Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Vélemények a belkereskedelmi törvényről Szerződéses fegyelem, minőség, garancia Törvényt alkotott az országgyűlés a belkereskedelemről. A törvény keret, lehetőség, előírás és ösztönzés a belkereskedelmi munka színvonalának emelésére, az ellátás javítására. Nemcsak eladók és üzletvezetők, felszolgálók és nagykereskedelmi alkalmazottak munkáját fogja keretbe, hanem mindannyiunkat érint, akik naponta belépünk egy-egy üzlet, áruház ajtaján. A kereskedelmi munka javulása nem a szakma belügye. Ellenkezőleg. Közügy. Mindannyiunké. Hogyan vélekednek a somogyi kereskedelmi szakemberek a törvényről? Erre kértünk választ körinterjúnkban. Dévényi Zoltán, a Somogy— Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója: — Nagyon időszerű volt a kereskedelmi munkáról új törvényt hozni. A régi már jócskán elavult, más viszonyokat, a gazdasági fejlettség alacsonyabb szintjét tükrözte. A jelenlegi, úgy érzem, jól kifejezi a változást, mely az utóbbi tíz évben végbement; a kereskedelmi munka gyors és nagyarányú fejlődését. — A törvény korszerűsíti az ipar és a nagykereskedelem közötti szerződéses viszonyt. Egyebek között a szerződésszegőkkel szemben is szigorú ,.. — Ez nekünk nagyon megfelel. Korábban elég laza volt a fegyelem a szállítási határidőknél, mennyiségeknél. Sok ipari vállalat objektív okokra hivatkozva nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, vagy megfelelő termelési háttér nélkül ígért és írt alá. Így jócskán fel kellett töltenünk a készleteinket, és a kívánatosnál nagyobb készleteket tartottunk. Máskor, ha nem jött az ígért áru, kínos volt a kiskereskedelmi partnerek előtt magyarázkodni. A szerződési fegyelem megsértőivel szemben megfogalmazott keményebb szankciók kedveznek a munkánknak, így tovább javulhat az áruellátás. Ennek az előszele már az idén érezhető volt: év eleji tárgyalásainknál jóval pontosabb és gondosabb partnerekkel ülhettünk asztalhoz. A belkereskedelmi törvény a vendéglátóipar munkáját is szabályozza. Hogyan vélekedik az új rendelkezésekről Varga Ferenc, a Pannónia kaposvári igazgatóságának vezetője, a Dorottya igazgatója: — A rendelkezések átfogóan érintik munkánkat. Örülök, hogy nagyobb lehetőséget kapunk kiszűrni a veiidéglátó- ipari munkából a konjuktúra- lovagokat. Hozzánk olyanok is kérik a felvételüket, akik gyors és könnyű pénzszerzésben reménykednek — főként a nyári szezonban. S a vendéglátóipar rákényszerül — nálunk is emberhiány van — hogy felvegyük őket. Szakmai képzetlenségük, harácso- lásuk, felelőtlenségük azonban árt a vendéglátóipar hírnevének, tekintélyének. Az új törvény egyes rendelkezései lehetővé teszik, hogy az eddigieknél jobban felelősségre vonhassuk ezeket a személyeket. Kovács Ferenc, a Somogy Aruház igazgatója a törvény előkészítésének demokratizmusát dicsérte: — A Hazafias Népfront által szervezett fórumon a törvény előkészítésének folyamatába illesztették a mi véleményünket, javaslatainkat is. Igen sok kereskedelmi szakember fejtette ki, hogy hol szorít a cipő. Az országgyűlés eseményeit figyelemmel kísérve, a miniszteri expozéból vissza is »köszöntek-« ezek a javaslatok. Tehát figyelembe vették őket. Nagyon jó az új belkereskedelmi törvényben, hogy törvényes formába öntötték a fogyasztók és a kereskedők kapcsolatát. Korábban nagy viták voltak az ipar és a kereskedelem között a garanciális kérdésekben. Súlyos gond volt nálunk az alkatrész-utánpótlás megszervezése is. Most, hogy új alapokra helyezték ezt a kapcsolatot, a munka és az ellátás színvonala fogja — kedvezően — megérezni. Szőnyi Ferenc, a Zselic Áruház igazgatóhelyettese is részt vett és felszólalt a törvény előkészítésének szakaszában rendezett népfrontfórumon: — A törvény egyik sarkalatos pontja a minőség; rögzíti az ipar és a kereskedelem közös felelősségét. Ez a felelősség összetett és bonyolult, de nem mindegy, milyenek a belső arányai. Mert az áru minőségének védelme nem ér és nem érhet véget a gyári meós asztalánál. Rejtett és szállítási hibák is adódhatnak. Most, hogy rögzítették a közös, és elválasztották a kereskedelmi és ipari felelősséget, a vevők helyzete, e remélhetőleg a minőség is javul. Ennek szellemében intéztünk el éppen a napokban egy panaszt: együtt az áruház és a húskombinát — Az is kedvező, hogy a törvény a kereskedelmi dolgozók védelmében pontosan rögzíti azok jogait és kötelességeit is. Cs. T. Tervrajz szerint Kaposfői kubikosok A kubikos az értelmező szótár szerint földmunkás, akit a kiásott vagy elmozdított elhordott föld mennyisége Bzerint fizetnek.. A szóhoz a történelem, a föld történelme, az ember földhözragadtsága tapad. Címszavakban: folyószabályozás, sár, iszap, víz, út, talicska, lapát, lebbencsleves, bandagazda, zsíros kalap, sovány étel, nagycsaíad... A földmunkások legelesettebbjei főként az Alföldön éltek, vándoroltak, vitték talicskában matyójukat, munkaeszközüket A Dunántúlon kevésbé volt ismert fogalom a kubikos. A nagy vízi építkezésekhez, útépítésekhez nemegyszer az alföldieket fogadták meg. Egyre csökken a számuk, alig maradtak néhányan a régi időkre emlékezők közül. Pedig nem egy helyen még mindig szükség van rájuk. 1978-ban is van olyan munka, amit nejn tudunk gépesíteni. A kubikos fogalma átalakult; nemcsak a talicskázás tartozik a körébe, és nemcsak a földmunka. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola hallaboratóriumának amikor elvégzőnk egyik helyen, megyünk a megye másik csücskébe, sokszor egészen más munkát csinálni. Nem érünk rá gyönyörködni a kezünk munkájában. Kubikosok. Kettő kivételével túl vannak a negyvenen. Reggel felülnek a társulat buszára Kaposfőn, mennek, ahova a munka szólítja őket, és négykor indulnak haza. Amíg beszélgetünk, a lapátra, talicskára támaszkodnak. Amikor megérkezik egy rakomány sóder, ketten-hárman máris az autónál teremnek. — Itt nincs idő bámészkodni, egymásra várni — mondja valamelyikük. — Teljesítményre dolgozunk, meg persze minőségre is. Tudja, hány köbméter betont mozgatunk meg egy óra alatt? Ötöt. Sok az... Nem is bírja mindenki. Tizenöten indultunk hatvankettőben, volt, aki lemaradt. Így vagyunk most nyolcán. De jól megértjük egymást... — Hogyhogy mind erre a munkahelyre szegődtek? — Ide nem kellett tanácsi igazolás, mint más munkahelyekre — mondja az egyik legidősebb kubikos, Drubek József. — Ide csak két erős kar kellett... Igaz, itt nem lehetett félcipőben dolgozni, nem tülekedtek az emberek. — Háramezerkettő, háromezeröt jön össze havonta. De bele kell kapaszkodni a lapát végébe, ha azt akarja az ember, hogy meglegyen. Most vezették be a minőségi prémiumot. Ha kiválóra értékelik a munkát, plusz pénzt kapunk. A múlt hónapban négyszáz volt. Ha ezzel a betonozással időre elkészülünk, és a minőségben sem lesz hiba, ötszáz lesz fejenként. — Nem jutott eszükbe, hogy visszamenjenek a faluba? — Dehogynem. Hívtak is régebben. A tsz-tagok se keresnek kevesebbet, mint mi, de tudja, hogy van az; nem vagyunk vándormadarak. — Nyugdíjba is innen megyünk. — Csak az a baj, hogy egy kicsit korán születtünk. Ha ez a demokrácia húsz évvel előbb jön, mindegyikünknek szakmája van. Simon Márta betonteknőit építi a Kapós- völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat nyolctagú kubikosbrigádja. A munka vége felé járnak. Egyik ember betonnal teli talicskát tol szálfaegyenesen egy vékony pallón. A többiek a teknők környékét egyengetik, és járdát építenek. Egyenesei, mintaszerűt — betonlapokból. — A kőműves se csinálná jobban — mondom a bemutatkozás után. — De többet kérne érte, mint amennyiért mi csináljuk. — Ez is kubikosmunka? — Nem, de megtanulta az ember. Tudunk mi már sok mindent, amit az iparosok. Csak papírunk nincs róla... — Betonozunk, zsaluzunk, ősszel alagcsövezünk a talajjavításra váró területeken. De építettünk mi már hidat, víztározót. — Jó érzés ezeket újból megnézni, nem? — Dehogynem. Csakhogy A restaurátorműhelyben A Néprajzi Múzeum tizenkét restaurátora évente csaknem kótezerötszáz műtárgyat restaurál, időközi, valamint állandó kiállításokra. Képünkön: finn nyergeket restaurál Romvári Jánosné, Az ifjú város egy éve Eltelt egy év, s a tizenkét hónap nem múlt el nyomtalanul. Marcali egyre inkább várossá válik, s ez nemcsak az utcákon, a parkokban, a boltokban látható, hanem az emberek gondolkodásán is lemérhető. — A legnagyobb örömünk — mondta dr. Késs Zoltán tanácselnök —, hogy a gazdaságban teljesítettük múlt évi terveinket. Megvalósult a városi tanács fejlesztési terve is. Túlteljesítettük lakásépítési programunkat. A 89 OTP-s és a 72 célcsoportos lakás mellett tizenkét lakás pluszként készült él. Jó az építkező ritmusa, s úgy számolunk, hogy 1979-ben teljesítjük az V. ötéves lakásépítési tervet. A vártnál gyorsabban nőtt Marcali lakossága, ma már több mint 12 ezren laknak itt A 3—4 százalékos növekedés bizonyítja, hogy fokozódik a város vonzereje. Jobb kereskedelmi ellátásra, több bölcsődei, óvodai helyre van szükség. Elkészült Marcaliban alakberendezési áruház, és átadás előtt áll a műszaki kisáruház. Mindkettőre nagy szükség volt a városban. Üj irodában dolgozik a Siotour, az OTP. az ügyészség, megnyílt a régen várt gyógyszertár, s a Május 1. Ruhagyár is elfoglalta új mintaboltját Az ifjú városban megváltásként várták az új víztározó elkészülését. A kétezer köbméteres létesítmény átadása azonban — a kivitelező miatt — egy évvel késik. Elhúzódik a szakmunkásképző .terveinek elkészítése is. Az évtized végén csak nagy erőfeszítés árán kezdődhet meg az oktatás. Meghajlással, kézcsókkal üdvözli a hölgyeket. Derűsen udvarol, kék szeme pajkosan csillan. Amikor az egyik gondozónő cigaretta után nyúl, a hetvenhárom éves Palko- vics László gyufát kap élő. — Ne mondja, kedveském, hogy nincs tüzem... Kaposváron, a Lenin utca 16. számú házban habán vázák és piros szűrrátétes térítők csinosítják a szociális otthont. Harmadik éve lakik itt Palkovics bácsi. Elegáns öltönyben, nyakkendősen sétál. Megmutatja a virágoskertet, ahol nénike serénykedik. — Én csak a kerthez való szerszámokat csináltam valamikor, mert hogy kovácsmester voltam. Hatra mentem dolgozni. Itt is elsőnek kelek, s már bemelegített fürdőszobába lépek. Tizenkét idős ember él a családi házban, s Palkovics bácsi végigvezet a birodalmukon. A társalgóban szigorú asszony viszi a szót. A női hálóban egy nénike ágyban maradt, barátnője a szemközti sarokból szórakoztatja. A íérfihálóban szemviditóak a világoskék takarók. A vizsgálóban sterilizátor. Molnár Józsefné ápolónő injekciózza a rászorulókat. Hetenként kétszer jön az orvos, gondosan végigvizsgálja a lakókat. — Ma én is elé állok — panaszolja Palkovics bácsi. — Délelőtt nem tudom mi történt velem; rosszul lettem. De a nővérkék azonnal segítettek. Az iskolák egyébként Is sok fejtörést okoznak a városvezetőinek. Budafai László elnökhelyettes aprólékos kimutatásokat vezet arról, hogy néhány év múlva hány tanterem és tanulócsoport lesz a városban, milyen bővítésre lesz szükség. Megkezdődött a nyolc tantermes általános iskola építése, és készül az 1200 adagos konyha is, ahol egyszerre 400 gyerek étkezhet. Ezzel véglegesen megoldják a gyermekétkeztetést. Társadalmi munkában épül egy 100 személyes óvoda. Most 620 óvodás van a városban, de 1980— 81-ben már 770 lesz. Ha elkészül az előbb említett intézmény, akkor sem tudnak minden gyereket fölvenni. — Marcaliban sok fiatal tanul szakmát Milyen körülmények között? < — A fiatalok 60 százaléka szakmunkástanuló. Terveink szerint a Simon téri általános iskola átköltözik a Széchenyi utcaiba, onnan pedig a szakmunkásképző az előbbi helyére kerül. Itt viszont tornatermet és megfelelő előadótermeket kell létesíteni. — A várossá nyilvánítás idején még sok baj volt az ellátással. Változott-e azóta a helyzeti Mindenképpen — mondta a tanácselnök. — Épül a rendelőintézet, valószínűleg az év első felében átadják. Az ősszel kezdik építeni 35 millió forintért a kenyérgyárat, ahol naponta 19 tonna kenyeret sütnek. Gondunkon enyhít a Volán műszaki telepének átadása is. Az 52 milliós építkezés még ebben az évben befejeződik. Előkészítés alatt áll az új postaépület. Itt háromezres crossbar központ te lesz. — Mikor kezdik a művelődési központ építését? — A helyőrségi művelődési ház és a városi művelődési központ építése 80 millió forintba kerül. Építését az év végén kezdik. Az áfész-nagy- áruház á Fő téren épül 100 milliós költséggel. A több mint négyezer négyzetméter alapterületű áruház földszintjén gyorskiszolgáló étterem lesz. Az építkezés 1980-ban kezdődik. A parkokra fordított Időről és pénzről, az utak építéséről, a szolgáltatás fejlődéséről még sokat mondhatnánk. Legifjabb városunkban pezsgő az élet. Marcali politikai és tanácsi vezetői, s a városlakók azt mondják: — Pontosan el tudunk számolni önmagunkkal... M. A. Két világ Különösen Éva nővért kedveli, aki donneri, mint ő. — Éviké nagyon kedves. Valamelyik nap a székben üldögélve elsóhajtottam magam: de meginnék egy pohár jó hideg vizet Évike ugrott, és mint annak idején a feleségem, elém tette. Kéthetenként cserélik az ágyneműt, és mosnak, vasalnak a lakókra, akik az ellátásért nyugdíjuk nyolcvan százalékát fizetik. Szeretet tisztelet és gondoskodás veszi körül az itt élőket j • Palkovics László elmeséli, hogyan telik egy napja. — Reggeli után veszem a kabátomat, és kisétálok s parkba. Néhány magamfajta öregúrral elnézegetem a hot gyeket, vagy kihicelek a kár- tyázóknak. Pontosan visszatérek az ebédhez, majd szundikálok. Aztán megnézem a délutáni televíziáműsort. Az esti adásokat csak a nők nézik végig. Mi, férfiak jobban szeretünk lefeküdni... özvegy Eröss lstvánné 1901-ben született. Fiatalon ment férjhez, és fiatalon maradt özvegy. Huszonnégy éves volt amikor beleszeretett a vele egyidős Kiss Ferenc be. Ötvennégy évig éltek egymás mellett. 1942-ben költöztek a Beloiannisz utca 3. számú ház pincéjébe. Azóta látják el al sárga sarokház házmesteri teendőit. Pityer egve mesél Mariska néni. Élettársa ügyes kezű tetőfedő volt ő pedig gazdag kereskedőkhöz járt mosni, takarítani. — Gyerekünk, talán Jobb is hogy nem született. Távoli idős rokonaink ugyan akadnak, de sem ők, sem Feri régi barátai nem nyitják rám az ajtót Éppen ma ötödik hónapja, hogy meghalt a társam ... Azóta csak ez a fekete kutya... ez van mellettem. A pinceszoba, ahol az apró tűzhely, az ágy, az asztal, a szekrény egy helyiségben van. tiszta ugyan, de alig látni benne. Az ajtaján üveg helyett keménypapír lapok. Mariska néni utolsó fillérje elment a temetésre. Hivatalosan munkahelye soha nem volt, így a háromhónaponként érkező gyorssegélyből él. Amikor a lába bírja, eltipeg az öregek otthonába, onnan hoz reggelit, ebédet, vacsorát. Csakhogy a téli hónapokban a járás is nehezére esett, s a cipőjével is baj volt. Ezért az ingyen ebéd is pénzbe került. : Mostanában bizakodik. Nemcsak azért, mert gyakrabban süt a nap, melegszik az idő. Kisszéken üldögél az udvaron. El-elnézi az orgonabokrot, amely alatt a társa az utóbbi éveket töltötte. Aztán az aranyesőré téved a tekintete. Ismét elfutja szemét .a könny. Gombos Jolán
