Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-31 / 76. szám
AZ ÍZLÉS KORSZERŰSÉGE Az ízlések sokszor és sokban különböznek, még az azonos osztályhoz, társadalmi réteghez, műveltségkörhöz kapcsolódó emberek esetében is. Azt is tudjuk és hirdetjük, hogy az ízlés — esetünkben a művészeti ízlés — nem mindentől elvonatkoztatott, légies valami, hanem erős szálakkal kötődik a korhoz, az adott társadalmi valósághoz. Hozzá való viszonya azonban nem is egyszerű, nem is ellentmondásmentes. Előfordulhat például, hogy egy polgári világnézetű ember művészeti ízlése fejlettebb, korszerűbb, mint azé, aki nála haladóbb ideológiai felvértezettséggel rendelkezik. Azaz: a polgári kötődés nem zárja ki eleve az ízléskorszerűséget, és a marxista meggyőződés nem hozza magával' automatikusan a modem ízlést és művészetszemléletet. Egyik esetben tehát az ízlés meghaladja a személyiség ideológiai szintjét, másik esetben viszont nem éri éL Átmeneti korban élünk, és ez is sok mindent megmagyaráz, de karakterisztikusan utal a kérdéskör bonyolultságára is. A marxista álláspont ebben a kérdésben is igen egyértelmű. Állandó jelleggel törekednünk kell arra, hogy építsük önmagunkban és másokban a szocialista személyiség- típust. Aminek természetesen alkotóeleme a korszerű ízlés is. Végső célunk odáig jutni, hogy társadalmunk tagjai ne csak a közösségi gondolkodásban érjenek el magas szintet, ne csupán politikai felkészültségük növekedjék, hanem ízlésük is kerüljön összhangba az általuk helyeselt célokkal-eszmékkel. Közművelődési munkánk középpontjában e törekvések állnak. Jól megfigyelhető ez a rádió, a tévé, a mozi műsorpoliti- kájában, a könyvkiadásban, a népművelésben, az öntevékeny kultúrtevékenységben és az ismeretterjesztésben. De művelődéspolitikánk világosan körvonalazott célokért -küzdve nem feledkezik meg a jelen valóságáról, fényeiről Ä ásm. A mai magyar valóság az fzlésnormatívákat tekintve is igencsak sokszínű. 'Értékes és kevésbé értékes, előremutató és konzervatív, mélyértelmű és sekélyes, munkál, él, hat e közegben együtt. Könnyű műfajt, igényesen Természetesen szeretnénk, ha az igényesség maximálisan ' tért hódítana, ha a valóságos értékek minden területen egyeduralkodóvá válnának Tudomásul kell azonban vennünk, hogy szép számmal akadnak napjainkban is hívei a cigányzenének, az operettnek, sokan a kriminek és különösen sokan a tánczenének. Eleve hibát követ el az, aki kizárólagos »kultúreiiensé- get« vél fölfedezni a fent említett műfajokban. Elfeledkezik ugyanis arról, hogy ezt is lehet jól, ízlésesen és persze lehet rosszul, ízléstelenül produkálni. Meg arról is, hogy a cigányzene, az operett, a krimi, a tánczene a maga helyén olyan funkciót tölt be, amelyet nem lenne könnyű pótolni. Gondoljuk csak el: hogyan lehetne például a tánczenét kiiktatni életünkből? Mivel tudnánk pótolni azt a fajta könnyed szórakozást, amelyet egy jó krimi nyújt? És így tovább. Nagyon helyes tehát, hogy nem a fent említett műfajok ellen harcolunk a közművelődésben, hanem mindenekelőtt arra törekszünk, hogy e területeken is igényes produkciók szülessenek. És ha nyomon kísérjük az eredményeket, láthatjuk, bizonyíthatjuk, hogy születnek is. Színvonal — arányok Ugyanakkor célravezető a törekvés, hogy olyan produktum-együttest alakítsunk ki a kulturális életben, amelyben mindenki megtalálja a maga ízlésének a megfelelőt (a ret- rográd ízlést persze nem kívánjuk kielégíteni) — ám egyben a szocialista koncepciónak megfelelő arányok kialakítására is törekszünk. Szókimondóbban fogalmazva: az arányokat a színvonal felé igyekszünk eltolni. Ennek a »■pozitív előjelű aránytorzításnak-« eredménye például, hogy a rádió műsorában jóval nagyobb teret foglal el a komoly zene, mint amekkora napjainkban az iránta megmutatkozó tényleges igény. A cigányzene mennyiségileg viszont kevesebb annál, ameny- nyit a hozzá vonzódó rétegek szeretnének hallani. (A példák sorát lehetne folytatni.) Generációs ízléskülönbségek Ha ízlésről, ízlésformálásról esik szó, általában két nagy hiba veszélye kísérhet bennünket. Egyik: hogy megfeledkezünk az állandó ízléskorszerűsítésről — másik: hogy türelmetlenekké válunk azokkal szemben, akiknek ízlése nem jutott még arra a bizonyos ideális szintre. A két hiba néha egyszerre jelentkezik. S nem is annyira a tömegkommunikációs fórumokon, mint inkább a kisebt közösségekben zajló vitákban, nézetcserékben. Ezért válnak ezek oly gyakran presztizscsa- tákká, amelyekben a kulturális ízlés csupán a villámhárító szerepét tölti be, vagy pedig — hasonlóan nem kívánatos módon —- »süketek párbeszédévé«, amelyben az egymással vitázó felek nem értik, nem akarják, és sajnos sok esetben nem is tudják megérteni egymást. ízlések és pofonok gyakran különbözőek — hangzik a j szólásmondás. Valóban sokban különböznek egymástól. S ha nagyon látványos ízlésgenerációs összecsapásra ritkán kerül is sor, a problémák ott rejtőzködnek a mélyben, Ténylegesek és valósak. Nagy megfontoltsággal kell hozzájuk közelítenünk, nehogy a magunk igazának védelmezé- se automatikusan együtt járjon olyanok megsebzésével, akik erre semmiképpen nem szolgálnak rá. Még akkor sem, ha netán nem egyezik ízlésük a kívánttal vagy a mienkkel. Papp Zoltán „Hangoskodók” A televízió gyermekosztálya új, havonként Jelentkező műsort indít. A gyermekek zenei műveltségét játékos formában fejlesztő sorozatot Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző írta és vezeti. Pintér István Gyilkosság a „szeretet Mindkét részről elhangzott néhány indulatos mondat, aztán a rendőrtisztviselő lecsapta a kagylót. Bernhard Weiss alaposan felizgatta magát, és most már senki nem tudta megakadályozni abban, hogy csak azért is segítsen a hatóságoknak. A szomszédban lakott, egy televíziós riporter. Átment hozzá. A riporter felhívta a rendőrkapitányságot. És végre este 22 órakor — három és fél hónappal azután, hogy Weissék átadták a rendőrségnek — a Buntline, a Hi Standard Longhorn revolver a Tate-üggyel megbízott csoport kezében volt. Jóllehet a derék Michael Watson őrmester a fegyveren található nyomok legnagyobb részét ostobán megsemmisítette, a fegyverszakértői vizsgálat mégis néhány fontos támponttal szolgált. A dobtárban két töltényt és hét üres hüvelyt találtak, a ez megfelelt a helyszíni szemle és a boncojegyében” lás jegyzőkönyvében rögzítetteknek. Azt is meg tudták állapítani, hogy ebből a fegyverből érték Parentet a lövések. A tárgyalás 1970. június 15-én kezdődött meg. Az esküdteket a tárgyaláson kívül — attól tartva, hogy a Man- son-banda még szabadlábon maradt tagjai végeznek velük — a Los Angeles-i Ambassador szállóban őrizték. Több mint fél esztendeig, családtól, külvilágtól elzárva éltek az esküdtek, amikor az első esküdt, a 24 éves Larry D. Sheely elvesztette a türelmét. Bejelentette: nincs többé abban a helyzetben, hogy részt vegyen a bíróság munkájában. Felesége nem tudja már egyedül nevelni két kis gyermeküket, ha ez így megy tovább, tönkremegy a házassága. A család egyetlen autóját — amely nélkül az Egyesült Államokban nem lehet élni — éppen szétszerelte, de összerakni már nem tudta, amikor esküdtnek jelölték. Sheely lázadása volt a jel. Egymás után jelentkeztek a többiek is: nem bírják tovább, ez rosszabb, mintha börtönben ülnének, s különben is, rettenetesen érinti őket, hogy ők maguk ugyan biztonságban vannak, de családjuk ki van téve a bandatagok bosszúhadjáratának. Az a veszély fenyegetett, hogy a tárgyalást, amelyen már elhangzott a koronatanú, Linda Kasabian mindenre kiterjedő és a vád képviselője szerint a bíróság számára meggyőző vallomása, az esküdtek lemondása, visszalépése miatt meg kell majd ismételni. A bíró, Charles H. Older döntött. Az esküdteket kiengedte az Ambassador szállóból, és elrendelte, hogy otthonukban kell őket őrizni, biztonságukról gondoskodni. A Los Angeles-i hatóságoknak nem kis erőfeszítésükbe került, hogy eleget tegyenek az utasításnak. Rendőrök százait kötötte le ez a háziőrizet. A banda újabb rémtetteitől való félelmet nem tekithetjük túlzottnak, hiszen a tárgyalás alatt a szabadlábon maradt tagok tüntetést rendeztek. Leborotvált fejjel ülőazLrájkot VIZSGATÁL Főzőtanfolyam Karúdon — Elérkeztünk a vizsgafeladathoz: készítsenek a rendelkezésre álló szalámiból, sonkából, salátákból, tojásszeletekből, hagymából és sajtból ízléses hidegtálat. Szabó Ottó, a karádi Muskátli kisvendéglő vezetője a »vezényszavak« után elmondta: — Két éve fogalmazódott meg az igény a faluban, hogy a lányok, asszonyok részére szervezzen főzőtanfolyamot a Karád—Koppány völgye Áfész nőbizottsága. A szövetkezeti kisvendéglő vállalta, hogy helyet ad a tanfolyamnak, és szakmai segítséget is nyújtunk a főzés iránt érdeklődő lakosoknak. Októbertől egész télen át rendszeres foglalatosságot és tanulást jelentett a lányoknak, asszonyoknak a tanfolyam, melyre csaknem ötvenen iratkoztak be. Szerda este, fél hét. A kisvendéglő konyhája ugyan nem állt le, az étteremben fölvesznek rendelést, de az esti órákban a tanfolyam részvevői sürgölődnek a tiszta, korszerű helyiségben. Segítségükre van Maximilián Ferencié főszakács, aki a tanfolyamon gyakorlati tanáccsal látta el a résztvevőket. A hidegtál készítésében is segít. — Minden vendéglős a maga főztjét dicséri. Ettől eltekintve mondja el, milyennek tartja a Muskátli konyháját? — Vendéglőnkben, azt hiszem, jobban főzünk, mint általában a karádiak otthon. — Mit jelent a »jobban«« — Azt, hogy magyarosabban, ízletesebben. A fűszerek ismeretétől és adagolásától függ, hogy ennek eleget tudunk-e tenni. Naponta — az előfizetéseseket nem számítva — körülbelül ötven adagot szolgálunk feL — A tanfolyam hallgatói ellesték-e a tudományát? — Ügyesek, örömmel jöttek. Olyan háziasszonyok, akik jól akarnak főzni. Ismét Szabó Ottó vette át a szót: — A korszerű táplálkozás jegyében állítottuk össze tanfolyamunk anyagát. Sok kímélő étel elkészítését, franciás étel összeállítását mutattunk meg. De a magyaros és a helyi — somogyi — ételspecialitásokra is fordítottunk időt. A karádi aprópecsenye igen ízletes, finom falat, az andocsi orjaleves úgyszintén. Érdemes megpróbálni. Tóth Józsefnétől, áz áfész nőbizottságának elnökétől kaptam a meghívót a hathónapos főzőtanfolyam zárófoglalkozására. ö is az asszonyok között sürög-forog, ’ kiveszi részét a hidegtál készítéséből. — A tanfolyam célja, hogy lányainkat, asszonyainkat megtanítsuk arra, ami ma talán a legnehezebb a háziasszonyoknak. Munka után rövid idő alatt, félkész, konyhakész árukból hogyan lehet gyorsan ízletes ételt tálalni a családnak. Mivel a Hazafias Népfrontnál is részt veszek a nőbizottság munkájában, így nembsak az áfész-dolgozókra gondoltam, amikor megkezdtük a tanfolyam szervezését, hanem minden karádit szívesen láttunk. Ügy gondoljuk, több volt ez a tanfolyam annál, hogy csak főzőtanfolyamnak nevezzük, összejöveteleinken mindenről szívesen beszélgettünk. Horváth Évi gyermekgondozó ötletesen formálta a hidegtálat — Otthon Is szeretett főzni? — Nem értem rá... Mintha megérezte volna, hogy nem elégít ki a válasza, így folytatta: — Nem volt rá szükségem. — Most már van? — Remélem, lesz. Nem. kíváncsiskodtam tovább, hogy vajon miért? Piliszky Jánosné áfész-sta- tisztikus fogalmazta meg legtöbbjük közös véleményét: — Tanulni mindig lehet. H. B. A müveit szakmunkásért Gondok és örömök az együttesben Kellemes meglepetést szerzett az idei területi döntőn a kaposvári 503. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet irodalmi színpada. Én szólok, Kuba! című műsoruk Jevtusenko filmnovellájának segítségével a leendő VIT-szín- hely történelmét, alkotó jelenét idézte meg. Szép beszédű szakmunkástanulók igényes, érett produkciója volt. A csoport vezetője, Friss Imréné tanár kilenc éve foglalkozik irodalmi színpadi műsorok összeállításával, rendezésével. Vele beszélgettünk az együttes munkájáról, illetve az amatőrmozgalombeli szerepükről. Ami a legrokonszenvesebb : a művészeti nevelés — s ezen belül az irodalmi színpad tartottak a bíróság előtt — Manson két héttel a tárgyalás kezdete után társaival együtt leborotvált fejjel jelent meg a tárgyalótereimben, követői ezt utánozták. S valamennyien X jelet karcoltak a homlokukra. Annak a jelképe akart ez lenni, hogy »kiikszelték« magukat a társadalomból, melynek — szerintük — nincs joga felettük ítélkezni. Mégis ítélkezett. Mansont, Susan Atkinsot, Patricia Kren- winkelt, Leslie Van Houtént, valamennyi vádlottat halálra ítélték. Egy másik tárgyaláson, amely a Hinman-gyiLkosság ügyében folyt, Charles Wat- sont és Robert Beausoleilt sújtották a legsúlyosabb büntetéssel. Néhány bandatag, mint például Lynette (»Squeaky«) Fromme enyhébb büntetést kapott, ö nemsokára szabadult, s aztán ismét hallhatta nevét a világ. A halálos ítéleteket nem hajtották végre, mert 1972. február 18-án a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság a halál- büntetés ellen döntött Így hát Mansonék büntetése életfogytig tartó börtönre változott. Senkit nem fogad bizalmába, csak a legszükségesebbek közlésére nyitja kl a száját munkája — a nevelés egészének része, kiegészítője az intézményben. A személyiség gazdagítása a cél. Programjuk a használni akarás jegyében született. Kevésbbé építenek a látványos, vetélkedőrendszerű szereplésekre: az együttes célja elsősorban az, hogy az iskolán belül működve műsorokat adjon, évente körülbelül tíz-tizenkettőt. S ez egyúttal azt a konfliktust is • jól vázolja, amely majdnem minden oktatási intézmény amatőrcsoportjainál fennáll. És amelyet — valljuk meg —_ja gyakran, ellenkező javaslatokkal élő különböző zsűrik olykor rideg, inkább eltántorító, mint kedvet csináló bírálataival tovább mélyítenek. Lassan, tagoltan már tud olvasni, írni még mindig nem tanult meg. Az első esztendőben még egészen másképp viselkedett. A félelem akkor hatalmasodott el rajta, amikor hat követőjének kísérlete, hogy kiszabadítsák őt a börtönből, kudarcot vallott. A támadókat egy nő, Mary Brunner, az egykori »család« első tagja vezette. Tervük első lépcsőjét megvalósították, egy fegyveres rablótámadással 140 fegyvert zsákmányoltak a kiszabadítási akció céljára. Később a rendőrség elfogta őket. Kiderült, hogy egy repü Lógéprablás esélyeit is mérlegelték: túszok ejtésével próbálták volna elérni, hogy »Jézus Krisztus« kijusson a börtön jól őrzött falai közüL Manson egy titkot őriz, mindmáig. A bíróság előtt hét gyilkosságot bizonyítottak Mansonra, de egy vallomás szerint, egyszer 35 ember életének kioltásával dicsekedett barátainak. Buglioal ügyész kommentárja: »Hajlok rá, hogy e tekintetben elhiggyem, amit mondott«. (Végei • Az 503. számú Szakmunkás- képző Intézet irodalmi színpadának összejövetelein voltaképpen a leendő szakmunkások ismeretanyagának bővítése, személyiségük kiteljesítése folyik. Pillanatnyilag még ideiglenes körülmények között, de jövőre talán megfelelő teremben. Pintér Kálmán igazgató sokat tesz a csoportért. Á törődésnek és az élmény- szerzés e forrásának köszönhető, hogy a volt színpadi tagok visszajárnak, sőt leveleznek a színpadvezetővel. Hegedűs József vasúti hegesztő. Papp János, Felföldi Zsuzsa éppúgy, mint Nielsberger Mátyás és Nyúl József. Műsortervezeteket kérnek, tanácsokat várnak Friss Imrénétől. Közösek az élményeik: gyakori tárlatlátogatások, budapesti kirándulások, természetesen színházlátogatással a program központjában. Voltak a somogyvári feltárásnál. a niklaí Berzsenyi-kúriában, megismerték egész Somogyot. összetartó élmények ezek. Nem könnyű egy-egy irodalmi színpadi tagot a próbák, szereplések idejére »megszerezni«. Munkahelyi oktatóik közül sokan azt vallják: »Ha hegesztő akarsz lenni, akkor itt maradsz! Ha színész — ne is lássalak!« Nem kell magyarázni, mennyire beszűkült szemlélet ez. Ezek a fiatalok nyitottak a világra, befogadva a maguk körül tapasztaltakat lesznek gazdagabbak, szinte naponta. Irodalmi színpadi vezetőjük nem véletlenül büszke arról, hog£ önállóan képeseik verseiket feldolgozni, s ezekben fölfedezni a szépet, igazat. Orsós Andris fiatalon, családfenntartói minőségben, nehéz körülmények között lesz egyre érettebb prózamondó. Indulhat a győri szép kiejtési versenyen is. Nagy István, Gelencsér András, Mucsi Sándor, Gregor György és a többiek szintén azok közé tartoznak, akik eredménnyel indulhatnak bármilyen vetélkedőn. Friss Imrémének az a legszebb ajándéka, ha ezek a fiatalok szépre fogékonyan hagyják el az intézetet.
