Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-25 / 72. szám

» Ki KAPJA ÉS HQ VA SZÓL? Pedagégusak szakszervezeti üdülőkben — Tt.t van Tatabánya, tes­sék beszélni! — Halló! Van egy gyes-es beutalónk Zebegénybe, nincs rá szükségetek? — Sajnos, nincs. Közel van hozzánk... A telefonbeszélgetés-rész­letnek a Szakszervezetek So­mogy megyei Tanácsa üdülési felelősének, dr. Nagy Gyulá- nénak az irodájában voltam fültanúja a közelmúltban. A párbeszéd jól példázza a téma összetettségét: van beutaló, de az egyik területtől távol esik, a másikhoz közel; tavaszi hó­napra szól, s nem nyárra;- hegyvidékein van az üdülő, s nem a Balaton-parton (az utóbbinál az sem mindegy, hogy északi vagy déli oldali üdülésre jogosít-e a beutaló). Röviden szólva: hiába soka­sodnak a magánnyaralók, a hétvégi házak, gyarapodnak és korszerűsödnek a vállalati meg az üzemi üdülők, nőttön nő az érdeklődés a szakszervezeti üdülés iránt Somogybán. — Tizenöt évvél ezelőtt mindössze 2236 felnőttet — a szakszervezeti tagság 3,7 szá­zalékát — és 533 gyermeket üdültethettünk. Azóta ezek a számok 5900-ra, illetve 900-ra módosultak. A szervezett dol­gozóknak azonban így is mind­össze 5,3 százaléka jut beuta­lóhoz. Dr. Nagy Gyuláné tábláza­tokat mutatott arról, milyen üdülési lehetőségeket kapott a megye — számítógépes elosz , tás alapján — az országos köz­ponttól. A módszer objektivi­tása nemcsak a beutalók da­rabszámában érvényesül, ha­nem a tumusbontásban, az üdülőhely kijelölésében (meleg víz, magaslati helyek stb.), sőt még az osztályba sorolás­nál is. Az évi munkamegosztást te­kintve sajátos réteget képvi­selnek a pedagógusok. Üdülte­tésüknél az látszana ésszerű megoldásnak, ha az úgyneve­zett szorgalmi időn kívüli idő­pontokra — nyári, téli és ta­vaszi szünetre — kapnák a legtöbb beutalót Hogy ez ko­ránt sincs így, erről a Peda­gógusok Szakszervezetének megyebizottságán győztek meg. Gavora Zoltánné, a megyebi- zottság titkára például el­mondta: — Nem mai keletű ez a problémánk, sürgetjük is a megoldást, de nem sok siker­rel. Szeretnénk a nyárra mi­nél több beutalót kapni, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy más szakmáknál szintén ra­gaszkodnak ehhez az időszak­hoz. A saját szervezésű üdül­tetés csak részmegoldásként jöhet számításba — Hajdúszo­boszlón, Sopronban, Hévízen és Harkányban van bérelt szo­bánk —, hiszen csak szobát adunk, az étkezést és más, a szakszervezeti üdülőkben biz­tosított szolgáltatásokat saját zsebből , kell fedezniük azok­nak, akik ezt igénybe veszik. Nemcsak a somogyi pedagó­gusok érdekvédelmi szerveze­tének vezetői törik a fejüket a megoldáson. Sopronban kö­zös üdülőt építenek ötvenmil­lió forintért. Az országos léte­sítmény megvalósításához a pedagógusok somogyi szerve­zetei az évi összbevétel öt szá­zalékát adják öt éven át, s előreláthatóan 1981-ben élvez­hetik az anyagi hozzájárulás gyümölcsét S addig? Tasnádi József, a megyebizottság po­litikai munkatársa szerint: — Különféle megoldásokkal próbálkozunk, most például új üdülőt vettünk Fonyódligeten. De nem üzemel már a boglár! üdülőnk, mert korszerűtlen, nem felel meg a célnak. Így az újjal kaptunk 20—22 férő­helyet, a régivel viszont el-, vesztettünk kilencet... Az SZMT üdülési felelősével jó a kapcsolatunk, szól is, ha vala­milyen lehetőség kínálkozik, de ő is csak abból adhat, ami megmaradt, vagy valamelyik szakmától visszakerült hozzá. Lényegében 40—45 napra szű­kül a pedagógusok nyári sza­badsága, amikor munkakiesés nélkül vehetnének részt szak- szervezeti üdültetésben. A nyárom 76 dolgozónk élhet ez­zel a lehetőséggel, ennyien kaphatnak jegyet Ha figye­lembe vesszük, hogy tavaly a szakszervezeti taglétszámunk 7358 volt, bizony az első lá­tásra kiderül: nem sokan üdülhetnek szakszervezeti be­utalóval a főidényben. Hogy ez egy-egy intézményünknél miképpen jelentkezik, erre itt vám az 503-as Ipari Szak­munkásképző Intézet példája Mintegy száz szakszervezeti tagunk dolgozik ott, közülük huszonheten igényelték beuta­lót, természetesen többségük a főidényre. De mindössze egy nyári jegyre van esélyük! Dr. Nagy Gyuláné: — Főidényre az idén a be­utalók 24 százaléka szól, ez 3 százalékkal több a tavalyinál. Ezt is arányosan kapják meg a megyebizottságok, a központ által előírt kulcsszám szerint. A pedagógusok a 333 beutaló­ból főidényre a már említett jegymennyiséget kapták, eb­ből kedvezményes felnőttüdü­lésre 25, családos pihenésre 18 beutaló jogosít, ezenkívül más lehetőségek is adottak a fő­idényben való szakszervezeti üdülésre. Az összes felnőtt üdülőjegyből, melyet a megye kapott, 3222 kínál belföldi ked­vezményes üdülésre módot, s ennek 17 százaléka jut a fő­idényre. A Siófokon épülő kollégi­um már eleve úgy készül, hogy nyaranta üdülésre is al­kalmas legyen, itt somogyi pedagógusok is helyet kaphat­nak — majd. Lehetőséget lát­nak abban is, hogy elnéptele­nedett iskolák tantermeiből összefogással hétvégi pihenő­helyeket hoznak létre. De nyújthat-e ez végleges és megnyugtató megoldást? Megpróbáljuk az Illetéke­sekkel körüljárni a pedagógu­sok üdülési gondjait — annak reményében, hogy másutt is fölfigyelnek erre, és segítenek az orvoslásban. Hern esz Ferenc Szakközépiskolai szakmunkásképzés Somogybán Az összefogás próbaköve T ársadalmi fejlődésünk jelenlegi periódusában emberi és gazdasági szempontból egyaránt létfon­tosságúvá vált egy olyan szak­munkásképzési mód bevezeté­se, amelynek eredményeként a tanulók nemcsak szakmai ismereteket bizonyító okleve­let, hanem széles körű álta­lános műveltségről tanúskodó érettségi bizonyítványt is kap­nak. (Csupán egy adat a kép­zettség fontosságának szemlél­tetésére: a Csepel Vas- és Fémművekben a közelmúlt­ban végzett kísérletek igazol­ták, hogy az érettségizett szak­munkások két hónap alatt végzik el ugyanazt a munka- mennyiséget, amelyhez az érettségivel nem rendelkező dolgozóknak hat hónap szük­séges!) Indokolt hát, hogy az ország több mint kétszáz szakközépiskolai osztályában jó tízezer tanuló kezdje meg tanulmányait szeptember 1- től az új szakmunkásképzési rendszer keretében, 76 szak­mában. A négyéves képzés részleteiről, az óraszámokról, a szakmai és közismereti tár­gyak arányáról nemrégiben részletesen hírt adtunk. Az­óta a megyei terveket is ki­dolgozták a tanácsok, üzérnek, iskolák illetékes vezetői. Az adatok — szerencsére — nem azokat igazolják, akik korábban áltól startottak, hogy az új iskolatípus bevezetésé­ben egészségtelen arányeltoló­dás következik majd be az iparilag fejlett megyék javá­ra Somogy nem hazánk ipari termelésében való részesedé­se, hanem lakosságának száma alapján kért és kapott kilenc osztályt öt szakközépiskolá­ban, ami — az arányokat fi­gyelembe véve — semmivel sem kevesebb, mint Pest, Bor­sod, Hajdú-Bihar és Győr- Sopron megye részvétele. A tervek az ipar és a mezőgaz­daság szakmunkásigényeit is többé-kevésbé megfelelően tükrözik, tár így is akad jé néhány szakma, amelynek ok­tatására döntő szükség lenne — a bevezetés azonban a »-kö­rülmények hatalma«, a sze­mélyi és tárgyi feltételek hiá­nya miatt meghiúsult. Nézzük a részleteket! Ka­posváron, az élelmiszeripari szakközépiskolában két osz­tálynyi — körülbelül hatvan — diák kezdheti meg ősszel tanulmányait a cukorgyártó szakmában. Újdonság, hogy a tanulók gépészeti képzést is kapnak majd. A kaposvári gépészeti szakközépiskola esz­tergályosokat, géplakatosokat Filmjegyzefc #f# az sír a 9 Társadalmi kérdésfelvetéssé általánosuló sportfilm Rényi Tamás új alkotása, a K. O. Hőse Csüngi, az örök máso­dik. S a bajnok — a sztár­A névtábla Jani bácsi, a vén telek­könyvi róka világító kopasz­ságával: azonnal fölhívta ma­gára a régi lakók figyelmét. A gangról húszán is nézték tar feje búbját, és érdeklőd­ve lesték széles karmozdula­tait, ahogy a tnítorszállítókat dirigálta. Az öreg hamarosan észrevette a közönséget, és rövid újságírói pályafutásá­nak hatvan éve elraktározott bohémságával pukedlizve fel­kiáltott az emeletre: — Szervusztok, gyerme­keim, én vagyok a Jani bá­csi! Ezzel belopta magát a tős­gyökeres bérháziak, szivébe, örömmel állították meg a lépcsőfordulóban, és a lepcses szájából állandóan áradó eny­he szilvóriumszagot megbo- i sátra diskurálgattak vele. Különösen a huszonéves lá­nyok kedvelték, mert mindig mondott valami csiklandósat, amivel érdemes volt eldicse­kedni a barátnőknek, »még a vén kujonnak is tetszem» jelszóval. Janika — mert Így nevez­ték és így szólították, amit öreges bölcsességgel el is tűrt — Hidegék és Melegék közé költözött. A két család béké­sen megfért, egymással, csak b lakók tréfálkozására vála­szoltak egyforma ingerültség­gel, és a pajkos gyerekek krétafirkálmányait pucolták le közös erővel a falról, de félig-meddig belenyugodtak a vezetéknevük miatt évek óta tartó hecckampánybtu Még örültek is a nyugdíjas Jani bácsinak, mert végte­len szabad idejében elintézte az apróbb bevásárlásokat, és a balatoni ikervilla megvéte­lekor egy hétvégi sütkére- zésért és néhány üveg asz­tali fehérért zugír ászkodott nekik. Az öreget senki sem keres­te, de Hidegék és Melegék, tartózkodó emberek lévén, mégis mindennap unszolták, rakjon ki egy névtáblát, mert sohasem lehet tudni, és ők nem szeretik, ha hozzájuk ok nélkül csöngetnek be. Janika ilyenkor furcsán viselkedett. Gyanús volt a dolog, meg nem is, hogy miért magya­rázza fél órán keresztül a névtábla helytelenségét, de mert egyszer sem kellett miitta hiába ajtót nyitni, a Hideg és a Meleg házaspár megelégedett a mindennapi tréfás kérdéssel: Már megint szilvóriumra ment a névtáb­lapénz? Egyik nap János bácsit nyugdíjastalálkozóra hívták a telekkönyvi hivatalhoz, és az invitálására kiküldött két liflander Hidegékhez és Me­legekhez is becsöngetett, hogy valami Jani bácsit keres. Másnap a két asszony nyo­matékos felhívást intézett az öreghez névtáblaügyben, ö szomorúan nézett, bekocogott a lakásába, előhúzta a fiók­ból a negyvenéves réztáblát, és remegő kézzel kezdte az ajtóra szerelni. Hidegné és Melegné távolról nézve nyug­tázta a dolgot. Csak akkor közelítettek az ajtóhoz, ami­kor a vén kopasz már visz- szabújt az odújába. Egyszer­re kezdték olvasni a kallig­rafikus, békebeli vésnök ál­tal metszett betűket. Forró János... Az öreg házban altkor a üvöltözés még egyszer sem volt. Az asszonyok egy órán keresztül rlkoltoztak. És Ja­nika hiába mutatta be a sze­mélyi igazolványát, hogy 6 nem akart senkit sem sérte­getni és nem is viccelődött, mert valóban ez a neve, kegyvesztett lett a lakóknál. Ha a postás nagynéha meg­szánja, és megisznak a kis­kocsmában egy felet, János bácsinak könnybe lábad a szerrie, és dünnyögni kezd a nevéről, m,eg a szerencsétlen apjáról, aki Fleschról magya­rosított. L. F. sportoló — éppen a legjobb barátja a magánéletben. A »Ha Vörös Jóskát megve- rem«-életcél, vágy jegyében élő ökölvívónak most végre reális lehetősége van a győ­zelemre. Vörös, az olimpiai -bajnok edzőjét vesztette, há­zassága felborul, válságban van, súlyfölöslegge! küszkö­dik. a sport anyagi javak meg­szerzésének eszközévé vált ér­tékrendszerében. Tehát: itt a pillanat... Ki is ez a Csüngi, az örök második? Vidéki — pécsi, de lehetne bármely más város sportkörének a versenyzője. Pestről, az anyaegyesülettől »szegődött el«. Szürke egyéni­ség? Korántsem. Jellegzetes tí­pusa az ökölvivóvilágnak. Va­gány, de nem primitív fokon. A főváros munkáskerületének szülötte, apja valaha bajnok volt, Európa legjobbja. A sport éietelfeme, a győzni aka- ras természetes és állandó cél. A rlngben a tudás és az ügyesség dönt, a. fair play szel­lemében, ez a természetes. Csüngi így tanulta az apjától, a. Draculának becézett baj­noktól. Így is szokta meg. Ha alulmaradt, önmagában keres­te az okot Csakhogy — s ez Rényj kritikája — manapság olykor nem a ringben dől el a küzdelem. Ország—világ sze- meláttára — hiszen a tévéka­merák is jelerp vannak — Csungit a pontozók megfoszt­ják a győzelemtől, noha Vö­rösre kétszer is rászámolnak. »Bunda«-mérkőzés ez anélkül, hogy Csüngi tehetne róla. A mérkőzésnek nemcsak ő a vesztese, hanem a sportmorál is. S itt, e pontozói »téve­désben« nemcsak a Vörös- námbusz — olimpiai bajnok — játszik közre. Nemcsak az,, hogy nincs merszük megfosz­tani a magyar bajnokságtól. Arról van szó, hogy ringen kí­vüli érdekek dominálnak, te­szik sötét üggyé a tiszta sport­tot: lakásmanipuládó, a dé­delgetett kedvenc rossz értel­mű patronálása, érdekellenté­tek stb. S ebben — noha Vö­rös beismeri, hogy vesztett — ő is hibás. Részese egy áram­körnek, mely Csungit, a gya­nútlant sújtja földre. Tulajdonképpen itt válhatna általános mondanivalójává a film: hogyan torzulhatnak el kétszer kettő egyszerűségű és tisztaságú dolgaink olykor önös érdekek, manipulációik hatására. Kaja bácsi, az edző — Inke László »testreszabott« szerepe mondja is: »Neked volt igazad, ' fiam, én nem tudtam, hogy csak úgy lehet győzni, ha agyonvered az el­lenfeledet.« De gyengítik ezt az általánosító szándékot a megvalósítás kevésbé sikerült momentumai. Müller Péter forgatókönyvének segítségé­vel Rényi Tamás hiteles mun- káscsalád-mikrovilágot te­remt: az apa — Bencze Fe­renc — nem akar operálókés alá kerülni, lánya nem lát túl a konyháján, nagyobbik fia idegenbe szakadt, unokája már magyarul sem tanult stb. De hosszú és .közhelyes riport készül a bajnok Vörössel, s gyakori közhelyes szövegek hangzanak el más jelenetek­ben is. Igaz viszont, hogy a kültelki vagány hangnem ta­lálat. Cserhalmi György, Ju­hász Jácint, Hunyadkürti Ist­ván, Gáti Oszkár, Orbán Sán­dor ökölvívó, Kiss Mari és Sáfár Anikó alakítja a fontos szerepeket, jóL Operatőr: Zsombolyai János. S* L és könnyűszerkezet-lakatoso­kat képző három osztályába 90—100 tanuló iratkozhat be. A megyeszékhely mezőgazda- sági szakközépiskolájában két osztályt indítanak az új tan­tervek alapján szarvasmarha­tenyésztő és állategészségőr szakmában. (Ez az új foglal­kozás kizárólag szakközépis­kolában sajátítható el. Jelen­tőségére mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy az ál­latállomány elhullásának öt- tíz százalékos csökkenésével az állategészségőr-képzés va­lamennyi költsége egy-két év alatt megtérülne!) Tabon egy osztálynyi tanu­lót fogadnak a szakközépis­kola mezőgazdasági gépszere­lőket képző osztályába. A ba- latonboglári kertészeti szak- középiskolába 30—35, a szól cl­és gyümölcstermesztő szak­ma iránt vonzalmat érző diák kérheti felvételét A közismereti tárgyak ta­nárainak létszáma a kilenc osztály igényeinek kielégítésé­hez elegendőnek látszik, a szakoktató azonban rendkívül kevés. Az iskolák részben pályázatok kiírásával, részben műszaki tanároknak — óra­számuk egy részében — szak­oktatóként való alkalmazásá­val, részben nem pedagógus szakemberek meghívásával igyekeznek a létszámgondokat megoldani. Ami a tárgyi fel­tételeket illeti, egyes iskolá­kat váratlanul ért a reform. A kaposvári élelmiszeripari szakközépiskolának például — két új tanműhely kialakításá­hoz — csaknem 350 000 forint »gyorssegélyre« lesz szüksége, s Tabon nem sokkal különb a helyzet. A z oktatás üzemi »hátte­re« szintén biztosított­nak látszik a Balaton- boglári Állami Gazdaság, a buzsáki téesz, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tan­gazdaság, a cukorgyár, a VBKM, a MEZŐGÉP és a Finommechanikai Vállalat ál­tal. A helyi üzemek vezetői­nek jó szándéka, segítőkész­sége tehát nem vonható két­ségbe, ám ugyanez nem min­den esetben állítható a »fi­nálék« országos irányító köz­ponti airól. Az országos szak­munkásképzési alapból So­mogy az idén mindössze 3,7 millió forinttal részesül, ami a múlt évi summának alig több mint fele. S a támoga­tást kérő »petíciók« gyakran válasz nélkül maradiak — mint legutóbb a Finommecha­nikai Vállalat budapesti köz­pontjánál Hasonlóan járt a balatonszabadl November 7. Termelőszövetkezet. Az új szakmunkásképzési mód első tanulságára nem kellett hát sokat vámunk. Megalapozott képzés csak a nagyüzemek megfelelő segítségével mehet végbe; a helyi vezetés jóin­dulata ehhez kévése L A. Régészeti leletek Indiában Az ahmadpuri hegyekben, Vidlh városától kb. 20 kilomé­terre, az Indiai Régészeti Inté­zet munkatársai több mint 50 barlangot fedeztek fel A bar­langok falait ősi rajzok díszí­tik. A rajzok állatcsordákat, vadászjeleneteket ábrázolnak., A legnagyobb rajz — egy ele­fánt figurája — bét négyzet­méter. Az ősi mesterek 4 színt használtak: feketét, zöldet, fe­héret és pirosat. A rajzok stílusa, valamint a barlangokban talált munka­eszközök arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az alkotások a paleolit-korszakból valók. Somogyi Néplap a

Next

/
Oldalképek
Tartalom