Somogyi Néplap, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
FÉLEZER ÉRTELMISÉGI Nagyatádi közelkép Beszédhiba gyógyítása plasztikai műtéttel í rr »Ar értelmiség megtisztelő kötelessége, hogy szakmai, világnézeti és politikai felkészültségét hasznosítva, valamint saját műveltségét fejlesztve tevékenykedjék a közművelődés érdekében«. (1976. évi V. törvény a közművelődésről.) Nagyatádot mi-ben avatták várossá; azóta megkétszereződött az értelmiségi munkakörben dolgozók száma. Mit jelent ez a városnak? Számít-e rájuk a politikai, társadalmi vezetes? Milyen az atá- di értelmiség közérzete? Utat laláltak-e egymáshoz a különféle rétegek? Hogyan töltik be »-megtisztelő kötelességüket« ? Megannyi izgalmas, vizsgálódásra érdemes kérdés. Dórcsi Sándor, ez MSZMP Városi bizottságának titkára nem akar a vizsgálódás, a személyes tapasztalatok elébe vágni. Ügy mondja: összességében jó a véleménye a megszaporodott, nagyatádi értelmiségi rétegről — nem lehet olyat kérni, amit ne tennének meg a város vagy egy-egy ezűkebb cél érdekében, ha az valamiképpen közügy. Részletesen végigvettük a közművelődés területeit; neveket és tetteket ' gyűjtöttünk össze. A félezer értelmiséginek majdnem a fele pedagógus. A legaktívabb réteg ez: ennek hagyományai vannak Atádon is. Politikai vitakör vezetői, klubok támogatói, vezető propagandisták kerülnek ki közülük. A fórum jellegű rendezvényeken népesen vesznek részt; hozzászólva gazdasági kérdésekhez is. Ugyancsak vállalnak feladatokat a propagandamunkából a műszaki értelmiségiek. Tudományos egyesületek tagjaiként tevékenykednek sokan. A »Több fényt az iskolának.'«-akciót a közúti építők mérnökei indították. Dorcsi Sándor szólt az új kórház kovácsolódó orvosi gárdájáról is; harmincán vannak — szinte naponta érkeznek újabb orvosok —, de még körülbelül harmincra szükség van, hogy a túlterheltség megszűnjék. Hogy mikor van idejük az atádi orvosoknak a közéleti tevékenységre? Nem tudjuk; tény azonban, hogy a somogyi egészségnevelési hónapok óta itt és a járáshoz tartozó községekben szinte naponta tartanak valahol ismeretterjesztő, felvilágosító előadást. ur. Baksa László osztályvezető főorvost és dr. Nagy Miklóst név szerint is túljegyeztem. A nőgyógyászati osztály vezetőjét, dr. Baksa Lászlót a nagy vizit után találtam meg a szép nagyatádi kórházban. A szegedi orvosegyetemet hagyta el feleségével az új munkahelyért. A véletlen hozta Nagyatádra — kirándulás —, amikor fölfedezte az akkor még épülő egészségügyi létesítményt. A döntés nem volt nehéz... — Milyen a közérzetük a kórházban, a városban? — Sokan kerültünk ide nagyobb városból, más országrészekből. Ügy érzem, sikerült beilleszkednünk Nagyatád közéletébe is. Tud az előadásainkról. Azt is el kell mondanom, hogy örültünk a nagy érdeklődésnek. Akár egy-egy ifjúsági klubban tartott szexuális felvilágosító előadásról, akár a kismamák klubjának összejöveteléről van szó: sokan jönnek el ezekre az estekre. — Kevesen vannak orvosok. — Való igaz. A kollégák a szabad idejüket áldozzák a plusz munkára. De úgy gondolom: megéri! Csurgótól Ta- ranyig tartunk előadásokat a Vöröskereszt atádi és falusi aktívámnak kitűnő rendezésében. — Segítik-e munkájukat város vezetői? — Jó közérzetünk egyik tényezője ez. Lakásokkal segítették a letelepedést, gyakran fordulunk hozzájuk kéréseinkkel. Ami a kulturális igényeinket illeti: a művelődési ház meglehetősen széles körű programot biztosít a művelődni, szórakozni vágyó orvosoknak, ápolónőknek. Hogy egy-egy rendezvényen most még csak tevésén tudunk megjelenni, az a létszám függvénye: minden másnap ügyeletet látnak el orvosaink, felváltva. Arról is beszélnem kell, hogy »házon belül« igyekszünk ismereteinket bővíteni. Több diaestet rendeztünk, s ezeket élmény- beszámoló, előadás kísérte. Ahogy az osztályvezető főorvos fogalmazott: érzik a bizalmat a város részéről. S ennek a bizalomnak igyekeznek levet tenni. A kórházban és a falvakban vállalt előadásaikkal egyaránt (Folytatjuk) Leskó László Újjáalakult a múzeumbarátok köre Tavasszal kiadvánnyal jelentkeznek — Hejtörténeti kiadványok katalógusa A Heim Pál Gyermekkórházban eredményesen alkalmazzák a garatplasztikai műtéteket » beszéd egyes zavarainak javítására. A műtétet, mely a további logopédiai gyógyítás anatómiai feltételeit teremti meg, általában ötéves korban végzik el. Pávakörök és parasztkőrusok minősítő hangversenyei Fények ködös háttérrel kiállítás anyagát Bővítettük, nemcsak Latmcáról, hanem a Tanácsköztársaságról — Latinca munkatársairól — is többet szeretnénk elmondani. Uj kiadvánnyal jelentkezünk a tavasszal, rendszeres tájékoztatót adunk híradónkban a múzeum, a baráti kör életéről, a tagok tevékenységéről Szeretnénk a baráti kör tagjait is fölkérni publikációk készítésére, előadások megtartására. Természetesen továbbra is számítunk rájuk a leletbe- lentésben, a lappangó értékek felderítésében is. — Gondoltak-e a fiatalokra, a diákokra? — Igen. A kapcsolatot elsősorban a múzeumi órákon ápoljuk. A gyűjtésben is nagy segíséget tudnak adni. H. B. ,! TÍZ NAP MÜLVA kerül az ország nyilvánossága elé a televízió Röpülj páva-sorozatában a somogyi versenyműsor, amely — nem kétséges — a hagyományokhoz és a lehetőségekhez méltó színvonalon mutatja majd be megyénk néprajzi, népművészeti sajátosságait. Az összeállítás azonban — ez is nyilvánvaló — csak részben lesz alkalmas arra, hogy következtetéseket vonhassunk le belőle a somogyi pávamozgalom helyzetével kapcsolatban. A* tárgyilagos véleményalkotásra feltétlenül alkalmasabbak voltak azok a minősítő hangversenyek, amelyeket szombaton és vasárnap rendeztek Kaposváron, a Latinca Sándor Művelődési Központban, illetve Marcaliban. 19 pávakör és parasztkórus részvételével. Igaz, a két rendezvény értékét feltétlenül csökkentette, hogy kilenc — országosan is minősített — együttes nem vállalt fellépést. Am biztató jel, hogy mindkét helyszínen jó néhány csoport először vett részt a minősítésen. Ily módon a számadatokkal sem kell szégyenkeznünk; megyénkben csaknem harminc pavakör működik — ez pedig az országban található együttesek nyolc százaléka. .Es a minőség? Nos, a három évvel ezelőtt megtartott minősítő koncertek tapasztalataival összehasonlítva a fejlődés nyilvánvaló, ám mellve- regetésre mégsem lehet okunk. Tény, hogy — minden fogyatékosság ellenére — a páva- körök és parasztkórusok produkciói sok örömet szereznek a közönségnek és a szakembereknek egyaránt. Ennek eredményeként a csoportok kétharmada magasabb minősítést ért el, mint az 1975. évi elbírálás során. Jogosan, hiszen számos értékes, s gyakran a fölfedezés izgalmát is nyújtó műsorban gyönyörködhettünk. Élmény- számba ment például a 'lábról érkezett — elsősorban Idős emberekből álló — csoport fiatalokat is meghazudtoló lelkesedése. és a fiatal magyar- atádi vegyes kar »felnőttesen« letisztult, érett előadói stílusa. De megérdemelten kapott kiváló minősítést egyszerű, hivalkodás nélküli előadásmódjáért a mosdós! és a göllei pávakör 'is. Tetszett a sző- csénypusztai asszonykórus egészséges, rusztikus hangzása, a balatonberényiek hangulatos prológussal bevezetett, szép tengerihántás-felidézése, s mindenekelőtt a vörsi, karádi, törökkoppányi női kórusok csiszolt, kitűnő megjelenítő készséggel is párosult produkciója. Ne tűnjön azonban ünneprontásnak, ha rövid elemzésünkben ezúttal kevesebbet foglalkozunk a fejlődés megnyilvánulásainak dicséretével, mjnt a veszélyek, a fenyegető jelek boncolgatásával. Ez utóbbiakból is volt, nem is kevés. Köztük néhány olyan is, amely — ha nem szüntetjük meg idejében — rengeteget árthat e nemes mozgalomnak. Nem a felfogásbeli zavarokra,- a műzenei módszerek felhasználására, az erőszakoltan széles dinamikai skálára, a mesterkéltségre, a romantikus finomkodásra, a termé- szetellenességre gondolunk: ezek megfelelő tapasztalattal megszüntethetök. Ám mindenképpen töprengésre késztet az a tény, hogy csak igen kevés együttes repertoárjában szerepeltek archaikus «— úgynevezett Tégi stílusú — népénekek. Balladát egyetlenegyet hallottunk. Előfordult viszont, hogy a szép somogyi anyag helyett a köztudatba népdalként beivódott borsodi műdallal kellett beérnünk. Még mindig túlságosan sok a válogatásokban a giccses, »gyöngyösbok- rétás« elem. ‘ Természetesen nem szándékozunk ezekért a szerfölött elterjedt hibákért a csoportok tagjait és vezetőit felelőssé tenni, hiszen nem rajtuk áll, hogy kevés a jó szakirodalom, a somogyi népdalkincs zöme pedig feldolgozásra vár. PÁVAKÖREINK, parasztkórusaipk minősítése — és minősége — tehát kétségtelenül javult. Ám a »háttér« megvilágosodása elengedhetetlen ahhoz, hogy a fejlődés távlatai valóban megfelelőek legyenek. Lengyel András Őszinte rőt éve kezdődött annak a baráti körnek a szervezése, amelyik lelkes múzeumbarátokból verbuválódott. A tagság száma meghaladta a kétszázötvenet. Programjaik vonzóak voltak, ám az elöadásos ismeretterjesztésben egyoldalúság jellemezte működésüket Tegnap a Somogyi Képtárban újjáalakult a somogyi múzeumbarátok köre. Elnöki tisztségében újraválasztotta a kpr Szigetvári Györgyöt, a megyei tervezővállalat igazgatóját, és két új alelnököt választott, dr. Lukácsy Gyula főorvost és Torma Károlyt, a Somogy megyei lyioziüzemi Vállalat osztályvezetőjét A titkár Magyar Kálmán. Az újjáalakulás előtt fölkerestük Honfi Istvánt, a Somogy megyei Múzeumok igazgatóját és megkértük, értékelje a kór eddigi tevékenységét, Illetve tájékoztasson terveikről. m — Fontos vállalkozásnak- ítéljük meg öt év után is a múzeumbarátok körének megalakítását Legfőbb eredményként tartjuk számon a múzeumi szervezet és az érdeklődők kapcsolatának szorosabbá tételét Olyan személyek keresték a kapcsolatot, akik érdeklődtek a múzeológia iránt, illetve részletes tájékoztatást igényeltek a hálózat munkájáról. Hiba volt, hogy csak a régészetre összpontosult a figyelem, kevesebbet foglalkoztak más területekkel. Gondunk lesz rá, hogy ezen változtassunk. — A baráti körnek Kaposváron otthona is van, a La- tinca Sándor utcában előadóterem áll rendelkezésére. A megalakuláskor arról számoltunk be olvasóinknak, hogy kutatószobát is igénybe vehetnek. • — Jól töltötte be feladatát a baráti kör otthona. El kell azonban mondanom, hogy témában szűk körű volt az előadások programja. Zömmel régészeti témákról esett szó. A kutatószobáról: irreális elképzelés volt itt létrehozni egy olyan gyűjteményt, melyet a honismereti kutatók forgathatnak. A megyei tanács gon- dózisában hamarosan megje-1 fenik egy katalógus, amelyik magában foglalja a levéltár, a j indaddig rendjén mentek a dolgok, míg Szekér Pál kritikus kimondottan az irodalmi lapokban publikálta tanulmányait. Addig viszonylag békességben élt; néhány írót és néhány költőt kioktatott ugyan a modern irodalom kérdéseiről, néhány író és költő meg is neheztelt rá, de neki ebből a legparányibb kára sem keletkezett. A baj úgy kezdődött, hogy Szekér Pál kitört a szakmai gyűrűből, yiind több cikket irt a napilapokba, sőt, egyszer ellcövette azt a hibát, hogy közölni engedte fényképét az egyik nagy példányszámú képes magazinba. így tudta meg a város, hogy az egyébként szürke kinézetű ember: neves férfiú. Olyanok szólították meg az utcán, akik eddig észtre sem vették — sőt, kimondottan keresztülnizett rajta —, most a kezét rázták, a vállát veregették barátságosan, feketekávéra invitálták, miközben azt mondogatták: — Ejnye, ejnye. Szekér úr, maga a világ legszerényebb embere. Hát az újságokból kell megtudni, hogy ilyen kitűnőség él közöttünk? Még szerencse, hogy olvassuk az újságot. Kedvenc eszpresszójában Évike, a felszolgálölány ettől kezdve szinte áhítattal csüngött az ő szeretett mesterén, végül pedig a lány elpirulva .megvallotta a nagy titkot: — Szekér úr, kérem, én is szoktam irogatni. Mire Szekér Pál csak eny- nyit mondott: — No... A lány nem hagyta kicsúszni markából a ynestert. — Szekér úr, én maganak, mint hozzáértő embernek, szeretném megmutatni a verseimet. Szekér Pál rosszkedvűen erre is csak azt mondta: — No... így mutatta meg Évike a pepita füzetbe írt verseket, amelyek mind-mind valamely közismert sláger ritmusára íródtak. A szánalmas tehetségtelenség annyira feldühítette a kritikust, hogy őszintén megmondta a véleményét. Évike természetesen nagyon leöszönte az őszinte bírálatot, de valami egészeit picinyke ellenséges fény fellobogott a szemében, s ettől kezdve, ha Szekér Pál egy duplát rendelt, összesúgott a kávéfőzőnövel, és olyan híg löttyöt töltött a mester asztalára, hogy attól a nem is nagyon becsületes embernek is kinyílik a zsebében a bicska. De még ezzel együtt is rendjén mennének a dolgok, ha a húsboltból Seregély Ferenc hentesmester nem üzen, hogy Szekér úrral nagyon ‘ szeretne néhány intim szót váltani. Egy üres órájában átballagott hát a kritikus a húsboltba, ahol Seregély mester véres bárdját tisztogatta . éppen, mert már közeledett a zárás ideje. Azután együtt mentek arra a bizonyos nehány intim szóra a sarki vendéglőben. Ott Seregély mester megvallotta a következőket: két esztendeje anyagi okok miatt otthagyta a felesége, vagy hogy pontosabbak legyünk, a mester szűrét tette ki a lakásból. Három hónapig úgy csatangolt szegény, mint a kóbor kutya. Akitor részben azért, wiert vissza akarta magat hízelegni az asszony kegyeibe, ösz- szeütött néhány verset. Egyiket, a legszebbet, nyomban el is szavalta, s a jámbor kritikus már a költemény címétől is majdnem felüvöltótt. így szólt: »Felkötöm maga-, mat szomorú fűzfára...« — No, mit szól hozzá? — kérdezte öntelten a hentesmester. — Vgye, érdemes foglalkoznom a versírással? A kritikus kínosan töprengett. Gondolkodott, gondolkodott, megmondja-e az igazságot. Végül úgy döntött, nincs értelme félrevezetni ezt az embert. Vétek lenne becsapni. A versek miatt talán elhanyagolná a becsületes munkát, tönkretenné az életét Azt mondta hát: — Ne haragudjon, Seregély úr, de ezek a versek rosszak. Nem is verseli ezek. Nem érdemes vele foglalkoznia, Seregély ur! A hentes ádámcsutkája akkorára nőtt, mint egy rosz- szul kötött nyakkendő csomója, szeme villogott, mint a stopplámpa, de nagy önuralommal azt mondta: — Nagyon köszönöm az őszinte kritikát. Hát akkor ... ezek szerint örökre el kell búcsúznom a költészettől... Másnap pedig azt mondta a hentes a munkatársainak: — Ismertek azt az írót vagy micsodát? — Ismerjük — mondták a munkatársak —, benne volt az újságban is a fényképé. Mi van vele? — Semmi — mondta zordan a mester. — Csak figyel- meztetlenek benneteket, hogy ez az alak egy óntelt majom. A munkatársak magyará- I zatra vártak, a pénztárosnő is felnézett, abbahagyta a kö- tögetést. Ám Seregély úr magyarázat helyett így zárta le a témát: — Ne sajnáljátok tőle a mócsingot... Simon Lajos könyvtár és a múzeum helytörténeti anyagának a jegyzékét, ezt haszonnal forgathatják a tájékozódni kívánó kutatók. — Ügy tudom, vidéki csoportjai is vannait a barát körnek. Néhány helyen még szükség lenne rájuk. — Igen, Csurgón és Marcaliban létrejött, de szükségéi látjuk, hogy másutt is megalakuljon, például Niklán. — Terveik? — Nemcsak a baráti köj otthonában tartunk előadásokat, hiszen a múzeum állandó kiállítása vagy a képtár is alkalmas ötven-hatvan embei befogadására Így különössép- pen nem is kell gondoskodni illusztrációkról; ott van a anyag, amelyről beszélnek Március 21-re felújítva átadjuk a hatinca-emlékszobát. A
