Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

Ok if. . . • aiafnap HGAIIM Mi egy gyűjtő álma ? Kirándulás mue» főbb M nyárson sült altárminéh Szabadban, jó le­vegőn, egészségesen... A család autóba ül. Csoma­gokkal, sóval, borssal, papri­kával. Minden megvan? Te- jóisten, a Pistike ottmaradt a fürdőkádban!... Vigyázza­tok, innen hepehupás. Meg­mondtam, hogy a demizson összetörik. Fél óra orditozás a csendes erdőben. Kibékülés, tűzrakó- hely-foglalás. Fagyűjtés, nyársfaragás, elsősegély. Ki a fene gondölta volna, te mamlasz, hogy hangyaboly van az elemózsiás doboz alatt? Tisztítás, pucolás, mert jön az erdőőr. Ö fut ljóbban. Tűz­oltás. A kijelölt helyen sza­bad ... Ugye, Jenő, te mindig okoskodsz? Már egészen be­borult. Rosseb aki megvárja a pa­razsat, én lángon sütöm. Ki­gyullad . Van maradék? Bár a fürdőkádban hagytunk vol­na, most rászórtad a hamut a kolbászomra. Vigyázz! Te, ha még egyszer, én akkora pofont adok! A szalonna émelygős, a kolbász elszenesedett; a hagy­ma nyers, a krumplit mégis­csak elfelejtettük kihozni. Még jó, hogy van vajaske­nyér. Te vadállat miért ütöd azt a gyereket?! Majd legkö­zelebb nem a földre teszed a szemüvegedet! Most hogy ve­zetek hazáig?! Mese: gyerekek, kár, hogy nem jöttetek ki. olyan iste­nit még nem ettünk. L. P. Gyűjteni mindent lehet. A nem gyűjtők persze nehezein értik meg azokat az embere­ket, akik akár kecskeíkörmöt, akár régi fegyvereket szednek össze, de csak addig tart ez az értetlenség, amíg valami »meg nem fertőzi« a kívülállót. Darvasi Károly, a kaposvári Gyújtsunk együtt! Klub egyik vezetője így fogalmazott: — Rengeteg oka lehet an­nak, hogy valaki gyűjtő lesz. Csak egy példa: van aki ott­hon szeret ülni, családi kör­ben, de a »hazai« szabad időt, amikor a családtagok mással foglalkoznak, kihasználja a gyűjtemény rendezgetésével. Berzy Péter, a klub titkára: — Valami iránt mindenki érdeklődik. Lehet ez a törté­nelem, vagy akár a reklám. És igyekszik az érdeklődési köréhez kapcsolódó tárgyakat összegyűjteni. Másnak a fő­zés a hobbija, ebből persze nem lesz gyűjtemény... — Más a véleményem — vágott közbe Darvasi Károly. — Bárkiből, így a szakácsko- dóból is lehet gyűjtő. Én pél­dául gyűjteménynek nevezném ha valaki összeszedi a ha­zánkban föllelhető, rég elfelej­tett fűszernövényeket, hasz­nálja őket. Innen már csak egy lépés a szakácskönyvek fölhalmozása... — Tehát a gyűjtésben nem a tárgy értéke a lényeges? — Nem, nem! — tiltakoztak mindketten. — A gyűjtőt így lehet megkülönböztetni a ke­reskedőtől. Mi például régi pénzt gyűjtünk. Ha csak nem vagyunk kényszerhelyzetben, hogy értékesítsük, nem érde­kel a forintban kifejezett ér­téke; egy pénz csak egy tár­gyat, egy történelmi korhoz, személyhez kapcsolódó kézzel­fogható dokumentumot jelent. Minket, gyűjtőket bosszant a legjobban, hogy az utóbbi időben mesterségesen fölver­ték az árakat. A »csillagásza­ti» összegek megakadályozzák a tisztességes cserét, veszélyez­teti a gyűjtés valódi célját. Mi nem kincset akarunk hará­csolni. — Hányán vannak a klub­ban, és ki mit gyűjt? — Kétszáz tagunk van So- mogyból és a környező me­gyékből. Az egész ország gyűjtőivel kapcsolatot tartunk. Többségük numizmatikus, de akadnak fegyvergyűjtők is. Érdekes, hogy sok komoly fel­nőtt ember gyűjt például kár­tyanaptárt ... Bárki bármit akar »fölhalmozni«, szívesen látjuk. — Tudnak segíteni a kez­dőknek? Köztudomású, hogy ők vannak legjobban kiszol­gáltatva a »hiénáknak«. — Klubunk alapszabályá­ban rögzítettük, hogy a gye­rekeket és a felnőtteket, akik tanácsért jönnek hozzánk, vagy klubunk tagjai szeretné­nek lenni, a klubvezető és a tagok együtt felvilágosítják gyűjteményük értékéről, ha kell hivatalosan fölbecsülte- tik a kezdő anyagát; nem lehet »lecsapni rá és kifosz­tani«. Harcolunk a gyűjtés vámszedői ellen, de sajnos so­kan már csak »a tanulópénz megfizetése« után érkeznek el hozzánk. BESZÉLŐ BÁDOG Sárkányok között Művésznek mondja magát. Kaposváron az Április 4. ut­cai kis lakásában így kalau­zol: talán előbb a laborató­riumba menjünk, utána a műterembe. Az utóbbi ki is van írva az egyik ajtóra, egyenes vonalú, nagy betűk­kel: MŰTEREM. »■Kovács Gy. József épület- és díszműbádogos« — olva­som a névtáblán. Mondták előre, hogy majd őskori álla­tok, mitológiákban szereplő sárkánygyíkok fogadnak nála. Hetvennégy éves, s a fején — talán a MŰTEREM-mel ösz- szefüggésben — a kelleténél két számmal nagyobb, félre­csapott svájcisapkát hord. — Látja, kérem, itt aztán példás rendetlenség van. Min­dig is így volt, amióta 74 évvel ezelőtt »szárazra kerül­tem«. Józsi bácsi elégedett magá­val. Nem is oly régen tető­től talpig megvizsgálták az orvosok. Nem volt semmi baj. Amikor azt mondja, hogy »a minap«, rövid beszélgetés után tudom, ezt úgy kell ér­teni: öt-hat évvel ezelőtt. Több mint hatvan éve dol­gozik a fémekkel. Szegedről indult, máshol is vállalt mun­kát. Kezenyoma szét van szórva az országban. Templo­mok. középületek bonyolult bádogdíszei maradtak utána. Ha valaki Kaposváron, a Kossuth téren megy, ne fe­lejtsen el fölnézni a tanács tornyára. Négy sárkány tátja mérges száját a világra: 1962- ben csinálta ezeket a mester. Az egyikben — titok az min­denki előtt, melyikben, hosz­szas megfontolás után azon­ban engem beavat —, írás van egy üvegcsében: ki és mikor csinálta a sárkányokat, milyen körülmények között. Amikor összehajtogatta az üzenetet, a papírra még rá­írta: egy kis füstölnivaló az utókornak! —, s odarakott egy cigarettát is. — Engedelmes anyag a bá­dog? — Hát persze. Ha jóban van vele az ember. Alikor be­szélni is tud. Kilenc évvel ezelőtt kiállí­tása volt Siófokon. Szép és érdekes dolgokat lehetett lát­ni, sok a bejegyzés az emlék­könyvben. Egy szakmabeli azt írta: »Akinek ilyen tehet­sége van az anyaghoz, az nem lehet szegény ember!« Más valaki — s talán ez. az igazi dicséret — lendületes írással jegyezte föl: »A feleségem megijedt a sárkánytól. Gra­tulálok!« Ez a sárkány évtizedekkel ezelőtt készült. A kínai mito­lógiában az igazi helye, a ka­posvári »műteremben« kicsit váratlanul érinti a látogatót. Szerepelt már a filmhíradó­ban, gratulált alkotójának az Akadémia akkori elnöke. — Csak tudja, kérem, pa­pírért egy kisfröccsöt sem rendelhetek... — Elégedett, Józsi bácsi? — Az vagyok. Kielégít az alkotás. Álmomban is dolgo­zom; alig várom a reggelt, hogy ismét elkezdhessem. Higgye el, nagyon szeretek dolgozni. Kicsit szűkös már a hely. Itt vannak ezek az ál­latok: a szökőkútnak készült nagy hal, a sárkánygyík, a másik mitológiai szörny, meg ez az ősállat, a »madarak anyja«. Most már el kell őket adnom. Az archeopterix — ez a tudományos neve a madarak ősének — rézből készült. Ha lehet ilyent mondani: élethű. Toll és pikkely, erős csőr és karmos lábak — minden a legapróbb részletekig kikala- pá’va. Hónapokig készült. — Tudja, kérem vagy mű­vészek vagyunk, vagy deróto- sok... — Most min dolgozik? — A kisasszondi kastély te­tőzetének bádogdíszein. Nagy munka. Utána jön a megyei bíróság épülete. Azután majd meglátjuk De van egy ál­mom, amire mindenképpen szeretnék időt szakítani. Látja ezt a kelyhet? Egy 25 centi­méter átmérőjű rézlemezből készült. Nincs rajta semmi forrasztás. Azt szeretném, ha ugyancsak egy darabból meg­csinálhatnám ugyanezt, de úgy, hogy a kehely falán má­szik egy gyík, s 40—50 mi’- liméterre lelóg a farka. Ké­rem, ez igazi bravúr lenne... A bravúrról, a kompozí­cióról, az alkotásról és szép­ségéről még sokat beszél. Várja a világtól, hogy elis­merjék: »művészi az, amit csiná1«. Jólesik neki, ha ilyen kritikát hall. Ezért dolgozik szívesen, a szakma művésze szintjén, s töri a fejét az újabb »bravúrokon«. — Csak hát tudja, kérem — s ölébe ejti összefont ujjú kezét —, nagyon megy az l Idő,.! Mészáros Attila! — Kívülről egy kicsit külön kasztnak látszanak a numiz- matikusok; erről mi a véle­ményük? — Az »igaziak« nem keze­lik le a többi gyűjtőt. Mi a klubban segítjük egymást, ha valakinek fölösleges, őt nem érdeklő anyag jut a kezébe — gyufacímke vagy bármi — át­adja az ezzel foglalkozó tár­sának. Vannak például szűz területek: senki sem gyűjti a régi csiszolt vagy nyomott fel­iratos ásványvizes, szeszes üvegeket, pedig ezek is val­lanak a korról, amelyben szü­lettek. Szívesen látnánk ma­gunk között ilyen hobbist is. Kevesen hiszik el, hogy a pénzgyűjtés művelődés. Sok kevésbé képzett társunk lett a történelem szerelmese és bújja a római korról vagy épp az újkorról szóló könyveket. — Mi a gyűjtő álma? — Teljességre ma már sem­miből sem lehet törekedni; az emberek egy-egy motívum mi­nél több variációját gyűjtik. Az álmunk, a tökéletes gyűj­temény pedig csak álom ma­rad. Luthár Péter Új szovjet bélyegek Egyre nagyobb az érdeklő­dés a szovjet bélyegek iránt a hazai gyűjtők körében (ezt bizonyította többek között a kaposvári bélyegkiállítás \is). A szovjet Postaügyi Miniszté­rium az új szovjet alkotmány életbelépésének alkalmából emlékbélyegblokkot adott ki. A hazai repülés történet című sorozat új bélyegein a P—IV BISZ (1917); az AK—1 (1924); az R—3 (Amt—3) (1925); a TB—1 (Ant—4) (1925); az R— 5 (1929) és a kétéltű S—2 (1930) repülőgépek láthatók. Az újabban megjelenő bé­lyegek között vannak olyanok is, amelyeken a Szovjetunió­ban élő, védettnek nyilvání­tott emlősállatok: a fehér medve, a rozmár és az amúri tigris képe szerepel. Az itáliai reneszánsz festé­szet egyik megteremtője, Cas- telfranco Giorgione születésé­nek 500. évfordulója alkalmá­ból emlékblokkot adtak ki — ezen a mester Judit című fest­ményének részlete látható. E művet egyébként a leningrá- di Ermitázsban őrzik. A lipcsei tavaszi vásár al­kalmából az NDK bélyegpárt bocsátott kl. A 10 Pfenniges érték az 1610-beri épített Ki­Tanulni a természettől A» í2ffel­torony szerke­zete elvileg ha­sonlít a maga- sabbrendű em­lősök sípcsont- jának fölépí­téséhez. A kor­szerű repülő­gépek szárny- profilja a tok­halak formáját utánozza. Az üreges, cső­alakú építmé­nyek pontosan követik a nö­vények szárá­nak szerkeze­tét. Számtalan példát sorol­hatnánk még föl arra, hogy a mérnökök — maguk sem sejtve — sok> szór a termé­szet megoldá­sait másolják. Az utóbbi év­tizedben vilá­gossá vált a kutatók előtt, hogy az élő természetben rengeteg olyan »találmány« rejlik, amely jelentősen meggyorsítja a korszerű mű­szaki eszközök mechanikai berendezések, rá- dioelektronikus műszerek, ki­bernetikus rendszerek megal­kotását. Ezek fölkutatása és tanulmányozása ma már ön­álló tudományág, a bionika. A bionika számtalan ered­ménye arról tanúskodik, hogy a természet rendkívül gazdag konstrukciós »ötletekben«. Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb használható ötletet a rovarvilág tagjainak tüzetes tanulmányozása révén szerez­heti a tudomány. Ebből kiin­dulva a Szovjetunióban olyan kezdeményezés látott napvilá­got — és részben már meg is valósult a gyakorlatban —, hogy az Iskolai oktatásban, a szakköri foglalkozásokon a ro­varokat százszoros nagyítású képeken mutassák be a tanu­lóknak. A repülőgéptervezők figyel­me az utóbbi években egyre inkább a rovarok felé fordul, miután a madarak repülési technikájának titkait már meglehetősen jól ismerik. A helyből való felszállás, a vil­lámgyors manőverezési képes­ség megoldását bizonyára a szárnyas rovaroktól fogják el­lesni. Képünkön : százszoros nagyítású rovarképek egy szovjet iskolában. Miniatűr hajó Negyven milliméter hosszú, 28 milliméter magas tengeri halászhajó-modellt készített egy román hajómodellező. A miniatűr vízi jármű mentő­öveinek átmérője mindössze egy milliméter, a hajókötelek pedig a hajszálnál is véko­nyabbak. A valódi halászhajók pontos mását a Galatiban működő hajóépítési tervező- és kutató- intézet egyik munkatársa ké­szíti. Eddig háromszáznál több parányi személygépkocsit, vo­natot, hajót és házat állított össze, és számos nemzetközi versenyen nyert díjat velük. rályház nevű épület homlok­zatát ábrázolja, megfordult ott XII. Károly svéd király, Erőss Ágost és Napóleon is. A 25 pfennig névértékű címle­ten a jénai Zeiss-gyár új mé­rőműszere látható. Az NDK új blokkja és háromértékű so­rozata az Interkozmosz-prog- ram eredményeit tárja elénk. A régi bélyegek forgalmi ér­téke, nagyon megnőtt az utóbbi időben. Sok gyűjtő újabban azzal foglalkozik, hogy felku­tatja a lomtárakban, padláso­kon, régi leveleken, hírlapo­kon levő régi bélyegeket. A hiányzó példányok fölkutatá­sán, pótlásán kívül ez nagyon kifizetődő: egy darab 1871. évi réznyomatú, 15 krajcáros (réz- vörös színű) használt bélyeg katalógusára 24 ezer forint. Az 1871. évi kőnyomatos — 25 krajcáros, ibolyaszínű — bé­lyeg 52 ezer, a sötét ibolya­színű 65 ezer ' forint. S akinek szerencséje van, elég, ha rá­bukkan az 1933. évi két cím­letű Szent István 70 filléres (Nagymánya) felülnyomásos fny-nélküli (H) bélyegre, egy példány katalógusára ugyanis 50—55 ezer forint. Somogyi Néplap a

Next

/
Oldalképek
Tartalom