Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

/ Á harmadik számadás Mérlegen a pár (vezetőségek 1977. évi munkája Wéhány nap múlva befeje­ződik a pártélet egyik fontos eseménye: az alapszervezetek vezetőségei országszerte szá­mot adnak a taggyűléseken az 1977-ben végzett munká­ról. A pártalapszervezetek ilyen, voltaképpen év végi, év eleji mérlegkészítését immár ha­gyományos feladatnak tekint­hetjük, amelyet sok-sok esz­tendő tapasztalata gazdagít. Mégsem kell attól tartani, hogy e taggyűléseket netán a rossz értelemben vettrutin vagy sablon fenyegeti, hi­szen minden evben változik a helyzet, módosulnak és újakkal egészülnek ki a ré­gebbi feladatok, más eszközük, módszerek «-bevetését« igény­li a kommunista helytállás, a lenini munkastílus. 1977-ben e feladat megol­dását különleges értékű erköl­csi-politikai tőke — a párt­tagsággal, elsősorban a párt­csoportokkal folytatott előze­tes eszmecsere — segítette és könnyítette a párvezetőségek számára. A lezajlott taggyű­lések bizonyították, hogy si­került megőrizni a párttagsá­gi könyvek cseréje idején a tagsággal folytatott párbeszé­dekben tapasztalható nagyfo­kú érdeklődést és aktivitási. Előzetes adatok szerint ' a taggyűléseken a tagságnak csaknem egyharmada kért és kapóit szót Általános tapasztalat, hogy most a korábbinál nagyobb számban mondtak véleményt a munkás párriagok. s különö­sen az ő felszó'alásaikban tük­röződött az a fokozott felelős­ség, melyet az ország gazda­sági neiyzete.iek, a népgazda­ság egyensúlyi mérlegéiig; továbbá javításáért általában éreznek a párttagok. Kritikus, reális légkör Sokszor felróttuk alapszer­vezeteinknek, hogy a taggyű­lésen csak a felsőbb szervek határozatait ismételgetik — néha szinte szóról-szóra, olyannyira, hogy egy Tolná­ban elhangzott beszámolót Győr megyében Is el lehetett volna mondani —, anélkül, hogy megmondanák a kom­munistáknak, hogy itt és most: mi a konkrét tennivaló. Ettől a sablontól a mostani taggyűlések zöme mentes volt A gazdasági feladatok érté­kelése és megvitatása különö­sen kiemelt helyet kapott az üzemi pártalapszervezetek tag­gyűlésein. A beszámolók igen kritikusan és reálisan érté­kelték saját gazdaságpolitikai tevékenységüket, elkerülve azt a gyakori hibát, hogy a mun­ka fogyatékosságaiért elsősor­ban másokat, vagyis a külső körülményeket okolják. Ez­úttal a korábbinál mélyebben elemezték, milyen része volt a múlt év eredményében egy- egy kommunistának, s azt is, r.ogy milyen szerepet játszott a hibákban az esetenkénti szervezetlenség, a helyi veze­tés gyengesége, a fegyelmezet­lenség. Ezek a beszámolók jó alapot adtak a tagság vitájá­hoz,- az idei célok érdemli meg­beszéléséhez, a konstruktív felszólalásokhoz és javaslatok­hoz, az 1978-ra szóló cselek­vési programok kialakításá­hoz. A cselekvési programokban az alapszervezetek azokat a legfőbb gazdaságpolitikai ten­nivalókat foglalták össze, me­lyek az adott munkahelyen a legégetőbbek. Jellemző, hogy a legtöbb megjegyzés és ja­vaslat éppen az ilyen prob­lémák megoldásához kívánt hozzájárulni. Volt, ahol a ter­melékenység növelését célzó ötlettel álltak elő, másutt a dolgozók »kapun belüli« ész­szerűbb foglalkoztatására, a mélyen, eiyre mélyebben ta­lálható rejlett tartalékok fel tárására tellek a. ánlást a hoz­zászólók. Sok helyütt jó és reá­lis elképzelések hangzottak el a munka- és a technológiai fegyelem megszilárdítására, az órabérek további differenciá­lására — a nagyobb terhet vállalók javára —, vagy pél­dául az exportképes termékek gyártásának fokozására. Csak­nem mindenütt megfogalmaz­ták azonban azt a jogos igényt, hogy a munkahelyi vezetők er­kölcsileg jobban támaszkodja­nak azokra a munkásokra, ! akik nemcsak maguk dolgoz- j nak fegyelmezetten, pontosan, I hanem példájukkal jpbb mun­kára serkentenek másokat is. Előlérben az eszmei — politikai vezetés A taggyűléseken különös ' hangsúlyt kapott, hogy a na- I pirenden levő gazdasági íel- { adatok megoldásával párhuza- j mosan a párttagság eszmei- politikai nevelésére kell pssz- ! pontosítani az erőket. Ezt nem- j csak a fejlett szocializmus egy - j re növekvő hétköznapi tenni- I valói, hanem a mind bonyo- I lultabb világhelyzet, a búr > zsoá propaganda fokozódó tá- , madása is parancsolóan igény- li. Az eszmei-politikai nevelő munka szinte minden párt- alapszervezetben felpezsdült, számos — korábban vitatott — kérdésben kielégítő az eliga­zodás, a tisztánlátás. De új problémák, új vitás kérdések jelentkeznek egyik napról a másikra. Ezek tisztázását nem szabad úgy kezelni, hogy auto­matikusan megoldódnak. A helyes értelmezés érdekében a propaganda- és agitációs mun­kát egy pillanatra sem szabad szüneteltetni. , ha egy-egy feladatot nem haj- : tottak végre időben. A sze­mélytelen kritika ugyanis rit­kán talál célba ... A mögöttünk levő esztendő értékeléséhez okvetlenül hoz­zá tartozik a számadás a rag- könyvcsere során elhangzót! I javaslatok, megjegyzések és 1 kritikai észrevételek eddigi sorsáról. A vezetőségek szin­te mindenütt már egy sor I megtett intézkedésről tájékoz­tathatták a taggyűlést. Sok : helyütt mondták el azt is, ho- ! gyan hasznosították a tagság I által tett ajánlásokat a veze­tőség munkájában, a pártmún- ka tervezésében, vagy éppen a [ párttaggá nevelés módszerei- ; nek, eszközeinek gazdagításá- 1 ban. Konkrétabb pártellenőrzést A taggyűléseken nagy hangsúlyt kapott az alapszer- vezetek ellenőrző munkájának értékelése, s a pártellenőrzés konkrétabbá tételének igénye. A párttagok nem utolsósorban e tevékenység gyengéivel hoz­ták összefüggésbe gazdasági munkánk több olyan problé­máját, amelynek megoldá­sában esztendők óta nincs kellő előrehaladás: ilyen pél­dául a munka minőségének javítása, a belső tartalékok eredményesebb feltárása, a beruházások nem megfelelő előkészítése, amely újból és újból ismétlődő késedelmet okoz. Mindezzel összefüggés­ben a kommunisták az eddigi­nél határozottabban fogalmaz­ták meg azt a véleményüket, hogy a pártalapszervezetek, il­letőleg azok vezetőségei ne fogadják el a gazdasági veze­tők túlzottan gyakori hivatko­zását az objektív nehézségek­re, továbbá igényeljék tőlük minden esetben, elsősorban azonban önmaguktól, a konk­rét, személyhez szóló bírálatot, j Erősödött az egység, ! a cselekvőkészség A beszámoló taggyűlések tapasztalatai a pártalapszerve­zetek munkájának gyengesé­geit is feltárták. Az alapszer­vezetek egy részében még ma is gondot, nehézséget okoz a felsőbb pártszervek által ho­zott határozatok, pontosabban az abból adódó helyi felada­tok kidolgozása, megszabása. Ezért fordul elő még mindig, hogy helyenként a központi dokumentum alapján túl ál­talános határozatot hoznak, vagy csupán azt olvassák fel, ismétlik, tértől és időtől elvo­natkoztatva. Sok szó esett a taggyűléseken a párttaggá ne­velés hiányosságairól. Talán töbD is, és részletesebben, mint ez az előző években történt. Kém védienül: a párttagok­kal való beszélgetések e te­kintetben is bővelkedtek ta­pasztalatokban, s ezeket jó volt még egyszer az évi mun­ka értékelése kapcsán össze­gezni, megvitatni, s a belőlük következő tanulságokat le­vonni. A XI. kongresszus óta ez volt az alapszervezeti vezető­ségek harmadik szerteágazó számvetése. S ha megkísérel­jük összegezni e taggyűlések közös tanulságait, tapasztala­tait, talán az a legfontosabb, hogy az itt lezajlott viták to­vább erősítették a párttagság egységét és cselekvőkészségét egy számunkra kedvezőtlen gazdasági időszakban. Ebben a helyzetben a kommunisták be­csületes és áldozatkész helyt­állással mutatnak példát. tat»» Kőszegi Frigyes Drágán rogy gazdaságosan Az eredmények tükrében Tavaszi karbantartás az IIIC-n. Már évek óta országosan is az eisőli között szerepel a szőlősgyöröki termelőszövet­kezet kukoricatermésével. Hasznosnak bizonyult a csat­lakozás az IKR termelési rendszerhez. — A rendszerbe lépés előtt — mondja Tóth László főag- ronómus — a gazdaság 40 mázsa kukoricát termelt hek­táronként Ma már természe­tes a 70 mázsán felüli átlag. A rendszer tehát a szoros technológiával és főképp a korszerű, nagy teljesítményű gépekkel termelési biztonsá­got, fegyelmet, következés­képp mind szebb eredménye­ket hozott Végső soron ez a gazdaság titka, fogalmazta a főagronómus. - Alátámasztja szavainak igazságát az, hogy több mint négymillió forint volt a kukoricaágazat nyere­sége. — Elkerülhetetlen, hogy az új technológiával ne változ­zon meg a szemlélet is! Ma a szövetkezetben minden dolgozónak »ügy« a kukorica. Látják, hogy elérhető a nagy eredmény, s nemcsak tesznek érte, hanem aggódó figyelem­mel kísérik mások munkáját is. Á drága, de nagy teljesít­ményű IHC-traktoroknak öt év alatt kellene teljesíteniük a tízezer munkaórát, de ezt már most, a negyedik év vé­gére elértéit. Ez a jó munka- szervezést bizonyítja, s a kel­lő hatásfokú gépkihasználást, amely ily módon újabb nye­reséget tesz lehetővé. — Azt tartják a korszerű termelési rendszerek árnyol­dalának, hogy többnyire sze­mélyi oikokból roppant nehéz 1974 decemberében részt vettem egy siófoki tanácsko­záson, melyen a KPM vezető tisztségviselőinek és a Volán Tröszt vezérigazgatójának je­lenlétében döntés született a siófoki közlekedés javításáról. Korszerű autóbuszmegálló és a vasúti teherpályaudvar ki­telepítése szerepelt egyebek között a programban. A ka­posvári vasúti forgalmi viszo­nyok javításáról és az új te­herpályaudvar építéséről is évek óta szó van. Mindezek ellenére alig történt valami a két város közlekedése szem­pontjából létfontosságú beru­házások ügyében. Ezen a héten már sokkal kedvezőbb hírekről számol­hattunk be lapunk hasábjain. A siófoki és a kaposvári vas­úti beruházásról tárgyalt és ho­zott határozatot a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága. Eszerint a jelenlegi tervidő­szakban összesen 908 millió forintot irányzott elő beruhá­zásokra a vasút. Ebből az összegből végre jut a kapos­vári és a siófoki állomás más­fél évtizede emlegetett, sür­getett felújítására. A munkák megkezdésének gym's ütemű előkészítése három hónapja indult meg. Ennek ellenére I az előkészítés meglehetősen kezdetleges stádiumban van. Tovább kell gyorsítani, ha az egyébként sem túl közeli ha­táridőket — Siófokon 1986, Kaposváron 1983 — pontosan be akarják tartani. Ha sike­rül a két: új . teherpályaud­vart időre elkészíteni, akkor mintegy húsz év telik el e két fontos forgalmi létesít­mény korszerűsítése gondola- | tának megszületése és a vég­leges megvalósítás kozott. Húsz év. A huszadik század utolsó harmadában irdatlanul nagy idő... Különös véletlen — mintha a vasúti rekonstrukcióról szü­letett kedvező döntés epilógu­sa volna —, hogy a követke­ző nap verték le az első acél­cölöpöt a Kaposvári Húskom­binát udvarán. Korszerű, tő­kés exportra gyártó sonkakon­zervüzem létesül itt Ez So­mogy legutóbbi harmincéves történelmének legnagyobb ér­tékű, és leggyorsabban meg­valósuló beruházása. Csaknem egyéves, részletes tárgyalások után december 14-én írták alá a szerződést. Eszerint a 2,4 milliárd forint értékű beruhá­zást március 1-én kezdték építeni. Már a nyárra elké­szülnek az alapozással, és elő­re gyártott elemekből az ősz­re összeállítják az üzemépüle­tet. Ezután egy év alatt szál­lítják és fölszerelik a gépe­ket, berendezéseket, s 1979 szeptemberében megindulhat a munka. Ma a világ kereskedelem­ben az élelmiszer — és külö­nösen a hús — egyre inkább »kemény áruvá« válik. Ez azt jelenti, hogy jó áron bár­hol, bármikor értékesíthető. Különösen a magas szinten feldolgozott húsipari termé­keknél van_igy,._Aki-.a-âvilàg­szintű versenyben időben gon­dolkodik és cselekszik, az kedvező pozícióba juthat. S ez hol lenne fontosabb, mint a nyílt gazdaságú, nemzeti jö­vedelmének igen tetemes ré­szét a külkereskedelmi for­galomból realizáló Magyaror­szágon? Ezért volt hasznos és helyes a sonkakonzervüzem építése mellett most dönteni, s ezért örülhetünk mi, so­mogyiak, hogy Kaposváron létesül. Ahhoz, hogy az élelmiszer­ipar megfelelően betölthesse fontœ népgazdasági szerepét, az is szükséges, hogy a me­zőgazdaság képes legyen di­namikusan bővíteni termelé­sét. Különösen fontœ kérdés ez most tavaszelőn, amikor részben eldőlhet, hogy mi ke­rül a raktárakba az őszi be­takarításkor. A héten tava- sziasan szép idő volt, megye- szerte zavartalanul folytak a talajművelő munkák és az őszi vetésék fejtxágyázása. Ehhez az Agroker igyekszik biztosítani a feltételeket. Az idén például lényegesen több gép, alkatrész és műtrágya áll a raktárakban »bevetésre« készen. Másfél milliárd forin­tos készletből választhatnak a gazdaságok és a kistermelők. 115 ezer tonna műtrágya ér­kezett, több, mint amennyit a megyei gazdaságok rendeltek. Szervezés, műszaki, agroké­miai tudás kérdése, hogy a jó időt kihasználva megalapoz­zák a jó termést a megye gazdaságaiban. " Ou por Tiber teljesíteni a technológiai elő­írásokat. — pgy véljük, az előírások százszázalékosan teljesíthetők. Persze ehhez a jó szakember mellett elengedhetetlen a jó gép is. Bábolna drága gépe­ket ad a partnereknek, vi­szont az is igaz, hogy műsza­ki hiba miatt egyszer sem kellett állniuk. — Azt említette, hogy drá­gák a gépek! — Igen, drágák. Különösen akkor, ha nem sikerül a ter­mésátlagot legalább 60 mázsa fölé emelni. Mi negyedik éve termelünk a rendszerben. Az első évben 40-ről 68 mázsára növeltük az átlagot. A kö­vetkező évben pedig rekordot értünk el: 83 mázsát hektá­ronként. Azt hiszem, ezek a számok magukért beszélnek. Ma már nem a további ter­melésnövelés a eél, hanem a szint megtartása, részben a meteorológiai körülményektől is függetlenül. — A tavalyi aszályos nyár után különösen aktuális. — Esőt sajnos nem tudunk csinálni. De azért tehetünk valamit. Tavaly például az egész kukorica területet levél- trágyáztuk. Azt hiszem, része volt abban, hogy végül is meglett a 74 mázsás átlag. Igaz, ha kedvezőbb az idő, 90 mázsát is betakaríthattunk volna. — Sok helyen gondot oko­zott a nyáron az alkatrész­hiány. — A köziéiben van az IKR­alközpont. Rádiókapcsolatot tartunk vele és a körzetébe tartozó többi társgazdasággal, valamint a szervizkocsival is. Ha valami probléma adódik, néhány perc alatt ide érhet a segítség. Ha az alkatrésszel nem is, mással van némi ne- hégségünk. Gyors ütemben emelkednek az importgépek árai: a Claas Dominátoré, pél­dául 1,35 millióról csaknem kétmillió forintra. Sajnos, kénytelenek vagyunk azon gondolkozni, megéri-e tovább­ra is a rendszerben marad­ni, vagy pedig áttérjünk ol­csóbb gépek használatira. — Jövőre letelik az első öt év... — Okvetlenül szerződünk a következő öt évre is, hiszen a már elért magas termésered­mények következtében a szer­ződési feltételek számunkra kedvezően alakulnak. Az em­lített kérdés azonban nyitva marad, és az utána következő időszakban válaszút elé állít­hat bennünket. B. A. A hatodik kerületben r Eremmel fizetnek A Dél-Somogyi Állami Gaz­daság vad- és erdőgazdasági ke­rületében a Magyarországon vadászható vadfajok közül a muflon és a túzok kivételével minden vadfaj előfordul. Ezért az évnek több mint 300 nap­jában ugyancsak helyt kell áll­janak a vadászok, ha nappal van, ha éjszaka. Ennek bizo­nyítására — egyelőre — csak egy adat: a múlt évben 2400 napot töltöttek külföldi vadász­vendégek a gazdaságban. Az állami gazdaságnak hét kerülete van. Ezek a különbö­ző ágazatokat foglalják maguk­ba. A hatodik kerület: a vad- és erdőgazdaság, összesen 58 ezer hektáron tevékenykednek. Ritka szép a táj errefelé. Nyír- fások, fenyvesek, bokros ré­szek, sűrű erdők váltják egy­mást. Ezen túl azonban az is vonzó, hogy a vendég vadász kilométereken keresztül mehet anélkül, hogy egyszer is »bele­botlana a civilizációba«. Elém ttvzik a becsült vadlét­számot és a szakmai, illetve közgazdasági elemzéseket. Fel­tűnő, hogy az utóbbi három év­ben mekkorát fejlődött az ága- zat. Ezt nem a vadlétszám nö­vekedése jelzi, hiszen például 1975-ben a szarvasok számát 515-re, 1977-ben 480-ra be­csülték. A minőség fejlődése a döntő, a szolgáltatások nagy­mértékű javulása. A szakem­berek munkájának fokmérője pedig az, hogy lényegesen csökkent a hibás kilövések száma. Tavaly mindössze 1,7 százalék volt. Ha már a szakembereknél tartunk: a korátlag a kerület­ben 33 év. Magasan képzett vezetők és beosztottak dolgoz­nak itt. Egy-egy hivatásos va­dászra azonban csaknem 2400 hektár jut, s ez nagyon sok. Bár az is igaz, hogy az inten­zív vadgazdálkodáshoz nagy terület szükséges. A vadász nemcsak kiséri, hanem el is látja a területét, gondoskodik a vadakról, javítja a magasle­seket, a cserkelőutakat, gazdál­kodik a vadföldeken, s még ezeken túl is sok feladat vár rá. amit összefoglalva így mondhatunk: vad- és vadászati gazdálkodás. Külön történetük van erre­felé a dámoknak. Nagyon ügyeltek a szakemberek arra, hogy a minőség fokozatosan javuljon _JCímélték.^az 1- állo­mányt-, s a dám ezt meghálál­ja. Sokat kell etetni a téli hó­napokban, hiszen ha 10—12 na­pos hideg van, akkor a kecses szép lapátosok, »megreterál- nak«, ahogy itt mondják. Azaz nagyon legyengülnek. A va­dászterületen o vadkár 70 szá­zalékát a vaddisznók okozzák, s csak öt százalékért »felelnek« együtt az őzek és a dámok. Ezt fölmérve alakult ki a gyakor­lat a vadgazdaságban: dám kontra vaddisznó. Ma már 230 dámot becsülnek a területen, a disznók száma százzal keve­sebb. Említettük: a tervek szerint az idén tovább fejlesztik szol­gáltatásaikat. A holt szezonban is — talán három, gyengébb forgalmú hónapot jelent — sze­retnének vendégeket fogadni.* Ennek érdekében megfelelő programokat terveznek. Szó van lovas túrákról, kocsikirán­dulásokról, a horgászat meg­szervezéséről, az eddig ki nem használt, s a terület kínálta vadászati és egyéb lehetőségek jobb kihasználásáról, pecsenye­sütésről, szalonkázásról és egyéb »csemegékről«. Közös jellemzőjük: »megfogják« a természetet és a vadakat ked­velőket. Ez egyben vadász­házaik kihasználtságát is nö­velni fogja. Az ágazat jelenlegi tiszta nyeresége annyi, mint tíz év­vel ezelőtt az összbevétel volt. Sokat mond ez a szám. Ma már rendelkezésre állnak az 1977. évi adatok. Ezek szerint a hatodik kerületben a bevétel­nek több mint 20 százaléka nyereségként került a gazdaság »pénztárcájába«. Elsősorban természetesen a vadgazdálkodás eredményes. A múlt évben például 131 snar- vasfoikát lőttek ki, s ezeknek több mint fele érmes trófeát adott. Ez pedig pénzt jelent — igaz, költeni is kell az érdeké­ben. Bár a terület nagyon gaz­dag természetes takarmányban, télen itt is szükséges a vadak etetése. Ijgy-egy évben 30—35 vagon szemes, 3 vagon szálas és 15—20 vagon lédús takar­mányt hordanak ki a lovas fo­gatok az erdőbe. Ezért az élel­mezésért, a gondos, előrelátó és szakszerű munkáért fizet­nek arany-, ezüst- és bronzér­mes trófeákkal a szarvasok, az őzek és a dámok.i Méaww'AttBa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom