Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

megújult Önbizalommal Nem véletlen, hogy a mar­cali tsz-ben járva leginkább arra voltam kíváncsi, milyen hangulatban kezdték az em­berek az új munkaévet Em­lékszem, két-három éve ide­gesen, kedvszegetten. Az erőn felüli — mégis elodázhatatlan •— fejlesztések megbillentet­ték a gazdaság pénzügyi egyensúlyát. 1975-ben az em­berek jó része már-már úgy érezte, munkája teljesen hiá­bavaló. Vádolták egymást és önmagukat. Alighanem bo­londnak nézték volna azt az embert, aki akkor azt állítja, hogy épp ezekben a nehéz években válik a gazdaság korszerű és eredményes nagy­üzemmé. A múlt év végre bizo­nyította: helyes volt az egye­sülés utáni iránymódosítás. Az egyelőre még szerény, három- milliós nyereségnél fontosabb, hogy már akadnak megyei szinten is figyelemre méltó eredményeik. Az emberek végre kezdik elhinni önma­gukról, hogy képesek ilyene­ket elérni. Az új szárító-, tároló- és ta­karmánykeverő-telepen öten dolgoztak. A bemutatkozás után mindjárt panaszokkal kezdték... — Nézze csak meg az aj­tót, másfél méter magasra építették, így magunk készí­tette tákolmányon mászunk be. Amott meg másfél méter magasan kell átlódítani a ne­héz zsákokat. Pedig nem sok­ból állna könnyíteni a mun­kánkon. .. Az igazság kedvéért Varga Sándor brigádvezető hozzá­fűzte, hogy a szóban forgó ra­kodóhely nem emberek szá­mára készült (a rendes bejárat az épület hátsó oldalán talál­ható), mivel azonban a dol­gozók következetesen mégis ezt használják, a jövő héten betonlépcsőt építenek a mos­tani tákolmány helyén. Bíró János régi tsz-tag. Át­élte a nehéz éveket is. — A zárszámadáson tapasz­taltam, több a megelégedés az emberekben. Mi itt a keverő­ben nehéz munkát végzünk. Napi 140—150 mázsa takar­mány megy át a kezünkön. Olykor, ha szükség van rá, késő estébe nyúlik a műszak. Szívesen vállaljuk az Ilyen feszes tempót, ha látjuk, hogy a gazdaság egyenesben van. A tsz szőlőjében a napok­ban kezdődött a metszés. Ezt tudva, tarka asszonyseregre készültem, a marcali nagyhe­gyen azonban csak öt dolgo­zót találtam. — Hol vannak a többiek? — Egy-kettő beteg, sokan azonban nyugdíjba mentek — így Darázs Lajosné. — Ta­valy még tizenöten voltunk itt a szőlőben asszonyok, most meg talán hatan. — Többen is jönnének, ha a tsz megoldaná az emberek szállítását — vélekedett Bence István. — Én Boronkáról já­rok, tíz kilométert biciklizek. Márkus Árpád — mint jól értesült gépkocsivezető — már tudta, hogy a gazdaság kis­busza rövidesen megkezdi a »hegyi járatot«. — Mi változott itt a szőlő­ben az elmúlt években? — Teljes a gépesítés. Jó­formán csak a metszés igé­nyel kézi munkát. A szőlő is korszerűbb: a ritkítás után fele annyi tőke több termést ad, mint azelőtt az összes! — Hogyan zajlott a zár­számadó közgyűlés? — Csöndesen. A tsz száz- százalékos bért fizetett, így hát elmaradtak a korábbi hangoskodások A tavalyi eredményességben fő szerepet játszottak a tehe­nészeti telep dolgozói : ellető- sök, fejők és takarmányosok. Egy év alatt 30 százalékkal javult a tejtermelés! A te­lepen, ahol nemrég 1400 lite­res átlagok is voltak, az idén 3250 liter az egy tehénre ter­vezett hozam. A nyilván vastagabb borí­ték mellé kaptak-e dicséretet? Több embertől megkérdeztem ezt, a válasz hasonló volt. — Igen, a brigádvezetőrik mondta, hogy »csak így to­vább, gyerekek!« — És felsőbb vezetők? — Hogy fő szerepet játsza nánk az eredményességben? A közgyűlésen nem jött ez ki ilyen élesen — mondta diplo­matikusan Acs László brigád vezető. — Bánt bennünket, hogy a korábbiak alapján né­hány tsz-tag még ma is csak legyint, ha szóba kerül az ál­lattenyésztés. Horváth Ferenc takarmá- nyos itt a telepen, de ezen a napon mint állatgondozó ténykedett Beteg feleségét helyetesítette. — Saját tavalyi munkáját benne érzi-e abban a »30 szá­zalékban«? — Igen. Tulajdonképpen ap­ró dolgok: mikor a gép el­romlott, nem jöttünk be ja­vítani, hanem ott helyben helyrehoztuk. így aznap este is friss zöldet kaptak az álla­tok. Nyáron meg hajnali négykor itt voltunk, csakhogy még a kánikula előtt legyen lucerna. Mondom, apró dol­gok, de mégiscsak ez a nyitja. Kecskés Imréné fejőnő öt éve — azaz a mélyponton — jött a telepre. — A fejőgépeket is kicse­rélték, így tökéletesebb a fe- jés. A napi tej most 3450 li­ter. Az eredmények össze­hozták itt a közösséget — Aki nem volt idevaló, el­ment, olykor anélkül, hogy küldték volna — veszi át a szót a brigádvezető. — Ilyen szinten már nem lehet ittas vagy lelkiismeretlen a gondo­zó. A mostani brigád ezzel az állománnyal és még valamivel jobb takarmánnyal a 4000 li­tert is elérheti. Együtt a gyárral Közel Tabhoz, a Kis-Kop- pány folyó partján épült fel, s kezdte meg a termelést öt esztendeje a Budapesti Vegy­ipari Gépgyár telepe. Tartá­lyok készülnek itt, s jutnak el szerte az országba. A gyáralapítók között tizenhá­rom munkásőr található. Figyelmeztető kürtszó hang­zik, többször egymás után. Óriási erővel zúdul a sűrített levegő, tompa dörej hangzik, amint a hatalmas vaslemezt a munkapadhoz rögzítik. Lassan megindul a gépkolosszus, és a kések — mintha csak vajat szelnének — megfelelő nagy­ságúra vágják az ujjnyi vas­tagságú acéllemezt. Huszár László munkásőr néhány nap­ja még e gépóriás kezelője volt. — Budapesten, a Ganz-gyár- ban voltam lakatos. Csaknem húsz esztendeje, hogy lejöttem Somogyba, egy termelőszövet­kezeti gépműhelybe dolgozni. Amikor ezt a gyárat fölépítet­ték, ide jöttem, s a fiam is kö­vette a példámat, ő ugyancsak lakatos. Jól érezzük itt magun­kat. Aki szereti a munkát, ra­gaszkodik a gyárhoz, azt meg­becsülik. Lakatosként kezdett, dolgo­zott különböző gépeken, most pedig művezető, a délutáni műszak irányítója. S nem ő az egyedüli munkásőrtársai közül, aki a gyárral együtt fej­lődik. Kékes, piros-sárgás láng­nyelvek, szikraeső, fojtó füst­szag a hatalmas szerelőcsar­nokban. A magasban többton­nás lemezdarabokat szállíta­nak a daruk. Kalapácsok csat­tognak, fülsértő, fejfájdító a zaj. Itt serénykedik Nyári István munkásőr, a Landler Jenő szocialista brigád veze­tője. — Segédmunkásnak jöttem ide, amikor a gyárat még csak Á Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál háromszáz betaní­tott munkás dolgozik és csak nyolcvan szakmunkás. Több­ségük lakatos, esztergályos. Mátrai Ferencné személy­zeti és oktatási osztályvezető: — Évek óta egyik legna­gyobb gondunk az, hogy So­mogybán nincs műanyag-fel­dolgozó szakmunkásképzés. Hosszas keresgélés után Veszprém megyében találtunk segítséget. A fűzfőgyártelepi 303. sz. Ipari Szakmunkáskép­ző' Intézet vállalta, hogy le­vizsgáztatja tanulóinkat, itt helyben pedig az 512. sz. in­tézet tanárai oktatják a köz­ismereti tárgyakat. A múlt év októberében végre megkezd­hettük munkásaink képzését. Tavaly májusban 30 millió, forintos beruházás kezdődött a vállalatnál, amelynek során egyre korszerűbb, nagy érté­kű gépeket vásárolnak. Ben’ kó Istvánnéval, Fodor Ferenc- nével, Trapp Istvánnéval, Dörnyei Bélával, Szíj Ferenc­cel és Makra Istvánnal be­szélgettünk a huszonkét je­lentkező közül. Három műszak és a család mellett vállalták a tanulást. — Szabad időnk egyáltalán nem marad — mondja Trapp- né —, pedig még én vagyok a legjobb helyzetben. Gyer­mekgondozási szabadságról úgy jöttem vissza, hogy kér­tem, hadd dolgozhassam nyolc­tól negyed ötig. Igaz, hogy egyforintos órabércsökkentés­sel. de hozzájárultak. A tanácsteremben beszélge­tünk, phol minden ke^d dél­után az órákat tartják. Fo~ dorné a frissen kötözött ujját nézegeti : — Pirinyó sérülés. Tandíj­nak is felfogható: ilyenkor, amikor délelőttös műszakban dolgozunk, kihelyeznek ben­nünket üzemi gyakorlatra, hogy valamennyi üzemrészünk minden munkafolyamatával tisztában legyünk. Én például a műszálüzem munkása va­gyok, és a keménygumigyár­tással ismerkedem. Eddig csak az orromat húztam, ha arra jártam: »jaj, de büdös«. Most meg csodálkozom, milyen ér­dekes. A helyben dolgozók készsé­gesen adnak felvilágosítást, minden műveletet megmutat­nak. Tanácsokat adnak a mű­vezetők s az üzemvezetők gyakorlati oktatóknak tekint­hetők. A szakmai tárgyakat a gyár műszaki dolgozói tanít­ják: Tarr Sándor főtechno­lógus a szakmai ismereteket, Dobos József meo-vezető a ké­miát, Held András műszaki osztályvezető pedig a géptant. Makra István: — Lelkiis­meretesen foglalkoznak ve­lünk. Sajnos az 512-es Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nárait sokszor hiába várjuk az órára. Ez különösen akkor rossz, amikor éjszakások va­gyunk. Reggel hazamegyünk, alszunk egy keveset, kettőkor kezdődik a tanítás. Háromig, fél négyig ülünk tétlenül. Még egy gondjukról esik szó: hiányzik néhány tan­könyv. Ez is a szabad időt rabolja: körmöléssel próbál­nak segíteni a helyzeten. A vállalat magára vállalta a tankönyvek költségét, ami fejenként ezer forint. Ez akkor is tetemes összeg, ha a végző­sök továbbadják az utánuk következőknek. A tanítás ide­jére átlagórabért kapnak a hallgatók, s ha éjszakás hetük van, a tanítás után három­négy órát dolgoznak este tíz­ig, ezzel is beéri a vállalat, nern várja el tőlük, hogy éj­szakai teljes műszakot telje­sítsenek. Azt akarják a # vállalatnál — mondták —, hogy értsük, amit csinálunk. A minőségi munka egyre fontosabb. Különösen, amióta exportra dolgozunk. Gombos Jolán Hogyan változott a vezetők hangulata? Ezt a gépkocsive­zetőtől kérdeztük, aki napon- I ta velük jár. — Derűsebbek, kevesebb az idegeskedés, több idő jut fesz­telenebb beszélgetésre is. Le­het, hogy ők két éve is tud­ták, hogy az eredmények nem maradhatnak el, mégis köny- nyebb most a helyzetük, hogy végre az emberek is hisznek ebben. A marcali tsz tagsága a még meglevő gondokra érzé­kenyen, de már megújult ön­bizalommal kezdte a tavaszi munkákat. Bíró Ferenc A szerelőcsarnokban. szervezték. Hamarosan beta­nított munkásként dolgoztam, majd lakatosszakmunkás-, va­lamint hegesztővizsgát tettem. Most egy különleges, úgyneve­zett minősített hegesztői tan­folyamra járok, hamarosan vizsgázunk. — Nem elég a két szakma? — Nem erről van szó... Gyárunk fejlődik, az idén -pél­dául különleges festékgyári berendezéseket készítünk a Szovjetunió számára, meg rozsdamentes berendezéseket is gyártunk. Ezek hegesztését csak azokra bízzák, akik az ilyen kényes munkára is alkal­masak. Hát ezért... Kompresszor-, darukezelő-, kazánfűtő- és még jó néhány, a gyárban szervezett tanfolya­mot elvégzett Csontos László munkásőr is. ö ugyancsak az elsők között jött ide dolgozni. Most a szállítók Petőfi szocia­lista brigádjának a vezetője. — Ez is fontos munka, ame­lyet társaimmal jelenleg vég­zek, ám ennek nincs komolyabb jövője, bárki csinálhatja. Az a tervem, hogy lakatosszakmun- kás-vizsgát teszek, s mellette­Huszár László a gépóriás mellett. megszerzem az érettségit. Ősz­től kezdem a tanulást, már megbeszéltem ezt a személy­zeti vezetővel, ő ugyancsak munkásőrtársam. A többi munkásőrrel együtt az a tö­rekvésünk, hogy önálló sza­kasszá fejlesszük a jelenleg ti­zenhárom tagú közösségünket. Nőket is bevonunk a testület­be. Munkája alapján nemrég vettük föl a kommunisták so­raiba Baranyai Erzsébet daru­kezelőt. Ö az egyik munkás- őrjelölt. Felelősség a gyárért! Ez érződik valamennyiük szavából, tettéből. Akkor, ami­kor tanulnak, segédmunkás­ból lakatosokká, hegesztőkké válnak. S abból is, hogy mun­kájuk közben összekovácsolják a szocialista brigádokat, me­lyek a tabi, nágocsi és a többi környékbeli község iskoláit, óvodáit pártfogolják. — Munkásőreink többsége egyben gyáralapító törzsgárda- tag. Bármilyen feladatról Van szó, elsősorban rájuk lehet számítani. Abban is az ő pél­damutatásukra alapozunk, hogy az idei 240 milliós ter­vet túl tudjuk teljesíteni — mondja Teleki Sándor gyár­egységvezető. •— A beszámoló taggyűlésen azt állapíthattuk meg, hogy munkásőreink gazdasági fel­adataikat és pártmegbízatásu­kat példásan teljesítik — te­szi hozzá Serbán Dezső párt- titkár. Sokan érdemelték már kl a munkásőrök közül — többi társukkal együtt — a kiváló jelvényt. Huszár László, So­mogyi Ferenc, Orbán Béla, Nyári István, Csontos László. Valler Béla vagy Tarr István lakatos, aki egyúttal szb-titkár is, kétszeres kiváló dolgozó. Ragaszkodnak a gyárhoz, s a gyár is megbecsüli őket! Szalai László KISZ-élet a kertészetben í Nem lesz gond az utánpótlással Tartalmas, a múlt év­ben végzett munkát kritiku­san elemző beszámoló és ve­zetőségválasztó taggyűlést tartott a Somogy megyei Ker­tészeti és Parképítő Vállalat KISZ-alapszervezete Siófo­kon. Józsa Zsuzsa KISZ-titkár beszámolója, szembesítette a terveket a számba vehető eredményekkel, s a taggyűlé­sen részt vevők — a többi között Brachna János, a vá­rosi KISZ-bizottság titkára — jó érzéssel állapíthatták meg, hogy a szűkszavú tárgyilagos­sággal sorolt tények valódi értékekről vallanak. Mindenekelőtt meggyőződ­hettek arról, hogy a kertészet KISZ-esei nem restek, s ami­kor kimondják: »alapvető kö­telességünk becsülettel, leg­jobb képességünk szerint dol­gozni-» — ezt nagyon komo­lyan gondolják, s erről lép­ten nyomon bizonyságot is tesznek. Mindenekelőtt a na­pi munkájuk színvonalával, de a sok és kedvvel végzett társadalmi munkával is. Per­sze a vállalások nem mindig látványosak, nagy horderejű­ek, ám teljesíthetők, s a vál­lalat szempontjából haszno­sak. Például: ismeretes, hogy kertészetben kötészettel is foglalkoznak, s ehhez az esz­tétikai szempontból is érté­kelhető foglalatossághoz ügyesség, szakértelem, szép­érzék, de mindenekelőtt kü­lönféle virág, fenyőtoboz, ág stb. szükséges. Az alapszerve­zet tagjai a kötészeti kompo­zíciókhoz társadalmi munká­ban gyűjtötték az alkotóele­meket, s adták azokat a gya­korlott kötészek keze alá. A múlt nyár elején a pécsi pos­taigazgatóság szántódi oktatási táborát parkosították olyan színvonalasan, hogy a posta- igazgatóság vezetői, dolgozói nem győzték dicsérni munká­jukat. Vasat is gyűjtött a Dó­zsa György nevét viselő húsz­tagú alapszervezet, s a hulla­dékfémért kapott pénz felét a VIT-alapra adta. A kerté­szeti telepen épülő 3480 négy­zetméter alapterületű növény ház építésének védnökeiként e fontos beruházás mielőbbi megvalósítása végett 600 óra társadalmi munkát vállaltak. Az alapszervezet valameny- nyi tagja részt vesz politikai oktatáson, bár — a KlSZ-vé- zetők megállapítása szerint — képzési rendszerük még nem elégg »kiforrott«. Az előadások színvonalával elégedettek ugyan, a viták azonban még nehézkesek, nem eléggé érde­kesek, emlékezetesek. Három­tagú csapatuk részt vett a vá­rosi bizottság által rendezett, »Nagy október hatvan éve« című vetélkedőn — közepes sikerrel. Színvonalas sportve- senyeket, szakmai jellegű ki­rándulásokat szerveztek. A többi között a kámoni arbo­rétumba, ahova a KISZ-en kí­vüli fiatalokat is meghívták. Érdekes, tanulságos kirándu­lás volt. Olyan növényeket tanulmányozhattak, amelye­ket ma már ritkaságként tar­tanak számon a szakemberek. Ugyancsak szakmai jellegű volt az olmützi útjuk, amelyet a szakszervezeti bizottsággal közösen szerveztek. Olmützben a kert- és parktervezési, dísz­növénytermesztési kiállítást nézték meg, ahol a fiatalok korszerű módszerekkel, tech­nológiákkal ismerkedhettek. Miután a vállalatnál meg­alakult a közművelődési bi­zottság, a közművelődési terv megalkotásában a KISZ-esek is részt vettek. Gyümölcsöző a kapcsolatuk a Dél-balatoni Kulturális Központtal, rend­szeresen ott vannak a: műve­lődési ház rendezvényein, kö­zös tárlatlátogatásokat szer­veznek, : s a filmklub előadá­saira járnak. Az AJkotó ifjú­ság pályázaton egy KISZ-íag vett részt, aki munkatársával kidolgozott egy új szegfűter- mesztési technológiát, amely­nek alkalmazásával csökkent­hető a termelési költség, és növelhető a hozam. Ezt a technológiát a vállalat tavaly már hasznosította, s az újító fiatalokat anyagi és erkölcsi elismerésben részesítette. »A szakma ifjú mestere« kerté­szeti parképítő és kötészeti verseny szervezésében is részt vettek, s közülük hatan vetél­kedtek is. Az eredmény: két első és egy második helyezés. Ezen a versenyen a fiatalok bizonyíthatták szorgalmukat, ügyességüket. szaktudásukat az idősebb szakemberek előtt, akik elégedetten állapították meg, hogy a vállalatnak nem lesz gondja a szakember-után­pótlással. 1 A kaposvári kertészeti telepen — vállalásuknak meg­felelően — KlSZ-alapszerve- zetet alakítottak 1977 őszén. A siófoki alapszervezet képvi­selőjeként Mojzes János vég­zett eredményes szervező munkát Kaposváron. Azóta a megyeszékhelyen működő alapszervezet vezetőségével állandó á kapcsolat; a siófo­kiak átadják szervezési ta­pasztalataikat, s egyre erőtel­jesebben, hatékonyabban mű­ködnek együtt. Sz. A. IHHT Sza km u n kasok lesznek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom