Somogyi Néplap, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

Végső búcsú Ortutay Gyulától Családtagja!, barátai, mun­katársai, a magyar 'tudomá­nyos élet képviselői kísérték utolsó útjára pénteken Ortu­tay Gyula akadémikust, or­szággyűlési képviselőt, a nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagját, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának al- elnökét, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat elnökét, az MTA néprajzi kutatócso­portjának igazgatóját A Mező Imre úti temető díszravatalo­zójában a gyászdrapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalnál párt és állami éle­tünk, a Magyar Tudományos Akadémia vezetői, tudományos életünk jeles képviselőd álltak díszőrséget. Több diplomáciai képviselet vezetője is lerótta kegyeletét Az Elnöki Tanács, az or­szággyűlés és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa nevé­ben Bognár József akadémi­kus búcsúzott az elhunyttól. — Ortutay Gyula indulásá­tól fogva meggyőződése® híve, képviselője, majd gyakorlati megvalósítója korunk ázom nagy politikai áramlatának, amelyet szövetségi politikának szoktak nevezni. A szövetségi politikát stratégiai és nem taktikai kérdésnek tekintette. Hangsúlyozta, hogy a szocia­lista társadalom modelljének kialakítása során a szövetsége­sek érdekeire messzemenő fi­gyelmet kell fordítani. Vallot­ta: a reformokat nemcsak a tiép nevében és érdekében, hanem annak aktív közremű­ködésével kell megvalósítani. Az utóbbi években nagy örömmel és elégtétellel látta, hogy milyen jelentős sikereket ért el a magyar társadalom a nemzeti egység politikája alapján. 'Bognár József emlékeztetett arra is, hogy Ortutay Gyula politikusként, állam- és kor- mányférfikémt is maradandót alkotott Történelmi jelentősé­gű érdeme volt az általános iskola reformjában, amelyre a magyar köznevelés és közmű­velődés többi összetevőit is bizton lehetett építeni. Ezen az alapon elindulhatott a ter­vezés, az alkotás és a politi­kai küzdelem az »-emberköz­pontú« szocialista közművelő­désért, az új szocialista értel­miség kialakításáért Ugyan­akkor a tudománynak, a nép­rajznak is avatott mestere volt Kiemelkedő képességét bizonyítja, hogy a néprajzot; ezt a legnemzetibb tudományt nacionalizmus, befelé fordulás és népieskedés nélkül tudta művelni és ezzel a példával hazánkban iskolát teremtett. A magyarban és a népiben nemesik a sajátosat látta, ha­nem az emberit és az euró­pait is. A Magyar Tudományos Akadémia nevében. Márta Fe­renc akadémikus, az MTA fő­titkára mondott búcsúbeszé­det A barátok, a családtagok, az egykori munkatársak nevében Baróti Dezső Irodalomtudós idézte Ortutay Gyula emlékét Ortutay Gyulát a sírkert tu­dósparcellájában helyezték örök nyugalomra. A békés építőmunka felett irkgdiek Leonyid Brezsnyev egy szovjet rakétaegységnél Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke, a Szovjet­unió honvédelmi tanácsának elnöke pénteken — Dmitrij Vsztyinovndk, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének kíséretében — Novoszibirszk körzetében meg­látogatott egy rakétaegységet. A szovjet vezetők részt vettek egy gyakorlaton is. Az egység parancsnoka a harckészültség állapotáról je­lentést tett Leonyid Brezs- nyevnek, és beszámolt a kor­szerű harci technika kezelésé- i ík elsajátításáról. A gyakor- I végén Leonyid Brezsnyev beszédet intézett a katonák­hoz, tiszthelyettesekhez és tisztekhez. »■Éppen most vettünk részt a rakétaezred gyakorlatán. Magas fokú harckészültségről tettek tanúságot, bebizonyítot­ták, hogy összehangoltan, hoz­záértéssel és tökéletesen bán­nak az önökre bízott korszerű és hatékony fegyverekkel« — mondotta elöljáróban az SZKP KB főtitkára. — A szovjet hadsereg alapját a harci technika új eszközei ké­pezik, és a hadsereg minden szükséglete biztosított — foly­tatta Leonyid Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev végeze­tül sikereket kívánt a harci és politikai kiképzésben. A katonák, tiszthelyettesek és tisztek biztosították a párt központi bizottságát és az LZKP KB főtitkárát arról, hogy folytatják katonai és po­litikai felkészülésüket, becsü­lettel teljesítik harci köteles­ségüket, Csepel tehergépkocsi Dl344-es iszap-szippantó 3,8 tonna teherbírású eladó Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatósága, Siófok, Fő u. 212. Telefon: 10-676. Tábornoki kinevezések, kitüntetések • Honvédelmi Minisztériumban és a Belügyminisztériumban Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából pénteken kitüntetési ünnepsé­get tartott a Honvédelmi Mi­nisztérium. Az ünnepségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, ott voltak a társ­fegyveres testületek magas be­osztású képviselői, és a Hon­védelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai. Jelen volt Jurij Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnoká­nak magyarországi képviselő­je. Az ünnepségen Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter tábornoki kinevezé­seket, kitüntetéseket adott át A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa — politikai és szakmai felkészültségük, a hadsereg fejlesztésében, harc­készültségé növelésében hu­zamosabb időn át kifejtett ki­emelkedő tevékenységük elis­meréseként — hazánk felsza­badulásának S3, évfordulója alkalmából vezérőrnaggyá ne­vezte ki Komlódi Elemér mérnök ezredest és Szathmáry Miklós ezredest Tizennégyen kaptak Vörös Csillag Érdemrendet 33-an Kiváló Szolgálatért Érdemren­det egy-egy kitüntetett pedig a Munka Érdemrend ezüst-, illetve bronz fokozatát vette át A honvédelmi miniszter 23 tisztet ezredessé, többeket pe­dig soron kívül léptetett elő. Sok tisztet zászlóst tiszthe­lyettest és polgári alkalmazot­tat tüntetett ki a Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany, ezüst és bronz fokozatával, il­letve a Honvédelmi Érdem­éremmel. A kitüntetetteket és az elő­léptetésben részesülteket Bisz­ku Béla köszöntötte. Ugyancsak ünnepséget ren­deztek hazánk felszabadulásá­nak 33. évfordulója alkalmá­ból a Belügyminisztériumban. A Belügyminisztériumban vég- ze"- eredményes munkájúit el­ismeréseként a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa vezérőrnaggyá nevezte ki Bo- gye János rendőrezredest és Rédei Miklós rendőr ezredest. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nyolc belügyi dolgo­zónak a Vörös Csillag Érdem­rendet, 36-nak pedig a Kiváló Szolgálatért Érdemrend kitün­tetést adományozta. A belügy­miniszter 11 alezredest ezre­dessé léptetett elő. Főtiszteket, tiszteket, tiszthelyetteseket a Haza Szolgálatáért Érdem­érem, a Közbiztonsági Érem és a Tűzbiztonsági Érem arany, ezüst fokozatával tüntette ki. A kitüntetéseket, előléptetése­ket Benkei András belügymi­niszter adta át. Az ünnepségen részt vett Huszár Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, s ott voltak a társ fegy­veres testületek, valamint a Belügyminisztérium tábornoki és parancsnoki karának kép­viselők Az előléptetésben és kitüntetésben részesülteket Huszár István köszöntötte. (MTI) Újságírók kitüntetése ji Parlamentben tegnap Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke, kitün­tetéseket adott át újságírók­nak, Az ünnepi eseményen je­len volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára. Grósz Ká­roly, a Központi Bizottság osztályvezetője és Fodor Lász­ló, a Központi Bizottság osz­tályvezető-helyettese, Rózsa Fenenc-díjat kapott Hajdú János, a Népszabadság munkatársa, Koncz láván, a Népszabadság rovatvezető­helyettese, Köves Tibor. az MTI külpolitikai szerkesztősé­gének főszerkesztője. Paizs Gábor, az Esti Hírlap főszer­kesztő-helyettese, Rajk And­rás, a Népszava főmunkatár­sa, Rapcsányi László, a Ma­gyar Rádió főmunkatársa, Várkonyi Margit, a Hétfői Hírek főszerkesztő-helyettese és Vigovszki Ferenc, az MTI fotó főmunkatársa. Harminc­hármán részesültek kormány­kitüntetésben, 16-an vették át a kiváló munkáért kitüntető jelvényt (MTI) Szálláshelyek árának változása A Belkereskedelmi Minisztérium közleménye Az árhatáság április 1-től megváltoztatta egyes szállás­helyek árait Az áremelést — amely a C I. és a C II. osz­tályú szállodákat a kempinge­ket valamint a nyaralóháza­kat érinti — a folyamatos és jelentékeny költségnövekedés és egyes szálláshely-típusok vesztesége indokolta. A C L osztályú szállodák­ban a* áremelés a férőhe­lyek számától és a komforttól » függően szobánként 10 forint­tol 60 forintig terjed, a C II. besorolású szállodai szobák ára 5—30 forinttal emelkedik. A kempingek helyfoglalási díja — osztálytól függően — személyenként és naponként 2—4 forinttal növekszik. Az I. osztályú nyaralóházakban személyenként és naponta 15 forint, a II. és III. osztályban 10 forint az áremelkedés. (MTI) Az AFOR Asványolajfor-almi Vállalat elad 2 db ASCOTA-179/25 típusú könyvelőgépet Ár megegyezés szerint. F világosítást az ÂFOR Vállalati Eszközgazdálkodási Bizottság ad. Csepel, Petróleumkikötő . 1. sz. telep, B. barakk, telefon: 335-385/411. (17638) A tokiói inga Japán „válasz” a szovjet Javaslatra A Koméi to, ellenzéki Ja­pán párt küldöttségének március eleji pekingi látoga­tása ismét az évek óta vajú­dó japán—(kínai békeszerző­désre irányította a nemzetkö­zi közvélemény figyelmét. Az érdeklődést csak fokozza, hogy lényegében eredmény­telenül végződött Szonoda japán külügyminiszter januá­ri moszkvai látogatása és Gromikóval folytatott tár­gyalása, s japán részről el­utasították a jószomszédság és az együttműködés elvei­nek rögzítését célzó legfris­sebb szovjet tervezetet Irreális magatartás Az események megértését elősegítheti az előzmények összegezése. Japánnak sem a Szovjetunióval, sem Kínával nincs békeszerződése. A Szovjetunió 1956-ban, Hato- jama akkori kormányfő moszkvai látogatása alkalmá­val vette fél a diplomáciai kapcsolatot Tokióval, a Kínai Népköztársaság pedig 1972 őszén, Tanaka miniszterel­nök pekingi tárgyalásai ide­jén. A szovjet—japán béke- szerződésről folytatandó tár­gyalásokat előbb az ötvenes években, majd hosszú szünet után Gromiko 1972 januári tokiói megbeszélései alkal­mával tűzték napirendre. A kínai—japán békeszerződés megkötését a kínai kormány 1972 szeptemberében indítvá­nyozta a Pekingben tartóz­kodó Tanakának azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szö­vetségest szerezzen szovjet- l ellenes politikai célkitűzései megvalósításához. Mint ismeretes: a tárgya­lások mind a mai napig nem vezettek eredményre. A Szovjetunió esetében az ok az az ultimátumszerű és ir­reális japán magatartás volt, amellyel Tokió a békeszerző­dés megkötésének előfeltéte­léül szabta, hogy a szovjet fél adja vissza az antifasisz­ta koalíció jaltai egyezmé­nye értelmében a Szovjet­unióhoz csatolt szigeteket. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy amikor az öt-' venes éveikben először került napirendre a két ország kö­zötti békeszerződés megköté­se, szovjet részről hajlandók lettek volna két, Hokkaidó- hoz közel fekvő szigetet: Habomait és Sikotánt vissza­adni Japánnak. Tokió azon­ban ezzel nem elégedett meg, további követelésekkel állt elő és másik két szigetet — Kunasir és Iturop — is vi6z- szakövetelt. A Szovjetunió a Hatojama 1956-os moszkvai tárgyalásai alkalmával alá­írt nyilatkozatban fenntar­totta ajánlatát azzal, hogy a két sziget átadása a béke- szerződés megkötése után lesz esedékes. A japán—ame­rikai biztonsági szerződés azonban új helyzetet te­remtett. Szovjet részről bi­zonyára abból indultak ki, hogy a szigetek átadása a Szovjetunió ellen felhasznál­ható támaszpontterületet gyarapítaná, s ezért e két sziget visszaadását az új helyzetből következő logikus feltételhez, nevezetesen a Japánban állomásozó idegen csapatok kivonásához kötöt­ték. A hegemeniazáradék A helyzet lényegében azóta sem változott. Azaz, hogy mégis, amennyiben a kínai vezetés hegemonisztikus tö­rekvése és szovjetellenes po­litikája következtében meg­romlott és a mélypontra süllyedt a szovjet—kínai vi­szony. Ez a magyarázata an­nak, hogy hivatalos pekingi tényezők sorozatosan támo­gatták, sőt, ösztönözték a Szovjetunióval szemben tá­masztott japán területi köve­teléseket. A cél kettős volt: egyrészt a szovjet—japán vi­szony megrontása, másrészt a kínai részről 1972 óta állan­dóan szorgalmazott békeszer­ződéssel összefüggő politikai nehézségek leküzdése. A két ország közötti békeszerződés­nek ugyanis van egy mind­máig áthidalhatatlannak tű­nő buktatója a japánok szá­mára. A pekingi szövegter­vezet egy szovjetellenesnek minősülő záradékot, az úgy­nevezett hegemóniaellenes formulát tartalmaz. Az eddi­gi japán kormányok nem vállalták, hogy egy ilyen kitételt tartalmazó szerződés aláírásával felsorakozzanak a kínai külpolitikai irány­vonal mellett. Ezzel összefüggésben Szo­noda külügyminiszternek, januári moszkvai látogatása alkalmával határozottan ér­tésére adták, hogy a Szov­jetunió negatívan vélekedik egy, az említett záradékot tartalmazó japán—kínai szer­ződésről. Miután Szodona dolgavé­gezetlenül távozott Moszkvá­ból, másfelől mind több saj­tójelentés látott napvilágot a japán—kínai békeszerződés közeli aláírásának lehetősé­géről, Moszkvában egyolda­lúan nyilvánosságra hozták annak a szovjet—japán szer­ződésnek a tervezetét, ame­lyet nem a békeszerződés he­lyett, hanem addig is. amíg az beérik, a jószomszédság és az együttműködés elvei­nek rögzítésére ajánlanak a japán kormánynak. A terve­zet szerint mindkét fél köte­lezettséget vállalna arra, hogy a vitás kérdéseket ki­zárólag békés eszközökkel oldják meg, tartózkodnak az erőszak alkalmazásától, az azzal való fenyegetőzéstől, továbbá egyik fél sem en­gedné meg, hogy területét a másik fel biztonságát sértő akciókra használhassák feL A szerződés felsorolja azokat a gazdasági, tudományos és egyéb területeket is, ame­lyeken szélesítik az együtt­működési Ki utazik? Ez tehát az a szerződésterve­zel amelyre a japán fél csak elutasító hangnemben vála­szolt De elutasító volt a ja­pán fél reagálása arra az üzenetre is, amelyet Leonyid Brezsnyev a tokiói szovjet nagykövet útján juttatott el Fukuda Takeo kományfőhöz. s amelyben ismételten kife­jezte a szovjet kormánynak azt a szándékát hogy foly­tatja erőfeszítéseit a kapcso­latok további javítására. Ezt igazolta azzal is, hogy moszkvai látogatásra hívta meg a japán miniszterelnö­köt, aki hírek szerint erre azzal reagált hogy: »Várjuk Leonyid Brezsnyevet Japán­ba és a kétoldalú problé­mákról azután is eszmecserét kívánunk folytatni a rendsze­resített külügyminiszteri kon­zultációk keretében.« Ugyan­akkor állítólag kijelentette: »Mindaddig, amíg nem old­ják meg az északi területek problémáját (vagyis nem ad­ják vissza a szigeteket — a szerk.) a japán kormány nem gondol a jószomszédsági és együttműködési szerződés aláírására.« Miközben e nyilatkozat el­hangzott, a Komeito ellenzé­ki párt képviselői már cso­magoltak, hogy pekingi lá­togatásukkal megkönnyítsék a japán—kínai békeszerző­dés aláírását, amelynek egyik célja éppen az lehet, hogy nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra. Tehát mint már annyiszor a szovjet—ja­pán békeszerződés kérdésé­ről folytatandó tárgyalások felvetése óta, a tokiói kül­politika ingája újra az ellen­kező irányba lengett ki. S ennek még egyes józanabb hangvételű tokiói lapok sze­rint is súlyos következmé­nyei lehetnek Japánra néz­ve. A Japan Times egyik va­sárnapi cikke példálu meg­állapította: a Kínai Népköz­társaság nem csupán gazda­sági együttműködésre törek­szik, végső célja minden bi­zonnyal az, hogy befolyási övezetébe vonja Japánt. K. Mi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom