Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

A szép Kata tudja, hogy ilyenkor Lacit le kell fektetni. Gyerekek, csendben legyetek, mert apuka beteg, szól be a kisszobába, aztán leereszti az ablakon a redőnyt Laci még forgolódik, értelmetlen félszavakat suso- rog, és Kati tudja, nemcsak a részegség miatt.

. A kalapok őfelé fordultak a kocsmában, ahogyan a pult felé haladt és amikor leült az asztalhoz. Molnár János odajött hozzá. Az öreg megállt előtte, a tehénistálló am- móniás szaga megcsapta a főmezőgazdász orrát. Jani bácsi nem köszönt, még a szokásos »-hogy van, mérnök elvtárs*<-at se kérdezte meg, csak ennyit mondott:

— Ne hagyjon itt bennünket.

Z. László csodát művelt. Legalábbis a faluban azt mondták. A búza 39 mázsás termést adott hektáronként, az egy tehénre eső tej hozam 1800 literről 3100-ra emelkedett. Z. László két éven keresztül hajnali négykor kelt és amikor esténként hazaérkezett, a konyhában égett a villany, a vacsorája oda volt készítve a gáztűzhely mellé, csak meg kellett melegíteni.

A legrosszabb az volt, hogy még ilyenkor sem tudott lefeküdni. Emésztette a napot. Az első álmatlan éjszakája akkor volt, amikor elkezdődött a vetés. A főagronómus felnyitotta a vetőmagos zsákot, belemarkolt a búzába és odatolta az elnök orra elé:

— Ezt akarod elvetni?

Napokig tartott, amíg az

elnököt és a főkönyvelőt — hol kérve, hol kiabálva, hol szakmai idézetek halmazával — meggyőzte, hogy a saját termésű búzát nem szabad elvetni, hanem elit vetőmagot kell venni.

—• Igen ám, de az sok pénzbe kerül — nyálazgatta megmaradt pár szál haját a főkönyvelő —, ez meg ingyen van.

— Csodálkoztok, hogy évek óta 19 mázsa a hektáronkénti termés? Heves megye az idén is öt mázsával maradt le az országos átlagtól. Ezt nekünk is köszönheti -..

Megvették a vetőmagot, de

2.-nek kellett írnia egy feljegyzést, amiben magára vállalta a felelősséget, ha nem lenne több termés. A feljegyzést a főkönyvelő bezárta egy acélkazettába.

Azután jöttek sorban az éjszakák.

Z. : — Nekem két Claas- Dominátor kell, értsd meg, hogy az kell. — Elvetettük a legjobb vetőmagot, belefec- celtünk a földbe egy halom műtrágyát. Itt óriási termés lesz. A régi kombájnokkal nem tudjuk levágni. Kárba megy minden, amit eddig csináltunk.

Főkönyvelő: — Az rengeteg pénz.

Z.: — Hallgassatok még egyszer végig. Ha belépünk , az ipari rendszerű kukoricatermesztési társulásba, akkor kaphatunk két John Deere kombájnt vagy Claas-Domi- ná'.ort. Ezek ma a világon a legjobb gépek közé tartoznak. A két traktor és a két kombájn mindenhol tud dolgozni, nemcsak a kukoricában. Négy géppel majdnem mindent meg tudunk csinálni.

Elnök: — Itt soha nem volt hagyománya a kukoricának.

Párttitkár: — Ezt meg kell .gondolni. Ez politikai kérdés is. Egy szocialista gazdaságban1 nem dolgozhat...

Z. : — Mi van? Felakadt a tű a lemezen?

Gépudvar. Hajnali fél hat A gépkezelő sárga overálljá- ban szalad a Class-Dominá- tor kombájn felé. Z. az órá- ' jára néz.

— Álljon meg, kérem. Megmondtam, hogy ha nem lesz hármat, fél hatkor már a táblán kell lenni.

A gépkezelő, mintha nem is hallaná. Z. ráordít.

— Álljon meg!

Odalép a gépkezelőhöz, dől belőle a törkölypálinka.

— S. elvtárs, megtiltom, hogy felüljön a gépre.

— Na, ne vicceljen már a mérnök elvtárs.

— Ez nem vicc. Ez a gép milliós érték, maga ivott.

— Na és? Ittam én már máskor is.

— Ezentúl viszont nem lehet

S. vigyorog.

— Nézze, mérnök elvtárs, addig maguk nekem ne beszéljenek, amíg az elnök részegen összetöri a tsz Polski Fiatját és még meg se büntetik érte.

— Ez nem ide tartozik. Holnap reggel fél hatkor jelentkezzék munkára! Viszontlátásra!

íls mivel a szakképzett gépkezelő váltója csak délre

vagy. Az egyetemen Is e* volt a szava járása, harmadik út nincs. Latinul írta fel még a kollégiumban az íróasztala fölé.

— Miért nem iszol. Lad?

— kérdezte az.elnök.

— Hozzá tartozik az életről alkotott elképzelésemhez

— mondta Z.

— Pedig nincs abban semmi rossz.

— Nincs — hallatszott Z. száraz hangja —, abban sincs semmi rossz, hogy ösz- szetörted a Polskit és 25 ezer forint kár keletkezett benne.

nem mindegy, hogy melyik utat választjuk. Titkár elv- tàrs, négyszáz ember léphet az életnek, a kultúrának, az anyagi gazdagságnak a magasabb kategóriájába.

— Ez demagógia. Mit akar maga? Tsz-elnök akar lenni, vagy mi? Mit izgágáskodik?

21 kurta mozdulattal megigazította szemüvegét.

— Nézze kérem, én tudom, hogy a legkellemetlenebb egy olyan ember a közelben, aki komolyan dolgozik, mert mindjárt van viszonyítási alap.

Z. gyorsan futotta be a karriert Először a megye- székhelyre került — a felsőbb szervek javaslatára —, majd alig egy év múlva a fővárosba.

Elnök: — Ahhoz a házdologhoz semmi közöm. Any- nyira értékelték és kési Z. László meg fűhöz-fához szaladgált, hogy mi a tanácselnökkel megfelezzük a pénzt, összeférhetetlen volt Nem is tudom, hogy kerülhetett a , megyéhez. Ez politikai baklövés.

Párttitkár: — Igen. Nálunk I dolgozott. Én kérem, mindig | őszinte ember voltam, most I is csak azt tudom mondani, | örülök, hogy nincs itt Amikor a téli politikai tanfolyamon előadást tartott a brigádvezetőknek, alig tudtam helyes irányba terelni a vitát. Olyanokat mondott, hogy Magyarországon most is folyik a forradalom és tulajdonképpen ma is nagy szükség van forradalmi tettekre és mindenki csinálhat ilyeneket nap mint nap a munkahelyén. Telébeszélte zűrzavarral az emberek fejét Főkönyvelő: — Higgye el, amióta nincs itt, aztóta tudok ^ újra aludni. Azóta nyugalom van. Senki nem piszkálódik.

Szigethy András

Harmadik út pedig van?

WEÖRES SÁNDOR

Rapszódia

Behajtom éjre ablakom

és egy kopott bérházról álmodom,

lehet Kőbányán vagy Újpesten

vagy sehol sincs talán

csak álmomba bújva testtelen-resten.

De fölremeg

belőtem, hintázik, meleg életek hajtják, lehelletek ringatják az éjfél ágbogán.

Ébrenlétek és álmok szuszogása feszíti a tetőgerendát s nyög mintha értené, fáradtak öntudatlan hangja gondok szünetlen vészharangja vágyakozók szerelmes kínja reménykedők kék baldahinja hintázik gödrök közt az ég felé.

Hajléktalannak még itt sincs lakása ahol a lakó befalazva tombol, ahol rossz csapok s vécék csobogása kíséri örök zenével a hintát, zuhog a tenger a falból.

Valaki mondja: — Istenem segíts legyőzni végzetem —

Valaki súgja: Kedvesem ne hagyj el, csak te vagy velem — Valaki sírja: — Jaj nekem most rázza ki a láz az életem —

Valaki káromkodik: — Istenem hát öld meg minden gyermekem —

és nem tudják meg sohasem

hogy mind e fuldokló meleg

beszédes éhes életek

egy nagy palotát építenek;

lesz annyi szobás mint a bérház

és mégse lesz szegényház:

aki most éhes,

ajakén tiszta méz lesz,

fagyos szerető csókja méz lesz,

káramtó nyelve is csupa méz lesz —

mily messzi cél, mégis közel!

Már labdázhatnak gyümölcseivel.

Bertók László

jött, Z. fél hattól fél egyig

aratott.

Fehér ingben és nyakkendőben.

Még egyetemista korában

megfogadta, hogy minden munkanap felöltözik rendesen.

Z. Lászlót kötelezték, hogy a traktoros egynapi munkabérét fizesse meg, mivel nevezettet jogtalanul tartotta távol a munkától. S. ittasságát semmivel nem lehetett bizonyítani és amikor a »-házi tárgyaláson-« az elnök feltette a kérdést, hogy ittas volt-e

S., a traktoros tiszta hangon mondta: nem.

Az emberek meg a pofámba vágják, ha valakit felelősségre akarok vonni, hogy hát ha az elnöknek szabad ...

— Ne veszekedjetek — szólt közbe a párttitkár.

— Ez nem veszekedés, ez elvi kérdés. Mint ahogy elvi kérdés az is és most már másodszor kérdezem, hogy mi van a kényszervágásokkal.

— Milyen kényszervágásokkal?

— Átnéztem visszamenőleg mindent. Miért éppen a hétvégeken emelkedik a kényszervágott állatok száma a tsz-ben? És mi lesz a levágott állatok húsával ?

Z.-nek szép lakása van, új kocsija és szép felesége. Gyerekeit példásan neveli. Mindent pontosan elvégez, amit rábíznak, Z. jó einber. Z. művelt ember.

Kata csak azt nem szereti, ha Laci Lenint olvas. Ilyenkor Laci nyugtalan lesz és amikor eljön az este, lemegy a sarki kocsmába. Kata virraszt. Amikor Laci hazajön, lefekteti. Z. sokáig nem tud elaludni. Hánykolódik, forgolódik, töredezett mondatokat nyöszörög. Nem tehetem, Jani bácsi, el kell menni. Ezt mondja legtöbbször.

Másnap sápadtan ébred. Megborotválkozik. Fabulon arcszeszt használ. Fehér inget vesz és nyakkendőt köt minden reggel.

VÁLASZOLÓ

I

Mint béka, ha a kígyót megpillant ja, mint ártatlan, az ítélet után, mint zabban meglepett idegen lovak, mint isten, aki lelkiismeretes.

Mint a bennszülött, ha tudja, hogy az mint légy az égszínű ablaküvegen, mint a szolgaként nőtt demokrata, mint a tisztességes, ha hazudik.

Mint betyárból lett pandúr a bitón, mint a viz színén fönnmaradt tojás, mint a vizes bor, gazdája asztalán, mint a hóhér a fizetésnapon.

Mint hangya a Himalája alatt, mint rozsdafolt a börtönlakaton, mint az elhajló temetővirág, mint a konok, múlandó anyaöl.

Zárszámadáskor először tettek hárommilliót félre, hogy ha esetleg nehezebb idők jönnék, legyen egy kis pénze a termeiőpzövetkezet- nek. A közgyűlésen a járási elvtárs méltatta a termelőszövetkezet óriási előretörését, külön kiemelte az elnök szerepét, aki — úgymond — a helyi viszonyok kiváló is- merőjeként jól sáfárkodik a modern technikával is.

Z. László a tehenészekkel ebédelt kint az állattenyésztési telepen. Birkagulyást főztek. Még a szabad szombatosok is bejöttek — a főagronómus munkaátszervezést hajtott végre, azóta még a tehenészeknek is van szabad szombatjuk — és Molnár Jani bácsi mint rangidős Z. László születésnapja alkalmából — mivel tudják, hogy a mérnök elvtáns szeret olvasni — az egész brigád nevében átadott egy könyvet.

Amikor otthon kitette az asztalra a Nyaraló gyilkosok című krimit — ami ma is a könyvespolc fő helyén van, a belső borítón a brigád minden tagjának aláírásával —. hátravetette magát a fotelban és ezt mondta!

— Kata, én olyan boldog vagyok...

Nem hivatalos vezetőségi ülés volt, csak úgy összeverődtek délutánra az elnök szobájában. Először lehúztak egy partit tízfilléres alapon. Az elnök megkínálta őket borral. Z. nem ivott. Amióta idekerült, egyetlen kortyot nem ivott. Azt szokta mondogatni, olyan nincs, hogy csak egy fröccsöt vagy csak egy nál cigarettát. Vagy,

— Nézd, Lacikám, te még túl fiatal vagy ...

— Először is nem vagyok Lacikám, másodszor is ez nem fiatalság vagy öregség kérdése.

Z. levette a szemüvegét. Letette az asztalra és furcsán intonáló, száraz, nyugodt hangján végigsorolta kérdéseit, többek között azt, hogyan vásárolhatta meg a községi tanács 4Qf> ezer forintért az elnök régi házát szociális otthonnak, amikor százezret sem ért az egész. Végül csak ennyit mondott:.

— Ti vezetők vagytok. Felelősek a magyar nép itt élő csoportjáért. Ez így nem mehet tovább.

— Ez így nem megy lo- j vább — mondta Z. a járási pártbizottság első titkárának

a beszélgetés végén.

— Nézze, Z. elvtárs. Lehet, hogy van abban valami, amit elmondott, de a tények tények. Ez a termelőszövetkezet most érte el a legjobb eredményt. A tagság hangulata jó. És most maga előáll ilyen lehetetlen dolgokkal. Értékelje át reálisan a helyzetet !

— Én reálisan értékelem a helyzetet. Mint ahogyan ak- ; kor is én képviseltem a reá- j litást az egész vezetőséggel szemben, amikor a takaré- j kossági terv egyik fő pontja- j ként azt kívánták szerepeltetni, hogy kevesebbet vásároljunk a drága műtrágyából.

— Ezek részletkérdések.

— Jó. Akkor még egyszer Világosan megfogalmazom! Ezzel a vezetéssel nem lehet továbblépni EJ lehet vegetálni, de a falu lakosságának

v4 megperzselt leányzó

Már egy ideje x: észt jósló jelek mutatják a Nagylány változásait. Tavaly még nem létezett kezdemények dudo- rítják a bliízát és azzal az ábrándos »-Aliz Csodaorsság- ban«-lcépével halálra dühö- sít, valahányszor ránézek: hogy mert így a fejemre nőni?

— Hozd ide a vödröt! — mondom, mire ő ábrándosán nyúl a partvisért.

— A vödröt! — ordítom.

— Azért nem kell így kiabálni — motyogja sértődötten, miközben szívalakú arcára kiült a világfájdalom.

— Szerelmes — közli a Középső, ártatlannak látszó fiúgyermekem, fel sem pillantva százhúsz kisautója mellől.

— Igen? — kérdezem közömbösén —, és hogy hívják? — Az anyai kíváncsiság sugallta többi kérdést diplomatikusan elhallgatom.

— Péternek — suttogja a Nagylány révetegen —, valódi farmerja van és jeans ingeEgy percre elszórni a szívem: ott ül legidősebb gyermekem elomolva, végeláthatatlan lábakkal, a maga ostoba tizenhárom évével, valódi felnőtt-bánattal az arcán.

— Szentséges ég, ez valóban szerelmes! — villan át az agyamon, miközben sebesen arra próbálok gondolni, milyen is voltam én, a magam első szerelme idején és máris újra érzem a kamasz- bánat torokssoritását, akkori félszeg magányomat...

Hátrafordulok, a Nagylány elmélyülten tologatja öccse autóit, arcán a majdnem elillant gyerekkor visszfénye.

— Eszel valamit? — kérdezem gyengéden, egy meggyötört anya mosolyával, de a Megperzselt Leányzó megrázza a fejét.

— Inkább kimennék a tér-, re — és néz rám, talán utoljára, a régi kisbaba szemekkel.

— Menj — sóhajtom. Már tudom, aligha véd hetem meg attól, hogy végérvényesen felnőtté váljon. A Középső rosszallóan rámnéz, miltöz- ben nővére kisurran az ajtón.

— Esik az eső — mondja drámaian. Húga és nővére között fiam szigorúan ragaszkodik férfiúi fölényességéhez.

— Mondhattad volna előbb

is — szólok és futok ki a lányom után. Kint vigasztalanul esik, a kapu alatt ott áll a Nagylány barátnői között, akik mind egyszerre beszélnek és valamennyien csíkos zoknit viselnek, velük szemben, hanyag testtartásban ifjak támasztják a vizes falat. Egyikükön valódi farmernadrág.

— Gyertek be — mondom lemondóan.

Ügy viharzanak utánam, mint kottát után a kiveribék.

— Klassz tetszik lenni — csicsergi Andrea, az egyik barátnő.

Zord Atya megkövültén áll az előszobában, karján a Kicsi, mellette az elképedt Középső. A Nagylány betereli vendégeit a szobájába, az adtából visszanéz, mintha hálát látnék csillogni a szemében. A becsukódó ajtó látványa felingerli a Középsői:

— Benézek a kulcslyukon!

— ordítja nővére után.

Zord és Gyanútlan Atya

még mindig tétován áll, szemeit a zárt ajtóra meresztve.

— Gyere már — mondom vidáman —, nemsokára nagypapa leszel.

Nem úgy néz rám. mintha értené, mi történik most körülötte.

— Mit fognak ezek itt művelni? — kérdezi, és idegesen fülel a kisszoba felé. Tudom, mi jár a fejében. Magam is aggódom, de ezt most a világért sem ismerném el.

— Nem kell mindjárt rosszra gondolni — felelem köny- nyedén —, és különben is az én lányom...

— Igen? — mondja rossz- májúan, szerencsére a folytatás most az egyszer elmarad.

A Középső közénk átt, ránkmereszti meghatóan kék szemét, hangjában megértés bujkál:

— Mit izgultok? Gyilkost játszanak. Most néztem be a kulcslyukon.

Bugára Márta