Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

A haladó emberiség újkori történelme egyik legnagyobb eseményének, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­nak a hatvanadik évforduló­ját ünnepeltük tavaly. Alig több mint egy éve annak, hogy a jubileum tiszteletére munkaversenyt kezdemé­nyeztek a csepeli dolgozók, és felhívásuk nyomán meg­mozdult az ország népe, sőt az új eredményekre serken­tő tömegmozgalom vissz­hangra talált az országhatá­rokon túl, a szocialista or­szágokban is. Ez a nemes kezdeménye­zés, a szocialista brigádok, a munkásközösségek célratörő igyekezete, a közért végzett munkája kiemelkedő sikere­ket hozott. Segített a nehéz­ségek leküzdésében, hozzá­járult népgazdasági terveink teljesítéséhez. Ezer és ezer közösség adott új bizonyíté­kot helytállásáról, alkotó erejéről. A munka ünnepe közele­dik, és ez szép alkalom ar­ra, hogy a jubileumi mun­kaverseny tapasztalatait, ta­nulságait összegezzük, és kö­szöntsük a különösen ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tó közösségeket. Az MSZMP Központi Bizottságának ju­bileumi oklevelét megyénk­ben három szocialista bri­gád kapta meg: a gabona- forgalmi vállalat nagyatádi keverőüzemének Petőfi, a barcsi Vörös Csillag Tsz gép­kocsivezetők és a megyei rendőr-főkapitányság Petőfi szocialista brigádja. A me­gyei pártbizottság jubileumi oklevelét öt közösségnek adományozták: a Budapesti Finommechanikai Vállalat 3. számú kaposvári gyárának Elektron, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat Ifjú Gárda, a Bárdibükki Állami Gazdaság kertész, a böhö- nyei áfész Petőfi és a bala- tonszabadi termelőszövetke­zet Dózsa szocialista bri­gádjának. ■ ■ __ ■■ O MUNKASKOZOSSEG EREJE Jólesik a közös munka” 97 Sokan irigylik a kertész női brigád tagjait a Bárdibükki Állami Gazdaságban. Nem ki­tüntetéseikért, hírnevükért vagy azért, mert a gazdaság vezetői rendszerint őket emlí­tik példaként. Egyszerűen, lát­ják, hogy amit nap nap után csinálnak, az szépítés nélkül is figyelemre méltó. A társa­dalmi munka vagy más közös megmozdulás náluk nem igé­nyel több napi szervezést és győzködést. A hét elején valaki említet­te az asszonyok előtt, hogy a gazdaság rövidesen kimeszel- teti a tárolót. Amikor másnap újra kiment, a tároló már frissen meszelve virított. »Teg­nap úgysem volt tv, hát meg­csináltuk« — válaszolták. »Nem volt ez olyan nagy do­log, amit cifra betűkkel bri­gádnaplóba kéne jegyezni.« Hiszek az emberi önzetlen­ségben, de nem a jó tündé­rekben. Mikor elindultam, hogy munkahelyükön, a gyü­mölcsösben keressem meg az asszonyokat, leginkább az fog­lalkoztatott, vajon egy család­anyának és felesé,gnek nem akad-e fontosabb dolga, mint hogy munkaidő után kime­szeljen egy tárolót. — Van köztünk háromgye­rekes is. Például Aranka — mondta Bene Sándorné bri­gádvezető. — Biztosan lett volna munkája otthon is, de itt maradt.,. 1964 óta van együtt ez a brigád. Ennyi idő alatt megismertük és megsze­rettük egymást. Valahogy jól­esik a közös munka ... — Nem hiszem el, hogy so­ha ne lfett volna veszekedés, vagy vita... — Persze, hogy volt, de so­ha nem hagytuk, hogy az ilyen súrlódás fékezze a kö­zös munkát. Aki nem érezte fontosnak a közös célokat, azt kizártuk a brigádból. Vajon igazságosan ítélt-e mindig a brigád. Az elért eredményeik — egyebek közt a négyszer elnyert aranyko­szorús jelvény — arról tanús­kodnak, igen. Nemrég egy brigádvezető­társa arra kérte Benénét, so­rolja el pontról pontra, mit is tettek azért a sok elismerésért. munkáját. Legrészletesebben mindegyikük a női kertész­brigádról szólt. Gazdasági ter­vük túlteljesítéséről, az iskola és az óvoda patronálásáról, a tanulásban elért eredmények­ről ... A hosszú sorból csak egy apróságot jegyeztem föl esténként megvarrták a sza­kadt permetező védőruhákat. Talán lesz, aki mosolyog ezen, pedig az efféle — természe­tükből fakadó — vállalások alighanem többet jelentenek a gazdaságnak, mint egy-egy hangzatos, ám formális telje■ sites. Jó volt látni az asszonyok boldogságát, mikor vezetőjük a megyei pártbizottság mun­„Előéletük” az iskolapadban , A gazdaság egyik közelben ál- - ló vezetője közbeszólt: »Jöj­jön el csütörtök délután, ak­kor mindent megtudhat...« Tegnap családias ünnepség színhelye voit a gazdaság ebédlője. A megterített hosszú asztal mellett ott találtam a női brigád tagjait is ünneplő ruhában és nagyon megiUe- tődve. A jelenlevő megyei és helyi vezetők egymás után ér­tékelték a szocialista brigádok teatársától, Varga Jánostól át­vette a jubileumi oklevelet és a gazdaság által adható leg­magasabb kitüntetést a kivá­ló brigád címet; Kalamász Ferencnének, Simon Jánosné- nak, Cebei Lászíónénak és Cehei Józsefnénak, Mezei Fe­rencnének, Tőzsök Piroská­nak ... A szocialista kertész­brigád 25 tagjának szólt a, taps. Az egész faluval törődnek Van közöttük világbajnok amatőr rádiós, zenei klubve­zető, társadalmi ellenőr, párt- vezetőségi tag, munkaügyi döntőbizottsági elnökhelyet­tes, szakszervezeti tisztségvi­selő, MHSZ-edző. Az Elektron szocialista brigád tagjai kö­zött stík az egykori osztály­társ, sőt a Finommechanikai Vállalat 3. számú kaposvári gyárának megalakulása előtt többségük már együtt dolgo­zott. 1969—70-ben budapesti betanulással kezdődött a közös munka. Bedegi Tibor és Mát­rai János — akiknek a barát­sága az általános iskolába nyúlik vissza — kezdeménye­zésére még a fővárosban meg­alakították a brigádot. Amikor megérkeztek a fris­sen épülő gyárba, nem kellett azon törni a fejüket, milyen társadalmi munkát végezze­nek: volt mit tenni a munka­hely végleges kialakításáért. És azután határidő előtt el­készült a gyár első terméke, a »Veszprém« URH adó-vevő készülék. Ekkor még mind a tizen­négy ember — Balázs Imre, Bedegi Tibor, Geicz Géza, Horváth Vera, Horváth Zol­tán, Kiss János. Mátrai János, Müller László, Parragi József, Péter László. Pinterics Lász­ló, Németh László, Kosa Fe­renc és Ketterer László — együtt dolgozott. Azóta a gyár fejlődésével szükségessé vált, hogy egyikük például a mű­szaki osztályra, másikuk a szomszéd műhelybe menjen, de ha láncátadásra kerül sor, az öt »idegenbe szakadt« je­lenlegi munkájának ellátása 1 után visszajön. Akkor Is ott vannak, amikor például a ta­nítóképző főiskolának, a Tán­csics gimnáziumnak, a siket­néma intézetnek, vagy éppen a Vörös Hadsereg úti iskolá­nak kell valamit megjavítani. Az Elektron brigád 121 szá­zalékos átlagteljesítménnyel dolgozik. 1972-ben a Társa­dalmi munkáért emlékplaket­tet kapták a várostól. A kongresszusi munkaverseny során felajánlott újításaikból egymillió forint megtakarítás keletkezett. Az Alkotó ifjúság pályázaton minden esztendő­ben értékes pályaművel ruk­kolnak elő; 1975-ben az egyik ilyen munkájuk a KGM-ig ju­tott el. A hogyanról faggatom őket. A brigádvezető viszi a szót: — Egészséges rivalizálás van közöttünk, és sikerült jól kialakítani a belső szervezett­ségünket. Mindenki tudja, ki melyik munkaműveletben a legerősebb, bár mindnyájan értünk valamennyi művelet­hez. A beszélgetésből az is ki­derül, hogy az a három mér­nök, aki közülük máshova ke­rült, főleg akkor segít, ha a bemérő teremben valami baj adódik: a leggyorsabban ki-1 javítják. Ezt egyikük így fo­galmazza meg: — Nincs közöttünk olyan ajtó, amely máshol szokott lenni. Csütörtökön Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnö­ke átadta az Elektron bri­gádnak a megyei pártbizott­ság jubileumi oklevelét. 7 Szállítókocsi érkezett a te­lepre. Tojásért jött. A raktár ajtaja megnyílik, asszonyok rakodnak. A balatonszabadi termelőszövetkezet Dózsa szocialista brigádjának tagjai, akik ennek a virágzó telep­nek a gazdái. Virágzó: gaz­dasági és esztétikai értelem­ben egyaránt. A korszerű to­jóházban 26 ezer baromfi »termel«, s az elmúlt gazda­sági évben összesen 5 800 000 tojást szállítottak el innen. Egy százalékkal többet a ter­vezettnél, a brigád vállalá­sának megfelelően. De zöldell, virágzik, a telep környéke, udvara is. A pázsit között gondozott virágágyásokat, ap­ró fenyőfákat látok. A fenyő­ket a napokbant ültették. Ta­lán annak örömére, hogy a megyei pártbizottság jubileu­mi oklevelét nyerték el az évek során kapott különféle kitüntetések után. A tizenhét tagú brigádnak három férfi tagja van, s kö­zülük az egyik, Matyiké Lajos géplakatos a brigád vezetője. — Mit csinál a másik két férfi? — Az egyik a karbantartó társam — mondja. — A másik éjjeliőr. — Mi a véleménye a férfi­tagokról? — kérdezem az együk asszonyt. — Ha rossz véleményünk lenne, nem a Lajost válasz­tottuk volna vezetőnknek. Egyébként ők tartják karban a technikai berendezést és tavaly újítottak is. Trágya­elhúzó ekéket készítettek a batáriakhoz, s ezáltal költsé­get takarítottak meg. Ráadá­sul ezek az ekék jobbak, mint a gyáriak. — És az éjjeliőr? — Horváth János bácsi? In­nen ment nyugdíjba, de visz­szahúzta a szive. Q a brigád legidősebb tagja. 71 éves. Csupaszív ember. A jubileumi munkaverseny­ben vállalt többletfeladatait maradéktalanul elvégezte, sőt ennél többet is tett a brigád. Csaknem ötvenezer forint értéket termeltek azon­kívül, hogy az üzemág jöve­delmi tervét túlteljesítették. A tsz-ben, a faluban azt I modják róluk, hogy hatással vannak a ‘környezetükre, a szövetkezet más közösségeire. Figyelnek rájuk, tanulnak tő­lük. Amikor például festeni kezdték az autóbusz-váróter­met s hozzáláttak a parkosí­tó munkához a főtéren, mind­járt akadt követőjük. Mert nemcsak a telepüklcel törőd­nek, hanem az egész faluval, És nemcsak a munkahelyen vannak együtt, hanem a poli­tikai vitakörön és a művelő­dési otthonban is. Minden előadáson megjelennek a bri­gád tagjai, s néhányan közü­lük tovább tanulnak. Tavaly például öten kaptak szakmun­kás-bizonyítványt, s közülük Igét baromfitenyésztő szak­munkás szarvasmarha- és sertéstenyésztő oklevelet szer­zett. A dózsások szervezték meg a Ki tud többet a Szov­jetunióról? című vetélkedőt is a termelőszövetkezetben. El­ső helyezést értek el, pénz­jutalmat kaptak, s ebből az összegből megalapozták a brigád kézi könyvtárát. Alap­vető szakmunkákat és szép- irodalmi könyveket vásárol­tak. — Amit eddig terveztünk — mondja a brigádvezető — még mindig sikerült megva­lósítanunk. Ez a kitüntetés pedig újabb elképzelésekre, erőfeszítésekre sarkall ben­nünket. Sokan szeretnék utolérni őket Szakszervezeti tanácskozást tartottak, tegnap a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat központjá­ban. Elmek végén esett szó a tavalyi munkaversenyről. Em- bersics Sándor igazgató el­mondta, hogy a vállalat 126 brigádja egységesen csatlako­zott a csepeli felhíváshoz, és ez 20 millió forintos ered­ményt hozott 1977-ben. Arról is szólt, hogy ha föl akarná sorolni a jól dolgozó brigádo­kat, akkor hosszú felolvasást tartana. Például a tavalyi har­mincezer óra társadalmi mun­kából is sokan vették ki ré­szüket. Jó évet zárt 1977 végén a Tanép. És a jól dolgozók kö­zött is a legjobbak voltak az Ifjú Gárda szocialista brigád tagjai. Munkájukért megkap­ták a megyei pártbizottság ju­bileumi oklevelét, amelyet üd­vözlő szavak kíséretében adott át Szappanos Géza brigádve- zetőnék Gyuris József, a me­gyei párt-vb tagja. A tanácskozást családias be­szélgetés követte a vállalat klubjában. Sok minden szóba került, kezdetben a brigád 'munkájáról szóltak a jelenle­vőin:. Azt is emlegették a ve­zetők: nemegyszer előfordult, hogy a festőbrigád besegített másoknak. Az egyik ilyen »anekdota« a következő: a brigád egy építkezésnél dol­gozva megtudta, hogy az üve­gezés »csúszik«, nem tudnak továbbhaladni. Letették hát a festőszerszámokat, és beüve­gezték az ablakokat, ajtóikat. Szappanos Géza elmondta: — Természetes, hogy a ki­tüntetés után nem állunk le. De egy kicsit nyomasztó, hogy voltunk már a vállalat kiváló brigádja, többször elismerték már a munkánkat; így mi már csak »egyenesen mehetünk«, a többiek a legkisebb hibán­kat sem nagyon nézik eL Ne­Szappanos Géza hezebb megtartani azt a szin­tet, amelyet elértünk, mint el­jutni idáig. Hallottuk azt is, hogy néhá­nyan bizony irigykednek az eredmények láttán. Persze a legtöbb brigád nemcsak azt veszi észre, hogy a »Szappano­sék már megint...«, hanem a jó munkát is, és igyekeznek utolérni, lehagyni őket. A bri­gádtagok elmondták: annak is köszönhetik jó eredményeiket, hogy 1966 óta együtt vau a »mag«, és az újabban hozzá­juk került fiatalok beillesz­kedtek a közösségbe. A legifjabb kivételével mindannyian nősök, egy- vagy kétgyerekes apák. Sokszor ta­lálkoznak, kirándultak már az egyik vetélytárs brigáddal asszonyokkal gyerekekkel együtt. Valamennyien sportol­nak, vérbeli futballisták... Végül álljon itt a névsoruk: Béres Lajos, Dávid József, Kenyér Lajos, Maximilián Fe­renc, Szabó János, Takács Ti­bor. Tizenegyen egy célért Nagy a sürgés-forgás a mű­helyben. Felzúg egy Polski motorja, odébb egy BMW mo­torkerékpárt ellenőriznek. Né­hány szerelő a satunál meg az esztergapadnál serényke­dik, egyikük pedig a világí­tást szereli egy gépkocsin. — Ez a feladatúink. Rend­szeresen karbantartjuk a me­gyei főkapitányság gépjármű­veit, hogy mindegyik üzem­biztos állapotban legyein — fogalmazza meg munkájukat Fekete István, a megyei fő­kapitányság gépkocsiszierelő műhelyében tevékenykedő Pe­tőfi szocialista brigádnak a vezetője. Rengeteg munkája van a brigádnak, mely a testületnél működő szakszervezeti bizott­ság ösztönzésére 1971-ben tűzte célul a szocialista cím megszerzését. Azóta minden évben kiérdemelték ezt, el­nyerték a bronz-, az ezüst- és az aranykoszorút, s két alka­lommal az egység kiváló bri­gádja címet is. — Ha arról van sző, hogy egy járművet gyorsan, mun­kaidő után kell megjavítani, akkor a brigád minden tagja készen áll. Fekete István, az- ! után Mezőfi István meg a fiatalok közül Arany József, s a többiek is szívesen dol­goznak — mondja a brigád­ról Dékány István műhelyve­zető. Ök is csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tiszte­letére indult munkaverseny­hez. 800 000 forint értékű al­katrészt, üzemanyagot takarí­tottak meg, s azzal is félmil­lió forint megtakarítást értek el, hogy a gépkocsik tervsze­rű, megelőző karbantartását • nagy gonddal végezték. A ter­vezett 30 óra társadalmi mun­ka helyett 900 órát dolgoztak 1977-ben. Fekete István brigádvezető — tavaly a Belügyminisztéri­um brigádvezetőinek országos tanácskozásán vette át a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát — elvégezte az egyéves marxista középis­kolát, most Bakó Kálmánnal gimnáziumba jár, a brigád másik két tagja, Erdős Lász­ló és Erdélyi Vince pedig a gépészeti szakközépiskolát végzi. Pártbizottsági tag, szb- tag, pártvezetőségi és KISZ- vezetőségi tag van a brigád­ban, részt vállalnak tehát a közösségi feladatokból is. ■ Tegnap bensőséges ünnep­ségre hívták meg a brigádot. Tavalyi munkájukkal az MSZMP KB jubileumi okle­velét érdemeték ki. Az ün­nepségen dr. Légrádi Lajos, a megyei kapitányság szb- titkára méltatta a brigád te­vékenységét. Ezt követően Ta­nai Imre, a megyei pártbizott­ság titkára — tolmácsolva a megyei pártbizottság vezetői­nek elismerését — átnyújtot­ta az MSZMP KB jubileumi oklevelét. Kecskés József rendőr ezredes pedig — a bel­ügyminiszter nevében — a Szakma kiváló brigádja ki­tüntetést adta át a brigádnak. Üdvözölte a kitüntetett bri­gádokat Kovács István, a Köz- alkalmazottak Szakszervezete központi vezetőségének alelnö- ke is. Dr. Böröcz István ezredes, me­gyei rendőrfőkapitány az ün­nepségen nyújtotta át a XI. Pártkongresszus brigádnak az ezüst-, az Elektron 76 brigád­nak pedig a bronzkoszorút. A Petőfi brigád példája nyomán alakultakét fiatal közösség ve­zetője köszöntötte a kitünte­tett brigádot. Nekik, valamint a megyei kapitányság vezetői­nek és a kitüntetést adomá­nyozóknak válaszolt társai ne­vében Fekete István, amikor — megköszönve az elismerést — ezt mondta: — Az idén is folytatjuk a versenyt. Az a törekvésünk,, hogy elért eredményeinket to­vább növeljük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom