Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

A katonák bizalmáért Szocial ista demokráciaa hadseregben H adseregünk az ifjúság nevelőislkolája, és egy­úttal társadalmi közös­ség is. A katonák tanulnak, dolgoznak, technikát kezel­nek, szolgálatot teljesítenek, és olyan társadalmi közössé­get alkotnak, ahol emberi kapcsolatok fejlődnek, ala­kulnak ki. Hogy milyenek lesznek ezek a viszonyok, el­sősorban a parancsnoktól függ. A parancsnok politikai tisztséget is betölt: politikai szempontból elkötelezett' sze­mély, s így köteles érvénye­síteni a párt általános és he­lyi politikájából adódó tenni­valókat, a párt határozatai szellemében kell dolgoznia és beosztottait a párt politikájá­nak végrehajtására köteles nevelni, mozgósítani, számol­nia kell intézkedéseinek po­litikai hatásával. A feladatok eredményes végrehajtása megköveteli a parancsnoktól, bogy szorosan együttműködjön a párt- és KISZ-szervezetekkel, azok vezetőségeivel, vegyen részt a munkájukban, értesse meg a célokat a katonákkal, mozgó­sítsa' őket a feladatok megol­dására. Az MSZMP XI. kongresszu­sa különös hangsúllyal fog­lalkozott a szocialista demok­rácia kérdéseivel, kiemelve a munkahelyi légkör fejleszté­sének lehetőségét, szükséges­ségét, meghatározva az ezzel kapcsolatos legfontosabb fel­adatokat. Az emberi kapcso­latok fejlesztése a hadsereg­ben ugyanolyan jelentőségű, mint az élet más területein. Ez a feladatok eredményes végrehajtásának egyik legfon­tosabb eszköze, mivel a jó közérzet,' a jó munkahelyi légkör közvetlenül visszahat a tevékenység minőségére. A katonák aktivitása nélkül el­képzelhetetlen az eredményes, lelkes végrehajtás, s a kato­nákkal való törődés és a vég­rehajtók mozgósítása nélkül sem képzelhető el az aktivi­tás, a feladatokhoz való he­lyes viszony. Minél jobbak az emberi kapcsolatok, annál nagyobb a lehetőség a hibák, a hiányosságok és a problé­mák feltárására, illetve meg­szüntetésére. Minél jobb a parancsnok és a beosztottak közötti megértés, minél tar­talmasabbak közöttük az em­beri kapcsolatok, annál ma­gasabb fokú az állomány fe­lelősségérzete, kezdeménye­zőkészsége és fordítva. Bát­ran állíthatjuk: a jónak és szakszerűnek hitt katonai irá­nyítás sem lehet hatékony, ha az nem párosul az aláren­deltek, a beosztottak aktivi­tásával, tenniakarásával. Ahol viszont a személyi állomány jól érzi magát, ahol a kato­nák véleményét meghallgat­ják, ott a feladatokat áldozat­készen teljesítik. A közösségekben hallatlan erők rejlenek. Ezek az égjük parancsnok kezében alkotó erővé válnak és a kiváló vagy jó kiképzési eredményekben, a fegyelem megszilárdításá­ban stb. jutnak kifejezésre: a másik viszont nem tudja életre kelteni ezeket, mert nem érti a módját, vagy nem akar »■leereszkedni«, nem kéri a párttagok, a KISZ-tágok se­gítségét, hanem adminiszt­ratív estiközökkel igyekszik megoldani a feladatokat. A z eredmény egyik eset­ben sem lehet kétsé­ges. Az első helyen említett parancsnok mögött egy emberként sorakozik föl a párt- és a KISZ-tagság, eredményesen oldják meg a kis és nagy feladatokat, jó hangulatban töltik szolgálati idejüket, kevesebb a fegyel­mezetlenség, kialakul a ver­senyszellem, kevesebb a pa rancsnok gondja-baja. A má­sik helyen ennek az ellenke­zője következik be. Nincsenek lelkes hangadók, kedvetlenek a párt- és KISZ-tagók, ím- mel-ámmal dolgoznak, rossz hangulatban, kedvetlenül gyenge eredményekkel telik el a katonaidő, sok a fegycl meaetlenség. Az sem közöm­bös, hogy a laktanyát elhagyó vagy leszerelő katonák ezt a hangulatot viszik magukkal a városba, s ez a hangulat ala­kítja a hadseregről alkotott véleményt. A parancsnoknak a közös­ségi szellem és az élet kiala­kítására tett erőfeszítései so­rán látnia kell, hogy a sze­mélyi állomány egy része »nem tant igényt« a közössé­gi étobre, a fiatalok egy ré­sze idegenkedik a közösségi életformától. Ennek okait ab­ban is megtaláljuk, hogy a parancsnokok már említett csoportja formálisan szüksé­gesnek tartja, de valójában nem érti és nem igényli a közösségek munkáját és nem igyekszik kialakítani a közös­ségi életformát. Ennek az a következménye, hogy a pa­rancsnokok és beosztottak között nem alakul ki a köl­csönös bizalom, közömbössé válnak a fiatalok, és azt csi­nálják csak, amire parancsot kapnak. Mindez magával von­ja, hogy a parancsnok és a katonák köaötti nem szolgá­Parkosítás, utcacsinosítás Falunap Somogyszobon (Tudósítónktól.) Jól sikerült falunapot tar­tottak a közelmúltban So­mogyszobon. Nem is egyet, ha­nem kettőt Több mint ötszá­zan mintegy ötvenezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek. Az. iskolások, a szülők és a nevelők sportpályát épí­tettek, rendbe tették a par­kot. Az iskola egyik területét — a KISZ-fiatalokkal együtt — bekerítették. S mi sem ter­mészetesebb, mint hogy szé­pen eltakarították a szemetet, kicsinosították ezt a részt. Húsz év óta nem volt ilyen nagy megmozdulás az iskola érdekében. Mindenki tettekkel bizonyította, hogy szívesen vesz szerszámot a kezébe a falujáért A Kálvin, a Béke és az Ady utcában utat javítottak, a Köz­társaság utcában járdát épí­tettek, fákat ültettek, árkokat ástak. Sokan a házuk táját csi­nosították. Somogyszob a tavalyi társa­dalmi munkája alapján a 3. a járásban. Erről is szó volt a jól sikerült falugyűlésen. A népfrontbizottság a MÁV szo­cialista brigádját, a Vöröske­reszt-szervezetet, Lábodi Győ­zőt, Orbán Istvánt, Túri Lász­lót » Társadalmi munkáért ki­tüntetéssel jutalmazta — ta­valyi kiemelkedő tevékenj'sé- géért. lati jellegű érintkezés ex igen ritkák, s a parancsnoknak nincs módjában közelebbről megismerni a beosztottjait, azok problémáit. Elmarad a problémák megoldása, s így csökken a katonák érdeklő­dése és aktivitása is. A parancsnok fontos fel­adata, hogy szüntelenül ta­nulmányozza és ismerje meg a beosztottak szerepét, he­lyét és helyzetét a közösség­ben. Pontosan kell tudnia hogy mely kérdésekben ki vagy kik a mértékadó szemé­lyek, kik azok, akiknek véle­ménye, nézetei és hangulata a környezetre nagy hatással van. viselkedésük pedig pél­daként szolgál mások száma­ra is. A vezetőnek az a fel­adata, hogy reájuk a továb­biakban mint aktívákra és alparancsnokokra támasz­kodjék. Szabályzataink kimondják, hogy a parancsnok (Vezető, főnök) a döntései előtt kérje ki munkatársai véleményét. építsen javaslataikra anél­kül, hogy ez a döntéssel járó felelősség megosztását vagy áthárítását vonná maga után. Felbecsülhetetlen az a se­gítség, amelyet a pártszerve­zetek nyújtanak a parancsno­koknak azáltal, hogy a fonto­sabb utasítások, parancsok tervezeteit megvitatják, ja­vaslataikkal segítik az érdemi döntés kialakítását állást fog­lalnak a legfontosabb ügyek­ben. Az adott kérdések kü­lönböző fórumokon való meg­vitatása nem csorbítja az egyszemélyi parancsnok te­kintélyét és felelősségét vi­szont minél többen vesznek részt a döntések előkészítésé­ben, annál nagyobb lesz 'azoknak a száma, akik köte­lességüknek tartják a pa­rancs, intézkedés pontos meg­valósítását. A szocialista demokrá­cia fejlesztése, szélesí­tése a néphadseregben azt is jelenti, hogy a pa­rancsnoknak élnie kell az. ál­lománygyűlések, a tiszti, tiszt- helyettesi, tisztesi és sorállo­mányú gyűlések adta lehető­ségekkel. Ezeken a gyűlése­ken célszerű egy-egy kérdést szabadon megvitatni, kikérve a véleményt és kérve a fel­adatok végrehajtásához a tel­jes támogatást. Vannak, akik a nagyobb közvetlenséget kifejező politi­kai és személyi közeledésben a függelmi viszonyok lazulá­sát látják. Érdemes megfi­gyelni, hogy az állománygyű­lések szerepét egy-egy nagy feladat előtt (például egység gyakorlatra való felkészülés) nem kell magyarázni: a leg­többen megtalálják a kellő hangot, a legjobb módszert. E »veszélyhelyzetek« csök­kenésével azonban ismét le­becsülik a közösség szerepét. A szocialista demokrácia érvényesítéséhez kitűnő esz­köz a parancsnok kezében a MAI KOMMENTÁRUNK Ösztönzés több, jobb újításra hivatásos állomány marxis­ta—leninista továbbképzésé­re biztosított idő. illetve ma­ga a fórum. A szabad lég­körű, nem »brosúraízű« fog­lalkozáson a parancsnok hal­latlanul sok információra te­het szert; olyan javaslatokat hallhat, amelyeket felhasznál­hat a katonák nevelésében illetve a munka különböző területein. Nem sokról van szó, csupán arról, hogy te­remtsen olyan légkört, amely­ben véleményt nyilvánítanak a beosztottak. Ez a módszer fontos szerepet tölt be a pa­rancsnokok és a beosztottak szocialista viszonyának for­málásában, növeli a katonák felelősségtudatát, fokozza ak­tivitásukat. A szocialista demokrácia — a jó parancsnok esetében — támasza az egyszemélyi ve­zetésnek. javítja a vezetői munka szinvonalát. elmélyíti az emberi kapcsolatokat A szocialista demokrácia adta lehetőségeket kihasználó pa­rancsnokot szeretik, tisztelik, becsülik a beosztottak is. Lát­ják a velük való törődést, az ügy iránti buzgalmat, példa­képül választják parancsno­kukat. A szocialista demokrácia érvényesülését az ön­tudaton alapuló szi­lárd fegyelemre és a szabály­zatok szerinti katonai rendre kell építem. Nem kell túlzá­sokba esni ahhoz, hogy a parancsnok elnyerje a kato­nák bizalmát és olyan kato­naközösségek alakuljanak ki amelyekben szégyen a rossz. Ehhez csupán az kell, hogy a parancsnok értse a szakmá­ját. Legyen benn érzék a ne­velés iránt, tudja megnyerni beosztottai bizalmát, éljen példamutatóan, ne szégyell­jen tanulni a beosztottéitól s legyen készen mindenkor tanítani őket. Dr. Berki Mihály ~. • ,..... ezredes, ......... a, a hadtudományok kandidátusa.. , A mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezetének megyebizott­sági ülésén hangzottak el ezek a mondatok: »A szak- szervezetek ösztönző hatása az újító mozgalomban is eredményeket hozott. Rész­ben a szocialista munkaver­senyhez kapcsolódóan, de ezen túl is törekedtek alap­szervezeteink az újításokra való ösztönzésre, a mozga­lom kiszélesítésére. Az erőfe­szítésekkel azonban ma még nincsenek arányban az el­ért, kimutatható eredmé­nyek. 1977-ben a benyújtott 346 újításból 141-et fogad­tak el... Mint a népgazdaság min­den területén, a Medosz-hoz tartozó üzemekben is ol­csóbbá teheti a termelést, hatékonyabbá a munkát egy- egy jó újítás, ésszerűsítés. Nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy vannak olyan munkaterületek, ahol már nincs mit \kiötleni, min­den előrelépési lehetőség ele­ve behatárolt, tehát értel­metlen volna a fejtörés, úgy­is zsákutcába torkollnának a próbálkozások. Ha azonban ilyen kérdéseket teszünk föl önmagunknak, honit vajon az a módszer, amellyel dolgo­zunk, a lehető leg töke te ie- sebb-e, az a technológia, amelyet alkalmazunk, a kor­szerű megoldások plafonja-e? — ugye, nem válaszolhatunk egyértelmű igennel. Az erdő- és mezőgazdasá­gi, vízügyi üzemeknél is ta­lálni számos példát, hogy a dolgozók — a munkavégzés során összegyűlt tapasztala­taikra építve — ügyes dolgo­kat ötlenek ki és valósítanak meg, elsősorban saját tevé­kenységük könnyítésére, egyszerűsítésére. Hogy ezek a gyakorlatban is sikerrel alkalmazott módszerek föl­kerülnek-e az újítások vagy ésszerűsítések listájára, s benyújtják-e őket elbírálás­ra, nehéz ellenőrizni. Van, aki »véka alá rejti« jó ötle­tét, más viszont közkinccsé, az egész munkahely számára hozzáférhetővé teszi újítá­sát, ésszerűsítését. Ez utóbbi nyilvánvalóan igényt tarthat erkölcsi és anyagi elismerés­re is, hiszen a közreadás­ból, közösségi haszon szár­mazik. A szakszervezeteknek fon­tos szerepük van abban, hogy a csak önmaguknak és önmagukért ügyes megoldá­sokat kiötlő dolgozókat meggyőzzék: a monkahely javára gyümölcsöztessék ké­pességüket. Es ügyeljenek rá: a szívesen újító, ésszerü- sítű munkások ne veszítsek kedvüket, ne torpanjanak meg. Vagyis foglalkozzanak érdemben a beadott javasla­tokkal azok, akikre tartozik! Az élolvasatlan vagy csak felületesen megnézett bead­vány »megítélése« méltán elkeserítheti azt, aki készítet­te, s nemhogy ö maga nem foglalkozik többet ilyesmi­vel, de másokat is lebeszél róla, saját esetét említve okulásul. Egy év alatt 346 benyúj­tott újítás — tulajdonképpen nem is rossz eredmény. Hogy ennek a jelét sem fogadták el, már elgondolkodtató. Ér­demes volna utánanézni: mivel indokolták a vissza­utasítást, vagy mire építette a szerző azt a véleményét, hogy beadványa újításnak minősül! Mert arra sincs szükség, hogy a formalizmus elterebélyesedjen ezen a te­rületen. (Azért, hogy ne mondhassák rólunk, nem tör­jük a fejünket új dolgokon, hát elkészítettünk egy-két beadványt. Hogy elvetették az ötletünket? Arról nem mi tehetünk...) Feladataink megoldása követeli, hogy szélesedjék az újítómozgalom. Szakszerve­zeteink szerepe ebben ko­rántsem lebecsülendő. Ha­tékony módszerük a meggyő­ző ösztönzés lehet. H. F. Módszer az MGl-böl Korszerű műszaki ellátótelepek tervezése Milyen legyen a gazdaság műszaki ellátó telepe : a kar­bantartó- és javítóműhely. Mekkora hely kell az egyes erőgépek, munkagépek szere­léséhez ? Milyen eszközök szükségesek a szervizhez? Hány ember kell egy meghar torozott nagyságú traktorpark és munkagépeik napra kész üzemének biztosításához? Meg­annyi kérdés vár tisztázásra ott, ahol alapos munkával, ké­szülnek újjászervezni a gép- üzem fenntartását. Azt a te­vékenységet, amely nélkül egyetlen traktor sem képes Kenyérgyári berendezések Az Élgép 3. sz. gyárában az év végéig százharmlncöt kenyárgyári gépet — kúpos kenyér- gömbölyítőket, kiflisodrókat, zsemlyeformázókat, folyamatos tésztakészítő gépsorokat — gyártanak. Az első negyedévben ötvenhárom berendezés készül el, ezek zömét a hazai kenyérgyárakban fogják üzembe helyezni. A gyár szovjet, NDK-beli és csehszlovák ke­nyérgyáraknak is szállít gépeket. Képünkön: Ament István és Nagy János a nagy teljesít­ményű kiflisodrógépeket szereli. tartósan a »barázdában ma­radni«. Az összkép egyelőre egyálta­lán nem kedvező. Bőven akad tennivaló — és beruháznivaló is —, ha az üzemi gépkarban­tartás és javítás műszaki kul­túráját fejleszteni akarjuk. A tennivalóik jelentős része azon­ban nem igényel beruházást: a mostaninál jobb szervezéssel egy sor gond megoldható, hi­szen sok helyütt elhatározás, fegyelem kérdése, hogy a napi karbantartást elvégezzék, mégpedig a lehető legszaksze­rűbben. Az érem másik oldala, hogy a helyzet jobbra fordítá­sa nem nélkülözhet bizonyos mértékű beruházást, akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy az anyagiakkal meggondoltan kell gazdálkodni. Például úgy, hogy a meglevő műhelyeket, ame­lyiket lehet, a terveinkben célszerű meghagyni a re­konstrukció során. Az elavult­nak tűnő, a gépjavításokhoz szűknek bizonyult, de egyéb­ként kis ráfordítással felújít­ható gépműhely még alkalmas lehet a szakszerű karbantar­tásra vagy a segédmúhelyek (esztergályos-, lakatos-, he­gesztő-, elektromos-szerelő­műhely stb.) elhelyezésére. A legnagyobb gond a nagy értékű, drága gépek korszerű javítóműhelyének építése és a régi szerszámgéppark fölfrissí­tése. Mi tagadás, ahol ilyenre kell elszánni magukat, nagy fába vágják fejszéjüket. Am más megoldás aligha lehetsé­ges. Egyrészt, mert a régiek­nél többet tudó, bonyolultabb fölépítésű, méreteikben is na­gyobb, drágább gépek üzemben tartása a régi műhelyekben nem oldható meg sokáig, más­részt, ha a gépeknek nem ad­juk meg a gondos kezelést, ak­kor az egész gazdaság előbbre- lépése aligha garantálható. Ami a gépüzemfenntartás korszerű módozatainak kidol­gozását illeti, abban — úgy vé­lem — hasznosan munkálko­dik a Mezőgazdasági Gép kísér­leti Intézet közössége, amely a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium támogatá­sával kidolgozta — és szak­mai közlemény formájában közreadta — a traktorok rend­szeres karbantartására aján­lott új módszerét. Ebben rész­letes tájékoztatást adnak az érdeklődő szakembereknek a műszeres karbantartás eszkö­zeiről és azok használatáról örvendetes tény, hogy az aján­lott karbantartó eszközöknek mintegy 80—85 százaléka ha­zai, illetve szocialista gyártmá­nyú, beszerzésük viszonylag egyszerű. Az intézet ennél szélesebb körű segítség adására is hiva­tott. A mezőgazdaság erő- és munkagépparkjának javítását, karbantartását fejlesztő mun­kacsoport a közelmúltban ké­szítette el azt a tervezetet, amely megkönnyíti, egysége­sebbé teszi a nagyüzemi mű­szaki kiszolgálóközpontok lét­rehozását. Az ehhez szüksé­ges normatívákat, tervezési adatokat a 3000, az 5000 és a 10 000 hektáros gazdaságokra dolgozták ki. Hogy a kutatók mennyire ismerik nagyüzemeink igényét, már gyakorlati példákkal is bizonyították. Az MGI mun­katársai több élenjáró gazda­ság géptelepének, javító- és karbantartó-gépparkjának lét­rehozásában közreműködtek, s tapasztalataikat felhasználva vállalkoztak az új tervezési módszerek kidolgozására, szé­les körű elterjesztésére. Ese­tenként úgy is, mint a közel­múltban, amikor a barcsi Vö­rös Csillag Tsz kérésére vál­lalták a központi javító—kar­bantartó-központ fejlesztési tervének elkészítését, a kisgya- láni Egyesült Erő Tsz részére pedig a szervizműhely gépé­szeti technológiai tervét adják át Fehér István Somagai Néplap i

Next

/
Oldalképek
Tartalom