Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
M rtgaas vette iitw eSsS- ként » vadállatokat. ís amíg Kiriszk a fejét forgatva próbálta megállapítani. hol rejtőznek a gyűrűsfókák, a csónak már mes»- sze elúszott attól a helytűi, nehogy az állatok észrevegyék a heveróhelyrűL Az öreg Organ rájött, hogy Kiriszk semmit sem látott — No, te láttad? — kérdezte a kisfiútól. Kiriszk nem mert hazudni. — Nem, nem láttam — vallotta be. — Odamegyünk még egyszer — rendelkezett Organ. — Tanuld meg megkülönböztetni őket a sziklák között. Különben nem lehet vadász. Az evezősök engedelmeskedtek, a csónakot az előző helyre vitték, bár ez kockázatos volt Ha csak egy gyűrűsfóka is gyanút fog. az egész íalka egyetlen szem- pillantás alatt a tengerbe Vett magát. Az állatok szerencsére nem vették észre a vadászokat. A sziklavonulat mögött fíküdtek a rendetlenül szerteszét dobált, formátlan kövek között, majdnem egészen a víznél. — Nézd csak azt a hegyes követ olyan, mint egy letört agyar, egy kissé távolabb pedig van egy vöröses színű, eljegesedett dombocska, nézz át közöttük — mondta Ki- riszknek Milgun. Kiriszk figyelni kezdett. Milgun és Emrain eközben az evezőkkel serénykedve igyekezett a csónakot egy helyben tartani. És ekkor Kiriszk meglátta a tengeri vadak hátát — s hatalmas, uszonyos törzsüket A foltos, fénylő, szürkés hátak mozdulatlanok voltak. A távolból a tapasztalatlan szem nem tudta megkülönböztetni őket a szikláktól. E pillanattól kezdve Izgalom vett erőt a kisfiún. Kezdődik: ott vannak az igazi tengert vadállatoki Íme, elérkezett a nagy vadászat! Amikor part rászállták, a kisfiú izgatott volt, merészség és elragadtatás töltötte eL Merészség, mivel e pillanatban erősnek és fontosnak érezte magát. És elragadtatás — látta, milyen jól és összehangoltan dolgoztak a vadászok: ahogy a parthoz vitték a csónakot. E mrain és az üreg Org„n a hullámverés szélen tartotta az evezők Segítségével, Milgun pedig ügyesen kiugrott egy görgelékkő szélére, majd a kötelet a vállán átvetve^ közelebb húzta a kőhöz a csónakot; a winchesterekkel együtt partra ugrott az édesapja is. Ezután az öreg Organ közreműködésével ő maga is partra ugrott, igaz, közben vizes lett a Iába a partra futó hullámtól, és az édesapja halkan szemrehányást is tett neki. Organ a csónakban maradt, hogy partközeiben tartsa a hullámokon, ők hárman pedig — Emrain, Milgun és Kiriszk — a heverőhely felé siettek. A parton haladtak, ösztönösen meghajolva, s gyorsan szökellve egyik rejtekhelytől a másikig Kiriszk nem maradt le, csak azt érezte, hogy a mellében vadul kalimpál a szíve, s időnként megszédül a nagy büszkeségtől és az izgalomtól. Bezzeg, ha a Halasszony törzsének tagjai most láthatnák, amint a nagy vadászok- , kai együtt siet a tengeri vadak'ellen! Ha most látná az édesanyja, de büszke lenne rá, mint a törzs jövendő nagy táplálójára és kenyérkeresőjére! Ha most látná Muzluk, akivel gyakan játszottak együtt, de ezután már soha . nem fog vele játszani, mivel a mai naptól kezdve az 6 neve vadász, ha most látná, ahogy messze az otthoni Tarka Kutyától tör előre az ismeretlen, viharos parton, a vad sziklák és kövek között a gyűrűsfókák heverőhelye felé. Az sem baj, hpgy a két winchester Milgunnál van és Emrainnál: az édesapja megígérte neki, hogy kezébe adja a fegyvert, amikor eljön a lövés ideje. így lopakodtak a heverőhely felé, majd kúszni kezdtek a földön. Kiriszk is kúszott Az érdes sziklákon és a töredezet jégen nehéz és kényelmetlen volt kúszni, de Kiriszk megértette, hogy ez szükséges. * Cstnglz Ajtmatov kisregényének ríszlete a Síovju Irodalomban jelent meg, áfhcCre, verejíékbes «■= rtdw kúsztak, olykor lehúzódtak, majd fejüket fölütve körbe figyeltek. Aztán mozdulatlanná dermedtek és elcsendesedtek, amikor már csak a célzás és lövés volt hátra. Kiriszk egész életében nem felejtette «1 ezt az órát ezt a tavaszi napot ezt a rideg, sziklás szigetet a hatalmas és végtelen tengeren, és rajta ezeket a vad, sötétbarna sarkiakat. amelyeket valamilyen esztelen erő forgatott ki a helyükből és dobált szerteszét a csupasz és rideg, jîges és élettelen földön; s hogy ott feküdt hason, az édesaoia és Milgun mellett akik lövéshez készülődtek, előttük pedig, egészen a tenger szélénél egy kis mélyedésben, a Csinglx Ajtmatov* Tengerparton futó tarka kutya il «SB, vslamHym árnyflc — nagyon óvatosan lehetett csak odébbcsúszni, és ekkor egy kis kődarab Kiriszk könyöke alól kimozdult, és elindult lefelé a lejtőn, útközben más kövekbe is beleütközve, A foltos fóka rövid, ugatásszerű hangot hallatott, a falka felneszeit és bőgve gyorsan mászni, gurulni kezdett a víz felé. Ebben a pillanatban, mintegy megelőzve őket, mielőtt elérnék a tengert, lövés dördült és a falka szélén leterített egy nagy gyűrűsfókáf — Milgun megmentette a helyzetet, Kiriszk elvesztette a fejét — Lőj ! — parancsolt rá Emrain. A vállát erős ütés érte, a lövés döreje a fülébe csapott ügy érezte, teljesen megsüketült Rettenetesen szégyell te magát, hogy elhibázta a lövést, és hogy miatta vallott kudarcot a vadászat Az apja újabb töltényt dugott a kezébe: — Tölts, és lőj gyorsan! Az, ami meglehetősen könnyűnek látszott, a töltés és tüzelés (hányszor megcsinálta ezt egész egyszerűen, amikor lőni tanult), most sehogy se sikerült. A winchester závárzata nem akar: neki engedelmeskedj. Milgun eközben térdelve még két lövést adott le a vízbe menekülő gyűrűsfókákra. Egyel ILLYÉS GYULA Örök és múlandó A gangon ültünk. Besötéüett. S mit elhagyott a fény, a napi továbbrajzolta arcodat okos és szomorú beszéded.' Mint mesteri kezek alatt a sok mellékesből a lényeg, kialakult időtlen képed. Munkáltak fürgén a szavak. Ott állt homályt, romlást legyőzvén — rembrandti, tiziani festmény — oly készen, tisztán, halhatatlan a mű, melyen nem öregedhetsz, hogy odanyúltam akaratlan eleven, múlandó kezedhez. Matyikó Sebestyén József REPÜLNI KÉSZEN Mert Koppány-gyöpén aki énekel, szem-verte, szívdobogta tájba: vonat alá fekszik ha delel — s mind temetőt hordoz magába. Rum-szagú lőrések: kurta kocsmák kontyain eszelős angyal-ének. Jussult bicskás; betyár-kalickák, bor-lyukak, tövises Karácsony-éjek feszltnek világgá dagadni — szem-verte, szívdobogta tájban; élet-eldobó csontsíp-menetben, Csökölyig fájón, fehér gyászban! Tanya (Révész Napsugár rajza) Trencsényi Imre Monológ — délután szelek és viharok rombolta, dudoros, mohlepte sziklaom- ladékok között, ott volt egy kisebb gyűrűsfóka-falka, s még mit sem sejtve, nyugodtan bevert a helyén. Fölöttük, a heverőhely, a sziget és a tenger fölött az enyhén ködös, dermedt-mozdulatlan ég — legalábbis a kisfiúnak úgy tűnt — feszülten várt az első lövésre. »Csak eltaláljam 1« — gondolta magában, és a vállához szorította a winchestert, amit az édesapja átadott neki. E bben a tűnő, régen várt pillanatban, amikor büszkén már dicső és híres vadásznak látta magát, hirtelen belehasított az a felismerés, hogy ebben a sziklamélyedésben szorongó, fösvény napmelegre váró kövér és ' esetlen állati hátak és oldalak milyen védtelenek és sebezhetők. De ez csak egy pillanatnyi késlekedés volt Eszébe jutott, hogy ő vadász, és az emberek zsákmányt várnak tőle, hogy s fókák búsa és zsírja nélkül éhes és szűkős az élet és még az a gondolat is felvillant benne, hogy elsőnek kell lőnie, s ki kell tennie magáért Összeszedte magát, keményen célzott ahogy az édesapja tanácsolta, az állat bal uszonya alá, kicsit fölfelé és jobbra — épp a szívére a hatalmas, foltos uszonyosnak. Az állat mintha megérezte volna a veszélyt hirtelen fölütötte a fejét, bár nem látta a vadászokat és szagot sem kaphatott — a szél a tenger felől fújt Egy kicsit még oldalt kellett hú-- zódrü a jobb célzás kedvé • ért, valami egy kicsit zavarmegsebesített az állat ott fetrengett közvetlenül a part szelén. A vadászok arrafelé futottak. A falka már eltűnt a hullámokban, a sebesült állat amely még a parton maradt minden erejét megfeszítve a víz felé igyekezett Mire az emberek odaértek, a gyűrűsfókának sikerült a vízbe vetnie magát. Uszonyait mozgatva úszni kezdett, s ringatózó, véres csíkot hagyva maga után. lassan az áttetsző tenger mélyére süllyedt Tisztán látszott rémülten kiemereszteti szeme, a tarkójától egészen az uszonyáig húzódó halványkék csík a hátán. Milgun leeresztette a célzásra emelt fegyvert — a kegyelemlövésnek már nem volt értelme. — Hagyd, ,úgyis elsüllyed — mondta Emrain. Kiriszk csak állt kifulladva és leverten, s nagyon elégedetlen volt önmagával. Jóval többet várt Nesze, neked, nagy vadászi H allgatott a. kisfiú, minden erejét összeszedte, nehogy hirtelen elsírja magát szégyenében. Roppant nekikeseredett — Sebaj, lesz még sikeresebb vadászatod is — vigasztalta később Milgun. amikor hozzáfogtak, hogy felbontsák az elejtett gyűrűsfókát — Mindjárt elmegyünk a Középső Emlőkhöz, ott mindig több vad tanyázik. — Igen, egy kicsit elsiettem — kezdte volna Kiriszk, de az édesapja közbevágott. — Ne magyarázkodj. Az első lövéstől még senki sem lesz vadász. Majd máskor sikerüL Lőni tudsz, a zsákmány nem szökik meg előled. Kiriszk hallgatott de a lelke hálával telt meg, hogy a felnőttek nem tettek neki szemrehányást Szeretve tisztelt főnököm! Ezennel ünnepélyes fogadalmat teszek, hogy az első infarktusomat rólad fogom elnevezni. Közeleg... Azután, ha a nevedet hallod, nem biztos, hogy neked szóltak. Lehet, hogy az én infarktusomról beszélnek ... Mert airól beszélni fognak... Vén csont vagyok, azt mondod? ... Mondd a szemembe!... Káplárra szignálod a dolgaimat. Mintha én nem is léteznék!... Köszönöm a kíméletet de egyelőre nem kérek belőle. Húsz évem van még a nyugdíjig... Less egy kicsit Káplárodra! Kapkodja a gyógyszert... No persze, ő halálra dolgozza magát Az ő vállán van minden, hadd tanuljon bele... Node könyörgöm, miért olyan sürgős? Ismétlem, nekem még húsz évem van a nyugdíjig!... Pardon. En öregszem és csontosodom. És te?!... Pardon ... Valami ördögi szabályszerűséget kezdek sejteni. Féléi* metes!... Jut eszembe a ku- bikosbrtgád. Ott nem gáncsoltuk, kamaszok és öregek, a jó munkabíró családapákat .., Ma meg itt csak cica- macázunk a kenyérrel? Az öregek meg a fiatalok egymásnak dobálják, hogy ml meg ne kaparintsuk? Netán, ha dolgoznánk, nem több jutna mindegyikünknek?... No persze, Káplár dolgozik, majd beleszakad. Meg természetesen te is, nagyfőnök... Az- ám, az infarktus! Ha fiatalkoromra gondolok, mindig megfeledkezem róla. Pedig nemcsak kubikoltam. Tanultam is. Sőt! De valahogy minden munkáról úgy képzeltem, hogy hosszúság szór szélességszer magasságszor forint... Most meg az infarktus itt ólálkodik körülöttem... Szívemhez kapok . *. Tar- komhoz ,.. Nyakkendő... Magam is csodálkozom, de amióta Káplár itt lejt előttem formerban, valahogy nem érzem jól magam nyakkendő nélkül... Lehet, hogy ezután a könyökvédő következik, majd rövidesen, az agyérelmeszesedés? ... Valóban lehet valami a fejemmel is, mert azelőtt félévig sem nyúltam a hajamhoz, most meg — igaz, hogy kuszák lassan hátrafelé a homlokom —, de jobb szeretem, ami tollazatom még maradt, rövidre nyírni.. .Ahogy így elnézem magam, csakugyan öregszem... Előbb-utóbb mindenképpen igazatok lesz. A vak is látni fogja, mit ér a munkám ... Mert a semmit a vak és a mesterlövész egyformán látja... De láttál-e te, Káplár, babát a kubikgöd őrben? ... Nem, öcskös, nem halva született csecsemőről van szó. Ez már a ti krimiken nőtt fantáziátok. A baba, kispajtás, meghagyott földoszlop f. gödör közepén — a főnök talán még tudja, ha az ő rokonságában is volt kubikos... Tudod, az a mérték a teljesítmény, ha a talajszint nem volt egyenletes... Mint ahogy most ti is rajtam méritek a saját erőlködéseiteket ... De mégint elkalandoztunk az infarktusunktól... Vizet! ... Dörzsölni!... Utat!... — Kit vittek el? — Az Altert. — Mit csinált? — Hogyhogy mit csinált? A szíve ! — Ilyen fiatalon? — Hogyhogy fiatalom? Negyven is elmúlt! — Hát bizony, elege volt szegénynek... Kórház. — A pszichikai terhelés, asszonyom. A kedves férje, ugye, az élet derekán, abban a korban, amikor a legtöbbet vállaljuk, a második fiatalságunk, a gyerekeink kiröppentek, a fejünk lágya már benőtt, de még nem kezdünk .., hát... hogy úgy mondjam, hanyatlani... Így az ötödik X táján... — De főorvos úr! ö éppen ma lenne negyven esztendős!... — Pardon... Nos, asszonyom, mi minden lehetségest megkísérelünk... Szép temetés. £*9 asffls sséci, sete a főnök beszél. Érzi, hogy leszakadna a mennybolt... a mennyezet... ami csak van... Vagy meghajigálnák a sárga göröngyökkel... A nyelve is kitörne. Mert ilyenkor csak jót szabad mondani, de mit tudhat ő a megboldogultról?... Pedig alakja nőttön- nő! Lassan feltárulnak e páratlanul közhasznú élet rejtett értékei. — Gazdag tapasztalatainak tárháza mindannyiunk előtt örökké nyitva állt — zeng a tátongó gödör felett, vagy inkább bicsaklik a hang. Vajon ki ez?... Nem mindegy? Bárki elmondhatja, amit immár mindenki tud... Megrendültén állnak. Káplár is a sötétebbik farmerját vette föl. Senki se ügyel rá. Hiába kapja be, víz nélkül, a gyógyszerét. .. A főnök? Egyszerűen láthatatlan ... Talán ki m jött?... Révaii... Így pusztulunk el egymás szeme láttára — kiált fel valaki, amikor a hantok zuhognak. Persze, hogy nincs itt a főnök... De akár itt is lehet! A lakatok egymás után pattannak le az ajkakról. — Én tegnap akartam épp úgy istenigazában... — Ma jöttek volna hozzánk! Régi barátok vagyunk ... aza, hogy... — Mindannyiunkra sor kerül... — Pdszlicsáré látszatmumr- kánkban őröljük fel magunkat! Tegye szívére a kezét... ! — Ügy bizony! Ennyi erővel ... Ha dolgoznánk... I — A főnök! — Jókor... — Szervusz! Engem vársz? “ Én? En a temetésemen vagyok... De ha már éppen így alakult... — Megbocsáss, nekem most rengeteg a dolgom... És nem is érzam egészen jól magam. Ügy látszik, megint valami ... Keress meg majd a jövő héten... Fáj ront. Az a nyomorult infarktus meg nem jön. Átkozott mócsing természetem!... Hazamenni.., Komoran ücsörögni... A család lábujjhegyen kerülget... De talán így kell lennie. Vegyük csak sorra higgadt fejjel. Ha megúszom: semmi temetés. Ha elvisz: nem hallom meg. mit beszélnék... Az a cseppnyi figyelmesség meg, ami az első és a második között van — ha van —: kevés... Meg nem is az igazi... Arvay János fordítás. > árakozfö. Szurcdk Sáms Iwtpísf*,
