Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
A dott* atett «hâjy rikoltott. Nepok óba esett az esc. A köd völgyről völgyre vándorolt. Kegen, volt ilyen csapadékos március. Az oldalban füstöltek a présházak. A férfiak’ kártyázták, ittak. Az asszonyok a faluban fűtöttek, főztek. Bora Péter estefelé halottá a hangolt. Nem ismerte, nem. is látta a madarat Nem törődött vele többé. Mire — a nadrágját begombolva — visszament a présházba, el is felejtette. Az asztalnál hárman kártyáztak. Egy fiatalember a fal mellett gitározott. A sarakban két lány aludt összeborulva. Az egyiknek állítólag a gitáros volt a vőlegénye Mikor rosszul lett. Bora támogatta le a tornád lépcsőjén és tartotta a cipőjét, amelyből kilépett. Bort húzott, beleeresztette a sörösporhárba. Közömbösen, lassan, de egyszerre megitta az egészet. Azért nevelt szőlőt, hogy télen ihas- sétk. Persze nem bánta volna, ha valami nyárra is márad. Sár volt . a völgyben. A hegyoldalból lezúdult a hőié. Az eső tovább mosta a kiálló, palás köveket. Az emberek bakancson, gumicsizmán alulról hordták vissza a sarat, Bora előző nap a városban járt Pofa vizitre meint, ötliteres korsóval, de akit keresett, nem találta. Az autóbuszon megitatta az utasokkal az egészet Előbb azonban megengesztelte a sofőrt és a kalauzt Ezen a vidéken sokszor csúszott árokba a busz, de komoly szerencsétlenség még nem történt A városban prófétáról hallott Öregasszonyok égből látták aláereszkednt Bolond volt, sáros hajjal, markában összetört cseréppel. Nagy vízről makogott és elugrált » hegy felé. Hamar . ráunták, mert bolondságában németül, szlovákul zagyváit A város pincéiben feljött a víz. A fát a lakasba hordták, hagy el ne rothadjon.' A tűzoltók pár helyre kiszálltait, de inkább vödörrel dolgozták, mint szivattyúval. A sógo- ráékinál beszéltek errőL De nem érdekelte, -* Megpróbálta fölrázni a lqpyL A gitáros unatkozva pengetett. A költögetés kudarcba fulladt. Az ultizok egyenes ujjakkal keverték a lapokat, szürcsölve,’ de nagy kortyokban ittak, Tele szájjal. lihegtek, morogva veszekedtek. Leült a padra, vállat vont, •szétvetett lába közt maga elé legyintett A múlt évben ■ilyenkor már lehetett dolgozni. Nern bánta. Fadarabot vett fel a kályha mellől, szétkente bakancsán a híg sarat. —- Szaktárs! Nem magát keresik? — mondta a gitáros. H omlokát redőzve fölnézett Az ajtó párakörében a tanácselnök és a titkár állt. A gitáros fölhúzott szemöldökkel figyelte: eljutnak-e az asztalig. Meglepő gyorsan a szoba közepére értek. Bora odébblökte az egyik kártyást, pálinkát töltött — Mi van? — mondta barátságtalanul. Megitták a pálinkát, krá- kogtak. Mégegyszer töltött. — Szivárog a víz. Üj szalmát kellene az ökrök alá hordani — mondta a titkár, és kortyolt egyet. — Ott vannak a Máft- káék. Milyen víz? Nem elég, hogy esik? Rohadjon el a víz — felelte. A tanácstitkár levette a szemüvegét, ügyetlenül nfèg- Uirölte, pislogott. — Az istállóban, a földből szivárog, össze kellene szedni vagy tíz embert, gyorsan. Kialmozni, új_szalmát tenni az állatoknaik. Ha rájuk fagy, ízületi gyulladást kapnak. Kitapogatta a vizespoharat, kiürítette, szipogott, mélyről köhögött. — Nekem már úgyis lázam van — mondta. Odalépett a kályhához. Elővette a zsebkendőjét, kiteregette, szárí- gatta. Bora a szemöldöke alól nézte. — Akkor miért nem lapátolod a ganét? — mondta, de aztán maga felé intett. — Honnan szedjek emberekét? Kint vannak a hegyben. Látod. Ti is kijöttetek. Az egyik lány föltápászko- H.ott; Nyögött, megpróbálta fölvenni , a cipőjét, Meggondolta. Inkább újra maga a« húzta lábát a pádon, mocorgott, álomba süllyedt. — Mit csinálnak Máté- káék? — nézett a tanácselnökre Bora. . . — Nem tudom — izzadt az öreg. — Egy korsóval bevittek az istállóba. Folyik a víz, de röhögnek. — Megfogta az üveget, reszkető kézzel újra töltött- — Szalonnát aikartak csurditani a betonon, de feljött a víz a tűzre. Bora megrázta a fejét. Elkapta előle a poharat. — Csurditani! Nem érdekel a meséje, öregember. Gyerünk! — nyúlt a kucsmájáért, de elejtette. A gitáros fölemelte, az arcába nézett, és a kezébe adta. — Kiváló szervezés, elnököm — mondta. — Napi egy csurdítás : egy munkaegység. Két csurdítás: három munkaegység. — Kelj fői — mondta Bona. — Kelj föl! Jönni kell. Megrázta a fejét. — Fogja meg, nem vagyunk már messze. Minek iszik az, aki nem bírja. Az öreg megint elcsúszott A nadrágja tiszta latyak volt őket is össze-vissza tapogatta a sáros kezével. — Maradj nyugton, itthon vagyunk! — A tanácsháza elé értek. Belökték az ajtót ■— Fogja meg egy percre. —. mondta a gitárosnak. — Ide rakjuk, hadd aludjon. Nincs időnk hazavinni. — Nekem mindegy — dörzsölte a fejét a gitáros. — Magának, mi? Azt elhiszem. Alszik egyet maga is? Nézzen rá egyszer. A tanácselnök már aludt amikor beültették a székbe. Bora odaadta a kulcsot a gitárosnak, de visszakapta. — Eljövök. Messze az istálló? Iszlai Zoltán — Három: öt farbarúgás — szakította félbe komoran. — Nem érdekel a véleménye... Gyerünk már! — szólt a kár- ty azokra. Az emberek ránéztek, de nem moccantak. A titkár a gitárt tapogatta, pengetett az orrát szívta. Bora maga előtt tolta a tanácselnököt, és szó nélkül kiment az ajtón. Az öreg kelletlenül lépett ki a hideg tornácra. Bora lihegett F ölhajtották a gallérjukat Á házak felől kutyaugatás hallatszott Váiaki fölfelé jövet a szőlő- kafókoa kapaszkodott. Pár darab ledöntve, keresztben hevert az úton. Bora megtorpant, fölemelt egyet Ne segítsek? — kérdezte a gitáros. Fekete, göndör hajú, és gumikabátjári csillogott a víz. 'Kalap nélkül jött utánuk. Bora sötéten nézte. — Mi áz, maga nem hulla? — kérdezte vissza, és belevágta a karót a földbe. Biztosabba vált Nekiindult A gitáros is felkapott egy karót belevágta a földbe, de mikor látta, hogy Bora nem szed föl többet vállába húzta a nyakát és utánuk sietett Erősen gőzölögtek. A tanácselnök megbotlott, két bizonytalan lépés után elesett Bora törtetett előre. A gitáros föltámogatta az öreget előrelődította. Bora lehajtotta a fejét: az utat nézte. Egész télén ittak. Hideg volt Karbantartani is alig lehetett Jött a hő. Bentragadtak a présházban, sós szalonnával, száraz sonkával, kolbásszal, hordós uborkával. Ellustultak. Tavasszal nyögtek, fájlalták a derekukat mint a kölykök, akik nyáron járnak haza. Sokan ahelyett hogy legalább akkor segítenének, építőtáborba mennek. Nagy tömegben jobb lógná. Köpött köhögött Nem volt kedve a faluba menni. Nyáron a sarkában volt az embereknek. Voit eredménye, de nem annyi, amennyire számított. Nem szerették, de mert mindenütt ott volt, a munkában kénytelen-kelletlen kikérték a véleményét Végül rákaptak. Eleinte nem bánta, csak akkor hökkent meg, amikor olyasmiben kértek tanácsot vagy véleményt, amit máskor gondolkodás nélkül, szokásból csinálták Volna meg. Az állattenyésztők ezelőtt három évvel még nem küldték volna föl érte a tanácselnököt, hogy segítsen. Felvertek volna egy asszonyt, hogy hozzon segítséget ahonnan bír. De nem három vagy négy kilométerről, a présházakból ... • • * ' — Elnököm! Álljunk meg egy pillanatra — hallotta hátulról. Dühösen továbbtörtetett, de a gitáros megfogta. — Az öregúr lefeküdt. Nem bírja — mondta. Bora hátranézett A tanácselnök bocsánatkérő mósoly- lyal ült egy karó tövében, a sárban. Kalapját lerántotta, a víz a nyakába, csurgóit. Odamentek, — Mit izgatja magát? — Oda indultunk, nem? — Gyerünk már. Majd hazamegy valahogy. Elmentek a kubikgödör mellett Az istállóból először bőgés hallatszott, utána szentségeilés. — Nem bírják a vizet? — kérdezte a gitáros. — De. Csak utána megdög- lenek tüdőgyulladásban — mondta Bora. A z istállóban két karbidlámpa égett Sötét víz hömpölygött kifelé. Egy öregember és egy gyerek kezében tejesköcsög, az öregében korsó. Bora oldalt lépett. Belekapaszkodott egy oszlopba, és a vízlevezető szegélyére állt — Hol van Mátéka? — kérdezte az öreget — Mióta nincs villany? — Segítségért, elnök elvtárs. , — Hová? ... — A hegybe, elnök elvtárs. — Á hegybe? j — A szervezés magasiskolája mondta a gitáros, Fönt ült egy választórúdon, nadrágja szarából csurgóit a víz, számolta az állatokat — Hány tehén van itt? — kérdezi«, — Huszonnyolc, kérem. Ott hátul ökröket is hizlalunk — mutatta az öreg buzgón. f- Csak hizlaltak — mondta Bora. — Hány vödör van itt? — Négy —- mondta az öreg. — Mióta jön ez a víz? Miiért nem hívták az asszonyokat? Minek ment fel az a hülye a hegybe, ha mást is odaküldött? Miért áosorogtak Tiszta kezű embert már láttam, tiszta óvodát, utcát, udvart, házat, ügyet, eget és nőt, de betonkeverő gépet csak ezt az egyet. Derűs hangulat kapott el, mint amikor meleg szobából néz az ember első havat, turista úton szálerdőt. Gondolom, a betonkeverő gép tisztaságának kritériuma is épp úgy rögzítést nyert az ép. ip. normakönyvek rengetegében, ahogy minden korok törvénye szerint beíródtak a tiszta ember kritériumai a jogok és kötelességek könyveibe. És gondolom, ahogy a nagykönyvbe beírt törvények ellenére sem volt minden korok minden emberének tiszta a keze, úgy bizony akadnak még nagyon is koszos betonkeverő gépek. El- annyira, hogy ezerig menő építkezésen láthattam már ezerig menő efféle funkciójú masinát, de azok mind nagyon szomorúak voltak. Természetesen a használattól. A gép azért van, hogy használják! Hanem mintha senkinek sem jutna eszébe, hogy a gépet tisztán is lehet tartani! Vagy nincs időnk nagy lendületű építkezéseink közben eféle apróságokkal foglalkozni? Ezt már igy szoktuk meg. A népi ellenőr, a főmérnök, a művezető, de maga a gépkezelő is. Csak akkor tűnik fel és válik el a megszokottal, ha egyszer tiszta gépet in^uk Itt, miért nem csináltak semmit? — ordította a gitáros paprika/vörösen. — Nem mondta nekem senki. Ne tessék velem kiabálni, kérem. A vezér se volt itt. En csak biigádtag vagyak — mondta sértődötten, de nyugodtan az öreg. — Már tavaly nyugdíjba mentem, mégis itt vagyok. Bora lelépett a szegélyről, de a vízbe. Indult az istálló vége felé. A gyerek leakasztotta az egyik lámpát, világított. Az istálló végéről bugyborékolt a víz. Bora belegázolt Nekidőlt a hátsó ajtónak. Zúgás hallatszott, a sötét folyadék térdig elborította. Hátranézett. — Pali bácsi ! Nézzék meg, de kívülről, honnan jön ez. Az öreg sértődötten motyogott. A gitáros rámordult — Adja csak ide a lámpát méltóságos brigádtag úr! Bevezették a Dunát az istállóba, a tisztelt brigádvezető úr! elképzelései szerint? Üntözé-1 ses marhanevelés márciusban: a legújabb módszer. Köszönöm a lámpát, méltóz- tásgék felvenni a mentőövet és leúszni a Vaskapuhoz segítségért.------ Mi van már megint? — szólt hátra Bora. Az ajtót próbálta kinyitni. — Ülj, a korlátra! — mondta a vacogó gyereknek. Az ajtó hirtelen engedett. A gitáros jelent meg. Derékig sáros volt, de a szeme baljós- latúain villant Bodára. — Tisztelt közgyűlés! Tisztelt elnökség! Az itt jelenlevő huszonnyolc fasírozott nevében köszönetét mondok azért a nagylelkű gondoskodásért és előrelátásért, mellyel a termelő egyesület új, korszerű villanygépekkel dolgozó istállóját egy folyam kiszáradt kanyarulatában helyezték el, kiindulva abból az igen helyes alapelvből, hogy köny- nyebb a puha földet lapátolni, mint a követ robbantani, most pedig jóccakát Méltóságteljesen odagázolt a szénatartóhoz, féllábba! fellépett, majd fejjel előrebukott, és elaludt. — Mit akar? itt soha nem volt talajvíz — mondta, d# aztán legyintett. Bencze József ELÉQiA Zöld szemed szemaforja hívott. Tilos jelzésű utcákon, rohanó gepek közt átcikáztam. Jó volt az ijedt szívdobogás, mert tudtam több benn a szerelem, mint a haláltól való rémület De a lelkesedés láza lecsitult benned, s unt redőket rajzolt homlokodra a közöny. Hát hiába cigánykerekezett szívemben a szerelem? Szavak indulnak vádba ellenem, emlékek gyönyörű ekrazitja robbantja szét halántékom bércéti csak tudnék kiszökni szemed tavából, s úszni ernyedt vizek felé: Szívem tornyán kondul a bánat; visz a vonat, vele zakatol szíved messze tőlem j pergő ablakok filmjében fölbukkan füsthullámokból a távol; átszakítok sorompókat, lepem országutak szárnyát; és futok, futok, de téged csak cibál a távol — Magam maradtam. Kifut sorra a sok szerelvény, s eltűnődöm életem keserű szerelmén. Kelemen Lajos Háború. Almos Imre grafikája (1939-ből). B ora felülről íefelé végighúzta tenyerét az arcán. Berakta a gitáros másik lábát is a széna- tartóba. Kis gondolkodás után rádobott egy nyaláb szénát Leült a korlátra, kiöntötte gumicszimájából a vizet, kitörölte szénával Fölnézett, Az ajtóban Mátéka állt, mögötte asszonyok csapata, vödrökkel, lapáttal. — Felébredtek? — mondta Bora fáradtan. — Kell ott kint ásni lefelé egy árkot és ki. kell meríteni innen a vizet ... Maga meg — fordult Mátékéhoz — menjen, és hozza a kályhákat, meg a sok csövet Befűtünk. FEL! RAT Kalász Mártonnak Mi födte hunyorgások; pislogtál kivehetetlen lámpaíényként, nyílt idő, lábadhoz tettek, helyed ki vésték bennem párzó férgeid. Láttalak : miképpen örvendeztél, fém- és üvegbelű városaimra alátekintettéi, szűk istállódban füvecskéidből egyre kevesebb jutott, de keiletőzve, tagadva : végül felkéretőzött lényem elfogadiíi törvényeid, segíts hát; melyik énem leszel; remény, hányinger, ölelés, rojtos ravatalom? — irgalmazz nagy nyár ünnepe, te, szerelmes arcom édenében lapul a halál. TÓTH BÉLA TISZTA GÉP lát az ember. Szemet szyr, hogy ilyen is lehet a betonkeverő gép. Vagy netalán ilyennek kellene lennie mindnek. De nem ilyenek. Most dőljön össze a világ? Valószínű nem jó a tisztítás normája vagy olyan nincs is, vagy nincs eszköz hozzá, nincs ambíció, igény! A »nincs« az nagy úr! A »van5 már engedelmesebb jelenség, csak tudni kell a billentyűjét. A tisztaságával feltűnt gépet figyelni kezdtem. Megszerettem. A hangját is szebbnek találtam, s keverő dobját értelmes kerek fejnek véltem, amelyen védő olaj csillogott a hajnali derengésben és a hordkerekek topa küllői is dicsekedtek jól- ápoltságukkal. Kicsi, szinte jelentéktelen emberke buz- gólkodott körülötte. Adagolókarral mérte a vizet a dobba, zsáknyi cementet öntött utána, sok lapát sódert dobott az egészre, majd óvatosan, szinte félve elindította a szerkenytűt. Sokáig, mintha ez lenne a dolgom, néztem az embert, s a szép tiszta gépét. Kérdezni kellene az illetőt. Parancsolják neki, hogy a gép pedig tiszta legyen? Ha igen, a többinek miért nem? Ha nem parancsolják, akkor... Ha arra vitt utam, naponta megnéztem emberemet. Tartotta a formát és a rendet. Nagyóh kérdezni kellene a titkát, de nem szeretek váratlan, oktalan kérdésekkel normális embereket háborítani. Ácsorgók messzebbről, félóvatosan leskelődöm közelről. Ha, nem kever a gép, s a kezelőnek akad ideje, nem ül le, még nedves állapotban letörölgeti a betont. Lassacskán matat, úgy tűnik, oda sem figyel. A keze tud mindent. Aki uralt már szerszámokat, kaszát, kapát, ásót, gyalut, fűrészt, fándlit, traktort vagy esztergapadot, az érzi, hogy miképpen, ízzel vagy anélkül megy-e a munka. S az ízt a körülmények állítják össze. Ügy nézem ízét érző, nyugodt tempójú ember az én tisztagépesem. Mért nem kérdezem? Félek, nem azt mondja, amit gondolok. Hogy veleszületett, hogy becsület is van, öntudat is van, meg hasonlók, amik bizonyára vannak, csak nehezen mondja ki az ember, mivel annyiszor kimondtuk a becsületet olyan ügyben is, ahol a becstelenség dominált, az öntudatot ott. ahol a tudatlanság igazgatta ügyeinket. De most már odamegyek emberemhez, mondom: — Szép tiszta gép ez a magáé. — Az — válaszol ö —, tiszta. — Mi okból tiszta? — Annak keU neki lennie! — Elhiszem, de mivégről? — Mert ez a rend. — Rend, rend, de a rend valahonnan jön, valahová tartl — No, látja, így még nem kérdezte tőlem senki. Ha szóltak róla, csak ingereltek vele, hogy mit simogatom, akár az asszonyt, pusziljam is meg, vagy talán háljak is vele. De hogy hová tart a rend, ezt nem kérdezte senki. Hanem magának is minek mondanám, csak kinevet érte. De nézze, csak kacagjon. Az igazság akkor se fordul a visszájára. Én nem tartozom sehová. Csak valahogy ide. De erre nem kíváncsi senki. Ha elmennék Is, csak egy napig maradna lyuk utánam. Aztán ideállna más. Nem vagyok izgalmas ember. Itt élek, itt élhetek. Valahogy hálás vagyok. De ki kíváncsi az én hálámra. Éljent se divatos manapság kiáltani. A gépnek kellek, ahogy ö kell nekem. Tudja meg a gép, hogy egymásból élünk. Akarom, hogy érezze, hogy sokáig tartson, hogy sokáig kelljek neki El ne pusztuljunk. A gép érez, ahogy én. Látszik is rajta. Hát ezért. Most aztán kacagjon, kacagjon a világ, csúfoljon meg maga is, mondja, hogy öleljem a gépem.
