Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-23 / 95. szám
RONTÁS MASZLAGGAL A barcsi zeneiskola jubileuma A néprajzos gyógyszertárvezető Élesedő visszhang Sokan ismerik a nagyatádi gyógyszertár vezetőjét, Kóczián Gézát. Kevesen ismerik a tudományos munkát végző, ctnobolanikai és népgyógyászati szakcikkeket publikáló kis közösség tagját, Kóczián Gézát. Pedig ugyanarról az emberről van szó. Gyógyszerészdinasztia tagja Dédapja Hatvanban volt gyógyszerész. Könyvtárából a sok költözés és két háború után is sok kötet maradt épen. Kóczián Géza gyerekként bevette magát a könyvek közé; különösképpen az őstörténetkutatással foglalkozó köteteket olvasta emlékező szeretettel. A dédapa ugyanis élete jelentős részét erre áldozta; saját költségén ásatott is. Abban az időben volt ez, amikor azt próbálták megállapítani: meddig terjedtek a római provincia határai. A dédapa a két téglát — az ásatás eredményének e töredékes bizonyítékát — a Nemzeti Múzeumnak juttatta eL — A dédunoka mikor szánta rá magát a múltőrző munkára? — A gyógyszerész dlpiomát 1964-ben kaptam- Hazajöttem az atádi gyógyszertárba, amelynek apám volt a vezetője. A kutatómunkában az első tudatos lépést 1966-ban tettem meg, amikor Szabó László évfolyamtársammal Nagyatádon, pontosabban Já- nosmajorban népi növényneveiket gyűjtöttünk. Ennek kapcsán föl jegyeztük azt is; a növényt mire használták. Így kezdődött. — Nem maradt el m folytatás— — Va5i5b«n nem: liacl a Tá- piósze4ei Országon Agrobota- nifeai Kutató Intézetben dolgozott, a társak pedig a gyakorlati idejüket töltötték ott Együtt vettünk részt egy kultúrnövényfajták és vadnövények magvait gyűjtő expedíción először az erdélyi Ká- szonban. A szabadságomat áldoztam a gyűjtőmunkára, s ez később is mindig így történt Szenvedélyem a kutatótevékenység. — Miért Kászont választották? — Akkor íelerrt meg ifi Kós Károly néprajzi könyve Haszonról és volt ismeret- anyagunk a kodályi gyűjtésről is. Komolyabb felszerelés nélkül végeztük a gyűjtést. Jegyzetfüzetünk, toliunk, fényképezőgépünk volt. A következő flórakutató expedíciónknak a Gyim.es völgye volt a területe. Rajtam kívül Pintér István. Macalik Ernő, Gál Miklós, Szabó István és Szabó László vettek részt benne. Ez már összetettebb munka volt: turizmus és gyűjtés. Hegymászással kezdtük. Az Egyeskőhöz másztunk fel, ez lett a bázis. Innen ereszkedtünk le Háromkútra, amely régen szénagyűjtőhely volt. Hatszá2 méteres szintkülönbség a »munkahely« és a bázis között Mindennap legyűrtük. Gyimesközéplokon szép anyaghoz jutottunk. Volt úgy, hogy felosztottuk a területet, volt, hogy együtt mentünk. Nagy segítségünkre voltak a környék értelmiségijei, a tanítok, tanácsi embereik, párttitkárok, papok. Nagyon hamar barátainkká lettek az ott élő emberek, s megtalálva a közös hangot, már magnetofon - szalagra is rögzíthettük a növények népi nevét és a fel- használásukra vonatkozó adatokat, szokásokat. Sok gyógyszer a népgyógyászatból került át a gyógyászatba és fordítva ... ' — Nem a babona a »gyógyerejük« ezeknek a növényeknek? — összetett kérdés ez. Racionális és irracionális részre lehet különíteni a népgyógyászatot. A célszerű népi gyógyszereket, gyógymódokat ma is alkalmazzuk. Ám irracionális részüket is gyógyítónak tudták a maguk idejében! S ha a dolog lélektani oldaláról közelítem meg a kérdést; lehet, hogy a hókuszpókusz- szál adagolt, mit sem használó »gyógyszer« szolgálta a beteg javát oly módon, hogy a szertartás és a kétes értékű szerek lelkileg megnyugtatták. Etobotanikai munkájuk tehát érintkezett egy más jellegű területtel, a néprajzzal. — Amatőrként kezdtük, de nagy tapintattal. Ráhangolódtunk a világukra, szinte beleéltük magunkat életmódjukba, fgy váltak érthetővé, hitelessé számunkra a megnyilatkozásaik. Hinni kell tudni abban, amit hittel mondanak. A régi embert sem szabad lekicsinyleni : a saját korával kel’, mérni! Ez tőrvény. Így jutottunk az egyes növények népi gyógyászati alkalmazásának ismereteitől a hiedelemvilág nemzedékeken át öröklődött történeteiig, a pogány hitvilág keresztényi tartalmakkal feltöltődött nyomaiig. Díjak és elismerések Még két erdélyi útjuk volt. Gyűj lőttek Kalotaszegen, majd Mármarosban. A kazetták magyar, román, ukrán anyagot rejtenek. — Idézne néhány, Erdélyben ma is ismert növényi gyógyszert, gyógymódot? — Kelésre lehúznak egy rend hagymát, szénen pirítják, s ráteszik. Köhögés ellen vöröshagymát és köményt főznek a gyereknek. Kéz és lábfagyásra savanyúkáposzta levelét teszik a kádból. Tormát reszelnek, ha a betegnek láza van, ezt a talpra helyezik, hogy kihúzza a fájdalmat . — Tud még szokatlanabbat is? — Régebben gyakoriak voltak az úgynevezett »maszna- golt házasságok«. A legény italába, ételébe maszlag főzetét öntötték. Ez atropintartalmú növény: hallucinációkat okoz. A kába legényt befektették a lány ágyába, hogy ott aludja át ezt az Időszakot, igen kellemes álomképeket látva. Egy-egy ilyen álom után szinte biztos volt a házasság. Igaz: ezek a »maszlagolt házasságok« általában hamar válással végződtek. Ilyenkor a legényt vetették meg inkább, az »özvegyen« maradt asszonkát sajnálták. Pedig... Remek mesélő Kóczián Géza. Napestig lehetne hallgatni. Gyűjtéseiket nemcsak publikálták, hanem kétszáznyolc- van-háromszáz oldalas tanulmányokká építve' beadták a Néprajzi Múzeum által meghirdetett országos pályázatokra is. Első díj, illetve kiemelt első díj volt munkájuk jutalma. Most dolgozzák föl a máramarosi anyagot. Kóczián Géza bejárta Jugoszláviát, Bulgáriát, Csehszlovákiát, Lengyelországot. Érti a szláv nyelveket; olvassa a népgyógyászattal foglalkozó külföldi szakcikkeket. Hogy mikor van ideje minderre a gyógyszertári személyzet, harmincegy ember irányítása mellett, nem tudom. Irigylésre méltóan teljes életet él. Leskó László Emlékezetesen szép hangversennyel ünnepelték szombaton a barcsi zeneiskola tanárai intézményük létrehozásának 1U. évfordulóját. A koncerten a budapesti IX. kerületi zeneiskola pedagógusai is fcözremőködtek, szíves viszonzásként a barcsiak korábbi — fővárosi — vendégszerepléséért. Nem a különleges alkalomnak tulajdonítható, hogy a 110 férőhelyes kamaraterem zsúfolásig megtelt, p az sem meglepetés, hogy a helyi párt- és állami vezetők zöme is jelen volt. A közönség toborzása immár nem okoz komoly gondot ezen a vidéken, ahol kevesen szívták magukba az anyatejjel a klasszikus muzsika iránti vonzalmat. Az átla" gosnál jóval élénkebb érdeklődésnek tehát bizonyosan nagy oka van. De vajon mi? Hogyan sikerült elérni, hogy a barcsi Vikár Béla Állami Zeneiskola épületét és fölszereltségét az álomszép szombathelyi és váci intézet után "jegyzik«? Mi a titka, hogy a tanulóknak majdnem hetven százaléka fizikai dolgozók gyermeke? A »hőskorról« Bauer Vendelt, az iskola igazgatóját faggattuk. — A jellegzetes »gyerek- betegségeket« mi sem kerülhettük el tíz esztendővel ezelőtt. Tanár sem volt elég, hangszer sem, pénz sem, helyiség sem. Hárman kezdtünk, száz tanítvánnyal; először a művelődési házban, majd a gimnáziumban, a kaposvári zeneiskola »fiókjaként«. Hét éve utaltak ki nekünk egy üres lakást, amelyet később toldozgattunk-foltozgattunk, bővítgettünk — tetemes tanácsi támogatással —, így jött létre a mai épület. Az előadóterem akusztikáját nagyobb, rangosabb intézmények is megirigyelhetnék. Az átlag, .húsz négyzetméteres tantermek berendezése, díszítése nagyszerű ízlésre vall, de — és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni — a nagyközség vezető szerveinek gondoskodása is lépten-nyomon érezhető, mindenekelőtt a tekintélyes hangszerkészletből. A segítés szándéka »az épületen kívül« ugyancsak tapasztalható. Mert országos viszonylatban is kevés helyen fogadnak manapság zenetanárokat szolgálati vagy tanácsi bérlakással, a nőtleneket és hajadono- kat összkomfortos szobával az albérlők házába ... És hogyan gyűrűzik a hatás? A pedagógusok csak jönnek, de nem »mennek«. Ma tízen vannak: összehasonlíthatatlanul többen tehát, mint a lényegesen nagyobb nagyatádi vagy marcali járásban. KépeVégre az évszaknak —' és ] így kedvünknek is — megfelelő időjárás köszöntött ránk a hét végén. Ennek nyomán ugrásszerűen javult a közérzetünk és ami még ennél is fontosabb, visszatért a remény a mezőgazdaság dolgozóiba: a hideg' idő okozta lemaradást gyorsam behozza majd a természet. Persze csak akikor, ha az emberek is segítenek neki, mindenekelőtt a munka — elsősorban a vetés — fölöttébb gondos megszervezésével és jó minőségű elvégzésével. A mezőgazdasági szakemberek tehát .most már bizakodva néznék a következő hetek, hónapok elé. Azoknak a szerveknek az illetékesei, melyek a balatoni ellátásért felelősek, ugyancsak raményt- keltően állapították meg kedden a Siófokon tartott tanácskozáson: az eddigi előkészületek alapján várhatóan kellemesebb lesz a nyaralás, hiszen bővebb i'álaszték várja élelmiszerekből a pihenni érkezőket. Csak a Zöldért 40 —50 mázsával több árut kíván szállítani, mint a tavalyi szezonban. Sajnos, bizakodó kedvünket némileg lelohaszt- ja az elmúlt évek több szomorú tapasztalata a sorbán- állásról, a gyakori hiányokról, amelyek elsősorban a kevésbé ellátott területeken nyaralóknak keserítették meg a pihenés napjait. A gondok persze nemcsak az áruválaszték szegényességével, hanem az árusítóhelyek hiányával is összefüggnek. Ezért is hallottuk örömmel a héten az á fészek boltépítő és részben már az idényben megvalósuló tervéről. Nem annyira a közeljövő, mint inkább a távolabbi évek feladatai kerültek szóba azon a tanácskozáson, amelyet a BIB rendezett Siófokon. Az új balatoni regionális tervet vitatták meg a tanácsi vezetők és a tervezőik, azzal a céllal, hogy minden intézkedést megtegyenek a Balaton megvédésére. Hogy mitől kell megvédeni tavunkat? A tervszerű Uenség, * felelőtlenség ártalmaitól, melyek többek között a rendszertelen telekgazdálkodásban, az ésszerűtlen településfejlesztésben nyilvánulnak meg. Nemcsak előre, vissza is tekintettek több közösségben, fórumon a héten. A megyei tanács vb keddi ülésén a tanácsi vállalatok múlt évi gazdálkodását értékelte. Megállapította, hogy az üzemek az előző évinél dinamikusabban növelték termelésüket és így megvalósultak az V. ötéves terv első két évének termelés- bővítési feladatai. A növekedést — csaknem teljes egészében — a termelékenység alapozta meg. És ami a lakosságot leginkább érinti: a szolgáltató ágazatban több mint tíz százalékkal nagyobb értékű munkát végeztek, mint az előző esztendőben. Örömmel hallottuk, hogy a testület a mindennapi életfeltételeket segítő szolgáltatótevékenységek növelését tartja fontosnak, hangsúlyozva: a vállalatok fő célja az legyen, hogy munkájuk « dolgozol családok mindennapi gondjait segítse enyhíteni. Még egy mondat a határozatból: az illetékes vállalatoknak színvonalasabb felújítási és karbantartási munkát kell végezni. Megyénk — pontosabban két megye — jelentős vállalata ünnepélyesen ' pillantott vissza a múlt évre. Jó oka volt az elégedettségre a So- mogy-Zala megyei Élelmiszeres Vegyiáru-nagykereskedel- mi Vállalatnak, hiszen hétfőn átvehette a belkereskedelmi miniszter és a KPVbSZ vörös vándorzászlaját. Kiemelkedő munkájával — a figyelmes árubeszerzéssel és ellátással, a tervszerűen bővített választékkal — érdemelte ki a magas kitüntetést. Azok között is sok szó esett a múlt év — vagy inkább esztendők, évtizedek — munkájáról, akiket a Központi Bizottság, illetve a megyei pártbizottság különböző kitüntetésben részesített. A Le- nln-évforduló kapcsán a propagandisták felé fordult a figyelem. Az érdemrendek, jelvények, plakettek a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztőinek, a világnézeti nevelésben kiemelkedő munkát végzőknek a társadalmi elismerését jelzik. Faál Lásaló sítés nélküli egy sincs köztük. A statisztikákat vizsgálhatva kiderül: a tanulók »lemorzsolódása« igen csekély (alig tíz százalék), az állandó létszám megközelíti a háromszázat (!}. Tucatnyi növendékből lett hivatásos muzsikus vagy zenetanár, sőt országosan ismert együttesek még tanulmányaikat folytató nebulókat is »importálnak« a Vikár Béla zeneiskolából, találkoztunk barcsiakkal a néphadsereg központi fúvószenekarában, a rajkózene" karban, s még jó néhány helyen. Ám az önként vállalt közművelődési kötelezettségek sem esnek áldozatul az oktatás oltárán. A havonta sorra kerülő növendékhangversenyek látogatottságára nem lehet panasz: az értelmiségieken kívül egyre többen jelennek meg munkásruhában. Már csak a helyi üzemek, vállalatok képviselői hiányoznak ... A kamaracsoportok, a fúvós- zenekarok — ez utóbbiakból három is van, külön a kisdobosoknak, úttörőknek és a KISZ-korosztálynak — rendszeresen közreműködnek a társadalmi ünnepségeken, ám erejükből ennél jóval többre is futja, önálló hangversenyeket tartanak — többnyire jelentős közönségsikerrel —, s a szép számmal érkező járási vagy országos meghívásokat sem utasítják vissza. Böngészgetem a következő két hónap programját, és megrémülök: a kicsinyek Szülőkön, Zalaegerszegen, Kaposváron, Székesfehérváron »fújnak« majd, közben — saját pátriájukban — minősítő bizottság elé kell állniuk, a nyáron pedig — üdülés »ürügyén« — két héten át napi több órát gyakorolnak a zánkai táborban. Természetesen nem marad ki május elseje,, s egy jugoszláviai meghívásnak is Ildomos lenne eleget tenni. De mikor? A vendégkönyvet lapozgatom. Neves művészek arcképei és bejegyzései ugyan megszokottak lehetnek minden hasonló albumban, ám itt mást | is találok. A barcsi közönséghez szóló, illendő köszönetnyilvánításokon kívül kedves szavakat, elragadtatott véleményeket az iskoláról és az ott folyó munkáról, amit az Országos Filharmónia sok szólistája nem volt rest »kitapasztalni«. Köztük Szabó Csilla, Kocsis Albert, Ágay Karola, Szendrey-Karper László, Szír- may Márta. Szűcs Lóránt, Szenthelyi Miklós, a Kodály Vonósnégyes, Zempléni Kornél, Bálint Mária, s ki tudja, még hányán. A filharmónia koncertje — évente három — nem jelentenek többé kockázatot Barcson.' Az igazgató talán kuriózumnak látszó, errefelé azonban egyre jellemzőbb »sztorival« búcsúzik tőlünk. — Két-három éve munkásruhás férfi tért be hozzánk. Gyermeke a növendékünk volt, őt magát azonban nem ismertük. Tájékoztatást kért Kobajasi Kenicsiro következő pécsi hangversenyének időpontjáról és műsoráról. Első koncertlátogatása után — amely valószínűleg nem any- nyira a muzsikának, mijit az ünnepelt sztárnak volt tulajdonítható — iskolánk rendsze- , rés vendégévé vált. Eljön minden növendékhangversenyre, ás a Filharmónia valamennyi rendezvényére sőt a fúvószenekarok föllépéseire is. Évente összesen harminc van belőlük. Csaknem annyi, mint a hétszer nagyobb megyeszékhelyen. L. A. Celldömölki faragó A Ság-hegy lábánál, Celldömölkön él Németh Gyula, aki a múlt évben nyerte el fafaragásaival a népművészet ifjú mestere címet. f - ifjú mester munka közben. Alkotásainak legszebb darabjai.