Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-29 / 74. szám
Iparvágány épül Építkezés két lépcsőkén Ores telkek Családi házak ♦ Marcaliban Földgyaluk simítják a talajt Nagyatád határában. Másfél hónapja kezdték a munkát a leendő agrokémiai központ helyén. A csaknem félméteres humuszréteg eltávolítása után most egy kisebb dombot kell elhordani a területről, hogy helyén majd raktárépületeket, tárolókat, vasúti iparvágányt építhessenek. — A talajmunkák jól haladnak — fogadott Hudák Péter, az új központ növényvédő szakmérnöke. — A Nagyatádi Vízgazdálkodási Társulat gépei dolgoznak, s ha minden így halad, körülbelül másfél hónap múlva megkezdődhet a betonépítmények alapozása is. Közben már elkészült az iparvágány terve. Ezt az állami gazdasággal közösen valósítja meg a központ, mivel az rakodóállomást létesít a közelben. Közösen kötik a szerződést a MÁV Nagykanizsai Pályafenntartási Főnökségével az építésre. A csaknem 20 hektáros területen tehát nemcsak az agrokémiai központ, hanem az állami gazdaság rakodója, sőt egy fűrészüzem is helyet kap — valóságos ipartelep alakul ki. — Az Iparvágány mellé két ezervagonos, ragasztott fa- szerkezetű tárházat építünk a műtrágya számára. Az épületeket betontérrel vesszük körül, melyen az időjárásra kevésbé érzékeny szereket helyezzük eL Külön növényvéX kukorica nagyüzemi vetésterületének mintegy 60 százalékán a hat nagy termelési rendszer szervezi a munkát Ezek igazgatói tanácskoztak a héten az idei feladatokról, a kukoricatermelés \ növelésének lehetőségeiről. Aligha véletlen egybeesés, hogy ugyancsak a minap egy MÉM-ben tartott országos tanácskozáson is a kukoricáról esett a legtöbb szó. A népgazdasági terv az Idén 1,4 millió hektár területen 49 mázsás termésátlaggal számol. Az üzemi tervekben ettől eltérően 100—120 ezer hektárral kevesebb szerepel, igaz, 50 mázsánál i* magasabb termésátlaggal. Rugalmas módosítások nélkül 5 00 ezer tonnával lenne kevesebb a megtermelt kukorica a tervezettnél. A terv és a termelés összhangjának helyreállításában sokat tehetnek a termelési rendszerek. Az említett igazgatói értekezlet részvevői sze- •int átgondoltabb, fegyelmezettebb munkával 6—10 százalékkal növelhetők a tavaly zlért termésátlagok, és van ti ód a vetésterület 5—10 százalékos növelésére is. Ehhez a termésfejlesztéshez íyilván lendületet adnak najd azok a »prémiumok«, melyeknek részletes feltéte- eit a héten megjelenő mi- íiszteri rendelet szabályozza, legalább ilyen fontos azon- an a zavartalanabb anyagi- nűszaki ellátás. Egyes talajművelő eszközökből és gyom- ~tó szerekből ugynis hónapok >ta hiába rendelnek a gaz- aságek. Nyilván sok a tartalék az emekben is. Örvendetes, gy legtöbbször a gazdasági ikemberek irányítják a fi- elmet az önköltségcsökkenés vagy a minőségi munka övetelményeire. Az említett eltételek megteremtése nélkül zonban kárba vesz a jó dőszer-raktár is lesz, ebben azonban csak azokat az anyagokat kívánjuk tárolni, amelyek beszerzése nehézkes. Az egyéb megrendeléseket közvetlenül a kaposvári Agroker- hez továbbítjuk. A tervek szerint a központ két lépcsőben valósul meg. A tárolók építése után elsősorban műtrágyát és növényvédő szert raktároznak, illetve továbbítanak. A szélesebb körű szolgáltató tevékenység a második szakaszban valósul meg, ekkor a társulás maga végzi a talajerő-szolgáltatást, illetve a növényvédő munkákat. — Optimisták vagyunk — mondja Hudák Péter. — Bízunk abban, hogy a tervek szerint a jövő nyáron már> üzemelni fog a központ. Az előzetes fölmérés szerint évente mintegy négyezer vagon műtrágyát tárolunk itt, illetve adunk tovább, és körülbelül 50—60 vagon növényvédő szert forgalmazunk. Mivel az Agroker is tagja a társulásnak, reméljük, hogy a növényvédő szer mindig a kellő időben eljut a taggazdaságokhoz. Az épületek kiviteli terveit a kaposvári Agrober készíti, s a Nagyatádi Tövál valósítja meg. Kilenc gazdaság és a kaposvári Agroker fogott ösz- sze, hogy mintegy 32 millió forintos költséggel létrehozza a korszerű nagyüzemi termelés nélkülözhetetlen bázisát. B. A. szándék és az igyekezet A rendszerek igazgatói is utaltak rá: a mezőgazdasággal kapcsolatban álló szerveknek és vállalatoknak magukénak kell érezniük a termelők gondját. Csak így, közös igyekezettel válhatnak valóra a kukoricatermelés idei feszített tervei. A mikei termelőszövetkezetben kilencvenkét hektáron földben van a zab, a vetőgépek most az utolsó hektárokon vetik a nyírségi fehér virágú édes csillagfürtöt. Ennek igen magas a fehérjetartalma, kiváló takarmány, azonban még nem bizonyosodott be, mennyire képes alkalmazkodni az itteni savanyú, homokos talajhoz. Meglehetősen sok üres telek vár arra a legifjabb somogyi városban, hogy beépüljön családi házakkal. Így Marcaliban szinte tálcán kínált a lehetőség önálló otthonok megteremtésére. Azt azonban mindenki nagyon jól tudja, hogy a telek önmagában még nem elég. Ha csak a pénzügyi feltételeket, az építőanyagokkal való ellátottságot, az építkezéssel járó »hercehurcát« említjük, akkor rögtön világosabban látni, hogy ha nem is kockázatos dolog ' egy ilyen vállalkozásba belefogni, , de mindenképpen alaposan meg kell gondolni. Csökkenő kínálat Mindezt azért említjük, mert egy. a magán szervezésű szövetkezeti és családiházépítés helyzetéről szóló marcali jelentésben ilyen adat olvasható: »A családi ház építésének aránya — az összes lakáshoz viszonyítva — jelentősen csökkent. 1970-ben még 93 százalék volt, 1977-ben már csak 28 százalék.« Sok üres telek van a városban, és csökkenő építési kedv. Vajon hol kell keresni erre a magyarázatot? Az V. ötéves tervidőszakban évenként 60 családi ház felépítésével számoltak. De már az eddig eltelt két évben is lemaradás volt. A csökkenő tendencia évek óta tart. Ez részben a több szintes lakások építésével függ össze, részben azzal, hogy az állami telekkínálat a minimálisra csökkent. Ezen természetesen igyekeztek változtatni. A kereslet és a kínálat összehangolása érdekében a városi tanács kisajátítási eljárást indított — a leendő fürdő melletti területről van szó —, ahol több mint 70 családi ház felépítésére lesz majd lehetőség. A tervek szerint az itt kialakítandó telkeket már 1980 végére beépítik, annak ellenére, hogy a városi tanács v. b. műszaki osztálya jelenleg csak 49 telekigénylőt tart nyilván. A lakásépítési kedv csökkenését igyekeztek más módon is ellensúlyozni: a múlt évben fórumot szerveztek — a HNF városi bizottságával közösen —, ahol a téma a korszerű családi ház építése volt. A rendezvényre az építőipari kisiparosok, szakmunkások kaptak meghívót. Egyforma utcák A korszerűség kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a végÁ csillagfürt vetésével egy időben már javában folynak az előkészületek az egyik legnagyobb tavaszi munka, a burgonya ültetésére. A mikei szövetkezet tagja a Solanum termelési rendszernek, vetőanyagot termel. Az új burgonyatárolóban teljes az üzem; a nemrég vásárolt válogató gépsoron a szövetkezet asz- szonyai minden 6zemet gondorehajtó bizottság döntése: sátortetős és nyeregtetős családi házait épüljenek. A városépítést irányító szakembereknek természetesen számos megkötöttséget kell figyelembe venniük. s a lehetőségek is meghatározóak. Mégis érdemes megfontolni: mindezek indokolják-e az egyhangú, fantáziátlan, s éppen ezért unalmas és esztétikailag értéktelen építési forma iránti igények kielégítését? Ráadásul a határozat úgy szól, hogy az egyik utcában sátor-, a másikban nyeregtetős épületek legyenek ... Említettük : saz építési kedv meghatározói között a pénzügyi lehetőségek első helyen vannak. A kislakások építéséhez az állam 120 ezer forintos kölcsönt nyújt három és fél százalékos kamatra. Ezt 25 év alatt kell visszafizetni. Azoknak azonban, akiknél három vagy annál több gyermek van, kedvezőbbek a feltételek: a kölcsön összege 160 ezer forint, a kamat 2 százalékos, a törlesztési idő pedig 30 év. Marcaliban az átlagos családnagyság: 3,31 fő. (Az úgynevezett országos városi optimum: 3.) Ez is indokolná a lakásépítés ütemének növelését, s az, hogy a városban minden 1000 lakosra 16 lakásépítés jut. Ez az átlag a megyében 10, országosan 8,9, ám a többi somogyi városban 21! Vagyis erős a lemaradás Marcaliban ... Bíztató a jövő ,A középtávú feladatok többek között ezen szeretnének segíteni. A folyamatos telekellátás érdekében családi házak építésére alkalmas területeket alakítanak ki. Az úgynevezett déli alközpontban előreláthatólag 60 ilyen telket hoznak létre. Ehhez azonban az kell, hogy — miután az általános rendezési terv a telekelosztást részletesen nem oldotta meg — a műszaki osztály egyeztesse elképzeléseit a tervet készítő VATI-vál. Nyilván ez is időt vesz igénybe. Valószínűleg itt kell keresnünk az üres telkek száma és az építési kedv csökkenése közötti ellentmondásra a magyarázatot. A várossá nyilvánítást követő megszaporodott feladatok, a lakók számának a növekedése mögött elmaradt a városépítési gyakorlat. Az előbb említett jelentésből azqnban az derül ki, hogy behozzák ezt a lépéshátrányt, mert tudják: mit kell tenniük. M. A. san megnéznek, hogy a partnergazdaságokhoz csak egészséges szemek jussanak el. Zsákokban sorakozik már a krumpli, melyet bizottság jelenlétében fémzárolnak, majd így bocsátanak a társgazdaságok rendelkezésére. A mikei szövetkezet az idén 1300 hektáron termel burgonyát, ebből húsz hektáron holland fajtát. A több kukoricáért Holland krumpli húsz hektáron Visszatérő M egvallom: évek óta gondolok rá, de most is csak a közvélemény biztatására vállalkozom némi visszatérésre. Eleinte azt hittem: különösképpen nem is foglalkoztatja az olvasót, hogy »mi történt azután«; s aggódtam: szerénytelenségnek látszana visszatérni a megírt — sokszor vihart kavaró, néha közömbösségbe fulladó — témák Jutására. Az. év elején azonban szokatlanul sok »le- velet« kapott a szerkesztőség. (Engedjék meg, hogy kérdőíveink »Javaslatok, észrevételek« rovatát ezúttal leveleknek tekintsem.) Ezekben több ezernyi okos javaslat, kívánság mellett sokan mondtak véleményt e két hasáb tartalmáról, sorsáról is. Meggyőződéssel mondom: elismerésük a politikánál: szól, amely évtizedek óta nyílt és őszinte hangvételre, a közvélemény beavatására, szókimondásra, a kezdeményezések es minden jó felkarolására, terjesztésére; a hibák és görcsök, a haladást gátló jelenségek feltárására és megváltoztatására buzdít. Köszönjük a politika nevében, hiszen — több-kevesebb sikerrel — azt próbáljuk szolgálni. Elismerésüknél azonban jóval izgalmasabb — és útmutató — az elégedetlenség. Ez ösztönzött arra, hogy ma elmondjak egyet és mást a fogadtatásról, a következményekről, a hatásról, amelyek természetesen nem mindig mérhetők pati- kamériegen. * Százával idézhetném soraikat, amelyek arra utalnak: miért nem térek vissza egy-egy témára, miért nem válaszolnak az illetékesek, és egyál.talán: mi történik azután, hogy a megye nyilvánossága előtt elhangzik egy és más észrevétel? Csak a legjellemzőbb megjegyzéseket idézem: »A rovatban megjelent témákra időnként vissza kell térni.« »Milyen intézkedés történik? Van-e folytatás? Van-e hatásuk e cikkeknek?«. »örömmel olvasnék arról, hogy e cikkeknek a gyakorlatban is van foganatjuk-«. »Hiányolom az érintettek reagálását a nyilvánosság előtt.« »Jó Volna, ha ezeket az írásokat az illetékesek időnként megválaszolnák. Vagy a hallgatás beismerés?« Nem folytatom. A megjegyzések sora kötelezettséget ró rám és az illetékesekre is. Előtte azonban engedjék meg, hogy tisztázzunk valamit — egyrnás között. Az újság nem hatóság, nem végrehajtó szerv. Tiszte csupán annyi, hogy közvetítse, terjessze a párt politikáját, a vezető testületek elkötelezett szándékát, s visszajelezze az önök észrevételét, a közvélemény hangját, kívánságát. Szerénytelenség volna tehát azt várni, hogy a lap cikkei nyomán egy csapásra megváltozik minden. Csakhogy. Az újság közvéleményt formál. S a közvéleménynek fölmérhe- tetlen ereje, hatása van. Ily módon tehát nem pusztába kiáltó szó az, ami ólomsorokba merevedik. Még akkor sem az, ha közvetlen hatása nem mindig mérhető. Az olvasó tudja: sohasem arról írok e hasábokon, amit gondolok, vagy amit »kitaláltam«, hanem arról, amit változó életünk teremt; amit önök javasolnak, s ami eljuthat hozzám a közvélemény hangjából, életérzéséből és szándékából. Tudom; a közvélemény általában elégedett; nem kíván fejeket, csak a hibák, a tévedések kijavítását, a begyöpösödött szokások felszámolását, a fegyelmezetlenség, a megfontolatlariság bírálatát. Ügy érzem: ezekben »társszerzők« vagyunk. Csak ez lehet mai jegyzetem kiindulási alapja. M agam is — újságíróként — átéltem az 50-es éveket, amikor más volt az újság »hatása«, mint ma. Akkor bármelyik lapban megjelent egy bíráló cikk, az olvasók tudták, hogy a hiba elkövetőjét az isten sem menti meg a leváltástól. Nem is igen mentette meg. Ma egy bírálóírástól mindenki azt várná, hogy a vétség elkövetőjét az isten se mentse meg hibájának kijavításától. Gyakran megmenti. Tudom, hogy ez így nem jó. Igazuk van. De micsoda minőségi különbség van a két »korszak« között! Szó sincs arról, hogy nyugodjunk bele. De higgyék el; jóval őszintébben, nyíltabban beszélünk azóta, s az esetek nagy részében a hatás sem marad el. Igaz, jobb volna, ha az illetékesek mondanák el egy-egy észrevétel után: mit tettek, hogyan látják, van-e megoldás. Mondjanl, hogy ez a következő »korszak« jellemzője lesz? Hiszek benne. Hogyan is írta egyik olvasónk? »...Vagy a hallgatás beismerés ...?« Ez is megnyugtathatna bennünket. Végtére is nem vitaion: a nyilvánosság előtt elég sok »hallgatás« követi e két hasáb sorait. A háttérben persze nem annyira... Mindig is »beavatottaknak« tekintettem az olvasókat, elvégre ez politikánk lényege, s ők a politika formálói. Nos hát beszéljünk konkrét esetekről is. Higgyék el, nem az a mérvadó, amikor »kötélre szánják« vagy »a megye első számú közellenségének« minősítik egyesek a kritikai írás szerzőjét. Még csak az sem, amikor a bíróságon a vádlottak padja jut osztályrészéül. Nem titkolhatom, volt már példa rá, amikor egyetlen jegyzet csaknem százezer forintos kiadástól kímélte meg a magyar államot — a nyerészkedővel szemben —, s a cikk szerzője — szerencsére — megúszta a rács mögötti helyet; »mindössze« félhavi jövedelmével fizetett — perköltségként. (A szocialista állam erkölcsi és jogi szabályozása még nincs szinkronban. Addig is vállalni kell a veszélyt.) Emlékszem, amikor egy főhatóság Lellén kerítéssel »lopta el« a Balaton-part egy részét; úgy tudtam me> hogy »behatoltam oda« a nyíláson át. Amikor a jegyzet hatását vizsgáltam, már nem »hatolhattam be«, mert megerősítették a kerítést.. »Nézetkülönbség« címen a VBKM helyzetéről hangzott el egy és más; vizsgálat, intézkedés is követte. S lám, az év első két hónapjában »csak« 16 milliós lemaradással zárt az üzem. Az »Akácos út« nem a magyar nóta terjedését, hanem egy főhatósági intézkedést sürgetett a faszerkezetes építési mód terjesztésével kapcsolatban. A »vevőkészülék« azóta sem működik. Talán, ha országos sajtófórum hívná föl rá a figyelmet... A »Szűzbeszéd után« — nemcsak a szerző, hanem a képviselő is »terítékre került« volna, ha a megyei vezetést nem a tisztesség, hanem a hallomás vezérelné. Végtére is kiderült: a képviselőnek és a krónikásnak volt igaza. És ez megnyugtató. Vagy említsem az »Ásító ásatás« című jegyzetet, mely a somogyvári ásatásokról szólt? Nem volt más megoldás: az ásatásvezető »visszavonult«; másra bízzák a munkát, s e nagy értékű feltárás folytatódik. A »Lejárt lemez« csak jelzés volt; nem ét cikk nyomán, hanem a párt gazdaságpolitikája szellemében számolták föl a megfontolatlanul telepített buzsáki kisüzemet. Vagy ugyanitt — az a gyanúm, semmi köze sincs hozzá a »j cntőakciót« című jegyzetnek — már mentik, vásároljál: a néprajzi értékeket, s tájház épül többek között e kincsek bemutatására. Mitől átmeneti az átmeneti társadalom? Bonyolult kérdés. Többek között attól, hogy milyen gyorsan növünk fel elveinkhez, alá tudjuk-e rendelni önmagunk személyes érdekét a társadalom érdekének. S hogy mennyire vesszük figyelembe a közvélemény hangját. Igaz, hogy néha még »rossz szellemnek« minősítik egyesek a politika szellemében megszólalókat. De ez átmeneti jelenség. T udjuk: az olvasó egyetért a párt politikájával, s néha hadilábon áll a gyakorlat jelenségeivel. Ezt teszi a jegyzetíró is ,az önök szószólójaként, őszinte meggyőződéssel. S ha még nem mindig olyan a hatás, mint ahogy azt valamennyien elvárnánk, azért higgyék el: a mi társadalmunk feltartóztathatatlanul épül tovább... Jávori Bél» Az ellenőrzés nagy figyelmet igényét Zsákokban a vetőmag.
