Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-20 / 92. szám
\ Az 1770-ea évek végén valamennyi isloolatípusban a nevelés és az oktatás új tervei lépnek életbe, amelyek meg hald rázzák az iskolákban folyó ' oktató-nevelő munka alapelveit, tartalmát Ezeknek az új dokumentumoknak elkészítését, valamint a tartalmukra vonatloozó fő irányelveket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az 1972 júniusi határozata szabta meg. Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól hozott határozatot minden iskolában, nevelőintézetben megvitatták. A megyei pártbizottság annan idején ugyancsak megszabta a határozatból adódó sajátos somogyi feladatokat. Most, öt év elteltével, részletesen elemezte ezek végrehajtását és megfogalmazta a további teendőket. [Az erről készített összefoglaló értékelést lapunkban is közöltük.) A közeljövőben aktíva- ülésen ismerkedhetnek meg a helyzetelemzéssel és az abból következő feladatokkal az érdekelt szervek, intézmények képviselői: pedagógusok, tanácsi dolgozók, gazdasági vezetők alkotják e széles körű fórumot Az aktivaülés előtt kettős cél áll: egyrészt közvetlenül, széles körben és részletesen megismerni a közoktatás jelenlegi megyei helyzetét, gondjait, célkitűzését,' másrészt ötleteket, véleményeket, javaslatokat felszínre hozni a végrehajtás módszeréről, a helyi sajátosságokban rejlő szervezési és anyagi lehetőségekről. Nem formális, ünnepi összejövetelre számítanak tehát a fendezők, hanem olyan őszinte légkörű, termékeny vitára serkentő tanácskozásra, amely számos megnyilvánulással gazdagítja az ösz- szegezést, segít a körülmények javításában és magasabb szintű munkára sarkall. Aktíva előtt • • OKTATÁS ES JOVO Az irányítók felelőssége Az oktatáspolitikai határozat végrehajtásában kézenfekvő, hogy nagy feladat hárul az, irányítókra. E felelősségteljes munkáról beszélgettünk Sóto- nyi Sándorral, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjével, — A párthatározatból- a megyei párt-vb és a megyei tanács döntésedből fakadó feladatok közül beszélnünk kell arról, hogy miként sikerült végrehajtani a tankötelezettségi törvényt. Elsőrendű feladatunk volt, hogy az általános iskola nyolc osztályát minél többen végezzék el tizennégy, illetve tizenhat éves korukig. Érdekes kettősség tapasztalható megyénkben. Tizennégy éves korukig a tanulók 76,8 százaléka kap bizonyítványt a nyolc osztályból, ez az arány rosszabb az országosnál (84,2). Tizenhat éves korra a nyolcosztályos-bizonyítvánnyal már a fiatalok 90,6 százaléka rendelkezik- ez pedig jobb az országosnál. Sok a túlkoros az általános iskolákban; csökkent ugyan a bukások száma, de nagy gondunk, hogy az évveszteseké magas. — Engedékenység la meghúzódik emögöbt? — Egy kicsit az is. Azt várjuk a pedagógusoktól, hogy a gyengébb képességű tanulókkal többet foglalkozzanak tanítási órán, és azon kívül is többet törődjenek velük. Osz- szák be hatékonyabban az idejüket! — A szeptemberben bevezetésre kerülő dokumentumok az általános iskolákat érintik. Az általános iskolai munka egyik / Lelkesedés és kétkedés Űj elvek ér- 1 vényesítése, korszerűbb el- || járások, módszerek általános bevezetése minden te- - ? rületen meg- — í rázkód tatás sál jár. Nincs ez másként a közoktatásban sem. Az új tantervek szerinti oktatás nemcsak jórészt más tartalom közvetítését követeli meg; elválaszthatatlan tőle a tanítás, a nevelés új felfogása, a megfe- « lelő szemlélet |f ervényesítése, alkalmas keasése. s. És ebben a törekvésen változatlanul meghatáro- ó szerepe van az ismereteket özvetítő, személyiséget íor- láló embernek, a nevelőnek, pedagógusoiktól függ, hogy helyes, sokszorosan és szé- is körben megvitatott tan- :rvék miként szolgálják a ennük megfogalmazott cél érését. Fontos kérdés tehát: ogyan fogadták a tanítók, a inárok az új dokumentumo- ait? Mennyiben értették meg ; tették magukévá szelletét, ismerték meg tartalmi övetelményeit? A vezető tanügyi szervek épviselői óvatosan válaszol- afc: vegyes a kép. És ebben enne van az a több száz ki- álóan képzett, hivatásának ő pedagógus, aki az új ánti fokozott érdeklődéssel igott a dokumentumok tanulmányozásához, szakkönyvek tömegét olvasta el, továbbképzésekre járt, bemutató tanításokat, kísérleteket vállalt és iskolájában, kollégái körében is lelkes propagálója az újnak, a hatékonyabbnak, a jövőt szolgálónak. Érdeke«, hogy különösen a legnagyobb forradalmat jelentő alsó tagozatos komplex matematika oktatásba kapcsolódtak be sokan szívesen, korra való tekintet nélkül. Legjobb művelői között a nyugdíjhoz közeledő korosztályok épp úgy képviseltetik magukat, mint a néhány éve végzettek. t Nem kevés azonban az olyan pedagógus, aki — meg nem értésből? kényelemből? konzervativizmusból? — eleve fenntartással fogadta az új tantervet. Rendszerint anélkül, hogy elmélyedt volna alapölveiben, követelmény- rendszerében. (Azí sem szabad eltitkolni, hogy néhány idősebb tanító nem vállalta az átállással járó megterhelést, és napközis beosztásba kérte magát.) Az ő meggyőzésüket — hadd használjuk ezt a szót, bár közismert, hogy a tanterv törvény,' melyet meg kell valósítani — részben a korszerűen gondolkodó, az új iránt fogékony társaknak, s mindenekelőtt az igazgatóknak kell vállalniuk. Nekik hivatalból is. Ók felelősek ugyanis azért, hogy az új tanterv szelleme áthassa az egész tantestületet, magával ragadja a kétkedőket, az aggályoskodókat, é& rendelkezésre álljanak az anyagi, tárgyi feltételek is. Hogyan feleltek meg e fontos előkészítő szakasz szakmai követelményének az iskolaigazgatók? Túlnyomó többségük — a tantestület legfogékonyabb, legképzettebb tagjaira támaszkodva — célszerűen és meggyőzően hangolta a nevelőket az újfajta pedagógiai feladat fogadására és termékeny, ösztönző légkört teremtett a dokumentumok tanulmányozásához, megvalósításához. Egy kisebb — de nem elhanyagolható — rétegük azonban nem mélyült el kellően az új tan tervekben és a kapcsolódó szakirodalomban, s így nem is érvényesíthette meghatározó szerepét. Pedig elsősorban tőlük várják — és joggal — mind a nevelők, mind az irányító szervek hogy e jelentős változásban j pedagógiai, módszertani segítséget nyújtsanak, érvényesítsék a dokumentumok követelményeit és következetesen ellenőrizzék megvalósítását. feltétele az óvodai program teljesítése. — Az iskolába beiratkozott tanulók 76,9 százaléka járt óvodába. Az utóbbi években számottevő fejlődésről adhatunk számot Somogybán. — Az általános iskolai napközik fejlesztése is ilyen mértékű volt? És a szaktantermi oktatással hogyan állunk? — Sokat fejlődött a napközis hálózat, a tanulói? 43,5 százaléka jár napközibe. A szaktantermi ellátottság javult: a felsősök 96 százaléka korszerű körülmények között tanulhat Tervünk, hogy 1985-ig minden tanulónak ilyen feltételeket teremtsünk. — Ez a körzetesítési program tartalma. A feltételek megteremtésében milyen társadalmi segítségre számítanak? — Elsősorban a helyi tanácsok feladata, hogy anyagiakat teremtsenek elő, de az Egy üzem — egy iskola mozgalomban is vannak jelentős tartalékok. Falun sokat tehetnek a termelőszövetkezetek. Minden tizedik általános iskolai pedagógus képesítés nélkül tanít. Némiképp enyhíti ezt a kedvezőtlen képet, hogy az idén közülük nyolcvanén végeznek a tanító- és tanárképző főiskolákon. Elhibázott döntés volt, hogy idő előtt megszüntették az óvónőképzést a kaposvári Táncsics gimnáziumban, s ennek nyomán romlott a helyzet. Most visz- szaállítják az óvónőképzést, illetve megszervezik a levelezőoktatást a tanítóképző fői- iskolán. — Mit tesz az irányítás azért, hogy szeptembertől alkotó módon folyjék a munka az iskolákban, az új dokumentumok alapján? — Az új nevelési és oktatási terv alapvetően eltér a régitől. Nagyobb hangsúlyt kap a nevelés- A pedagógusoktól ez új szemléletet kíván. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az iskola egyedül nem képes ellátni feladatát; törekedni kell, hogy jó kapcsolatot teremtsen a szülőkkel és minden más intézménnyel, amely e munkát segítheti. Közéletiségre kívánjuk nevelni a tanulókat. Az úttörőmozgalomnak is jobban kell illeszkednie enhez a tevékenységhez. Volt idő arra, hogy felkészítsük pedagógusainkat az új tanterv megismerésére, megvalósítására. Elsősorban a továbbképzés szolgált erre, de nagy szerepe van az önképzésnek is. Nem szabad teret adni egy iskolában sem annak, hogy kezdetben félerővel,, bátortalanul kezdődjék a munka. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy szeptemberben alkotó tanítás folyjon az új általános iskolai dokumentumok alapján. Várakozó állásponton Falusi pedagógus korában e sorok. írója, vezetett kul túr- otthont, irodalmi színpadot, tartott előadássorozatot a KISZ-alapszervezetberi, patronálta is az ifjúsági közösséget, vezetett légoltalmi tanfolyamot, tagja volt az ifjúságvédelmi csoportnak, s mivel tanulókísérő nevelőnek is beosztották, naponta két órát gubbasztott tétlenül — amíg a felsősök nem végeztek — hogy buszra ültesse, majd maga is együtt utazzon velük a központi szerepet betöltő településről a társközségbe. Nevezett e tevékenységeiért díjazást nem kapott, egyedül a kultúrotthon vezetéséért részesült egészen csekély tiszteletdíjban. Alapfizetése akkor —• tízegynéhány éve — ezer- ötven forint volt.(l) Bizonyára változott azóta a helyzet, s az »önkéntes muszáj« ideje lejárt. A pedagógusok védelmében született az Oktatásügyi Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezetének tervezete, amelyet az ország száznegyven iskolájában, pedagógiai jellegű intézményében vitattak meg nevelők, oktatók. Rétegtalálkozókra is sor került. Varga Sándor, a kaposvári Táncsics gimnázium igazgatója és dr. Marek János magyar—történelem szakos tanár is részt vett a Kaposváron megtartott vitáin. Őket, kérdeztük benyomásaikról, s a középiskola tantestületének munkájáról. — Megtöltöttünk egy nagy klubtermet: pedagógusok, iskolavezetők, oktatók, bentlakásos intézmények nevelői. A hozzászólások azt mutatták; jó a tervezet fogadtatása. —- Mi a lényege ennek » tervezetnek? — Összefoglalja, milyen kötelezettségeket lehet a pedagógusra róni- Első helyen természetesen az iskolai oktatónevelő munka áll. Vannak azonban olyan tevékenységi formák is, amelyek nem munkaköri kötelességek: takarék- bélyeg-árusítás, újságpénz összeszedése, tej- és könyv- árusítás stb. Az alapfeladatért bér jár, a többiért pótlék vagy egyéb díjazás. A társadalmi tevékenység elismerése azoknak a feladata lesz, akik erre az önként vállalkozó pedagógust igénybe veszik. A legfontosabb társadalmi érdek a tanítás, a nevelés, ha a pedagógus munkájáról beszélünk. Az oktatói munka és a köz' életi tevékenység természete* sen ezután sem lesz idegen egymástól. Varga Sándor így látja: — Ügy gondolom, a pedagógusnak az életre, a társadalom számára kell fölkészítenie a gyerekeket, így egészséges életmódra, takarékosságra, ha- zafiságra is nevelni kell. Ezek többletmunkával járnak. Nálunk ez nem okoz olyan gondot, minit, mondjuk, egy falusi iskolában. Megnéztem a Rendtartást, s úgy érzem, a tervezet, ehhez viszonyítva nagyon sok újat nem tartalmaz. — Részt veszek a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a helytörténeti regionális kutatócsoportnak abban a munkájában, amely a tájegység gazdaságtörténeti, településtörténeti kutatásával foglalkozik — veszi át a szót újra dr. Maréit János. — Ha mód és lehetőség van rá, publikálok is. Foglalkozom módszertani dolgokkal. Ezek nem kötelezőek, de szívem szerinti munkák. Ügy gondolom: a pedagógusok erkölcsi felelősségtől áthatva ezután is végzik majd iskolán kívüli munkájukat. Viszont nagyon egyetértek avval, hogy ezért a többletért megillesse őket az anyagi és az erkölcsi elismer rés. Tehát: várakozó állásponton. Körzetesítés — akadályokkal Somogy iskoláinak többsége a múlt században épült; a tantermek méretei és elrendezése —- fűtési gondok és jó néhány más ok miatt— tehát nem felelnek meg a korszerű oktatás igényeinek. A pedagógusok számával is baj van, több ^nint háromszázan tanítanak képesítés nélkül. E helyzet alapvető javuláséra legalább tíz-tizenkét évig alig van lehetőség. A körzetesítés szándékát igazoló érvként említhetjük azonban a városiasodás és iparosodás folyamatát, amelynek következtében a fiatalok — vagyis a már valódi és potenciális szülök — elvándorolnak a kisközségekből; említhetjük a szakképzett pedagógiasok alkalmazásához szükséges lakások hiányát és sok más tényezőt. Igencsak indokoltnak látszik hát az a Somogy megyei tanács által tavaly elfogadott terv, amely szerint 1985-ig hatvanöt apró iskolát kell fölszámolni, s a tanulókat a közeli város vagy nagyobb község iskoláiba kell »körzeteslteni«. A végrehajtás 1977 tavaszán megkezdődött, természetesen azoknak az iskoláknak a megszüntetésével, ahol a tanulók száma nem haladta meg a húszat, különösen kevés volt a pedagógus, vagy feltűnően gyenge a fölszereltség. Csakhogy az induláskor már volt néhány bökkenő: a kaposújlaki, a gyöngyöspusztai és a somogybükköséi gyerekeket például egyetlen iskola sem tudta befogadni. Áthelyezésükre valószínűleg az idén kerül sor. A körzetesítés ütemét hallatlanul sürgetővé teszi, hogy legkésőbb 1981-ben a negyedik osztályosok számára is kötelezővé teszik az orosz nyelv tanu’ását, s a k's köz- se^sT'-'-en éop ezt a tárevtó oktatja a legtöbb kénesttta nélküli pedagógus. Ezért még ezen a nyáron — felsőtagozatos társaival együtt — tizenhárom negyedikes csoport cserél második otthont: jövőre öt, 1980-ban huszonegy, 1981-ben pedig huszonhárom. Tehát már a teljes körzetesítés! folyamat első felében is — 1981-ig — több iskola dő- vítésére, tatarozására lesz szükség, hiszen megyénkben az ötéves terv végéig mindössze öt új épületet adnak át, s ebből négyet a városokban. Sok más akadályt is le kell küzdeniük — az iskolák állapotának javításán kívül — a körzetesítést lebonyolító pedagógusoknak és közigazgatási dolgozóknak. A legtöbb községben fejlesztésre várnak a diákotthonok. Gordiuszi csomónak bizonyult — elsősorban a siófoki járásban — az iskolák és a személyszállításért félelős vállalat álláspontjainak összeegyeztetése. A legnehezebben lerombolható barikád azonban többnyire a szülők tartózkodása: sokan —• hol jogos, hol indokolatlan félelemből — vonakodnak gyermekeiket diákotthonba engedni vagy rendszeres beutazásukhoz hozzájárulni. Nemrég az is előfordult — Ötvöskó- nyiban —, hogy a szülők, a lokálpatriotizmustól és hiúságtól vezérelt helyi tanácselnök támogatásával, meghiúsították ö-tven gyermek Segédeire körzetesítését, holott a két iskola közötti minőségi különbség, az Ötvöskónyiban élő pedagógusok többségének távezási szándéka és több más ok indokolttá tette volna. Az általánosítható tanulság: az iskolák körzetesítése nem egyszerűen jogi-közigazgatási folyamat. Végrehajtásához minden retndű és rangú vezető távlatláitása, önzetlensége, józansága szükséges. •űfV :■ v&W.r' Somata! Néplap /
