Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

FÓRUM

Válaszolunk a kérdésekre

Mai összeállításunkban Tóth Károly,, a megyei táji ács osztályvezetője, Böhm József, a megyei tanács elnöke. Báli Gyula, a Zöldért igazgatója és dr. Kovács Ferenc, a Kaposvári Városi Tanács elnöke válaszol a pártnapokon elhangzott közérdekű kérdésekre.

— Várható-e gyors előre lépés a megyében a legelők és rétek korszerű

hasznosításában?

— Rendelkezésükre állnak azok a gyeptermesztési és gyephasznosítási módszerek, amelyek a korszerű, nagyüzemi gyepgazdálkodás általános bevezetését biztonsággal lehetővé teszik. Ennek eléréséhez azonban olyan alapvető, üzemi szemléletváltozásra van szükség, melynek eredményeként a gyepgazdálkodás is, mint önálló ágazat, megkapja üzemen belüli rangját és a hozzáértő, szakmailag felelős ágazati vezetőit.

— Mikor és hol várható

mélyes jövedelmet növelő tényező; a jövedelmi sávokat már ennek figyelembe vételével alakították ki. Ahogy nő a szövetkezeti földtulajdon, vagyis minél több föld kerül megváltásra, a föld járadék tömege úgy csökken, és szerepe a jövedelemben egyre kisebbé válik.

— Mikor kezdik meg a Csiky Gergely Hzínnaz re- konstrukcióját? (Félő, hogy

úgy járunk vele, mint a

közgazdasági egyetemmel.)

a megyében agrokémiai

i központ építése?

— Az V. ötéves tervidőszakban megvalósul a nagyatádi és kaposfői agrokémiai társulás. Ugyanezen időszakban az Agrotörszt megkezdi a csurgói agrokémiai tárház építését. A tervidőszakban folyik a tabi, a marcali és a kaposvári agrokémiai társulás előkészítése. További lépések ott várhatók, ahol rendelkezésre állnak az anyagi eszközök.

— Miért számít bele a

földjáradék a munkabérbe?

— A termelőszövetkezetek személyes jövedelmét szabályozó rendelet szerint a földjáradék és minden béren felüli juttatás beletartozik a személyes jövedelem tömegébe. Valóban: mindegyik sze— Az 1911-ben épült színházat az 1950-es években az üzemi épületrészen emeletráépítéssel bővítettük, külsőleg tataroztuk. A nyári színháznak épült épület a folyamatos üzemeltetés mellett korszerűtlenné vált. Az 1960-as években több terv is készült az épület felújítására, de egyik sem volt alkalmas a teljes rekonstrukcióra.

1975-ben megbízást adtunk a Somogy megyei Tanács Tervezővállalatnak egy tanulmányterv elkészítésére. A tanulmányterv becsült költsége 86 millió forint. Az épület funkciójából és a munkák jellegéből a tervező hat ütemben jelölte meg a kivitelezés lehetőségét folyamatos üzemeltetés mellett. A rekonstrukció költsége meghaladja a megye anyagi lehetőségeit, ezért a VI. ötéves terv időszakára kérjük az illetékes központi szervek anyagi támogatását. Csak ettől függően kerülhet sor a teljes felújításra. Addig is erőfeszítéseket teszünk — saját anyagi eszközeink terhére — a folyamatos üzemeltetés biztosítására. Engedélyeztük a központi fűtés áttervezését gázra. A színház raktározási és műhely gondjait enyhíti az 1978 áprilisában átadásra kerülő — mintegy 7 millió forintos költséggel megépített — Mező Imre utcai új épület.

— Mit tesz a Zöldért Vaualat. nogy e jock az e,- ben javuljon a kisiermetoktol való jelvásárlás?

— A vállalat jogelődei (Me- zőker, MEK) a megye súlyponti községeiben a kistermelők áruinak felvásárlásához üzemeltettek közvetlen vállalati fevásárlóhelyeket. A többszörös átszervezés során e felvásárlóhelyek Tab és Kadarkút kivételével átkerültek a területileg illetékes áfész kezelésébe azzal az indokolással, hogy a Zöldértnek »nem profilja a kistermelőktől való közvetlen felvásárlás«.

Intézkedéseink tehát a kistermelőktől való felvásárlást illetően csak közvetett jellegűek, a közbeékelődő áfész szervezettségén, hozzáállásán áll intézkedéseink hatásának gyorsasága, esetleg torzulása is. Ez az áttételes helyzet rendkívül nehézkessé teszi munkánkat, de nem adhat felmentést munkánk minőségét illetően.

Szerződéseinkben befolyásoljuk az áfész-t, hogy milyen növényt és mennyit termeltessen a kistermelőkkel a spontaneitás csökkentése végett, mert az értékesítési gondok éppen ebből származnak. Továbbra is következetesen ragaszkodunk a 48 órás mennyiségi, minőségi és ármegállapítás betartásához. Éppen ezért,

hogy a kistermelő 2 nappal az átadás előtt tudja, hogy mit mennyiért tud ebben az időben eladni. De ez is az áfész árközlésének ütemén áll.

A vállalatra vonatkozó kormányhatározat értelmében biztosítjuk az áfész-eket, hogy a termelési időszakban a spekulatív célra visszatartott áru kát a kistermelőktől a szerződött mennyiség, mértékéig szerződötten, az e fölötti mennyiségeket pedig szabad áron, de legalább állami védőáron átveszi a vállalat.

Termelésszervező munkánk során irányítjuk és ösztönözzük az áfész-eket elsősorban a bogyós és a csonthéjas gyű mölcsök telepítésére. Ehhez vissza nem térítendő fejlesztési támogatást nyújtunk az áfész-ek útján a kistermelőknek.

Ismeretterjesztő előadásokat, tapasztalatcseréket szervezünk az áfész-ekkel a termelés és az áruelőkészítés, a növényvédelem és a termesztéstechnológia körében.

— Miért szünetel a kaposvári sportcsarnok építé- se. és mikorra fejeződik be?

Munka - plusz nyolc fokon

Vastag hangon dong a cölö- pozőgép; emberek, autók té- rülnek-fordulnak: épül a Kaposvári Húskombinát sonka- konzervüzeme. Olyan létesítmény lesz ez, ami az élelmiszeriparban megfelel a legmagasabb _ követelményeknek. Tisztaság tekintetében szinte orvosi körülmények között dolgoznak majd itt

Hogyan alakul az üzem termelése? Nézzük az alapítólevél adatait! Az üzem jövő évi átadása után októbertől két műszakban évi 360 vagon, amerikai és európai piacokon is versenyképes sonkákonzer- vet gyárt Készít még további 200 vagon különböző húskonzervet, 560 vagon darabolt húst exportra, s foglalkoznak hamburger (vagdalt hús) gyártásával is. A fönnmaradó hús- részekből szállítanak mintegy 100 vagon darabolt, előrecsomagolt húst a belkereskedelemnek. Az üzem teljesen komplett lesz.

De kik fognak itt dolgozni? Milyen előkészületeket tesz a gyár, hogy jövőre hozzáértő kezek indíthassák meg a gépeket, s a tervezett ütemben megkezdődjék a termelés?

— Meglevő embereink egy részét átképezzük — felel a kérdésre Nagy Géza technológiai vezető, — Újakat is fölveszünk.

Átképzési terv készült a húskombinátnál: ebben meghatározták a területenként átcsoportosítandó munkaerőt. Azt is megállapították, hogy mintegy 300-zal több emberre lesz szükségük a jelenleginél. Összesen 840 ember dolgozik majd az üzemben, nem számítva az alkalmazottakat. A vállalkozó — a Schweisfurth- Kirchfeld cég — Is elkészítette azoknak a vezetőknek és szakmunkásoknak a listáját, akiket az NSZK-ba visznek körülbelül egyhónapos képzésre. A megállapodás szerint 38 csoportvezető és ennél magasabb beosztású, valamint 20 meghatározott fizikai munkakörben foglalkoztatott dolgozó utazik Nyugat-Németor- szágba.

■— Hol tanul a többi, leendő konzervipari munkás? — kérdeztük Nagy Gézától.

— Pápán, Kapuvárott és helyben. A Veszprém megyei városban már csaknem két évtizede gyártanak sonkakon- zervet a miénkhez hasonló módon. Az itteni tapasztalatok igen értékesek számunkra. Ezért május 15-től augusztus 12-ig a 24 legkiválóbb fizikai dolgozónk Pápára utazik. s amikor nyár végén hazajönnék, ők vezetik az átképzést, az oktatást Vannak dolgozóink, akik családi vagy egyéb ok miatt nem tudnának huzamosabban távol lenni Kaposvártól, ők itthon ismerik meg a gyártás folyamatát, és a munka legfontosabb fogásait. A hűtőházban alakítunk ki egy átképzőtermet ...

— Hűtőház?

— Igen. Nem véletlenül. 'A leendő sonkakonzervüzem nagy részében 8 fokon folyik majd a munka. Ehhez akklimatizálódni kell. Sőt: nem is bírja mindenki az állandó hűvöset, Ezért az új üzembe jelentkezőket orvosok vizsgálják meg, hogy szervezetük képes-e tartósan elviselni az alacsony hőmérsékletet. S ha valamelyik jelentkezőt nem találja alkalmasnak az orvos a 8 fok tartós elviselésére, az munkát kaphat a hagyományos húsfeldolgozóban.

— És Kapuvár?

— Ott folyik az úgynevezett bacon- (sonka-) feldolgozás. Ezért mennek oda is tapasztalatcserére dolgozóink. A jövő év októberéig több 30 —30 tagú csoport utazik Kapuvárra és Pápára.

— Kikre számítanak? — kérdezzük Nagy Gézától.

— Például a középiskolát végzett, tovább nem tanuló fiatalokra. A kereseteket úgy alakítjuk, a munka olyan jellegű. hogy az végzettségüknek megfelel. Tervezzük a gyes-en levő anyák átképzését, hogy amikor visszajönnek, könnyűszerrel a gép mellé ál Ihassanak. Figyelünk a katonai szolgálatot teljesítő, leszerelés előtt álló fiatalokra is. Van még a megye ben néhány terület, ahonnan saját gépjárművünkkel munkásszállítást

vállalnánk. Az új jelentkezőnek a hagyományos üzemben kell eltöltenie 5—6 hónapot, ezalatt kiderül, hogy alkalmas-e erre a szakmára. Ha megtanulta és jövőre a konzervüzemben elkezdi a munkát, olyan feltételeket tudunk biztosítani, amelyek az egész magyar élelmiszeriparban csaknem egyedülállóak. S ezenkívül minden dolgozót ösztönzünk továbbtanulásra: sajátítsák el minél jobban a húskonzervipari ismereteket.

Cs. T.

a

— A sportcsarnok építését a város ötéves fejlesztési terve társadalmi erőforrások fel- használásával irányozta elő. Az előkészítés két területen indult el: egyrészt a szükséges pénzfedezet. és a társadalmi vállalások szervezése, másrészt a műszaki előkészítés területén. A létesítményhez több mint 40 millió forintra van szükség. A műszaki előkészítéssel nem lehetett várni a teljes összeg rendelkezésre állásáig. Speciális szerkezet épül osztrák licenc alapján, amelyet egyetlen*szervezet gyárt, s az ütemezésben alkalmazkodni kellett hozzá. Ezért került sor az épület teljes előkészítésére, a tartópillérek és a tetőgyűrű összeszerelésére.

A teljes pénzügyi fedezet még ma sem áll rendelkezésünkre, bár több kedvező tárgyalás folyik a fedezet biztosítására. Nehezítette a megvalósítást az 1978-tól bevezetett fejlesztési szintszabályozás, amely az idén csak más létesítmény rdvására tenné lehetővé a sportcsarnok építését. Az előbbiek folytán olyan döntés született, hogy a csarnok építése 1978-ban szünetel.

Időközben a pénzügyi fedezet biztosítására történnek lépések, s ha a feltételeket megteremtjük, az építés gyors ütemben megvalósulhat. Bízunk abban, hogy a tervünknek megfelelően 1980 végéig üzembe léphet ez a minőségi és tömegsport szempontjából is jelentős objektum.

(Folytatjuk.)

Nyugat-Dunántúl legnagyobb áruháza

iüi'

Szombathelyen megkezdték a hatezer-ötszáz négyzetméter alapterületű új áruház feltöltésct. Az áruházat maribori (jugoszláv) szakemberek építették. Nyugat-Dunántúl legnagyobb áruháza, a Borostyánkő, május 2-től nyolcvanmillió forintos nyitókészlettel várja vásárlóit. A képen: Az áruház épülete — g régi piactér helyén.

fiz eszköz nem cél

M

egvallom, két ókból is bizonytalanul kezdek mai témámhoz. Mondanivalóm ugyanis nem hat a «fölfedezés« erejével, azaz mindenki tudja: eddig is kimondott vagy »megkerült« igazságot próbálok körbejárni. Másrészt aligha vállalhatom a kivezető út megjelölését — a gyakorlati életben. Elvi zavaraim természetesen nincsenek. És senkinek sem lennének hasonló helyzetben, elvégre valamennyien megtanulhattuk már megkülönböztetni a célt az eszköztől. Hogy hétköznapi gyakorlatunkon ez nem mindig látszik? Hát igen; éppen ez volna mai témám lényege.

Három fogalmat jegyeztem föl magamnak vázlatként. Tervezés, támogatás, egyoldalúság. Mindez az oktatáspolitikai határozat kapcsán ötlött föl bennem. Számottevő változás előtt állunk. Az oktatáspolitikai határozat végrehajtásának helyzetét elemezte a megyei pártbizottság (erről januári számainkban részletesen olvashattak), most az új tanterv bevezetése előtt állunk, s a héten oktatáspolitikai aktíván vitaják meg a tennivalókat a megye politikusai, gazdasági és oktatási szakemberei. Talán nem veszik zokon, ha »előzetesként« a három fogalom kapcsán néhány vitára ingerlő észrevételt mondok el.

Kiindulási alapom egy elvi tétel. A proletárdiktatúra funkciói közül idézek: »A szocialista gazdasági-társadalmi- politikai-ideológiai-kulturális élet szervezése és irányítása«. Kötőjellel, tehát »egyvonalban«. Kárhoztatom azokat, akik időnként megszegik ezt az »egyvonalúságot«. A kultúrát sokan — a gyakorlati életet tekintve — rendre másodlagosnak tekintik. Ügy érzem: a közfelfogásban s az irányítómunkában sem kerül helyére ez a funkció, jóllehet a gazdaság és a kultúra szerves egységben van. A kultúra hiányait azonban rendszerint csak akikor emlegetjük, amikor valahol baj van a gazdasággal, s nem akkor, amikor megtervezzük a termelést.

Tisztázhatjuk: a gazdaság és a kultúra nem cél, hanem, eszköz. Igen, eszköz a fejlett szocialista társadalom fölépítéséhez. Nyilvánvaló tehát, hogy ez utóbbi a céL Az, hogy a párt, az állam napjainkban természetszerűleg a gazdaságot helyezi a cselekvés előterébe, ez nem mond ellent az előhbi megállapításnak. Csupán azt bizonyítja, hogy van mit tennünk a gazdaság fejlesztésében is. Éppen ezért volna nagyobb jelentősége annak, hogy felismerjük: kultúra nélkül tartós és előremutató gazdasági eredményt sem tudunk elérni. Mégis azt tapasztaljuk: inkább csak gazdaságot terveznek, és o kultúrának jut, ami marad. Nem jó ez így. Senki sem vitatja a gazdaság elsődlegességét! De nyilvánvaló: korszerű gépeken, modern terméket, gazdaságos termelést, előrelátó tervezést, hatékonyságot és termék- szerkezet váltást csak müveit, hozzáértő emberek solcaságá- val lehet megvalósítani. Marcaliban 2400 munkás dolgozik az üzemekben — és egy mérnök van! A szakmunkásigény minimális. Mond ez valamit? Általános és termelési kultúra nélkül nehéz előrejutni. Igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy nincsenek számottevő eredményeink. Említsem a Csepel Művek egyedigépgyárának példáját? Még ásták az alapokat, amikor Csepelen készült föl új feladataira a leendő hazai munkásgárda. Vagy a tabi BVG előremutató példájára hivatkozzam? Tízmilliós tanműhelyt létesítettek, s a saját igényükön kívül még legalább három üzem szakmunkásgárdáját biztosítják. Most 250 milliós beruházást akarnak megvalósítani (csak egyetértést kérnek hozzá), mert rájöttek, hogy érdemes! A kultúra visszahat a termelésre. Érdemes lenne ezt bevésni az agyunkba...

H

em megoldás, ha elavult, kiselejtezett gépeken tanítják a jövő szakmunkásait, hogy azután korszerű eszközökkel fölszerelt üzemben tevékenykedjenek. Mint ahogy a fordítottja is előfordul: néha elavult gépek közé kerül a korszerű képzésiben részesült munkásgárda.

Mi a mondanivalóm lényege? Az, hogy a gazdaság tervezésével együtt kell terveznünk mindent, ami a termelési kultúrához nélkülözhetetlen. Amíg azonban a hat általános is elég egy-egy munkafázis elvégzéséhez, amíg a rövid távú gazdasági érdekeltség nem ösztönöz a továbbképzésre, addig nehezebben haladunk előre.

Mindenki tudja — néha szajkózza —, hogy a tudományos-technikai forradalom korát éljük. De hogy ez mit vár a tudattól, milyen »fejeket«, milyen fölkészültséget követel, azt nehezebben akarjuk tudomásul venni. Terveinket gyakran csak a demográfiai hullám indokolja, s ham a cél, hanem a pillanatnyi helyzet vezérli az intézkedéseket. Előfordul, hogy kapkodás, tűzoltómunka, utókezelés jellemzi a tetteket, pedig csak az összefüggések fölismerése vezethet célhoz. A létszámstopp például okos intézkedés volt. De előtte kellet volna gondoskodnunk arról, hogy hová menjenek dolgozni fiataljaink, ha szalon a nincs a kezükben.

»Gyorstalpaló« intézkedések születtek. Utókezelés. Épülnek iskolák a megyében: nem elegendő. Termelési kultúrát követelünk — gyakran felkészültség nélkül. Minden ágazat külön tervez, és benyújtja igényeit. A művelődés a végére kerül. Nem jó ez így. A gazdaság és a kultúra egy, még akkor is, ha a gazdaság az alap, s a kultúra a felépítmény.

Támogatás. Miért »támogatják« nálunk a kultúrát? Iádért nem teremtjük meg pénzeszközeinkkel a termelés egyik legfontosabb tényezőjét. Felfogásunkkal van baj? A gyár önmagának adja a milliót, ha óvodát teremt. Nem »támogat«, hanem biztosítja működési feltételét. Miért tekintjük az ilyesmit »jótékonykodásnak«? Miért nem kötelezettség? Hiszen a gyár önmaga eredményeit alapozza meg!

Megvallom: zavar, hogy a gazdasági feszültségeket rendre a kultúra, az ideológia szintjén próbáljuk megmagyarázni. Nem feltűnő, hogy a tervezés, a tettek időszakában kevesebb figyelmet fordítottunk rá? így vagyunk a tankötelezettségi törvénnyel is. Gondjaink nemcsak a törvénytiszteletre és a fegyelemre, hanem a gazdasági helj'- zetre és a követelményrendszerre, az értékrend hibáira is visszavezethetők. Sokszor jobban fizetik a tanulatlan segédmunkást, mint a felkészült szakembert...

Egyoldalúság. Nézzék csak meg: fiataljaink arra összpontosítják a figyelmüket, ami a »pályaválasztáshoz« nélkülözhetetlen. Aki orvos akar lenni, az nem tanul történelmet, s aki jogász, az idegenkedik a biológiától. Szenved a család és szenved a gyerek, aszerint, hogy mi akar lenni az ifjú, s közben — általános műveltség nélkül, de — mondjuk matematikából és fizikából, biztos pontokat szerez a felvételi vizsgához. A specializáció törvényszerű; az egyoldalú műveltség azonban bűn társadalmi céljainkkal szemben. Amelyik szakközépiskolában kimondják, hogy nem mérnököket, hanem munkásokat képeznek, ott 2,2-es átlaggal végez az osztály, mert valamiféle »ellenállás« és torz szemlélet alakul ki a fiatalokban, így: »munkás ennyivel is lehetek«... Néha még igaza is lesz: többet keres.

M

em akartam mást, csak vitára ingerlő — s talán méltó — gondolatokat fölvetni az oktatáspolitikai aktíva előtt. Jó volna persze, ha a gazdaságpolitika emberei kultúrpolitikusok is lennének egyben, — és fordítva: azaz valamennyien értenék gazdasági törekvéseinket.

A felkészültség hiánya gyakran akadályozza gazdasági elképzeléseink valóra váltását. S miután a gazdaság és a kultúra is eszköz — nem cél! — társadalomépítő törekvéseinkben, úgy gondolom: jó volna együtt kezelni ezeket mindenkinek, aki felelősséget vállalt, s akire felelősség hárul társadalmunk h-Jávori Bél*