Somogyi Néplap, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-02 / 52. szám
Fol nem ismert értékek * A kaposvári zeneiskola tanárainak hangversenye AMERIKAI LEVÉL Kétségbeejtő győzelem 'Az idén a szokásosnál nagyobb látványosság mellett rendezték meg New Yorkban a hagyományos futóversenyt az Empire State Buildingben. Nem félreértés, a futóversenyt New Y&rk második legmagasabb* épületében rendezték. Az egyedülálló versenyre évente kerül sor, és bárki részt vehet benne, aki a verseny indításakor az épület előtt futásra készen áll. A nem díjazott, nem jutalmazott győzelmet az a futó szerzi meg, aki elsőnek felér a 417 méter magas épület felső emeletére. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen 1575 lépcsőfokot kell megmászni l 102. emeletig. A nehéz feladat az Idén sem riasztotta a vállalkozó kedvű, szórakozásból sportolókat A megadott időpontra 84-en álltak rajthoz az épület egyik oldalát szegélyező Ötödik sugárút széles járdáján. Az utcán öszeverödő érdeklődők, a tv-, rádió- és lap- riporterek sokasága miatt a rendőrség kénytelen volt Icordont vonni a versenyzők köré, hogy zavartalanul készülhessenek a nagy erőpróbára. A lelkes csapat nekilendült, és lépcsőről lépcsőre emelkedett a felhőkbe vesző torony felé. A mezőny rendkívül erősnek bizonyult. Az ötvenedik emeletnél azonban már ritkult a szűk lépcsőházban felfelé kaptatok hada. Az épület 86. emeletén, ahol az első városnéző kilátó van, az éppen ott tartózkodó turisták megtapsolták 1 levegőt már kaplcodva szedő futókat. A 102. emeleten levő célba csak 14-en érkeztek, a többiek elmaradoztak, a lépcsőkön üldögélve gyűjtötték az erőt, hogy eltántorogjanák a lefelé haladó liftekig, mert a lépcsőkből elegük volt. Az épület és a mezei verseny futók klubjának igazgatósága meleg kézfogással üdvözölte a győztes, 37 éves August Muhroket, a többieknek pedig megköszönte a részvéteik A loamerák a győztes arcára irányultak, s a hosszú hajú, vékony arcú, bajuszos győztes, ziháló tüdővel nyilatkozott. Természetesen örült saját győzelmének, a csodálatos kilátásnak, mely a 102. emeletről elé tárult, s mindez ingyen, mert nem kellett lefizetnie az 1 dollár 50 centet a belépőért. Vagyis az 1575 lépcső rekordidő — 12 perc és 32 másod•New Tors legmagasabb épü- léte az 1973-ban felépült World Trade Center 450 méter magas, 110 emeletes épülete, a város legszebb kilátóhelye. perc — alatti megmászásával megspórolt 1,50-et Ekkor még nem gondolta, hogy a dolog vége nem takarékosság lesz, mert a kamerák és a másnapi lapokban közölt fényképe iszonyú bajt zúdítanak bozontos fejére. Ismerősök, kollégák hívták a szerkesztőségeket, a tv-t, hogy valami tévedés lehet, mert a 37 éves Muhroke, az egykor derék tűzoltó rokkantsága miatt már négy éve kényszemyugdijba vonult. Mint tűzoltó, munkája közben súlyos hátsérülést szenvedett, megrokkant, s vizonylag magas, adómentes nyugdíjból él. Ez a rokkant, járni is nehezen tudó, gyakran mankóra támaszkodó ember nyerte volna meg a lépcsőmászó versenyt? Semmi kétség, tényleg 6 a győztes. De hogyan csinálta? A rokkantság és a lépcsőmászó-győzelem összeférhetetlensége miatt az illetékesek kivizsgálást kezdtek Muhroke ellen. A vizsgálat kezdetén megkérdezték Muhroket, most, miután majd választania kell a győztest cím megtartása és — nagyon valószínű — az adómentes nyugdíj megőrzése között, mi a véleménye az Empire State Buildingben szerzett elsőségéről? — Kétségbeejtő győzelmet arattam — válaszolta a dicsősége fölött kesergő bajnok, s görbe botjára támaszkodva elindult az orvosi rendelő felé. Élelmes ember, azonnal rájött, hogy az újabb győzelmet — az orvosi rendelőn keresztül — csak görbe botjára vagy mankójára támaszkodva szerezheti meg. S ez a győzelme nem a városra, hanem saját jövőjére, adómentes nyugdíjának további élvezésére biztosítana jó kilátást New York, 1978 február. Kovács István A budavári patikamúzeumban A bodal rámegyed tötfA- ee.lroä hangulatot árasztó patinás házai között, a Mátyás- templominál szemben, a Tárnok utca 18. szám alatt találjuk fővárosunk győgyszertör- ténetl múzeumát. A ház, amely jielyet ad a múzeumi anyagnak, az egykori Arany Sas patika épülete. Ez a ház a XV. században épült kereskedőház. Formabontóan nem az első terembe lépek be, hanem a hátul berendezett alkimista laboratóriumba. Középkori misztikus hangulat uralkodik á hatalmas desztilláló edények között, melyek szemléltetik a desztillálás műveletét. E nélkül talán az alkímia sem született volna meg. A múzeum másik két termében a vitrinekben írásos emlékek, régi receptek, műszerek, patikamérlegek... Az egyik vitrinben fehér korall- telep, amelynek porát epebajok gyógyítására ajánlják. Gazdag a múzeum patika- edény-gyűjteménye. Egyikmásik edénynek komoly művészi értéke is van. Az évszázadokon át alig változó öblös edények mellett a XV. században tűnt fel egy új forma: az albarello. Zömök és orsó formájú edény, közepén kar- csúsodik — keleti eredetű forma. A patikamúzeum anyagát úgy rendezték, hogy tematikailag követni lehet a gyógyszerészet kialakulását Európában és hazánkban. A középtart*» m eApoQieea« raktárt, később áruaftőbó dét jelentett A patikában tehát a különféle eredetit (növényi, állati, ásványi) «rügy- szerek mellett cukorkákat, szeszes italokat és más árukat tartottak, mint egy »vegyeskereskedésben-«. Több évszázadon keresztül ment végbe egyébként az orvoslás és a gyógyszerészet különválása. A nápolyi egyetem orvosi karán 1224-ben IL Frigyes választotta szét az orvosi és a patikáriusi tevékenyr séget. Ezt követően alakult ki Európában a gyógyszerészek rendje és a gyógyszertár intézménye. Magyarországon későn indult a gyógyszerészek képzése. Nevesebb gyógyszerészeink így külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat. Bécsben 1644-ben már egyetemi vizsgára kötelezték a gyógyszerészeket, Prágában hasonlóan. Ebben az időben Magyarországon akadémiai képzettséget még nem írtak elő. A nagyszombati orvosi karon 1771-től a gyógyszerészjelöltek vizsgát tehettek a »magister Pharmaciae« képesítésért A gyógyszerészek a bécsi egyetemen 1812-től a pesti egyetemen pedig 1852- től nyerhettek »doctor Che- miae« címet Ezt váltotta fel 1859-ben a »doctor pharmaciae« képesítés. Dr. B, BL Fotópályázat Népi építészetünk Országos fotópályázatot hirdet a Tolna megyei Tanács V. B. es a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ A pályázat célja, hogy a résztvevők a fotóművészet sajátos eszközeivel mutassák be a népi építészet és a népi műemlékek meglevő épületeit. A kiírás szerint a népi építészeti emlékek között szerepelhetnek lakóházaik, gazdasági épületek, valamint ezek berendezései, tartozékai. A népi műemlékek mellett megörökítésre várnak a kézművesipar, illetve a házimunkák eszköz- készletének tárgyai is. A szekszárdiak a pályázatot két kategóriában hirdették meg. Fekete-fehér és színes papirképek 30x40 centiméteres formátumban, illetve színes diafelvételek 5x5 centiméteres keretben küldhetők. Egy-egy szerző kategóriánként tíz felvétellel pályázhat. Ezek között legföljebb gg^-egy êbïbzat le-; hét, öt-öt képpel. Nem fogadják el múzeumi tárgyak és skanzenekben őrzött emlékek fotóit. Csak olyan sorozat küldhető be, amelynek esetleges megbontásához a szerző eleve hozzájárul. A papírképek hátoldalán föl kell tüntetni azokat az adatokat, melyek a két nevezési lapon szerepelnek. A diafelvételeken jelölni kell a helyes állást, illetve mindkét kategóriában a sorozatok képeinek sorrendjét A beérkezett anyagból kiállítást és dia.be- mutátót rendeznek. Kategóriánként három dijat adnak ki; az első 3000, a második 2000, a harmadik 1000 forint A néprajzosokból és fotósokból álló zsűri különdí- jakat is odaítélhet. A fotókat 1978. június elsejéig várják a művelődési központban. A kiállítás megnyitásának napján — július 22-én — tanácskozást rendeznek a néprajzi fényképezés időszerű kérdéseiről Be kell vallanom, ritkán távoztam hangversenyteremből olyan, örömteli érzéssel és meghatottsággal, mint héttőn este, a kaposvári zeneiskola tanárainak koncertje után. Természetesen eszem ágában sincs azt állítani, hogy az itt hallott produkciók richteri, szeryngi vagy casalsi mércével voltak mérhetők: egy ilyen összevetéssel jól tudom, nemcsak »súlycsoportokat« kevernék össze, de bizonyosan magamra vonnám azoknak a zene- és sztá (rajongóknak a felháborodását is, akik önfeledten tapsolnak egy-egy nagy név teljesítményének, ugyanakkor a »hazaiak« hangversenyeit jó előre »leírják« a bérletről Nekem szerencsém volt: már »hivatalból« sem írhattam volna le. És — a szép, igényes muzsikáláson kívül — megcsodálhattam olyan »nem zenei« tényezőket, mint a »nem hivatásos« művészek mérhetetlen lelkesedését, a muzsika iránti alázatát, a kötelezőnél jóval nagyobb óraszámban tanító, ezenkívül naponta négy-öt órát gyakorló pedagógusok odaadását Mozart D-dúr kétzongorás szonátáját Balázs István és Kardos Kálmán játszotta, a műhöz illő élénkséggel friss, valóban kedélyes »császárvárosi« tempókkal A nagy technikai felkészültséget követelő két szélső tételben — ahol az összeszokottság legcsekélyebb hiánya is súlyos zavarokat idézhetett volna elő, éppen a gyors ritmusok miatt — a legteljesebb összhangot tapasztalhattuk, s ugyanez a hibátlan alkalmazkodási készség volt jellemző az előadás egész dinamikájára. A második tétel lírai karakterének megformálása sem kevésbé ízlésesen sikerült. Petrovlcs Emil Passacaglia című művét — ezt a barokk hagyományokra épülő, igen Szerda este. Hónom alatt csomaggal táskámban kapBzulás és kanalas orvossággal térek meg kis családomhoz. Amikor sajgó szívvel de hercegi lemondással elhárítom a hitvesi csókot, feleségem megkérdezi: — István, csak nem ittál valahol? És éppen a születésnapomon? — Vírusos influenzám van — közlöm drámai tömörséggel —, voltam orvosnál — És ezt csak így mondod? — Így — csodálkozom, mert még nem is sejtem, hogy kijelentésemnek milyen következményei lesznek. — Hát hogyan mondjam, ha egyszer... — Csak ne beszélj annyit — szakít félbe a feleségem. — A rádióban mondták, hogy ez az új influenzavírus legjobban légzés útján terjed. Gahócához sem mehetsz be. És amíg meg nem gyógyulsz, a kis szobában fogsz aludni — hozza sorra nejem a vasszigorú rendeleteket. De ami Gabócát (azaz Gábor fiunkat) illeti, már késő. Észrevett a nyitott szobaajtón és most ütemes pa- pu, papu felkiáltásokkal kö- vetelődzik. Elvigyorodva így szólok: — Legföljebb nem veszek lélegzetei amíg a közelében vagyok. — És teleszíva tüdőmet, elszánt léptekkel befelé indulok. Azaz csak indulnék, mert a feleségem ijedtében megragadja a zakóm ujját, hogy az az érzésem támad: egy kicsinyét féltó anyaoroszlán nyúl utánam a tíz körmével. — Képes volnál rá. azt tudom. És ha ő is elkapja? — Az otthonka zsebéből tiszta, fehér zsebkendőt vesz elő. — Tessék. De előbb mosd meg a kezed. A fürdőszobában elégedetten hallgatom, hogy Gabóca már majd szétszedi a kiságyat _ türelmetlenségében. nehéz gordonkavariáció-so- rozatot — Pallós László adta elő, Kardos Kálmán zongora- kíséretével. Különösen tetszett a basszus ostinato-dallamá- nak szép tónusú kibontása, s I a kiváló technikát feltételező futamok bravúros megvalósítása. Karl Reineckének, a német későromantika hallatlanul termékeny, méltatlanul elfelejtett alkotójának fuvolára és zongorára komponált szonátáját Csupor László és Ber- náth Magda előadásában hallottuk. A brahmsi képzettársításokat ébresztő, általában mélabús hangulatú darab tolmácsolásában elsősorban a fuvolás érzékenységéi a dallamok cizellált kidolgozását, az érdességtől mentes, karcsú fuvolahangot kellett megcsodálnunk. A sikerben nem kevés része volt Bernáth Magda kiváló zongorajátékának. Az est hősnője kétségtelenül Kaiser Adrienne volt, aki nem kisebb feladatot vállalt, mint Prokofjev VII. zongoraszonátájának bemutatását. Az erőteljes biilentései nyomán kibontakozó érces hangzás — mindenekelőtt az első tétel jellegzetesen prokofjevi indulódallamában és a harmadik rész tobzódó-tomboló világában — egy jóval drámaibb alkatú előadónak is becsületére vált volna. A lassú tétel elmélyüli néhol — a zeneszerző céljának megfelelően — tragikus mélységeket sejtető eljátszása szintén jó voll Brahms a-moll klarinét— gordonka—zongora triójának nem minden részletben hibátlan, mégis szép előadása zárta a kellemes estét; a közreműködők Sasvári Attiláné, Pallós László és Kardos Kálmán voltak. S a tanulság, melyet a koncert után le kellett vonnunk: saját hazánkban is találhatnánk prófétákat... L A. vikettő Aztán feleségem háromszög- letűre hajtja a zsebkendői átköti vele az arcom, orrnyeregtől lefelé Miután így »sterilizálódtam«, végre odaléphetek a farácsokat rázó kis vasgyúróhoz A hatás nem marad eL Gabóca a felién álarc láttán éktelen sivalkodásba kezd, és a kiságy túlsó végébe menekülve a kezemet fürkészi, nincs-e benne »szűri«. Szárnyasze- getten indulok kifelé — Akettó Paprika — csúfol ódik a feleségem, és Gabócát vigasztalandó a hátamra üt néhányat »Dá, dá«. De ettől Gabóca még inkább elkeseredik, mert hátulról újra papu vagyok, és nem szokta meg, hogy az apját csak úgy hátba püföljék. Péntek este. a kis szobában, pizsamában ülök a rekamié szélén, és a rádiót hallgatom. A Tubák együttes legújabb slágerét adják »Hapcirok« címmel Lehalkítom a készülékei és töprengeni kezdek, rpjíyen ürüggyel dughatnám be a fejem a másik szoba ajtaján. »Hát persze — jut eszembe —, a születésnapi ajándék, amelyet szerdán vettem!« Óvatosan benyitok. Gabóca a feleségem ölében ül marokra fogja a kiska- nalat — eteti az anyját Leesik az állam. — Mi újság? — kérdi nevette a feleségem, de úgy, mintha egy fölösleges harmadikhoz szólna, aki jelenlétével megzavarta a kettős idillt — Csak az.i: — kezdem elbizonytalanodva —, hogy még nem is láttam rajtad az ajándékomat — Jókor jut eszedbe. Szerdán föl Eem köszöntöttél — IApuka mondja a feleségem, és gyengéden véget vet a »mamaetetésnek«. — Az influenza az oka, én csak vigyázni akartam rád — próbálok kedveskedni, de nem sok eredménnyel, mert ezt a választ kapom: — Különben sem tetszik. Cifra. — Pedig — keresgélek ellenérvet — annak a csinos, fiatal eladónőnek, ott a fe- hérnemüboltban garantáltan tetszett Azt mondta 5 is ilyet vett, és elégedett véle. Erre megjegyeztem, hogy akkor biztosan jó lesz, mert a feleségemnek hasonló alakja van... Igyekezetem visszafelé sül él. — És azt nem mondta, hogy ha óhajtja a kedves vevő, akár fel is próbálja? Érdekes, hogy téged mindig és mindenütt csinos, fiatal eladónők szolgálnak ki. — Ne butáskodj, inkább vedd föl hadd lássam. Nejem oldalvágással zárja le a vitát. — Majd felveszem, de most lejárt a látogatási idő. Nem kérünk az influenzából öt perc múlva —- engedéllyel — újra bekukucskálok a másik szobába. Feleségem a tükör előtt áll, rajta a születésnapi hálóing. (Most nem esik nehezemre visszatartani a lélegzetemet.) — Olyan vagyok ebben a sok masniban, mint valami húsvéti nyuszi — jelenti ki kérlelhetetlen kritikával, s még Gabóca sem hatja meg, aki pedig dundi térdeit pas- kolva fejezi ki elragadtatását Vasárnap este. a tévénézésről leszoktam szerda óta. Pedig bár kutya bajom *— hála a kapszuláénak és a kanalasnak, meg a feleségem rám parancsolta fekvésnek. De legalább kedvemre olvashatok. ; Vacsoránál a feleségem egy darabig figyelmesen hallgat majd megjegyzi: — Már egészen tiszta a hangod És nem äs tüsz- szögsz. Holnap biztosan kiír az orvos, fia úgy gondolod, este jó film lesz... — Nem árt vigyázni, nehogy most kapjátok el, amikor én már kilábalok belőle — mondom óvatosan, és arra gondolok, hogy már csak két fejezet van hátra a Pillangóból. Feleségem ezen az estén különösen nagylelkű. — Azért ma már bejöhetnél tévét nézni. — Akkor felveszed az ajándékomat? — próbálok zsarnokoskodni. Félcsattan: — Nem. Mondtam, hogy nem tetszik. Egyáltalán : engem akarsz nézni vágj' a filmet? Tüntetőén becsukja maga mögött az ajtót,, ahogy bemegy Gabócához. Ép pedig igyekszem azzal vigasztalódni, hogy ma méjszaka kiolvasom a könjrvet. Már csak pár oldal van hátra, amikor észreveszem, hogy a másik szobában elhal a tévé kékes fénye. Pedig még kilenc sincs. Nyílik az ajtó, és megjelenik a feleségem: halkan, szendén. Kibontott barna haja a vállára simul, ■ és... és alig akarok hinni a szememnek, a születésnapi ajándékom van rajta. — István, ugye már nem vagy náthás? — kérdi sut- tugva. Mit felelhetnék? — Ha bég az volnék, bőst akkor is letagadnád.. Fekete Gábor
