Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

Menyei pillanatfelvételek X pillanatfelvételek olykor az emberek legrosszabb arcát mutatják. Alighanem ilyen pillanatokat kaptam el a mer- nyei tsz-ben járva. Évek óta ismerem ezt a szövetkezetét, tudom, hogy sokkal szebb ké­pet is rögzíthetett volna a felvevőgép. A tavalyi tervtel­jesítés számai alapján például szép képet lehetne összeállí­tani, hiszen a korábbi év hát­rányát is ledolgozva, nyere­séges évet zárt a gazdaság. Meg lehetett volna keresni a kiváló dolgozókat. A róluk készült portré ugyancsak szép lehetett volna. A memyei vezetők azonban nem kértek efféle »retusá­lási-«. Nyílt emberek. akik merték vállalni a »kockáza­tát«, hogy a felvevőgép be­pillantson »legszürkébb hét­köznapjaikba«. — Épp most indulunk Po>- lányha, gépszemlére, ha kedve van, tartson velünk... Elfogadtam az invitálást, és már át is gondoltam , az első kérdéseket »Mióta készülnek erre a szemlére? Izgulnak? A helyszínre érve már láttam, ezek itt »buta kérdések«. A sorba állított öreg MTZ-k egy részét letörölték gázolajjal, a többi úgy állt ott, ahogy elő­ző nap bejött a földekről... — Minek olajozzam le, hogy azután félóra alatt csupa ma- szat legyen? — mondta Cirá- ki Dezső mernyeszentmiklósi traktoros, — A lényeg, hogy menjen... Ha ennek vége lesz, megyünk vissza simítóz- ni. — Elégedett a tsz tavalyi eredményével ? — Valamivel többet fizet­tek, mint előzőleg, de hát le­hetne jobb is. — Maguk mindent megtet­tek, hogy jobb legyen? — Hát... A lényeg, hogy az a háromezer meglegyen ha­vonta. Annyit dolgozom. Az­után sietek haza a háztájiba. Hat malacot hizlalok. Míg beszélgettünk, megkez­dődött a szemle. Néhány mondatfoszlányt eszembe vés­tem. »Mostanában voltak éj­szakai ellenőrzések... össze­vissza, a faluhan parkoltak a gépek. A műhelyben is el kell jutni odáig, hogy munkafel­vételezés. A traktoros már két órája vár, mire valaki meg­kérdezi tőle: Mit akar?« Közben az emberek el­mondták: előfordul, hogy már kora délután kiállnak. »Meg­van az a száz forint, azlan kész...« Hegedűs László fiatal em­ber. 1973 óta traktorozik. — Maga is kiáll háromkor? — Mit csinálnék? A többi­nek dolgozzam? A teljesít­ményt a kivezényelt gépek számával osztják. Ha egy ki­áll, megy a többi is. — Hege­dűs László végül elismerte, hogy lehetne sokkal jobban is dolgozni, és bevallotta, nem tudja, hogyan ösztönözné az embereket, ha tsz-elnök volna. Tényleg, hogyan lehet javí­tani olyan embereknek a munkakedvét, akiket már a bér sem érdekel? Akik ki­szabják önmaguk szerény nor­máját. A Folányban töltött óra másik tanulsággal is szol­gált; a közöny ragályos. Ke­serű elégtétel, hogy az egyik traktoros mondta ki: Csoda, hogy eredménnyel zárt a tsz. A főmezőgazdász később ko­moran hallgatta beszámoló­mat. — Délután Mernyén lesz a nagygépek szemléje. Ott sze­rencsére más a helyzet. Tény azonban, hogy naponta meg kell küzdenünk az efféle kö­zönnyel. A legnehezebb dol­guk azoknak a becsületes em­bereknek van, akik olykor környezetük ellenére igyekez­nek helytállni. A polányi látogatás után jólesett a határban az egyik műtrágyaszóró IFA vezetőjé­vel, Bíró Károllyal beszél­getnem. — Én abból élek, amit itt keresek. Ezért hajtok. És nem hagyom szó nélkül, ha a más hanyagsága gátol ebben. Ko­rábban például úgy hordták nekünk az anyagot. Mœt ma­gunk megyünk érte, de nincs is kényszerállás. — Magának nincs háztájija? — Van, de hát azt el tudom látni hajnalban meg este is. Egyébként hamarosan felha­gyok vele. Egy hónap múlva családommal Mernyére köiiö- zöm. Ott építkezem. A matildpusztai tehenészeti telepről tuatam, hogy tavaly 32üu literes kiváló tejáuagot ért ei. főszerepe van aboan, hogy a tsz tejtermelése tavaly ZU százaléknál nőtt. A terepre indulva a »rózsaszín ceruzá­mat« készítettem eio... Az is­tállókat végigjárva aztán ei- bizony ialanootam. Az öreg, tisztának semmiképp sem mondható épületben elhanya­golt átlátok sorakoztak. Ki­mondom: csúnya a matildi te­lep. Talán azelőtt még rosz- szabb volt. Végül is az ered­mények az ott dolgozókat iga­zoljak. .. De mennyi tejet ad­nának ezek a tehenek rende­sebb istállóban, még jobb gondozói munka mellett? Ta­kács Ernő telepvezető nyilván sokat gondolkozott ezen, mert azonnal készen állt a válasz- szal. — Legalább ötszáz litert je­lentene, ha javulna a tartás- technológia, fegyelmezettebbé válna a gondozói munka. Újabb húsz százalék tartalék rejlik a jobb takarmányozás­ban. 4000 liter még csak nem is a felső határ Matildpusztán. Csakhogy nagyon nehéz ilyen körülmények közt mindezt javítani./ A technológiának eleve korlátokat szab a régi épület — És a munkafegyelem? — A mai jó eredmények fő­leg egy-két régi gondozó lel­kiismeretességének köszönhe­tők. A többség persze nem ilyen. Nemrég még előfordult, hogy két napig nem volt fe­jes, hogy a telepvezetőnek egyenként kellett összeszednie a gondozókat, hogy az embe­rek ittasan jelentek meg mun­kahelyükön ... Hogy ma ilyen nincs, az a meglevő fegyelme­zetlenségekkel együtt is ered­mény. A memyef tsz főmezőgazdá­sza — kalapzom — elvihetett volna az új műtrágyatároló­hoz, ahol beszámolhattam vol­na a veszteségek csökkenésé­ről, vagy a központi műhely­be, ahol kiváló szerelőkkel és traktorosokkal beszélhettem volna. Nem ezt tette. A mer- nyei vezetők nem akarják be­csapni önmagukat... Bíró Ferenc A kis fon A berzeincei termelőszövet­kezet somogyudvarhelyi gép­műhelyében csak a műhelyfő­nöknek deresedik a haja. A fiúk — a lakatosok, szerelők, forgácsolók — a keze alatt nőttek fel, legtöbbjük éppen ebben a műhelyben ismerke­dett meg a kalapáccsal, a szer­számokkal. A tanítómester tisztelete is közrejátszik ab­ban, hogy nincs nemzedéki el­lentét, sőt... De a kisfőnök, a brigádvezető velük egyidős. Közülük vájó. Amikor a mű­helyfőnök hosszabb ideig be­teg volt, a kisfőnök, Bencsik Tibor helyettesítette. A tsz- ben azt mondják, akkor is rendben mentek a dolgok. Bencsdk Tibor még nagyon fiatal ember. Fiatalabbnak is látszik koránál. Talán szőke haja, mosolygós szeme teszi. Nem a tsz-ben kezdte a munkát, mégis úgy tért visz helyben, mint annak idején a szervizben. Ez is csábított. Egy idő után nem az a cél, hogy az ember albérletre, megélhetésre költse a fizeté­sét. Hazajöt­tem. Négy éve ennek. Meg­nősültem, és itt, Udvarhe­lyen teleped­tem le. Ügy ér­zem, végleg. Házat építet­tünk, szere­tünk itt lenni. Ha hiszi, ha nem. nekem nem hiányzik a város. — Milyen volt a munka a szerviz után a tsz-ben? — A körülmények akkor nem vetekedjek a szervizével, persze most sem. Nincs túl jó állapotban a műhely, de majd sor kerül arra is, hogy újat építsenek. Nem is ez volt a nagy különbség. Inkább az, hogy itt jóval egyszerűbb munkát vártak tőlem. Nem volt még olyan gép, melyen az ember úgy igazán megmu­tathatta volna, mit tud. Azóta megváltozott a helyzet John Deerjeinik vannak, korszerű munkagépeket javítunk, ame­lyeknek — hogy csak az én szakmámnál maradjak — semmivel sem könnyebb a ja­vítása. karbantartása, mint mondjuk, egy Zsigulié ... A műhelyben olyan bemé­rő, ellenőrző műszer is van, amilyennel nem minden szer­viz rendelkezik. — Persze van még jó nagy adag ellenérzés, indokoflaTan tartózkodás a mi szakmánk­ban. a termelőszövetkezetben való letelepedéssel szemben... — Az sem gyakori, hogy ilyen' divatos szakmával, mint amilyen a magáé, tsz-be jöj­jön dolgozni valaki. — Nincs igazuk azoknak a fiataloknak, akik nem szíve­sen jönnek a tsz-be. A pénz nem kevesebb, mint másutt. Az sem igaz, hogy szakmailag lemaradunk. Jó, nem minden­nap javítunk személygépko­csit, de nem is hiszem, hogy mindenképpen ez a szakma csúcsa . .. Számtalanszor ke­rülünk olyan helyzetbe) hogy bogarászni kell, melyik gép hogyan is épül fel, és hanem kísérjük figyelemmel a leg­újabb szakirodalmat, lemara­dunk. És - - "korlatban nem álljuk még a helyünket. — Hogyan képezi magát? — A szakkönyvek mellett technikusképzőre is járok. — Kérték ezt a tsz-ben? — Nem, de ha nem csiná­lom, lemaradok... S. M. Sertéstartás IparszerGen Partnertájékoztató és tapasztalatcsere Tíz éve 26 termelőszövetke­zet hozta létre az Iparszert Sertéstartó Termelőszövetke­zetek Közös Vállalatát. Aj loV már első éveiben elisme­rést szerzett a termelést se­gítő ésszerű és viszonylag ol­csó megoldásaival. Egyebek közt importanyagok nélkül is végrehajtható rekonstrukciós eljárást dolgoztak ki, amelyek több tucat, korábban már le­bontásra ítélt, öreg épület vált alkalmassá a korszerű hizla­lásra. Könnyűszerkezetes pa­neltípust fejlesztettek ki, ez­zel töredékére csökken a kivi­telezési idő. Higiénikus sertés- tartási technológiájuk alkal­mazásával 30—60 százalékkal nőtt a telepek hízókibocsátása, javult a tartás gazdaságossá­ga, és könnyebbé vált a gon­dozók munkája. Az eredmények nyomán az ISV-nek ma már több mint háromszáz partnergazdasága van. Megyénkben a 73 sertés­tartó nagyüzem közül 26 áll kapcsolatban a termelési rendszerrel. 15 telepen már alkalmazzák az 1SV technoló­giáját. Az eredmény: csaknem 23 ezerrel, nőtt a hízókibocsá­tás. Az idén újabb hat gazda­ág kezd ISV-rekonstrukciót. A növekvő érdeklődés nyo­mán a vállalat most először ■endezett partner tájékoztat ót nep^énkben. Alighanem a Bö- lönyén tegnap összegyűlt szakemberek számára is ro- sonszenves volt az a mód, ihogy a termelési rendszer /ezetői a még meglévő gon- lokról és a fejlődés lehetősé- íiről szóltak. A hasonló tájé- oztatókon a kényes kérdése­st a megyei szakvezetők vagy 1 taggazdaságok: szakemberei szokták föltenni. Itt maguk a lázigazdák tették meg ezt. Az ISV programja által ter­vezett 67 százalékos növeke- iés helyett miért csak 16 szá­ndék valósult meg? A válasz nem könnyű. À lényeg: attól, hogy egy tsz higiénikus ma­lacnevelő ketrecet állít be, legföljebb korábbi veszteségei csökkennek valamelyest, de i javulás nem lesz számottevő. Sajnos a gazdaságok egy része beérte ezzel a kevéssel, és nem nagyon igyekezett a technoló­gia pontos betartására. Akadt hely, ahol a páratartalom- és hőmérőt is »lespórolták«, pe­dig az előírt hőmérséklet és páratartalom csaknem olyan fontos, mint a takarmányozás. Volt gazdaság, ahol az elért háromezernek kétszerese lehe­tett volna a hízókibocsátás, ha beépítik a szükséges hizlaló rekeszeket... A termelési rendszernek’ is sok tennivalója akad még a technológia továbbfejlesztésé­ben, a gép- és eszközellátás javításában, a szolgáltatások bővítésében. Mégis, a termelés fő tartalékai — és ezt az ISV képviselői diplomatikusan el­hallgatták — elsősorban az üzemeknél keresendők... A Kaposvári Húskombinát épülő dobozoltsonka-üzeme 300 ezer kiváló minőségű sertést vár majd évente. E mennyiség előállításában nagy szerep jut az ISV partnergazdaságainak. Ha csak címszavakban is, érdemes megemlíteni néhá­nyat az ISV tervei közül: új épületszerkezet-típust dolgoz­nak ki; már a következő hó­naptól saját tervezői jog bir­tokában maguk készítik a leendő ISV-telepek kiviteli terveit; kísérleteket folytatnak a hígtrágya semlegesítésére. Már dolgoznak egy higiénikus juhellető és pecsenyebárány- hizlalási rendszer kialakításán is. A tapasztalatcserére is jó le­hetőséget adó böhönyei part­nertájékoztató érdeke* szín­foltja volt az ISV munkáját bemutató szakfilm. sza a faluba, mint aki végle­ges célnak tekinti a termelő­szövetkezetet Gimnáziumi érettségi után autóvillamossági szerelő szakmát tanult — Nagykanizsán jártam is­kolába — meséli, amikor a nagyon közeli múltról beszé-1 lünk. — Tetszett a város, hogyne tetszett volna Udvar­hely után. Csakhogy egyszer megelégeli az ember az albér­letet, a sehova se. tartozást ' így kerültem haza. Szó se ró' la, többet keresek itt a mű Újabb szakcsoportok alakultak Prémium libamájért-I Csaknem kétszáz kisterme­lőd szakcsoport működik me­gyénkben, több mint tízezer taggal. A mült év végén újabb csoportok alakultak, és az .idén is hallottunk hasonló próbálkozásokról. Legnépsze­rűbbek a kertbarát-, valamint a kisálíattenyésztő csoportok, ez utóbbiak főleg nyúltenyész- téssel foglalkoznak. A nyúl- hús nem túlzottan keresett ná­lunk, mégis nagy piaca van, ’t külföldön ugyanis a legkere­settebb, legdrágább húsok egyike. Érdemes vele foglal­Országos verseny Kaposváron Tizenkilenc megye és Buda­pest 59 fiatal küldöttét fogad­ták Kaposváron az 512. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet ifjúgárdistái. A fran- cia-nőiszabó-tanulók közül 35-en, a férfiszabó-tanulók közül pedig 24-en érkeztek kedden a szakma kiváló ta­nulója országos versenyre. Minden megye a legjobb szak­munkástanulókat küldte a ka­posvári versenyre. Szerdán került sor az írásbeli vizsgá­ra. Az izgalmat aztán vala­melyest enyhítette a délutáni városnézés és a szennai ki­rándulás: este pedig vala­mennyien ellátogattak a Csi- ky Gergely Színházba. Tegnap a Kaposvári Ruha­gyárban rendezték meg a gyakorlati tudáspróbát. Rend kívül szoros verseny alakult ki: női szabó szakmában pél­dául az első és a tizedik he­lyezett eredménye között mindössze ötszázalékos volt a pontkülönbség. Ebben a szak­mában a soproni Horváth Anna lett az első, a második pedig Rajzinger Ágnes, aki Nyíregyházáról érkezett. Utá­na következett a törökszent­miklósi Berta Ágnes, a szege­di Bakos Katalin és a szom­bathelyi Molnár Mária. Szabály, hogy a szakma ki­váló tanulója országos verseny első öt helyezettje ott helyben kérheti, hogy a szokásosnál korábban bocsássák szakmun­kásvizsgára. Kérték is vala­mennyien. Tehát nyomban sor került a szóbeli vizsgára A tegnap esti ünnepélyes eredményhirdetés és a szóbeli vizsga közti rövid szünetben beszélgettünk a női szabók el- •ó három helyezettjével. — Ingruhát kellett varr- nunk a divatos, zöldesbama színű vászonból. Bizony, ezt az anyagot elég nehéz volt kezel­ni. Talán, ha a hagyományos helyett gőzvasalót kaptunk volna, könnyebben boldogul­tunk volna, meg azután ide­geskedtünk is, mert sorbaáll- tunk a vasalóért — mondja az első helyezett Horváth An­na. — Alig várom, hogy ha­zaérjek — teszi még hozzá —, hiszen a szüleim először nem nagyon örültek, hogy ipari szakmát választottam; az ál­talános iskolában nagyon jól tanultam, és középiskolába szerettek volna íratni. Én pe­dig azt hiszem, ezzel az ered­ménnyel végérvényesen meg­győzöm őket, hogy szerencsé­sebb, ha egy jó szakma van a kezemben, és munka mel­lett tanulok tovább. Elgondolkodva már hozzá­fűzi: — Milyen érdekes, végül mind a három gyerek ipari szakmát választott: a bátyám villanyszerelő, az öcsém pedig autószerelő... A második helyezett Raj­zinger Ágnes maga szabta- varrta kosztümka bálban iz­gult a vizsgabizottság előtt. A férfiszabó szakmában halk szavú, törékeny lányé a pálma: Sánta Juditnak hívják és a 101. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet kihelye­zett iskolájából, Mezőkövesd­ről jött. így beszél: — Négyéves lehettem, ami­kor anyukám elvitt egy női szabóhoz. Arra már nem em­lékszem, melyikünknek ké­szült akkor ruha, de annyi bizonyos, azóta szeretnék var­rónő lenni. Sánta Judit albérletet vál lait a tanulásért, még akkor is, ha a sok jelentkező között női szabó szakmára nem si­került bejutnia. — Igaz, hogy férfiszabó szakmát tanultam — mondja —, de eltökélt szándékom, hogy női szabó szakmából is vizsgát teszek. A második helyezett, Máthé Júlia Szekszárdról jött, a har­madik — Egyűd László — Budapestről, a 15. számú Vá­mos Ilona Ipari Szakmunkás­képző Intézetből. Máthé Júlia rokonságában akadt egy ked­ves női szabó, s így ő első­nek ezt a szakmát jelölte meg nyolcadik osztályban, amikor a továbbtanulási szándékáról kérdezték. — Véletlenül Írtam máso­diknak a férfiszabó szakmát — kuncog —, aztán nem bántam meg. Hatan vagyunk testvérek, s elmondhatatlan öröm volt, amikor a legki­sebb bátyámnak sikerült öl­tönyt varrnom. Igaz, a töb­bieknek is készítettem nadrá­got, a nővéreimnek pedig kosztümöt, ingblúzt, de ez volt a nagy mű ... Kipirulva, kicsit még re­megve az izgalomtól »— az ajándék habán vázát maguk­hoz szorítva — távoztak az országos verseny részvevői. (A vázákat az 512. számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet tanulói készítették.) Akik teg­nap este nem találtak alkal­mas vonatot vagy autóbuszt a hazautazáshoz, zenés-táncos esttel vettek búcsút Kapos­vártól. Gombos Jolán kozni, különösen akkor, ha a tenyésztők alkalmazkodnak a megváltozott igényekhez, és nyúlfarmjukat a korszerűbb követelményeknek megfelelő­en alakítják ki. Éhhez kap­nak segítséget az áfész-efctől és a Meszöv-től. Az áfész-eken keresztül szerzik be a nyúltá- pot, valamint az egyéb ta­karmányokat. A télen a több mint százötven szakelőadás nagy részét is nekik tartották. A szakcsoportok és az áfész- ek kiállításokat, tanulmányi utakat szerveznek tagjaiknak. , Hasonlóan nagy a piaca a I magyar húsgalambnak is kül- I földön. A king és texán tí­pusú galambokból 1000 párt helyeztek ki tavaly a szak­csoportokhoz. Hinnék az állat­nak a tenyésztése nem kíván túl nagy szakértelmet, és mi­vel igen keresett, az áfész-ek szeretnék fokozni a felvásár­lást. Az általános iskolákban gaLambtenyésztő szakkörök szervezését tervezik. A régi is­kolák padlása nagyon alkal­mas a galámbtenyésztésre. Szaktanáccsal a régi tenyész­tők, illetve az áfész szakem­berei látnák el őket Harmincmillió tojást értéke­sített a hat tojástermelő szak­csoport tavaly. Ezzel az ággal voltak gondok, ugyanis rend­kívül nehéz volt biztosítani a tojástermelés folyamatossá­gát. A csúcsidőkben sokat, máskor keveset adnak a kis­termelői gazdaságok. Ezért az áfész-ek korszerű, zárt rend­szerű termelés kialakítását javasolják tojóhibridele beállí­tásával, korszerű ketrecekkel, világítással. Ez ugyan költsé­ges, de rövid idő alatt megté­rül — és mindenképpen ez a gazdaságos. A Pécsi Baromfifeldolgozó Vállalat tavaly kísérletképpen negyven libát adott ki tömés­re a siófoki áfész területén. A hízott libákat meghatározott idő után visszavette, és úgy­nevezett májprémáumot fize­tett, attól függően, hogy mi­lyen nagyra és milyen minő­ségűre sikerült hizlalni a má­jat A kísérlet bevált, az idén valószínűleg a megye más te­rületein. is foglalkoznak ezzel. Itt fokozott szerep ju,t a szak- tanácsadásnak, hiszen nagy libamájhoz csak szakértelem­mel folytatott hizlalással le­het jutni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom