Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

hidegháború” g Moro-Ogybea Rét merénylet Torini utcáin A* Aldo Morőt fogra tartó *VSr3s Br!gádok«-nak a saj­tóhoz eljuttatott »ötödik közleménye« nem tartalmaz arra utaló jelet, hogy a politikus napjai »meg lennének szám­lálva«. Az újabb közlemény a Vörös Brigádok háromolda­las gépelt üzenetéből és Moro nyplcoldalas kézírásából áll. (Az emberrablók ismét azzal fenyegetőznek, hogy folytatják »a fegyveres akciókat, ugyanakkor semmilyen konkrét köve­telést nem említenek Moréval kapcsolatban. A rendőrség azonnal meg­erősítette az újabb üzenet va­lódiságát, bár valószínűleg más gépen írták, mint az ed­digieket. Kézírásos levelében — ami egy tanúvallomás részlete lehet — Moro éle­sen bírálta a szintén keresz­ténydemokrata Paolo Emilio Taviani volt bel- és hadügy­minisztert, s ót tette felelős­sé, hogy a kormány nem hajlandó tárgyalni az ember­rablókkal. Moro ugyanakkor feltételezi, hogy az olasz ve­zetés amerikai és nyugatné­met nyomásra utasít vissza minden tárgyalást a Vörös Brigádokkal. A kereszténydemokrata pártvezietó ezután fogvatartá- sának nehéz körülményeiről ír, majd kijelenti, hogy »a valódi gerillaakciókat nem le­het közönséges bűntényként elbírálni«. Az II Popolo —1 a Keresz­ténydemokrata Párt lapja — szerkesztőségi cikkében meg­erősíti, hogy a kormány nem hajlandó tárgyalni Moro fog­vatartóival, hozzáteszi ugyan­akkor, hogy semmilyen lehe­tőséget nem szabad kihasz­nálatlanul hagyni a pártve­zető kiszabadítása érdekében. Az II Popolo közvetve meg­erősíti azokat a híreket is, melyek szerint Moro felesége szombaton levelet kapott, s amelyben Moro állítólag maga írta meg szabadon bocsátásá­nak pontos feltételeit. Az olasz lapok kedd! szá­mukban ismertették annak a levélnek a tartalmát, amelyet Aldo Moro kereszténydemok­rata pártelnök írt — nyilván­valóan elrablóinak kénysze­rítésére. Moro levelében meg­ismétli : azt akarja, hogy ki­cseréljék más »politikai« fog­lyokért. A terrorista Vörös Brigá­dok legújabb közleményével kapcsolatban a torinói La Stampa megjegyzi: arra irá­nyuló újabb kísérletről van szó, hogy szembeállítsák egy­mással a kereszténydemokra­ta párt vezetőit. Az Avanti lélektani hadviselésről ír, a L’Unitá pedig úgy véli, hogy a kereszténydemokrata veze­tők az 5. számú közlemény után is kitartanak majd a »határozottság vonala« mel­lett, és nem bocsátkoznak al­kuba a terroristákkal. A milánói II Giomo egy meghurcolt, megkínzott rab szavait olvassa ki Moro le­veléből, és további közle­ményre számít. Olaszországban közben folytatódnak a terrorakciók: Torinóban hétfőn este és ked­den reggel két merényletet követtek el. Az elsőt a ma­gukat »Harci Proletárosztago- soknak« nevező álbaloldaliak vállalták magukra. Pisztoly- lövésekkel életveszélyesen megsebesítettek egy orvost, a 36 éves Ruggero Griót. A másik merénylet áldozata egy 31 éves börtönőr, akit lakása előtt lőttek le, amikor mun­kahelyére indult. Lorenzo Co- tugnónak — mielőtt kioltot­ták volna életét — sikerült szolgálati pisztolyával megse­besítenie az egyik terroristát. A sebesült támadót, a 28 éves Cristoforo Bianconit, a hely­színre érkező rendőrök őri­zetbe vették, kórházba szállí­tották, s ott azonnal meg­kezdték kihallgatását HÍREK A VILÁGBÓL Vád alá helyezi® — tele­fonok jogtalan lehallgatása és levelek felbontása miatt — Patrick Grayt, az FBI ameri­kai szövetségi nyomozóiroda volt igazgatóját és két magas rangú munkatársát. A vádlot­takra tízévi börtönbüntetés és tízezer dollár pénzbírság is ki­szabható. A terroristákra kiszabható büntetésekről kezdődött vita tegnap az athéni parlament­ben. A törvényjavaslat 20 évi börtönbüntetést helyez kilátás­ba a politikai bűncselekmények és az utóbbi időben Görögor- szág-szerte elszaporodott sza­botázsakciók elkövetőinek. Genfben, a Nemzetek Palo­tájában megnyílt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságá­nak 33. ülésszaka. Megnyílt a magyar gazda­sági napok eseménysorozata Zürichben. Az előzetes felmé­rések szerint a magyar külke­reskedőknek jó lehetőségeik vannak arra, hogy az eddigi 65 szerződés mellett újabb meg­állapodásokat kössönek sváj­ci partnerekkel. A testvérpártok lapjainak — többek között a Népszabad­ságnak — részvételével Hel­sinkiben kedden megtartották a Tieonantajának, a finn kom­munisták lapjának ünnepsé­gét. Tiltakozó frtvonulást tartott a náci koncentrációs tábo­rok 3000 volt foglya a belgiumi Louviére-ben, mert a kor­mány amnesztiát helyezett ki­látásba azok számára, akik az ország megszállása alatt együttműködtek a fasisztákkal. ENGEDMÉNYES BÚTORVÁSÁR április 10-től 22-ig a szigetvári áfész bútorboltjában. Lakószobák, szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák és fotelok nagy választékban, 10-40 °fa-os árengedménnyel, amíg a készlet tart. (177061 Cyrus Vance amerikai kül ügyminiszter nyomatékosan megerősítette kormányának szándékát, hogy SALT-megál- lapodást kössön a Szovjet­unióval, de egyúttal feltéte­leket fogalmazott meg. Vance, aki tíz nap múlva Moszkvá­ban tárgyal, az amerikai lap- szerkesztők tanácskozásán elmondotta: bizonyos haladás mutatkozik a nukleáris kísér­letek teljes megtiltásáról tar­tott szovjet—amerikai—brit tanácskozáson.- Folytatódnak a szovjet— amerikai tárgyalások a ha­gyományos fegyverekkel való nemzetközi kereskedelem korlátozásáról is — emelte ki. Vance érezhetően arra töre­kedve, hogy az Egyesült Álla­mok nagyobb napilapjait irá­nyító több száz főszerkesztőt meggyőzze: a Carter-kormány nem veszélyezteti SALT-ter- veivel az ország biztonságát, amint ezt a megállapodás el­lenfelei (főként a 'kongresz- szusban) állítják. Az amerikai álláspont sze­rint a jövendő új SALT-meg- állapodásnak korlátoznia kell a meglevő fegyverfajták korszerűsítését, új, bonyolul­tabb fegyverek kifejlesztését. Vance ugyanakkor arról be­szélt: az Egyesült Államok módot szeretne kapni arra, hogy folytassa fontosabb ha­dászati fegyverprogramjait, a cirkáló rakéta, az »M—X« típusú rakéták, a »Trident« atom-tengeralattjáró rakéták fejlesztését és gyártását. A külügyminiszter elismer­te, hogy a Szovjetunió ma­radéktalanul eleget tett az eddigi hadászati fegyverzet­korlátozási egyezmények elő­írásainak. — Amennyiben nem szüle­tik új megállapodás, mindkét fél katonai kiadásai évente dollármilliárdokkal növeked­nek, anélkül, hogy biztonsá­guk növekednék — mondotta. A külügyminiszter megis­mételte azt az amerikai állí­tást, hogy a Varsói Szerző­dés katonai erőinek fejlődése »aggasztja« a NATO-t. Na­gyon lassúnak minősítette a közép-európai haderőcsök­kentési tárgyalásokat és ott a közeljövőben új NATO-ja­vas la tokát helyezett kilátásba. Ugyanakkor felsorolta, mi­lyen jelentős mennyiségi és minőségi fejlesztésre kerül sor a hagyományos fegyver­zetű NATO-csapatoknál. Vance — egy kérdésre vá­laszolva — az amerikai neut­ronfegyver gyártásának el­halasztását igyekezett alku tárgyává tenni. Kifejtette, hogy Washington azt szeret­né, ha a Szovjetunió csök­kentené harckocsi- és rakéta­erőit. Carter állásfoglalását »nehéz, de helyes« döntésnek minősítette. Határozottan cáfolta Vance azokat — az országban el­terjedt — híreszteléseket, hogy Kubában nukleáris fegyvertámaszpontok lenné­nek, vagy hogy Kubában atom-tengeralattjáró támasz­pont épülne. A kaland ára Ezekben az órákban ismét a Szomáliái főváros, Moga­dishu nevétől hangos a világ. A hírügynökségek, a lapok, a rádió- és televízióállomások nagy terjedelemben, vezető helyein ismertetik a legújabb afrikai szenzációt: azt, hogy vasárnapra virradóan katonai államcsínyt kíséreltek meg Sziad Barre tábornok elnök és kabinetje ellen, — vala­mint azt, hogy »a kormány­hoz hű egységek« leverték a puccsistákat. Az esemény még túl friss. És ahogy ilyenkor lenni szo­kott: tényekről, valóban el­lenőrizhető eseményekről leg­följebb a puccskísérlet lefo* Kitüntetés hat űrhajósnak Leonyid Brezsnyev köszöntötte őket Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének elnöke nyújtotta át kedden délelőtt a Kremlben az elnök­ség által adományozott kitün­tetéseket a Szojuz—Szaljut űr­expedíció hat résztvevőjének: Jurij Romany erikának, az űr­állomás parancsnokának és Georgij Grecskónak, a Szaljut fedélzeti mérnökének, a két új »űrvilágcsúcstartónak«, to­vábbá Vlagyimir Dzsanibe- kovnak és Oleg Makarounak, illetve az első nemzetközi űr­expedíció két tagjának, Alek- szej Gubarevnek és a cseh­szlovák űrhajósnak, Vladimir Remeknek. Valamennyien Le- ndn-rendet kaptak. Azok, akik­nek ez volt az első űrutazá­suk, az első arany csillagot és a Szovjetunió űrhajós pilótája kitüntetést, a második űruta­zásukban részt vettek pedig a masocuK arany csauagoi Kap­ták. Brezsnyev beszédében nagy szeretettel köszöntötte a hős űrhajósokat, elismeréssel szólt kimagasló teljesítményükről. Hangsúlyozta: a Szojuz—Szal­jut űrexpedíció új szakaszt nyitott a világűr kutatásában, új lépést jelent a világminden­ség titkainak feltárásában. Ez a lépés és azoknak neve, akik végrehajtották, mindörök­re fennmarad a történelem­ben — állapította meg az SZKP KB főtitkára, és hozzá­fűzte: a szovjet emberek örül­nek annak, hogy képviselőik­kel együtt részese volt ennek a lépésnek a testvéri szocialis­ta Csehszlovákia állampolgára, Vladimir Remek is. A Szaljut—6 útja elvileg új szakaszt nyitott meg a világ­űrben végzett munkában : első ízben indult útnak nemzetközi űrhajósszemélyzet. A Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág tudásainak több évi együttes munkája a világűr kutatásában és meghódításá­ban most már a közös űrre­pülésekkel is kiegészül. Ez azonban csak a kezdet, amely­nek meglesz a folytatása. A szocialista közösség országai­nak testvéri barátsága és együttműködése kilépett boly­gónkról a világűrbe, örülünk ennek és büszkék vagyunk rá« — mondotta Brezsnyev. Az SZKP KB főtitkára kü­lön is méltatta Romanyenko és Grecsko 96 napos útját, han­goztatva : nem lehet kellően értékelni mindazt, amit a vi­lágűrben keringő tudományos kutatóállomás útja során vé­geztek az űrhajósok. Az űrhajósok nevében Ju­rij Romanyenko mondott -kö­szönetét. Remek az űrutazás emlékére a szovjet—csehszlo­vák barátságot jelképező szob­rot nyújtott át Leonyid Brezs- nyevnek. lyását Illetően lehet a hátteréről annál kevésbé. Azzal kapcsolatban, hogy egé­szen pontosan kik és milyen jelszavakkal indították el a hétvégi álmát alvó városban a hatalomátvételi kísérletet, csupán találgatásokkal kell beérnie a nemzetközi közvé­leménynek. A lényeget te­kintve azonban nem! Az igazság ugyanis az, hogy ebben a sajátos esetben nem a személyek vagy csoportok — sőt: nem is a jelszavak — érdekesek, hanem az a bel- és külpolitikai közeg, amely a jelenlegi Szomáliára jellemző és amely nemcsak lehetségessé, hanem szinte el­kerülhetetlenné tett valami­féle, bármily bizonytalan ki­menetelű, robbanást. Milyen közegre gondolunk? Az események forgatóköny­ve logikai láncba illeszke­dik. 1977. júliusában a vi­lágsajtó drámai hangon, je­lentette, hogy Szomáliái — önkéntesnek álcázott, de va­lójában reguláris — csapa­tok betörtek a szomszédos Etiópia területére, és a vá­ratlan támadás előnyeit ki­használva előnyomulnak a hatalmas ogadeni térségben, előbb Harar, majd Jijiga vá­rosát is elfoglalva. Nem ke­vesebb történt, mint hogy egy afrikai ország — kihasznál­va szomszédjának a forradal­mi átmenettel óhatatlanul együtt járó nehézségeit —sza­bályos agressziót követett el, deklaráltan területszerző cél­lal. A támadást egészen a hisz­tériáig fölszított soviniszta propaganda vezette be, illet­ve kísérte — és erre a kam­pányra éppúgy bőségesen áll­tak rendelkezésre külföldről származó anyagi eszközök, mint magára a katonai ka­landra. Az effajta kalandok a huszadik század harmadik harmadában azonban kétélű, nagyonis kockázatos kísérle­tek. A forradalmi Etiópia rendezte sorait, és — a ha­ladó világ erkölcsi támogatá­sával — nemrég kiűzte föld­jéről a betolakodókat. A katonai-politikai kudarc teljes volt, a vereség hangu­lata fölért egy belső földcsu­szamlással. Iyen körümények között még meglepőnek is nehéz nevezni a puccskísérle­tet. Kudarca ellenére egyet­len látványos tanulsággal szolgált: manapság a felelőt­len kalandpolitikáért ma­guknak a kezdeményezőknek is nagy árat kell fizetniük. Vallomások Gagarin diákéveiről Tíz evvel az első űrrepülés előtt A bajkonurt sztyeppén ott állunk, ahonnan 1961. április 12-én útnak indult az első szovjet űrhajó. Néhányon kö­zülünk még jól emlékeznek erre a napra. Mások — a fia­talabbak — már történelem­ként idézik. A beszélgetés so­rán merült föl a kérdés: az első űrhajós útjáról a világ valamennyi újságja irt, de vajon korábban találkozhat­tunk-e Gagarin nevével a sgj- tóban. Erre a nem minden­napi emberre már jóval űrre­pülése előtt föl kellett figyel­jenek — érveltek a jelen le­vők ... Jura 1949-ben érkezett Lju- bercibe, a Moszkva környéki városba, ahol egy mezőgaz­dasági gépgyár mellett műkö­dő iparitanuló-intézetben ta­nult. A megyei ifjúsági lap­ban találhatók cikkek az üzemről és az iparitanuló-in- tézetről, ám Gagarinról egyet­len szó sem. A járási lapnál hasonló a helyzet. Egy helyi újságíró, Alekszandr Belov történész sietett segítségünk­re. Átnéztük a mezőgazdasá­gi gépgyár üzemi lapjának példányait. A lap 1951. június 6-i számában Marina Gurje- va, a munkás fiatalok üzemi iskolájának igazgatója a vizs­gákról ir: »A hetedik osz­tályban 32 tanuló vizsgázik. Algebra írásbeli feladatukat valamennyien sikeresen oldot­ták meg. Korábban adta be munkáját Csugunov, Cserno- zsukov, Gagarin, Zolotov, Nyepolszkaja. E tárgyból és geometriából jeles osztályza­tot kaptak«. Néhány számmal később, a június 30-i szám­ban közlemény jelent meg: a hetedik osztályt kiválóan vég­zők között ismét szerepel Ju­rij Gagarin neve. Sikerült találkoznunk Ma­rina Gurjevával, az iskola volt igazgatójával: — Számos olyan tanítványom van, akik­re ma, 30 év elteltével is, név szerint emlékszem. Jurára kü­lönösen. Nem véletlen, hogy kétszer is megemlítettem an­nak idején: nagyszerűen ta­nult. Élénk, vékony fiú volt. A szeme határozottságról ta­núskodott ... 1951 nyarán, amikor ezek az anyagok megjelentek, Ju­rij már elvégezte az ipari­tanuló-iskolát. A dokumentu­mok azért értékesek, mert tíz évvel az emlékezetes űruta­zás előtt először említik a jö­vendő kozmonauta nevét. Életének arról a szakaszáról tudósítanak, amelyről viszony­lag keveset tudunk. A volt iparitanuló-iskola ma egykori tanítványának ne­vét viseli. Modern, jól fölsze­relt tanintézmény ez. Az is­kolában féltő gonddal őrzött múzeum idézi az egykori diák emlékét. A városban, az is­kolában ma is élnek és dol­goznak olyan emberek, akik ismerték Gagarint. Prohorov, az üzem egykori tapasztalt munkása, Jura tanítómestere mondta el, hogy egyedül Ga­garin kapta meg az iskola elvégzésekor a legmagasabb minősítést. Mihail Alekszejev. az iskola egyik jelenlegi szakoktatója pedig így emlé­kezett vissza: — Magunk is csodálkoztunk, hogyan van Jurának minden­re ideje. A tanulásra, sport­ra — hiszen kiváló sportoló volt —, a társadalmi munká­ra, hozzá még az esti isko­lára ... Azt mondogatta, hogy tovább akar tanulni, repülő- mérnök szeretne lenni. Én a motorosszakkör vezetője vol­tam, Jurij természetesen eb­be a munkába is bekapcsoló­dott. Itt tanult motorkerék­párt vezetni az iskola mel­letti sportpályán, s egy alka­lommal — erre jól emlékszem — elesett A motorkerékpár fényszórója eltörött. Vigasz­taltuk, ne vegye nagyon szi­vére a dolgot, kivel nem for­dul elő ilyesmi. Jura azon­ban csak ennyit mondott: — »Az én hibám volt, én fele­lek érte.-" Barátjával, Tyimo- fej Csugunovvál elment va­gont rakni, s a pénzen meg­vette az eltört fényszórót. Ivan Rovnov, az iskola tor­natanára igen tehetségesnek tartotta az alacsony termetű, gyors mozgású, nagy teherbí­rású Jurijt. Gagarin nem egyszer nyert első díjat a sportversenyeken. Testneve­lő tanára azon fáradozott, hogy a kiváló sportolót a le- ningrádi testnevelési techi- kumba irányítsa. 1951-ben Gagarin a hetedik osztályt elvégezve öntödei szakmun­kás bizonyítvánnyal a zsebé­ben sikeresen felvételit tett. Az utolsó pillanatban azon­ban meggondolta magát: azt mondta, hogy sportdlni min­denütt lehet, s elválaszthatat­lan barátaival és földijeivel, Csuganovval és Petusovval, a szaratovi ipari technikumba jelentkezett. És fölvették őket. Négy évvel az üzemi új­ságban megjelent közlemény után a szaratovi ifjúsági lap Gagarin első önálló repülésé­ről tudósít. A Völga menti városban kezdődött Jurij csil­lagok felé vezető útja: re pü­lő klub, repülőiskola, a légi­erőknél teljesített szolgálat és végül, 1961 áprilisa, Bajko- nur.., Alekszandr Bondar (APN—KS» Washingtoni döntés, feltételekkel Vance külügyminiszter a SALT esélyeiről MOSZKVA Vita az orosz föderáció új alkotmányáról A nagy Kreml-palotában redden délelőtt 10 órakor foly­tatódott az Oroszországi Föde­ráció Legfelsőbb Tanácsának hétfőn kezdődött rendkívüli ülésszaka. Az OSZSZSZK par­lamentjének 900 küldötte a Legnagyobb szovjet szövetségi söztársaság új alkotmányter­vezetét vitatja meg. A parla­menti ülésszak első napján hangzott el Mihail Szolomen- cevnek, az SZKP KB PB pót­tagjának, az OSZSZSZK mi­nisztertanácsa elnökének, az jlkotmánybizottság elnökének oeszéde, amelyben a képvise- ők élé terjesztette megvitatás­ra és jóváhagyásra a terveze­tet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom