Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
Cselclívéskockúzat 55 ••• így megtenni útnak végét” Ma az országban a munkaképes nőknek több mint hetven százaléka munkavállaló. A helyi tanácskerületeknek egynegyede, a megyei és a fővárosi tanácstagoknak harminc százaléka nő. A népfront választott testületéiben az arány harminc- négy-harmincöt százalékos. Üzemi szakszervezeti bizottságokban fele-fele arányban vannak képviselve. A szocialista brigádoknak több mint egyharmada nőkből álL Csaknem kétezer nőbizottság tevékenykedik. Beszédes számok. Lehet téma ezek után a nők cselekvéskockázata ? Egy régi, 1970-es felmérés és jelentés — a Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervező Bizottság készítette és terjesztette elő — »-megjósolta-«, hogy 1983—85-ben az ország nőlakosságának egynegyede még szakképzetlen lesz. Tudniillik a lányok húsz százaléka nem tanul tovább a nyolc általános elvégzése után. Egymással feleselő számok. Konfliktuslehetőség rejlik mélyükön. Olyan könnyű ma a cselekvést vállalni? Falun még érvényben vannak jelenünkben is ezek a közmondások: »Asz- szonynak hallgass a neve!« Sőt: »A pénz olvasva, az asz- szony verve jó.-« És: »A háznál egy oszlopot tart a férfi, de az asszony kettőt.-« S akkor: »A jó asszony a háznak koronája.« De ahol nem ismerik ezeket a »bölcsességeket«, ott is élhetnek ezek szellemében, konzervált ' patriarchátusban. A férj a család feje, ura és parancsolója, tárgyalópartner az eszmecserékben. Az asszony nem tárgyalópartner, legföljebb néma tanúja a »politikának«. Nem könnyű ma sem a nők családon belüli kizsákmányolásán enyhíteni Bátorság kell a hagyományos életmód korrekciójához. Családon belül, munkahelyi mikrokörnyezet- ben, faluközösségben egyaránt. Jómagam azt az idős parasztasszonyt, aki -r- megelőzve az orvosfeleséget, a helyi iskola igazgatónőjét — elsőnek ült személygépkocsi volánjához, olyan erős egyéniségnek tartom, mint az egykori pionírok — a telepesek — asszonyait, akik ha kellett, puskát is fogtak. Látó asszonynak nevezték hajdanán, de legalábbis történelmi-társadalmi félmúltunkban azt az asszonyszemélyt, aki természet feletti erőkikel praktikáivá létesített kötést e világ és a túlvilág között; akadálytalanul fürkészte a leendő titkait. Néprajzi és misztikus értelmétől fosztva a kifejezést, állja a Keresett a piacon Alma», uborka» és dinnyetermesztés a házikertben »Könyvünket a kerttel rendelkezőknek ajánljuk, és bízunk abban, hogy az almafákkal való foglalkozás sok örömet és hasznos időtöltést jelent majd számukra« — írják dr. Pethö Ferenc és Karádi István Almatermesztés a házikertben című könyvük bevezetőjében. Az utóbbi időben élénk vita folyik arról, hogy egyáltalán érdemes-e a kiskertekben almát termelni, mivel ennek a gyümölcsnek kialakult, jól bevált nagyüzemi technológiája van. Ez fölényben lehet a kisüzemi termeléssel szemben, a nagyobb fajtaválasztékra azonban a kisgazdaság képes, így pótolhatatlan szerepe van a házikerti termelésnek. Míg Európában, az almát termelő és exportáló országokban nő a fogyasztás, nálunk nem éri el kívánt mennyiséget, jórészt éppen a szűkös fajtaválaszték miatt. A fogyasztók igényeit elégíti ki az a kerttulajdonos, aki alma — mégMiXOOAZDtólCI ÜADÓ-SDVÖSZ hozzá elsősorban a piacon hiányzó fajták — termelésére vállalkozik. A Mezőgazdasági Kiadó és a SZÖVOSZ gondozásában megjelent könyv közérthető, egyszerű, világos fogalmazással ehhez a fontos munkához nyújt segítséget a kerttulajdonosoknak. Az almafa és alanyainak részletes leírása mellett jól hasznosítható tanácsokat adnak a kerttipusok- nak megfelelő telepítési módokról, az ültetésről, a talaj- művelésről, a metszésről. Könyvük fontos fejezete a növényvédelmi tennivalók le- | írása. Különös figyelmet érdemel a fajtaismertetés, és az, hogy melyik kerttípusban milyen fajtát érdemes telepíteni. A megértést segítő ábrák, rajzok növelik a könyv értőkét. A tőkf&ék. a kabakosok nagy családjába tartozó uborka és dinnye ősidőktől fogva az emberiség keresett és kedvelt tápláléka. Hazánkban a XII. században jelentek meg a kolostori és a főúri kertek dédelgetett növényeként. A termelők köre fokozatosan bővült, és a kaba- kosok is kikerültek a szántóföldre. Érdekesség, hogy a mezei termesztés mellett megmaradt az úgynevezett kerti termesztés. A XIX. században általánossá váltak a dinnyeversenyek; ki érleli be elsőnek, kinél lesz nagyabb vagy édesebb a gyümölcs. Hazánkban szinte kezdettől fogva a dinnyetermesztés sajátossága volt a részes művelési forma. Az utóbbi 40—50 év tényei azonban elszomorítóak. A harmincas években több mint öt és félezer hektáron termeltek sárgadinnyét, 1975-re a terület ezerkétszáz hektárra csökkent, a görögdinnyéé tizenkét és fél ezer hektárról hatezerre. Egyedül az uborka termelésénél mutatkozik fejlődés. Mivel a nagy kézimun- kaerő-szükséglet akadályozza a nagyüzemi termelést, ezeknél a növényeknél kiemelt szerepük van a kisgazdaságoknak. A jövedelmező háztáji termelés kialakításához, megszervezéséhez nyújt segítséget Nagy József Uborka- és dinnyetermesztés a házikertben című könyve Usrvancsak a Mezőgazdasági Kiadó és a SZÖVOSZ gondozásában megjelenő sorozat részeként látott napvilágot ez a gazdag tapsztalatokat, fontos szakmai tanácsokat összefoglaló könyv. Akinek kedve és lehetősége van, a könyvben foglaltak alapján bátran foglalkozhat e keresett termékek szántóföldi vagy hajtatott termelésével, bizonyos, hogy a siker nem marad el. y. Rt helyét egy maibb, racionálisabb értelemben is: látó asz- szony az, aki rendelkezik a merész józanság képességével és az előre megtervezés tehetségével, vállalja a lépés — a cselekvés — kockázatát Egyre szaporodik a látóasz- szonyok száma az országban, ezt bizonyítja a cikkünk elején idézett statisztika is. Megváltozóban a nő szerepe társadalmunkban. Irodalmi példákra hivatkozunk, amikor azt állítjuk, hogy a lázadó nő korábbi történelmi korokban kisszerűbb célokért hevült a férfinál. Emlékezzünk csak Médeiára, Antigonéra, s a többiekre. A családért, testvérért, gyerekükért adták az életüket, ha kellett. Míg az irodalom férfihösei nagy, nemes célokért vállalták a halált A társadalom megváltoztatásáért, a demokratizmusért stb. Életáldozatot nem követel jelenünk. Kisebb veszteséggel járó konfliktusok azonban r.ia is adódnak. Időleges szakítások vagy válások. Nemegyszer a »látó asszonyok« kezdeményezik ezeket. Máskor a patriarchátus-eszményt ösztönösen megvalósító férjek. Élesen bele vésődött emlékezetembe ez a kép : az öreg Erős az autóbuszállomásig szidta, cemendézte a lányát, aki a járási székhelyre utazott első munkanapján. A falusi ember fejében akkoriban a város még egyenlő volt a bűnnel, az erkölcstelenséggel. Ügy gondolom, ma már egyetlen hasonló példa sem fordul elő, vagy legalábbis nem ilyen drasztikus módon. Tudunk olyan tanácsi vezetőasszonyról is, aki — miközben alkotva tesz az egész faluközösségért — a magánéletében megalázott és megszo- morított helyzetben van: férje olykor-olykor valamiféle kisebbrendűségi érzettől vezetve botrányokat rendez, mely általában az asszony bántalmazásával is járni szokott. Az is igaz, hogy — noha módosult a női munkavállalás miatt a családon belüli teherelosztás — a legtöbb helyen még mindig »két oszlopot tart« az asszony, vagyis a munkahelyén és otthon is övé a főszerep, ami a helytállást, a munkát illeti... Az ősi lakodalmi rigmus irányadó lehetne minden családban: »Az szüveknek eny- hességét, két egypámak egyes- ségét, megosztani terhességét, így megtenni útnak végét.« L L. ÍJj rendszerű együttműködés Társadalmi vezetőség a kulturális központban Az eddiginél szervezettebb, tartalmasabb együttműködésre törekednek a siófoki üzemek, vállalatok a Dél-balatoni Kulturális Központtal, az MSZMP KB közművelődéspolitikai határozatának, vala mint az 1976-ban megalkotott közművelődési törvénynek a szellemében. A kezdeményező fél — hivatásának megfelelően — a kulturális központ volt, ám a szándék megvalósításához készséges partnereket lelt a vállalatok, üzemek gazdasági és mozgalmi vezetőiben. Tulajdonképpen eddig is volt kapcsolat . a kulturális központ és az .üzemek között, sőt egyik-másik munkahelyi közösséggel már-már hagyományosnak mondható az együttműködés. Ám a legtöbb vállalatnál csupán egy- egy szervező tevékenységére korlátozódott a kapcsolattartás, aki a kulturális központ rendezvényeit . népszerűsítette a dolgozók között A Dél-balatoni Kulturális Központ új kapcsolatteremtő törekvéseit olyan lelkes társadalmi munkások segítették, mint Po- mutz János nyugdíjas, a köztiszteletben álló siófoki lokálpatrióta, aki eddig több mint tizenkét vállalatot keresett föl, s jelentős részt vállalt a szervező munkából. Az eddigi eredményekről, az új kapcsolatok várható hasznáról beszélgettünk Takács Sándorral, a Dél-balatoni Kulturális Központ megbízott igazgatójával, valamint Pamutz Jánossal. — Minőségi változás várható a közművelődési tevékenységben — mondták —, amelynek első megnyilvánulásairól már most beszámolhatunk, holptt még nem jutottunk a szervező munka végére. Eddig tizenkét üzemmel, vállalattál kötöttünk szocialista szerződést, amelynek értelmében a kulturális központ lehetőséget ad az érdeklődő dolgozóknak, hogy részt vehessenek a művészeti csoportok, klubok, szakkörök munkájában, e közösségek programjainak megtervezésében. Ezenkívül a vállalatoknál működő együttesek megfelelő szakmai segítséget kapnak tőlünk. Azt hisszük, fölösleges részletezni, hogy mi mindent adhat még a kulturális központ a dolgozóknak. Egy fontos újdonságot azonban hangsúlyoznunk kell, mégpe- ! dig azt, hogy a szocialista szerződés értelmében az üzem vezetői közül, vagy az üzemben működő közművelődési bizottság tagjai közül valaki részt vesz az intézmény társadalmi vezetésében, s az általa képviselt dolgozók nevében javaslatot tehet a kulturális központ programját megtervező szakembereknek Azután: az intézmény gazdasági csoportja a szerződő vállalatok dolgozóit a lehetőségek szerint jegyelővételi előnyben részesíti, a fizikai munkások ilyen jellegű kívánságait pedig teljesíti. A kulturális központban évente egyszer kiállítást rendezhetnék a vállalatok saját termékeiből stb. — Mit várnak ezért a vállalatoktól? — A szocialista szerződésekben a kulturális központ és az üzemek képviselői részletesen megfogalmazták a vállalásokat. Természetesen nem pénzt kérünk, hanem társadalmi munkát. Itt van például az építőipari szövetkezettel kötött szerződés egyik példánya. A többi között ezt mondja: »Az építőipari szövetkezet vállalja, hogy az asztalos-, a lakatos- és a festőbrigádjai társadalmi munkában elvégzik a kisebb javítási munkákat az intézményben.« A többi üzem is hasonló — a lehetőségeiknek megfelelő — vállalásokat tett Az egyik a kiállításokkal kapcsolatos szállításokban, a másik- az elektroakusztikai berendezések javításában, karbantartásában segít Hogy mit jelentenek számunkra ezek a »kisebb javítások«? Elég sok megtakarított pénzt amelyet közművelődési célra fordíthatunk. — Említették, hogy már a szervező munka közben is megmutatkozott az új rendszerű kapcsolat egy-egy konkrét eredménye. Például? — A többi között az újjáalakult Irodalmi színpadunk szereplőgárdája gyarapodott az üzemek dolgozóival. A MAHART-tél például nyolc vers- és prózamondó lépett a tagok sorába. Egyébként a MAHART ifjúsági klubjainak negyedévenként vezetőképzést tartunk országos hírű előadókkal. Ez te új dole®. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Balatoni Igazgatósága technikusai fölszereltek, üzembe helyérték a fono- tékánkat társadalmi munkában, következésképpen március 1-től ez te a látogatók rendelkezésére álL Ezer lemezünk van. Tárgyalásaink egyik fontos eredménye továbbá az értelmiségi klub megalakulása, amely március 6-án kezdi működését. ! Ni ! Ss. A. Ba lettnövendékek Benkő Imre, a Magyar Távirati Iroda fotóriportere ezzel a képével elnyerte a World Press Photo verseny »Kultúra és tudomány« kategóriájának aranyérmét. Szapudi András A BESE rr <— így van, ahogy mondod — szólt most a bősárkányi vadőr. — Aki született vadász, az sok mindenhez érthet még, sok mindent csinálhat a vadászaton kívül. De a legfontosabb annak mindenkor a vad, és ott érzi magát otthonosan, ahol a vad is szeret. Mint ahagy a Gyula is a szabad Hányban érzi magát otthon, meg ahogy én is és József bácsi is a Hányban érzi magát otthon... Azt mondod, nem érted a Gyulát? — fordult Törő felé. — Hát akkor én mit szóljak felőled? Arról a fene rabsictermészetedről, mi? Miért nem állsz be valamelyik társaságba? Törő elvörösödött. Az öregek nevettek. — Na látod — hunyorított a bősárkányi vadőr —, mi téged megértünk. Ilyet sokat láttunk már az életben. Ismerek egy rabsicot, aki nem eszi a vadat, mégis elejti, ha tudja. Ha nincs puskája, téglával . vagy bottal intézi el. Már háromszor elkaptam. Legutóbb art mondtam neki, nézd Józsi, most aztán följelentelek. Nem bánom, Dénes bátyám, válaszolta, jelentsen csak föL Kifizetem a büntetést, meg magának te küldök egy liter pálinkát, csalt azt ne kívánja tőlem, hogy elzavarjam a nyulat, ha idejön elém. Én bizony agyondobom ezután is... Én megértem. Ilyen a vére Nem is jelentettem föl, ez az igazság... A fiú fölállt, fejébe csapta a zsinőros, fácántollas kalapot. Vette a puskáját. — Hová? — nézett rá a sebhelyes arcú. — A bak elé — mondta a fiú. — Már régóta figyelem. Az öregember bólintott. — Mindjárt tálalok — állta el útját a leg vállasabb öreg. — Majd visszajön — mondta a sebhelyes arcú. Törő kiment a vadászház elé. A gyep már kopott volt és fakó, az ég fáradtkék. »Ml lenne, ha most bemennék, és elmondanám nekik a csatornázási tervet?« A vadászmezőn semmi sem mozdult. Valahol pihen a bak, gondolta Törő. Nincs fuvalom, amely elvinné hozzá a veszély szagát Kész a leves — szólt kl a legvállasabb öreg. — Addig láss hozzá, amíg meleg. Odabent öten ültek asztalhoz. A sebhelyes arcú éppen kenyeret vágott, amikor tompa dörrenés hallatszott A kezében megállt a kés. — A bak — mondta. És elmosolyodott Másnap Törő beült a Pob- jedába a dugig tömött aktatáskával Az olajosszemű sofőr elindította a kocsit és azt mondta: — Ebben a faluban nem szeretek megállni — Miért nem? — csodálkozott Törö. _ Félek. — Nocsak. Mitől fél? — A besenyőktől Törő nevetett — Talán megverték valamikor? — Majdnem. — Miért? — Egy lány miatt — mondta a sofőr. — Az lehet — szólt Törő. — Itt nem szeretik az idegen udvarlókat. — Nem idevalósi volt a lány. Csak, akik meg akartak verni, azok voltak cserbéseiek. A sofőr rágyújtott — Körülbelül nyolc éve történt — folytatta — Egy nyári este halászgattam a Rábán, a várostól jő messzire lecsorogtam a ladikomon. Volt velem két üveg bor, jókat kortyoltam, végül elhatároztam, hogy a ladikban töltöm az éjszakát. Szeretek ladikban aludni. Kievez az ember a folyó közepére, ahol a szúnyogok nem zavarják, és beveri a szundit... Az igen... Szóval elaludtam, és arra ébredtem, hogy a nap már magasan jár, én meg a parti sás között vagyok a ladikomban. A partról fűzfalombok hajoltak főlém, és a ladik úgy beékelődött két hínárba akadt rönkfa közé, hogy meg se billent, amikor íöltápászkodtam. Fölálltam, kinéztem a sás között a partra és elállt a lélegzetem. Egy meztelen lány mártogatta lábait a vízbe, es olyan, de olyan teste volt, hogy én még életemben olyan szépet nem láttam. Amíg fürdött, mozdulatlanul figyeltem. Nyomban elhatároztam, hogy megismerkedem vele, de addig nem mertem életjelt adni, amíg meztelen volt. Miután felöltözött, kiszabadítottam a ladikomat. A lány nagyot nézett. Illendően köszöntem és megkérdeztem tőle, hol vagyok. Még jobban elcsodálkozott és megmondta a falu nevét. Elbeszélgettünk. Aztán bementem vele a faluba, egyenesen a kocsmába, ugyanis a kocsmáros lánya volt. »A legjobb helyre hozott«, dicsértem, mert a másnaposság pokoli szomjúsággal vert meg. Gyorsan megittam néhány fröccsöt, aztán sétálni hívtam a lányt. A falunak, egyetlen utcája* volt, és az is a folyó felé tartott. »Zsákutca ez a falu, egyetlen zsákutca« mondtam a lánynak a Rába-parton. »Innen már sehova nem vezet út.« »Ott a ladikja« válaszolta a lány csípős hangon. (Folytatjuk)
