Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

H át Igen, fgr negyven után már nem mçgy egykönnyen az ilyes­mi Balt aki a reggelinél meglehetősen kókadozik — hiába no, ebben a korban nehéz fél éjszaka a hűvös utcán mászkálni. Balteki nincs még ötven éves, de ha nem lustálkodhat, mindig »ebben a korban« van. Igaz, az éjszakának megvolt az eredménye, Balteki utasí­totta is a feleségét: tegye oda a reggelizöasztalra, rézs­űt a tejesköcsög és a cukor­tartó közé azt a tizenhat Zsiguli szelepsapkát meg a négy benzintank zárófedelet, amit az éjszaka szedett ösz- sze az utcán. Persze, ha a fiára rá lehetne bízni az ilyesmit, ha ez a mamlasz eljött volna vele, még tán benzint is szippanthattak volna valamelyik kocsiból. Baltelki nem tolvaj, leg­alábbis önmaga szerint nem. A család meg egyenesen kó- péságnak tekinti az ilyesmit. Rossz az alkatrészellátás — meg egyáltalán: ha az ember nem bliccelne a buszon, nem szerezne a melóból néhány szerszámot, a gatyája is rá­menne az életre. Szelepsap­kára, miegymásra is szükség van, ha már egyszer meg­vettek azt a rohadt kocsit. — Azért csodálatos, hogy Apuka ilyen bátor — így a kisebbik Balteki, aki tizen­három éves és szemüveges. — Én biztos rettenetesen féltem volna abban a rémes sötétségben... — Ráadásul nem is volt sötét! — sóhajt szent iszo­nyattal Baltekiné és össze­csapja a kezét. — Véges-vé- gig égtek a lámpák, ugye, apukám?! — Annál Inkább! — foly­tatja a fiú. — Jöhetett vol­na bárki! — Te csak ne féltsd az apádat, 5 mindig tudja, mit csinál. Balteki elégedetten hátra­dől, táskás szemével végig­pillant a reggeli maradékán. — Magyar ember evés közben nem beszél — szöge­zi le. _ Csönd lesz. ö vajas kalácsot evett sza­lámival, a másik kettőnek már nem jutott szalámi. Kell a pénz. Így van ez, mindenkinek méltósága, az őt megillető hely szerint. Cigarettát kotor elő. sodor- gatja, komótosan rágyújt — Most te azt mondanád — mondja az asszonynak —, ne büdösítsem tele a lakást, erre én azt válaszolnám, hogy bezzeg legénykorom­ban nem szóltál érte. Mire te azt válaszolnád, hogy ak­kor nem is bagóztam, erre én szájon vágnálak és kész lenne a balhé. Így aztán jobb, ha nem szólsz semmit! A z asszony csaknem sírva tiltakozik: — De apukám, miért mondanék én ilyet ?_ Kérlek, gyújtsál rá nyugodtan, pa­rancsoljál! Balteki összevonja a sze­möldökét: — Látom, min­denáron veszekedni akarsz. Nem megmondtam: csönd legyen, ha én pofázok?! Baltekiné összeszedi az edényeket, a gyerek ugrik mosogatni, ő meg addig el­olvassa az újságot. Kellemes zsibbadással hallgatja a mo­sogatás neszeit. Nincs is szebb, mint a vasárnap! — Ha készen vagytok — kiáltja a konyhába —, elme­gyünk kocsizni. Garai Gábor még úgyse voit, fiogjr valaki tlgy kell.. 1 Előzni úgy, hogy szabálytalan, aztán még meg L.. én Igazán nem tudok vo­is â' l a villogásra. Balteki 'zetnil Azok ketten örömmel fel­kiáltanak, Baltelki nem sze­reti ezt az örömöt. A kís- ujját nyújtja nekik... — Most mindjárt megkér­dezitek, hova megyünk én azonban nem tudom, erre ti hülyének néztek, mert mi az, hogy valaki ,nem tudja, mit csinál? Én dühbe jövök, az­tán végül nem megyünk se­hova! Baltekiné meg a gyerek kisomfordálnak. — Hozzátok rendbe a ko­csit! — mondja az elsuhanó árnyaknak. — Persze, ne­hogy megint lemossátok! Mi­csoda hülyeség hosszú út előtt autót mosni! Az asszony visszafordul : — Hosszú útra megyünk? — Tessék! Nem megmond­tam?! Hát honnan tudjam én, hosszú útra megyünk-e, ha’ egyszer azt se tudom, hova megyünk? Most aztán magyarázhatok nektek. Hü­lye vagyok? Mondd csak bátran a pofámba! Persze: hisz azt se tudom, merre hány méter! Még komótosan elolvassa a Sportot is, hadd várjanak. A Fradi megint kikapott, jól mondta a Hofi: sóbányába ezekkel ! Kiballag a garázshoz, az asszony meg a gyerek ille­delmesen állnak a kocsi mellett; míg ő nincs ott, nem mernek beszállni. Szeme vé­gigfut a polcokon: megvan minden, ami’ kell. Itt az űj, a harmadik akku, igaz, bon­tott kocsiból való, viszont kilóra kellett megfizetni. A nyolc diagonál, meg az apró mütyürök. Ha Földesnek el­adja az egyik visszapillantó tükröt (csak egy kicsit kar­colódott meg, mikor lesró­folta), valahonnét szerezni kell egy másikat. Ha leg­alább a fia segítene... Hülyékkel van körülvéve! A kereszteződésnél fé­kez, alig húsz méter­re jön egy Wartburg, előtte pont befér. Igaz, a kanyar után majd- lassul a kocsi, de ez már nem az ő dolga, fékezzen a marha Wartburg. — Ránk villogott — mond­ja ijedt madárhangon az asszony. Balteki csikorogva fékez, kipattan a kocsiból. A Zsiga az út közepén áli, mögötte ez a másik kénytelen volt megállni, nem tudja mi van, előzzön, kerüljön-e. Balteki elszántan lépked, vállát kis­sé fölnyomja, hasát behúz­za. — Jónapot! — mondja, mintha erővel fojtaná ma­gába a készülő vihart. — Történt valami? A Wartburgban öten ülnek, két öreg, egy nő, egy gyerek, meg a szürke öltönyös a vo­lánnál. Pislog. Naná, ilyen mérgesen fölrántja az ajtót. — Nem... — mondja az öltönyös. — Úgyszólván sem­mi... — Azért! Mert gondoltam, talán elkövettem valamit, hogy rám villogott. Könnyen kinyílik ám a pofonosláda. Durr. Jól bevágja az aj­tót. Kár, hogy nem papírból van ez a kocsi, mert akkor jól bele is rúgott' volna az oldalába. — Megmondtam nekik! Mit képzel magáról? Villog­tat a hülye, mint a világító­torony. M ennék tovább, persze hatvannal, éppen az kéne, hogy egy rend­őr elkapja őket. Mert vasár­nap tele van velük a város. Csak kint, a tábla után nyomja meg a pedált, hadd tépjen a Zsiga. Az egész csa­lád élvezi a száguldást. Szinte látja őket ott hátul — mert persze előre egyik sem ülhet —, az asszçny markolja az üléstámlát, a gyerek meg sóváran figyeli a műszerfalat. Belenéz a tü­körbe, hogy megbizonyosod­jon. De nem, mind a ketten kifelé bámulnak. Ettől dühös lesz. — Unatkoztok? Mert visz- sza is mehetünk... Élvezi, mikor így rádudál­hat a biciklistákra, azok meg 'szétspriccelnek előtte. — Az úristenit! — mor­dul föl. — Csak ne büntet­nének meg érte, de rámen­nék a csizmájukra! A sok marhája, megy mint a bo­lond. Jól bepiálnak, aztán azt hiszik, övék az országút. Fogalmuk sincs arról, mi a KRESZ ... — Ha elénk kanyarodna — tűnődik a fiú —, tán nem is büntetnének meg érte... Baltekiné figyelmezteti: — Vezetés közben nem beszé­lünk a sofőrhöz! No, ez az előzés most ki­csit rosszul sikerült. Balteki későn vette észre a szembe­jövő kocsit, hirtelen kellett bevágnia a Trabant elé, az meg dudál, mint az eszelős. Balteki két ujját szarvként mutatja neki. Mit jön az or­szágúira, aki fél?! — A szarláda — dühöng a fiú. — Még dudál is! — Ami igaz, az igaz — sóhajt az asszony —, elég meredek volt. Balteki felüvölt: — Mi az, hogy meredek volt? Mi volt meredek? Tessék, mondd meg, mi volt meredek! — Hát ez az előzés .. 1 — Mi az, hogy meredek? Most azonnal mondd meg nekem, hogyan kell előzni! Mit ír erről a KRESZ?! Az asszony ijedten össze­töpörödve makog: Előzni Balteki a fláhoas fordul: — Szerinted is meredek volt? — hatalmasat sóhajt, megállítja a kocsit. — Kap­tok egy percet Ha addig megmondjátok szépen, sza­bályosan, hogy miért voltam »meredek« — jó. Ha., nem: kiszállni! A másodpercmutató lassan körbefordul. Nem kell nekik kétszer mondania, pissz nél­kül kiszállnak a kocsiból. Balteki elhajt. Idegesen do­bol a kormányon. A fene g egye meg, egy rádiót is sze­rezni kéne, ne legyen olyan csönd. De mikor az is olyan sokba kerül, s rádiót igazán nem lehet az utcáról hozni. Tíz perc eltelt, lassan visz- szamehet értük. Elmenni úgyse mernek, csali azt lát­ná meg ! Lassít, hirtelen for­dul, mögötte tülkölés. Nem tudta egyből szedni a ka­nyart, keresztben áll az úton. Bogárhátú Fiat fékez csiko­rogva, legalább hatan szo­ronganak a talitarkára má­zolt kocsiban, szakállas, tor- zonborz hippik. Bulgáriában bezzeg kopaszra nyírják őket! És milyen pofátlanul dudálnak. Balteki kipattan a kocsiból, odalép a kis Fiat­hoz, feltépi az ajtaját. — Jónapot — mondja vészjóslóan. — Történt va­lami? — Mit akar? — kérdezi a szakáDas kölyök döbbenten. — Azt kérdezem, miért M dudál? — Hogyhogy miért dudá­lok? — a szőke lányok hü­lyén vihognak hátul, a kurva anyjukat. — Azért dudá­lok, mert keresztbe állt az úton és majdnem magába mentem... — Nem azért jöttem ide, hogy oktatást tartson. Azt kérdeztem, miért dudál? Vi­gyázzon, ne feszegesse a po- fonosládát! A szakállas kiszáll a ko­csiból:.— Uram, hát nem ér­ti. Azért dudáltam, mert a maga hülyesége folytán ... Balteki táskás szemei be­szűkülnek. — Mit mondtál?! Tudod, hány éve vezetek, te buzigyerek? Szerencséd, hogy jókedvemben vagyok, külön­ben kiütném a fejed a fü­leid közül!... A szakállas hökkenten áll, aztán ökle szinte akaratlanul lecsap Balteki gyomrára. Balteki összegörnyed, a kö­vetkező ütés azt állát talál­ja. Kongycsomóként elszáll, egy nyögéssel összenyekken. Hever az úton, összeszámít tüdővel levegőért tátog. A kis Fiat ronda, bete­ges hangon indul. A szakállas összeszorí­tott szájjal figyel. A másik fiú szeppenten hallgat, a lá­nyok hátul vihognak. — Azért mégis — kacagja az egyik. Aztán elkomolyo­dik. — Feltétlenül kellett ez? jj A szakállas összevonja a szemöldökét: — Nem meg­mondtam, hogy vezetés köz­ben nem pofázunk a sofőr­höz?! Megint ki akartok szállni?! Csönd lesz. Szentó Péter Csendélet pofonosládával Jaczek Maîczewsky képei Önarckép jakut sapkában. Visszatérés. »Az én dalom« című ciklusból. (Németh Ernő felvételei — KS) MOSOLY Mosoly. Emberi mosoly. Az anya mosoda, amivel észreveszi az első mozdula­tot, az első kis fogat, az első gügyögő szót, az első lépést. A kisgyerek mosolya, ami­ben a mennybolt kékje tük­röződik, amikor felpillant, és boldogan kiált: »Sárkány!« A lány mosolya, amiben semmi számítás nincs, és a fiúé, ami semmi aljasságot nem rejt. A diák mosolya, amikor le­írja: »a=b«, és a tanáré, ami­kor olvassa: »a=b«. A bolti eladók mosolya, vagy a villanyszerelőké, ami­kor a kész leltárkönyvre vagy az utolsónak bekötött kábel­ra pillantanak. A férfi mosolya, amikor egy nehéz nap éjszakáján a nő felnéz rá, és a nőé, amikor szülés után megfogja a férfi kezét. Az idegein mosolya, ami baráti válaszra lesve röppen el és mindegy, hogy kit talál. A zsúfolt autóbuszban tes­tetlenül feléd szálló mosoly, amiről tudod: mindegy, hon- nét indult el. A gyengék mosolya, ami nem követel, csak jelez, és az erősek mosolya, ami nem gúnyos, hanem biztató. És még egyszer az erőseké, ami nem biztató, hanem ma­gabízó, mert viharokban ed­ződött keményre, és kőfalak, bálványok porrá omlanak előtte. És még egyszer a gyengé­ké, ami elpusztíthatatlan erő­vé válik, mert újjászüli ön­magát. A nyugdíjas mosolya, ami harmatcseppként érinti a rózsa szirmát, és az aggas­tyáné, ami a tört szembe ér­kező utolsó fénysugárnak vá­laszol. Mosoly. Embert mosoly. Dicsértessél örökké. E. M. Keresztury Dezső Levendula* Levendula, levendula, fanyarédes animula, lettél lila lángfurulya, mert perzsel vad kánikula. Kék a lába, zöld a szárnya, a madár beh gyöngyön járja} vele hívó szép dalára vén szívem is lépne párba. Fenn az égen sűrű csillag, lenn fekete falú fa'vak; éj ködében tarló, parlag, jobb ki békén hazaballag. Levendulaillat illan, az a madár meg se cikkan, de ami volt mégis itt van híven őrzött álmaimban. Márciusi hó Ha a korai nyár hirtelen-szőkeségét beborítják fakón didergő fellegek, s gomolygó tornyaik közt elbújik a kék ég, és a félig kinyílt barackvirág felett hópelyhek méh-raja járja a céda táncot, s az almafa kövér termő-rügyét a fagy mint zsongó hangyabolyj úgy csipdesi, s az ázott, jégcsipkés levelek barnán lehajlanak — figyeld, a néma föld hallhatón fölzokog, szeleit nyögeti, érchangon csikorog, s tócsákba gyűl szelíd redőiben a részvét: mint boldogságra szüli egyszem fiát az anyja, kit esztelen csatán vesztett el, úgy siratja rügyekben elfagyott, szerelmes szép reményét. ötvenéves a szentendrei müvésztelep címmel kiállítás nyílt a szentendrei, szalonban. Képünkön; Korniss Dezső: Tücsökkütodalota fcstméa#*­Talán csak egy pillantásra megéled az éj varázsa: virággal telik a váz, ha szívós élet lobban lángra. Viliik tánca hív már útra, s valami megárad újra: telt szivem veled virulna levendula, levendula. * Keresztury Dezső költő, iroda­lomtörténész, akadémikus 1S78. április 4-én Állami-díj­ban részesült. Április 8-án hunyt el. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom