Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

A tavaszi csúcs előtt AMERIKAI LEVÉL Osztályszolidaritás — Az amerikai munkásosztály erejének és szolidari­tásának rég nem látott demonstrációja a már több mint 100 napja tartó bányászsztrájk — állapította meg John Bums bányász, mikor átvette az autógyári munkások kül­deményét. — Csak azért vagyunk képesek tartani ma­gunkat, mert erkölcsi és anyagi támogatásotok segít ben­nünket, A kissé ünnepélyes és meghatódott szavak az amerikai szcnmezők egyik fellegvárában, Nyugat-Virgíniában hang­zottak el, mikor kirakták a teherautóból a Michigan ál­lambeli Flintból érkezett segélyküldeményt. A teherautó­val két autóipari munkás — Frank Smith és John Grimes — érkezett, aki szabadsága terhére vállalta a kétnapos utat. A kis bányászfalu, Cabin Creek lakossága szeretettel vette körül őket. A beszédes Smith elmondta, hogy két do­log miatt esett választásuk Cabin Creekre. Egyrészt, mert a bányabárók terrorjától, kizsákmányolásától talán egyik legtöbbet szenvedett, de mindemellett a legharcosabb bá­nyászfalu az Appalachia hegységben, másrészt, mert ő itt született, és 18 éve ment el Flintbe, az autógyárba dolgozni. Az élelmiszer- és a ruhaküldemény kirakása után gyors búcsú, kölcsönös szerencsekívánságok következtek, és máris indultak vissza Flintbe. Hasonló jelenetek naponta játszódnak le Nyugat-Vir- ginia, Virgínia, Pennsylvania. Ohio, Illinois és Kentucky államok bányászfalvaiban, ahol december hatodika óta 160 ezer bányász sztrájkol, hogy kiharcolja jogos követelé­seik munkaszerződésbe foglalását. Bérköveteléseiket már teljesítették, de az egészségügyi költségeknek a bányászok­ra hárításával tulajdonképpen a dupláját vennék el an­nak az összegnek, amelyet fizetésemelésként ígértek. A ne­héz— élet- és balesetveszélyes — munkakörülmények kö­zött dolgozó bányászok ebben a kérdésben nem engednek. Szorosan összefügg ezzel a helyi sztrájkjog megadásának követelése is. A bányatulajdonosok ugyanis igyekeznek ta­karékoskodni a pénzzel, mikor a bányabiztonság javításá­ról van szó. Az ebből származó veszélyek elleni tiltakozás fegyvere a helyi sztrájkhoz való jog. Ha ezt megvonják, a tulajdonos az elbocsátás terhe mellett leküldheti a bányá­szokat a veszélyes tárnákba. Az emberi életeket is csak profittal mérő bányabárók mindent elkövetnek, hogy megtörjék a sztrájkolok ellenál­lását. Ebben segítségükre sietett az adminisztráció is. Car­ter elnök bejelentette a Taft—Hartley-törvény alkalmazá­sát, amely 80 napra visszarendeli a bányászokat a mun­kához, miközben folytatják a tárgyalásokat. Ha valame­lyik bányász nem engedelmeskedik a Taft—Hartley-tör­vény rendelkezéseinek, bebörtönzik. De 160 ezer bányászt azért mégiscsak nehéz lenne börtönbe zárni. Az adminisztráció és a tőkések arra számítottak, hogy a december óta fizetést nem kapott bányászok megijed­nek, és fölveszik a munkát. Ha nem is mind — gondol­ták —, egy jelentős részük; így be lehet indítani a szén- termelést, és meg lehet tömi a sztrájkolok egységét. S ha a sztrájkőrség meg akarná akadályozni a sztrájktörők munkafelvételét, akkor a rendőrségei és a katonaságot vetik be. . Az erőszakkal való munkába hajtás terve azonban csúfosan megbukott. Az elnöki parancsra a 160 ezer bá­nyászból mindössze 80—100 bányász jelentkezett munkára, de azok is békésen visszafordultak a sztrájkőrségek vo­nalánál. Így se munkafelvétel, se alkalom az erőszakos beavatkozásra nem volt. A sztrájkoló bányászok egysége kudarcra kárhoztatta a tőkések és kormányuk munkásel­lenes szándékát. Az egységnek ez az imponáló győzelme még szorosabbra vonta a sztrájkolok sorait, és a szolidari­tás újabb hullámát indította el az Egyesült Államokban. A burzsoá propagandagépezet bányászellenes hangulat- keltése ellenére megnyílnak a szívek, a pénztárcák, és egymás után érkeznek az élelmiszer- és a ruhaküldemé­nyek a bányász} alvdkba. Ez azt mutatja, hogy a lakosság nem a bányászokat, hanem a bányabárók csökönyösségét teszi felelőssé az áramkorlátozásban már jelentkező szén­hiányért. A tényleges helyzetnek ez a helyes fölismerése jó irányba tereli a szolidaritást sorjázó emberi érzelmeket. A bányászok egysége, a munkások, a dolgozók szolidaritása pedig elégséges biztosíték a győzelemhez az Appalachia hegység bányász}alvóiban. Cabin Creek, 1918 március. Ktrvées István Gépek és emberek Betonágyú a bányában Agyúhoz hasonló az a kü­lönleges berendezés, amellyel a márkus hegyi és a nagyegy­házi új szénbányák építését gyorsítják. A kerekeken könnyedén közlekedő berendezés »ágyú- csöve« hat atmoszíérás nyo­mással rálövi a vágat falára a folyékony betont. Húsz­negyven centiméter vastagsá­gú, gyorsan kötő, tökéletes vízzáró betonréteget képeznek így a vágatfalon. Ez a mód­szer olcsó, és tízszer olyan gyors, mint amikor kézi mun­kával téglával vagy beton- idomkövekkel bélelik ki a vá­gatokat. A különleges >• betonágyú« külföldi gyártmányú, a hozzá szükséges technológiát a do­rogi szénbányák szakemberei dolgozták ki, és vállalkoztak meghonosítására a hazai bá­nyákban. Az ország több szén­bánya vállalatától kaptak már megbízatást a dorogi bá­nyászbrigádok az olcsó és ter­melékeny új technológia be­vezetésére. — A kedvezőtlen időjárás 1 ni tudta az aszály hatását. — ellenére jó évet zártunk. A Gács László, az iharosberé­Icpllrí plrUrPczí tpc p*.] lvnv- nvi +S7. nnx7pnv+p*T*rrí*áic'7fííoi Kitüntették Rzsev városát Űj üzemek testvérmegyénkben Moszkva védelmében nagy veszteségek érték Rzsev váro­sát és környékét. A Kalinyin terület e sokat szenvedett vá­rosa harmincöt évvel ezelőtt szabadult fel, s azóta rohamo­san fejlődik. Most nagy meg­tiszteltetés érte: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége a Nagy Honvédő Háború Érdemrend első fokozatával tüntette ki Rasevet a német fasiszták elleni harcban mu­tatott hősiességükért, a gazda­sági és kulturális építőmun­kában elért eredményeiért. Veszegonszk városának ér­dekes eseménye volt, hogy ünnepségen köszöntötték Va- szilij Andrejevics Andrejevet, aki 1918 óta párttag. A szov­jet hatalom megszilárdításáért, a társadalmi-politikai tevé­kenységéért az Októberi For­radalom-renddel tüntették ki, s megkapta a díszpolgári ok­levelet is. ö Veszegonszk vá­rosának első ilyen kitünte­tettje. S hogy az ünneplésekkel folytassuk, megemlítjük, hogy tastvérlapunk, a Kalinyinsz- kaja Pravda egyoldalas ösz- szeállításban méltatta a köz­szeretetnek örvendő földi, Bo­risz Polevoj életművét, hetve­nedik születésnapja alkalmá­ból. Az Egy igaz ember írója e tájról indult el, e napilap elődjénél volt újságíró, s ma is büszkén vallja magát a vá­ros szülöttének. A dokumen­raj visszaemlékezések hűen bemutatják pályáját az indu­lástól a világhírig. A hetven­éves író sok tisztséget tölt be ma is, s nagy a szerepe a Ju- noszty(Ifjúság) című folyóirat főszerkesztőjeként is. Érdekes térképet közölt test­vérlapunk az idei beruházá­sokról. A tizenöt féle jel meg­mutatta, hogy hol épül állat- tenyésztési telep, élelmiszer­ipari, könnyűipari üzem, is­kola, művelődési otthon, klub, kórház, lakás. Tavaly, a jubileumi évben ötszázkilencmillió rubelt for­dítottak beruházásra a Kali­nyin területen. A megye hat­százezer négyzetméter összte­rületű lakással gyarapodott, tizenhárom iskola épült, két és fél ezer gyerek jutott böl­csődei és óvodai helyhez. Az idén még többet, ötszáz- harminc-milliót költenek az állami beruházásokra, ezen­kívül más forrásokból is gya­rapodik a terület. Új .üzeme­ket avatnak 1978-ban: Nyeli- dovóban hidraulikusprés-üze- met, Sztaricában sajt-, Kalja- zinban zöldségszárító-üzemet. A kasinj ásrványvízüzem éven­te tízmillió palackot küld majd a kereskedelemnek. A lakásépítés nagk ütemben folytatódik. A tervejt szerint a 65Ó ezer négyzetméter lakás egyharmada falun épül fel. Ebben az évben tizenhárom­ezer család költözhet űj ott­szül. Hat és fél ezer gyerek kezdi majd ott az új tanévet. Több mint háromezer kisgye­reket várnak az új bölcsődék és óvodák. A kalinyinialt örömére az idén befejeződik a drámai színház átépítése, s átadják a várva várt úttörőházat is. Tíz klub épül a megyében, s ez két és fél ezer embernek gon­doskodik programról. A művelődési otthonok sok érdekes rendezvénynek adnak helyet. Különösen népszerű az úgynevezett kolhozlakodalom. A bezsecki Iljics kolhoz ilyen­kor kiállítást rendez az ifjú pár szüleiről: egész életútjuk végigkísérhető a. fényképek és dokurr^ntumok alapján. Az ifjú par az anyakönywezető- től a művelődési otthon mú­zeumába megy, s lerója ke­gyeletét a Nagy Honvédő Há­borúban elesettek tablói előtt. A lakodalom közben a kolhoz öregei felidézik az indulás éveit is, hogy az ifjú pár majd továbbadhassa a gyermekei­nek. A kaposvári farsanghoz ha­sonlító rendezvénysorozat az orosz tél búcsúztatása Kali- nyinban. Március első vasár­napján trojkák száguldtak az utcákon, bennük Télapó, Hó­pelyhecske, s természetesen Tavasztündér. A vidám ren­dezvénysorozat egyre több ér­deklődőt vonz testvérváro­sunkba. • I ágazatvezetője elégedett, ha ■ nem is mindennel. — Búza- t 1 termésünk tavaly a körzetben - a legjobb lett, még az állami gazdaságokat is megelőztük. — A len viszont az utóbbi nyolc év legrosszabb termését hozta — fűzi hozzá Horváth József, aki szintén növényter­mesztési ágazatvezető. — Pe­dig nagy reményeket fűztünk hozzá. Hárommillió forint veszteséget okozott, melyet meglehetősen nehezen tudott a növénytermesztés ellensú­lyozni. Magunkat aligha okol­hatjuk, A len kelésétől az aratásig mihdössze 8 millimé­ter csapadék hullott. — A búza kevésbé sínylet­te meg az aszályt. — A gabona más. Mire az aszály beköszöntött, a tavaszi nedvesség hatására dús lom­bot növesztett, s ez részben megakadályozta _ a talaivíz gyors elpárolgását. Igaz, köz­ben fej trágyázással is segítet­tünk. — Az a meglepő — fűzi hozzá kollégája —, hogy a len eddig az egyik legjövedel­mezőbb növényünk volt. A továbblépés érdekében tavai v csatlakoztunk egy termeién rendszerhez. Még alaposab­ban. még körültekintőbben készültünk föl a nyárra. Fur­csa ellentmondás, hogy pont az induláskor ért bennünket ilyen rossz - esztendő. — Befolyásolja ez az idei évet? — Feltétlenül! — válaszol­ják szinte egyszerre. — Első­sorban azzal, hogy még körül­tekintőbben .kell készülnünk a nagy munkákra. — S ha az idén is lesz aszály? — Öntözni, sajnce, nem tu­dunk. Ezen a dombos, szab­dalt vidéken aligha lehetséges. Folytatjuk a helikopteres fej- trágyázást, valamit az is' se­gít. Nem szerencsés a szövetke­zet, legalábbis ami a környe­zetét illeti. A községben két gyár, a közelben pedig kéj; erősen iparosodott helység. Csurgó és Nagykanizsa van. Nehéz megtartani a szükséges létszámot. — Hogy a munkacsúcsokra elegendő emberünk legyen, olykor erőn felüli bérfejlesz­tésre kényszerülünk. Nem­csak a domborzati viszonyok miatt döntöttünk korábban a HSZV húsmarhatartás mel­lett. A négyszázas állományt négy-öt ember el -tudja látni. Dolgoznak nálunk fiatalok is, de ők inkább a gépekhez von­zódnak. A fejlesztést ezek az ellent­mondások is sarkallják. Iha- rosberényben a kedvezőtlen adottság és a kevés munka­erő meghatározta a szükséges termelési szerkezetet. Persze nem maradhatnak el a ha­gyományos ágazatokkal sem. A múlt év során például 600 literrel emelkedett, az egy te­hénre jutó tej mennyisége, igaz, az induló alap nem volt túl. magas, csupán 1900 liter.-*■ Az idén 54 hektáron lu­cernát vetünk a tehenészet számára. Úgy véljük, az így nyert jobb takarmánnyal reá­lis lehetőségünk van a 3000 literes átlag elérésére. A gé­peink megvannak hozzá, a ta­lajt előkészítettük, s lia a tehenészet is meghozza majd a maga eredményét, akkor gyakorlatilag célt értünk. Ï5. A. tácip értékű összeállítás, a lí- hpnba. Tizennyolc iskola ké­L. G. Somogy tíz téglagyárában tét hete kezdődött meg a ■nunka. Ezt a gépi berendezé­sek szokásos téli nagyjavítása úőzte meg, amelyet Kaposvá- •on, a Szigetvári utcában har- nincnégy esztergályos, lakatos, íegesztő, kovács, motorszerelő asztalos végez Márton Fe- •enc irányításával. Az elmúlt télen a megszo- ;ottnál derűsebben dolgoztak: avullak a munkakörülménye­tv. Bozsoki József, a Somogy— fala megyei Tégla- és Cserép- pari Vállalat műhelyirányító soportvezetője Márton Ferenc ársaságában kísér el a »fölső« aűhelybe, ahol még tavaly lolgoztak. A Szigetvári utcai téglagyár aunkásházát fogja közre a assanként elnéptelenedő, ros- adozó műhelysor. A fűrész­ép es kezelője elférhetett igyan a falatnyi helyiségben, e a gépkezelőnek íagyoskod- ia kellett, hiszen fütőalkal- latosságnak már nem jutott ely. Valamikor lóistálló volt' z a helyiség, ahol a íorgá- solók dolgoztak. — Az elmúlt öt esztendő Ikatrészel Látása különösen iehéz volt — mondja Bozso- :i József. — Rákényszerültünk rra, hogy ebben a helyiség­en — ahol már a tartóge- cnda is meghajlott — a tég­Biztonságban a Piroska alkatrészei laipari gépekhez elkészítsük azokat az alkatrészeket, ame­lyeket lehetetlen beszerezni. Az elhagyott, alacsony he­lyiségek egyikében múzeumba illő fúrógép. Az üzemvezető fejében megfordult: ha min­dennel rendben lesznek, össze­hoznak egy mühelymúzeumot. Itt megszakad a műhelysor, és lakások meg salútapalán- ták között érünk a lakássor­hoz tapasztott asztalosműhely­be. Paldesz János asztalos il­latos fára rajzolja a kivágan­dó részt. Irigykedve gondol a hegesztőkre, a kovácsokra, a forgácsolókra, akik már fehér falak között dolgoznak. — Jó lesz itthagyni ezt a sötét helyet — mondja, majd felderül. — Még ebben az év­ben mi is költözünk. A motorszerelők ajtaján pat­kó. ök mennek el innen utol­jára, hiszen ritkán tartózkod­nak bent, többnyire a gyárak­ban, a helyszínen javítják a Piroskának becézett MTZ- markolókat, a kotrókait, az egy- hengeres kulimotorokat, a dó- zerokat. A zsúfolt helyiségben most csak Lajos bácsi, a se­gédmunkás serénykedik egy szétszedett targonca körül. A vállalat 1967-ben kezdte el az űj juvítótelcp építését a szomszédban. Saját emberei­vel, saját erőből, ahogy pén­zéből futotta. Az első ütem­ben a szerelő-, az asztalos-, a villanyszerelő-, a kovács-, a hegesztőműhely készült el a félkész- ( és készáruraktárral meg a mellékhelyiségekkel. A második ütemben került sor a forgácsolók, a lakatosok és a motorszerelők munkahelyének megépítésére, és végül az idén felhúzzák az öltöző, a fürdő és az ebédlő falait is. — Rengeteg társadalmi mun­kál végeztek a fiuk — ma­gyaráz az üzemvezető. — Az ajtókat, ablakokat mi csinál­tuk, még üvegeztünk is, sőt már parkosítunk, fát ültetünk. Munkaidő után, hét végeken költözködtünk. Annyira elvá­gyott már mindenki abból a koszfészekből, hogy senkit nem kellett »fűzni« a segítségért, inkább faggattak, hogy mikor maradunk itt, lendíteni az epítőbrigád munkáján. Persze ezután is lest mit csinálni. Egyelőre dobkályhákkal me­legszünk. A nyárra tervezzük, hogy mi magunk beszereljük a központi fűtést. Papp Ferenc raktárvezető mostanában kevés emberrel cserélne. Régi vágya teljesült. Tizenkétmilliós raktára a szí­nekből, fészerekből biztonsá­gosan zárható, jól áttekinthe­tő, Salgó polcrendszerű helyi­ségbe került, ahol már a Piroskák értékes alkatrészei­ért sem kell aggódnia. Napon­ta tíz kilométer gyaloglást ta­karít meg, amióta nem tizen­egy, hanem egy helyen tárol­ják a készletet. Érdekes módon a mostoha körülmények között dolgozó emberek közptt ismeretlen a fluktuáció. .Fáth János lakatos több mint kilenc évig volt a lehangoló környezetben, ahol gyakran még a tető is beázott. Amióta a napfényes, tágas te­remben dolgozik, jobb kedv­vel indul munkába, és megta- Iája a módját: mivel teheti még otthonosabbá környeze­tét. Horváth András esztergályos 1966 óta dolgozik itt. Öröm­mel véste társaival a betont, mosta a festők után az elekt­romos vezetékek csöveit, csak­hogy minél gyorsabban meg­kezdődhessen a munka. — Nekem új gépet, új mun­kát, nagyobb szakmai lehető­séget hozott a költözés. Itt I ugyanis mód volt két új esz­tergapad beállítására, melyek közül az egyik az enyém. Már a jövő foglalkoztatja: — Az lesz az igazi, ha beke­rítjük a telepet. Vagyonvéde­lem szempontjából nyugodtab- bak lehetünk, azután elkerül­jük végre a vitákat a lakókkal, s jó lesz, ha megszűnik az al­bérletünk a téglagyár fürdőjé­ben, öltözőjében. Tavaly, január 1-én, ami­kor megalakult a téglaipari tröszt, fölmérték: miként ja­víthatnak alkatrészgondjai­kon. A múlt év őszétől a Szi­getvári utcai javitórészlegben készülnek a VK 30-as kotró alkatrészei. Készülnék még itt présalkatrészek, tavaly 1,1 mil­lió forint, az idén pedig már 2,5 millió forint értékben. Olasz licence alapján gyártják a teskándi téglagyár rekonst­rukciójához a szárítókocsik fu­tóműveit. Megérdemelte ez a kis kö­zösség, hogy emberibb körül­mények közé kerüljön. Tavaly 583 ezer forint tiszta nyere­séget hozott a vállalatnak. Gombás Jolin 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom