Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-19 / 91. szám

Vörös vándorzászlót kapott a Fűszert Jő áruellátás, nagyobb kínálat ' Tavalyi — gazdasági és tár­sadalmi — munkájának elis­meréseként a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyi- áru-nagykereskedelmi Válla­lat elnyerté a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ el­nökségének vörös vándorzász­laját, a kiváló vállalat -címet és oklevelet. A kitüntetést teg­nap adták át Kaposváron, a Dorottyái-szálló nagytermében Molnár Károly belkereskedel­mi miniszterhelyettes és dr. Sebők Éva, á KPVDSZ orszá­gos központjának titkára. Az ünnepségen megjelent és felszólalt Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára. Ott volt Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese. Nem kiugróan nagy teljesít­ménnyel Uly érte el a vállalat a kimagasló elismerést; a Füszért " munkája évek óta egyenletesen fejlődik. Ezt bi­zonyítják az eddigi kitünteté­sek is: tavaly és tavalyelőtt ugyancsak megkapták a ván­dorzászlót A mostani értékét különösen növeli, hogy . a Natgy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tiszte­letére tett vállalásaik sikeres teljesítéséért ítélték oda. A vállalat üzletpolitikája évek óta szilárd ; lényege a la­kosság jó áruellátása, a kíná­lat állandó fokozása, a pontos, napra kész szállítás és a kö­vetkezetes gazdasági munka. Az eredmények sem maradtak el. Tavaly 2 milliárd 661 mil­lió forint értékű árüt forgal­maztak: 12,1 százalékkal — 287 millió forinttal — többet, mint 1976-ban. Majdnem 9 ezer árucikk l összetétele megfelelt a lakos­ság igényeinek, és fontos tár­sadalmi változásokat tükröz. Növekedett az élvezeti cikkek, a korszerű táplál­kozást elősegítő áruk és az üdítő italok forgalma. Min­den árut, amit az iparnál be lehetett szerezni, szállítot­tak, a választékot rendszere­sen kiegészítették a helyi áru­alapok felvásárlásával és a kishatármenti árucserével. Munkájukra ' — ■ s bizonyos mértékben a két megyében történt kedvező változásra — jellemző, hogy az országos szakmai átlag fölött van a tisztálkodási és higiéniai ter­mékek, a vegyicikkek forgal­ma. Festék- és kozmetikai árukból egy év alatt 11 száza­lékkal többet szállítottak. A választékot jelentősen növelte a Jugoszláviából behozott 124 ezer forint értékű áru. A Fűszért üzletpolitikájának egyik sarkalatos pontja, hogy nyereséget a forgalom nőve lésével, és nem áremeléssel akarják elérni. Ezért tavaly, egyetlen termékük árát sem emelték saját elhatározásból, sőt, esetenként eredményes ár­vitákat folytattak a szállító vállalatokkal. A Fűszért folytatta a válla­lat szervezetének néhány éve megkezdett korszerűsítését. A programozott és napra kész áruszállítást tűzték ki célul, s ezt — bár kisebb zavarok vol­tak — sikerült elérni. Tavaly befejeződött a siófoki, a bala- tonboglári és a barcsi fiók re­konstrukciója, az áruszállítás és -mozgatás gépesítésének, technológiájának átalakítása. 1977-ben ért véget a vállalati központ szervezetének korsze­rűsítése is. Kaposváron, Bog­láron és Siófokon a számlá­zást és adatszolgáltatást gépe­sítették, s az idén május 1-re minden fióknál befejeződik az ügyvitelgépesítés. Zalaegersze­gen fölépítették a szabadtéri árutárolót, Nagykanizsán pe­dig a napokban adják át a majdnem 1000 négyzetméter alapterületű konténertárolót. ■ Az eredményekben nagy ré­sze vólt a szocialista brigá­doknak. A vállalat dolgozói­nak 62 százaléka 33 brigádban dolgozik; a tavalyi munka ér­tékelésénél 14 ezüst- és 7 bronzkoszorús helyezést értek él. A tegnapi ünnepségen Dé­vényi Zoltán igazgató kitün­tetéseket «és 'jutalmakat .adott, át a dolgozóknak, . , A fiókok közötti versenyben a - ’ kaposvári élelmiszerfiók, lett az első. Jó tejnek is kell a eégér Termelők és fogyasztók Kóstolóval egybekötött tejtermékbemutatón vehettek részt a Mechanikai Művek marcali gyáregységének dol­gozói a múlt héten ... Tuda­tunkban ritkán társul a tej és a kiállítás gondolata. Vall­juk be: tapasztalataink alap­ján nehéz is elképzelni, ho­gyan állítható össze ilyen be­mutató, hiszen a tejen, vajon és néhány tejterméken* kívül — amelyet mindenki jól ismer — aligha tudunk elképzelni olyan készítményeket, amelye­ket nemcsak megtekinteni, hanem megkóstolni is érde­mes. Nos, e bemutató épp a rossz megszokásból táplálko­zó előítéletet volt hivatva megszüntetni, összesen 48 fé­le árut láthattak és kóstolhat­tak meg itt az érdeklődők. Nem spontán akcióról van itt szó. A Marcali Járási és Városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság ugyanis széles körű vizsgálattal fölmérte: a közel­jövőben alapos tennivalóink vannak a tejtermékek fogyasz­tásának célszerű fejlesztésé­ben. A kiállítás tehát egy hosszú program egyik fejeze­tének tekinthető. — A tervidőszak végére a járásban megkétszereződik a termelt tej mennyisége — válaszolta a ki nem mondott kérdésre Bállá Béla, a népi ellenőrzési bizottság elnöke. — A magasabb tejhozam te­hát egy másik feladatot is magával hoz: a fogyasztás minél szélesebb körű elter­jesztését, hiszen a nagyobb 'arányú termelés adta lehető­ségeket vétek lenne nem ki­használni. Tapasztalataink azonban nem túl kedvezőek: az iskolatej-akció ellenére volt például olyan iskola, ahol a tanulók a napi tápláléknak csupán nyolc százalékát kap­ták valamilyen tejtermék for­májában. A magyarázat egy­szerű: azok akik az étrendet összeállították, hagyományos ízlésű emberek, s hazánkban nincs és nean is volt kultusza a tejnek. A hagyomány azon­ban nem mindig kötelező: például az serit, ‘ hogy " Vizs­gálataink szerint egyetlen étteremben sem szerepei az étlapon tejből készített étel. — Talán azért, mert ha Két és fél ezer fórum A falugyűlések tapasztalatai A negyedmilliónál több részvevő is bizonyítja: a fa­lugyűlés — a szocialista de­mokrácia részeként — a köz­élet áramkörének fontos »erő­műve«. A tavaly decemberben kezdődött' s a napokban véget ért falugyűlések, helyi par­lamentek tapasztalatait sum­mázta az MTl-nek adott nyi­latkozatában S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Raft Miklós, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese. — Már az előkészítésben is kedvező tapasztalatokat sze­reztünk — mondotta S. He­gedűs László. A tanácsi veze­tők tartalmas beszámolókat készítettek a települések 1980-ig szóló fejlesztésének időarányos értékeléséről, va­lamint a környezetvédelmi feladatokról. Borsodban és Fejérben a helyi parlamentek első napirendjeként vissza­tértek az előző évi fórumo­kon elhangzott javaslatok megvalósítására. Békésben. Fejérben és Hajdú-Biharban kérdőíveket küldtek szét, tá­jékozódva a lakosságot leg­inkább érdeklő kérdésekről. A falugyűlések és a város­körzeti tanácskozások a lakó­terület fontos képviseleti, po­litikai eseményeivé váltak. Békés néhány községében azonban a lakosság vélemé­nyét figyelmen kívül hagyják, csak a társadalmi munkában igénylik részvételüket. Az 1977—78-as falugyűlések során majdnem minden me­gyében — Szolnok és Zala kivételével, — • városkörzet! tanácskozásokat- is ' rendeztek, az Ptt lakókat és dolgozókat bevonva a lakóhelyi közélet­be, további lehetőséget te­remtve; a tanácsok, a népfront é* a szakszervezeti bizottsá­gok együttműködésének erősí­tésére, a lakóterület közöe fejlesztésére. A kereskedelem és a lakossági szolgáltatások fejlesztése Békés, Borsod, Fe­jér, Hajdú, Szabolcs és Zala megyében szerepelt legtöbb­ször a napirenden. összesen 2600 településen hívtak össze találkozót, s eze­ken mintegy 260 ezren vettek részt — mondta Raft Miklós. A falugyűlések tanácsi ta­pasztalatairól szólva aláhúz­ta: az államélet demokratikus vonásainak erősítésében vitat­hatatlan a tanács és a lakos­ság közvetlen párbeszédének jelentősége. Igazolja a lakos­sággal való közvetlen kapcso­lattartás politikai és állam- igazgatási jelentőségét, e sa­játos fórumok gyümölcsöző, a tanácsnak is, a falunak is ka­matozó voltát. A tanácskozások lehetősé­geit a helybeliek fölismer­ték. így rendkívül hasznos ja­vaslatokkal, ötletekkel és ész­revételekkel segítik — segí­tették — a járás, a község vezetőit. — örömmel tapasztaltuk — mondta —, hogy számos köz­ségben a falugyűlés már nemcsak a tanács, a népfront fóruma: az ózdi járásban pél­dául a tanácsi vezetők mel­lett Ott vannak az ügyész­ség. a bíróság, a rendőrka­pitányság és az OTP helyi képviselői is. A jó kezdeményezések so­rában említhető; Somogy me­gyében a falugyűléseket falu­napokká fejlesztették — úgy, hogy egésznapos program ke­retében- adnak lehetőséget a helybeliek és vezetők talál­kozására, s délután — mint­egy plenáris ülésen — össze­gezik a tapasztalatokat, vála­szolnak az előzetesen föltett kérdésekre, tárgyalják meg közösen a község dolgait. A spontán kezdemé­nyezéseknek is teret adó fa­lugyűlések életképesek: a gyakorlat bebizonyította, hogy nem kell »agyonszabályozni«, szoros eljárási keretekbe fog­lalni a demokratizmus fóru­mait A lényeg, hogy minde­nütt őszinte véleménycsere alakulják ki a falugyűlések részvevői, a helyi vezetők és a lakók között. volna, aligha kérnék a ven­dégek. — Az éttermek vezetői is erre hivatkoznak. Ez azonban nem megoldás: változtatnunk kell a közszellemen. Ez rész­ben a kereskedelemnek is feladata; itt kerül előtérbe a jó értelembe vett reklám. ' Boda József, a marcali áfész főkönyvelője egyben a NEB elnökhelyettese is. A beszélgetésben most mint ke­reskedő vesz részt. — Munka után a család­anya besiet a boltba, s minél hamarabb igyekszik lebonyo­lítani a vásárlást. Ha talál azt, amit keres, elviszi, ha nem, már nem keres mási­kat. A boltban sem mód, sem idő nincs, hogy a választék­kal ismerkedjen, márpedig : választék széles, még akkor is, ha az egyes botokban nem kapható mindén termék. Ugyanakkor érdemes össze­vetni, hogy más iparágakkal ellentétben szinte semmilyen hatásos propagandatevékeny séget nem végzünk a tejfo­gyasztás népszerűsítésére. Pedig a terméket — ke reskedelmi zsargonbaíi szól­va — »életközeibe kell vinni A Népi Ellenőrzési Bizottság felmérése szerint tavaly min­den ráhatás nélkül mintegy 12 százalékkal nőtt a tejter­mék-fogyasztás. A becslők — a sajnos még mindig létező hiányosságokat . figyelembe véve — az idén mintegy 20 százalékos növekedést jósol­nak. Ezért pesze még sokat kell tenni. A feladat nagyon ösz- szetett: egy-egy cég, válíalat vagy intézmény lelkes áldo­zatvállalása nem elég. Mert valóban nélkülözhetetlen a jó reklám, a dolgozók — a fo­gyasztók — rendszeres tájé­koztatása, de éppígy elkerül­hetetlen például a gyermek­élelmezés korszerűsítése is. Marcaliban és környékén épp a NEB-vizsgálat eredménye­képpen javult a helyzet je­lentősen. Megállni azonban még itt sem szabad, & nagy szerep jut ebben a kereske­delemnek, sőt a tejiparnak is. Külföldön már régóta kapha­tó az üzletekbén olyan tej, amely szobahőmérsékleten hosszabb ideig is eláll. Nem­rég nálunk is forgalomba hoztak ilyet, csakhogy bor­sos áron. És ma még nem tartunk ott, hogy a literen­ként négy forinttal drágább árat — pusztán higiéniai okokból — vállaljuk. Egy tény : a tejtermelés a gazdaságoknak egyre kifizető­dőbb, épp a mind magasabb teljesítmény következtében. A tej nemcsak ízletes, ha­nem rendkívül egészséges, sót nélkülözhetetlen is — minden életkorban. Franciaországban például elképzelhetetlen , egy ebéd a fogásokat lezáró több­féle sajt nélkül. Magyaror­szágon nincs ilyen hagyp- mány. Ám hagyománve-k mindig teremthetők. B. A. Új motorpróbaterem A Vilati Irányítástechnikai berendezés gyár álra n most ké­szítik a kárnál autógyár motorpróbatermének vezérlőberen­dezéseit. A készülék teljesen automatikus. Képünkön: El­lenőrzik a tiriszteros vezérlőberendezéseket. iMTI-Jotó — hlanek Attila jei*. — KS) Lesipuskások H allottam egy »rémtörténetet«. Utánajártam, és kide­rült, hogy igaz. Nem, nem akarom elmondani a részleteiket; azóta is megborzongok, ha eszembe jut. Csak annyit, hogy egy ifjú asszony tiszta szerelemmel férj­hez ment egy elvált férfihoz. Elköltöztek a megyéből. , Az asszony egy darabig állta a sarat, de nem bírta sokáig elvi­selni az utána lövöldöző lesipuskások áskálódásait. Annyi sok mocskot, rágalmat szórtak rá volt' munkatársai (névte­len levelek özönét juttatták el hozzá, munkahelyére és férje nevére), hogy teljesen felőrlődtek az idegei. Véget vetett az életének. A névtelenek rágalomhadjáratában ez a legtragi­kusabb: következmény, amelyről valaha is hallottam. S bár az »anonymusok« témája kétszer-háromszor is szerepelt e hasábokon, azóta sem tudom félretenni. Igaz, néha látszólag önmagával is ellentmondásba keve­redik az ember. Alig néhány, hete — éppen a közvélemény- kutatás kapcsán — írtam arról, hogy az emberek egyre őszintébben, elismerő és elmarasztaló véleményüket egy­aránt vállalva lépnek elő, s küzdenek vadhajtásaink, hi­báink ellen. Ma is igaznak tartom ezt, hiszen a fejekben végbement változás — s a papírkosár — jóvoltából egyre szűkül ~a lesipuskások vadászterülete. Szembekötősdit azért ne játsszunk: jó ideig cipelni fogjuk még a terhet, kivált­képp, ha előidéző okait sem próbáljuk nagyobb hozzáértés­sel kiküszöbölni! Milyen az arány? A megyében egy év alatt 7—8000 be­jelentés közül 20—25 érkezik névtelenül a politikai szervek­hez, (Máshová több!) Megkérdeztem egy járásban is. Nem tartják ugyan nyilván, de úgy mondják: a beadványok 15— 20 százalékát aláírás nélkül vagy — ami még ennél is rósz - szabb — más, létező személy nevében küldik. Sok .ez vagy kevés? A beadványok ■ számához viszonyítva nem sok, de ha arra gondolok, hogy harminchárom éve szabad ez az ország, ' bizony elgondolkodom. A névtelenek »természetrajzát« sokan földolgozták már, magam is megpróbáltam elmondani róluk egyet-mást. Meg­ismétlem: e kiábrándító módszernek nemcsak jellembeli, « hanem társadalmi okai is vannak. S bár ez utóbbiak mélyre kúszó gyökerét igyekszünk kiirtani, helyenként még nem ép­pen terméketlen a táptalaj. Az egyik járási vezető például igen érdekes megfigyelésre hívta föl figyelmemet. Azt mond­ta: a névtelen, rendszerint rágalmazó, de néha valóságele- meket is tartalmazó levelek mindig azonos községekből ér- . keznek. Ez a helyzet — mint mondta — valamelyest utal az ottani állapotokra is. Érdemes tehát elgondolkozni : van-e még ok a faluban, félni a megtorlástól? Milyen ott a köz­hangulat és a vezetés? Lehet-e nyílt fórumon is következ­mények nélkül bírálni azt, ami rossz? Jó ellenpélda: Tab- ról évek óta nem kapott a járás névtelen beadványt. Pedig több mint tízezer ember él ott... Sokan megalapozott ész­revételeket tesznek, csak nevüket nem adják hgzzá. Célt érhetnek? Aligha. A névtelen levelek többsége papírkosár­ba kerül. De ha valahol kiérzik is belőlük a valóságtarta­lom, szerzőik nagyon megnehezítik a vizsgálódást, a rend- teremtést. Ezt is jó volna tudniuk anonymusainknak ... Vannak megszállott hazudozók, akik felelős, jól dolgozó embereket akarnak mindenáron lejáratni a faluban vagy másutt. Nevetséges »vádakat« szórnak rájuk, s nem egyszer magyarázkodásra kényszerítik őket. Mindenütt még nincs biztosíték arra, hogy rosszindulatú feltételezésük ne szüljön gyanút, ne fészkelje be magát a fülekbe. Ha meghallják, hogy áldozatuk más munkaterületre távozik vagy éppen »■kiesett a pikszisböl«? Akkor indítanak csak igazi »hadjá­ratotSokan szeretnének belerúgni a »fogatlan oroszlánba«. Néha még azok is, akik a legközelebb álltak hozzá. Micso­da kificamodott. »■jellem«, milyen elvetemültség kell ehhez...? * H add említsek egy másfajta példát. Ez a levél szer­kesztőségünkbe érkezett, s csak azért nem idézhe­tek belőle, mert- nyomban megfelelő helyére, a sze- . métbe került. Szerzője azonban megismételte förmedvényét, de már vádaskodott is, és felelősségre vont: »Egy hónapja írtam Önöknek a gyár iskolázatlan, ordenáré, oda nem való vezetőiről. Ha sejtelmem nem csal, valószínű papírkosárba került. (így igaz!) Nem tudom, hogy félnek vagy nem akar­nak, szégyellnek vagy nem mernek foglalkozni az üggyel?« •S ezt egy olyan ember írja, aki ezúttal is névtelen, azaz rejtekhelyre húzódva puíogtat kistemelt áldozataira. Mit érdemelne jellemtelenségéérl? Döntsék el Önök ! »Aláírások« iránt érdeklődtem a megyében. A levelek állítólagos íróiról ilyen gyűjtemény állt össze: »Becsületes emberek. Egy tanácstag. A felháborodott közvélemény. Isten ostora. A megalázott nép. Tsz-tagok. Az igazság szószólói. Egy ember, aki mindent lát. A megtévesztettek nevében«. És így tovább. Sohasem becsültem az orwadászokat, és azokat sem, akik az »igazság bajnokának« szerepében tet­szelegnek. Közülük a legveszedelmesebbek nevet és címet is írnak, olyat, amilyen név, utca és házszám nem létezik a faluban. Mások valós névvel — a lasipuskázásban ártatlan —, a faluban tiszteletet érdemlő embereket feketítenek be, az ártatlannak tulajdonítva a »fontos bejelentést«. Stílu­sukból, jelzőikből kiolvasható, hogy személyes sérelemből, ellenszenvből, irigységből vagy lekezelésből születtek a ku­sza sorok. Ilyeneket is olvastam már: »Ez egy aljas, er­kölcstelen disznó; nőhajcsár, iszákos és piszkos haszonleső«. Akinek igaza van, az tényeket sorol, s nem a jelzőkkel akar hatást elérni. A levelek egy részéből egyébként ilyen témák bukkannak elő: »A bölcsődében nem törődnek a gyerekek­kel«. »Meddig tűrik, hogy ilyen igénytelen emb'er töltsön be tisztséget«. »Történtek nálunk törvényellenes dolgok, már mindenhova írtunk, de nem intézkednek«. »Kivágott húsz diófát a tsz földjéről« — és így tovább. Nem titok, hogy ami egy kicsit is hihető, azt megvizsgálják, intézkednek is azonnal, ha kelL Mondjam, hogy milyen sok az üresjárat, a fölöslegesen elpocsékolt idő és energia? A lesipuskás golyója gyakran tévútra vezeti a hivatott »vadászt« is.. A névtelenek más körülmények között is »szerepelnek«. Hallottam egy tsz-közgyűlésről, ahová valahogy bekevere­dett egy meglehetősen ittas ember. Fölállt, szónokolt, vá­daskodott. És senki nem állt föl utána, nem szólt. Vajon miért? Egyetértettek vele? Igaznak, megalapozottnak tar­tották botladozó »eszmefuttatását«? Vagy kényelmesebb volt hallgatni? Érvekkel, tényekkel igazolni vagy tagadni egy- egy állítást, sokkal becsületesebb. Azt .szokták mondani: a hallgatás beleegyezés. Nem ártana módosítani az »örök igazságot-«, mondjuk így : »A hallgatás beleegyezés is lehel.« V annak megrögzött panasztevők, akiktől képtelenség megszabadulni. Annyi példányban írják leveleiket, ahány szervről, intézményről csak tudnak. S ha nem mocskolódnak, hanem viszonylag hihető eseteket vet­nek a papírra, szinte megmozdul az ország, s ők dörzsölik a tenyerüket. Nem tudok méltó kifejezést találni jellemzé­sükre. A lesipuskások nem vállalnak harcot, küzdelmet és kockázatot. Kényelmesen, »leshelyről« lövöldöznek, s a ked­vező alkalmat várják, hogy kihasználhassák. Nem az ilyen embereké a jövő. Nem véletlen, hogy sokakkal együtt azt tartjuk-: az emberek többsége egyre inkább meri és akarja ’vállalni saját véleményét. S ha ez igaz, akkor a mai jegy­zetben szereplő »édekeltek« igazán számíthatnak a lesipus­kások alkonyára. Jávori Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom