Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
H át Igen, fgr negyven után már nem mçgy egykönnyen az ilyesmi Balt aki a reggelinél meglehetősen kókadozik — hiába no, ebben a korban nehéz fél éjszaka a hűvös utcán mászkálni. Balteki nincs még ötven éves, de ha nem lustálkodhat, mindig »ebben a korban« van. Igaz, az éjszakának megvolt az eredménye, Balteki utasította is a feleségét: tegye oda a reggelizöasztalra, rézsűt a tejesköcsög és a cukortartó közé azt a tizenhat Zsiguli szelepsapkát meg a négy benzintank zárófedelet, amit az éjszaka szedett ösz- sze az utcán. Persze, ha a fiára rá lehetne bízni az ilyesmit, ha ez a mamlasz eljött volna vele, még tán benzint is szippanthattak volna valamelyik kocsiból. Baltelki nem tolvaj, legalábbis önmaga szerint nem. A család meg egyenesen kó- péságnak tekinti az ilyesmit. Rossz az alkatrészellátás — meg egyáltalán: ha az ember nem bliccelne a buszon, nem szerezne a melóból néhány szerszámot, a gatyája is rámenne az életre. Szelepsapkára, miegymásra is szükség van, ha már egyszer megvettek azt a rohadt kocsit. — Azért csodálatos, hogy Apuka ilyen bátor — így a kisebbik Balteki, aki tizenhárom éves és szemüveges. — Én biztos rettenetesen féltem volna abban a rémes sötétségben... — Ráadásul nem is volt sötét! — sóhajt szent iszonyattal Baltekiné és összecsapja a kezét. — Véges-vé- gig égtek a lámpák, ugye, apukám?! — Annál Inkább! — folytatja a fiú. — Jöhetett volna bárki! — Te csak ne féltsd az apádat, 5 mindig tudja, mit csinál. Balteki elégedetten hátradől, táskás szemével végigpillant a reggeli maradékán. — Magyar ember evés közben nem beszél — szögezi le. _ Csönd lesz. ö vajas kalácsot evett szalámival, a másik kettőnek már nem jutott szalámi. Kell a pénz. Így van ez, mindenkinek méltósága, az őt megillető hely szerint. Cigarettát kotor elő. sodor- gatja, komótosan rágyújt — Most te azt mondanád — mondja az asszonynak —, ne büdösítsem tele a lakást, erre én azt válaszolnám, hogy bezzeg legénykoromban nem szóltál érte. Mire te azt válaszolnád, hogy akkor nem is bagóztam, erre én szájon vágnálak és kész lenne a balhé. Így aztán jobb, ha nem szólsz semmit! A z asszony csaknem sírva tiltakozik: — De apukám, miért mondanék én ilyet ?_ Kérlek, gyújtsál rá nyugodtan, parancsoljál! Balteki összevonja a szemöldökét: — Látom, mindenáron veszekedni akarsz. Nem megmondtam: csönd legyen, ha én pofázok?! Baltekiné összeszedi az edényeket, a gyerek ugrik mosogatni, ő meg addig elolvassa az újságot. Kellemes zsibbadással hallgatja a mosogatás neszeit. Nincs is szebb, mint a vasárnap! — Ha készen vagytok — kiáltja a konyhába —, elmegyünk kocsizni. Garai Gábor még úgyse voit, fiogjr valaki tlgy kell.. 1 Előzni úgy, hogy szabálytalan, aztán még meg L.. én Igazán nem tudok vois â' l a villogásra. Balteki 'zetnil Azok ketten örömmel felkiáltanak, Baltelki nem szereti ezt az örömöt. A kís- ujját nyújtja nekik... — Most mindjárt megkérdezitek, hova megyünk én azonban nem tudom, erre ti hülyének néztek, mert mi az, hogy valaki ,nem tudja, mit csinál? Én dühbe jövök, aztán végül nem megyünk sehova! Baltekiné meg a gyerek kisomfordálnak. — Hozzátok rendbe a kocsit! — mondja az elsuhanó árnyaknak. — Persze, nehogy megint lemossátok! Micsoda hülyeség hosszú út előtt autót mosni! Az asszony visszafordul : — Hosszú útra megyünk? — Tessék! Nem megmondtam?! Hát honnan tudjam én, hosszú útra megyünk-e, ha’ egyszer azt se tudom, hova megyünk? Most aztán magyarázhatok nektek. Hülye vagyok? Mondd csak bátran a pofámba! Persze: hisz azt se tudom, merre hány méter! Még komótosan elolvassa a Sportot is, hadd várjanak. A Fradi megint kikapott, jól mondta a Hofi: sóbányába ezekkel ! Kiballag a garázshoz, az asszony meg a gyerek illedelmesen állnak a kocsi mellett; míg ő nincs ott, nem mernek beszállni. Szeme végigfut a polcokon: megvan minden, ami’ kell. Itt az űj, a harmadik akku, igaz, bontott kocsiból való, viszont kilóra kellett megfizetni. A nyolc diagonál, meg az apró mütyürök. Ha Földesnek eladja az egyik visszapillantó tükröt (csak egy kicsit karcolódott meg, mikor lesrófolta), valahonnét szerezni kell egy másikat. Ha legalább a fia segítene... Hülyékkel van körülvéve! A kereszteződésnél fékez, alig húsz méterre jön egy Wartburg, előtte pont befér. Igaz, a kanyar után majd- lassul a kocsi, de ez már nem az ő dolga, fékezzen a marha Wartburg. — Ránk villogott — mondja ijedt madárhangon az asszony. Balteki csikorogva fékez, kipattan a kocsiból. A Zsiga az út közepén áli, mögötte ez a másik kénytelen volt megállni, nem tudja mi van, előzzön, kerüljön-e. Balteki elszántan lépked, vállát kissé fölnyomja, hasát behúzza. — Jónapot! — mondja, mintha erővel fojtaná magába a készülő vihart. — Történt valami? A Wartburgban öten ülnek, két öreg, egy nő, egy gyerek, meg a szürke öltönyös a volánnál. Pislog. Naná, ilyen mérgesen fölrántja az ajtót. — Nem... — mondja az öltönyös. — Úgyszólván semmi... — Azért! Mert gondoltam, talán elkövettem valamit, hogy rám villogott. Könnyen kinyílik ám a pofonosláda. Durr. Jól bevágja az ajtót. Kár, hogy nem papírból van ez a kocsi, mert akkor jól bele is rúgott' volna az oldalába. — Megmondtam nekik! Mit képzel magáról? Villogtat a hülye, mint a világítótorony. M ennék tovább, persze hatvannal, éppen az kéne, hogy egy rendőr elkapja őket. Mert vasárnap tele van velük a város. Csak kint, a tábla után nyomja meg a pedált, hadd tépjen a Zsiga. Az egész család élvezi a száguldást. Szinte látja őket ott hátul — mert persze előre egyik sem ülhet —, az asszçny markolja az üléstámlát, a gyerek meg sóváran figyeli a műszerfalat. Belenéz a tükörbe, hogy megbizonyosodjon. De nem, mind a ketten kifelé bámulnak. Ettől dühös lesz. — Unatkoztok? Mert visz- sza is mehetünk... Élvezi, mikor így rádudálhat a biciklistákra, azok meg 'szétspriccelnek előtte. — Az úristenit! — mordul föl. — Csak ne büntetnének meg érte, de rámennék a csizmájukra! A sok marhája, megy mint a bolond. Jól bepiálnak, aztán azt hiszik, övék az országút. Fogalmuk sincs arról, mi a KRESZ ... — Ha elénk kanyarodna — tűnődik a fiú —, tán nem is büntetnének meg érte... Baltekiné figyelmezteti: — Vezetés közben nem beszélünk a sofőrhöz! No, ez az előzés most kicsit rosszul sikerült. Balteki későn vette észre a szembejövő kocsit, hirtelen kellett bevágnia a Trabant elé, az meg dudál, mint az eszelős. Balteki két ujját szarvként mutatja neki. Mit jön az országúira, aki fél?! — A szarláda — dühöng a fiú. — Még dudál is! — Ami igaz, az igaz — sóhajt az asszony —, elég meredek volt. Balteki felüvölt: — Mi az, hogy meredek volt? Mi volt meredek? Tessék, mondd meg, mi volt meredek! — Hát ez az előzés .. 1 — Mi az, hogy meredek? Most azonnal mondd meg nekem, hogyan kell előzni! Mit ír erről a KRESZ?! Az asszony ijedten összetöpörödve makog: Előzni Balteki a fláhoas fordul: — Szerinted is meredek volt? — hatalmasat sóhajt, megállítja a kocsit. — Kaptok egy percet Ha addig megmondjátok szépen, szabályosan, hogy miért voltam »meredek« — jó. Ha., nem: kiszállni! A másodpercmutató lassan körbefordul. Nem kell nekik kétszer mondania, pissz nélkül kiszállnak a kocsiból. Balteki elhajt. Idegesen dobol a kormányon. A fene g egye meg, egy rádiót is szerezni kéne, ne legyen olyan csönd. De mikor az is olyan sokba kerül, s rádiót igazán nem lehet az utcáról hozni. Tíz perc eltelt, lassan visz- szamehet értük. Elmenni úgyse mernek, csali azt látná meg ! Lassít, hirtelen fordul, mögötte tülkölés. Nem tudta egyből szedni a kanyart, keresztben áll az úton. Bogárhátú Fiat fékez csikorogva, legalább hatan szoronganak a talitarkára mázolt kocsiban, szakállas, tor- zonborz hippik. Bulgáriában bezzeg kopaszra nyírják őket! És milyen pofátlanul dudálnak. Balteki kipattan a kocsiból, odalép a kis Fiathoz, feltépi az ajtaját. — Jónapot — mondja vészjóslóan. — Történt valami? — Mit akar? — kérdezi a szakáDas kölyök döbbenten. — Azt kérdezem, miért M dudál? — Hogyhogy miért dudálok? — a szőke lányok hülyén vihognak hátul, a kurva anyjukat. — Azért dudálok, mert keresztbe állt az úton és majdnem magába mentem... — Nem azért jöttem ide, hogy oktatást tartson. Azt kérdeztem, miért dudál? Vigyázzon, ne feszegesse a po- fonosládát! A szakállas kiszáll a kocsiból:.— Uram, hát nem érti. Azért dudáltam, mert a maga hülyesége folytán ... Balteki táskás szemei beszűkülnek. — Mit mondtál?! Tudod, hány éve vezetek, te buzigyerek? Szerencséd, hogy jókedvemben vagyok, különben kiütném a fejed a füleid közül!... A szakállas hökkenten áll, aztán ökle szinte akaratlanul lecsap Balteki gyomrára. Balteki összegörnyed, a következő ütés azt állát találja. Kongycsomóként elszáll, egy nyögéssel összenyekken. Hever az úton, összeszámít tüdővel levegőért tátog. A kis Fiat ronda, beteges hangon indul. A szakállas összeszorított szájjal figyel. A másik fiú szeppenten hallgat, a lányok hátul vihognak. — Azért mégis — kacagja az egyik. Aztán elkomolyodik. — Feltétlenül kellett ez? jj A szakállas összevonja a szemöldökét: — Nem megmondtam, hogy vezetés közben nem pofázunk a sofőrhöz?! Megint ki akartok szállni?! Csönd lesz. Szentó Péter Csendélet pofonosládával Jaczek Maîczewsky képei Önarckép jakut sapkában. Visszatérés. »Az én dalom« című ciklusból. (Németh Ernő felvételei — KS) MOSOLY Mosoly. Emberi mosoly. Az anya mosoda, amivel észreveszi az első mozdulatot, az első kis fogat, az első gügyögő szót, az első lépést. A kisgyerek mosolya, amiben a mennybolt kékje tükröződik, amikor felpillant, és boldogan kiált: »Sárkány!« A lány mosolya, amiben semmi számítás nincs, és a fiúé, ami semmi aljasságot nem rejt. A diák mosolya, amikor leírja: »a=b«, és a tanáré, amikor olvassa: »a=b«. A bolti eladók mosolya, vagy a villanyszerelőké, amikor a kész leltárkönyvre vagy az utolsónak bekötött kábelra pillantanak. A férfi mosolya, amikor egy nehéz nap éjszakáján a nő felnéz rá, és a nőé, amikor szülés után megfogja a férfi kezét. Az idegein mosolya, ami baráti válaszra lesve röppen el és mindegy, hogy kit talál. A zsúfolt autóbuszban testetlenül feléd szálló mosoly, amiről tudod: mindegy, hon- nét indult el. A gyengék mosolya, ami nem követel, csak jelez, és az erősek mosolya, ami nem gúnyos, hanem biztató. És még egyszer az erőseké, ami nem biztató, hanem magabízó, mert viharokban edződött keményre, és kőfalak, bálványok porrá omlanak előtte. És még egyszer a gyengéké, ami elpusztíthatatlan erővé válik, mert újjászüli önmagát. A nyugdíjas mosolya, ami harmatcseppként érinti a rózsa szirmát, és az aggastyáné, ami a tört szembe érkező utolsó fénysugárnak válaszol. Mosoly. Embert mosoly. Dicsértessél örökké. E. M. Keresztury Dezső Levendula* Levendula, levendula, fanyarédes animula, lettél lila lángfurulya, mert perzsel vad kánikula. Kék a lába, zöld a szárnya, a madár beh gyöngyön járja} vele hívó szép dalára vén szívem is lépne párba. Fenn az égen sűrű csillag, lenn fekete falú fa'vak; éj ködében tarló, parlag, jobb ki békén hazaballag. Levendulaillat illan, az a madár meg se cikkan, de ami volt mégis itt van híven őrzött álmaimban. Márciusi hó Ha a korai nyár hirtelen-szőkeségét beborítják fakón didergő fellegek, s gomolygó tornyaik közt elbújik a kék ég, és a félig kinyílt barackvirág felett hópelyhek méh-raja járja a céda táncot, s az almafa kövér termő-rügyét a fagy mint zsongó hangyabolyj úgy csipdesi, s az ázott, jégcsipkés levelek barnán lehajlanak — figyeld, a néma föld hallhatón fölzokog, szeleit nyögeti, érchangon csikorog, s tócsákba gyűl szelíd redőiben a részvét: mint boldogságra szüli egyszem fiát az anyja, kit esztelen csatán vesztett el, úgy siratja rügyekben elfagyott, szerelmes szép reményét. ötvenéves a szentendrei müvésztelep címmel kiállítás nyílt a szentendrei, szalonban. Képünkön; Korniss Dezső: Tücsökkütodalota fcstméa#*Talán csak egy pillantásra megéled az éj varázsa: virággal telik a váz, ha szívós élet lobban lángra. Viliik tánca hív már útra, s valami megárad újra: telt szivem veled virulna levendula, levendula. * Keresztury Dezső költő, irodalomtörténész, akadémikus 1S78. április 4-én Állami-díjban részesült. Április 8-án hunyt el. I
