Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
—- Most mondd meg, mit gfcarsz tőle? Marika majdnem leesett a hokedliről, annyira a szélén ölt Megnyalta a száját: — Tegnapelőtt is hazakísért. — Naná, mikor a nyakán lógtál este tízig! — Hilda komoran nézett — Csak nem enged haza egyedül! Ezt még én se tűrném el! Marika felkacagott, ahogy a színházban látta a Démontól: — Aztán mi közöd van neked hozzá? A konyhában öltek, szépek voltak, tizennyolc évesek, és Robin veszekedtek. Hilda magasabb volt, vörös, és úgy nézett ki, mintha kissé megtépték volna. Marika pedig kissé szégyellte kormos szemeit baba-arcát. Inkább démon szeretett volna lenni Hilda sápadt volt: — Tudd meg, hogy a bálon Is egész este velem táncolt. — Miért? Talán a Geszte- syvel táncoljon? — Marika szemét elfutotta a könny. — Hilda! Nézd, te csinos lány vagy, miért pont a Robi kell neked?... — Te csak ne sírj, sokkal csinosabb vagy. Béniről kiszűrődött a zene. az a bizonyos popsi-egymás- hoz-verős muzsika. Valaki visítva kacarászott: — Nahát Robika ! Hilda felugrott, körözni kezdett az asztal körül. — Ez csak Mókuci lehet. Csak azt nem értem, ha ő »■lelkiekben'« huszonöt évesnek érzi magát, mit akar Robitól?... Miről beszéltünk? — Azt mondtam épp, hogy csinos vagy... — Marika intőn fölemelte kezét: — Hilda, légy igazságos! A másik megdermedi no-' hantában: — Hát idefigyelj, anyukám! Tudod, mit mondtak nekem általános iskolában a fiúk? Hogy terhes volt a hintalovam! Hiába röhögsz! Marika erősen kapaszkodott a székben, és a füle melletti > fekete tincsek rázkódtak a visszafojtott nevetéstől. — Parancsolj, kérlek! Nyugodtan röhögj, majd folytatom utána. — Nem röhögök. — S ha ez mind nem elég: a bal szemem egy kicsit kan- csi. Marika egy gyufasdobozt hajigált. Földobta, aztán nagy zörgéssel elkapta. Hilda hangja megcsuklott: — Hát akad nekem valaki az életben? Hát kellek én valakinek? Most végre akad egy aranyos1 fiú... Az istenért, ne dobáld már azt a gyufát, mert szétmeigyek! Valaki jött. Sanyi volt, elvakult a világosságtól, csaknem beverte fejét a lámpába. — Lányok! — ordította túlzott lelkesedéssel. —, lányok, hát ti itt vagytok? Miért nem jöttök be? — Vagytok elegen. Beszélgetünk. — Marika zavartan igazgatott egy ráncot a szoknyáján. Hilda idegesebb volt: — Sanyika, kopj le! Ml a fenét akarsz? — Ml az? Már vizet #e lehet inni? — Épp te vagy az, áld vizet Iszik — nézett rá Hilda öregasszonyosan. Mérgesen lökte oda a poharat — Remélem. nem kérsz többet? — Nem értelek benneteket Buli van, jól érezzük magunkat, ti meg itt kinn kucorogtok. — Mi van bent? — Marika fél szemmel sandított rá. — Nem kerestek bennünket? — Ugyan már! — Senki se keresett? — Senki. De hát hiányoznotok kéne valakinek? — Könyörgöm, menj már be! — Hilda felugrott. — Mit ugrálsz, mit ugrálsz?! Eddig is ti tartottatok föL Szántó Péter Csak ennyit Robiról Újra ketten voltak. — Hilda leült. — Hát Jut nekem valami az életben?,.. Most mit bőgsz?! — Mert én Is... egyedül vagyok — hüppögte Marika. — Különben veszekednénk? Hilda már megint rohangált. — Hagyd nekem — suttogta Marika óvatosan. — Hagyd nekem a Robit Úgyis tudod, milyen. Jár velem egy hónapig, aztán gondol valamit és puff... Hilda összefonta a karját:-— Marika ! Ezelőtt két hónappal mit mondtál? Aztán Zoltán! Neki még leadtad, hogy én olyan vagyok, és nem érdemes velem járni, mert mindig beszélek! — Ez nem Is igaz! — De elhitte... hogy én sokat beszélek!... — rásandított Marikára. — És mi volt as, mikor a Skarb Ferivel jártam? — Marika ideges, reszkető kézzel babrálta blúza gombját — Egyszer csak eltűnt, és nem is köszön! — Nem volt igazam? — Hazugság, hogy az apám minden fiút baltával kerget ha nem vesz feleségül ! Kipukkadt belőlük a nevetés: — Marika, mi olyan hülyék vagyun! — Hát látod? Egy fiú miatt! És milyen fiú miatt. Esküszöm, hogy krumpliorra van! — És folyton vakarózik! — És piros a zoknija! — Már mind a ketten rohangáltak az asztal körül. — Ügy izzad a tenyere, mintha beleesett volna a lekvárba. Barcs János Szitakötő-szerelem Napzubogásban tántorog a nád, a mocsár szélén béka brekeke 1. A tavi sás késernyője alatt szitakötő-pár boldogan cicerél. Összeverődnek a parti fűzek; föltámadó szél bokrokat páhol, siivítva boronálja a földet, gyönge susnyákat tördel le a fáról. A két szerelmes megkapaszkodva ráncigálja egymást ide-oda mintha a lágy mocsári tangót járnák. Az egyik hanyatt a másik hason, hemperegnek a sás-kés paplanon: s a felső most éli legjobb világát Szirmay Endre Emberek jártak. Jelet hagyni, hogy egykor voltunk, és úgy szólni, hogy ha már szóltunk, szavunk századok múlva is zengjen, hitet hirdessen, örömöt teremjen és bizonyosságot; az egyetlen élet nekünk a mindenséggel is felérhet ha tudjuk: sorsunkra áldozatta! vártak; villognak a fény ezüst zászlai, az úton előttünk emberek jártak.' ■— Amikor táncoltam vele, folyton csuklott! — Mondd, mit akarunk ml ettől? Marika fölállt: — Nevetséges. Egy Ilyen Jó nő, mint te! — Te is nagyon jól tudod, hogy nem hozzád való. Nem érdemel meg téged! Marika sóhajtott: — Legyen neki karácsonya. Hilda megdermedt: — Szóval, nem mondasz le róla, mi? Megint elém állsz? Hát jó. Én abba is belementem volna, hogy hagyjuk az egészet, de ha te így, én is tudni fogom, mit csináljak. — Te, ha megint hazudo- zol, én megpofózlak! — Ne félj, biztos vagyok a győzelmemben. Egész este velem táncolt. Semmi esélyed nincs. — Engem meg '■> hazakísért — Marika fölényesen legyintett. — Rendben van. legyen verseny. — Akkor most menjünk haza — suttogta Hilda vér- fagyasztóan. Az előszobában rengeteg cipő hevert. — Melyik a tiéd? —■ kérdezte Marika szolgálatkészen. — A fekete lakk? — és már nvúitotta is. — Elbúcsúzunk tőlük? — Hagyd. — Tehát holnap — Marika kihúzta magát. A ház előtti gyümölcsösben egész világos volt A barackfák nagy kortyokban itták a holdfényt, és sápadtak, betegesek lettek tőle. A kertajtő mellett pedig Robi állt Ildikóval. Jobb kezével átölelve tartotta a lányt — Már mentek? — kérdezte rekedten, összebújtak, cak a zajra engedte el Ildikót — Holnapra frissnek kell lennünk. Az út lihegve kapaszkodott föl a dombra. Itt, ahol már a tető volt. fáradtan elterült, kis zöld füvek is nőttek rajta. — Feri azt mondta, hogy holnap megmutatja a képeit — mondta Marika hangosan, hogy meghallják, akiket illet. — Ez az a festő, akinél a múltkor is fenn voltál? — kiáltotta Hilda. Aztán mentek. Az ég fekete volt, másutt meg sötétkék. Csak néhány kémény kapaszkodott belé, meg a szürke füst. Körülöttük még világos köd is ragyogott — Jössz a busszal? — Ilyenkor már ritkán jár. Gyalog hamarabb hazaérek. Meg különben is... — Hát... szia. Mentek, ketten kétfelé. Szépek voltak és szomorúak. Mary Gflmore A forrás menti fűz A forrásmenti fűzfa. Semmi más csak fűz. De láttam: tombol bőszen, Akár a víz, a tűz. S láttam tavasszal is: Buján remegett, Szép-nő haja volt, Szélbe-szeretett S láttam télidőben (Ember a vízparton!) A szélbe sírt, kiáltva — Szürke vénasszony. Raáb György fordítása Knrucz D. István: öregek A TIZENHARMADIK HÓNAP Vulkánok, fügefák Négy évtized terméséből — a költő szavaival: régi és új versekből — állította ösz- sze a nem gyűjteményes és nem válogatott versek kötetét Tykáts Gyula- Akkor mi a kötetformája a több mint ötszáz oldalnyi versnek? Négy ciklus a foglalata a Vulkánok, fügefák-ba felvett verseknek, ezek: Szirének berke, a kötet címadója — Vulkánok, -fügefák, a Knosz- szosz romjain, Bekerített t>i- lág. A kötetté rendezés, amenyiben tematikus, any- nyiban időrendiséget is mutat. 1930—1947 évszámmal jelölte a költő a Szirének berke-verseit, 1961-ig nyúlt vissza a Vulkánok, fügefák esetében, a Konosszosz romjain című már csak tíz évet foglal össze; érdekes, ahogy a mához közelit, csökken az »időmérleg«. A Bekerített világ hat évről ad számot. Nem számoltam utána, de a tartalomjegyzék szerint nagyjából mindegyik ciklus hasonló mennyiségű versből áll. Az évekre bontott életműről tehát csupán annyi jelzést adnak a ciklusok évszámai, hogy Takáts a költői világát fejlődésében próbálta elénk tárni: valahol a második és a harmadik ciklus között — a tizennégy és tíz év között — lehet pályájának az a szakasza, amikortól a költői és a »külső« világ mind , teljesebb harmóniát alkot verseiben. Gyakoribban használja a Szerkezet, az Egész kifejezéseket. Ezt hadd érzékeltessem A Heszperidák kertjén innen verses napló Csak erdőket láttam kezdetű versével : Csak erdőket láttam innen eddig... E Hegyről csak erdőket, narancsszín hegyeket... Csak láttam ... S már erdők magánya, hegyek hangja, Szerkezet rozsdája kísért... — Mit rejtenek ezek az erdők? — — Miről hallgatnak ezek a hegyek? — Mitől vérzik a vas? A tó tükre fordítva sem mutatja. Csupán testüket! Nem azt. Amelytől mindegyőnk Egész? Csupán testünket fürdeti s még szivünknek tükre sem e tavi ragyogás... Ezek a sorok már a költő »őszikéi«, saját élete múlását is beavatja a harmóniába, de mindjárt ki is lép a bűvös körből, mert így folytatja az És mi tartjuk szívünkben az időt! kezdetű »naplórészletben« w/‘ újság, Pontban négy órakor Lajos felállt az íróasztaltól, hóna alá csapta az aktatáskát és elindult hazafelé. A folyosó végén kisebb csoportosulást látott: egy zöld elefánt próbált beszállni a hivatal páternoszterébe, azt bámulták. Nem állt meg nézelődni, sietett, mert otthon Gizella, a felesége, prézlis derelyével várta. A sarkon egy csokor hóvirágot vásárolt a feleségének. A virágárusnő arca nagyon ismerősnek tűnt, de csak száz méterrel arrébb jött rá, hogy Liz Taylor volt az, személyesen. Alig haladt néhány lépést, a magasból lecsapott egy óriási madár, kondorkeselyű lehetett vagy tövisszúró gébics, nem látta pontosan, s kikapta a csokrot a kezéből. Hátraszagett nyakkal bámult a madár után, s nem vette észre, hogy csilingelve jön egy villamos vele szemben, a Berzeviczy utca bal oldali járdáján, csak a legutolsó pillanatban tudott elugrani előle. Meggyorsította lépteit, de az útkereszteződésnél meg kellett állnia, mert akkor terelték át ott a csipkésúti ménest, Ahogy ott várakozott, hozzálépett az éppen arra sétáló Jagelló Ulászló, udvariasan tüzet kért tőle, majd őt it megkínálta egy bakaszi- warraL Mondott u valamit, de litvánul, így Lajos nem értette tisztán a szavait. Pillantása most a szemközti házra tévedt. Egy hatodik emeleti lakás balkonján terebélyes cseresznyefát fedezett fel, amely csak úgy roskadozott az érett, piros gyümölcstől. Február végén elég ritkán lehet ilyesmit látni a Belső-József városban. A lámpa zöldre váltott, ment tovább. A 4"ll-es italbolt előtt, nagy csődület közepén, egy görögkeleti diakónus késeit egy japán matrózlányt. Csak futó pillantást vetett rájuk, sietett tovább. Egyszerre ■ tizenkét fruska fogta körül, gimnazista lányok, akik autogramért ostromolták, mert összetévesztették Victor Hugóval, akire pedig nem is hasonlított. Más érdemleges dolog aztán nem is történt vele hazáig. — Mi újság, szivem? — kérdezte nejétől, amint átlépte otthona küszöbét. — Nem is tudom, hol kezdjem — mondta Gizella, mély lélegzetet vett, és sorolni kezdte: — Az a nyűves macska leverte a pélcról a műanyag fogmosópoharamat, letört a füle és becsorbult a széle... Lajoska kilyukasztotta a vadonatúj lilamintás zokniját... Feketéné libát vett egy pomázi kofától, de csak akkora volt a mája, máit« egy jércetojás... Baloghék nak meghozták n tüzelőt, Kovácsoknak a nyugdijat... Ke. vermesinét kétszer is kereste egy férfi, nem tudom, mit akarhatott, esernyő volt nála meg aktatáska... Reggel egy kicsit összeszólalkoztunk. Mi- kulánéval, mert megkértem, hogy hozzon nekem a közértből egy hatnyolcvanas csicsókalekvárt, de direkt a lelkére kötöttem, hogy hatnyolcvanas legyen, erre ő mégis hét- huszast hozott, és amikor szóltam érte, még ö volt megsértődve ... Hamrikék ma két új hokedlit vásároltak, Dob- sáné körgalléros háziköntösi csináltatott magának... Ja és még nem is meséltem a Kelemen leu vőlegényét, ismered, az a csinos, magas eladó, innen a húsboltból. — Mi történt vele? — Képzeld: szakállt növesztett! De most már te me, sélj, mit láttál, mit hallottál? — Hol? — Hát a hivatalban. Az utcán. Mindenfelé. Te jársz kint a világban, én egész nap itthon vagyok, a négy fal között. Mi újság, szívem? — Semmi különös — mondta némi töprengés után Lajos, és a villájára szúrt eay szép kövér prézlis dere- lyét. Radván yí Barna És mi teremtünk bele a tárgyaknál szebb errilékeketl Kísérnek... és ... kísértene^ mint Onnan — itt, e tüzes falon — az Echó: *hogy érdemes!... és lehet! Így fogjuk Egésszé a teret! Ügy tartom, a Vulkánok, fügefák esetében különösen érdemes megnézni, milyen mondanivalója verssel zárja a kötetét. A Kiről nevezzem? található a kötet utolsó lapján. Ugyanabba a ciklusba tartozik, mint az előbbi vers, s míg a bizonyosság jellemezte azt, a Kiről nevezzem? a bizonyosságon túli folytatása, olvassuk csak: A tárgyak mögött oly messzeség. A szavak mögött is messzi ég... Magam mögött messze, messze, ha nincs, a nincs mögött mi lenne? Tizenkét jel? ... És már nem is abban, időn túl, a tizenharmadikban... Tárgyak, szavak mögött ami ott! Kiről nevezzem ezt a hónapot? Takáts Gyula verseiben nem kereshetünk ilyen kérdéseket, más fajta »felderítés« foglalkoztatta: de hogy jó módszerrel indult el a világot megismerni, azt bizonyítják a pályaszakaszok, az épülés, az egyre tágabb horizont, ahová ha eljut a költő, képes meglátni nemcsak az Egészet, a Rendet, a Szerkezetet, hanem a küllőt is .., A Vulkánok, fügefák olvasása közben — talán ez lehet a kötet, az életmű fő vonzereje — érzi az ember, hogy az a talaj, ahol a költő áll, ismerős. Somogy! És ha innen útrakél Helsinkibe vagy Rómába, Görögföldre, — a finn, a római, a görög táj és ember — együtt a kultúra — is ismerősünk lesz. Takáts Gyula példaképe valójában Berzsenyi. A somogyi klasszikus — idézzük egyik verseimét. A vers egyik szép képével fejezzük be sorainkat: A völgyben, tán anakronizmus: ott, hol a tér hosszú és szabad, fürdővendégekkel a strandok felé egy kis vicinális szalad. De mint Tyrennis a Balaton és odébb a domb enyhén, mint Quirinál ível. Alatta a zsombékok között a csordás tarka ökreivel. A háton ekével Ceres fia szánt és jambusával Rómáig ér. TT órányi Barna
