Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
Postakocsival Am Uttalan utakon A postazsákkal együtt a menetrendszerű busszal érkeztem a bárdudvarnoki elágazóhoz. Innen indul reggelente a posta — Somogybán egyetlen — kültelki kézbesítöjára- ta. Horhókban', hegyi . ösvényeken és vízmosásoktól szabdalt dűlőkön vezet az útja. Több száz ember számára csak ez a négy!;e^ék-me"hajtású kisbusz az álig elérhető külvilág egyetlen követe. A »bárdi« postahivatalban ■— a kocsi támaszpontján — két Horváth Józseffel és egy Horváth Józsefnéval találkoztam. Utóbbi a hivatal vezetője, férje a vasútnál dolgozik, de ha a szükség úgy hozza, szabadnapján helyettesíti névrokonát a kültelki kézbesítőkocsin. — A dadai emelkedőnél nagyon vigyázz, mert tegnap alig bírtam kijönni! — Az éjjel fagyott Most jobb lesz. Reggel azért betettem az ásót... — Emlékszel, mikor két éve én mentem ki érted Olajhegyre? — Délután négyig kucorogtam a havasesőben az olalá- ra dőlt kocsiban. Azért ha csak este is, de mindenki megkapta a postát. — Szóval csak azt javaslom — fordul hozzám a »helyettes« —, kapaszkodjon, ha a Józsi mondja! Az asszony nem idevalósi, mégis lelkesedik a környék szépségéért. Kérdezés nélkül is kerek kis helytörténeti ösz- szefoglalást ad. 1952-ben 11 lakott hely egyesítéséből jött létre Bárdudvarnok. E helyeknek a legtöbbje ma már csak néhány család által lakott apró település. Ezeket járta a kültelki kézbesítő régen lovon, és járja ma autóval. Később megtudtam, hogy a két »korszak« között volt néhány hónapi átmenet, amikor a kézbesítő nélkül maradt kis posta vezetője esténként — az egész napi munka után — férjével és kisgyerekével hordta szét a küldeményeket. Ez volt a hőskor — gondoltam, de azután megérkezett a községi kézbesítő, Merkei Jó- zsefné, és vele beszélgetve kezdtem úgy érezni : túlzott még ez a múlt idő. 200 újságot, a leveleket és az öt kilósnál kisebb csomagokat hordja fagyban és forróságban, hétköznap és vasárnap. Az autós ennél kevesebbet visz, ráadásul pihenőnapja is van. — Tudja, van kerékpárom, de az sokszor csak nyűg, hiszen minden házba be ke1! menni. Itthagynám az egészet, de hát olyan régóta csinálom. Ilyenkor már nehéz változtatni. Nyolc órára összerakták az, aznapi anyagot. Elindultunk. A falu végén a kocsi lassított. A fékezés hangjára pen- delyes, mezítlábas kis cigány- gyerek futott ‘ki az útra. — Megjött az újság! — kiabálta. — Megfagysz! — Nem én! — mondta, és már szaladt is tovább a befagyott tócsák közt a friss újságot lobogtatva. A kövesút az új zsippói boltnál ér véget. Bent az eladó és két melegedő »törzsvevő« épp erről az útról beszélt. — Senki útja ez. A tanács azt véli, a gazdaságé, az meg. hogy a tanácsé. A töltést már kimosna a víz a beton alól! — Nagy baj lesz, ha leszakad, mert akkor itt alighanem megszűnik a bolt is. Egy kocsi se tud bejönni többé. Mindannyian sértőnek érezték, mikor a helyet »eidu- - gottnak« neveztem. — Látná csak nyáron, milyen gyönyörű! Még pesti úttörők is voltak itt táborozni. Az út, amelyen továbbindultunk, olyan volt, minit egy kővé dermedt mélyszántás. Sohasem hittem volna, hogv egy autó — még ha terepjáró is — ennyit kibír. — Ezt meg kell szokni. Amikor szabadságon vagyok, Pécsről vagy Kaposvárról jön helyettes, de rendszerint több nap is el kell ‘jönnöm utasként, megmutatni, hol men» Forradalmár névadójukhoz méltóan jen, hogy le ne ragadjon a kocsi. Ha mégis elakadok — például motorhiba miatt —, csak magamra számíthatok. Feladni nem lehet, mert a postaállomásoknál a legnagyobb hidegben is várnak az emberek. Valóban, Olaj-hegyen már vagy öten topognak a kis ládák mellett. Ahogy befordulunk, Horváth József még elmeséli. — Ide jár a legtöbb Somogyi Néplap. Majd mind a harminc fiókba teszek. Itt a »világ végén« előbb olvashatják, mint bent a faluban... Egy asszony a rádiőúj ságra fizet elő, egy másik ajánlott levelet ad fel. — Ez a postakocsi számunkra az egyetlen biztos pont — így az egyik »címzett«, Dávid István. — Még ha egyedülálló ember betegszik is meg, nem marad orvos nélkül, hiszen a postással lehet üzenni. — A legtöbb itt lakó már idős ember — veszi át a szót egy főkötős asszony —, nem tud lemenni a faluba. Akkor öak ide jönnek. — Józsi, hozz már nekem öt kiló lisztet meg egy kiló sót — és másnap pontosan itt a »csomag«. .. Néhány száz méterrel arrébb kidőlt a VJ 69—34-es ! Zetor kereke. A kis UAZ ezen a tengeren is átgázolt, igaz, közben felforrt a hűtővíz. Szendipusztán dermesztő szélviharban nyitott a mozgóposta. Ezután három kilométernyi, álomszerűén simának tűnő aszfaltút következett a nagypusztai kocsmáig. 10.20-tól 10.55-ig tart itt a »telefonszolgálat«. Az addig csendes helyiség megélénkül. »Józsi«, a közös ismerős jelenléte felold minden bizalmatlanságot az idegennel szemben. A kocsmáros elpanaszolja, hogy már a harmadik megrendelést küldi, de árut még nem látott. Csermán-hegyen már előre tudtam, mi lesz az odaérkezők első szava. Eddig valamennyi állomáson ugyanígy kezdték. — Na, Józsi, nem vagy már beteg? Egy asszony lélekszakadva futott hozzánk. — Borjadzik a tehén! Azonnal szólni kell az állatorvos- * nak! Néhány perccel később már »dróton volt« az üzenet. A szél tovább erősödött. Egy órakor már ringatni tudta a dadai támponton veszteglő kocsit. Mivel negyedóra múltán sem jött senki, továbbindultunk... Bíró Ferenc • • <<<• a‘‘: ><y. iík < , ' Æ . A , ■Uf»A' Új gépen dolgozik a brigád három tagja. ötven évvel ezelőtt, 1928 februárjában halt meg Landler Jenő, a magyar munkás- mozgalom kiemelkedő harcosa. Az ő nevét viseli a nagyatádi fonalgyár tmk-já- nak szocialista brigádja. Különösen szép brigádnapló. Benne színes fényképen megörökítve a kis közösség tizenöt tagja. Fényképek a kirándulásokról, a családi és a brigádösszejövetelekről, s felsorolva a tíz éve tevékenykedő brigád valamennyi fontos eseménye. Ennél is szebbek az eredmények, melyeket a Landler Jenő brigád a gyár és a vàrœ fejlődése, a szocialista ember kialakítása érdekében eddig elért — A mi feladatunk, hogy gondoskodjunk a gyár munkájához szükséges energiáról. Elvégezzük ezenkívül az új gépek, berendezések összes villamossági munkáját, kezdve a vezetékek kiépítésétől a kapcsolótábla, a vezérlőberendezések fölszereléséig. Ránk tartoz- zik az is, hogy megelőzzük a villamossági hibákból keletkező gépállásokat gyorsan megszüntessük az esetleges zavarokat Déri Gyula brigád vezető így foglalja össze röviden a feladatukat Ám, amikor vele és a brigádba tartozó Kovács István energetikussal, alapszervezeti párttitkárral beszélgetnek, hamarosan kiderül: oldalakat lehetne írni munkájukról, a kis közösségnek a gyár érdekében, a közéletben vállalt és végzett s a brigád összekovácsolásáért kifejtett tevékenységéről. Szinte lehetetlen mindent felsorolni. Rengetegmunka, szabadidőről való lemondás van a mögött, hogv a gyár ötvenegy brigádja között az egyik legjobbnak számítanak, s eddig már négyszer érdemelték ki az aranykoszorús jelvényt, egyszer pedig a vállalat kiváló brigádja kitüntetést. Tavaly a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben először 32 óra társadalmi munkát vállaltak, azután a tervek ismeretében kiegészítették újabb 28 órával. — Brigádunk minden tagja 77 órát dolgozott önzetlenül tavaly. Erre nálunk csak vasárnap volt lehetőség. Csak kiírtuk a műhelyben levő falitáblára: »Vasárnap reggel találkozunk.« Ott volt mindenki, senkit nem kellett külön agitálni ... Találtak és szakítottak időt arra, hogy a családtagokat is közelebb hozzák egymáshoz. Tavaly a brigád tíz újítását fogadták el és vezették be, ezzel megnyerték a gyáron belüli versenyt. Az így kapott pénzt összerakták, s ebből kirándulásokat szerveztek. Jártuk már Sikondán, Tihanyban és Badacsonyban, az idén Egerbe készülnek. Rendszeresek a családos klubösszejöveteleik. A közéleti feladatvállalásban szintén példát mutatnak. Déri Gyula bírósági népi ülnök — most jár ülnöki akadémiára —, a pártvezetőségben szervező titkár, s parancsnoka a gyár önkéntes tűzoltócsapatának. Kovács Istvánon kívül a brigádban még van egy alapszervezeti párttitkár, ketten propagandisták, hárman munkásőrök — valamennyien kiválóak —, azután vannak népi ellenőrök, Önkéntes tűzoltók, szakszervezeti bizalmiak, műhelybizottsági tagok, öten járnak marxista esti egyetemre, középiskolába, illetve technikumba. Kovács István villanyszerelőként kezdett dolgozni, s a munkája mellett végezte el a felsőfokú technikumot. A brigád tizenöt tagja a vállalat törzsgárdájához tartozik, többszörös kiváló dolgozó. Heten a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést is kiérdemelték. — További céljaik? — Társadalmi munkavállalásunkban tartani akarjuk tavalyi eredményeinket, hiszen az idén sok milliós beruházás vár megvalósításra. Nem pályázunk újabb elismerésekre, kitüntetésekre. Olyan közösséggé akarjuk kovácsolni brigádunkat — erre kötelez forradalmár névadónk példája—, amelynek munkájára mindenkor számíthatnak! Szalai László Szocialista szerződés az Adriáért Tegnap délelőtt Siófokon szociális La szerződést kötöttek az Adria kőólajvezeték magyar és csehszlovák építői. Az államközi megállapodás alapján/ a Simex és a Chemo- ‘Xomplex külkereskedelmi vállalatok szerződést kötöttek a vezeték építésére, a szivattyú aggregátorok szállítására és szerelésére. A szerződések szerint 1978. szeptember 10-ig befejezik a munkálatokat. Csehszlovák részről a Plynos- tav, magyar részről a Siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalat képviselői írták alá a szerződést. A Plynostav nevében Ladiszlav Kral vezérigazgató, a GOV nevében pedig Szako- nyi Géza igazgató írta alá a szerződést, valamint a két vállalat párt- és tömegszervezeteinek képviselői. Az ünnepségen részt vett Tóth János, a siófoki pártbizottság első titkára, valamint Vörös László, az OKGT vezérigazgató-helyettese. A szerződő félek arra törekednek, hogy a létesítmények a határidő előtt elkészüljenek. A beruházás sikeres megvalósítása végett összehangolt munkaversenyt szerveznek, s az ezzel kapcsolatos vállalások a gazdasági feladatokon kívül a dolgozók általános és politikai műveltségét — a szocialista közgondolko• dás erősítését — fogják szol- I gálni. A GOV és a Chesno* ‘komplex vállalat képviselői I részt vesznek az Adria veze- j ték építésében részt vevő, Magyarországon tartózkodó csehszlovák dolgozók politikai rendezvényein, a többi között a csehszlovák proletár diktatúra kivívásának 30. évfordulójára szervezett ünnepségeken. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezendő ünnepségekre pedig a csehszlovák elvtársakat hívják meg. Sose unalmasan Egy nemzedék nőtt fel azóta pékében, biztonságban, mióta 1948. feoruár 18-án Moszkvában aláírták a ‘ magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Elmúlt hetünk hétköznapjait ennek a történelmi jelentőségű évfordulónak a fénye ragyogta be. Ahogy országosán, megyénkben is mindenütt megemlékeztek az MSZBT-tagcsoportok a közös céljaink eléréséért kiterebélyesedett szoros szövetségről. A Kaposvári Húskombinátban például a szocialista brigádokkal közösen kiállítást rendeztek a harmincadik évforduló tiszteletére. A szocialista brigádok — értékelve a múlt évi munkájukat — most tanácskoznak és döntenek arról, hogy milyen vállalásokkal, milyen munka- és emberi többlettel járuljanak hozzá idei gazdasági, társadalompolitikai céljaink eléréséhez. Sok függ tőlük — ennek a legtöbb ipari üzemben tudatában is vannak —, hogy ütemes munkával elkerülhető legyen az év végi hajrá. Az esztendő első két hónapjának a végén már mérni lehet, hogy arányosan miként teljesülnek a tervek. Nagy lendülettel folyik és a befejezéséhez közeledik a gyékényesi kavicsbánya felújítása. Ez a fontos üzemünk a téli két hónapot szánta arra, hogy úszó járműveit átvizsgálja, kijavítsa. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese a múlt héten tárgyalt a megye vezetőivel a 2,5 milliárd lorintos középtávú program végrehajtásának helyzetéről. Nemcsak azt állapították meg, hogy időarányosan folynak a munkák, hanem megvizsgálták a további feladatok ütemes elvégzésének feltételeit és módját is. Ezek közül megemlítjük, hogy megkezdődött a hársas- berki .tározó építése, amelynek többek között fontos szerepe lesz — az öntözési lehetőségek révén — a környék mezőgazdasági termelésében Eszembe jut, amit ezen a héten dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az újságírókkal találkozva, a mezőgazdaság feladatáról mondott: a meny- nyiség növelése mellett mindinkább a minőség javítását kell szorgalmaznunk. Az öntözés a cél érdekében végzendő munkák egyike. Jól élni a tízmillió köbméter vizet tartalmazó tározó adta előnyökkel — erre már most föl kell készülni. Az előrelátó tervezés az alappillére mezőgazdasági termelésünk fejlődésének. Az elmúlt hetekben megyénk termelőszövetkezeteiben különösen sok szó esett erről. Kettő kivételével valamennyi szövetkezetünk befejezte zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlését. E fontos eseményekről készült »gyorsmérleg« két figyelemre méltó tapasztalatot hozott. Az egyik: az előzetesen számítottnál jobb eredménnyel zárták az évet megyénk szövetkezetei. A má-; sik: a korábbinál célratörőbbek, elsősorban a feladatokra összpontosítók voltak ezek a számvetések. A felelősségteljes tenniakarást tükrözi, hogy szövetkezeteink döntő többsége csatlakozott a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet versenyfelhívásához. A közgyűlési jegyzőkönyvek sok helyen szép pillanatokat őriznek arról, amikor a szocialista brigádok képviselői — vagy éppen a cím eléréséért most kovácsolódott közösségek irányítói — felálltak és bejelentették: folytatni kívánják az októberi forradalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére indított munkaversenyt, újgbb munkasikerekkel kívánják ünnepelni a magyar termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásának harmincadik évfordulóját. A hét végére — főképp a szánkózni vágyó gyerekek örömére — ismét meglátogatott minket a »fehér ruhás« tél, a hosszabbodó napok azonban csalhatatlanul jelzik a tavasz közeledtét, a mezei élet újrakezdését. Vörös Márta SOKSZOR elhangzik, hogy a politikai oktatás ne legyen is- kolásdi. Sajnos, ez olykor félreértést szül. A bírálat arra a módszerre vonatkozik, hogy ne úgy foglalkozzanak a hallgatókkal, mint a kisdiákokkal. A leckefelmondás nem kívánatos, hiszen így senki sem képes meggyőzően, méghozzá a társaival való vitában alkalmazni a politikát. Szinte naponta elhangzik, hogy politizáló korban élünk, ha négy-öt ember összejön, biztos, hogy egy fél óra múlva a munkahely gondjait vitatja, a kivezető utat keresi. A televíziós és egyéb fórumok, a közvélemény-kutatás iránti érdeklődés is mutatja, hogy van véleményük az embereknek. Persze ezt csak akkor lehet felhasználni az ügy érdekében, ha a propagandista képes érdekesen előadni, magyarázni, vitatkozni. Amikor a családok este odaülnek a televízió elé, természetesnek tartják, hogy grafikonok, ábrák, képek teszik érthetőbbé a közgazdasági és egyéb témákat. Ezt a propagandisták egy része is fölfedezte, s hol térképet', hol újságból kivágott képeket visz a foglalkozásra. Nem gyakori, de van már rá példa — így Ma- gyaratádon is —, hogy még a diafilmet is felhasználják a politika jobb megértésére. Nagy baj, ha a tanfolyam vezetője elfelejti, hogy a hallgatók egész napos munka után ülnek be a terembe. Kiváltképp a nehéz fizikai munkát végzők fáradtak, s olykor-olykor bizony még el is bóbiskoljak. A bejárók, a gyermekükért siető édesanyák úgyszintén nyugtalanok. Az igazán jó propagandista — s ilyen sok van a megyében — áthidalja ezeket a nehézségeket. A szemléltetés sok időt vesz igénvbe, hiszen a munka a megtervezésnél, a térkének, grafikonok elkészítésénél kezdődik. A diafilmek beszerzése sem mindig könnyű. Azt nedig még nem mindenki tudja. hogv a Kossuth Könyvkiadó terjesztői révén meg lo- i hét rendelni ezeket. A politikai köröknek küldött színes I anvagok is szinte minden oktatási formán kitűnően alkalmazhatók. A televízió elterjedtsége soi segítséget adhat a foglalkozások ügyes elkezdéséhez. Akár a híradóban látottak, akár a politikai műsorok felidézése fölkelthetik az érdeklődést, sőt már a kezdet kezdetén vitát válthatnak ki. Eléggé el nem marasztalha- tók azok a munkahelyek, ahol két külön dolognak számit a politikai oktatás és a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő politikai művek terjesztése. A kaposvári elektroncsőgyárban azt a helyes módszert követik, hogy megmutatják, népszerűsítik a témával összefüggő brosúrákat és könyveket. Ez természetesen nem korlátozódhat csak ezekre a kiadványokra. A napi-, a hetilapok, a folyóiratok számos cikke fölött elsiklanak az emberek, föl sem figyelnek rá. A propagandista népművelő is egyben, amikor beviszi a lapokat, a könyveket és megmutatja, mit ajánl a hallgatóknak. Több propagandistától hallottam, hogy a következő heti mozi-, rádió- és televízióműsorból kiemelik az anyaghoz tartozókat, s megkérik a többieket, nézzék meg, ha van idejük. A szemináriumok ideje sok körülmény miatt korlátozott, az emberek általános műveltsége azonban elegendő ahhoz, hogv tovább foglalkozzanak a bel- és külpolitikai kérdésekkel. EGY LEHETŐSÉG még eléggé kihasználatlan. A még köztünk élő veteránokkal, a munkásmozgalom harcosaival gvakrabbain találkozhatnának a politikai oktatásra járók. A hazafias neveléshez, a proletár internacionalizmus megértéséhez is sokat adnia, ha az egykori internacionalisták, illegális párttagok, negyvenőtö- sök személyesen idézhetnék fel harcaikat. A színvonalas szeminárium alapja tehát az is, hogy mindent hasznosítsanak a propagandisták, amit az iskolákban is alkalmaznak az anyag jó értelmi és érzelmi elsajátítása érdekében. így válik a hallgatók nagy része agitátorrá, az ügy mellett határozottan kiálló emberré. Lajos Géam
