Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
Ok if. . . • aiafnap HGAIIM Mi egy gyűjtő álma ? Kirándulás mue» főbb M nyárson sült altárminéh Szabadban, jó levegőn, egészségesen... A család autóba ül. Csomagokkal, sóval, borssal, paprikával. Minden megvan? Te- jóisten, a Pistike ottmaradt a fürdőkádban!... Vigyázzatok, innen hepehupás. Megmondtam, hogy a demizson összetörik. Fél óra orditozás a csendes erdőben. Kibékülés, tűzrakó- hely-foglalás. Fagyűjtés, nyársfaragás, elsősegély. Ki a fene gondölta volna, te mamlasz, hogy hangyaboly van az elemózsiás doboz alatt? Tisztítás, pucolás, mert jön az erdőőr. Ö fut ljóbban. Tűzoltás. A kijelölt helyen szabad ... Ugye, Jenő, te mindig okoskodsz? Már egészen beborult. Rosseb aki megvárja a parazsat, én lángon sütöm. Kigyullad . Van maradék? Bár a fürdőkádban hagytunk volna, most rászórtad a hamut a kolbászomra. Vigyázz! Te, ha még egyszer, én akkora pofont adok! A szalonna émelygős, a kolbász elszenesedett; a hagyma nyers, a krumplit mégiscsak elfelejtettük kihozni. Még jó, hogy van vajaskenyér. Te vadállat miért ütöd azt a gyereket?! Majd legközelebb nem a földre teszed a szemüvegedet! Most hogy vezetek hazáig?! Mese: gyerekek, kár, hogy nem jöttetek ki. olyan istenit még nem ettünk. L. P. Gyűjteni mindent lehet. A nem gyűjtők persze nehezein értik meg azokat az embereket, akik akár kecskeíkörmöt, akár régi fegyvereket szednek össze, de csak addig tart ez az értetlenség, amíg valami »meg nem fertőzi« a kívülállót. Darvasi Károly, a kaposvári Gyújtsunk együtt! Klub egyik vezetője így fogalmazott: — Rengeteg oka lehet annak, hogy valaki gyűjtő lesz. Csak egy példa: van aki otthon szeret ülni, családi körben, de a »hazai« szabad időt, amikor a családtagok mással foglalkoznak, kihasználja a gyűjtemény rendezgetésével. Berzy Péter, a klub titkára: — Valami iránt mindenki érdeklődik. Lehet ez a történelem, vagy akár a reklám. És igyekszik az érdeklődési köréhez kapcsolódó tárgyakat összegyűjteni. Másnak a főzés a hobbija, ebből persze nem lesz gyűjtemény... — Más a véleményem — vágott közbe Darvasi Károly. — Bárkiből, így a szakácsko- dóból is lehet gyűjtő. Én például gyűjteménynek nevezném ha valaki összeszedi a hazánkban föllelhető, rég elfelejtett fűszernövényeket, használja őket. Innen már csak egy lépés a szakácskönyvek fölhalmozása... — Tehát a gyűjtésben nem a tárgy értéke a lényeges? — Nem, nem! — tiltakoztak mindketten. — A gyűjtőt így lehet megkülönböztetni a kereskedőtől. Mi például régi pénzt gyűjtünk. Ha csak nem vagyunk kényszerhelyzetben, hogy értékesítsük, nem érdekel a forintban kifejezett értéke; egy pénz csak egy tárgyat, egy történelmi korhoz, személyhez kapcsolódó kézzelfogható dokumentumot jelent. Minket, gyűjtőket bosszant a legjobban, hogy az utóbbi időben mesterségesen fölverték az árakat. A »csillagászati» összegek megakadályozzák a tisztességes cserét, veszélyezteti a gyűjtés valódi célját. Mi nem kincset akarunk harácsolni. — Hányán vannak a klubban, és ki mit gyűjt? — Kétszáz tagunk van So- mogyból és a környező megyékből. Az egész ország gyűjtőivel kapcsolatot tartunk. Többségük numizmatikus, de akadnak fegyvergyűjtők is. Érdekes, hogy sok komoly felnőtt ember gyűjt például kártyanaptárt ... Bárki bármit akar »fölhalmozni«, szívesen látjuk. — Tudnak segíteni a kezdőknek? Köztudomású, hogy ők vannak legjobban kiszolgáltatva a »hiénáknak«. — Klubunk alapszabályában rögzítettük, hogy a gyerekeket és a felnőtteket, akik tanácsért jönnek hozzánk, vagy klubunk tagjai szeretnének lenni, a klubvezető és a tagok együtt felvilágosítják gyűjteményük értékéről, ha kell hivatalosan fölbecsülte- tik a kezdő anyagát; nem lehet »lecsapni rá és kifosztani«. Harcolunk a gyűjtés vámszedői ellen, de sajnos sokan már csak »a tanulópénz megfizetése« után érkeznek el hozzánk. BESZÉLŐ BÁDOG Sárkányok között Művésznek mondja magát. Kaposváron az Április 4. utcai kis lakásában így kalauzol: talán előbb a laboratóriumba menjünk, utána a műterembe. Az utóbbi ki is van írva az egyik ajtóra, egyenes vonalú, nagy betűkkel: MŰTEREM. »■Kovács Gy. József épület- és díszműbádogos« — olvasom a névtáblán. Mondták előre, hogy majd őskori állatok, mitológiákban szereplő sárkánygyíkok fogadnak nála. Hetvennégy éves, s a fején — talán a MŰTEREM-mel ösz- szefüggésben — a kelleténél két számmal nagyobb, félrecsapott svájcisapkát hord. — Látja, kérem, itt aztán példás rendetlenség van. Mindig is így volt, amióta 74 évvel ezelőtt »szárazra kerültem«. Józsi bácsi elégedett magával. Nem is oly régen tetőtől talpig megvizsgálták az orvosok. Nem volt semmi baj. Amikor azt mondja, hogy »a minap«, rövid beszélgetés után tudom, ezt úgy kell érteni: öt-hat évvel ezelőtt. Több mint hatvan éve dolgozik a fémekkel. Szegedről indult, máshol is vállalt munkát. Kezenyoma szét van szórva az országban. Templomok. középületek bonyolult bádogdíszei maradtak utána. Ha valaki Kaposváron, a Kossuth téren megy, ne felejtsen el fölnézni a tanács tornyára. Négy sárkány tátja mérges száját a világra: 1962- ben csinálta ezeket a mester. Az egyikben — titok az mindenki előtt, melyikben, hoszszas megfontolás után azonban engem beavat —, írás van egy üvegcsében: ki és mikor csinálta a sárkányokat, milyen körülmények között. Amikor összehajtogatta az üzenetet, a papírra még ráírta: egy kis füstölnivaló az utókornak! —, s odarakott egy cigarettát is. — Engedelmes anyag a bádog? — Hát persze. Ha jóban van vele az ember. Alikor beszélni is tud. Kilenc évvel ezelőtt kiállítása volt Siófokon. Szép és érdekes dolgokat lehetett látni, sok a bejegyzés az emlékkönyvben. Egy szakmabeli azt írta: »Akinek ilyen tehetsége van az anyaghoz, az nem lehet szegény ember!« Más valaki — s talán ez. az igazi dicséret — lendületes írással jegyezte föl: »A feleségem megijedt a sárkánytól. Gratulálok!« Ez a sárkány évtizedekkel ezelőtt készült. A kínai mitológiában az igazi helye, a kaposvári »műteremben« kicsit váratlanul érinti a látogatót. Szerepelt már a filmhíradóban, gratulált alkotójának az Akadémia akkori elnöke. — Csak tudja, kérem, papírért egy kisfröccsöt sem rendelhetek... — Elégedett, Józsi bácsi? — Az vagyok. Kielégít az alkotás. Álmomban is dolgozom; alig várom a reggelt, hogy ismét elkezdhessem. Higgye el, nagyon szeretek dolgozni. Kicsit szűkös már a hely. Itt vannak ezek az állatok: a szökőkútnak készült nagy hal, a sárkánygyík, a másik mitológiai szörny, meg ez az ősállat, a »madarak anyja«. Most már el kell őket adnom. Az archeopterix — ez a tudományos neve a madarak ősének — rézből készült. Ha lehet ilyent mondani: élethű. Toll és pikkely, erős csőr és karmos lábak — minden a legapróbb részletekig kikala- pá’va. Hónapokig készült. — Tudja, kérem vagy művészek vagyunk, vagy deróto- sok... — Most min dolgozik? — A kisasszondi kastély tetőzetének bádogdíszein. Nagy munka. Utána jön a megyei bíróság épülete. Azután majd meglátjuk De van egy álmom, amire mindenképpen szeretnék időt szakítani. Látja ezt a kelyhet? Egy 25 centiméter átmérőjű rézlemezből készült. Nincs rajta semmi forrasztás. Azt szeretném, ha ugyancsak egy darabból megcsinálhatnám ugyanezt, de úgy, hogy a kehely falán mászik egy gyík, s 40—50 mi’- liméterre lelóg a farka. Kérem, ez igazi bravúr lenne... A bravúrról, a kompozícióról, az alkotásról és szépségéről még sokat beszél. Várja a világtól, hogy elismerjék: »művészi az, amit csiná1«. Jólesik neki, ha ilyen kritikát hall. Ezért dolgozik szívesen, a szakma művésze szintjén, s töri a fejét az újabb »bravúrokon«. — Csak hát tudja, kérem — s ölébe ejti összefont ujjú kezét —, nagyon megy az l Idő,.! Mészáros Attila! — Kívülről egy kicsit külön kasztnak látszanak a numiz- matikusok; erről mi a véleményük? — Az »igaziak« nem kezelik le a többi gyűjtőt. Mi a klubban segítjük egymást, ha valakinek fölösleges, őt nem érdeklő anyag jut a kezébe — gyufacímke vagy bármi — átadja az ezzel foglalkozó társának. Vannak például szűz területek: senki sem gyűjti a régi csiszolt vagy nyomott feliratos ásványvizes, szeszes üvegeket, pedig ezek is vallanak a korról, amelyben születtek. Szívesen látnánk magunk között ilyen hobbist is. Kevesen hiszik el, hogy a pénzgyűjtés művelődés. Sok kevésbé képzett társunk lett a történelem szerelmese és bújja a római korról vagy épp az újkorról szóló könyveket. — Mi a gyűjtő álma? — Teljességre ma már semmiből sem lehet törekedni; az emberek egy-egy motívum minél több variációját gyűjtik. Az álmunk, a tökéletes gyűjtemény pedig csak álom marad. Luthár Péter Új szovjet bélyegek Egyre nagyobb az érdeklődés a szovjet bélyegek iránt a hazai gyűjtők körében (ezt bizonyította többek között a kaposvári bélyegkiállítás \is). A szovjet Postaügyi Minisztérium az új szovjet alkotmány életbelépésének alkalmából emlékbélyegblokkot adott ki. A hazai repülés történet című sorozat új bélyegein a P—IV BISZ (1917); az AK—1 (1924); az R—3 (Amt—3) (1925); a TB—1 (Ant—4) (1925); az R— 5 (1929) és a kétéltű S—2 (1930) repülőgépek láthatók. Az újabban megjelenő bélyegek között vannak olyanok is, amelyeken a Szovjetunióban élő, védettnek nyilvánított emlősállatok: a fehér medve, a rozmár és az amúri tigris képe szerepel. Az itáliai reneszánsz festészet egyik megteremtője, Cas- telfranco Giorgione születésének 500. évfordulója alkalmából emlékblokkot adtak ki — ezen a mester Judit című festményének részlete látható. E művet egyébként a leningrá- di Ermitázsban őrzik. A lipcsei tavaszi vásár alkalmából az NDK bélyegpárt bocsátott kl. A 10 Pfenniges érték az 1610-beri épített KiTanulni a természettől A» í2ffeltorony szerkezete elvileg hasonlít a maga- sabbrendű emlősök sípcsont- jának fölépítéséhez. A korszerű repülőgépek szárny- profilja a tokhalak formáját utánozza. Az üreges, csőalakú építmények pontosan követik a növények szárának szerkezetét. Számtalan példát sorolhatnánk még föl arra, hogy a mérnökök — maguk sem sejtve — sok> szór a természet megoldásait másolják. Az utóbbi évtizedben világossá vált a kutatók előtt, hogy az élő természetben rengeteg olyan »találmány« rejlik, amely jelentősen meggyorsítja a korszerű műszaki eszközök mechanikai berendezések, rá- dioelektronikus műszerek, kibernetikus rendszerek megalkotását. Ezek fölkutatása és tanulmányozása ma már önálló tudományág, a bionika. A bionika számtalan eredménye arról tanúskodik, hogy a természet rendkívül gazdag konstrukciós »ötletekben«. Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb használható ötletet a rovarvilág tagjainak tüzetes tanulmányozása révén szerezheti a tudomány. Ebből kiindulva a Szovjetunióban olyan kezdeményezés látott napvilágot — és részben már meg is valósult a gyakorlatban —, hogy az Iskolai oktatásban, a szakköri foglalkozásokon a rovarokat százszoros nagyítású képeken mutassák be a tanulóknak. A repülőgéptervezők figyelme az utóbbi években egyre inkább a rovarok felé fordul, miután a madarak repülési technikájának titkait már meglehetősen jól ismerik. A helyből való felszállás, a villámgyors manőverezési képesség megoldását bizonyára a szárnyas rovaroktól fogják ellesni. Képünkön : százszoros nagyítású rovarképek egy szovjet iskolában. Miniatűr hajó Negyven milliméter hosszú, 28 milliméter magas tengeri halászhajó-modellt készített egy román hajómodellező. A miniatűr vízi jármű mentőöveinek átmérője mindössze egy milliméter, a hajókötelek pedig a hajszálnál is vékonyabbak. A valódi halászhajók pontos mását a Galatiban működő hajóépítési tervező- és kutató- intézet egyik munkatársa készíti. Eddig háromszáznál több parányi személygépkocsit, vonatot, hajót és házat állított össze, és számos nemzetközi versenyen nyert díjat velük. rályház nevű épület homlokzatát ábrázolja, megfordult ott XII. Károly svéd király, Erőss Ágost és Napóleon is. A 25 pfennig névértékű címleten a jénai Zeiss-gyár új mérőműszere látható. Az NDK új blokkja és háromértékű sorozata az Interkozmosz-prog- ram eredményeit tárja elénk. A régi bélyegek forgalmi értéke, nagyon megnőtt az utóbbi időben. Sok gyűjtő újabban azzal foglalkozik, hogy felkutatja a lomtárakban, padlásokon, régi leveleken, hírlapokon levő régi bélyegeket. A hiányzó példányok fölkutatásán, pótlásán kívül ez nagyon kifizetődő: egy darab 1871. évi réznyomatú, 15 krajcáros (réz- vörös színű) használt bélyeg katalógusára 24 ezer forint. Az 1871. évi kőnyomatos — 25 krajcáros, ibolyaszínű — bélyeg 52 ezer, a sötét ibolyaszínű 65 ezer ' forint. S akinek szerencséje van, elég, ha rábukkan az 1933. évi két címletű Szent István 70 filléres (Nagymánya) felülnyomásos fny-nélküli (H) bélyegre, egy példány katalógusára ugyanis 50—55 ezer forint. Somogyi Néplap a
