleiezziÉ meg a dolgozókról! Létszámában és érdemi munkájában egyaránt az egyik legjelentősebb szakmai szak- szervezetünk főtitkára járt a közelmúltban Somogybán. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom: amiről a felszólalásban beszélt, jóval hosszabb ideig asztalnál marasztalta volna a tanácskozás részvevőit, mint amennyit az adott napirendi porítnak szentelhettek. Hallgatták volna még sokáig a főtitkár hozzászólását, mert »elevenbe vágó-«, Somogybán is megszívlelésre érdemes gondolatokat mondott el — a dolgozó ember megbecsüléséről. Kapjon zöld utat a dolgozó ember tettrekészsége! — ez a mondat megérdemli, hogy kommentárt fűzzünk hozzá. Általában abból kell kiindulni — mert ez így természet tes —, hogy a dolgozók töBb- sége szeretne minél többet tenni és minél jobb munkát végezni a helyi, üzemi és a népgazdasági feladatok sikeres megoldása érdekében. Nem csak hagyni, hanem segíteni, ösztönözni is kell a tettrekész- ség kibontakozását, s ennek egyik fontos eszköze a sikerélmény megalapozása. Aki részt vett a nagy munkában, a végcélnál érezze: fizikai és szellemi erőkifejtése arányában megbecsülik, s állandó törődéssel újabb tettekre serkentik. A feladatok megoldásához a siker reményében csak azokat az embereket lehet felsorakoztatni, akik »körül rendben van minden«. Mire gondolt itt a főtitkár? Arra, hogy boldog, elégedett dolgozókkal lehet igazán könnyen boldogulni, a kitűzött terveket teljesíteni és túlteljesíteni, versenyt kezdeményezni és a végrehajtással számolni. Érdemes körülnézni egy-egy gazdaságban a központtól távoli üzemrészekben: hány boldog, elégedett ember számolható össze,, és hányán vannak olyanok, akiknél még hiányzik valami ehhez az állapothoz. Egyikük a régi cselédlakásnál megfelelőbb otthont szeretne — talán éppen nem is új házra, csak a régi rendbetételére gondol, ennyi a vágya —, a másik a meglevőnél valamivel magasabb, de a munkájával kiérdemelt bért kíván, a harmadik a gyermekeinek bölcsődei vagy óvodai elhelyezéséért emel ' szót, a negyediknek az a kérése, hogy a munkahelyén, gondoskodjanak üzemi étkeztetésről., . Fontos, hogy örülni tudó emberek népesítsék be nap nap után a munkahelyeket, s hogy ez így legyen, ahhoz sok ilyen, csupán látszatra apró problémát. kell megoldani. Itt nem az a fő gond, hogy hol és hogyan épüljön garázs az új gépkocsinak, hanem hogy az elemi, a mai kor követelményének megfelelő feltételek meglegyenek a munkához és a munka utáni élethez. Ha olyan zsörtölődést hallunk, hogy valaki a balatoni nyaralója közelében, az építendő saját stéghez csak nehezen tud faanyagot szerezni, menynyivel inkább oda kell figyelni arra a panaszra, amikor a dolgozó elmondja: munkából Jövet az autóbuszon elhúzódnak mellőle az utasok, mert a ruhájának istállószaga van. A telepen ugyanis, ahol dolgozik, nincs megfelelj szociális létesítmény a tisztálkodáshoz, a ruhacseréhez... Tévednék, akik azt hiszik, hogy a munkabérekkel minden kielégíthető! S ami tegnap még csak igény volt, az mára követelmény. Ahol ezeket a feltételeket biztosítják, ott nem fenyeget a munkaerőhiány, s oda a különféle képzettségű szakemberek inkább vonzódnak. Állami gazdaságaink a termelési eredményeik révén minden eddiginél több nyereségre tettek szert. Méltán hívta föl a figyelmet a főtitkár erre a tényre, hiszen ez az anyagi alap nem csak a termelés fejlesztését és más, a gazdálkodással közvetlenül összefüggő feladatok megvalósítását szolgálja, hanem megnöveli annak lehetőségét is, hogy minden eddiginél többet fordítsanak szociális-kulturális célokra. Természetesen az adott üzem képességeinek keretein belül: van, ahol a földes szoba lepadlózása, a lakóház tatarozása és fürdőszobával való bővítése is nagy segítségnek számít, másutt — s ez Somogybán is sürgető feladat — a cselédlakások felszámolása és új lakások építése kell ahhoz, hogy boldog, örülni tudó emberék induljanak munkába rendezett lakáskörülmények közül a gazdaságokban. H. F. Fonómunkásék felvevőgép — Felvétel indít! Megyei labdarúgó-bajnokság 150 néző. V.: (Folytatás a 4. oldalról) N agyatád—Balatonién« 2:1 (Ód) Nagyatád, Hajdú. ^.Nagyatád : Kutnyák — Szabó 3., Czimbalek, Czár, Hoffman, Horváth, Szabó Lu (Harcz), Fodor -F. (Hies), Simon, Fodor Cs., Mohácsi. Edző: Papp István. Balaton- ielle: Both (Oláh) — Brunner, Kiss, Varsányi, Berdán, Bán, Bakai, Vass, Basics, Takács, Kovács. Edz«: Papp Gyula. Két egyformán gyenge formában levő csapat találkozott. A második félidőbeli csere a hazaiaknál jónak bizonyult, így élénkebb lett a játék, és fölényben játszottak. A vendégek egy védelmi hibáját a szemfüles Simon használta ki, ezzel szerezte meg csapatának a győzelmet. Góllövők: Mohácsi, Simon, illetve Basics. Jók: Horváth, Czár, illetve Makai, Vass, Vázsonyi. Nagyatád ifi—BalatonleXlc ifi 3:1 Tóth Ferenc Csurgó—Balatonföldvár 2:0 (0:0) Csurgó, 200 nézó. V.: Vuk-i mann. Csurgó: Major — Czink, Máté, Hosszú J., Jagarics, Péntek, Polgár, Baja, Nézics, Báló (Kovács J.), Hosszú F. Edző: Horváth János. Balatonföldvár: Gál (Kolár) — Acs, Kovács, Csupor (Piros), Kertész. György, Gacs, Szakács, Rúzsa, Kurdi I., Kurdi H. Alacsony színvonalú mérkőzésen a csurgóiak számtalan helyzetet hagytak kihasználatlanul. A győzelmet csak a mérkőzés hajrájában végrehajtott csere után sikerült megszerezniük. Góllövők: Kovács J., Hosszú F. Jók: Baja, Hosszú F., a földvári csapatTotônyereménveR 13 plusz 1 találat 1 darab volt, 976 896 forint a nyereménye. A 13-asokra 462 740, a 12-esekre 8263, a 11-eskre 509. a 10-esekre 89 forintot fizetnek. (MTI) bői senkit sem lehet kiemelni. Csurgó ifi—Balatonföldvár ifi 3:0 Kovács Antal A forduló válogatottja: Golubics (Lakócsa) — Kesztyűs (Lengyeltóti), Pál (Balaton- boglár), Lukács (Marcali), Koloss (Latinca), Ebedli (Táncsics), Pintér I. (Balatonbog- lár), Burcsa (VBKM Vasas), Borsfái (Latinca), Kelemen (VBKM Vasas), Nagy L. Kadarkút). A bajnokság állása : 1. Táncsics SE 22 1« « 2 82-14 36 2. Marcali SE 22 14 5 3 58-17 33 3. VBKM Vasas 22 14 5 3 46-16 33 4. Barcs 5. Tab 6. Nagyatád 7. B.-boglár 8. Kadarkút 9. Csurgó 10. Latinca SE 11. Balatonlelle 12. Lengyeltóti 13. B.-földvár 14. Lakócsa 15. Zimány 16. Szönyi SE 17. Somogyszob 18. Fonyód 21 12 4 5 32-21 28 22 10 6 6 37-37 26 22 10 5 7 30-28 25 22 9 5 8 39-36 23 22 9 4 9 44-39 22 22 8 5 9 26-37 21 21 8 4 9 25-39 20 22 8 3 11 43-38 19 22 7 5 10 42-48 19 22 5 7 10 41-43 17 22 7 2 13 34-51 16 22 6 4 12 28-49 16 22 5 4 13 23-48 14 22 3 7 12 32-64 13 22 6 11523-6013 Bükkösdi László. VÁROSI VILLANÁSOK Egy csokor hóvirág — Felvétel, indít! Csapó! Kaposvári Fonó-riport, 10-es! Egy kedves, szemüveges hölgy kezében »megszólal« a csapó. Zümmögni kezd a felvevőgép, ezzel egyidőben »élni kezd« a mikrofon Gombár János kezében. Gyerekek zlajon- ganak, szaladgálnak a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának óvodaudvarán. Gombárnak sikerül közülük néhányat a felvevőgép látómezejébe terelni. Élő hátteret alkotnak Kriszta óvónéni mögött. Mert most Sztantics Kriszina a főszereplő. Félórás tévéfilm készül a kaposvári Fonómunkás Kis- színpadról. Egykori és mai produkcióikról, az együttes tatjairól, a közösségről. A munka tulajdonképpen nem most kezdődött. Vértes Elemér, a színpad vezetője mondja: — Bükkösdi László szerkesztő február elején hívott fel, hogy írjak egy forgatókönyv-vázlatot. Húszadikára kellett elkészülnöm vele. Ennek alapján született meg a forgatókönyv, majd a technikai forgatókönyv is. A Somogyi rapszódia című leendő dokumentumfilm gazírásban előre semmit sem rög» zítettünk. Közben megismétlik a felvételt. Néhány gyerek a felvevőgéphez túl közel játszotta le a »francia—brazil« futballmérkőzést. De Háda Sándor operatőr és Bednai Nándor rendező nem nyugtalan. Kriszta óvónőt és Gombár Jánost most már egy juharfa alatti pádon látjuk beszélgetni. Gombár nagy rutinnal, a riportalany zavarát oldó derűvel dolgozik. Bükkösdi visz- szahallgatja fülhallgatóján a hangfelvételt, s elégedett. Már a raktárban vagyunk; ahol a pult egyik oldalán B loch Tamás, az együttes gitárosa, zeneszerzője vall ama- tőrmúltjáróL Munkatársai közben zavartalanul dolgoznak, targonca érkezük, kézikocsit húznak. A felvétel délután Orciban folytatódik, ahol az együttes néhány tagja arról 'a viszonyról vall, amely szüleiket a földhöz fűzi. E vallomásokból született annak idején Somogyi rapszódia című műsoruk. Forgatási helyszín még a Fonómunkásklub, a Killián György Ifjúsági . és Üttörő- művelődési Központ előtere, a Miért párosul a kórház gondolatával mindig a betegség? Kórházba menni jelenthet örömet, izgató várakozást, boldog készülődést is... Szélesen ível fölfelé Marcaliban a hajdani kastélyból átalakított kórházt gyönyörű lépcsősora. Már nem is lépcső, hanem katedrális, amely valami titokzatos, misztériummal teli szentély felé vezet. S az is valóban! A bejárat fölött tábla hirdeti: SZÜLÉSZET! Homályos, hűvös a csarnoknyi lépcsőház, s a homályban — amely talán csak valami ősi élmény ata- visztikus látomása — szinte repíti az embert'fölfelé a lépcső. Odafönn a kőpadlós folyosón egy pádon ülve beszélgetünk. Ismerős asszonyka, második gyerekét várja. Jól van? Jól vagyok. Menynyi idő van még hátra? Még két és fél hónap. Nehéz itt benn? Nem is tudom. Nehéz is, nem is... néha nagyon hosszúak az órák, fárasztó a várakozás, máskor meg szinte észrevétlenül repülnek. Olyankor megmozdul belül valami, ami egyszer valaki lesz, s az érzés minden mást elsöpör. Beszélgetünk a folyosón, előttünk mint látomások suhannak hosszú köntöseikben a várandós anyák. Földet sepri a színes ruhák szárnya, s ott elöl, a gombok fényes sora hatalmasra domborodik. A terhes nő más, mint akit a hétköznapokból, az utcáról, a szomszédból, a munkahelyről vagy akár a családból ismerünk. Titok hordozója, s a titok által fölmagasodik. Több lesz önmagánál, s ez a többlet fényt, erőt ad neki. Csend van a folyosón, halk a beszélgetés. Rövid kérdések, szelíd válaszok: Mi újság itt benn? Mi újság odahaza? Minden rendben van? Hát persze, hogy is lehetne másként! — Dráma, összeütközés eltörpül, itt nincs helye a hangos szónak sem. Űj élet születik! Egyszerű fogalom; megérteni könnyű, átérezni lehetetlen annak, aki ninçs odabenn. Hány gyerek születik egyazon má- sorpercben a Földön? Száz? Ezer? Százezer? Es hány születik egy nap alatt? Hány születik egy évben, hány az emberiség életében? — Kérdések — válasz nélkül. De mit ér a statisztika az örök csodához képest? Mit érez? Nem is tudom, olyan furcsa, nem lehet elmagyarázni. Fiú lesz, lány? Mit szeretne? Azt hiszem lányt szeretnék, de hát ez majd kiderül... S ha mégis fiú lesz? Boldog leszek, meg az apja is. Sóhajt. Csak már ott lennénk! Nehéz várni. Pedig a férjem gyakran eljön. De hát, tudja, ilyenkor maga van■ az ember. Az orvosnak többet tud mondani, mint a legszeretőbb hozzátartozónak. Az orvos érti, érzi, mit akar az anya. Az orvosok többnyire férfiak. Különös ellentmondás. Az anyaság legnagyobb titka férfiak kezébe van letéve. Az az egyszeri pillanat. Az első lélegzetvétel, az első tétova sírás, az első találkozás megismételhetetlen döbbeneté és gyönyörűsége: »én voltam ő, aki most egy másik ember lett.'«... De talán Így törvényszerű. A nő hordozza a titkot, a férfi próbálja megérteni, próbálja átérezni, hogy segíthessen. Az anyák mint távoli bolygók lényei suhannak a folyosón. Már ez is csupa titok. Előlépnek esni ajtóból, és eltűnnek egy másik mögött. Honnan jöttek, hová mentek? Mi van az ajtók mögött? Mennyi kérdés! A bejárat fölött felirat: IDEGENEKNEK BEMENNI TILOS! Pedig csak ágyak vannak odabenn. S az ágyakon olvasó, szundikáló vagy éppen beszélgető nők. Nem hasonlítanak, mégis egyformák. Most ez lett a világuk. A valóság egy fehér ágy és egy fehér szoba között feszül. Az ágy a kezdet, a szoba a cél. Van, akinek csak órákig tart az út, s van, akinek hónapokig. Az orvos tudja az okát, ami valóban egyszerű. De vajon ez a legfontosabb? Mit érez? — a kérdés ismétlődik. Mosolyog és türelmesen válaszok Pedig tudja: ezt nem lehet elmagyarázni és én nem érthetem meg soha. A falnál ülünk egy fehér pádon. Előttünk a tágas lép eső- ház. Az ablakon át cipőnk orrához kúszik a napfény. Tavasz van, az újjászületés ideje. Kétszeres jelkép: oda- kinn a természetben és ide- benn, a szülőszobák csendes rejtekén. Elindulok lefelé a lépcsőn. A fényesre koptatott, széles korlát hajlatán egy ottfelejteti hóvirágcsokor. Fölveszem, visszasietek. Valaki itt felejtette! Talán épp' magának szántákl Elveszi mosolyogva. A szobánkban mindig van friss virág, ezt is a vázába teszem... Lefelé a lépcsőn egy megmagyarázhatatlan kapcsolaton tűnődöm. Az új város újszülött polgárai egy régi kastélyban látják meg a napvilágot. Ez is jelkép volna? Múltnak, jelennek, jövőnek összefonódása? Ben esik András Gombár János a gyerekek között. dája. készítője a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiója. Bükkösdi László szerkesztői kérdeztük: — Miért éppen a Fonó? — Vértes Elemért pályakezdő rendező kora óta ismerem; szeretem azt, amit csinál. Az együttest az ország legjobb tíz amatőrszínpada közé sorolom. Engem tulajdonképpen az izgatott: hogyan volt képes a csapat a fluktuáció ellenére fennmaradni. Mitől közösség? Milyen kohéziós erő munkál ebben a közösségben? Tetszett az is, hogy »►saját portájukon« más együtteseknek is fórumot teremtenek a szerepléshez. Ügy gondolom, nem lehet véletlen, hogy pénteken a kiváló klub címet kapják. Ez lesz majd filmünk záró része. — Hogyan készülnek a filmbeli kis-interjúk? — Csak a szituációt beszéltük meg, a párbeszédek valóban itt születnek előttünk, szé.szói versmond óta oor, a Ka- posszentjakabi monostor romterülete, a műszaki bolt. Minden munkahely, ahol a színpad tagjai dolgoznak és minden színhely, ahol gyakran föllépnek. Produkcióik részleteit is filmszalagra rögzítik. Látjuk majd a pécsiek dokumentumfilmjében a Rodopei rekviem, a Vasravert fohász, a Koponyák hegye, a Dóroty- tya, az Altinaj címen játszott Az első tanító, a Szomorú város részleteit. Megszólalnak a régiek, köztük Klujber László, és Kiss László, meg a törzstagok: Tóth Anna, Tolnai/ Mária, és társaik: Horváth Péter, Nagy Zsuzsanna, Szabó Zoltán, Jankovich Katalin, Kelemen Mária, Kovács Péter.., Sikerül-e megfejteni a titkot? Majd a film felel. Leskó László Somogyi Néplap
