Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-07 / 56. szám

/ Vereséget szenvedtek a somogyi csapatok / fFo&fftatât s 4. oldalról) átütőerő. így a lelkes vendé­gek végül is megérdemelten jutottak a két pont birtoká­ba. Jók: Németh I. (a me­zőny legjobbja), Szalai, Mol­nár, Szabó F, illetve Máté, Nagy. Kálmán Ferenc További eredmények: PVSK —KOMÉP 0:0, SeUye—Bá­bolna 1:0, Oroszlány—Rákóczi SE 1:Ó; Soproni Textiles—Péti MTE 2:0, Bauxitbányász—Kő­szeg 0:0, Bakony Vegyész— Soproni KSE 3:0, Véménd— Répcelak 4:1, Sabária—Keszt­hely 3:1. A . bajnokság állása î L PVSK 23 13 4 6 39-16 30 2. Ajka 23 11 7 5 40-24 29 3. Repcelak 23 13 3 7 38-30 29 4* Bauxitb. 23 10 8 5 35-24 28 5» Oroszlány 23 12 4 7 34-30 28 8» Bakony V. 23 9 8 6 28-22 26 7. NTE 23 9 8 6 30-33 26 8. Pét 23 10 5 8 27-23 25 9. Rákóczi 23 10 4 9 27-16 24 10. Véménd 23 9 fi 8 37-27 24 11. Bábolna 23 9 8 8 29-22 24 ti. KOMËP 23 8 8 7 30-31 24 13. Sabaria 23 10 4 9 25-26 24 14. S. Textt 23 10 4 9 38-41 24 15. Senye 23 8 4 11 22-30 20 16. Siófok 23 7 5 11 26-27 19 17. Kiss SE 23 6 3 14 26-50 15 18. Sop. KSE 23 3 8 12 29-44 14 19. Kőszeg 23 4 6 13 23-47 14 20. Keszthely 23 3 7 13 28-53 13 A fehémadrágos siófoki támadók harca a levegőben. u Meglepetésekkel kezdődött megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) vezettek. Szünet után a ha­zaiak feljavultak, és ekkor már csak a gólkülönbség volt kérdéses. GóUövők: Vinkler (2), Hegyesi (2), Somogyi ill­ésből). Jók: Jezeri, Bíró, Vö­rös, Vinkler, illetve Lővéri, Kövesi, Pandúr, Vucseta. Rákóczi ifi III.—Lakácsa ifi 8:1 Perényl Gy8r*y Barcs—Zimány 2:0 (1:0) Barcs, 400 néző. V.: Halász. Barcs: Tóth — Kiss (Takács), Erdelecz. Deák, Gölöncsér, Pintér. Studer, Keíe, Bátort, Murányi (Varga), Gulyás. Edző: Marion ■János. Zimány: Kocsis — ko­vács, Kéki, Barna (Kelemen), Nagy, Visnyei, Hidegh I- Haran­gozó, Tóth, Kesztyűs, Hides H. Edző: Takács Ferenc. Jó iramú, küzdelmes mérkő­zésen a vendégek igen lelkesen játszották. A barcsiak csak keservesen tudták megszerez­ni a két pontot. GóUövők: Bá­tort, Varga. Jók: Tóth, Gu­lyás, .illetve Kéki, Hideg II. Barcs ifi—Zimány ifi 6:0 Pandúr Ferenc Somogyszob—Balaton- f öld vár 2:2 (1:2) Somogyszob, 200 néző. V.: Korvicska. Somogyszob: Kárai — Btrkás, Bálint, Varga, Pintér 1. (Pintér L.), Baksa, Kuti, Hóka (Brandt- müUer), Pánza, Bódis, Fehér. Ed­ző: Balogh Sándor. Balatonföid- vár: Gál — Lendvai, Kovács, Kurdi n. (Piros), György, Acs, Kertész, Rózsa, Szakács, Gacs, Kurdi L Edzó: Kovács István. A forduló válogatottja: Major (Csurgó) — Kesztyűs (Lengyeltóti), Kövesi (Laká­csa), Kolozs (Latinca SE), Ve- csera (Latinca), Vinkler (Tán­csics), Kertész (Balatonföld- vár), Pasztusics (Lengyeltóti), Pintér II. (Balatonbogtár), Ri­ba (Szönyi SE), Hideg II. (Zi- mányJ. A bajnokság állásai Jó erőben levő csapatok íagy küzdelmét hozta a talál­kozó. Mindkét oldalon sok íelyzet maradt kihasználatla- íuL Az eredmény igazságos, kiállítva Kurdi I, a labda el- •úgásáért. Góllövők: Bódis, Cuti, illetve Rózsa (11-esből). Cuti (öngól). Jók: Nárai, il- etve Kertész, Szakács, Balaton]öldvár ifi— Somogyszob ifi 3J Birkás József 1= Táncsics SE 18 12 4 2 63-tS 28 2. Marcali SB 18 10 5 3 49-15 25 3. VB5M Vasas IS 10 5 3 34-14 25 4. Bare* IS 10 « 4 28-18 24 5. Nagyatád 18 9 4 5 28-21 22 8. Tab »3 9 3 6 30-33 21 7. Kadarkút 18 » 2 7 11-33 20 8. B.-boglár sa 8 4 6 32-26 20 9. Latinca SE 18 1 4 7 21-32 18 10. Lengyeltóti 18 8 4 8 36-39 16 1L Csurgó 13 6 4 8 21-34 16 12. ».-földvár 18 4 4 8 33-31 14 13. B.-leUe 18 4 2 10 34-34 14 14. Zimány 18 6 2 10 24-38 14 15. Szőnyi SE 18 5 4 9 32-37 14 16. Lakócsa 18 5 2 11 27-46 12 17. Fonyód 18 5 1 12 21-52 11 18. Somogyszob «8 2 6 10 27-53 10 öt kisregény- és elbeszélés- ^ Fonó munkás Kisszínpad bemutatója ­kötet — többségük kétszer. * J többségük kétszer, Az első tanító háromszor is megjelent — számtalan folyóirat-publiká­ció, hivatásos színtársulatok és amatőrszínpadok produk­cióinak tömege bizonyítja Csingiz Ajtmatov magyaror­szági népszerűségét A siker­ben bizonyára nem csekély ré­sze van az egzotikumnak, az altáji, tiensaní tájak vonz­erejének, a tolsztojian széles, szép természetleírásoknak, s még inkább a helyhez és idő­höz nem kötött általános hu­manista tartalomnak, amely­nek kerete a kirgiz író mű­veiben rendszerint az elavult feudális előítéletrendszer és az új életmód összeütközése. A tragikum elmélyítésére szó’- gál a szerző — a mi irodal­mi Hagyományainktól sem ioegen — »gyermekkuttusza« : A'/tiiiatov csaknem valameny- nyi alkotásában kicsinyek sínylődnek az elmaradottság és a haladás malomkövei kö­zött,. Mezítlábas aulbéli pa- raszlíiűrskák és kislányok, akik tanulni szeretnének, sza­kítani szüleik emberhez nem méltó életformájával, de a ki­törést megakadályozzák — vagy legalább megnehezítik — a primitív házassági szo­kások, a földhcziagadtság, a háborús körülmények. Az eposzlan széles hőm­pölygésű leírások közt tehói drámai töl lé- ' ' lyafliktushely- zetek rejlenek. Kibontásuk, «kihegyezésük, hálás drama­turgiai feladat, -ami ugyanak­kor törvényszerűen együtt jár az ázsiai környezet arculatá­nak és a meseszerűségnek az »elsikkasztásával«, az általá­nos emberi tartalom javára. Ezt a természetes kettősséget tapasztalhattuk vasárnap dél­után Mosdóson, a tüdőszana­tóriumban a darab magyaror­szági ősbemutatóján is, a Fo­nómunkás Kisszínpad előadá­sában. Fiatalember étkezik az el­dugott hegyi falucskába, hogy — a Komszomol felszólításá­ra — iskolát alapítson, betű­vetésre tanítsa a gyermeke­ket. Am dühödt ellenállás fo­gadja: ha nekünk jő volt a régi életmód, jó lesz az utó­dainknak is — mondják a fa­lubeliek. Az első tanító mégis összegyűjti a kicsinyeket, las­sacskán elkezdődik a tanítás. A legtehetségesebb, legszor­galmasabb diák egy Alttnaj nevű serdülő lányka, akit — Ajtmatov ezt is csodálatos fi­nomsággal sejtet5 meg —nem­csak a tudásvágy hanem a ta­nító iránti csírázó szerelme is az istállóból átalakított isko­lába csábít.. Rokonai innen ra­bolják el, s adják — másod-k feleségnek — egy környékbeli pásztorhoz, akitől tanítója menti meg, s küldi a város­ba tanulni. Amint e nyúlkfarkinyi cse­lekményvázlatból is kiderül, a kisregényben — és az adap­tációban — hallatlan gyorsa­sággal váltakoznak drámai momentumok költői pillana­tokkal. Az előadásnak is ez a jól adagolt hatáskeltés a leg­nagyobb erénye. A címsze­replő az első jelenetben úgy robban be a színre, mintha ósdi plakátról lépett volna le, s csak később döbbenünk rá, hogy ez a gyakran idejét­múltnak vélt oratorikus har- sányság itt alapvetően szüksé­ges. (Remek háttér hozzá a jelzett díszletek fehér alap­színe.) Dicséretes az a feszült­ségteremtő képesség, mellyel az átdolgozó Vértes Elemér az eltávozott tanítóra való vára­kozás jelenetét megkompo­nálta — a beszéd helyett a fényhatások váltakoztatásá- val —, és a farkasok elöl menekülés izgalmát az erősö­dő dobszóval kifejezte. A für­dés jelenetében — az erősza­kosan asszonnyá tett leány megtisztulásának jelképes ér* ' A dalok Kubába hívtak Nagy sikerű hangversenyt adott vasárnap kora délután Kaposváron, a Latinca Sán­dor Művelődési Központban a hazánkban tartózkodó kubai Moncada- és a budapesti Kor- morán-együttes. Szereplésük­ben fölfedezhettük, hogy az elkötelezett fiatalok közös nyelven beszélnek, zenéjük pedig a folklórból táplálkozik. A SÁÉV KISZ-bizottsága hívta meg a két kitűnő zene­kart, a forró hangulatú bemu­tató — a színpad szereplőin kívül — az ügyes szervezők érdeme is volt. A VIT történetében eddig egyedülálló, hogy nem európai ország rendezi a találkozót: Kuba készül erre az esemény­re. A vendéglátók máris igye­keznek gondoskodni arról, hogy minél többen vegyenek majd részt a világ haladó fia­taljainak XI. találkozóján. Ezt tükrözi a Moncada-együttes világ körüli turnéja is, ha­zánkba Berlinből érkeztek, ott részt vettek a DÍVSZ X. köz­gyűlésén. Említhetnénk azt is, hogy hangversenyükkel agi­táltak az NSZIC-ban, hamaro­san pedig az Egyesült Álla­mokban teszik ugyanezt. Bu­dapesten felvételt készített műsorukról a rádió és a te­levízió, néhány vidéki város­ban szintén találkoztak a fia­talokkal. A kaposvári VIT-koncert a Népszínház Kormorán-együt- tesének a bemutatkozásával kezdődött Műsorukban több­nyire megzenésített József- Attila-, Ady-verseket hallot­tunk, az élő költők közül Weöres Sándor, Szécsi Magda és Ratkó József játékos és társadalmi töltetű versei hang­zottak fel az együttes igényes, A Moncada-együttes, régi stílusú zenéjének a nyel­vén. Mezőségi széki népdalok­ra »•ültették. át a költők gon­dolatait (Tegnap készült el a Weöres Sándor Holdfényt ve­tettem kezdetű versére, egy mezőségi népdalra komponált szerzeményük rádiófelvétele.) A Moncada-lázadás 20. év­fordulójának a tiszteletére alakult meg Havannában az egyetemi tanárokból, egyete­mistákból álló Moncada- együttes, melyet a havannai televízió rendezője, Jorge Gô­mez irányít. A haladó gondol­kodású fiatalok a roppant színes, gazdag kubai, latin- amerikai népzenét gyakran öt­vözik mai témájú, politikai mondanivalójú versekkel. Ta­lán náluk figyelhettük meg legjobban, mennyire fontosnak tartják a zenei anyag mellett a politikai agitációt. Megren­dítő dallal emlékeztek Ch* Guevarára. A Moncada a latin-amerikai zene hangszereinek az arze­nálját vonultatta fel. A há­rom-négy húrú gitárok mel­lett egyedülálló hangszer a charango, a tutu nevű öves­állat hátpáncéljéíból készült gitár, vagy az afro-kubai stí­lust közvetítő egyszerű »láda­család., mely dohként szolgál a zenekarban, s megemlíthet­jük a lóállkaipcsot is. Az egy­kori rabszolgák hangszerel voltak ezek. A vendég együtteseket a megyei KlSZ-bizottság és a SÁÉV KISZ-bizottsága olyan ajándékokkal jutalmazta, me­lyek a március 5-i sikeres hangversenyre emlékeztetik a kubai és a magyar együttes fiataljait H órán jó Barna NÉGY MEGYÉBŐL Szakmunkások verset mondtak Baranya, Somogy, Tolna és Zala szakmunkásképzőinek vers- és prózamondói, irodal­mi színpadai vettek részt azon a területi versenyen, melyet szombat délután és vasárnap délelőtt rendeztek meg a kaposvári 503-as szá­mú Rippl-Rónai József Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Vesztesei nem voltak ennek a vetélkedőnek, csak nyerte­sei. S nem azért, mert Bog­dán János igazgatóhelyettes mindenkinek átnyújtott egy díszes oklevelet és egy könyv- utalványt. Mindenki nyert, mert a részese lehetett egy jól megszervezett, élményekkel telmezésén kívül — tetszett a méi téktartó, ízléses erotika, amely szinté-.* elidegeníthetet­len része Ajtmatov világának. Az előadás sikerében nagy súllyal esett latba a két fő­szereplő — Nagy Zsuzsa és Horváth Péter — átélt, de sohasem külsőséges játéka, ki­dolgozott szövegmondása. Gyenge megoldás tehát nem akadt — vitatható azonban igen. Úgy érezzük, a »mese­beli igazságszolgáltatás« nem volt teljes a vétkes »férj« megbüntetésének elhagyása miatt, s az emlékezés, a lel- kiismeret-.vizsgálat funkcióját ellátó keretjáték mellőzése szintén hiányérzetet ébresztett a művet ismerő nézőben. Hi­szen a professzorrá lett kis­lány és a postai kézbesítővé »degradálódott, tanító elma­radt találkozása a darabnak nemcsak általános emberi, hanem konkrét történelmi távlatot is adhatott volna. A prológus és epilógus helyére beépített »songok« csak rész­ben pótolják a keretjátékot A Fonómunkás Kisszínpad második Ajínutíou-produkció- ja mindezek ellenére tudato­san komponált, igényes mun­ka, sok-sok torokszorító pil­lanattal, hiteles . összhatással. Érdeklődéssel várjuk Ajtma- tov-cdklusuk harmadik da­rabját, a Korai darvak című kisregény átdolgozását. Lengyel András szolgáló versenynek, program­nak. A szombati versenynap végén a diákok színházjegyet kaptak, közoßen nézték meg a Liliomfit Maga a _ vetélkedő azt bizo­nyította hogy egyre több az olyan szakmunkástanuló, aki munkája, intézeti kötelezett­ségei mellett szabad idejében önmagát teszi gazdaggá iro­dalmi ismeretek befogadásá­val, sőt azok másokkal való megismertetésével. S ez a tény nemcsak őket, hanem tanáraikat is dicséri, ahogy ezt a kétnapos vetélkedő vé­gén Dévényi Róbert rendező, a zsűri elnöke összefoglalójá­ban kiemelte. Tavaly óta minőségben is nagyot változott a vers- és prózamondó-verseny, irodalmi színpadi vetélkedő mezőnye. A versenyzők nagy része fel­készültebben, előadói stílusát fejlesztve jelent meg a nagy­szabású kaposvári bemutatón. Három irodalmi színpadot láttunk. Az első, a zalaeger­szegi 407-es intézet csoportja még előadási stílusát, hangját keresi, ez érződött produkció­ján, a Héphaisztosz kovács történetét feldolgozó mitoló­giai mesén. »Meddig pusztul halomra az ember az istene­kért?« — ezt kérdezte a pro­dukciójuk. S választ is adott a kérdésre, Zeusz-buktatót. Si­keres részletek jó megvalósí­tását gyengítették a kevésbé jó megoldások. Nem ez volt viszont a jellemző a barcsi 525-ös számú szakmunkáskép­ző együttesére, mely a Góg és Magóg fia címmel Adyért perlő műsort hozott el a ta­lálkozóra. Pernyeszi Zoltán »fiai« határozott fellépésük­kel, átéltségükkel jó benyo­mást hagytak a közönségben. Az egységesség volt a legjel­lemzőbb produkciójukra. A házigazda intézmény, a kapos­vári 503-as Ipari Szakmunkás- képző Intézet irodalmi színpa­da is bemutatkozott Én szó­lok, Kuba! című igényes, szé­pen megszólaltatott műsoruk méltán aratott sikert. Zené­vel. tánccal tették teljesebbé produkciójukat. Rendezői öt­letekkel segítették a befoga­dást. A színpad tagjai tisztán artikulálnak, pontosan értel­mezik a verseket, prózai ré­szeket A pódiumprodükció látványával is hat a nézőre. A Kuba történelmét, s a for» radalmat felidéző műsort Friss Imréné rendezte, Mit- nyán Mihály szerkesztette, a művészeti vezető Galicz Já­nos. Tizenhárom prózamondó ne­vezett a versenyre. Illyés Gyula, Solohov, Móra Ferenc, Moldova György, Móricz Zsig- mond, Karinthy Frigyes, Ag- nyija Barto, Sz. Lukács Imre, Rónaszegi Miklós írásaiból hallottunk. Itt is, a versek választásánál is nagy felelős­séget vállal magára a fellépő, önmagáért és az íróért egy­aránt. Az választ jól, aki élet­korának, egyéniségének a leg­megfelelőbb irodalmi anyag mellett dönt Ez szombaton a mohácsi Jánics Ágnesnek és a kaposvári 503-as intézet tanu­lójának, Orsós Andrásnak si­került legjobban. Jánics Ági Karinthy Frigyes Ki kérde­zett? című, az alkotó felelős­ségéről szóló írásával lett nyertes, Orsós András Móricz Égi madár című prózájának részletével a második. A vasárnapi versmondóver­senyen — már a szám is ör­vendetes — harmincnyolcán indultak. Radnóti, Váci Mi­hály, Ady, Szabó Lőrinc, Pe­tőfi mellett Weöres Sándortól. Pákolitz Istvántól, Burns-től, Kosztolányitól hallottunk ver­seket. A népes mezőny jelen­tős része élményt adó vers­mondással próbált helyet biz­tosítani magának a díjazottak között A zsűri két első díjat adott ki. Nagy Zsuzsanna a kaposvári 512-es intézetből érett előadásmódjával maga­sabb nívót képviselt a me­zőnynél. a pécsi Fekete Jo­lán pedig választásával, ér­zelmi azonosulásával tűnt ki. A hat egyenértékű második hely jutalmazottjai: a bony­hádi Németh Mária, a nagy- kanizsai Kottái Erika és Ró­nai Andrea, a kaposvári Nagy István, a pécsi Erdőst Tünde, a szekszárdi Betz László. Eredményes, szép két nap volt. Les ko László VIT-koncert Kaposváron

Next

/
Oldalképek
Tartalom