Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

Kasyítttvai jön a külföldi átvevő Világszerte a munkás­védelmi cikkekre irányúit a figyelem. Kétévenként Düssel­dorfban a nyugati országok, évenként pedig Poznanban a szocialista országok tartanak bemutatót ezekből a termékek­ből. A Delta Sportáru és Bőr­konfekció Szövetkezet most a Sacura ’78-ra készülődik. Ezt április 10-a ék 21-e között rendezik meg. Hazánkban egyre több mun­kásvédelmi eszközt gyártanak. Eddig ez ötletszerű volt; sok apró szövetkezet, termelőszö­vetkezeti meüeküzemág fog­lalkozott előállításukkal!. Az is előfordult, hogy néhány ipa­ri szerencselovag meggazda­godott rajta. Ráadásul .alkal­mazás közben kiderült, hogy a termékek nem állják ki a pró­bát. Éppen ezért a SZOT Mun­kásvédelmi Kutatóintézete- kézbe vette a dolgot, s ma már csakis a hozzájárulásával gyárthatják a munkásvédelmi cikkeket az arra kijelölt né­hány cégnél. Az intézet az egyik legmegbízhatóbb szövet­kezetnek a Deltát ítélte. Ter­mékeik jól vizsgáztak a SZOT minőségi és műszaki felülvizs­gálatán. A francia Procoves-cég kép­viselője néhány évvel ezelőtt végignézte a magyarorszá, kesztyű'gyártaot, t-s a kaposvá­ri szövetkezetnél kötött ki. Együttaiűkődón szeraxlod kötöttek: technológiát, szer­számokat kaptak a kaposvá­riak, sőt a frankiak technikus­gárdája az üzemszervezésben is segített. Bokor József, a szövetkezet elnöke : — Megtanítottak bennünket dolgozni és anra, hogy szigo­rúan kell venni a technológiai fegyelmeit. Közreműködésük révén rájöttünk, hogy nincs rossz munkás, csak rossz fő­nökök vannak. A francia »to- varis« (magunk között csak fmr hívtuk a megbízottjukat, hiszen 1934 óba a Francia Kommunista Párt tagja) érté­sünkre adta, hogy ha a közép­vezetők nem elég határozottak, ha nem merik felelősségre vonni a munkást, amikor la­zít, akkor nem sokra me­gyünk. A Delta a hazai gyártók kö­zött azóta szaktekintélyt ví­vott ki. A csoportvezető osz­tályozza a finom, puha bőrö­ket a szabászműhely egyik ré­szében. Ezekből először a ko­hászkötényeket szabják ki kézzel, majd az ormán leeső hulladékból hidraulikus csá- kozógépeken szabják a kesz­tyűk anyagát, az útépítők térd­védőjét, a kohászok lábszár- védőjét. Kísérőm Csík Sándor. Szíj­gyártó szakmunkástanulóként került a szövetkezetbe, és most harminchárom évesen a kon­fekcióüzem vezetője. Teljes felelősseggel irányítja a 90 milliós termelést. — Műissataomként 1300—2000 pár kesztyű anyagát, szabjuk ki. A mienknél jobb acélból készült sablonokat kaptunk a franciáktól. Persze így sem könnyű ez a munka, különö­sen nyáron nehéz, hiszen a monotonsághoz a gépből áradó hőség is hozzájárul. Ezt figye­lembe véve a kánikulás napo­kon szüneteit tartunk. A kesztyüvanrodában Mol- dován Jánosné, az ősz hajú csoportvezető pöröl: — Nem fogadom el az ilyen munkát!. Nézd meg, Panni, milyen szépen dolgozik, öröm látni... A tereim legjobb munkásnő­je egy kicsit szipog, de igazat ad a nagy gyakorlatú Moldo- vánnénak. Belátja, hogy nem lehet elkapkodni a munkát, hiszen akkor nem sikerül szépre a kesztyű. Az itt dolgo­zók szépen keresnek, s ezért cserébe megkövetelik a jó munkát. Varga Józsefné rozsdabarna kesztyűkre varrja a mandzset­tát. Olyan sebesen jár a keze, hogy alig Lehet szemmel kö­vetni. — Két éve dolgozunk ebben az erős tempóban, de megéri. Társnőivel nevetve meséli, hogy amikor az átszervezés volt, a franciák közül egy na­gyon csinos nő leült dolgozni. Kézzel-lábbal magyarázta, hogy nem alszunk a gépnél, hanem csak brrr. Kontaktlencsék Az OFOTÉRT laboratóriumában készítik azokat a kontakt­lencséket, amelyek bizonyos esetekben — sportnál, munka­helyeken — előnyösebben használhatók, mint a hagyomá­nyos keretes szemüvegek. A lencséket sztereomikroszkóp- pal ellenőrzik. A munkásnők: bevallják, hogy annak megy könnyebben a kesztyűvarrás, aki korábban mást nem varrt. Akik ruha- varrással foglalkoztak, azok nehezebben szokják meg a ke­ményebb anyagoit. Valameny- nyien szurkolnak, hogy minél puhább bőr jusson a kezük alá. így is kalapácsot kell használni a varrások összeil­lesztésénél. Könnyebb a dol­guk, ha műbőrrel dolgozhat­nak. » A varrodától kellemes színű szövetfüggöny választja el a vasalóhelyiségek Megmutat­ják, mennyivel bonyolultabb volt a régi módszerük, az ap­rólékos kézi munka. Ezt most automata helyettesíti. A kiszolgáló szeméi yzet fölöslegessé vált a munkamű­veletek szétválasztásával, az ésszerű átcsoportosítással. A tizenöt varrónő három cso­portban dolgozik, és műsza­konként 1500—2000 pár kesz­tyűt készít. Mégpedik olyat, hogy jöhet a külföldi megren­delő — mint ahogy jön is — a nagyítóval, a vastagságmé­rővel, kívánsága szerint kapja a legkényesebb árut Ebben a negyedévben 25 ezer pár kesz­tyűt szállít Franciaországba a Delta szövetkezel. G. J. Molnár Zoltán I Eljegyzés XXXII. Kati odalépett, csendesen rátette kezét az anyja vállára. — Hát akkor, Anyu... én meg most elmegyek. — Meg vagy... — kezdett megint ráripakodni Gittéi, de még időben meggondolta ma­gát. — Apu ivott, még nem vezethet — Nem baj, elmegyek HÊV- vel, kisétálok a megállóig. Még kinézett a Dunára, kö- zeiedik-e már az a távoli pont Gitta követte a tekintetét Látta ó is a fiút, de még innen is megállapíthatták, hogy nem, olyan túlságosan nagy sebes­séggel igyekszik a part felé. Guszti és Barna unalmuk­ban — bár kétséges, hogy unalmukban-e — elkezdtek ketten tollaslabdázni. Látták, hogy Lajos ott buzgólkodik a parton; nem várták. Érdekte­lenül ütögettek, csak a látsza­tot igyekeztek tartani; igen, Somogyi Néplap ők most teljességgel ezzel van­nak elfoglalva. Kati lustán elindult a ko­csihoz, ott volt a ruhája. Klári, aki feltűnően igye­kezett most önmagának minél kevesebb jelentőséget tulajdo­nítani, megint a két fiával hadakozott, akik éppen elha­tározták, hogy Lacit pedig nem engedik ki a Dunából. Sár­gombócokat gyúrtak, hogy az­zal dobálják meg, ha közele­dik. Klári szét akarta rúgni a halmozni kezdett muníciót — Anyuci, ne! — rimánkod- tak. — Nem fogjuk dobálni, csak várat építünk... Kati feltűnés nélkül beszállt a kocsiba, és odabent átöltö­zött Azon töprengett, el kell-e búcsúznia a társaságtól. Apu, Apa, Lajos bácsi... Nagyma­ma, Klaári... eh ! Egyszerűen nincs is mód arra, hogy el­búcsúzzon. Akármelyikre gon­dolt ez is, az is képes volna megkérdezni, hogy mi tó, - tént... vagy egyáLtalán kér­dezni valamit Nem mond­hatja el nekik, hogy vittha- gyott a vőlegényem, mert meglátta, hogy egy másik fiú­val csókolóztam. Ezt a másik fiút most rettenetesen gyűlöl­te, de ha arra gondolt, hogy ha most megint jönnének visszafelé a kúttó), és Laci azt javasolná, hogy álljanak meg az alatt az óriás törzsű hárs alatt, akkor megint csak megállást. «. Szörnyű — gon­dolta —, szörnyeteg vagyok! Vagyis ő a szörnyeteg! Búcsú pedig nincs. A másik oldalon lépett ki a kocsiból, és be se csapta az ajtaját, hogy fel ne hívja ma­gára a figyelmet. Óvatos, nesztelen lépteikkel indul* a kapu felé. De valahogy mégis észre­vették. Talán Apu. Ijedten nézett rá vissza. De szemük összeakadását rögtön észrevette Apa is. Anyu persze eleve figye­lemmel kísérte, ő már azt ész­revette, hogy a kocsi a túlsó oldalon kinyílt. De Klárinak is éppen ak­kor kellett felnéznie a gyere­keivel való viaskodásból, s mert szeretett úgy íeltűnös- ködni, mintha éppen kerülné a feltűnést, színpadias mozdu­lattal fordult vissza a gyere­keihez, s ezzel Lajos bácsi fi­gyelmét is rögtön felhívta, s ő is arra fordult Az már, hogy Laci is látta, ahogy a sekély " vízben gázolt kifelé, nem is számított. Kati ösztönösen az egyedül lehetséges megoldást válasz­totta. Mutatóujját ajkához emelve hallgatást kért, vagy inkább parancsolt, s lábujj- hegyen kiosont a kapun. Mindenki azt hihette, ha akarta, hogy csak egyedül ő látta, s hogy éppen őneki in­tette Kati bizalmasan, hogy hallgasson, a többiek észre ne vegyék. Zavar a Zaranyban Tábla helyett térkép Állatfigurákkal díszítették a nagy lakóházak bejárati ajta­ját. Pécsen ily módon segítet­tek a gyerekeken, amikor az Uránvárosban felépült a ren­geteg egyforma ház. Így az­után minden óvodás és kisis­kolás tudta, melyik »-állatban-« lakik. Ezek a jelzések a la­kótelepen élő gyermekeknek szóltak, ám semmit sem mond­tak az idegeneknek, ők ugyan­is elveszetten bolyongtak a formaépületek között, ha a cí­met keresték. Papíron más Ha megnézzük például a Kalinyin városrész makettjét, kicsiben áttekinthetőnek lát­szik. Szép rendben sorakoznak egymás mellett és mögött a kisebb és nagyobb épületek. A makett előtt állva azt hihet­nénk, hogy a tájékozódás a városrésznyi lakótelepen a vi­lág legegyszerűbb dolga. Más azonban a gyakorlat, s ezt a jó nehány, tanácstalanul to- por^ó ember arcán tükröződő kétségbeesés bizonyítja. Elő­zetesen megjegyezzük; a Ki­nizsi lakótelepen — vélemé­nyünk szerint — még nehe­zebb a dolga a tájékozatlan idegennek. A Kalinyin város­részről ezt mondja Barátúri Lászlóné, a Kaposvári Váro­si Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának kom­munális főelőadója: — Az utcák elnevezéséről a végrehajtó bizottság határo­zattal dönt. Ezt közlik ve­lünk, mi pedig megrendeljük a táblákat a városgazdálko­dási vállalatnál. Amikor a Ka­linyin városrész »-becímzésé- ről« volt szó, minket különö­sebb elvek tehát nem is ve­zérelhettek. Több helyen za­varban voltunk, amikor a szá­mozáson törtük a fejünket. Például a Damjanich és a Honvéd utca találkozásának környékén. — Furcsa, hogy a Honvéd utcában az egyik oldalon két házsornak azonos a neve. — Mind a kettő páratlan számú, a másik oldal a pá­ros. .. A Honvéd utca említett sza­kaszán az is előfordul, hogy a 3-as számmal szentben a 11-es van. Aki például ezt ke­resi, s élőként nem bukkan rá, végigbandukolhat mindkét házsoron, míg visszakerül is­mét az elejére, - vagyis a 11-es házhoz. , Cikáznak a rokonok Gondok voltak (és a járó­kelők szemével nézve vannak is) a Béke—Füredi városrész­ben. A lakótelep ugyanis né­hány esetben az eredeti be­építési programtól eltérően épült meg. Ezeknek a módo­sításoknak természetesen megvannak az okai, ám a címzés az eredeti programhoz igazodott Most így keveredés van. »-Miután lakótelepről van szó — hallottuk Barátúri Lászlónétól —, itt nincsenek utcanevek.« A kérdés már csak az: miért zárja ki egy­mást a kettő? A Béke-Füredi­ben is előfordul, hogy egy ol­dalon két házsor van. A 48-as ifjúság útja és a Béke utca közötti részen épülő területen három párhuzamos házsor lesz. Itt is »cikázhatnak« majd a rokonlátogatók, legalábbis kezdetben. A keveredés lehe­tősége szinte biztos, s ezzel számolnak is az ÉKV-osztá- lyon. Már valószínű, hogy nyi­lakkal és táblákkal kell majd eligazítaniuk az erre járókat. Ennyi erővel azonban utca­névtáblák is készülhetnének. Van ugyanis ellenpélda ar­ra a gyakorlatra, amely sze­rint a házszámozás a jobb megoldás a lakótelepeken. A végrehajtó bizottság múlt év március elején hozott egyik határozata szerint a »Kinizsi lakóteleptől északra épülő új lakótelep belső részét, tehát a Tótok rétje felöli részt a vég­rehajtó bizottság Búzavirág utcának nevezi el.« A Kinizsi lakótelepnél egy­előre csak házszámok: vannak. (Már áhol. A városi tanács novemberben megrendelte ezeket a városgazdálkodási vállalatnál, eddig azonban még nem készültek el.) A lakók maguk rajzolgatták meg a számokat, kiragasztották a i bejárati ajtók üvegére. Né­hányat azóta lekapartak a gyerekek, s akkor is pótolni kell a táblákat, ha kitörik az üveg. — A Kinizsi lakótelepen is vannak párhuzamos házsorok. Ezeket milyen módon látták el címmel? — Ezek törtjeles számozást kaptak. A hátsó sor mindig az első sorhoz igazodik. A veszettség olyan súlyos betegség, melynek gyógyítása a tudomány jelenlegi állása szerint lehetetlen. Védekezni csak körültekintő megelőzés­sel és a sérülések megtörtén­te után, kellő időben adott vé­dőoltással lehetséges. A betegséget okozó vírus a harapó állat nyálával jut a sebbe, s ezen át a szervezetbe. Az idegek mentén terjed, el­jut a központi idegrendszerbe, izgalmi tüneteket, tudatzavart okoz, végső soron légzés bénu­lás következtében beáll a ha­lál. A veszettséget elsősorban a húsevő állatok (kutya, macska, róka, vadmacska, borz stb.) terjesztik, de bár­mely más állat is (pl. : őz, vaddisznó, mezei nyúl, fácán stb.) okozhatja, ha ebben a Kivallatják az utast Mit mondanak a taxisok? Nagyjából már eligazodnak. Van egy régi kaposvári tér­képük, de ezen az új részek még nem szerepelnek. Aki például fölveszi telefonon a rendelést, valósággal kivallat­ja az ügyfelet, hogy tulajdon­képpen merre is kell menni? így a taxik vezetői önszor­galomból tanulták meg az eligazodást az új városrészek­ben, nem egyszer kitűnő nyo­mozói képességről téve bi­zonyságot És a postások? ök kőny- nyebb helyzetben vannak. Mindennap menniük kell, ha­mar eligazodnak. Gondjaik azonban nekik is akadnak. Fider József szállítási cso­portvezető: — Nincs a házszámozásban semmi logika, következetesség. Csak példaként: hol van még a 48-as Ifjúság útja tervezett új részének a megépítése? Dgyanakkor a páratlan ol­dalt már beszámozták. Zava­ros a Zaranyi lakótelep is. Ezek nekünk különösen ak­kor jelentenek gondot, amikor a rendes kézbesítőt valamilyen ok miatt helyettesítenünk kell. Biztos, hogy nem találja meg egyből a címet az új ember. Tisztában vannak ezekkel a gondokkal a városi tanács ÉKV-osztályán is. Erre vall az ott hallott vélemény: — Valószínűleg azt a meg­oldást kell majd választanunk, hogy az új városrészek külön­böző pontjain térképeket he­lyezünk el, feltüntetve ezeken, hol vannak a keresett házak. Befejezésül megemlítjük : hamarosan indul a Kisgáti vá­rosrész építése. Ne legyen az egyik rossz tulajdonsága, hogy labirintusnak érzik az oda tévedők. betegségben szenved. Kiemel­kedő veszélyt a rókák jelen­tenék, mivel ezeknél előfor­dul az úgynevezett »csenties veszettség«, amikor az állat nem mutatja a tüneteket, sőt túlságosan is szelíd. Megyénkben a rókák között jelenleg kiterjedt veszettségi járvány mutatkozik. Több esetben háziállatoknál is je­lentkezett a megbetegedés, fő­leg rókák járta területeken. Bár a televízió, a rádió, a napi sajtó egyaránt figyelmeztetett már a múlt évben is a veszett­ség veszélyeire, sokan a véde­kezés legelemibb szabályait sem tartották be 1977-ben például a Somogy megyei Kö­jál járványügyi osztályához 49 esetben érkezett pozitív eredményjelzés, mely állati agyvelővizsgálatból szárma­zott. Kereken 70 személyt kel­lett beoltani, — s legtöbbjük elkerülhette volna a hét ol­tásból álló sorozatot, ha be­tartja a minimális óvatossági szabályokat. A fertőzési lehe­tőség igen sok. Többen szelíd­nek mutatkozó, vadon élő ál­latot fogtak meg, simogattak vagy vertek agyon, és nyúz­ták le a szőrméjét. Akadt olyan, hogy gyermekeket hagytak játszani ezekkel az állati bőrökkel, vagy magá­val az állattal. Egyes esetek­ben marakodó kutyát és rókát akartak szétválasztani, s eköz­ben szenvedtek sérülést. Oktassuk ki gyermekeinket, ne játszanak kóbor állatok­kal. Ne fogdossanak elhullott vad- és háziállatokat. Óva­kodjunk talált állatok nyúzá- sától, rókát egyáltalán ne nyúzzunk a járványos idősza« elmúltáig, s frissen nyúzott ró­kabőrt ne vásároljunk. Ve­szettségre gyanús állatot pusz­ta kézzel ne érintsünk. Az ártalmatlanná tételére hasz­nált eszközöket égessük el. Azonnal értesítsük ilyen eset­ben az illetékes állatorvost, aki a szükséges intézkedése­ket megteszi. A tetemet addig olyan körülmények között őrizzük, hogy ahhoz se ember, se állat ne érhessen. Ha bár­mily formában sérülés történt (harapás, marás, karmolás, közvetlen benyálazás stb.), azonnal jelentkezzünk az il­letékes körzeti orvosnál. Ku­tyáink veszettség elleni védő­oltását minden esetben végez­tessük el, g ne hagyjuk álla­tainkat kóborolnál Mindenki érezte ugyan, hogy nem ő az egyedüli be­avatott bizalmas, de senkinek sem volt jobb ötlete, mint hogy valóban cinkos módra hallgasson és maradjon csend­ben. Egy pillanatig i— egy na­gyon hosszú pillanatig — még mindannyian annak a bűvöle­tében dermedtek, hogy Kati, aki az imént még itt volt, s aki mégis a nap főszereplője, ilyen meglepően egyszerű mó­don elillant, eltűnt, kivonta személyét az eshetőségek ala­kulásából, a kibontakozás megkísérléséből. Egyszerre nyilvánvaló lett, hogy semmiféle általános, kö­zös kiútra nincs kilátás, min­denkinek magának kell meg­találnia a menekülés módját, vagyis azt, hogy a következő percekben hogyan viselkedjék. ♦ * • Csak Klári két fiát nem­igen befolyásolta Kati eltűné­se. Ök most csak egy bizonyos rögeszméjükkel voltak elfog­lalva. Lacit akarták sárgolyó­val megdobálni. Az anyjukra figyeltek, sikerült-e már el­hitetni vele, hogy ők várat építenek. Tessék-lássék még el is kezdtek valami várépítési, sőt még a sáirgolyókból is fel­áldoztak néhányat a megté­vesztés sikeréért. De a fél sze­mük Lacin volt Gitta, aki kezdetben maga sem tudta, miért közeledik éppen a gyerekekhez, most már, hogy Kati aiment, kezd­te úgy érezni, hogy csak egy személy maradt, akire ráönt­heti a dühét, de ez a szándék Lacira nézve veszélyesebbnek ígérkezett a gyerekek sárgo­lyóinál. Laci a tehetetlenség erejé­nél-fogva még mindig jött ki­felé, de már olyan lassú, té­tova mozdulatokkal, mint aki valami különös mozgásművé­szeti mutatvány szereplője, mozdulatainak így önmaguk­ban nem is volt hát értel­mük, hiányoztak a partnerei. Vagyis a valóságos partnerek, e különös mozgáslassítás töb­bi szereplői kint várták a parton. Lajos bácsi, aki az imént, de még a Kati távozá­sát megelőző világállapotban, a nagymama kérésére kiabált neki; Gitta, ákirői egyáltalán nem tudta, hogy mekkora és milyen veszedelemre számít­hat; és a két lurkó, aki sár­golyókkal fenekedett rá. — Jöjjön, csak jöjjön! — szólt rá Gitta, mikor már el­érte szóval. Minden kétséget kizáró, egyértelműen fenyege­tő hangon. Erre Klári gyerekei is, biz­tatást érezve, csatlakoztak: — Jöjjön csak, jöjjön csak! — kiabálták fenyegetően ők is, bár egyelőre közben még Őrizték a várépítés látszatát Laci semmit sem változtat­va mozgásművészeti attrakció­ján, látszólag rendíthetetlen lassúsággal közeledett. (Folytat**» Mészáros Attila Veszeftségi járvány Somogybán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom