Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-11 / 36. szám

Országos visszhang Kalocsán születtem, Somogy az otthonom. KALIIN V1I\ A SZÍNPADON Hímző asszonyok élén Éi f il e fces korszakba érke­zett testvérmegyénk, a Kali- nyi terület színházi élete. Az Orosz Föderáció Színházi Szö­vetségének helyi csoportja a közelmúltban mérlegre tette az öt színház tevékenységét. Egy-egy drámai színház ta­lálható Kalinyinban, Kimri- ben, Visnyij-Volocsokban. A területi székhelyen ifjúsági, bábszínház is működik, az utóbbi megyénkben is ven­dégszerepelt. A színházi szakemberek a nagy sikerű bemutatók ta­pasztalatai alapján azt álla­pították meg, hogy még több olyan művet kell színpadra vinni, amely eletmzően és mé­lyen mutatja be a kor prob­lémái t. Különösen nagy érdeklődés kíséri a Kalinyini Állami Drámai Színházban bemuta­tott Áttört kör című drámát, amelynek főhőse a kalinyi- rüaik nagy földije, Mihail Iva- novics Kalinyin. Az Ogonyok című társadalmi-politikai, iro­dalmi és művészeti hetilap képes tudósításban számolt be a drámáról. A kalinyini színház vezetői egyre több helybeli írót ösz­tönöznek drámaírásra. Vaszi- lij Kamjanszkij prózaíró már az első színművével sikert ara­tott. A szláv nő búcsúja után írta meg az Áttört kört Ka­linyin életéről- A Kalinyinsz- kaja Pravda közölt először részi eteket a drámából, s a színház azonnal fölfigyelt a darabra. V. Kamjanszkij eredetileg történész, s ennek nagy hasznát vette drámaírás közben. A hatalmas élet­rajzból ügyesen kiválasz­totta azt az időszakot, mely bonyolultsága és feszültsége miatt legalkalmasabb a drá­mai ábrázolásra. 1916-ban már érződött az új forradal­mi hullám erősödése, ezzel egy időben nőtt a reakció is, így az Oroszországi Szociál­demokrata Munkáspárt péter- vári szervezete egyik csapást a másik után szenvedte el. Lebukások, bebörtönzések hí­rével volt tele minden- Egy provokátor feladta Kalinyint, a forradalmárt, s tizennegyed­szer is bebörtönözték. Meg­Kallnyta szerepéi A. A. . Csujkov alakítja, indult a vizsgálat A dráma magja éppen ez. A színpadon előttünk zajlik a feszült szó- párbaj a munkások képvise­lője és von Mekk között aki a pétervári politikai titkos- rendőrség különölegesen fon­tos ügyek osztályának nyomo­zója. A kritikák szerint a darab egyik nagy érdeme, hogy a szerző sikeresen elkerülte azokat a végleteket, amelyek nem egy forradalmi témájú művet jellemeznek• Az Át­tört körben nem állnak osto­ba emberek a túloldalon, így nem hat játékként a harc el­lenük. V. Kapijansákij hőse mégsem emberfölötti, s éppen ez adja a dráma erejét. Nem könnyű a hazai szerző dolga, amikor olyan történel­mi személyről ír, akit tudo­mányos, irodalmi művek, fil­mek, képzőművészeti alkotá­sok, még élő kortársak, elbe­szélések alapján mindenki jól ismer, sőt az általa mondot­takat azonnal ellenőrzi. A drámaírót a mértéktartása, a történelmi anyag kitűnő elemzése, és a tehetsége át­segítette ezeken a buktatókon. Kalinyin fölénye von Mekk fölött vitathatatlan. A mű azonban ennél jóval többet ad- Jól érzékelteti a nyomo­zás vezetőjének elkerülhetet­len bukását, s egyben minden olyan kísérlet történelmi kor­látoltságát, amely akadályoz­ni akarja a forradalmi fej­lődést. így a mához is szól a dráma a Felső-Volga-vidék nagy szülöttének plasztikus és drámai ábrázolásán keresztül. Kitűnően érzékeltette, milyen kiemelkedő képességeik, er­kölcsi tulajdonságok tették Lenin harcostársává, a forra­dalom egyik vezetőjévé. A drámái színház sike­resen vitte iszínre a művet V. A. Jefremova főrendező rendezésében. Telitalálat volt A -A. Csujkov kiválasztása a főszerep alakítására. Amikor a színház Verhnyaja-Troicán, M. I. Kalinyin szülőföldjén bemutatta a drámát, a kitű­nő államférfi egykori ismerő­sei is elmondták: nem játszot­ta, élte a forradalmár alak­ját a színpadon. A Kalinyini Állami Drámai Színház azóta újabb művel is feltűnést keltett. A fiatal drá­maíró, A. Kurgatnyikov Bűn című színműve a felelősség drámája- A mai problémákat őszintén feltáró darabot Gel- man Egy ülés jegyzőkönyve című, nálunk is nagy érdek­lődés mellett játszott színmű­véhez hasonlítják. Bajos Géza Egy jelentős életmű „forgácsai” Mátrai László : A kultúra történetisége Gyakran elmondjuk es leír­juk manapság, hogy a szak- tudományok különállása meg­szűnt, hogy egy-egy kérdés- csoport megvizsgálásához komplex módszerek és sokré­tű felkészültség szükségesek, ezért a tudósnak a »határtu­dományok« eredményeiben és módszereiben is jártasnak kell lennie. Különösen érvényes ez a társadalomtudományokra, mindenekelőtt a filozófiára, amelynek kutatói nem érhe­tik be többé a lételmélet és az ismeretelmélet klasszikus vizsgálódási eljárásaival; szel­lemi csápjaikat lépten-nyo- mon a történetírás, a modem szociológia, lélektan, művelő­déstörténet, esztétika mezsgyéi felé kell nyújtogatniuk, ha a dolgok »végső okának« kinyo- mozását tűzték ki célul. Az összegező nagy alkotások mel­léktermékeiként így apróbb- nagyobb tanulmányok, vázla­tok, esszék, alkalmi cikkek valóságos serege jön létre a tudós műhelyében, s ezek a szellemforgácsok azután csal­hatatlan biztonsággal tanús­kodnak egy maradandó esz­me vagy egy középszerű tév­eszme' keletkezésének histó­riájáról. Mátrai Lászlónak a Gondolat Kiadónál nemré­giben megjelent kötete azon­ban más szempontból is ér­dekes; segítségével az utóbbi ötven év magyarországi tudo­mányos életének változásait követhetjük nyomon a huma­nista polgári eszméktől a sztá­linizmus »vargabetűin« ke­resztül a mai letisztult mar­xista társadalomfelfogásig. A kép, amely a jó három­tucatnyi filozófiai, történet­filozófiai, művelődés-, tudo­mány- és könyvtörténeti, esz­tétikai, irodalmi és vallástör­téneti esszé, tanulmány, váz­lat, jegyzet, nekrológ olvastán összeáll, sem a kor-, sem az önmegszépítés jegyeit nem tar­talmazza. Az idős tudós — mert művét nyilván kor- és kortörténetnek is szánta — hamis »időszerűsítés« nélkül válogatta be kötetébe néhány olyan írását is, amelynek kö­vetkeztetéseivel, korhoz kötött szentenciáival ma már ő ma­ga is aligha ért egyet. (Például recenzió Lukács György: Az esz trónfosztása című köny­vének első magyarországi ki­adásához — amelynek legfon­tosabb állításait a hazai tu­domány azóta megcáfolta.) Az írások többsége mégis igen keveset veszített meggyőző erejéből — aminek okos gon­dolatokra vadászó olvasóként örvendenünk kell, társadalmi lényként pedig — szomorkod- nunk. Nézzünk egy példát! Mátrai már 1947-ben részlete­sen elemezté Demokrácia és nevelés című cikkében, mi­lyen lelki és társadalmi torzu­lásokat okoz a tekintélyuralmi elv érvényesítése, a gyermek egyéniségének háttérbe szorí­tása az iskolában, s milyen jóvátehetetlen károsodásokat idéz elő egy-egy, a pedagógus által helytelennek ítélt tulaj­donság elsorvasztása. Oktatá­si rendszerünkben mégig vaj­mi kevés változás történt az­óta, bár bizonyára a cikk szer­zőjének is örömére szolgál, ha művét ki kellett volna hagy­nia a válogatásból — idősze­rűtlenség miatt. Szintén mélyen szánt jelen­legi állapotainkba A Monar­chia — tehertétel és örökség című esszé, búsmagyarkodó és kispolgári, dzsentroid és nagy­polgári »allűrjeink; történel­mi okainak vizsgálata. Bár — ma már tudjuk — esztétikai tévedéseket is tartalmaz A harmadik Thomas Mann című írás, figyelmes elolvasása mégis mély nyomot hagy; a második világháború kataszt­rófáját előre érző, aggódó bal­oldali értelmiség kétségbeesé­se csendül ki belőle. Szintén a »nihil-élményről« szól a Franz Kafka világszemléleté­nek időszerűségét elemző esszé, amelyben Mátrai — vi­lágnézeti ellenvetésekkel ugyan — megvédi a prágai író esztétikai értékeit a vulgáris, »balos« támadásoktól. Gondolatébresztőek, izgal­masak at Apáczai Csere Já­nos művelődéstörténeti helyé­ről feltárt adalékok, a Krúdy Gyula »álomrealizmusát« vizs­gáló szép cikk pedig — amely­ből szintén a Monarchia irán­ti mély tudományos vonza­lom derűi ki — egy nagysze­rű könyv vázlatának is »beil­lik«. A legidőszerűbbek, leg­tartalmasabbak mégis a mar­xizmus szellemi előzményeiről és klasszikus korszakáról ké­szült írások. Igaz, néhány kérdés megítélésében ítt-ott ellentmondásokat is találha­tunk, hiszen a tanulmányoka legkülönbözőbb időpontok­ban keletkeztek — ám a vé­lemények módosulása, a rész­letkérdések értelmezésének változása a fejlődés jele. A marxista világkép állandósága az ideiglenes felfogások tör- ténelem-követelte változásá­ban — ez a kettősség jellem­zi Mátrai László kordokumen­tum értékű »életmű-forgá­csait«. Élvezettel olvashatja e kötetet bárki — a stílus sze­rencsére jóval könnyedebb a tartalomnál. Lengyel András Különös szerkentyű kattog Haímosi Józsefné kezében. Többféle alkatrészből barká­csolták össze a hasznos 'kis gé­pet, amellyel a hímzések elő- rajzolását végzi a Nagyatádi Gábor Andor Művelődési Köz­pont főelőadója. A járásban szívesen látott vendég a hím­ző . asszonyok klubjaiban, szak­tanácsait egyre többen kérik. Önzetlenségéhez a népi díszí­tőművészetben jártas szakem­ber tudatos nevelő munkája járul. A giccs kiszorítása, a magyar népművészet elsajátí­tásának segítése vezeti tevé­kenységét. — Tíz évig dolgoztam a ka­locsai népművészeti szövetke­zetben. Az volt a feladatom, hogy a dokumentációt vezes­sem, a gyűjtőmunkát irányít­sam. Az egyetemen néprajzi szakon végeztem, a kalocsai hímzésekről írtam a szakdol­gozatomat. Férjemet ide he­lyezték Nagyatádra, így kerül­tem Somogyba. — A néprajzos Itt sem járt rosszul, gondolom. A népmű­vészetben gazdag Somogy meg­ismerése bizonyára hasznosan bővítette ismereteit. —1 Kalocsa népművészet* a legfiatalabbak egyike hazánk­ban. Somogybán régebbi ha­gyománya van a népművé­szetnek. Archaikus anyaga épp ezért roppant értékes. Kalo­csán születtem, Somogy lett az otthonom. Férjemet nyug­díjazták, most már visszame­hetnénk oda, ahol gyermekko­romat és felnőtt életem javát töltöttem, de megszerettem ezt a megyét. Tehát maradunk. Ebben az elhatározásban nagy szerepe van annak is, hogy a népművészet szépsége rabul ejtett. — Hogyan ítéli meg a díszí­tőművészet mai helyzetét a megyében? — Kétségbeejtő. A subát a kalocsai — épp a kalocsai — váltotta fel, de nem az ere­deti, hanem a kificamult íz­léssel csinált hímzés. — A járásban több szakkör működik. Ezekben gyakran megfordul felvilágosító szóval, bemutató, gyakorlatias tanács­adással. — A háromfaiak és a seges­diek már igénylik. Háromfán huszonhét asszony szanta ra magát erre a hasznos időtöl­tésre, Segesden csaknem het­ven, itt nőklub keretében mű­ködik a hímzőszakkör. Mivel a kalocsaival kezdték, e vidék díszítőművészetét szeretném a hibák korrigálásával bemutat­ni az asszonyoknak. Jövőre a somogyi anyaggal folytatjuk a munkát. — A tű, a fonal ehhez a munkához még nem minden, az ügyesség mellé a foljrama- tos tanulás is szükséges ah­hoz, hogy az élő népművészet az ősinek megfelelő, hiteles legyen. — Ezért nemcsak a közvet­len kivitelezéshez adok segít­séget, hanem film vetítésével is bővíteni szeretném az ősi anyaggal foglalkozók ismere­tét Beszélgetünk a magyar népművészetről, s így már többé válik a hímzés annál, hogy elkészül egy párna, fal- védő ... — Miért hímeznek olyan szorgalommal, kedvvel ma az asszonyok? — Egyrészt az igényesség mutatkozik meg, a lakások szebbé, otthonosabbá tételének vágya. De ez a törekvés, ha nincs megfelelő szakmai irá­nyítás, gi ccsbe fulladhat. Más­részt a nők is szeretnek kimoz­dulni otthonról. — A tévé nem vetélytársa ezeknek a szakköröknek? — Sagesden egyszer vita tá­madt abból, hogy mikor le­gyen a legközelebbi foglalko­zás. Az egyik asszony fölve­tette, hagy a Mtűzött időben épp egy filmet sugároz a té­vé. A többiek lehurrogták. Más alkalommal; a Száll a kakukk fészkére című filmet vetítették a községben, a szak­körrel szomszédos helyiség­ben. Senki sem hagyta ott a tűt, a fonalat... — Gondok? — A fonal. — Nagyatádon is, a fonal »hazájában«? — Igen, itt is, de ez orszá­gos jelenség. Idegenből hozzák az asszonyok a jó minőségű anyagot — Bizonyára vannak isme­retei a díszítőművészet megyei helyzetéről is. Van-e valamii változás? — Tavaly októberben há­roméves tanfolyam indult So­mogybán Koszter Józsefné ve­zetésével, a Hazafias Népfront égisze alatt. Ügy érzem, hasz­nos kezdeményezés, a szakkör- vezetőiknél kell kezdeni a to­vábbképzést Ami most elin­dult a megyében, biztató. Visz- szatérünk a tiszta forráshoz« Hórány i Bam# ügyes kezek hímezték. A fegyelmezetlenség ára Az Országos Filharmónia bizonytalan időre felfüggesz­tette ifjúsági hangversenyeit Csurgón. Sem a Kaposvári Szimfonikus Zenekar jövő hét­re tervezett koncertjére nem kerül sor, sem a korábban szerződtetett fővárosi művé­szek vendégszereplésére. A patinás, és művészeti hagyo­mányaira ma is szerfölött — és jogosan — büszke nagyköz­ségben — ha a rendelkezést nem vonják vissza — éven­ként négy színvonalas rendez­vénnyel lesz kevesebb. Vajon miért? Kinek a hibája miatt vonták meg a bizalmat Csur­gótól a Filharmónia egyéb­ként mindig alkalmazkodó, előzékeny vezetői? Miért kel­lett megfosztani a szép mu­zsika élményétől éppen annak a nagyközségnek a fiataljai*, mely a megyehatárokon túl is ismert a zenei nevelés magas színvonaláról? Nos, a történet — sajnos — meglehetősen sok általános jegyet tartalmaz. Nemrégiben Új rendszerű klubpályázat Várják a kis közösségek ötleteit Nagyobb önállóságot! — e jelszó jegyében kezdte meg munkáját az idén a megyei If­júsági klubtanács. 1978-ban a legfontosabb feladatot a klu­bok öntevékenységének erősí­tése, ezért az idei pályázat is kötetlenebb. Kevesebb téma­kört jelöltek meg, mint a korábbi években, és közülük az ifjúsági klubok szabadon választhatnak. Ennek megfe­lelően megyei döntőt sem ren­deznek: más szempontok alap­ján értékelik a közösségek ve­télkedését, mint régebben. Négy fontosabb — ajánlott — témakör szerepel az idei A mi világunk pályázatban: a mai Magyarország, a VIT, a szocialista életmód és a tu­dományos, technikai forrada­lom. A jelzések szerint a klubok sok ötlettel készülnek a versenyre. A nagyatádi járás­ban nyáron egy-egy kis közös­ség fiataljai különböző nem­zetek fiainak szerepét vállal­ják, és így »eljátsszák« ott­hon a VIT-et. Az életmódról szóló vitákat a megyei klub- tanács úgy segíti, hogy a Ba­lázs Béla Stúdió filmjeit be­mutatják a klubvezetőknek, s ők kiválaszthatják a megfe­lelőt, amelyről otthon vitáz­nak majd. Az idén a megyei klubta­lálkozókat sem úgy írják ki, mint eddig. A klubok »aján­latokat« küldenek be, forga­tókönyveket készítenek arról, hogy miként látnák el egy megyei találkozó házigazdái teendőit. A legjobb ötleteket a klubtanács kiválasztja, és egy- egy klubot fölkérnek somogyi találkozó megrendezésére. Ehhez kapcsolódik a Kitalál­tuk akció is. Ebben új ötlete­ket, módszereket ajánlhatnak egymásnak a fiatalok. A leg­jobb programokat a megyei kulbellátó szolgálat is átveszi, s továbbítja a segítséget kérő közösségeknek. Az idei jó munkához a já­rási és városi klubtanácsok megerősítése is szükséges. A megyeihez kapcsolódó, helyi adottságokhoz alkalmazkodó ajánlásokat dolgoznak ki sa­ját területükön. A verseny értékelésénél is az ő vélemé­nyűkre alapozzák a döntést. Az idén két fölmérést vé­geznek el, a KISZ-szel, a ta­nácsokkal és a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsával közö­sen. Ellenőrzik a klubok fenn­tartóinak munkáját és azt, hogy a fiatalok miként hasz­nálják ki a működtető üzem, intézmény által biztosított le­hetőségeket. Két kiadvány is készül; fel­dolgozzák az első megyei klubvezetői tanácskozás ta­pasztalatait, közreadják a jó módszereket, bemutatkozik a klubellátó szolgálat és néhán> jól dolgozó közösség. A füze­teket minden klub megkapja, sok ötletet használhatnak be­lőlük. a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola nemzetközi hírű zenekara látogatott Csurgóra, hogy hangversenyt adjon az általános iskolák, a gimnázi­um és az óvónői szakközépis­kola diákjainak. Sajnos, a nebulók — kisebbek és na­gyobbak —• korántsem vették olyan komolyan a rendez­vényt, mint a muzsikusok. Járkáiáosal, féktelen futkáro- zással, hangos beszélgetéssel zavarták a hangversenyt, a csekély számú kísérő pedagó­gus pedig meg sem kísérelte a rend helyreállítását. Ám ez csak a kezdet! A koncert közepén néhány részeg rontott be a művelődési ház nagyter­mébe, s zabolátlan ordítozásuk nyomán kitört a botrány. Csu­pán a zenekar volt képes megőrizni a hidegvérét, s né­hány tucat jóérzésű kisdiák: ők hálás vastapssal köszönték meg az együttesnek a körül­mények ellenére kitűnően si­került produkciót. Csakhogy ő lelkiismeretességük a bot­rány és a felfüggesztés tényén már vajmi keveset változtat­hatott. Ki a vétkes? A részegek rendzavarásával kapcsolat­ban a művelődési otthon igaz­gatója és személyzete, mert a megállapodással ellentétben nem volt képes megfelelő kö­rülményeket teremteni a kon­cert megrendezéséhez. Van azonban az esetnek egy álta- lánosíthatóbb tanulsága is. A Kulturális Minisztérium és az Országos Filharmónia illetékes vezetőinek — külön »pecn«, hogy a botrányos hangverse­nyen ők is jelen voltak! — levele hangsúlyozza, hogy a felfüggesztésre elsősorban a ta­nulók kihívó fegyelmezetlensé­ge és a pedagógusok közönye miatt került sor. Iskoláink zö­mében ugyanis az a szokás honosodott meg, hogy a kon­certre — kísérőként — köte­les elmenni az énektanár és még egy-két érdeklődő peda­gógus. Gyakran előfordul, hogy 70—80 gyerekre egyetlen tanár jut — a fegyelmezés pedig ilyen feltételek közt le­hetetlen. A csurgóihoz hasonló ha­nyagság kétes értékű eredmé­nye: bár talán fegyelmezetlen, mégis fogékony gyerekek meg­fosztása az élménytőL Ib A. »Tíz évig dolgoztam Kalocsán«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom