Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-15 / 39. szám

FÉLEZER ÉRTELMISÉGI ]A gyermekek nemzetközi éne: 1979 Nagyatádi szemszögek Húszéves a CÍMEA Megpezsdül a levegő Lil­ian Imre művelődésiház-igaz- galó szavaitól Nagyatádon, irodájában kerestük fel — Úgy gondolom, a nagy­atádi értelmiségiek részvétele a rendezvényeinken az orszá­gos átlagnak megfelelő. Ez a passzív befogadást jelenti. A másik oldal viszont rosszabb: a közművelődési munkákban kevesebben vállalnak aktív szerepel — Mit jelent ez? — Konkrétan arról beszélek, amit a »-ház« mérni tud. Szak­kört vezet nálunk harminc ember, ebből huszonkét peda­gógus. Az énekkar tagjai is tanítónők, tanárnők, óvónők. Mivel egy részük kisgyerekes családanya, a nem éneklő kol­léganőik közül vállalták néhá- nyan, hogy a próbák alatt a művelődési házban felügyel­nek a kicsikre. Ez nagyon szép dolog. A Pódium-sorozatunk előadóestjeire százharminc­hét bérletet adtunk el, ebből hetvenhét értelmiségié. Ön­magában ez is szép szám. Csakhogy a városban félezer értelmiségi él! Hol marad a többi? Szenvedélyes szavak ezek. A felnőtt hangversenyek eléggé gyér látogatottságúak, emiatt is felhős Ludan Imre homlo­ka. De nem akar igazságtalan lenni. A mérleg másik serpe­nyőjébe odarakja a további tényeket is. A középiskolai ta­nárok lekötöttek: esti, levele­ző oktatást végeznek. Lelkes szervezők, amikor színházi előadásról, hangversenyről és más rendezvényekről' van szó. Majdnem minden atádi lakos gimnazistának van színház- bérlete. S eredmény ez is: minden szakmunkástanuló évente kétszer részesül hang­versenyélményben. Ebben a pedagógusok ügyszeretete is munkál. Ludán Imre név sze­rint Bodor lmrénét emelte ki a szervező pedagógusok közül. A képzőművészeti kiállítá­sokra is eljutnak az iskolások, értelmiséggel? — Mi a helyzet a műszaki — Még kevesebben, képvi­seltetik magukat egy-egy rendezvényünkön, mint a pe­dagógusok, mivel estjeink ál­talában humán jellegűek. — Elégedetlen ember Ön? — Természetes, hogy többet szeretnék. Persze, az is igaz, hogy néhány évvel ezelőtt a mostaninak csak a fele járt színházba, előadóestekre. Las­san, de rendszeresen épülnek be újabb családok a kultúrá­ba: ismeretségek, barátságok szövődnek egyes értelmiségi családok között, s közösekké válnak a programok. Egyik kis közösség kapacitálja a má­sikat, így jönnek el most már megnövékedett létszámban ide. Figyelemre méltó megfigye­lés, s biztatás van benne a jövőt tekintve. Mert, aki ma »csak« passzív befogadó, hol­napra aktív közreműködővé nemesedhet. Ettől lesz telje­sebb az értelmiségi. A város központjában, egy új vakolatruhájú, régi épület­ben dolgoznak a kisegítő is­kola nevelői. Császár Király­né az Iskola igazgatóhelyette­se. 1966-ban végzett a kapos­vári tanítóképzőben. Dolgozott pedagógusként ötvöskönyiban és Háromfán, mielőtt ebbe az iskolába került. Elvégezte a megfelelő főiskolát, s most a gyerekek beszédét nagy türe­lemmel igyekszik javítgatni. Óvodás korúakat is fogad. Nagyatádi volt, hazajött. QTP-lakásuk van, két kislá­nyuk. — Milyen a tantestület köz­érzete? — Úgy gondolom, hogy bát­ran ki lehet jelenteni: jó. A fizetésrendezés eredménye ez. Pó‘.lékot is kapunk. A lakás- helyzet sem rossz. Pedagógu­saink fiatalok, de csak két lakásigényünk van; ezeket még az idén kielégítik. — Hogyan vesznek részt a város közéletében? — Sorolhatnám, hogy hányféle munkánk van. Fürst Istvánná igazgatónk rengete­get vállai, M1y er Károly né Klu­bot vezet. Vannak, akik a pe­dagógus-énekkarban tevé­kenykednek. Tizennégyen va­gyunk, ebből többen szakmai tanfolyamot végeznek, Fürst Istvánné marxista szakosítóra jár, én esti egyetemre. Egy- egy üzemi, gyári fölmérésen is részt veszünk néha. Befoga­dóként pedig színházi esteket látogatunk. Ügy gondolom, az én korosztályomat kielégíti a nagyatádi művelődési ház kí­nálata. Lesfeó László (Folytatjuk) RÓKAMESÉK Az Állami Bábszínház két napig Kaposváron vendégszerepel: a Latinca Sándor Művelő­dési Központban Rókamesék címmel két báb műsort mutat be az együttes. Móra Ferenc: Csalavári csalavér, Rajkin: Mese a két kis borzról című báb jelenetet láthatják még ma is a kicsinyek. Harminc évvel -ezelőtt nyolc ország úttörő- és demokrati­kus gyermekszervezeteinek vezetői megbeszélést tartot­tak Csillebércen. Itt és ak­kor született a gondodat: ön­álló gyermekosztályt kellene létesíteni a DIVSZ-en belül. Egy évtized kellett ahhoz, hogy ebből a tervből valóság legyen. A DÍVSZ végrehajtó bizottsága 1958. február 15-i ülésén egyhangú határozatot hozott a CIMEA (gyermék- és serdülőkori mozgalmak nemzetközi bizottsága) meg­alakításáról. Most, amikor a húszesztendős CIMEÁ-t kö­szöntjük, arra kértük Allöldy Tádéi, a nemzetközi bizott­ság magyar főtitkárát, hogy foglalja össze, melyek voltak a CIMEA leglényegesebb cél­kitűzései az elmúlt két évti­zedben. — Két alapvető, átfogó fel­adat megoldása szabott irányt munkánknak. Elsősorban a világ gyermekeinek jogaiért küzdöttünk. Szolidaritási ak­ciókat szerveztünk azoknak a gyerekeknek a jogaiért, aki­ket hazájukban különböző módón veszélyeztettek. A ciprusi válság idején egyebek között iskolaszereket küldtünk a ciprusi gyerekek­nek. Hasonló akciókat, szoli­daritási heteket szerveztünk a chilei gyerekekért, a közel- keleti válság kiéleződésekor egészségügyi csomagokat küldtünk a palesztin gyere­keknek, a vietnami háború alatt a vietnami gyerekeknek próbáltunk segíteni. Ugyanak­kor igyekeztünk összehangol­ni a különböző haladó gyer­mekszervezetek munkáját. Nos, ennek a következetes tevékenységnek köszönhető, hogy 1976-ban az ENSZ 31. közgyűlése úgy határozott, hogy 1979-et a gyermekek nemzetközi évének nyilvánít­ja. Az elmúlt két évtized hi­vatalos összegezésére a közel­jövőben, február 23-a és 26-a között kerül sor Berlinben. Itt rendezik meg ugyanis a CIMEA V. kongresszusát, amelynek központi témája ennek a húsz évnek az érté­kelése lesz. — Milyen feladatok várnak a jubileum kapcsán a CI­ME A-ra? — A legsürgősebb teen­dőnk, hogy a kubai VIT-en érdekes, változatos, színes gyerekprogram is legyen. Az ifjúsági fesztivál gyermek- j műsorának — terveink sze-1 60 éves hadsereg így születtek az óriás Rakéták Ugyanabban az időszakban, amikor megkezdődött a szov­jet nukleáris fegyver előállí­tásának döntő felvonása, új szakaszukba léptek a rakéta- kutatások. Világos volt a fél- ba jutó eszközök jelentősége, az, hogy a nukleáris rakéta­pajzs jelenti a szovjetország korszerű honvédelmének meg­bízható alapját Pincehelyiségben kezdték Tudósok százai dolgoztak azon, hogy a szovjet rakéták kiválóak, hatásosságukban a lehető legmegbízhatóbbak le gyenek. E csoportok élén az 1965 januárjában elhunyt nagy tudós, Szergej Pavlovics Ko- roljov állt Koroljov már a szovjet ra­kétakísérletek hőskorszaká­ban, a harmincas években is aktívan tevékenykedett ami­kor megalakították a GIRD rakétatervező intézetet. Ma mosolyt fakasztanak azok a nehézségek, amelyek akkori­ban leküzdhetetleneknek lát­szottak. A GIRD megalakítá­sát jóváhagyták, de helyisé­get nem tudtak számára biz­tosítani. Végül is a kutatók a moszkvai »Nagykörút« egy regi lakóházában, a Szadova­ja-Szpasszkaja 19. alatt talál­tak egy lakatlan pincehelyisé­get, amely — jobb híján — alkalmas volt a műszerek és kísérleti berendezések felállí­tására. A kutatóközpont mű­ködtetése egy zsúfolt bérház­ban nem kevés nehézséget okozott. Egy hajtóanyag ki­próbálásánál az egész házat olyan füst öntötte el, hogy a lakók hanyatt-homlok mene­kültek, és a moszkvai tűzol­tóság teljes készültséggel vo­nult ki... Nem álltak ren­delkezésre a legszükségesebb szerszámok és kísérleti eszkö­zök sem. Az első években ilyen fel­tételek közt dolgoztak a haj­tóművek megkonstruálásán. Kezdetben a fáradságos mun­kával összeszerelt hajtómű­vek sorra felrobbantak, ami­kor a belső hőmérséklet elér­te a 3000 fokot: nem tudták még megoldani a hajtóművek hűtésének kérdését. A kísér­letezőknek nem volt kitől ta­nulniuk, nem volt olyan pub­likáció, amelyben választ ta­lálhattak volna kérdéseikre. Ebben az időben a legsűrűb­ben tanítómesterük, Ciol- kovszkij mondását idézték: »Ha az emberek tudnák, mennyire nehéz és bonyolult dolog a rakétatechnika, akkor szőmyjülködve fordulnának el tőle...« A fáradságos kísérleteket végül mégiscsak siker koro­názta. A harmincas évek kö­zepén Moszkva mellett ered­ményesen próbáltak ki három rakétatípust, amely a 07, 09 és 10 számjelzéssel vonult be a technika történetébe. Attól kezdve 1941-ig még 118 kü­lönböző fajta rakétát bocsá­tottak fel a Szovjetunióban. Üj korszak A háború alatt Koroljov és társai megalkották a mai szovjet sugárhajtású repülő­gépek ősét, amely 1942 máso­dik felében hajtotta végre el­ső légi útját A Nagy Honvé­dő Háborúban aratott győzel­met követő években Koroljov — akkor már akadémikusként — visszavonult a nyilvános­ságtól. Az ország honvédelmi érdekeire való tekintettel a Lenin-díjas tudós neve nem jelent meg a sajtóban és a Nagy Szovjet Enciklopédiában sem. Ezekben a második világ­háború utáni években a raké­takutatás űj korszaka kezdő­dött. Mindenki számára vilá- I gos volt, milyen felbecsülhe­tetlen katonai jelentőségűk j van az atomkorszakban a cél­ba juttató eszközöknek, a ra­kétáknak, s hogy milyen tu­dományos kulcsszerepük lehet a világűr megismerésében. A rakétakutatókat most már sen­ki sem tartotta fantaszták­nak... Széles alapokon szer­vezett kísérletsorozatok kez­dődtek. Meteorológiai rakétá­kat lőttek fel, hozzáfogtak a szpunyikok terveinek elkészí­téséhez is. Koroljov és mun­katársai óriási lépést tettek előre, amikor megoldották a távirányítás problémáját Az első ilyen rakétákat a Szov­jetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 30. év­fordulójára készítették el és próbálták ki Koroljov irányí­tásával. Nem egészen tíz év­vel később pedig az egész vi­lág sajtóját bejárta a hír ar­ról, hogy a Szovjetunióban több lépcsős interkontinentá­lis rakétákat készítettek. Az­után eljött 1957 októbere, ami­kór a Koroljov vezetésével Ké­szített rakétarendszer segítsé­gével föld körüli pályára bo­csátották az első szputnyikot: és ez a szó, szputnyik, beke­rült a világ minden kultúr- népének szótárába. Az első szputnyikok felbo­csátása után az űrhajók kí­sérleti útjai következtek, majd bolygóközi automata űrállo­mások. A gyárváros »A gyár egész kis város. Igen sok műhelyből áll. Van itt mindennapos, megszokott fémmegmunkáló műhely, ahol rint — két alapvető részé lesz. Az'egyik: létrehozzuk a gyermekbarátok klubját — felnőtteknek- Itt a különbö­ző gyermekmozgalmak veze­tői, pedagógusok, jogászok, orvosok vennének részt sze­mináriumokon. előadásokon, amelyeknek fő témája a gyermekek jogainak megvaló­sítása lenne. Ezen belül ter­mészetesen sok érdekes rész­letkérdés is napirendre kerül majd, így többek között pél­dául a környezetvédelem, a szabad idő eltöltése, a gyer- maksport. A másik : nemzet­közi gyermektábor lesz a Ha­vannától mintegy 30 kilomé­terre levő, húszezer gyermek í befogadására alkalmas úttö­rőtáborban. — Milyen szerepet vállal a CIMEA a gyermekek nem­zetközi évének előkészítésé­ből? . _ Jövőre nagyszabású nemzetközi tanácskozásokra, konferenciákra kerül sor. E rendezvények közül is ki­emelkedik az Algériában megrendezendő világkonfe­rencia, amelynek napirendjén ugyancsak a gyermekek jo­gaiért vívott küzdelem lehe­tőségei szerepelnek. Szintén 1979-ben, Budapesten kerül sor annak a nemzetközi, kor­mányszintű fórumnak az ösz- szehívására, amely a gyerme­kek jogainak konvencióját hivatott kidolgozni. Hazánk­ban erre a fórumra valameny- nyi társadalmi és tömegszer­vezet saját akcióprogramot dolgoz ki, amelyben a neve­lés, a tudatformálás kerül előtérbe. Ugyancsak a gyermekek nemzetközi évéhez kapcsoló­dik, hogy a CIMEA nagy nemzetközi tábort kíván szer­vezni 1979-ben. A Magya* Úttörők Szövetségének Or­szágos Elnöksége foglalkozik a gondolattal, hogy otthont ad a tábornak, a záribai út- I törőváros erre kiválóan alkal­mas lenne. Ügy gondoljuk, ezt a nemzetközi CLVTEA-tá- bort ésszerű időközönként ér­demes lenne rendszeresen lét­rehozni. — Mit remél a CIMEA jő~ vőjéiől? — Szeretnénk, ha akcióink! megmozdulásaink segítené­nek orvosolni a bajokat. Sze­retném, ha a gyerekek job­ban megismernék a CIMEA célkitűzéséit, hiszen ezek, pél­dául a nemzetközi szolidari­tás, a barátság, a tanulás, a környezetvédelem nemcsak gyermekkorukban fontosak, hanem felnőtt éveikre is jó útravalót jelentenek. Hazánkban egyre több Cl- MEA-klubot alapítanák az úttörők. A klubfoglalkozáso­kon közösen válaszolnak a hozzájuk érkezett levelekre, filmeket vetítenék, lemezeket hallgatnak, apró ajándékokat, fényképeket, bélyegeket, könyveket, képeslapokat kül­denek külföldi barátaiknak. Szolnokon például a városi CIMEA-klubban 58 ország testvérszervezetéről gyűjte­nek anyagot a klub taglal. Több nyelven énekelnek, több külföldi táncot, játékot tanul­nak meg. Már műsort is ösz- szeál Irtottak külföldi versek­ből, énekszámokból, játékok­ból. A műsor címe: »Népek hazája, nagyvilág!« A szolnoki klub néhány éve éppen a CIMEA-évforduló tiszteletére alakult meg. Ta­lán a mostani évforduló Is jó alkalmat kínál néhány klub megszületéséhez. Bocs Ferenc llj típusú szakközépiskolai képzés - kellős céllal Kilencvennél több ipari és mintegy 50 mezőgazdasági szakközépiskola összesen 340 első osztályában új képzési céllal, új tantervek alapján I kezdődik meg az oktatás szep­temberben. Az új típusú szakközépis­a megszokott esztergapadokon, marógépeken dolgoznak a munkások. A távirányító be­rendezések szerelőcsarnoka vi­szont orvosi laboratóriumra emlékeztet A munkások fehéi köpenyben dolgoznak, a szere­lés precizitása az óragyárak­ban szokásos pontosságra, ap­rólékosságra emlékeztet. Kell is ide a pontosság, hiszen az itt készülő morzsányi csava­roktól, dugattyúktól, emelők­től függ a rakéta távirányítá­sának tökéletessége. A hegesz­tőműhely után a lemezpréjelő műhely következik. A példát­lanul nagy teljesítményű, kor­szerű présépítmények hatal­mas lemezekből sajtolják az immár ismert és a még isme­retlen alkatrészeket: a több lépcsős rakéták törzsének kü­lönböző elemeit. A hajtómű­vek szerelőcsarnokában fehér köpenyes munkások szerelik a labirintussá bonyolódó csőve­zetékeket, melyek az üzem­anyagot juttatják a hajtómű­be. A szerelőcsarnokban pe­dig az a futószalag működik, amelyen a sokemeletnyi ma­gas, ragyogó fényben izzó csarnok közepén libasorban lassan kúsznak előre a raké­taóriások.« A hadászati rakétacsapatok létrehozása a fegyveres erők fejlesztésében elvileg új lé­pést jelentett, ami biztosította a szovjet állam és a szocialis­ta közösség valamennyi orszá­ga védelmi erejének növelé­sét. Vajda Péter (Következik: A raketakorszak fegyverei.) kólái képzés kettős célt szol­gál majd, keretében felkészí­tik a tanulókat egyrészt a szakmunkásfeladatok ellátá­sára — mégpedig úgy, hogy négy év után, kezdő szak­munkásként a norma 70 szá­zalékos teljesítésére legyenek képesek, másrészt a szak­iránynak megfelelő tovább­tanulásra. Az első osztályokba mint­egy 11 és fél ezer tanuló fel­vételére nyílik lehetőség. A diákok 16 ipari, építő­ipari, hírközlési, mezőgazda- sági és élelmiszeripari szak 36 szakmájában és ennek 60 leágazó szakmájában szerez­hetnek az érettségi bizonyít­vánnyal egyidőben szakmun­kásoklevelet. Sajásos vonása e képzés­nek, hogy az oktatandó szak­mákat a helyi igények és egy-egy iskola feltételeinek figyelembe vételével a me­gyei tanácsok jelölték ki. Le­hetőségük van arra is, hogy a jövőben az igények válto­zásához igazodva bővítsék az új képzési célú osztályok kö­rét, változtassanak a külön­böző iskolatípusok arányá­ban. Az új képzési cél megvaló­sítása az eddiginél nagyobb feladatokat tó az iskolákra a tanulók munkára nevelésé­ben, a munkássá válás folya­matában. Mindehhez a tárgyi feltételeket sok helyütt az el­következő hónapokban terem­tik meg, illetve folyamatosan fejlesztik tovább. Nagyobb szerep jut a gyakorlati kép­zésnek. Tavaly kormányhatá­rozat született arra, hogy a feltételek kialakításában az iskolák az érdekelt vállala­tokkal működjenek együtt. Erre a támogatásra az isko­lák most különösen számíta­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom