Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

Egy puszta múltja K1USNSZAZ éves barázdák­tól búcsúzott el Szántódpuzs- ta népe. Elköltözve a pusztá­ról, otthagyták a múltat, őseik porát, a föld és az úr száza­dos szolgálatát, hogy most már új otthonaikban élhesse­nek szabad, emberibb életet. Az ősi, mintaszerűen telepí­tett majorság rövidesen ide­genforgalmi célokat szolgál. A tsz dolgozói Zamárdiban, a járadékos, nyugdíjas öregek a közeli Somosban, Kőröshegyen és Balatonföldváron építették föl új házukat. Sokaknak ne­héz volt az elszakadás, mert a pusztát tudhatják szülőföld­jüknek. Szántód falucskát még H. András király adta 1055-ben a tihanyi apátságnak. A te­lepülés nevében hordozta né­pének sorsát és kötelességét: századokon át ők végezték a magteremtő barázdák hasítá­sának fenségesen keserves munkáját! Az erdőktől elhó­dított szántókon kellett az apátság részére a fél évre való gabonát előteremteniük. A török alatt a falu elpusz­tult Azután pár család tele­pedett le ide. Hol házi keze­lésben, hol bérlők kezén, sok­szor lerongyolódott állapotban volt a birtok. A XVIII. század vége felé, az általános gazdasági fellen­dülés idején Szántód is meg­erősödött A gabonának eme­letes magtárt az iparosoknak megfelelő házat kellett épí­teni. A reformkorban páratla­nul nagy iramú, céltu­datos építkezés indult meg. Ekkor állt össze az a ritka szép épületegyüttes, amely Szántódpusztát minden más pusztától megkülönböz­teti. Szántód a somogyi javak központja, mintabirtok lett! Jövedelmét a gabonatermelés, az állattenyésztés, a szőlőmű­velés és a nagy erdők hasz­na biztosította. A birtok a felszabadulásig maradt az apátság kezén. Mint minden kapitalista nagyüzemben, itt is a legfőbb feladat volt a földnek, ember­nek, igaerőnek minél telje­sebb kihasználása a nagyobb jövedelem elérésére. Nyáron | hajnali háromkor, télen négy órakor »-verték a vasat«! Aki nem teljes odaadással dolgo­zott, két éven belül elmehe­tett Nagy családos cseléde­ket nem engedtek el, de be sem fogadtak. Az utánpótlást igyekeztek a régi családokból biztosítani. A fiatalok szíve­sen szegődték el, szorgalma­san dolgoztak, de térdre rogy­va csókoltak kezet a jószág- kormányzónak, ha az a szán­tás ellenőrzésére megjelent. Ezt követelte a kenyér, a család, az otthon érdeke, a megmaradás! Szántód sohasem volt ráfi- ■ zetéses gazdaság. A siker titka a gazdasági gépezet: vallásos színezetű — de szak­szerű — legfelsőbb vezetés, egymással versengő gazdatisz­tek (ki tud többet kicsikarni), kulcspozícióban álló, nagy ha­talmú gazdag, kiemelt iparo­sok, elsőbéresek, elsőkocsisok. Aztán jött csak a többi. Tilos volt a lemaradás! A szokásosnál jobb lakás­viszonyokkal (szűkös, de me­leg, karbantartott lakások) és kisebb kedvezményekkel (ga- bonaelőleg, ingyen mész a me­szeléshez, ingyen fogat az or­voshoz, esküvőre stb.) csak még jobban odaláncolták, még nagyobb hálára kötelez­ték, teljes helytállásra kény­szerítették a cselédséget. Mi jutott a szakadatlan munkáért? A konvenciós ke­nyér, szegényes környezet, sok-sok nélkülözés ! Nehéz sors! Örökös lekötelezettség! Megalázkodás! Elzárt világ! Istállóban, trágyagőzben dol­gozni egy életen át! Erdőn- mezőn emelni, fáradni a sza­kadásig!' És milyen lelkiálla­pot? Elkeseredetten vasvil­lát szegezni a gazdára az is­tállóban, mikor senki sem látja, de mégsem szúrni! Nem szólni, összeszorított fogakkal tűrni, amikor szólni kellene! Örömük mi volt? A sojj bajban összeforrt család örö­mei: gyermekszületés, lakoda­lom és fiatalságuk kedves em­lékei. És amit a természet nyújtott: tarka rét, kék ég, napsütötte táji Most már csendes a pusz­ta. A házak kéményei nem füstölnek. Az istállókban nem kérődzik a jószág. A szilaj- ökrök sem vonulnak ki reg­gelente hosszú sorban mezei munkára. Nem megy ki vihar­ban a cseléd az erdőre, két óra járásra, hogy a kezével »faragja ki« a hóbuckák alól az ölfarakásokat, hogy meg­rakodhassák! És megszűnt a kézcsók, udvaron, barázdában és mindenütt! A puszta volt lakossága el­búcsúzott a szép erdőktől, a dazdag mezőktől. A Hármas­hegy ezeréves, ködöktől füs­tölgő, időjósló ormaitól. El­búcsúztak a virágos rétektől, a rejtelmes nádasoktól, a domb gyümölcsöseitől.) Elkö­szöntek a hársfasortól, a ká­polna mellett magasba törő cédrusoktól. S a dombtetőről még egyszer körülnézve el­búcsúztak a szép nevű dűlők­től, s a cselédélet minden el­múlt, most már ködbe veszett keservétől! Könnyezve Intet­tek búcsút a pusztai kis te­mető árván maradt sírhalmai­nak. .. Elbúcsúztak a nyári zápo­roktól, a vadludak vonulásától, a szélben síró kéményektől, a jeges, metsző, balatoni szél­től. Otthagyták az ódon épü­leteket, de magukkal vitték emlékeiket. NÉHA álmodnak még a tar­ka mezőkről, a gyöngyvirágos erdőkről, a lakodalmi vígság- ról, a mosolygó gyermekar­cokról. És felriadnak, ha ál­mukban egy-egy ismerősnek tűnő árnyalak kiabál, pöröl velük! Felriadnak a hirtelen világosságra is: »Uramisten! Ég a búzakazal! A kastély! A pajta!« Pedig csak álom az egész. Hiszen új házakban lak­nak már. Besüt a nap az ab­lakon. Senki, nem bántja őket. Azt hiszik, eddigi életük rossz álom volt csupán! De visszajönnek még a pusztára! Mikor teljes pompá­jában áll a búcsú vásár! Fönn a dombon születést ünnepel a kisharang hangja, s egyúttal temet is. Hirdeti az új élet örömét és kilencszáz évet te­meti «W Pillér Dezső Nem volt kockázat Líliomfi a színházból fél tízkor már tá­vozzunk. S, minthogy a »színpad ura«, Szigligeti — Szerb Antal ne­vezte egy he­lyütt így — műve végén mégiscsak kompromisszu­mot köt a kon­zervatívabb vi­lágot képvise­lőkkel; azt hi­szem, ma mi sem természe­tesebb, mint az, hogy a ka­posvári előadás befejezése hűt­len Szigligeti­hez. De nem , hűtlen a darab­Biztosítás—biztonság Ismét siker. Tapsos, forró. Egy múlt századi színházi alap­ember — színész, direktor, dramaturg — egyetlen mara­dandó színpadi műve a száz­nál több megírt közül. A Lili- omfi bemutatója zajlott le pén­teken a kaposvári Csiky Ger­gely Színházban. Azt a darabot láttuk — tehát ismét — csak a televízióban kétszer ment az utóbbi három év alatt a Jó­zsef Attila Színház előadásá­ban! —, melyben a szerző a nemesi előítéletekkel szemben a színész rangjának hódol, ki­figurázva a tudálékos, konzer- vatizmusában mumiíikálódott professzort, a kupeckedő hozo­mányvadásszá alacsonyodon köznemest, a magyar módba gazdagodva asszimilálódni haj­lamos sváb vendéglőst. Egy polgáriasodó társadalom visz- száját idézi elénk Szigligeti. S vele együtt azt a természetel­lenes erkölcsi rendet is, mely a természetes vágyat csíráiban igvekszik kiölni az emberből. Természetesen sikertelenül. Szigligeti Jól keveri a kár­tyát, jól is oszt. Csupa jó sze­rep a Liliomfi; és szerzőnk a bonyadalmakat mesterien idé­zi elő félreértések tucatjával. Sikerdarab. Minden időben kasszasiker. És könnyű darab. Olyan, melyet egy félig sem ilyen tehetséges együttes, mint a mienk, ovációs nagy sikerré tehet A Csiky Gergely Színház jelenlegi társulatának pedig a »■kisujjában van« egy ilyen já­ték. Semmiféle nehézséget nem okoz. Kockázatmentes pro­dukció. Különösen, ha egy olyan rendező is akad vendégként, mint amilyen Horváth Jenő, aki — s ez egyik legnagyobb erénye volt .kaposvári éveiben is — »felpörgeti« az előadást, nem engedélyezve üresjáratot. Teszi ezt kisebb szöveghúzá­sokkal, a játékritmus serken­tésével. Ügy emlékszem : évek óta nem volt arra példa, hogy hoz. Szilvái Gyula itt a színészetet választ­ja boldog arájával, Mariskájá­val együtt. Így válik egy kicsit a kaposvári társulat önvallo­másává a mű, mely Gáspár András stilizált, helyzetet jel­lemző díszleteiben játszódik. (Talán csak Kányay vendégfo­gadós ruhája és az általa veze­tett ( intézmény vendégszobájá­nak bútorzata nem vág egybe. Aki ezt a »magyaros« ruhát vi­seli, az más ízléssel válogatja össze a szobák bútorait. Füzy Sári jelmezei egyébként ismét beszédesek. A Liliomfíhoz, mint említet­tük, rendelkezésre állnak meg­felelő színészek is. Mindenek­előtt Csákányi Eszer, Koltii Róbert, Helyey László, Kiss Jenő. Azok, akikről tudtuk: a játék öröme lesz majd érezhető alakításukban. Sajnáltuk, hogy a vénlány Kamillát alakító Csákányinak csak egy felvoná­sa van. Azt is, hogy a Szellem- fit vigovl régiókba emelő Kol- tai Róberttel sem bánt még bő­kezűbben a szerző. Helyeynek egy szerepen belül több figurát is módjában van eljátszania. Mondom : róluk tudtuk ... De, hogy Czakó Klára egyet­len percében is főszereppé emel egy pletykás vénasz­szonyt, vagy, hogy if). Mucsi Sándor fiatalosságát megha­zudtolva ilyen mulatságossá képes tenni a gutaütésre haj­lamos kocsmárost, azt nem sejtettük. Lukáts Andor öreg Schwartzát kell melléjük so­rolnom. Réti Erika, Flórián Antal, Kiss Katalin, Kiss István játszik még egy-egy fontos sze­repet a darabban. A zenét Al- dobolyi Nagy György szerezte. Biztosítás — biztonság. Az idei évad két nagy kockázata — az Ivanov és a Mesél a bé­csi erdő — mellett a vidámság jegyében fogant Mágnás Mis­ka, Képzelt beteg, Liliomfi, majd az évad végén Sybill. Egy statisztika szerint a mos­tani évad legtömöttebb néző- térű színháza eddig a kaposvá ri. S milyen furcsa: az Ivanov és a Mesél a bécsi erdő elő­adásain még a telt háznál is tettebb... Leskő László Sántosl séta Fél lábbal Kaposváron Sántos mindössze nyolc ki­lométerre van a megyeszék­helytől a Pécsre vezető főút­vonal mentén. Túl nagy ez a távolság ahhoz, hogy a tele­pülés — Toponárhoz vagy Fü­redhez hasonlóan —- város­résszé váljon, de fúl West ah­hoz, hogy a falvak megszokott életét élje A sántoslak fél lábbal Kaposváron állnak : több mint háromnegyedük be­járó. A társközségek szentbalázsi közös tanácsának elnöke, Ke- czeli József szerint is Sántos fejlődése és gyarapodása a leggyorsabb. Hogy így van, az nem egyszerűen elhatározás dolga. A falvak természetes életereje a végső meghatáro­zó. Sántos ielekszáma egyre inkább nő. Többen költöznek ide a vá'os kezeiébe Hajmás­ról vagy Gáiosfáról. Nem egy. korábban a városba vándorolt család is hazatér. Az utóbui években új utcák születtek és a régiek is megnyúltak. A U.' egy éven alul: csecsemő a bi­zonyíték, Sáritoknak jövője is van. Mindebből úgy tűnhet, a község fejlődése mentes az ellentmondásoktól, vitáktól. Nem így van. A fejlesztések­ről szólva egyszer a tanács­elnök is fölpaprikázódott... — A Magyar utcát az idén szeretnénk lekövezni. Ehhez az ott lakóktól családonként 4500 forint közműfejlesztési hozzá­járulást kellene szednünk. Hogy részt kell vállalniuk, az rendjén van, de az már igaz­ságtalanság, hogy csak nekik. Annak idején a Fő utcaiak ingyen kapták az utat, mert­hogy az ott »amúgy is épült«. Ha már út van, legyen járda is — jelszóval ugyanott épült közpénzből, társadalmi mun­kával a falu első járdája is 1960-ban. Jól emlékszem, hogy a Magyar utcaiak is ott vol­tak ásókkal, lapátokkal. Ak­kor természetes volt, hogy ami épül, az mindenkié. Épp ez az egymásrautaltság tesz egy községet közösséggé... Keczeli József úgy érzi, hogy ez a »mindenki fizesse a ma­ga útját« eljárás nem ebbe az irányba hat.., A szóban forgó Magyar ut­ca végén lakik Cserép József, aki 1968-ig volt a még önál­ló községi tanács elnöke. Ez a hely most a falu nyugati pereme, de egykor a Kapos­várhoz tartozó uradalom köz­pontja volt. Itt állt a deres is... Helyén nemrég emele­tes családi ház épült. — A gyerekek Kaposvárról jö.ttek vissza építkezni nagy- szüleik telkére. Ügy mondták, egyszerűbb innen bejárni a toponári úti üzemekbe, mint a város Füredi utcájából. 32 buszjárat megy át Sántoson naponta... — Vajon a község nem vá- lik-e »szálláshellyé«? Az em­berek reggel bemennek a vá­rosba, és csak este jönnek meg... — Ez csak részben van így. Hozhatok ellenpéldát Is: mi­közben a várostól távolabb eső községek fiataljai vasár­nap délután rendszerint »be- buszoznak«, a mi fiataljaink legtöbbjét itthon találja. Aki­nek kedve van, bemegy. Na­gyobb ba], hogy van. aki »se itt, se ott«. Ha például a fia­talok szerveznem: valamit, so­kan nem jönnek el mondván: én bent a gyárban vagyok KISZ-tag..1 Azután »vissza­halljuk«, hogy ott meg arra hivatkozik, hogy ő »3 falu­jában végez társadalmi mun­kát«. A művelődési ház külsőre mutatós, a benne zajló élet azonban vérszegény. Néhány hivatalos ünnepség, bál, he­tenként egyszer mozi. Vezető­je, Kocsis Lászlóné szerint en­nek egyik lényeges oka, hogy majd minden fiatalnak van magnója, tv-je, soknak mo­torja, sőt autója. Így, ha nem Kaposváron, hát otthon is megtalálják a szórakozást. Látszólagos ellentmondás, hogy miközben képtelenség volt tető alá hozni« egy Ifjú­sági klubot, pezsgő élet fo­lyik a szentbalázsi iskolaigaz­gató által vezetett politikai vitakörben. A jó példa adhat bátorítást... Meg kéne pró­bálni fölkelteni az érdeklő­dést: szakköröket szervezni, vagy ifjúsági színpadot. Nem Kocsisné hibája, hogy mindez hiányzik, hiszen így is ő a falu »közművelője«. Tanít az iskolában, könyvtáros és mű-' velődésiház-vezető egy sze­mélyben. Vele és kis tanít­ványaival az éíetkultúra vál­tozásáról beszélgettem. 1 Valamennyi gyermekkéz a magasba emelkedett, mikor azt tudakoltam, kinél van tv vagy hűtőszekrény. Ugyancsak sok helyen van autó, bojler. Ennél is többet mond, hogy már a kisgyerekeknek leg­alább 25—30 könyvjük van. Tíz szülő hordja gyerekét na­ponta városi óvodába vagy is­kolába. Rendszerint a város áruházaiban vásárolnak: sok háziasszony használ melegít­hető mirelit ételeket. Miközben a házakban a vá­rosias igények a jellemzőek, az udvaron ott állnak a háztáji állattartás épületei és eszkö­zei. A boltban találkoztam a tsz háztáji agronómusával, aki elmondta, hogy a környez^ községek közül Itt a legered­ményesebb a háztáji. Ezt is a város közelsége teszi... Egyébként az ő fia is itt akar építkezni. Három ói a alatt őt olyan fiatallal — vagy hozzátarto­zójával — találkoztam, aki az idén készül építkezni. Egyi­kük, a Kaposvári Ruhagyár­ban dolgozó — gyermekgon­dozási segélyen levő — kis­mama így indokolt: ami a városban jó, azt így is még­találjuk, itt azonban olcsóbb és nyugodtabb az élet. Az idén újabb utca kezd épülni Sántoson. A közműve­sítés már kész, ha a gazdaság roncstelepe elköltözik, meg­kezdődhet az alapok ásása.,. Sántos az ezernyi vonzó és taszító hatást egyesítő vá­ros szomszédságában él. Ez a közelség élteti a falut, jólétét teremt, ugyanakkor lazítja az embereket összekötő szálakat, a Keczeli József által említett egymásra utaltságot. Ez nagy­részt törvényszerű, szerencsére mégis akadnak szép számban, akik ebbe írem törődnek bele.. Ajpárt DSTTtqE 100 éve született László Jenő A Magyar Tanácsköztársa­ság és a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő egyéni­sége volt László Jenő. 1878. március 5-én született Szat­márnémetiben. Apja könyvke­reskedő volt, így már diákko­rában kezébe kerültek szocia­lista eszmeiségű könyvek, amelyek nagy hatással voltak későbbi szocialista, kommu­nista világnézetének kialaku­lására. Méiy nyomot hagyott benne az 1894. május 1-i felvonulás, amelyet szülővárosában látott. A rendezett sorokban, éne­kelve menetelő, jelszavakat hangoztató felvonulókat látva érlelődött meg benne végleg, hogy a munkások, kubikosok, szegény emberek ügye melle áll. Nagy érdeklődéssel kísér­te ezentúl a napi politikai eseményeket. A hódmezővásárhelyi pa­rasztmegmozdulás részvevői­nek perét lezáró igazságtalan ítélet hatására fogadta meg, hogy ügyvéd lesz. Elhatározá­sa mellett kitartott, s lett a forradalmárok ügyvédje. Kolozsváron szigorlatozott 1900-ban és Marosvásárhelyen tett ügyvédi vizsgát 1906-ban. Végleg Budapestre költözött, s a Vas- és Fémmunkások Or­szágos Szövetségének és a Fu­varosok Szakszervezetének ügyvédje lett. Irodájában ál­landóan nagy volt az ügyfél- forgalom, kora reggeltől késő estig. Igen szűkös anyagi kö­rülmények között élt, mert kizárólag a munkások peres ügyeit vállalta. Védte jogai­kat a hatóságokkal és a mun­kaadókkal szemben. A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt tagjaként 1907- től a párt ügyvédje volt Az Alpári Gyula vezette balol­dalhoz tartozott Hosszú éve­kig látta el a védelmet a munkásmozgalmi tevékenysé­gük miatt bíróság elé állított munkások ügyében. Az 1912. május 23-1 nagy politikai tüntetés után a le­tartóztatott munkások védel­mét László Jenő és Landler Jenő vállalta. Az osztálybíró­ság ítéleteit nem sikerült ugyan minden vádlott eseté­ben befolyásolniuk, de a ta­láló érvekkel alátámasztott, nagyszerű logikával szerkesz­tett védőbeszédek mély be­nyomást tettek a hallgatóság­ra. Igen sok munkás fölke­reste később László Jenőt és elmondta neki, hogy az ő be­szédének hatására vált tuda­tos szocialistává. A polgári demokratikus for­radalmat előkészítő baloldali ellenzéki csoportok tevékeny­ségében jelentős feladatokat vállalt. Csatlakozott az osz­tályharcos munkáspárt meg­teremtéséért küzdő forradal­mi maghoz. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának ala­kuló ülésén. A Központi Bi­zottság tagjává választották, s megbízták a párt ügyvédi munkájának ellátásával. A párt jogi tanácsadója lett. Ezt a megtisztelő feladatot élete legnagyobb kitüntetésének, addigi munkásmozgalmi te­vékenysége elismerésének te­kintette. 1918 decemberében Pozsony­ba utazott, hogy tanácsaival segítséget nyújtson a szlovák kommunista párt létrehozásá­hoz. A Tanácsköztársaság ki­kiáltása után a Budapesti Forradalmi Törvényszék poli­tikai megbízottjává nevezte ki a Forradalmi Kormányzó­tanács. Ebben a tisztségében számára az egyetlen mérce a forradalom törvénye, ügye, a proletárdiktatúra érdeke volt. Ennek szellemében végezte munkáját. A Tanácsköztársaság leveré­se után őt is elfogták. Hete­kig kínozták a Margit körúti katonai fogház pincéjében. Megkínozva, betegen, de emelt fővel állt a statáriá- lis bíróság előtt. Itt is azt hangoztatta, hogy életének az a 25 év adott értelmet, amely alatt részt vehetett a munkás- osztály harcában, segíthette a proletárok ügyét. Minden. cse­lekedetét a munkások ügyébe vetett töretlen hit vezérelte. Halálra ítélték és 1919. de­cember 29-én kivégezték. ? „ a. Keli Erika és Csákányi Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom