Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-22 / 69. szám

VU A G P RO t ET AR J AI; EG Y E S O L j ETEK1 Ara: 80 faiér MSZMP SOM O GY MEGYEI B I Z O T TSÁ G Á NA K LAPJA XXXIV. évfolyam 69. szám 1978. március 22., szerda Igaz ügyért harcoltak, igazságot hirdettek Koszorúzás Latinca Sándor szobránál tm&ËttmÊÊê Az esőre hajló idő sem riasztotta . vissza tegnap dél­után azt a több száz kapos­vári felnőttet és fiatalt, aki már jóval délután négy óra előtt ott volt a Latinca téren, a Tanácsköztársaság somogyi vezéralakjának szobra előtt, hogy a majd hat évtizeddel ezelőtti események emléké­nek adózzon. Katonák, rend­őrök, munkásőrök és ifjú- gárdisták álltak díszőrséget a szobor talapzatánál. Négy órakor hangzott fel a Him­nusz, majd Pákozdi Ferenc verse idézte történelmünk emlékezetes, utat mutató hó­napjait. Ami akkor, 1919. március 21-én történt, és ennek hatására hazánkban végbement — erről beszélt Csapó Sándor, a kaposvári városi pártbizottság titkára: — Ötvenkilenc évvel ez­előtt, a diadalmas orosz pro­letariátus példáját követve a magyar munkásosztály — a dolgozó tömegek támogatásá­val — győzelemre vitte a szocialista forradalmat, meg­teremtette az első magyar proletárdiktatúrát. Ennek az évfordulónak az emléke előtt tisztelegnek ma a világ ha­ladó népei, a már felszaba­dult és szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, akik szabadságukért küzdve erőt meríthetnek a Magyar Tanácsköztársaság történeté­ből. Erre emlékeznek ma ha­zánkban mindenhol, és eze­ket az eseményeket idézzük fel most mi is. — Ami 1919. március 21. és augusztus 1. között Ma­gyarországon végbement, nem lörténelmi epizód, nem rövid kitérő a nemzet történetének útján, hanem betetőzése, ösz­szegezése régi küzdelmek­nek, s egyúttal előkészítője, elindítója új harcoknak és új eredményeknek. A Ta­nácsköztársaság megszületé­se a magyar munkásosztály küzdelmeinek egyik legna­gyobb győzelme volt. Ma- 1 gyarország ezeréves történe­tében a nép először döntötte meg a kizsákmányoló osz­tályok uralmát és hozta létre saját hatalmát. Olyan kor­szak kezdődött ezzel, amely­nek hősies napjai aranybe­tűkkel íródtak be a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom történetébe. A városi pártbizottság tit­kára sorra vette azokat a nagy és nemes feladatokat, melyeket a rövid idő alatt megvalósítottak hazánkban. Szólt arról, hogy a hatalom a munkásosztály kezébe ke­rült, és a proletárdiktatúra 133 napja alatt — miközben szakadatlan harcot folytatott fennmaradásáért — teljes mértékben betöltötte a szo­cialista forradalom hivatását, feladatait. — Mi, somogyiak és kapos­váriak külön is büszkék va­gyunk arra, hogy megyénk és városunk élen járt a Ta­nácsköztársaságért vívott küz­delemben, kezdeményező tör­ténelmi szerepet játszott azokban a hónapokban. A somogyi események vezér­alakja. Latinca Sándor, már 1919. januárjában megérke­zett megyénkbe, s néhány társával — Tóth Lajossal, Peinhoffer Lajossal és a töb­biekkel — megkezdte az új társadalmi rendért vívott har­cot. A kaposvári munkásság követeléseinek eredménye­ként március 10-én — ti­zenegy nappal a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltása előtt — háromtagú direktó­rium vette át a megye és a város vezetését. Türelem­mel es a meggyőzés eszkö­zével hirdették az igazságot a dolgozó kisembereknek, s ha kellett, szigorúan lesújtottak arra, aki kezet emelt a nép­hatalomra. A nehéz, de megvalósított feladatokról is beszélt a vá­rosi pártbizottság titkára. Aztán a Tanácsköztársaság leveréséről szólt, az igaz ügy­ért harcolók bebörtönzéséről, megkínzásáról, bestiális meg­gyilkolásáról. Gábor Andortól és Hamburger Jenőtől idézett, majd emlékeztetett a har­minchárom évvel ezelőtti eseményre: Az a kommunista nemze­dék, amely 1919-ben magasra tartotta a szocializmus vörös zászlaját — ha sorai közben meg is ritkultak —, negyed­század múltán, 1945. április 4-én, a szovjet hadsereg hő­sies harca és mérhetetlen ál­dozata révén még megérhette a győztes második forradal­mat. Az ünnepi megemlékezés után a város és a megye ve­zetői, a lakosság képviselői vörös szegfűkkel ékes koszo­rúkat helyeztek el Latinca Sándor szobránál. A megyei pártbizottság nevében Kleno- vics Imrt, a megyei pártbi­zottság titkára, a város kommunistái képviseletében Csapó Sándor, a Kaposvári Városi Pártbizottság titkára tette a hála és az emlékezés koszorúját a szobor talapza­tára. A megyei tanács képvi­seletében dr. Balassa Tibor elnökhelyettes és Somogyi József, a megyei tanács párt- bizottságának titkára, a vá­rosi tanács nevében Balajcza János elnökhelyettes koszorú­zott. Koszorút helyeztek el a szobornál a szakszervezetek, a megyei és a városi KISZ- bizottság, a fegyveres testü­letek, á Hazafias Népfront, a Zöldért Vállalat és a közgaz­dasági szakközépiskola veze­tői is. A koszorúzási ünnep­ség az Internacionáléval ért véget. Budapestre érkezett Willy Brandt Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának meghívására kedden Budapestre érkezett Willy Brindt, a Német Szociálde­mokrata Párt elnöke. Kísére­tében van Horst Ehmke és Wolfgang Roth, az elnökség tagjai, Hans-Eberhardt Din­gels, a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője és Mi­chael Bertram, az elnök iro­dájának vezetője. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, a KB külügyi .osztályának veze­tője, Horn Gyula osztályveze­tő-helyettes és Jahoda Lajos, a KB munkatársa fogadta. Je­len volt Hermann Kersting, az NSZK .nagykövete is. (Folytatás a 2. oldalon) Oj keverő épül Az őszi kukoricabetakarítás után már saját' keverőüze­mében készíti a tápot a gyékényesi termelőszövetkezet. A mintegy nyolcmillió forintos beruházás költségeit csökken­ti, hogy a létesítményt a gazdaság saját épitöbrigádja ké­szíti. Már állnak a vasszerkezetek, s várjak a gépsorokat. Egy hármas beruházás második lépcsőfoka készül cl az új üzemmel, amely ősztől tizenöt fele tápot tud majd előállí­tani; a gazdaság, :saját igényei mellett, a hét társközség ház­táji megrendeléseit is ki tudja elégíteni. Tízezer főváros fiatéi fáklyás felvonulása Nagygyűlés, koszorúzási ünnepség • Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján Á magyar nép történelmé­nek egyik legfényesebb feje­zetére, az első magyar pro­letárállam 133 dicső napjára emlékezett tízezer fővárosi dolgozó, ifjúmunkás és diák, kedden a Köztársaság téren megtartott politikai nagygyű­lésen. A nagygyűlés elnöksé­gében helyet foglalt Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Ka­tona Imre, a budapesti párt- bizottság első titkára, Ábra­hám Kálmán, építésügyi- és városfejlesztési miniszter, Ba­rabás János, a KISZ Közpon­ti Bizottságának titkára, va­lamint a társadalmi és tömeg­szervezetek, a fegyveres erők több vezetője. Ott volt a mun­kásmozgalom számos régi har­cosa, a KISZ egykori alapító tagja. Megszólaltak a harsonák, majd Simon Sándor, a KISZ budapesti bizottságának a tit­kára megnyitotta az ünnepsé­get és átadta a szót Somogyi Sándornak, a budapesti párt- bizottság titkárának. — Arra a napra emléke­zünk, amelyen a munkásosz­tály a haladó erőkkel összefog­va kiragadta a hatalmat a bur- zsá korrtiány kezéből és 133 napig példát mutatott a nép történelemformáló erejéből — kezdte az ünnepi köszöntőjét. A Tanácsköztársaság bebizo­nyította, hogy csak a mum- káshatalom képes megadni a dolgozó embernek az őt meg­illető társadalmi rangot, csak a munkáshatalom által lehet a nép igazán szabad. — Az 1919-es magyar pro­letárforradalom példát muta­tott az elnyomott népek, a nemzetközi munkásmozgalom összefogására, internacionaliz­musára is. A hazai és a nemzetközi re­akcióból már a fiatal proletár­állam első intézekedései is vad dühöt váltottak ki. Áprilisban honvédő háborúra kányszerf- tették a Tanácsköztársaságot. A munkások és a parasztok vörös hadserege elszántan vé­delmezte a dolgozók ál­lamát, s e harcban nem maradt egyedül. Nemzet­közi vörös ezredek szerveződ­tek szerb, cseh, francia, ro­mán és osztrák internaciona­listákból. Tudjuk, hogy száz­ezer magyar internacionalista harcolt Oroszországban a szov­jethatalom védelméért. Ugyan­így védelmezték a Magyar Ta­nácsköztársaságot azok az orosz hadifoglyok, akikből kü­lön zászlóalj alakult a magyar Vörös Hadseregben. (Folytatás a 2. oldalon) Értékelték a településfejlesztési versenyt A megyei tanács 1975 végén településfejlesztési. versenyt hirdetett az ötödik ötéves terv időszakára. Az 1977-ben elért eredmények — elsősorban a társadalmi munka egy főre jutó értéke, továbbá a fejlesz­tési tervek teljesítése, az együttműködés színvonala, a telyi anyagok felhasználási iránya, valamint a lakosság önkéntes hozzájárulásának mértéke — alapján a vb teg­napi ülésén megállapította a település ;-k helyezését. A vállalati szervezés nem kampányfeladat A munkaügyi miniszter tájékoztatója Az első kategóriában Barcs végzett az élen — jutalma egy­millió forint ‘ — Nagyatád előtt. Á másodikban Tab ke­rült az élre, a nagyközséget Igái — jutalmuk 650, illetve 500 ezer forint —, majd Nagy­bajom követte. A harmadik 1 kategória első helyezettje Lát­vány, a további sorrend: Víz­vár és Iharosberény. Ök 300, 250, illetve 200 ezer forintot kaptak. Valamennyi helyezett jó munkáját oklevéllel is elis­merték. A múlt év végén a vállala­ti tervezés fejlesztéséről hatá­rozatot hozott a kormány. Eb­ben újra és részletesen meg­határozta e tevékenység cél­ját, tartalmát, valamint a vál­lalatok és az irányító szervek feladatait. Tegnap délelőtt a Parlamentben megtartott saj­tóértekezleten dr. Trethon Fe­renc munkaügyi miniszter el­mondta: a munkaerő és a ter­melési kapacitások gazdaságos kihasználása elképzelhetetlen a termelékenység emelése, a minőség javítása, a szervezeti formák es a szervezési mód­szerek korszerűsítése nélkül. Változtatni kell azon a hely­telen szemléleten, amely a szervezést valamilyen »felsőbb utasítás« végrehajtásának, kampányfeladatnak tekintik. A szervezés — hangsúlyozta a miniszter — olyan eszköz, amely nékülözhetetlen a haté­konyság növelésében. A tuda­tos, elméletileg megalapozott szervezési munka színvonala attól is függ, hogy a vállala­tokat kockázatvállalást igény­lő lépéseik megtételére meny­nyire ösztönzi a gazdasági kör­nyezet. Az elmúlt években volt rá példa, hogy a nem ki­elégítő hatékonysággal műkö­dő vállalatok jelentős támoga­tásban részesültek, és ezzel a központi intézkedések eseten­ként azonos fejlődési lehetősé­get teremtettek, az eltérő szín­vonalon gazdálkodó egységek számára. A szervezés tudatos, terv­szerű. folyamatos feladat, amely nein korlátozódhat csak az üzem- és munkaszer­vezésre. Az eddigi, helytelen gyakorlat jelzi, hogy a telje­sítménykövetelményben dol­gozók aránya alacsonyabb a lehetségesnél és a társadalmi munkaidőalapot nem használ­ják ki megfelelően. Ide sorol­ta a miniszter az új létesít­mények megvalósulásának el­húzódását, a fejlesztéseknek a tervezettet meghaladó ráfor­dításait és az alacsony haté­konyságot is. A szervezetlen-1 ség okozta veszteség abban van, hogy esetenként nemcsak az üzem működésénél jelent­keznek zavarok, hanem a nö­vekedés is lassul, amely vég­ső soron a versenyképességben való lemaradáshoz vezet. Ezért tartja különösen fontosnak a kormányhatározat azoknak a konkrét feladatoknak a meg­jelölését és teljesítését, ame­lyek hozzájárulnak a hiányos­ságok felszámolásához, és megakadályozzák, hogy újra­termelődjön a szervezetlenség. Ez a lehetőségek gondos mérlegelését és rangsorolását igényli. Téves az a szemlélet, amely a korszerű tervezést minden meglévő feltétel meg­változtatásával azonosítja. Tu­dományosan megalapozott módszerekkel, tervszerűen keli beavatkozni a gyárak, üzemek, műhelyek munkájába, a dol­gozók tevékenységébe. Ez nem mindig népszerű lépés. Ezért olyan hangulatot kell kialakí­(Folytatás a 2. oldalon) Ülésezett az orvos-egészségugyi szakszervezet megyei bizottsága Tegnap délután ülést tar­tott az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága. A tanács­kozáson részt vett és felszó­lalt Bodnár Árpádné, az Or­vos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete központi veze­tőségének titkára, dr. Navra- csics Lászlóné, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának tit­kára. A testület megtárgyalta a megyei bizottság és a megyei tanács egészségügyi osztálya közötti együttműködést és megállapodást, majd beszá­molót hallgatott meg az etikai bizottság tevékenységéről. A megyei bizottság ezután személyi kérdésekben döntött. Nyugdíjba vonulása miatt föl­mentette dr. Sári Ferencnêt, a megyei bizottság titkárát. Az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bi­zottsága dr. Borbély Évát. a Köjál volt csoportvezető orvo­sát választotta meg a megyei bizottság titkárának. Bodnár Árpádné, a közpon­ti vezetőség titkára a Szak­szervezeti munkáért kitünte­tés arany fokozatát nyújtotta át a nyugdíjba vonuló dr. Sá­ri Ferencmének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom