Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
H látóval a ezőQiordta h 6- kupacnak támasza kod va, magányosan ácsorgott iÆhota háza, s hallgatta a szél gurgulázó ugatását, mely a tél fehér lován rohangált összevissza a pusztaságban. A hideg keresztülfúrta magát a ház falán, s zajtalanul topogott az ágyban fekvők takaróján. Nem lehet tudni, hány óra van ilyenkor. Az udvaron nem szólt hajnalban kakas. A házban nem ketyegett óra, csak a tél fehérsége riasztott halvány reggelt a szobába, Lehota Ábel begörbült vállal méregette végig a szobát, s kinézett az ablakon, melynek üveglapjára pálmaerdőt varázsolt a fagy. Körülötte a ház minden eresztéké hideget árasztott: a kilincs és az ajtó repedése, s a cseréppel fedett tető. A sá- rozatlan padlásról lehangzott a kutlászó szél dobbanása, amint döngve nekicsapódott a homlokdeszkázatnak. Néha úgy érzett, mintha a Tószeg szél itt hentergett volna a szoba deszkából ácsolt bútorai között, ahol tótágast állt a mindennapi szegénység. Olyan hideg volt bent, mint künn juhszélen. A szürke árnyékkal füg- gönyözött szegletben, holmi ócskaságból magasra púpozott agyban feküdt Lehotáné a gyerekkel. Noha nem volt beteg, ezt tette már hosszú napok óta. Szinte bukdácsolt a levegőből áradó ólmos álmosságban, mint aki egyik ájulásból a másikba zuhan. . Ha megszólalt, emberére lázadott: — Miért nem vagy Te olyan ember, mint más? — kérdezte aztán ezredszer, mióta együtt érezték ínségüket. — Mások segítenek magukon. .. Én szerezzek neked gazdát?! Várod, hogy megdögöljek az ágyban kölkes- tül... Azután példákat mondott másokról, és az istent emlegette. Fölkelni ma sem mert; félt, hogy elillan testéből ezer bajtól megfogyott ereje, amivel a januárban született gyerekét melegítette. S valóban nem volt irtás melegség ebben a hajlékban, mint az ö sűrű sóhajának leheleté. 7— Mit akarsz velünk? — kérdezte esengőn, mintha az istennel beszélne. L ehota szótlanul állt a jégvirágtól megvakult ablak előtt, szeme sarkában mint letörölhetetlen pecsét világított a ború, mely annyira hasonlóvá teszi a szegény embert Krisztushoz. Nem volt érzésében semmi önvád. Eddig mindennap ott álldogált az emberpiacon, és nem kellett senkinek — se ő, se más. — Fogadjon meg, hűséges embere leszek! — könyör- gött legutóbb egy nagypa- rasztnak, s az röhögött, mintha valami jó tréfát hallott volna: — Ügyéé! Ilyenkor mindnyájan azt mongyátok! Szátokba folyik a víz, mi?... Majd szóltok.... Talán egyszer majd szól a ■ gazdag paraszt. De most nem volt a házban akkora darab kenyér, hogy cuclit rághattak volna belőle a gyereknek, és nem volt a katlan alatt két hét óta tűz. Nem volt itt se Isten, se Szentség. Mindenestül le akart szakadni Lehota Abel felett az ég. Azon gondolkodott, mi lehet rettenetesebb, az éhség-e vagy a hideg. — Meg kék fördetni a gyereket — nyögte az asszony. — Megfürdetjük — ígérte Lehota. A hangja úgy csengett, mint a hamis pénz. A fejsze ott volt letámasztva párjával a tűzhely előtt. A széles pofájú, hosszú nyelűt akasztotta karjára, és indult kifelé. Szemhunyorításig állt a ház előtt, s végignézett a táj mindent elborító fehérségén. A közeli rét befagyott tócsái felett téli madarak felhőztek, olykor si- kongva csaptak az ég felé. Mintha eltaszították volna, úgy indult el a süppedő földeken keresztül a messze sötétlő erdő felé. Az ég kalapja nevetségesen keskenynek látszott, s mint lerongyolódott fehér •Hetvenöt éve. 1K!3. február 13-én született Hideg Sándor Kossuth- ttíjas író. Hl Imi tg vrgfiongefâ *S8 • Ml Szembe fújt a szel Lehota izzadtén lépett át a bodzával szegélyezett erdő árkán. A széltől vert erdő riogatva zúgott. Az óriás fák gallya úgy kelepeit, mintha ezer toronyban egyszerre szólna a húsvéti kereplő. Azután pillanatig tartó csönd lett. Az irtás szélén arasznyi vastag akácot szemelt ki Lehota; tövétől elkotorta a kacatot, s lecsapott fejszéjével. Az erdő recsegve visszhangzott, mintha segítségért kiáltott volna. Volt ebben a hangban valami rémületkeltő. Lehota kezében megállt a fejsze: hosszú percekig hallgatózott. A fák zúgása végigborzon- gott a havas erdőn. Lehotá- nak úgy rémlett, mintha a nevét kiáltották volna meszRideg Sándor* Kiás SZÉLÍN sziről: Abel! S egyszerre, megroppant háta mögött a gally. Nem volt ideje, hogy eldobja a fejszét és futásnak eredjen. A z új erdőőr, a romlott ember — így nevezték a környéken — barátságosan nevető arccal, puskára támaszkodva állt Lehota előtt, becsukott félszemmel hosszan nézte a megriadt Lehotát, és megszólalt: — Fényes nappal?... Vagy talán verebet akartál fogni az orroddal? Ide azt a szerszámot, és gyössz velem! A puskás válla kiszélesült, hangjából megmásíthatatlan keménység áradt. Előrebot- lott frissen fényezett csizmájával néhány lépést, és kifejtette Lehota markából a fejszét — Aztán nehogy nekilódulj — szólt —, mert beléd eresztek... No, mehetünk. — Hová? — szorult ld Lehota torkán a hang, s az arca sárszínűvé vált Mély ijedelem szántott végig a testén, előre-hátra tántorgott, s hangját könyörgésre fogta. Nem akarta, hogy bekísérje az erdő rosszhírű kisistene, és talán megverjék. — írja föl a nevem! Lehota Ábel vagyok. Házam van a bogárzó mellett Mindenki ismer a környéken. — Csak semmi cifra! — mondta a puskás. — A felügyelő is nagyon kíváncsi rád, bent. ő még nem ismer téged... Lehota szállfának dőlve nyöszörgött, térde ingadozott. Bizonyossággal tudta, hogr nem megr hm a romlott emberrel. — Családos ember vagyok. Megfizetem a büntetespént — mondotta. — No, aló előttem, ha már Ábel vagy... Fene szép neved van! Lehota visszafelé forgott; a puskás vállánál fogva tolta maga előtt — Nem megyek! Érti? — kiáltotta Lehota. — És mi jogon tegez engem? Minden elszántsága a szemébe olvadt föl. Fagyos könnye végigfolyt beretvá- latlan, szegletes arcán, szü- költ, mint a farkasverembe esett eb, s minduntalan kitépte magát kísérgetője keze közül. Az erdőőr szája körül fekete csikókban elevenedett föl a harag, szitkozódva emelte feje fölé puskája csövét Lehota arcába. A szája esikorgott, mintha kavicsot rágott volna: — Az anyád szentsége!... Égrengetőjit a zsivány fajodnak! — Megtaszította Lehotát és az inába rúgott. Lehota fölhemperedett, és úgy maradt fekve. Fogásra lesve, szeme sarkából figyelte a vadőr mozdulatát, aki puskát szorongatott a kezében. Most csak a fejszéje nyelét szerette volna még egyszer megmarkolni. A puskás lehajolt, hogy felemelje emberét Lehota egyetlen szorítással lerántotta magához a gallyak közé. Félig megfagyott ujjait a szemébe véste, fogával rágta a vadőr arcát. Ellenfele ökle a beleit döngette. Hemperegtek a hóban fuldokolva. Egymás torkát szorongatták. A kezük és a arcuk véres és nyálas lett a pirosán loccsanó ütésektől, amint egymásba markoltak. Lehota már kezébe kaparintotta baltáját egy szúrás árán, azután újabb szúrásokat kapott, az utolsót, a legmélyebbet már nem érezte... A fölötte zúgó erdő egyetlen párosságban lobbant föl a szeme előtt. Teljes erejéből sikolta- ni akart, de nem fért ki hang a torkán, s könyökéről a hátára zuhant. F eküdt az irtózatosan hidegre változott havas földön mozdulat- mintha sohasem lett ilyen fehér ágya. Mad- felkötött csizmája fekete cafatban lógott kapcája, mint valami varangy kitaposott lanul, volna zaggal talpán ki a óriási bele. Az erdőör dülöngve töröl- gette meg bevérzett arcát, s megnézte zsebóráját: éppen kilencet mutatott. Mintegy fél percig bámulta a mozdulatlanul fekvő Lehotát, s mintha megrémült volt tőle, elsietett, hogy tisztázza magát ott, ahol kell, mielőtt minden nyomot el nem lep a hó... A messzeségbe nyúló erdő felett havas szél csatárzott a fellegekkel. A százados tölgyek búgó torokkal, roppanva sóhajtottak. S lent a fehér folyondárral díszített bokrok között, lábujjhegyen bújkált a csend. Kénar'-*'i*»ir«.,ra. Kassák Lajos festménye. (1921, tempera) Kefélt Imre PETŐFI SOPRONBAN Szuronykarikán sápadt gyertyaláng. Horatius: tenyérnyi Európa. Faköpönyegben behúzva nyakát vézna baka merül a verssorokba. S amíg lapoz, felejti a goromba Ordnungot, a káplár szitokszavát. Gémberetett ujjaba fúj vacogva, ürül, hogy most nem bániján legalább. Pár könyv. Néhány barát a líceumból. Versek? Liszt-koncert? — Vessző! Kurtavasi S talpalás borjúbőrrel a havas, lucskos utakon... Fölnéz. Mire gondol? Miért remeg fönt a kétfejű sas a szeméből sütő indulatoktól? Matyiké Sebestyén József Angyalkapcás-lidérc A lét harminc ezüstje hitvány; lefordulnak a hózekés tulipánok, nikotin-kesztyűs tátika-csöndben: hülyítő békanyál, páva-paszományok! Isten-sóhaj a vak-Föld kalapján, korpaiszaptól kötényéé lángok; Kitakarlak: hazából — hazába, Kitakartalak: szopok jégvirágot! Aranyláng-párta, láng-lepedőben, hová örökkétig marasztlak, nyárutó nedvein vesztem veretlen: és vérköreim benned havaznak! Gulay István 99 Prága gyönyörű! a sör jó!” Állunk a Klárovnál a Valdstejska utca sarkán. Ha így megy tovább, a prágai metró nemsokára behálózza a földgolyót Van időnk, a villamos úgysem jön. — Nem tudja az ember, hogy mire születik — mondom bölcsen (elvégre író vagyok). — Hát én szenvedésre születtem — mondja K. néni. — Négy éven át neveltem a nagyobbik kislányomat a koncentrációs táborban. Vittem magammal a kőbányába... Mindenüvé! Azt hit- tém, sikerül fölnevelnem. És akkor tizenhét éves korában nő egy púp a nyakán. Megmondták, hogy rák. Képzelje el ! Tudtuk, hogy maghal. Láttuk, hoigy boldog, és tudtuk, hogy nem él sokáig. Férjhez ment A férje is tudta, hogy beteg. Gyereket szült Istenem... Ügy aludt el huszonnyolc éves korában, hogy este mosolygott: már jobban van... Ű az első házasságomból született; tudja, az apját az első férjemet ott fent, a táborban fölakasztották. Képzelje el! Jaj, merjem elképzelni?! gyón értem, de remek játék! Azt írja: fekszik a kígyó és mellette egy kéz sót hint... Extrém! Nem tudok rájönni, hogy mit jelent. Egész nap ezzel a verssel bíbelődtem. Ilyenek a költők. Városok Anyja. Az északi szélesség 50., a keleti hosszúság 14. fokánál, a közép-európai időzónában... — Prosim jedno pivo... Lám, már beszélek csehül! « • • — Megvan a Zacek, a barátod! Jó költő! — Extrém? — Groteszk. Végre egy groteszk! Azt írja az egyik versben, mindennap ír egy levelet saját magának, de sosem tudja, hol lesz másnap, amikor megkapná. Ez kedves, nem? — Majd te megfejted. — Egész nap Zacekeztem! — Irigyellek. * 6 Jön a villamos. Nem, nem jó; mi másikra várunk. — Megértem K. nénit — mondom. — Nem is olyan könnyű megszokni a jót Én egy alagsori patkánylyukból költöztem be egy negyedik emeleti napfényes, tágas lakásba, és hosszú időbe tellett, mire úgy éreztem, jogosan lakom ott. De írni ma is csak kis szobában tudok. Nekem összeszűkült a tér is ott az alagsorban, nem csak a gyomrom. — Látja! S maga nem volt négy évig koncentrációs táborban .., — Már egy hete Peterká- zom — mondja a magyar költő, aki csehül tanul Prágában és verseket fordít — Most már nem látom tisztán a jövőm, kimászom-e egyszer Peterkából. — Jó költő? — Azt hiszem, jő. Nem naÁUunk a Královnil (a Valdstejska utca sarkán). A villamos persze nem jön. K. néni azt mondja: — A másik lányom nagyon jól ment férjhez. Túl jól! Én ettől is félek. Látom, hogy boldogok, jómódban élnek, de mindig mondom nekik: Szerényebben! Nehogy egyszer ne tudjátok kibírni a nincset! — Nem szabad erre gondolni — mondom bölcsen (elvégre író vagyok). — Nekem mondja, hogy nem szabad erre gondolni? — Vettem egy Sist. Egész jó költő. — Én meg Medeket nyúzom. — A PíSt aliökyt? — A Píst’aliökyt — Extréip. — Nem extrém. Egy öregemberről szól, aki elvesztette az emlékezőképességét... — Ez elég extrém... Art Buchwald v4z olaj és a gáz a miénk Carter elnök azzal érvel az energiatakarékosság mellett, hogy ha fölhasználjuk egesz petróleumtartalékun- kat, akkor nem marad semmi a gyermekeinknek. Ez az érv valószínűleg sokak számára meggyőző, de benzin- szlopáló barátom, Clemstone nem fogadja el. — A gyerekek csak találjanak saját maguknak olajat — mondta —, miután az elnöki beszéd elhangzott a televízióban. — Hogy mondhatsz ilyesmit? — Mi is magunk találtuk az olajunkat! Leástunk a földbe és a saját két kezünkkel hoztuk felszínre. Miért nyújtsuk most át a gyerekeinknek ezüsttálcán? — Gondolnunk kell rá, hogy az eljövendő generációk majd szenvednek a mi pazarlásunk és visszaéléseink miatt. ■— Azt hiszed, hogy értékelnék az olajat és a gázt, ha egyszerűen meghagyjuk nekik? Én ismerem a gyerekeket; csak azok a dolgok jelentenek számolom valamit, amiért megdolgoztak! Azt kellene mondanunk nekik: »Mi felhasználjuk a petróleumot, amit a földben találunk; ha ti is akartok belőle, menjetek, és keressetek magatoknak új forrásokat» Az ilyen beszéd nagy hatással van rájuk. — De hát nem használhat föl egy generáció minden tartalékot! — Dehogynem. A gáz és az olaj a miénk. Miért kellene nekünk fagyoskodnurik őzért, hogy néhány nyamvadt kölyök majd húsz év múlva feszíthessen az elegáns kocsijában. — Valami nem stimmel az érvelésedben. Csak nem tudom megmondani, hogy micsoda. — Minden stimmel. Minden generációnak meg kell harcolnia a saját harcát. Azt hiszed, mi itt lennénk ma, ahol vagyunk, ha könyör- adományként vártuk volna az olajat a szüléinktől? Nem uracskám! Mi megdolgoztunk azért a petróleumért. Gödröket ástunk Texasban és Ok- lahomáb<m, veritékeztünk érte a Mexikói-öbölben, is lefagyott érte a kezünk-lábunk Alaszka északi lejtőin. Megcsókoltuk a sivatagi sejkek lábát, csakhogy olajat kapjunk; és szavamra mondom, amikor megkaptuk, tudtuk értékelni. Carter azt akarja, hogy mi így szóljunk: »Idefigyeljetek, gyerekek, mi nem használjuk föl az olajat, csak hogy nektek is maradjon.» Mire én azt felelem: »Egy frászt! Te nekik adhatod a te részedet, én nem adom nekik az enyémet!-« — Erőteljesen érvelsz a benzintakarékosság ellen — mondtam a barátomnak —, de egy dologról megfeledkezel: a sírba nem viheted magaddal a benzint. — Nem is viszem — kiáltotta fölháborodva. — Fölhasználom, most, itt ma, holnap, a jövő héten és a jövő évben. Mire elmegyek, egy liternyi sem marad belőle. — Mit gondolnak majd a gyerekeid rólad? Mit szólnák egy olyan apáról, aki egy liternyi olajat sem hagyott s gyermekeinek, amikor elment a nagy mennyei benzintöltő-állomásra? — Áldani fognak. Idővel majd azt mondják: »-Köszönjük, apu, hogy nem könnyítetted meg a dolgunkat. Köszönjük, hogy hittél bennünk, hogy mi is megtaláljuk a magunk alaszkai lejtőit.« — Nem hinném, hogy az elnök ezt akarta volna mondani az amerikai népnek. — Persze, hogy nem. De 6 nem is bízik annyira az elkövetkezendő nemzedékben, mint én. O nem hiszi, hogy megvan bennük a kellő erkölcsi tartás és a pionírszellem ahhoz, hogy megtalálják maguknak a tüzelőanyagot. — De tegyük fel, hogy igaz, amit állítanak, és valóban nem lesznek már addigra gáz- és olajtartalékok. — Ha a fiam odajönne hozzám és azt mondaná: — »Apu, nem találok sehol sem olajat!», akkor tudod, mit felelnék? Kezébe nyomnék egy ásót, és azt mondanám: — »Oké. Akkor eredj, és ássál magadnak szenet!» »RtiSMÈt: 33SSM Som K. néni elmondja, hogy nemrég megjelent egy regény. Megtörtént eseményről szól, arról, hogy hatvanki- lencben egy faluban megöltek három rendőrt. — Nem érdekli? — kérdi. — Az érdekel, megtalál ták-e a gyilkost. — Végül persze hogy megl — És fellógatták? Jaj! Már késő. Szeretnék a számra ütni. Hisz ez az első férjét... — Nem — feleli K. néni. — Életfogytiglani börtönt kapott. Hm. — Prosim dva pivo! — már úgy rendelek, mint egy nagy. A költő kijavít! — Dve! — Hagyj, fáradt vagyok. Egész nap Marekeztem, Nyersből csinálom az autósmeséket. — Groteszk? — Nem. — Extrém? — Nem. író!..'. , — Én Säjnerrel álmodtam. Jó költő. Azt írja, hogy abban a faluban, ahol felnőtt, volt az erdőben egy fogolytábor. A foglyok a kerítésen át bámulták a fákat. Az öreg fák néha még ma is magukon érzik azokat a tekinteteket, és félnek ... Extrém, de nagyon szép. Nem? Libabőrös leszek. Képeslap haza. Mit lehet erre a nyúlfarknyi helyre írni? Forgatom a tollat. Aztán, ehh, leírom: »-Prága gyönyörű! A sör jó! Üdv. stb.- Meghökkenek. Nézem, amit leírtam. Borzasztó! Vagy extrém?! Somogyi Néplap a
