Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

Páholyok, káték, hitófák BoreczJsy Beatrix : A magyar jakobinusolt Reakciós történészek és kevésbé »árnyalatérzékeny« szépírók számtalanszor áb­rázolták a magyar jakobinu­sokat sötét összeesküvőknek, szervezkedésüket pedig meg­alapozatlan politikai kaland­nak A históriai tények elkö- dösítéséhez, félremagyarázá­sához kétségtelenül hozzájá­rult az akció néhány vezető­jenek — eisósoroan Martino­vics Ignácnak és Laczkovics Jánosnak — egyáltalán nem szeplőtelen jelleme, taktikai pálfordulás-sorozata: a két egykori királyi rendőrspicli alakjának befeketítése külö­nösen jó alkalom volt a pol­gári-köznemesi baloldali moz­galom dlszkreditálására. Majd következett a »szerecsen- mosdatás«; Martinovics hu­szonöt-harminc éve a forra­dalmi hős eszményképe lett. Bármelyik végletet vizsgál­juk is, jellemző a személyhez kötődés, olyannyira, hogy jó néhány történelemkönyvben ma is Martinovics-összeeskü- vést említenek jakobinus mozgalom helyett. Kató Ist­ván és Benda Kálmán után most Boreczky Beatrixé az érdem abban, hogy végre ár­nyaltan látjuk a nagy fran­cia forradalom korának egész magyarországi történetét, s a •jakobinus eszmék kibontako­zásának társadalmi alapjait. Mely osztályok, rétegek al­kották hát a magyarországi jakobinizmus bázisát, kik vet­tek részt annak a félig fran­cia, félig hazai eszmerend­szernek a megalkotásában, amelyről a szerző röviden azt állapítja meg: inkább ha­sonlított a Gironde baloldalá­nak tanaihoz, mint Robes­pierre és Saint-just élveihez. A népszerű, olvasmányos stí­lusú könyv II. József felvilá­gosult abszolutizmusától, job­bágyvédő és anti klerikális rendeletéitől vezeti végig a kétféle — köznemesi és pol­gári-értelmiségi — ellenzék kialakulását, tehát attól az időszaktól, amikor a »kutya- bőrösök« — kiváltságaikat féltve — szembefordultak a »kalapos király«-szándékai­val, a csekély számú értel­miség pedig, részben az »új szelektől« bátorítva, a rous­seau-!, voltai re-i eszmények felé kacsingatott Logikus a további bizonyítás is: II. Ll- pót és I. Ferenc despotizmusa alatt ez az ellentét valame­lyest csökkent ugyan, ám nem szűnt meg: ezért kellett Mar­tinovicsnak egyidejűleg két csoportosulást Is létrehoznia. A nemesség követeléseinek teljesítésére a Reformátorok Titkos Társaságát, a polgári- értelmiségi ellenzék elképze­léseinek jegyében pedig a Szabadság és Egyenlőség Tár­saságát, amelynek programja lényegesen tovább ment a »nemesi köztársaság« megva­lósításának óhajtásán. A szerző külön érdeme, hogy a »káték« ismert prog­ramjainak elemzésén túl rész­letesen foglalkozik Martino­vicsnak azzal a tervével, amelynek célja autonóm te­rületek létrehozása, ezáltal minden nemzetiség jogainak teljes biztosítása lett volna, s amely jó fél évszázaddal megelőzte Széchenyi hasonló elképzeléseit. Szintén érdekes, de elnagyoltsága miatt kevés­bé világos a Hajnóczy József munkásságáról készült feje­zet: a magyar jakobinusok e legmesszebb látó szellemé­nek polgár és nemes érdek- közösségén alapuló forrada­lom-koncepciója, s az ötmil­lió jobbágy aktivizálására vo­natkozó nézetei bővebb ma­gyarázatot érdemeltek volna. Sőt: konkrétan a magyar jakobinusok története, elveik, cselekedeteik megvilágítása aránytalanul rövidre sikerült az általános kortörténeti ösz- szefüggések tárgyalásához vi­szonyítva. Ez utóbbiak azon­ban — tehát az osztályviszo­nyokat és a nemzetközi álla­potokat, összefüggéseket be­mutató fejezetek — imponá­lóan logikusak, néhol színe­sek is. E szerzői »csapongás« első­sorban ott válik a könyv »íiisznara, ahol a szabadkőmű­ves — elsősorban az úgyne­vezett »illuminátus« — pá­holyok titokzatos szervezeti rendjéről és a jakobinus mozgalomra gyakorolt meg­termékenyítő hatásáról esik szó. De talán még érdekfeszí többek — mert ismeretleneb­bek — az országszerte elter­jedt jakobinus klubokról, ol­vasókörökről, a haladó értel­miség mozgolódásairól közölt tények. Izgalmak, érzéklete­sek és tárgyilagosak a Mar­tinovicsról, Laczkovicsről és Szentmarjayról készített port­révázlatok, ám a könyv még hitelesebb lehetett volna a többi vezéregyéniség — öz Pál, Szolárcsik Sándor, Sigray Jakab — életpályájának be­mutatásával. Ennek ellenére jó haszonnal forgathatják szakemberek, diákok és laikus érdeklődők egyaránt a Gon­dolat Kiadó kedvelt Magyar História-sorozatában megje­lent, ízlésesen illusztrált kö­tetet L. A. Útmutató utazóknak Az Állami Ifjúsági Bizottság az idén is kiadta Tájoló című tájékoztatóját, amely segítsé­get nyújt a túrázó, kiránduló, országjáró fiataloknak útiter­vük elkészítéséhez. A korábbi hibákat is kija­vították, ezúttal helyes ada­tókkal adták ki a füzetet. A tájékoztató első részében eseménynaptár található,' amely márciustól decemberig minden .nagyobb kulturális, sport- és egyéb Tandez- vényt tartalmaz. ízelítőül néhányat: április 3-án Agg­teleken »agyzenekari bar­langhangverseny lesz, jú­liusban ugyanott könnyűzenei bemutatót tartanak. Augusztus hetedikén Salgótarjánban sza­badtéri szoborkiállítás nyűik. Ezenkívül még rengeteg célt választhatnak a fiatal és idő­sebb utazók. A Tájoló részletesen közli a fiatalok részére nyújtott uta­zási, a színház, mozi, hangved- seny, múzeum és mindenféle rendezvény látogatására jogo­sító kedvezményeket, üdülési, turisztikai támogatásokat. A Barangolás című fejezet­ben az ország nagy idegenfor­galmi- területeiről közöl fon­tos tudnivalókat a füzet, fel­sorolja a nevezetességeket, sportpályákat, uszodákat r» Az egyéb tudnivalók között felsorolták a szálláshelyeket, a fiataloknak megfelelő étterme­ket, és röviden közük az ÁIB- kedvezménnyel befizethető külföldi utak listáját is, vala­mint írnak néhány üzletről, ahol sátrat, kerékpárt és egyéb turisztikai cikkeket le­hrt kölcsönözni. Sok segítséget nyújthat ex a fűzet a tervezgetőknek. SZÁMONKÉRŐK Megint rossz napom ne B. úr, a maszek kiskeres­kedő megállít a piacon, s hű maradva önmagához, ismé­telten erőszakos. — Mire vár? Soha vissza nem térő alkalom. 200 négy­szögöl ragyogó fekvésű sző­lő, és potom áron adom. — Hagyjon, B. úr. Udvariatlanul hátat fordí­tok neki, nincs szándékom szőlőt venni, à szőlőt szere­tem ugyan, de műveléséhez, gondozásához nem értek, és a szabad időmet másra for­dítom. B. úr persze rosszallóan csóválja a fejét, viselkedé­sem felháborítja. Hangoztat­ja is, hogy nem ért engem, hiszen foglalkozásom olyan, hogy mellette nyugodtan megművelhetném ezt a 200 négyszögölét, s még hasznom is lenne belőle. Erőszakos, tolakodó, elvég­re a »javamat akarja■*. Csak­hogy nekem nem kell sem a jóindulata, sem a szőleje. A kisváros utcáit járva mindig találkozom a szá- monkérőkkel, a felelősségre vonókkal, a beavatkozókkal, a közbeavatkozókkal, a ta­nácsadókkal, az erőszakos jóakarókkal. Ettől lúdbőrzi k a hátam, és ilyenkor érzé­kelem pontosan azt, hogy mi is tulajdonképpen a vidé­kiesség. Okvetetlenkedés, ta­pintatlanság ... Inkább pél­dákkal folytatom. Tegnap este D., a kisvá­ros fontos hivatalának fon­toskodó hivatalnoka megrótt, amiért nem látott a művelő­dési központ márványtermé­ben, ahol tegnap est« G. zongorahangversenyét él-, v eshettem volna. Máskor számon kéri tőlem, hogy miért nem jelentem meg a fotókiállításon. A fontos hivatal fontosko­dó hivatalnokát zavarja, hogy nem úgy élek, ahogy ő. Meggyőződése: az az egyetlen praktikus és okos életvitel, amelyet 6 folytat. F áraszt és elszomorít a fon­toskodása. Összetalálkozom István­nal, a fiatal mérnökkel. Kis­sé ideges. Elpanaszolja; szom­szédja leszólta, hogy újból külföldi útra készül felesé­gestül. A szomszéd minden további nélkül illetékesnek érzi magát arra, hogy be­avatkozzék Istvánék bel- ügyeibe, kifejti: az utazás haszontalan pénzpocsékolás, István vásárolna inkább eay hobbikertet, az az igazi ki- kapcsolódás, nem pedig a dögfárasztó csavargás. Igen, és a hobbikertben megterem­ne a krumpli, a zöldség, a sárgarépa. István nyúzott képpel hall­gatja szomszédját, és szen­ved. Annál udvariasabb, semhogy a bősz okvetetlen- kedőt rendre utasítsa. István a könyvek szerelmese és szenvedélyes utazó. Harminc­éves, és bejárta fél Euró­pát. Ismeri Róma utcáit, s meséli, hogy amikor a rá­dióban Bulgáriáról szőlő hí­reket hallgat, maaa előtt lát­ja a csodálatos Rodope hegy­séget, s gondolatban egy vár­nai kiskocsmában masticát szürcsőL Szomszédja osztályvezető egy nagyvállalatnál, gya­korlatilag értelmiségi mun­kakört tölt be, és elvileg ugyancsak szellemi munkát végez. Csakhogy a látszat csat. Ez az osztályvezető egyáltalán nem végez szel­lemi munkát, ingerülten vár­ja a délutánt, hogy »lelép­hessen*. A szőlőjében érzi magát elemében, ami tiszte­letre méltó dolog volna, ha felhagyna az osztályvezetős- ködéssel, és kifejezetten a szőlővel foglalkozna. Mi lenne, ha egysger Ist­ván kérdőre vonná osztály- vezető szomszédját: hogy­hogy örökké a tőkék között görnyed, s könyvet mikor vesz a kezébe? A fiatal jogász megint egy más eset. ö a maga módján urbánus, megrögzött városlakó, »aszfaltkoptató«, a természetben kizárólag táj­képeken gyönyörködik. Napi munkáját befejezve menet­rendszerűen beül a kisváros egyetlen első osztályú presz- szójába ismerősökkel talál­kozni, beszélgetni, vagy csak egyszerűen bámészkodni. Szó sincs arról, hogy alko­holizálás céljából időzik a presszóban, és arról sincs szó, hogy nőkre vadászik. Ax intézmény »buzgőmő­csing« gondnoka rossz szem­mel nézi a fiatal jogász »té- hálkodását«, s kartársi ala­pon gyakran érzi magát in­díttatva, hogy hősünk ma­A Sárköz mestere Nevét egyszerű névtábla hirdeti a házon, de aki megfordul Szefcszárdoo, nem feled­kezik meg, még az épülő-azépülő tolnai fő­város látványosságai közepette sem Steig István fazekasmesterről. Az egykori habá­nok leszármazottja, ma a népművészet mes­tere, gyermekként, apjától-nagyapjától ta­nulta mesterségét. A század húszas éveiben kezdett dolgozni, nevét ma már országszer­te jól ismerik, jellegzetes sárközi mintái, zöld színű kancsói, táljai legnagyobb élő népművészeink sorába emelik. . ^ Szenvedélye az elektromosság —vilii a témája? — kérdez-i Kocsis József ceruzával raj­zol, úgy magyaráz. Huszonöt éves, tizenhárom társadalmi funkciója van. A Somogy me­gyei Állami Építőipari Válla­lat viilamosgépipari technoló­gusa. Arra a legbüszkébb, hogy húszhónapos csemetéje vonzódik az autóhoz. A hu­szadik újítása évente három­millió forint megtakarítást jelent tem. • — A lakóépületek felszálló fővezetékeinek kivitelezése so­rán alapvető problémák adód­tak. A fővezeték különböző megoldásaival próbáltam cél­szerű, kevesebb helyszíni élő­munka-ráfordítást igénylő megoldást keresni. 1977 szeptemberére — egy­évi munkával — Kocsis Jó­zsefnek sikerült olyan techno­lógiát kidolgoznia, amely je­lentősen felülmúlta az eddigi eljárást. Addig ki sem adta a dokumentációt a kezéből, amíg ő maga végig nem kilincselte a szakhatóságokat és jóváha­gyásukkal nyújtotta be újítá­sát Az • új technológiával együtt megoldotta a lakótömbök két­oldalú betáplálását amely biz­tosítja a folyamatos energia- ellátást a transzformátor vagy a kábel meghibásodása esetén is. Érdemes a költségeket ösz- szehasonlítani a korábbiakkal: a megtakarítás lakásonként 3300 forint ami egy lépcsőház- ban már 50 000 forintot tesz ki. Egy évben 3 000 000 forint a vállalat haszna. Elgondolkodva hozzáfűzi: — Nem tettem félre ezt a témát. Szeretném az élőmunkát a je­lenleginek felére csökkenteni, növelni az előre gyártást, saz elképzelt komplexbrigáddal a mostani létszám javát felsza­badítani. Ösztönzi a fiatel technoló­gust, hogy a vállalat illetéke­sei az ötletről tájékoztatják a társvállalatokat A tanácsi épí­tőipari vállalat ezzel az új módszerrel fog építeni a Ki­nizsi lakótelepen, s várhatóan a Dunántúlon is elterjed. Mun­kára serkenti, hogy nem ma­radnak íróasztalban az újítá­sai: eddig valamennyit alkal­mazták, méghozzá gyorsan. Az utóbbit például szeptember­ben adta be, és tavasszal már ezzel épültek a SÁÉV házai Korábban két villamos tech­no’ógussal dolgozott együtt az előkészítő csoportban, de most egyedül maradt. Nemrégiben gondót okozott, hogy a tervé- zőirodák nem vállalták a szükséges határidőre a válla­lat központi telepe trafóállo­másának megtervezését. A több mint egymillió forintos beruházás terveit — Fekete Mihállyal közösen — 6 elké­szítette. Ez a trafóállomás lát­ja majd el az épülő munkás- szállást, a poligonuzemet, kőt ez teszi lehetővé a bővített pa­nelüzem működését is. Ha Kocsis József megtervez vala­mit, a kivitelezéskor a műve­zetői, sőt a műszaki ellenőri teendőket is elvégzi. Villamos tervezője a könnyűszerkezete* térelemeknek, és amikor né­hány kivitelező húzódozott, a arról beszélt, hogy a terveit nem lehet megvalósítani, má­sodállásban villanyszeYelő- ként bizonyított. — Társadalmi feladatai? — Talán legkedvesebb a fia­tal műszakiak és közgazdászok tanácsa, ahol segítünk például a fizikai dolgozóknak újításaik kidolgozásában; a »mfiszaiki« szocialista brigád vezetője va­gyok és az elektrotechnikai egyesület tagja. Egyik legjobb emlékű társadalmi munkáim a Petőfi iskola világításának korszerűsítése. ’ ,!V- ­A hajdani nyíregyházi kis- inas, aki ügyetlen kíváncsisá­gában árammal égette meg az ujját, 1973 óta jól érzi magát Kaposváron. Vállalatától szol­gálati lakást kapott, s az ét­kezőfülkében elfér a második rajzasztal is, az éjszakai álmo­dozások, tervezések terepe. Szórakozásra már nem futja az idejéből. Csak úgy mélyül­het el az elektromosság vilá­gában, hogy felesége — aki műszerész — rokonszakmájá­nál fogva megértéssel viseli el a szenvedélyét. Gombos Jolán gatartását kifogásolja, szá­mon kérje: így: '<— Prészsózunk, pressző- zunk, doktor úr? — érdek­lődik fájdalmas képpel. S a gondnok ilyenkor elő­adja, hogy ez az élet rossz­ra vezet, ennek züllés lesz a vége, mert a lejtőn nincs megállás, arról nem is szól­va, hogy rengeteg pénzbe ke- 11ll a mindennapos presszó­zás. Máskor arról faggatja a fiatal jogászt, hogy talán válni készül. Meggyőződése: minden olyan házasság vá­lással végződik, amelyikben a férj kitnaradozik. Nagy a csábítás, és így tovább, és igy tovább. Különben is, egy komoly ember — a gondnok szerint — nem »te- héhkedik« egész este szóra­kozóhelyen. Jogász ismerősöm fogcsi- Icorgatva fogadkozik: eddig türelmesen végighallgatta az okvetetlenkedöt, de legköze­lebb beolvas neki és megkér­dezi tőle, ki kérte meg öt arra, hogy felügyeljen a presszó törzsvendégeire. A gondnok majd természete­sen megsértődik, elvégre ő a jogásznak csak a javát akarja. A számonkérők kisvárosi figurák. Kifogásolnak, fel­háborodnak, s kizárólag • azt tartják jónak, ami szerintük megfelel az erkölcsi érték­rendnek. Iriatflendő magabiz­tossággal ítélkeznek. Véleke­déseikben megfellebbezhetet­lenek. Gondolom: aki nem úgy él, nem úgy viselkedik, nem úgy vélekedik, ahogy ők. azt szívesen kerékbe tör­nék. Varga S. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom