Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-11 / 84. szám
VISSZHANG K ommunistákról számtalanszor írtam, szóltam már. Azokról, akik példaképei környezetűiknek, akiknek eszmei-politikai érettségét, meggyőződését leggyakrabban nem azon mérhetjük le, mit mondanak — jóllehet, azt is fontosnak tartom —, hanem főként azon, hogy mit tesznek, milyen szerepet játszanak a mindennapi feladatok megoldásában. Közéleti emberekről, akik nem vonják és vonhatják 'ki magukat az erkölcsi és anyagi ösztönzés hatása alól, de önként és tudatosan szolgálják — szolgálták — a •társadalmi érdekeket. Mindig is ők, az önként és tudatosan cselekvő kommunisták voltak, vannak és lesznek többségben a sorainkban. De most mégis a kisebbségről, az elenyésző kisebbségről szólnék. Nem azért, mert — divatos szóhasználattal élve — a kérdéseknek most valamiféle különös aktualitásuk volna. Számomra, valameny- nyiünk számára mindig a többség volt a mérvadó. A gyakorlati munka során azonban újból és újból szemet szúr, kihívóan felhívja magára a figyelmünket az úgynevezett elényésző kisebbség. Néhány hete egyik megyei lapunkban pár mondattal megjegyeztem, hogy a szű- kebb pátriában találkoztam felelős tisztségviselőkkel, akik rutinból dolgoznak, gépiesen jönnek-mennek a kitaposott ösvényen, így aztán üres a kezük, néha tálán kicsit üres a szívük is. Ez utóbbit az ügy iránti közömbösségre értettem, arra, hogy rangon alulinak tartják például egyes megyei, járási funkcionáriusok, hogy elmenjenek és türelmesen végighallgassanak alapszervezeti taggyűléseket, végighallgassák a népfront által szervezett falugyűléseket, és ott valami érdemit mondjanak; akadnak állami tisztségviselők, akik nyugodt szívvel eltűrik, hogy az ellenőrzésük területére érve a helybeli vezetők glóriát fonjanak a fejük köré, akár a szenteknek, majd ezzel a glóriával, de üres kézzel visz- szatérnek hivatalukba. Bár hangsúlyoztam, hogy a felelős tisztséget viselőknek csak egy jelentéktelen kisebbsége ilyen, mégis tucatnyi szemrehányó levelet hozott a postás, plusz a szemrehányások zöme zúdult rám szóáradatban is. Töredelmesen bevallom: nem számítottam ilyen visszhangra.-.. Önzetlenül dolgozó, nemcsak az alapszervezeti _ taggyűlésekig eljutó, hanem a kisebb közösség, sőt az egyes ember sorsával is sokat törődő pártmunkásoktól, állami funkcionáriusoktól kaptam a legtöbb szemrehányást. Más szavakkal: nem az elmarasztaltak, a megbíráltak reklamáltak. A többség tette szóvá: elhisszük, tudjuk, látjuk, hogy jogos volt a keserű ki- f akad ás, valóban vannak közöttünk is olyanok, akik okot adnak a szóvá tett jelenség feletti töprengésre, de... És a de után sorakoznak az érvek, mondván, hogy párttagságunk, közöttük a tisztségviselők zöme is, morális kötelezettségének érzi feladatának pontos megoldását, az önként vállalt többletteher viselését. Sajnos, az igazamat megerősítő leveleket is kaptam. Szálkás betűkkel írta az egyik termelőszövetkezet építőbrigádjának vezetője; A mi elnökünk a közgyűlésen évről évre elmondja, hogy ó mindent megtesz a munkakörülmények javítása érdekében. A valóság most is rácáfolt az elnök szavaira. Huszonnyolc kilométerre építkezünk a falutól, a tsz központjától. Októberben szinte egyik óráról a másikra nyolc, majd másnap 12—14 fokkal hidegebb lett az idő. Kértünk melegebb holmit, csak három nap múlva hozta az elnök gépkocsija. Mint később megtudtuk, amíg mi a meleg ruhára vártunk, az autó Budapesten járt, menyasszonyi ruhát hozott a kölcsönzőből az elnök leányának menyegzőjére. A minap meg forró teát vártunk, jött is a kocsi, háromórás késéssel, mert útközben a mi elnökünk az egyik csárdában felöntött a garatra. Számtalan hasonló brigád működik a megyében. Főnökeik mindent megtesznek azért, minél kevesebbet szenvedjenek a rossz időben. Ha jól tudom, rendelet is van rá... Bizony, van ilyen rendelet. De a gondoskodást a szív is diktálja. Énpen ezért a szóban forgó elnök — kommunista létére — nemcsak a rendele- •tet szegte meg, hanem elfelejtette a legelemibb dolgot, a törődést a dolgozó ember- reL A másik példa személyes emlék. Évtizedek óta ismerem Mária nénit. Az ország távoli szögletében él — egyedül. Hetvenéves, többszörös nagymama, sőt dédnagymama. A minap találkoztam vele, kérdezem: hogy van? Azt mondja, öregesen, de hál’ istennek tűrhető egészségben. Csak a magányosság fáj neki. Várja a fiait, menyeit, várja az unokát, nem jönnek. Várja a levelet, de az övéi nem szeretnek írni. Fontos posztokat töltenek be különböző városokban. (Ismerem őket, egyikük pártfunkcionárius.) Nem szép tőlük, hogy így magára hagyják, Mária néni! — csúszik ki a számon. Mária néni tiltakozik: nagyon jó gyerekek, sok a dolguk, mindegyik fut a maga dolga után, ez az élet rendje! Valóban ez az élet rendje? — visszhangzik bennem Má-1 A „csotaíöidiek” és az „ekegyáriak” jobb sorsáért MAI KO M MENTÁR UN K Várják a beszámolót ria néni tiltakozása. À mi emberségünk — kommunista lelkiismertünk — eltűrheti-e az ilyen rendet, az ilyen közönyt, az ilyen futok a magam dolga után állapotot Elgondolkoztató az egyik építőipari vállalat kommunista brigádvezetőjének néhány sora is: »Amikor azt kérdezik tőlem, hogy hol és hogyan érvényesül a párttagság példamutatása, én rendszerint visszakérdezek: hol és miért nem érvényesül? Csekély! ségnek látszik, de mindig kihoz a sodromból például, ha valahová háromméteres palló kell, és azt egy ötméteres szabványpallóból vágják le, amikor néhány lépéssel arrébb megtalálható a háromméteres is. És itt van az úgynevezett privát hétfő. Hogy miből áll? Abból, hogrv lakodalom. búcsú, névnapi áldomás és más esemény után egyre többen és egyre következetesebben csak kedden, szerdán kezdik el a hetet. Párttagok és pártonkívülíek egyaránt. És ebbe sokan beletörődnek a mi vezetőink közül. Vajon az ő esetükben beszélhetünk-e kommunista elvszerűségről. következetességről ?" Nem: mindaz, amit szóba hoztam a visszhangról, így kiragadva és felsorakoztatva, nem másik oldala az éremnek. Inkább arra bizonyság — és örvendetes bizonyság, bármennyire keservesek legyenek is a példák önmagukban —, hogv a kommunisták döntő többségében nemcsak a példamutatásra, hanem a példaszegők elmarasztalására is megvan a készség. A levelekből és a megjegyzésekből kiviláglik, hogy a közjóért fáradozó önzetlen sereg egészséges türelmetlenséggel szembefordul az elenyésző kisebbség önelégültségével, eltorzult magatartásának minden formájával. A többség szelleme. példaadása, önkéntes és tudatos cselekvőkészsége nem tűri, hogy a szavak és a tettek elkülönüljenek egymástól. Kőszegi Frigyes A pártbizottsági ülések állandó napirendje, hogy a végrehajtó bizottság beszámol a tagoknak a tevékenységéről. A két ülés közötti munka ismerete nélkül nem tudnának dolgozni, válaszolni a k.sebb és a nagyobb közösségekben föltett kérdésekre. Sokan azt gondolják, hogy ez csak »odafent« kötelező. S az »odafönt«-ön üzemi, szövetkezett, állami gazdasági, községi cs egyéb pártbizottság is értendő. A tapasztalatok szerint sok alapszervezet tagsága teljesen tájékozatlan i vezetőség két taggyűlés közötti munkájáról. Egy sor alapszervezetben— nagyon helyesen — állandóan számot adnak arról, mit tárgyaltak meg. miben tájékozódtak, döntöttek. Sajnos, sok helyen ez vagy rendszertelen, vagy teljesen elmarad. Pedig a szervezeti szabályzat világosan kimondja, hogy a vezető szerveknek rendszeresen be kell számolniuk tevékenységükről a pártszervezeteknek. Ez nagyon fontos alkotóeleme a pártdemokráciának is. Voltam már olyan taggyűlésen, amelyen a területfelelős figyelmeztette a vezetőséget, hogy máskor ne feledkező zen meg erről a kötelezettségéről. A taggyűlés az alapszervezet legmagasabb fóruma, éppen ezért ott lehet mérlegelni a legbiztosabban, minden kommunista véleményét figyelembe véve, hogy jól gyakorolta-e a vezetőség a tagságtól kapott megbízatását. A közösség — még ha nem mindig beszélünk is erről — a taggyűlésen ellenőrzi, hogy a párthatározatok, a helyi közös döntések szellemében látták-e el tisztségüket. Ez éppenhogy nem bizalmatlanság, hanem a legmélyebb bizalom megnyilvánulása. A pártszervezet minden tagja felelős azért, hogy megvalósítsa a párt politikáját, annak szellemében mozgósítson, döntsön, ha kell, sőt vállaljon kockázatot. Az is kötelességük, lj,ogy kiálljanju a kezdeményező vezetők mellett, minden támogatást megadjanak az elképzeléseik valóra váltásához. Jó gyakorlat, hogy a párt- vezetoségek egyre több vezetőt beszámoltatnak, hasznos tanácsokat adnak, elmondják a kommunisták véleményét, észrevételeit. Ez a közös ügyet lendíti elő, a párt gazdaságpolitikája helyi végrehajtásának egyik eszltöze. Éppen ezért a tagság ügye is, nem lehet »elhallgatni«, miről volt sző, miben állapodtak meg. Általában a kis létszámú alapszervezetekre jellemző ez a »feledékenység«. Az úgynevezett közbeeső pártszervek, aztán a területfelelősök, a testületek tagjai, akik részt vesznek egy-egy taggyűlésen, sokat tehetnek a beszámolás rendszeressé tételéért. Már a taggyűlésre való felkészülés időszakában figyelmeztetni lehetne a vezetőséget, meg ne feledkezzen e kötelezettségéről. Sajnos, ma még elö-előfordul, hogy a pártszerv képviselője, a területfelelős nincs ott a vezetőség ülésein, legföljebb telefonon elnézést kér, hogy halaszthatatlan dolog jött közbe, csak tartsák meg az ülést, később majd tájékozódik. Ez a később aztán olykor a taggyűlés előtti félóra, amikor nem lehet változtatni a napirenden. A kommunisták egész tevékenységére, a pártéletben, a tangyűlésen való aktivitásukra is kihat, mennyire avatja be őket mindenbe a vezetőség. Éppen ezért — a pártdemokrácia kívánja így — csak egy megoldás van: a szervezeti szabályzatban rögzítettek szerinti rendszeres beszámolás. L. G. A pult két oldalán Eladók és vásárlók 'A Mezőgép Vállalat az év végéig kiköltözkik a kaposvári Mező Imre utcából. Az áttelepítés 450—500 embert érint — Az embereknek megfelelő öltözőt, fürdőt, étkezési lehetőséget is kell biztosítani ahhoz, hogy gép mellé állíthassuk őket — mondja Dóra László főmérnök. Változás következik be a megszokott életrendjükben, és ha a változással járó kellemetlenséget vállalják, nekünk kötelességünk, hogy jól gondoskodjunk róluk. Csuz Imre, a Mezőgép kaposvári törzsgyárának igazgatója és munkatársai minden áttelepülő dolgozóval külön beszélgetnek. Megtudakolják: miként jutnak el az új munkahelyükre. Ha a korábbinál több az útiköltségük, a különbözeiét a gyár űzeti. Szívesebben jönnek a dolgozók, ha korszerű üzemcsarnokban működik a gépük. — Az új beruházás első csarnokát október 51-én adja át a SAÉV. Alapozzák már a tervek szerint rendkívül impozáns, több szintes szociális épületet is, amely 30 millió forintba kerül. Az építők azt ígérik, hogy 1980-ra elkészülnek vele, de a Mezőgép vezetői már jövőre szeretnék megkapni. Szükség van rá, mert az ezerszáz embernek hosszú ideig nem lehet a három melegítő konyháról adni az ebédet. A készülő épület földszintjén kap majd he-, helyet a hatszáz adagos konyha, a háromszáz ember étkeztetésére alkalmas étterem és a büfé. A felsőbb szinteken a mai kor igényei nnek megfelelő, sz^p fürdő, öltöző lesz, orvosi rendelőkkel, könyvtárral és klubbal. Amíg ez megvalósul, _ ideiglenes megoldásokra kényszerülnek. A főmérnök mutatja a megszűnt Somogy megyei Finommechanikai Vállalat irodaházának földszintjén a tatarozott öltözőket, fürdőket, és hozzáteszi: júniusra a kaposvári 1. számú gyáruk irodáiból alakítanak át öltözőt, fürdőt Nemcsak a szociális részt, hanem a meglevő öreg műhelyeket is átalakítják. Világoskék falak, korszerű világítás, vidám ablakok. Nemsokára itt dolgoznak majd a Mezőgép Vállalat kísérleti műhelyének munkásai. Fónai László esztergályos is egy régiből átalakított műhelyben dolgozik. Fél éve már, hogy nem a Mező Imre utcába, hanem a Jutai útra jár dolgozni. — Nem örültem az áthelyezésnek, hiszen kerékpárral vagy gyalogosan fele annyi idő alatt jutottam korábban a munkahelyemre, mint most ide, autóval. Nem érzem rosszul magam ebben a műhelyben, látszik, a vállalatvezetői igyekeznek kedvünkben járni: ebből az öreg épületből is szinte új lett. Elültek már az ugratások is a Mező Imre utcaiak és a Jutai útiak között; egyre ritkábban csúfoljuk egymást csutafüldinek vagy ekegyárinak ... Rend van, meg aztán reggelenként jó ránézni a biztató építkezésre is. Csak hát az autobu&zközlekedés bosszúságot okoz. Sokan vagyunk olyanok, akik az északkeleti ipartelep közeléből jövünk ide, a város túlsó felére, és nehezebben jutunk céthoz, mint az, aki vidékről vonatozik Kaposvárra. Nekik a vasútállomástól van jó autóbuszcsatlakozásuk, nem úgy, mint nekünk. A Mezőgép Vállalat a festőműhely átadásával tette a legtöbbet dolgozóiért. Az egészségre ártalmas régi módszert két hónapja korszerűre cserélte... A 15 millió forint értékű festőcsarnok átadásával köny- nyű, egészséges munkájuk lett. Friss János festő szakmunkás: — Ezzel a technológiával a felrakástól a leszedésig, emberi kéz érintése nélkül dolgozunk. Kevesebb fizikai munkára van szükség. Nem prüszkölünk a festéktől, hiszen a klímaberendezés, az elszívás tökéletes. Biztonságban érezzük magunkat, mert g veszélyjelzők még a festékszóró berendezést is azonnal leállítják, ha az elszívók elromlanák. Pintér László, az üzem vezetője: — A Mező Imre utcai régi telepünkön még hagyományos módszerrel dolgoznak a festők. Igaz, mar nem sokáig. Onnan jöttek ide ezek a dolgozóink is, és bizony húzódoztak. Most pedig annyira megszerették az itteni körülményeket, hogy majdnem megettek, amikor két-három napra néhányukat vissza kellett irányítanom. Aligha vitatható, hogy a vásárlók viselkedése erősen hat a bolti eladókra. Keveset beszélünk erről, mert az oly sokszor hangoztatott követelmény, hogy udvarias, figyelmes magatartás teszi a jó kereskedőt, már megrögződött bennünk. így amikor ennek ellenkezőjével találkozunk, eszünkbe sem jut, hogy esetleg a vevők idegesítették föl a pult belső oldalán álló eladót Ezt azért említem, mert az utóbbi hetekben az átlagosnál jóval többet beszélünk a kereskedelmi ellátásról. Természetes velejárója ez annak, hogy az országgyűlés tavaszi ülésszakán a képviselők elfogadták a belkereskedelemről szóló törvényt. Ezt megelőzően Somogy megyében is fórumokat szerveztek, amelyek elsődleges feladata — túl a törvényjavaslat megvitatásán — az volt, hogy fölmérjék: milyen a vélemény az ellátásról, a választékról, röviden szólva a kereskedelem munkájáról, illetve: hol és hogyan lehetne ezen javítani. Mindenki vásárol, minden ember szerez tapasztalatokat a boltokban. A szám meghökkentő: csaknem félmillió ember dolgozik a kereskedelemben, s körülbelül a fele van közvetlen kapcsolatban a vásárlókkal. Nyilvánvalóan ők azok, akiknek a munkáján keresztül végül is levonjuk a következtetést az ágazatról. Beletartozik ebbe a képzés színvonala, az emberi magatartás, s ezen túl még olyan is, hogy mincs-e megrepedve a, műanyagból készült tejfölöspohár. Ez utóbbi azonban már a »dologi oldalhoz« tartozik. Legalább ilyen fontos o személyi oldat. Nyilvánvaló ugyanis, hogy felderülünk, amikor kedves, figyelmes eladóval találkozunk. Persze továbbra is kérdés: elfogadjuk- e, hogy ha a mi magatartásunkat meghatározza a kereskedő viselkedése, akkor a mieníké is az övét? Nehéz lenne ezen vitatkozni, s valamivel ki is kell egészíteni. Azzal, hogy a boltokban, áruházakban cserélődnek a vevők. Jönnek, mennek, újabbak érkeznek. A pult másik oldalán azonban mindvégig ugyanaz az ember áll, s mindenkivel szemben neki kell helytállnia. Ez önmagában is erőfeszítést, nagyfokú munka- cs önfegyelmet igényel. Hogyan viselkednek általában a vásárlók? Jó pár bolti dolgozónak föltettem a kérdést, ám majdnem mindig bizonytalan választ kaptam. Amiből arra is lehet következtetni, hogy nagyon sokféle vevő van. Az »átlagos vásárlásról mondott vélemények az ideális vevőre vonatkoznak, véle azonban ritkán lehet találkozni. Mert a legjobb vásárló — mondták a kérdezettek — tudja, hogy mit akar, és türelmes. Vagyis a pult mindkét oldalán azonos tulajdonságú partnerről »álmodoznak« : türelmesről. A "tudja, hogy mit akar-> bizony elmarasztaló ítélet rólunk, vásárlókról. Gyakori jelenség ugyanis, hogy valaki »csak úgy« bemegy az üzletbe, azután — bár nem áll szándékában a vásárlás — tíz perc alatt »kiborítja« az eladókat. Mert — érdekes tapasztalat — az emberek nagy része ritkán hagyatkozik a kereskedőre. (Igaz: e mögött talán a képzés színvonalát is kutatni kellene!) Nem fogadják el az ajánlatot, pedig az eladó a gyakorlata alapján gyorsabban és jobban el tud igazodni az áruk sokféleségében. Azaz: míg a vevő idejét pazarolva hosszan válogat, ha kérdezne és hallgatna a válaszra, hamarabb végezne a bevásárlással. Sokan vannak a boltban, mi pedig szerelnénk gyorsan végezni. Am az előttünk levő vevő hosszan válogat. Figyeljük csak meg: türelmetlenek leszünk, menne már tovább, mögöttünk is várakoznak ... Csakhogy emberünk alapos : minden szál zöldhagymát külön megvizsgál; keresi a lucskos tejes- zacskók között a neki legjobban tetszőt, pedig mindegyik lucskos; válogat a konyhakések között, pedig csak egyféle van. Mégis csak a legritkább esetben szól rá valaki: igyekezzen már! Am, ha az eladó teszi lehetővé a válogatást, s »a lelkét is kiteszi« a pultra, altkor másiképp ítéljük meg a helyzetet. Könyebben szóvá tesszük, mert az eladóval lehet porolni. Pedig azt csinálja, amit a jó kereskedőtől elvárunk: szeretné, ha vevője elégedetten távozna a boltból. M. A. Gombos Jolán Az ország legnagyobb tésztagyára A gyermelyi Petőfi Tsz 1977-ben nyolcszáz vagon tésztát gyártott, legnagyobbrészt saját alapanyagból. Most Olaszországból vásárolt új gépeit et helyeznek üzembe. Az év végére a gyár termelése eléri az ezer kétszáz vagont.
