Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-18 / 42. szám
Á család és az óvoda együttműködése a nevelésben A kik mai szemmel nézik óvodáinkat, aligha tudják elképzelni, milyen alapokról indultak harminc évvel ezelőtt Ezért nehéz is megítélni, mit jelentett a társadalom anyagi segítsége a legnehezebb korszakban. Mérhetetlenül sokat De az állami támogatás mindvégig szükséges volt — és egy ideig a továbbiakban is szükséges lesz —, hogy a szülőik erejükhöz mérten, segítsék az óvodát a nevelő-oktató munka tárgyai feltételeinek megteremtésében, az igények kor- saerű kielégítésében. Hazáink társadallimá viszonyai között azonban jelenleg a legfontosabb a szülők és az óvoda nevelési együttműködése. Ennek lényege, hogy ne legyen ellentmondás a családi ház és az óvoda nevelési célkitűzései és módszerei között Az össz- l\ang megteremtése érdekében az óvodában szülői munkaközösségek működnek, E társadalmi szervek feladatuknak tekintik, hogy összehangolják az óvoda és a szülői ház gondozó és nevelő tevékenységét, segítsék megteremteni a pedagógiai egységet Az óvodai nevelési program és az új rendtartás bevezetése nyomán elevenebb lett megyénk óvodáiban a szülői munkaközösségei tevékenysége. ök szervezik a szülők pedagógiai, pszichológiai és egészségügyi ismereteinek bővítését segítik a családokat abban, hogy nevelési és gondozási feladataiknak minél jobban eleget tudjanak tenni. Miért nélkülözhetetlen a család és az óvoda nevelési együttműködése ? Az óvodás korban alapvető fejlődés megy végbe a gyér? mek érzelmi és értelmi életében, illetve testi fejlődésében. Az óvoda feladata, hogy ezt a f olyamatot — a gyermek gondozásán, nevelésén túl —. a helyes szokások alakításával, nyugodt derűs környezet biztosításával, következetes és szeretetteljes bánásmóddal irányítsa és segítse. Az óvodának és a családnak közös a kötelessége. Egymás munkáját nem nélkülözhetik, hisz az összhang hiánya miatt a még oly gondosan és szakszerűen szervezett nevelői tevékenység is sikertelen marad. Az együttnevélés kétoldalú folyamatának kialakítása nem könnyű feladat sem otthon, sem az óvodában. Amikor a hároméves gyermek óvodába lép, a szülő még nem ismeri az intézmény nevelési nézeteit, eljárásait. A legnagyobb igyekezet mellett is hosszabb idő telik el, míg magáévá teszi, majd a gyakorlatban is alkalmazza a követelményeket Az együttnevelés tehát a család, mind az óvoda részéről a kölcsönös akarás, megértés és céltudatosság eredményeként, a hosszas együttműködés folyamatában alakulhat csak ki. Milyen szervezeti fonnák segítik az erősödését? Elsősorban az egyéni beszélgetést, a fogadóórák, a családlátogatás, a nyílt nap, a szülői értekezlet nyújtotta lehetőséget a szülők akadémiája előadássorozatot — melyet filmvetítés, kiállítás, nevelési tárgyú könyvek bemutatása, kölcsönzése tesz változatossá — kell említeni. Természetesen ahány falu, ahány város, annyiféle módon alakult ki a gyakorlati tevékenység. Erre sokféle tényező hat: a lakosság összetétele, az óvodák dolgozóinak. segítő magatartása, nein utolsósorban a Hazafias Népfront pedagógiai bizottságának, továbbá a helyi állami vezetőknek a szervező, irányító munkája. A Somogy megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a Pedagógus Továbbképzési Intézet, az egészségügyi osztály egészségnevelési csoportja, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága közös szervezésben bocsátja köizre az óvodák számára azokat az előad ásanyagoíkat, amelyeket a szülők akadémiája előadás- sorozat keretében hallgathatnak meg a szülők az óvodában. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az eddig feldolgozott témák érdeklődést váltottak ki, hozzájárultak a szülők pedagógiai kultúrájának emeléséhez, segítették a családi nevelés helyes gyakorlatának kibontakozását és továbbfejlesztését A Jó családi nevelés sajátos értéke — többek között —, hogy éraelemgazdag, bensőségesé életet, biztonságérzetet, kiegyensúlyozottságot ad a gyermeknek. Ez pedig a zavartalan társas kapcsolódás, a társadalmi beilleszkedés elengedhetetlen feltétele. A család a társas élet első iskolája: az első követelményeket támasztja, és az első tapasztalatokat adja a másokkal való együttműködés megvalósításához. Ez olyan élettapasztalatokat jelent, amelyek megalapozzák a közösségi ember személyiségjegyeinek fejlesztését az óvodában és az iskolában. A gyermek óvodába lépése idején csak kevés szülő látja világosan a család érzelmi légkörének hatását a gyermekre. Ezért több előadásanyagban foglalkoztunk a következő pedagógiai kérdésekkel: »-Érzelmi nevelés a családban, A gyermek helye a családban, Óvodás a gyermekem, Mentálhigiénia a családban-“. Az utóbbi évék fejlődéslélektant és ideglélektani kutatásai világviszonylatban is fokozott figyelemmel terelődtek a beszédfejlesztésre az anyanyelvi kultúra korszerűsítésére. A gyermeki személyiség kialakulására döntően meghatározó a beszédkömyezet, a családi, óvodai, bölcsődei anyanyelvi nevelés. melyre az alsó tagozatos iskolai nevelés alapozhat. Ehhez az együttes beszédfejlesztő munkához nyújtott színvonalas segítséget a “Beszédnevelés a családban« c. kiadvány is. Napjainkban rendkívül fontos, hogy a felnövekvő nemzedék egészséges életmódját megismertessük a szülőkkel, családi nevelését javítsuk, helyes táplálkozását- népszerűsítsük. A célok megvalósítása a szülők pedagógiai, egészségügyi, táplálkozási kultúrájának emelése útján lehetséges, amit jól szolgál az Óvodás korú gyermek helyes táplálkozása e. előadásanyag. Ebben a tanévben tovább folytatjuk az egészségügyi ismeretek gyarapítását Az egészséges életmód szokásainak kialakítása a családban c. témakör feldolgozásával. A szülők akadémiája előadásain kívül még számos érdekes kérdés kerül megvitatásra a szülők és az óvoda együttműködésében. A szülővé válás önmagában nem biztosítja a korszerű családi nevelést Ezt is meg kell tanulni, élve a társadalom és az óvoda sokféle úton és formában nyújtott ösztönzésével, segítségével. Dr. Vtncze TI bőmé Rendszeres foglalkozások a könyvtárban A kölcsönzésen kívül rendszeresen tart foglalkozásokat a szombathelyi Berzsenyi Dániel könyvtár gyermekrészlege, amelynek több mint 2200 beiratkozott olvasója van. A hét-nyolc, illetve a kilenc-tíz éveseket a könyvekhez, a könyvtári viselkedéshez szoktatják játékos módszerekkel. A harmadikosokat pedig már a katalógusok használatára is megtanítják. Ódon kanoséban ifjú bor Ha már az egész partvidék locspocs-szürke, Törekiben még látunk egy kis havat. A dombon testes épület, régi intézőlak vastag falakkal, boltívekkel. A szürkületbe merült udvaron vadászkutyák, az ablakban sárga fény. Villanykörték világítanak, bár jobban illene ide néhány ódon hangulatú petróleumlámpa porcelán ernyővel. A szobában fával fűtött cserépkályha, néhány jó hangszer, egy-egy hangulatos akvarell a Balatonról és a házigazda szerelméről, Törekiről. — Jól fog esni egy kis za- márdi nedű — emeli a patinás korsót. — Odakint hideg van. — Hogy telnek a nyugdíjas napjai? — kérdezem, miközben a poharamba mézszínű bor csorog. — Köszönöm, megvagyok — nevet jóízűen. — Csak a hivatalt szabadítottam meg magamtól. — Persze, a festő nem megy nyugdíjba — mondom. — A vadász sem. — Nos, hát mire igyunk? Fölemelem a poharam. Az ákvarellekre vagy a szarvasokra? — Törekire — mondja. Tarr Lajos pedagógus a siófoki társadalmi ünnepségeket szervező iroda vezetőjeként ment nyugdíjba. Kedvvel és eredményesen látta el feladatát, amely nem nélkülözhette a fantáziát, a humánumot, az esztétikai érzéket. Általában Trabanttal járt be Siófokra, de előfordult, hogy gyalog. Nincs messze innét a városközpont. — Nem gondolt arra, hogy itthagyja ezt a dombot, és a városba költözik? — kérdezem. — Ez az én világom — mondja. — Nehéz szívvel nélkülözném. Törekinek sajátos arca van. Egy “Ugrás“ a Bala- ton-part, a nyári csúcsidényben nyüzsgő, zsúfolt Siófok, de Törekit már nem éri el az idegenforgalom “hullámverése“. Itt csend van nyáron is. És a leggyönyörűségesebb kilátás a tóra. Néha úgy érzem, még az évszakok is szebbek Törekiben, mint néhány kilométerrel odább. — Mióta vadászik és mióta fest? — Gyerekkorom óta, tehát több mint negyven éve járok a vadak nyomában, s körülbelül az ecsetet is azóta forgatom. Mindkét kedvtelésem eredendő oka a természet iránt érzett szenvedélyes szeretetem. Mert a vadászat számomra elsősorban a természettel, a tájjal való bensőséges kapcsolatot jelenti. Bennem a vadász most is az a természet titkait felkutatni vágyó kamaszfiú, aki egykor a főerdész fiával barátkozott, s így puskához, vadászterülethez jutott már tizenéves korában. Az első felfedező útjaimat a Deseda-pa- tak mentén tettem, az a környezet volt gyermekkorom paradicsoma. Kosárral halásztam, megfigyeltem a madarak életét, szóval már akkor is minden időmet a szabadban, a vízparton, a fák között töltöttem volna legszívesebben. A festés meghitt óráit is a természetnek köszönhetem. Leginkább tájat festettem, de sohasem a puszta látványt akar1 AZ „ŰR HANGJA” Mit csinál az ügyelő? «■ügyelő a színház állandó alkalmazottja, aki az előadások alatt a színpadi munka pontosságát biztosítja és zavartalanságát ellenőrzi, a külső zajokat és a függönyjárást irányítja, a fegyelmet fenntartja. A darab valamennyi próbáján jelen van, ott készíti el az ügyelőpéldányt vagy vezérlapot, amelyre az előadás minden fontos mozzanatát bejegyzi ...« (Színházi Kislexikon) A Csiky Gergely Színház két ügyelőjét, Sumonyi Gizit és Székely Györgyöt nehéz »tollvégre« kapni; szinte mindig munkában vannak. “Előéletében« Sumonyi Gizi a Magyar Televízió berendezője volt, Székely György a Pécsi Nemzeti Színház díszítőmunkása. Előbbi másfél éve dolAz ügyelő munkaasztala, vagy — nevezhetjük így is: munkapadja — az ügyelőpult mikrofonokkal, gombokkal tele. Valóságos élőhálózatot alkotnak a színházban egy-egy előadáson. Minden, .ami a színpadon történik, innen indul ki. — Milyen az ügyelő premierje? — Előtte mindig nagy az izgalom, ez természetes — felel Székely. — Én úgy szoktam megnyugtatni magam, hogy háromnegyed hétkor beülök a helyemre, és hallgatom a nézőtér moraját. Ez gyönyörű zene. megnyugtató. Az ügyelőnek, történjék bármi, nyugalmat kell árasztania: azt az alaphangulatot, hogy minden jó lesz, minden a legnagyobb rendben zajlik le majd. Sumonyi Gizi m raérltastahiL gozik a Csiky Gergely Színházban, utóbbi 1969 óta. — Hogyan lesz valakiből ügyelő? Székely felel: '' — Itt, Kaposváron egy évig a díszle tezést folytattam. Nyilván látták, hogy szeretem a színházat, így kértek föl az ügyelői munkára. Sokat tanultam Kondor Kláritól, aki most a szegedi színházban dolgozik. Időnként a hangszóróból halljuk a hangjukat Jelenésre szólítják a színészeket. Munkájuk azonban nemcsak abból áll — mint a fenti le- xikoni idézet igazolja —, hogy az “Űr hangjai“ legyenek. — Az ügyelő fél héttől este tízig a produkció parancsnoka. Kiváló társak is kellenek, a fővilágosító és a színpadmester: Piller István és Mosoni László. — Ki a jő ügyelő? — Aki kézben tartja az előadást. Nem véletlen, hogy Zsolt István, a Nemzeti Színház ügyelője kitűnő futballbíró is volt. Rokonpályák ezek, hiszen mindkettő lényege: kézben tartani a játékot. — Nyilván volt úgy, hogy mégsem... — Éppen a héten, Siófokon. Cserpák Árpád olyan betegen játszotta végig a szerepét, hogy orvost kellett hívnunk, aki rögtön bevitette a kórházba. Az ügyelő “ugrásra készen« áll, hogy informálja a színészeket, ha esetleg jelenetek maradnak ki vagy rendeződnek át. A Képzelt betegben egyébként Papp István veszi át Csernák szerepét — Hogyan látja az ügyelő a színészt? Székely György vall » munkájáról, ■— Mindegyik más. Annyira kell ismerni őket, hogy tudjuk: melyikkel hogyan beszéljünk előadás előtt Kire hat a nyugtató szó, ki éli át inkább magányosan a jelenés előtti perceket stb. Tudni kell segíteni munkájukat — Székely Györgyöt ssäs» színpadon is látjuk... — Van úgy, hogy be 'kell lépnem egy-egy produkcióba. Egyébként az ügyelő a bemutatóra már kívülről tudja a darabot A nyári tettyei színházban például nemcsak ügyeltem, hanem súgtam is. Fejből... Székely György a Film- és Színházművészeti Főiskola szcenikai tagozatán tanul tovább, mely felsőfokú műszaki vezetőképző tagozat — Az ügyelő naplót vezet Nincs ennek valamiféle kellemetlen hatása másokra? — A munkafegyelem megköveteli. De nem “feljelentő napló« ez. — Melyik a jó előadás? — Amelyikben sokat kell dolgoznunk. Ugyanis minél könnyebb egy darab, annál több a lehetőség a lazításra. Sumonyi Gizi az idén. eddig az Ivanovot és A három fcö- vért »ügyelte«, Székely György a Mesél a bécsi erdőt, a Mágnás Miskát és a Képzelt beteget Az előadás végén újra őket halljuk az alagsori labirintus termeiben; bejelentik, hogy az előadást befejezte a társulat — mindenkinek nyugodalmas, jó éjt kívánnak. Leskő László tam megörökíteni, hanem mindazt, amit a tájjal kapcsolatban éreztem vagy megsejtettem. Kedvelem az akvarellt, a pasztellszíneket a köddel átitatott háttereket... Mint ahogy hivatásos vadász sem akartam lenni, hivatásos festőnek sem készültem soha, bár még a Képzőművészeti Főiskolára is fölvettek valamikor. Megelégedtem néhány szép trófeával, pár családias hangulatú kiállítással. Örülök, ha egyik-másik képem tetszik az embereknek. — Mindig Somogybán élt? — Igen. Tősgyökeres somogyi vagyok. Somogyaszalón születtem, odament az apám »parasztnak«. Ez rendhagyó eset volt, mert városon nevelkedett. Nagyapám ugyanis vasutas volt Kaposváron. A családi hagyomány szerint a szép járású lovak miatt hagyta ott a várost. Imádta a remek lovakat. Alacsony, zömök, jóízű ember. A haja, bajusza itt-ott már fehér, de a szeme erős, fiatal vadászszem, s a keze meg sem rezdül, amikor az ódon kancsóból bort tölt a poharakba. Szapudi András éCajos balsorsa — Fáj? — érdeklődött az orvos, és a beteg lábát csavargatta. Lajos egykedvűen válaszolt, hogy nem fáj, és ordítani kezdeti. — Most jó — nyugtázta a másik orvos az üvöltést, lesimította égnek álló vörös tonzuráját, az izgalomtól kivirultak a szépiái, és igyekezett részvétteljes arcot vágni, amitől röhögnünk kellett. A csavargatós hátraszólt: — A fene se gondolta volna, hogy elcsúszik. Igaz, mondta a pro/, hogy szögel- jük... — és fölborzolta sűrű vörös haját, a szépiái meg egészen elfehéredtek a feszült percektől. — Na, ezek jól összepasz- szolnak — vigyorgott távozásuk után a kárvallott, megtörölte a szemét, nézegette az ablakot a gipszen, és ránk reccsent: — Takarjátok már le valamivel! Lajoshoz ezután naponta beszókött a felesége! Rendes asszonyka volt, féldeci baracknál többet sohasem hozott, és azt is mindig korholó szavakkal nyújtotta át élete párjának. Még általában öt percet beszélt a kórházi reguláról, renitenskedés esetére teljes szesztilalmat ígérve. Naponta szemináriumokat rendeztünk egynémely dologról, mondván jó tudni ezt-azt egy gyógyintézetben. Társunk fejünkhöz is vágta ulti közben, hogy sipisták vagyunk, és még néhány vaskos sértéssel illetett; nem elég a féle sége, még mi is... De azért jól haladt. Csak a betegszállítót nevezte hullahordó kartársnak, ezért keresztülnéztek egymáson. Az orvosok titulusával nem tudott megbirkózni Pedig már közeledett hazamenete Lének napja. A professzor jött ellenőrizni, hogy meggyógyult-e, de Lajos megmakacsolta magát. — Ne nyúljon hozzám a tanár úr, mert a doktor urak azt mondták, senki se nyúljon hozzám, amíg ők itt nem lesznek! Megpróbáltunk integetni, hogy az a betegszállítónak szólt, meg a »jóindulatú- sorstársaknak, akik siettetni akarták emberünk talpraállá- sát, de ránk se hederített. Az elképedt professzor óvatosan megkérdezte: mégis ki mondta ezt? — Izé, hát a doktor úr parancsolta. — De melyik? Az adjunktus úr? — Hát... Hát az a kopasz kendermagos doktor, meg az a hosszú kendermagos is. És Lajos elbocsátó ja nem érkezett meg. Pedig igencsak könyörgött a nővérnek, mert a másnapi búcsúba haza akart érni. Az adjunktus jött be hozzá. — Igya meg az érzéstelenítőjét, Orsós úr, és legyen türelmes. Ráér maga holnapután elmenni tőlünk. Hátat fordított a magába roskadó Lajosunknak, és csak mi hallottuk, ahogy az orra alatt dünnyögi: — Méghogy kenderma gos... L P.
