Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-18 / 66. szám
Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1978. március 15-i ülésére! X L oldalról) áai K ország kenyér- és takarmánygabona-szükségletét, és a korábbi jelentős behozatallal szemben kivitelre is jut. Emelkedett az állattenyésztés színvonala, gyarapodott az állatállomány. A hústermelés a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta kétszeresére nőtt; a baromfihús-termelés megháromszorozódott. Egyes termelési ágak fejlődése nem tartott lépést a szükségletekkel. A szálas- és lédús takarmányok, néhány ipari növény és zöldségféle termesztése, a juhtenyésztés elmaradt lehetőségeinktől. Ebben szerepet játszanak szemléleti és irányítási hibák, az anyagi, műszaki és biológiai megalapozás hiányosságai, az anyagi érdekeltség átmeneti csökkenése, esetenként a kedvezőtlen időjárás. Népünk életszínvonalának emelkedésében nagy szerepe van a szocialista mezőgazdaság és az élelmiszeripar teljesítményének. A lakosság élelmiszerellátása kiegyensúlyozott, a táplálkozásban nőtt az állati fehérjékben és a vitaminokban gazdag élelmiszerek aránya. Jelenleg az egy főre jutó átlagos fogyasztás húsból kereken 45, tojásból 80, cukorból 40, tejből 30, zöldségfélékből 15, gyümölcsből 40 százalékkal több, mint 1960-ban volt Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele mintegy ötszörösére emelkedett A növekvő mezőgazdasági termelés jó feltételeket teremtett a feldolgozás fejlesztéséhez. Az élelmiszeripar teljesítménye 1960 óta két és félszeresére növekedett. Mintegy 150 új üzem épült, a régiek pedig bővülték, korszerűsödtek. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatában a szerződéses rendszer általános, sokoldalú és kölcsönösen garantált együttműködéssé vált. de a termelés, a feldolgozás és az értékesítés közötti összhang még nem megfelelő. A felvásárlás, az áruforgalmazás személyi, anyagi-műszaki feltételeinek megteremtése, a hűtő- és tárolótér építése nem tartott lépést a mezőgazdasági termelés növekedésével. A Központi Bizottság a szocialista mezőgazdaság és az élelmiszeripar eddig megtett útjának és jelenlegi helyzetének elemzése mellett behatóan foglalkozott a továbbfejlesztés irányelveivel, fő feladataival Megállapította: hazánkban a társadalmi és politikai feltételek kedvezőek ahhoz, hogy agrárpolitikánkat töretlenül folytatva, eddigi vívmányainkat megszilárdítsuk és további lendületes fejlődést érjünk el Az ország természeti adottságai szinte minden fontos élelmiszer előállításához kedvezőek, szükségleteink túlnyomó része hazai termelésből fedezhető. Az élelmiszertermelés növelésének lehetősége felülmúlja a beföldi igényeket, ezért az árutermelés növekvő hányadát értékesíthetjük export útján. I A mezőgazdaság és éld- ' • miszeripar további intensiv fejlesztése, a termelés dinamikus növelése fokozott követelményeket állít munkánkkal szemben. Alapvető feladat és egyben céljaink elérésének nélkülözhetetlen feltétele; — szellemi és anyagi erőforrásaink ésszerű felhasználásával a hatékonyság növelése, a minőség javítása; — a nyersanyagtermelés, a feldolgozás, a tárolás és az értékesítés tervszerű, arányos fejlesztése, az élelmiszeripar viszonylagos elmaradásának mielőbbi megszüntetése; — a termelés és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, valamint az ipari háttér gyorsabb, a nemzetközi együttműködés lehetőségeit hasznosító fejlesztése, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar eszköz- és anyagigényének kielégítése; — a szakosítás, a koncentráció, a gazdasági együttműködés előnyeinek fokozott kihasználása, a nemzetközi gazdasági integráció fejlesztése; — az exportpiacok bővítése, a külkereskedelmi munka színvonalának emelése. 2 Ax élelmiszertermelésben * növelni keü az állattenyésztés, illetve a feldolgozó- ipar arányát A hazai és a külföldi vásárlók igényeit figyelembe véve fenn kell tartani mezőgazdaságunk sokoldalú termelését. A termelési szerkezet előnyös változását segítse elő a termőföld ésszerű hasznosítása, a következetesebb igazodás a termőhelyi adottságokhoz. a) A növénytermelés fejlődését a hozamok növelésével, a minőség javításával, az elmaradott ágazatok felzárkóztatásával kell elérni. A kenyér- és a takarmánygabona hozamait a jó m'rő- séget adó, bőven termő fajták elterjesztésével és az agrotechnikai eljárások tökéletesítésével kell növelni. Külön figyelmet kell fordítani alapvető takarmánynövényünk, a kukorica termelésének tokozására és sokoldalú hatznosí- tására. Fejleszteni kell a kertészeti ágazatokat; a zuldség- és gyümölcstermelés biztosítsa a kiegyensúlyozott hazai ellátást és a gazdaságos export fokozását. Minőségi változást kell elérni a tömegtakarmányok, mindenekelőtt a silókukorica termesztésében, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban. b) Az állattenyésztésben általános feladat a tenyésztés színvonalának emelése, a takarmány hasznosításának, különösen a fehérje felhasználásának a javítása. A hústermelés nagyobb részét a jövőben is a sertés- és baromfi- tenyésztés adja. A sertéságazatban az iparszerű termelés továbbfejlesztésére, a gazdaságosság fokozására kell törekedni. A baromfitenyésztésben nemzetközi pozíciónk megőrzése, illetve további javítása megköveteli a tenyésztés és a tartástechnológia folyamatos korszerűsítését. A hazai fogyasztói szükségletek kielégítése a tejtermelés, az export lehetőségei pedig a vágómarhatermelés növelését teszik szükségessé. Az adottságok jobb hasznosításával gyarapítani kell a juhállományt, emelni a hozamokat. A szarvasmarha-tenyésztést és a juhászatot a jó minőségű, olcsó tömegtaikarmányofkra, a melléktermékek felhasználására és a gyepterület hasznosítására kell alapozni. c) a mezőgazdaság termelés és az élelmiszer-feldolgozás közti aránytalanságokat fokozatosan meg kell szüntetni. A hazai fogyasztói igények kielégítése és a kiviteli lehetőségek teljesebb kihasználása érdekében elsősorban a hús- és a baromfifeldolgozást, a növényolajtermelést és a tartósítóipart szükséges fejleszteni Az élelmiszeriparban a termelés és a termelékenység kívánatos növeléséhez, a minőség javításához, a választék bővítéséhez, a korszerű áru- szerkezethez nélkülözhetetlen a gyártás- és gyártmányfejlesztés. Az összes szakágazatban fokozott gépesítésre, automatizálásra, a folyamatos technológiák kiépítésére, az anyagmozgatás, a csomagolás- technika, a raktározás-tárolás fejlesztésére, a higiéniai feltételek Javítására van szükség. 3 Az állami gazdaságok fon-' • tos szerepet töltenek be a mézőgazdaság szocialista fejlesztésében. A hazai tudományos munka eredményeinek hasznosításával, az élenjáró nemzetközi tapasztalatok alkalmazásával több gazdaság kiemelkedő termelési színvonalat ért eL Hazánkban jelenleg 131 állami gazdaság működik, amely a mezőgazda- sági terület 13 százalékán gazdálkodik, és az árutermelésnek mintegy 18 százalékát adja. Többségükre jellemző az eredményes vállalati gazdálkodás. Az eszközfelhasználás hatéko”—e— a munka- és üzemszervezés azonban még nem kielégítő. Egyes gazdaságok termelési színvonala elmarad adottságaiktól, lehetőségeiktől. Az állami gazdaságok — amelyekben a szakemberek aránya magasabb, a technikai ellátottság lényegesen jobb, mint a szövetkezetekben — továbbra is járjanak élen a mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztésében. Vállaljanak nagyobb részt a mezőgazdaság fS feladatainak megoldásában. A ma még kevésbé eredményesen gazdálkodók is váljanak mielőbb példamutató •szocialista nagyüzemmé. Korszerűsítsék az üzem- és munkaszervezést, az adottságoknak megfelelően fejlesszék a termelési szerkezetet Szervezetten segítsék a fiatal szakemberek fölkészítését a gyakorlati munkára, folyamatosan adjanak át felkészült szakembereket a' gyengén ellátott szövetkezeteknek. 4 A mezőgazdaságban döntő • szerepet játszó termelő- szövetkezetek gyors ütemben fejlődnek. Jelenleg a mezőgazdasági terület háromnegyed részén 1370 termelőszövetkezet működik, és az árualap több, mint kétharmadát adja. A szövetkezetek többsége megfelelően "azdáilkodik. A legjobb szövetkezetek termelési színvonala eléri, illetve megközelíti a kiemelkedő állami gazdaságokét Ugyanakkor egyharmaduk — javarészt a kedvezőtlen természeti körülmények miatt — nehézségekkel küzd. A szövetkezetek szocialista jellege a tulajdon-, a termelési és az elosztási viszonyos iejlődésével tovább erősödött Kedvező, hogy a szövetkezetekben növekszik a szakemberek és a fiatalok aránya. Egyetemes érdek, hogy valamennyi mezőgazaasagi termelőszövetkezet fejlődjék. Az élvonalba tartozók gazdálkodása váljék még eredményesebbé, a jó természeti és gazdasági adottságokkal rendelkező, de közepes színvonalon gazdálkodó szövetkezetek közeledjenek az élenjárókhoz. Ugyanakkor szükséges és lehetséges, hogy gyorsabban, tervszerűbben növekedjék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek termelése is. A termelőszövetkezetek fejlesztésének általános követelménye és fő útja az összes rendelkezésre álló termelési eszköz leggazdaságosabb hasznosítása, az állóalapok bővítése, a szövetkezeti tulajdon gyarapítása, az adottságokkal és a népgazdasági igényekkel összhangban álló termelési szerkezet kialakítása, az ésszerű szakosítás és a vezetés színvonalának emelése. Változatlanul az a cél, hogy a szövetkezeti parasztság élet- színvonala rendszeresen emelkedjék, javuljanak élet- és munkakörülményei: jövedelme a munkásságéval arányosan növekedjék. A munkadíj legyen összhangban a végzett munka mennyiségével és minőségével, a személyes jövedelem pedig nagyobb mértékben függjön a szövetkezeti gazdálkodás eredményességétől. A szociális ellátásban ma még meglevő különbségeket fokozatosan meg kell szüntetni. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének elengedhetetlen társadalmi feltétele a szövetkezeti demokrácia következetes érvényesítése, további erősítése. Az önkormányzati szervek munkáját folyamatosan hozzá kell igazítani a meg- nővekedett termelőszövetkezeti méretekhez, a változó üzemi viszonyokhoz. A közgyűlés — a szövetkezetek legfelsőbb fóruma — döntsön a közösséget érintő alapvető társadalmi, gazdasági kérdésekben. Ugyanakkor növekedjék a küldöttközgyűlés, a brigádok, az ágazati és területi részlegek tanácskozásainak szerepe, s ezekbe rendszeresen vonják be a szövetkezeti alkalmazottakat is. Határozottan föl kell lépni a szövetkezeti demokráciát lebecsülő nézetek és gyakorlat ellen. 5 A háztáji és kisegítő gaz- • daságok tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdaság eredményeihez. Termékeiknek mintegy fele a saját szükségletek kielégítését szolgálja, a többit árúként értékesítik. A sertéshúsnak a felét állítják elő, a tojás termelésében, a kisállattenyésztésben, néhány gyümölcs- és zöldségféle termelésében részvételük meghatározó. A háztáji és kisegítő gazdaságok alapjában a mezőgazdasági nagyüzemek és a fogyasztási . szövetkezetek szakmai, anyagi, műszaki segítségére támaszkodva, szervezetten termelnek és értéke^ sítenek, szervesen illeszkednek szocialista gazdasági rendszerünkbe. A párt határozottan támogatja a saját munkán és a családtagok munkáján alapuló háztáji gazdálkodást, és föllép annak lebecsülésével, az esetenként előforduló hibás gyakorlattal szemben, amely gyengíti a termelés biztonságát, egyaránt sérti a termelők és a népgazdaság érdekeit. Ennek megfelelően segíteni kell a háztáji termelés korszerűsítését és szakosodását, és gondoskodni kell a termelési és értékesítési biztonság feltételeiről. ó A mezőgazdasági üzemek, a feldolgozó és a forgalmazó szervezetek között terjednek az erők ésszerűbb egyesítését, a gazdaságosabb termelést segítő együttműködési formák. Ezek lehetővé teszik az állóeszközök eredményesebb kihasználását és fejlesztését, a tudomány eredményeinek széles körű alkalmazását, a termelés korszerűbb megszervezését és számos előnyt nyújtanak a feldolgozásban és az értékesítésben. A mezőgazdaságban a legjelentősebb együttműködési forma az iparszerű termelési rendszer, amely jelentős tartalékokat tárt fel. Nagymértékben hozzájárult a termelés színvonalának emeléséhez, különösen a baromfitenyésztésben és feldolgozásban, a búza- és kukoricatermesztésben. A növekvő követelményekkel lépést tartva gondoskodni kell a termelési rendszerek megfelelő színvonalon tartásáról, fejlesztéséről. Meg kell szigorítani létesítésük és működésük feltételeit. A gazdasági társulások jelentős része építőipar, ipari szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet folytat. Észszerűen koncentrálják az elaprózott üzemi eszközöket és a szellemi erőket. Nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a mezőgazdasági építkezésekben és fontos lakossági igényeket elégítenek ki. A társulások tevékenységét tovább kell javítani, újakat főként a mezőgazdasági termelésben és feldolgozásban indokolt létrehozni. A gazdasági együttműködés új formája a kísérleti jelleggel létrejött négy agráripari egyesülés. A mezőgazda- sági, a feldolgozóipari és kereskedelmi tevékenység szervezett összekapcsolása — a kezdeti tapasztalatok szerint — mind a részvevők, mind a népgazdaság számára előnyöket ígér. A magyar szocialista mező- gazdaság fejlődésének sajátossága az együttműködési formák sokfélesége, amelyet célszerű a jövőben is megtartani. Követelmény viszont, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások felhasználása gazdaságos legyen és nagyobb tiszta jövedelmet eredményezzen. 7 A nagyüzemek létrejötte ' • megteremtette a mezőgazdaságban a modern gazdálkodásnak, a föld célszerűbb kihasználásának, a munka termelékenysége emelésének, a műszaki haladásnak, a tudományos eredmények széles körű alkalmazásának a feltételeit. Kibontakozott a mező- gazdaság iparosításának folyamata, korszerűsödtek a termelési módszerek, agrotechnikai eljárások. — A megművelt terület termelékenysége növekedett Ugyanakkor a termőterület az utóbbi 15 év alatt mintegy 400 ezer hektárral csökkent. A szükségesnél nagyobb területet vontak ki a művelésből, és a jó minőségű földek védelméről szóló határozatokat nem hajtották megfelelően végre. A termőföld megóvása, ésszerű, az adottságokhoz igazodó hasznosítása kiemelkedő társadalmi érdek. Szigorítani kell a termőföldek, különösen a jó minőségűek más célú igénybevételét, s fokozni kel] a talaj termékenységét, főképpen az öntözés, a belvíz- rendezés és a talajjavítás útján. — A termelés legfontosabb tényezője a dolgozó ember, aki képességével, fölkészült- 'égével, szorgalmával a termelési eszközöket hasznosítja a társadalom javára. Az ipar és más népgazdasági ágak gyors fejlődésével, valamint a szocialista mezőgazdaság kibontakozásával Összefüggésben ma már az összes dolgozók közül a mezőgazdasági aktív keresők aránya 19 százalék az 1960. évi 34 százalékkal szemben. A következő esztendőkben ■— ugyanezen okok miatl — ez az arány tovább csökken. Az élőmunka csökkenésével párhuzamosan növekszik a gépesítés, a keanizálás, a szakértelem, a képzés, a továbbképzés és a műveltség szerepe. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek többsége politikailag, szakmailag felkészült, vezetői készségük jól érvényesül és ez a gazdálkodás eredményeiben is tükröződik. Az új és nagyobb feladatok további igényeket támasztanak, különösen a vezetőkkel szemben. Az ismereteket szüntelenül gyarapítani kell. A szakemberképzés és továbbképzés igazodjék jobban a nagyobb üzemi méretek, az iparszerű termelés, a szakosodás követelményeihez, erősítse a köz- gazdasági szemléletet. A mezőgazdaság korszerűsödésével a dolgozók szakképzettségének színvonala jelentősen emelkedett, megváltozott a szakmai összetétel. A változó igényeknek megfelelően azonban tervszerűbbé kell tenni a szakmunkásképzést és továbbképzést. — A termelés fejlődését egyre növekvő mértékben befolyásolja a tudományos kutatás. A tudomány eredményei, a nagyobb terméshozamot adó új hazai és külföldi növény- és állatfajták, a korszerű műszaki megoldások számottevően hozzájárulnak a termelés bővítéséhez. A hazai agrárkutatást azokra a feladatokra kell összpontosítani, amelyek a sajátos igények miatt itthon oldhatók meg a legmegfelelőbben. A nemzetközi tudományos együttműködés — elsősorban a KGST célprogramjában való részvétel — lehetőségeit az eddigieknél jobban ki kell használni. A hazai és a nemzetközi tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása érdekében növelni kell a kutatók és a termelők közös érdekeltségét, javítani kell a kutató- intézetek és a gazdálkodó szervezetek együttműködését, és elő kell segíteni a céltársulások létrehozását. O A mezőgazdasági és élel- miszeripari termelés színvonala egyre inkább függ a mezőgazdaság számára előállított ipari termékek mennyiségétől és minőségétől. Ennék jelentőségét szemlélteti, hogy a mezőgazdasági termelés másfélszeres növekedése az ipari eredetű anyagok felhasználásának csaknem négyszeres növekedését igényelte. A hazai mezőgazdasági és élelmi- szeripari gépgyártás az utóbbi évtizedben megháromszorozta termelését, de a szükségleteket csak részben elégítette ki. Az indokoltnál nagyobb az import Az ipari termékek felhasználásának növekedésével együtt fejlődött a műszaki javító bázis, emelkedett a szolgáltatások színvonala, gyarapodott a mező- gazdasági úthálózat Ennek ellenére e területeken is számottevő az elmaradás. A mezőgazdaság iparosítását, műszaki fejlesztését és kemizálását tovább folytatjuk. Ezért az ipart — különösen a gép- és vegyipart — úgy kell fejleszteni, hogy a hazai igényeket az eddiginél nagyobb arányban és jobb minőségben elégítse ki. Ugyanakkor jobban kell támaszkodni a szocialista gazdasági integráció elmélyítésében rejlő lehetőségekre. Halaszthatatlan a gépjavítás, az alkatrészellátás, a szervizhálózat jobb megszervezése, az infrastruktúra fejlesztése. Q A mezőgazdaság és az ' • élelmiszeripar állami irányítása alapjában véve a követelményeknek megfelelően biztosította a tervszerű fejlődést. A közvetett irányítás eszközei, a gazdasági szabályozók is betöltötték szerepüket. Elősegítették a bővített újratermelést, a fogyasztás és a felhalmozás helyes arányának kialakulását. Ezzel párhuzamosan létrejöttek az önálló gazdákodás feltételei, kibontakozhatott a szövetkezetek és vállalatok öntevékenysége. Az előttünk álló feladatok megkövetelik a központi és a területi ágazati Irányítás színvonalának emelését. Ennél: során figyelembe kell Tenni a változásokat, a mezőgazdasági üzemek megnövekedett méreteit, jobb műszaki ellátottságukat, a vezetők nagyobb fel- készültségét. A társadalmi, gazdasági változásokhoz, a megrtöveke- dett követelményekhez igazodva úgy kell fejleszteni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányítási rendszerét, hogy tovább erősödjék a tervszerűség, hatékonyabb legyen a központi irányítás, és ugyanakkor növekedjék a gazdálkodó szervezetek önállósága, felelőssége. Ennek megfelelően váljon szorosabbá a terv és a gazdasági szabályozó rendszer, a népgazdasági és vállalati tervek közötti összhang; a termelés, a feldolgozás és az értékesítés egysége érvényesüljön jobban a tervezésben, az érdekeltségi viszonyokban, az anyagi-műszaki ellátásban és az ágazati irányításban ; egyszerűsödjék és legyen stabilabb a gazdasági és a Jogi szabályozás. A termelési és az értékesítési biztonság érdekében szélesebb körben indokolt alkalmazni a több évre szóló szerződéses rendszert, erősíteni kell a szerződéses fegyelmet, javítani a felvásárlás és az ér- ékesítés szervezettségét. IA A párt agrárpolitákájá* nak következetes megvalósítása érdekében erősíteni keli a párt irányító, szervező, ellenőrző munkáját. A mező- gazdaságban és az élelmiszeriparban tevékenykedő párt- szervezetek emeljék a párt- munka színvonalát, fejlesszék a párttagság politikai képzettségét. Mozgósítsák a párttagokat, a pártonkívüli dolgozókat a hatékony munkára, ösztönözzék és karolják fed a jó kezdeményezéseket. Tegyék tervszerűbbé és céltudatosabbá a kádermunkát, támogassák a gazdasági vezetőket feladataik megoldásában. A szakszervezetek erősítsék tevékenységükben a termelés és az érdekképviselet egységét. Ösztönözzék és szervezzék a szocialista munkaversenyt, az újítómozgalmat, támogassák a szocialista brigádokat. Működjenek közre a munkahelyi demokrácia tartalmi gazdagításában, a szocialista közgondolkodás erősítésében. Kísérjék figyelemmel a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását, segítsék műveltségük, szakképzettségük növelését. A KISZ-szervezetek állítsák az ifjúságpolitikai tevékenység középpontjába a politikai és szakmai ismeretek warapitá- sát, és ezzel segítsék elő a tudományos-technikai haladásból származó új feladatok megoldását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek növeljék szakmai befolyásukat a fejlesztések koordinálásában, a gazdasági együttműködés erősítésében, az üzem- és munkaszervezés javításában. Segítsék a népgazdasági, a szövetkezeti és az egyéni érdekek jobb összehangolását, a szövetkezeti demokrácia még teljesebb kibontakozását. Pártunk XI. kongresszusa kijelölte a fejlett szocialista társadalom építésének soros feladatait és távlatait. Ezekkel összhangban folytatjuk agrár- és szövetkezetpolitikánkat, amely társadalmunk szocialista viszonyainak erősödését, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalának emelését szolgálja. A Központi Bizottságnak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztését meghatározó irányelvei hosszabb távra szabják meg a tennivalókat, de az időszerű feladatok megoldásához is eligazítást adnak. Nap-szerű távlati céljaink elérésének fontos feltétele az idei népgazdasági ten/ sikeres teljesítése. A Központi Bizottság bízik abban, hogy az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, az élelmiszer- ipar dolgozói társadalmunk támogatásává!, mint edd'.g, ezután is becsülettel teljesítik feladataikat, és a magyar mezőgazdaságot egész népünk javára még magasabb színvonalra emelik.
