Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-20 / 92. szám

Ha nem sikerül, összetörjük A harangőntő Egyetlen harangöntő mester él az országban: Gombos La­jos őrbottyáni mester. Évente tizenöt-húsz harang készül műhelyében. Nem fiatal em­ber már; a szakmát ugyaneb­ben a mesterségben megörege­dett édesapjától tanulta. A harangöntés bonyolult folyamat. És kockázatos is. Ha csupán egyetlen művelet -nem sikerül úgy, ahogyan keli, akkor a több mázsás ha­rangot összetörik, beolvasztják’ s újraöntik. — Minden évben van ilyen — mondja a mester, aki a ka­posvári »hősök templomáé­nak készítette legújabb (hét­mázsás) harangját,' és ennek elhelyezésére érkezett Kapos­várra. Mert nem elég csak megalkotni a harangot: a to- j ronyba juttatni legalább olyan nehéz. — Csőrlőkkel húzzuk föl majd, s beállítjuk — teszi hoz­zá. — Nagyon kell vigyázni, mert ilyenkor rengeteg ember gyűlik össze, kíváncsiskodnak, s könnyen lehet baleset... — Volt már ilyen? — Nem. Szerencsére. Azí, hogy az ország egyet­len harangöntője épp a Vác környéki községben él, nép véletlen. Ott bányászható ugyanis az a jó minőségű agyag, amely­ből a külső kö­peny, a nega­tív készül. Et­től pedig sok minden függ. — Van egy szólásmondás a hajdúról meg a harangön­tésről ... Hogyany- nyit éri; hozzá? Valószínűleg ! azért mondják, mert valóban érteni kell hoz­zá. — MÎ a legnehezebb ebben a szakmában ? — Megszólaltatni az öntés után azt a harangot, amelyet terveztünk. Tudniillik a ha­rangok a legritkább esetben szólnak csak magukban: be kell mérni a többinek a hang­ját, s úgy kell megépíteni az újat, hogy velük konszonáns legyen. — Ha nem az? —; Nem szereljük föl, újra- öntjüík. — Ez tehát a legnehezebb. És mi a legszebb? — Hallani azt a hangot, amit elképzeltünk. — Lehet, hogy a harangöntő egy kicsit hangmérnök is? — Annak kellene lennie. Én azt szoktam mondani: kicsit rokonszakma ez a keramiku­séval- a szobrászéval, a kü­lönbség csak az, hogy a mi szobraink megszólalnak. — Mennyi időbe telik egy harang elkészítése? — Nem egyet készítünk egyszerre, hanem hármat-né- gyet Tizenöt-húsz jön össze, de ehhez hozzá kell tenni, hogy egy-egy három hónapig is készül. BULI 0.3. 0.8-án... A világért sem akartam ün sepr ontó lenni, ezért több mint egy hónap elteltével fogok kezet jelképesen felhábo­rodott — és jogosan méltatlankodó — olvasónkkal. Balaton- boglárról, a napköziotthonos óvodából érkezett a levél. A nőnapról szólt, s mellékleteként a rajzzal »ékített« meg­hívó is eljutott hozzám. A színes filctollal »vésett« tulipán (vagy minek nevezzem) mellett ezt a jópofáskodó, de már önmagában is felháborító szöveget olvastam: »Köszöntjük hölgyeinket a »NÖNAP« alkalmából, és ezennel szeretettel meghívjuk 1978. 0.3 08-án 15 h 30-ra a közös bulira«. A »nulla három nulla nyolc« még hagyján: a »buli« azonban — enyhén szólva — ízléstelen volt. De nem erről szólt a levél. Idézek: »Mint minden évben, az időn is megünnepelték minde­nütt a nőnapot. Nálunk is lezajlottak az előkészületek. Az óvoda az általános iskolához tartozik, tehát természetes, hogy a nőnapot is közösen tartjuk. De mint kiderült: nem mindenkinek! Az ünnepségre csak az óvónőket hívták meg az óvodából; a dajkákat, a takarítónőket, a konyhai dolgo­zókat nem. Ök készítették el a szendvicseket az eseményre; pogácsát sütöttek, egyszóval gondoskodtak arról, hogy »mi, nők« jól erezhessük magunkat. Nem tudom elképzelni, hogy a bogiári iskola pedagógusai miért különítik el magukat a technikai személyzettől, hiszen azok munkája nélkül még ünnepelni sem tudnak... Egyetlen magyarázat van, de ez még rosszabb fényt vet rájuk: csak azért nem hívták meg a dajkákat, hogy legyenek, akik vigyáznak gyermekeikre, amíg ők ünnepelnek... Elgondolkoztató. Ha ön is úgy látja, szíveskedjen magyarázatot kérni e fel nem fogható megkü­lönböztetésre ...« Nos, a levelet nem technikai dolgozó írta, hanem peda­gógus. Az, aki részt vehetett a »bulin«, ehetett a pogácsá­ból, a szedvicsből, és ha nem is 365 napon, de egy évben legalább egyszer érezhette, hogy megbecsülik a nőket... Sérelmesnek találta a »megkülönböztető bánásmódot«, és számomra különösen azért mond sokat e felháborodás, mert nem a sértettek közül a legsértettebb vetette papírra. Nevét sem titkolta el. Azt írtam: több mint egy hónap elteltével fogok kezet felháborodott — és jogosan méltatlankodó — olvasónkkal. Egyetértünk. És íme: e sorokkal foglalok állást, ezekre ké­rek magyarázatot az illetékesektől »a fel nem fogható meg­különböztetésre«. J. B. — Segédekkel dolgozik. Ki veszi át a mesterséget? — Három fiam van. Az egyik négy éve dolgozik mel­lettem. Ö valamennyit már tud a szakmából. De én negy­ven éve csinálom és mégsem mondom magamról, hogy mindent tudok a harangöntés­ről. — Van-e kedvenc harang­ja? — Nincs. ■ Mindig az, amin dolgozom. Pedig sokat készí­tettem már: kicsit is, nagyob­bat is. De egyforma nékem a legkisebb csengő és a több mázsás harang. A harang valahogy a meg­nyugvás szimbóluma is: az otthoné. A faluhoz úgy hozzá tartozik a hangja- mint a fa­lu nevét jelölő névtábla. Nagy esemény, ha valahova új ha­rang kerül. A most fölszerelt új harang elődjét 44-ben a németek vitték el; azt mond­ják, a toronyban törték össze, és úgy szállították el. Gombos Lajos legújabb alkotása a bé­két is jelképezi ■— a pusztítás fölött Gombos Lajos szakmájával egyedül él az országban. Nincs kollégája. Európában —| az őrbottyánin kívül — mind­össze két harangöntőműhely működik. Meséli, hogy a ha- rangönités kultusza most Ja­pánban terjed. Tavaly egy harangöntőkonszern képvise­lőit látta vendégül néhány napig, mert eljöttek tanulmá­nyozni, hogyan készül a ha­rang Örbottyánban. S. M. Növényvédelmi tájékoztató Szőlőlevélatkák elleni védekezés Megyénk házikerti és nagy­üzemi szőlőiben évről évre nagyobb gondot okoz a szőlő­levélatkák és a szőlőgubacsat- kák kártétele. Különösen erős fertőzések vannak Kaposvár, Marcali és a Balaton-part körzeteiben. A szőlőgubacsat- kák kártételét sokszor össze­tévesztik a szőlőperonoszpő- ráéval. Az atkával fertőzött levelek színén kiemelkedő- gubacsos kitüremkedések ta­lálhatók, és hiányzik a pero- noszpórára jellemző olajfolt. A gu bacsók fonák! részén kezdetben fehér, később lilás, majd megbámuló szőrős be­vonat képződik. Somogyi Néplap . : : ‘i• A szőlőlevélatka és a guba- csatka kifejlett egyedei a sző­lő erügypikkelyei között telel­nek át, s a szőlő életműködé­sének megindulásával egyidő- ben. a rügyfakadás idején kezdik az új, fakadó részeket szivogatni. Elevenszüléssel létrehozott lárvái szétszéled­nek a kis levélkékre, s ott szívogatásuik nyomán rövid idő alatt megjelenik a jel­lemző kárkép. A múlt év hosszan tartó- meleg őszí időjárása kedve­zett az atkák fejlődésének, így az idén erősebb fertőzések kialakulása várható. Védekezni ellene a szőlő teljes rügyfa- kadása idején várhatóan április 24—30. között — kell; dekezésre az Unifosz 50 EC 0,1 százalékos, Ri—58 EC 0,1 százalékos, Anthio 40 EC 0,1 —0,15 százalékos- Anthio 25 EC 0,15—0,2 százalékos Pol- Akaritox 0,15—0,2 százalékos töménységű rovarölő szerek valamelyike használható. A javasolt készítmények egyúttal védelmet nyújtanak a szőlőilonca, a kendermagbo­gár és a kormospille rügyká­rosító egyedei ellen is. A szót lő fakadásának időpontjában a Idsztharmat ellen is véde­kezni kell, ezért a rovarkárte­vőik éllen használt permetező­szerhez feltétlenül keverjük a Kumulus S, Kumulus 80, Thiovit S, Pol-Sulkol Extra WP 0,5 százalékos töménysé­gű gombaölő szer valamelyi­ebben az időben tudjuk ugyan­is eredményesebben miéríteni sa atkák egyeiszámét. k *é- két 0 pénzügyigazgatás korszerűsítése Az államigazgatási, ezen belül a tanácsi pénzügyi munka egyszerűsítése, korsze­rűsítése az 1971. évi tanács­törvény életbe lépése <*>a na­pirenden van. A hatékony gazdálkodási módszerek, szer­vezeti formák kialakítására, a testületi tevékenység fejlesz­tésére, illetve az ügyintézési, eljárási szabályok, az admi­nisztratív-ügyviteli feladatok egyszerűsítésére, korszerűsí­tésére megyénkben , is több irányú tevékenység kezdődött. A megnövekedett gazdasági feladatok számviteli nyilván­tartása, a lakosság adó- és illetékügyeinek intézése, az ezekkel kapcsolatos informá­ciószolgáltatás rendkívül nagy munkát jelent a pénzügyi ap­parátus számára, az ügyvitel egyszerűsítésének szükséges­sége tehát itt a legsürgetőbb. A megoldást a fejlettebb technika alkalmazása, a me­chanikus működésű középgé­pek munkába állítása jelenti. Elsőként az adóigazgatási ügyvitelt gépesítettük. E mun­kát — a járási hivataloknál és városi tanácsoknál kiala­kított gépkönyveiési közpon­tokban — fokozatosan elvé­geztük:: a gépközpontok a helyi tanácsok helyett köny­velik az adózók befizetéseit, elkészítik a kivetési összesí­tőket és a zárlati kimutatáso­kat. A nyilvántartások ponto­sabbak, megbízhatóbbak, a zárási és nyitási időszakok rövidebbek lettek. A középgé­pes adatfeldolgozás nagyobb lehetőséget teremtett a tartal­mi feladatok elvégzésére, a lakosság ügyeinek gyorsabb intézésére. Az adókönyvelés gépesíté­sével egyidejűleg a megyei illetékhivatalnál bevezettük az illetékek gépi feldolgozá­sát. A tanácsok hatékonyabb gazdálkodása érdekében szük­ségessé vált a költségvetési és fejlesztési alap nyilvántartási rendszerének módosítása. Ez egyrészt a számviteli rend fej­lesztésével, másrészt a korsze­rűbb technikai eszközök al­kalmazásával történt. A községi és városi taná­csok költségvetési és fejlesz­tési alapjára vonatkozó kö­zépgépes adatfeldolgozási rendszerek az adókönyvelés gépi alapjára épülve alakul­tak ki. A gépkönyvelési köz­pontok elvégzik a községek és intézményeik részére a köny­velési feladatokat, valamint a beszámolóhoz szükséges ösz- szesitéseket. Ezzel gyorsabb lebt e munka, egységesebb és fegyelmezettebb a bizonylati rend. A középgépek alkalmazása csak az első lépés volt a kor­szerűbb technika bevezetésé­re. Jelentős eredményük, hogy a nagy adathalmazt gyorsabban, szakszerűbben és több . változatban dolgozzák föl. Lehetőségeik azonban korlátozottak : megalapozott vezetői döntésekhez szükséges információkat csak számító­gépes feldolgozás nyújthat. Ennek érdekében a pénzügy- igazgatás több területén meg­kezdtük az elektronikus adat­feldolgozást. További szélesí­tése, fejlesztése folyamatban van, teljes körű kiterjesztése azonban csak hosszabb tá­von, fokozatosan valósítható meg. Megyénkben elsőként az adó- és iiletekigazgatás adat- feldolgozását szerveztük szá­mítógépre. A feldolgozás a kaposvári járás területén a lakossági, együttesen kezelt adókra, valamint a Somogy megyei Illetékhivatal munká­jának korszerűsítéseként az adóközösségi tagok általános jövedeleiíradójára, az illeté­kek, forgalmi és' levonásos jövedelemadók adataira ter­jed ki. A lakossági — együt­tesen kezelt — adók adatai­nak lyukszalagra rögzítését a Kaposvári Járási Hivatal, az illetékek és levonásos jövede­lemadó-adatokét az illeték- hivatal végzi. Az elektronikus feldolgozás a PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézet EMG—830 típusú számítógé­pén történik. A számítógép alkalmazása jelentősen meg­könnyíti az adóapparátus munkáját: a lakossági adókra — adózónként és adónemen­ként — adattárakat készít, s a további években csak a vál­tozások átvezetését teszi szük­ségessé. A kisdpárosok és kis­kereskedők általános jövede­lemadó-adatainak elektroni­kus feldolgozása a korábbinál részletesebb tájékoztatást nyújt, ennek eredményéként pontosabb az adók megálla­pítása, kevesebb a föllebbe- zés és • a felülvizsgálati kére­lem. Az illetékadatok számí­tógépes feldolgozása nagy­mértékben segíti az illetékhi­vatal munkáját, az ügyviteli jellegű feladatok csökkenté­sét, sokrétű szolgáltat adato­kat a forgalmi értékek reá­lisabb megállapításához. A tanácsi szervek költ­ségvetési és fejlesztésialap- gazdál'kodással kapcsolatos könyvelési feladatainak elekt­ronikus feldolgozását 1977. január 1-től a siófoki. 1978. január 1-től a marcali járás községeire és Marcali váro­sára vonatkozóan is bevezet­tük. A községek által szolgál­tatott alapadatokat a járási hivatal felülvizsgálja, az adatrögzítést és feldolgozást a Pénzügyminisztérium Számí­tóközpontja végzi. A feldol­gozás során a PMSZK ellátja a könyvelési feladatokat, ha­vonta részletes könyvelési ki­mutatást ad a gazdálkodó szerveknek- A felügyeleti szervek részére pedig értékelő jellegű összesítéseket készít. További terveink szerint a költségvetési és fejlesztési alap számítógépes feldolgozá­sát az egész megyére kiter­jesztjük. Ez az illetékhivatal továbbfejlesztésével valósít­ható meg. A költségvetési és fejlesztési alap teljes körű elektronikus feldolgozása — a helyi igények mellett — biztosítja majd a PMSZK- ban már kialakított központi adatfeldolgozáshoz, a Pénz­ügyi Információs Rendszerhez való kapcsolódást. Az illetékhivatal tovább­fejlesztésével megyei központi adatfeldolgozási bázis alakul, amely a lakossági együttesen kezelt adók adatainak rög­zítését, a tábiakészítést is átveszi a járási hivataloktól. A feldolgozást a PMSZK vég­zi majd. A lakossági együtte­sen kezelt adók elektronikus feldolgozását a PMSZK rend­szere szerint ' tesszük teljes körűvé a megyében. A megyei tanács pénzügyi osztálya a korszerűbb techni­kai eszközök alkalmazása mellett több javaslatot tett az adóigazgatási eliárások egyszerűsítése érdekében szükséges jogszabálymódosítá­sokra is. A PM által e tárgy ban kiadott rendelkezéseknél .figyelembe vették ezeket a ja­vaslatokat. A kormányhatározatok és minisztériumi rendí­tetek végrehajtása mellett a járási hivatalokkal, helyi .ta­nácsokkal együttműködve to­vábbra is keressük az egysze­rűsítési lehetőségeket — a hatékonyabb gazdálkodási módszerek kialakítására, a lakossági ügyek gyorsabb in­tézésére. Műdig István pénzügyi osztályvezető mozdulata emlékeztet a kís­Nem folytatta, a pipával ke­veredett vitába. — Tetű essön a közepébe, hát szégyenben hagy! A tied fogja-e? — Ég, mint a puskapor. — Hogy adod vissza? Gye- rököm lögyé! — Vagyunk már hároman is. Velizárék is annak tudják magukat. — Jó, jó, csakhát... — Fakófejűeík! Raj az? — Nem baj, dehogy. Hanem én avval vagyok megverve, hogy némely szagokat, színe­ket, ízeket nem tudok magam­ba venni. De hogy ne kerülgessem a kását, megmondom az elején, tőlem sokmindent elvett már az élet. Egy fekete fejű kis­fiámat is elkívánta. De az ütött rajtam olyan léket, hogy nem hevertem ki máig. Pedig közelebb vagyok a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Mikor azt mondta Gavallér, hogy egy fé­ké te fejű kilencéves gyerek jöin, hát mást se vártam, mint azt, téged. Mondtam is neki, serkentek belőle olyan csikós­számadót, amilyent még nem hordott ez a gyöpség. Magam helyett. A saját kölkömből is csak azt akartam én. Magamban úgy voltam, ha hasonlít hozzá, ha csak egy gyerekre, amikor én lóra ülte­tem. Csak el ne kiabáljam, em- bör löszöl. De neked is akar­nod kell. Az ember nem. úgy nyúlik az égnék, aho^y , az árokparti paraj. Igazítja az élet, meg magának is tudni kell, hogy mifelé igazodjon. Az igaz emberség felé. Kér­dezheted, hogy honnét tudom. Hát a magam szemével is néztem, nem csak láttam tán a világot. Mutatja az magát, ha valaki érdeklődik utána. Meg hát más sorsa is adhat intőt az értőnek, nemcsak a sajátja. Korán elkezdett en­gem az élet tanítgatni. A ke­ményebbik oldaláról. Apám Izmir környékéről va­ló, lógyógyásznak tanult ka- fconaember volt. Tizenhat éves korában, negyedik Murád ide­jén kezdte a szolgálatát, 1624- ben. Ide került a Tisza mellé a temerini török táborba ló­felcsernek. Béke rozsdásította a kardokat. Bethlen erdélyi fejedelem apámékkal békére lépvést az osztrákokat szoron­gatta, azokat nagyobb ellen­ségnek tudta, mint a törököt. De hát milyen a kátonaember? A portyázások folytak, egyik rabolta a másikat. Az egriek leszaladtak Szegedig, össze­kapkodták, ami a kezük ügyé be jött, s mentek vissza. A törökség se másképp. A virtus meg a ragadozási mánia dol­gozott mind a két oldalról. A fizetség bizonytalan volt. Kap­ták a zsoldot, kevés volt; ném kapták, még kevesebb. Akkor szereztek. A temerini tábor teli volt nemes vérű, arabus lovakkal. Olyan volt annak mindegyike, akár valami lábon járó drá­gakő. A lovas ember élete árán is szerezni akart belőle. Na, vigyáztak rá a törökök. Eladni, kótyavetyélni halál- büntetés terhe alatt tilalmas volt. Szép, csillaiai fekete, ri- gószőrű, madárszárnyalású lo­vak voltak azok. A temerini volt az egyetlen szultáni ló- szeráj a megszállt területen, s úgy vigyázták, akár a há­remet. Örökös támadás cél­pontja volt ezért a lótábor. Mondom, apám ott szolgált. 1628-ban dunántúli lçshànyàk a temerini háremet rohanták meg, ló és ember veszélyben. Persze őrszemes vigyázás. A szeráj védelme török furfang- gal övezve. Ka megszólaltak a riadó dobok, ló, ember sza­ladt a Tiszának. Mindennap gyakorolták. Ott már öreg, széles à Tisza. A mondott időben a dunántúli leshányók rohamakor is az őrszemek megverik a riadó dobokat, szélszámyon rohan a tábor a víznek. A tábor basasága pe­dig — ebéd utáni pállott, me­leg nap volt-— gatyaszárban szendergett a szállásán, csak úgy illetlen öltözékben szalad a bödönhajónak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom