Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-11 / 9. szám

Nyugtalan dombok hajlatában

A SZÜLÖFÜLDI TÁJ kedves hangulatba ringat A két kis patak suttogva csörgedezni, kaiatyol a szószátyár berki béka. itt jöttem rá: ember vagyok én is, van sorsom, kötelességem. Vérem a kalászok virágporát hordozza ereimben.

A gyárak már itt is hajnalban ébrednek. Város lett az én kis falum. Sok errefelé a sorsba megkeményedett ember, de olyan is van, aki még sohasem ismerte fel igazán ökölbe szorult kezét.

Szemmel végi gsimí tom a

sok ismeretlen gyermekarcot.

Mindenfelé a tájon kitöredeztek az öreg fák. És a megcsalt csillagok dépkönnye lepi be a reggelt. Egy új eszme áramát dobogja a szív, mint a magasfeszültség. Ügy áll az elöregedett világ, meggörbülve, mintha gyomarsüllyedése lenne.

Már nem úgy köszönnek,

hogy köszönöm a részemet! A magánérdek tüzes hajszolása valamicskét közös érdek lett

Nő az átlagos életkor, a jó érzés és hangulat élettartama. Bárhol járok e hazában, örökké a falusiakat nézem: meglesem fáradtságukat jókedvű-' két, ahogyan kicsúfolják a múló időt, és este, ahogy kerékpárjukkal a sötétségből hasítanak fehér utat

Óriás ezüst-mákgubó Itt a víztorony, kémények mellett villámhárító rezszigony. Ök, az új magvetők ezen a tájon, szerencsés, boldog emberek. Egész életemben hajszolom az itteni ösvényekről lopott forróságot amit nem lelek meg sehol sem.

Ha megszédülök az ágyban, eszembe jön sok emlék a keserves múltból. A megoldatlan tüzelőgond, amely örökös fá- zós téli álom volt, amikor a parázs-csillagok megcsókolták a jégvirágot. Amikor kesernyés, áporodott levegő szűkölködött ablaktalan tüdőnk fulladó réseibe. Amikor a szú finom pora arcomba hullt és az őszi szél a füstmarta szemek vizét árasztotta. Hideg, üres tömlő volt minden gyomor. A szerelem melegítette a testeket, szíveket A simoga- tás, a több rétegű rongyos ruhán nem ért el a bőrükig. A foltok simogatták a szegénységet A meleg téglát szorították, de az is hamar kihűlt. Hallom újra az egerek éhes motozását Talán nagyanyám orvosságát is ők ették meg, azért kellett meghalnia.

Borzongató érzés az emlékeket így visszakérődzni. Áltatom magam: azt az időt már rég elfelejtettem. Azután jön. Kísért. Hallóim, újra dong a szél, hártyavékony a meszelés, átlátszóak a falak. A nyelvem is füstős, mint a lámpabél. Tele vagyok váddal és vívódással. De nyugton maradok. Ez a boszorkánytánc, ez a múltkísértés úgyis csak ernyedás. Nyelvi idegem sohasem kapcsolódott ki, nyelvjárási kiejtésem a régi. Itt felvillanyoz a röpke szójáték és a szerelmes lányok közelsége.

Szorgalom van itt, halk, csendes csapongással, vívódással. Ha vemyog a lélek: nem a jövőnek szól. Itt egy tanár mennyire lehet okos? Egy költő mennyire lehet itthon? Az orrom összeragad a hidegtől, igazi hamisítatlan tél van.

A háború borzalmait élem át az őszben, a fákról ballisztikus ívben veréb röppen. Fájdalom zsugorodik az ifjú háncsban. Anyám virágosedénye: páncélsisak, kinyílt benne a piros muskátli szirma, halott katonák vére. Féltünk, mint a széltől borzolódó víz; fáztunk, mint a levél-rongyos fák. Tele volt ékrazittal és sárgaréz töltényhüvellyel a világ.

Zavaros, összekuszál ódott emlék tolakszik elő. Szembenézek újra a szuronyokkal, puskacsövekkel anyám szoknyájába kapaszkodva, és most jobban félek, mint akkor nyolcévesen, amikor még azt se tudtam, mi az élet és a halál. Emlékszem a bombázó repülőgépekre, a fejünk fölött suhanó haláldögökre, emlékszem a golyózápor veszedelmes fütyülésére. A váddal mérgezett ételek halálos lekó- kadása fáj lelkemnek. A porrá lőtt falu porrá lőtt, vidám gyermekkorom is volt egyben. A hosszú menekülés gyalog megtett útja fájdalmával most is görnyedt gerinceimben bizsereg. A sajnálat koldult zsíros kenyerének íze még a számban él.

A hajdani tehénszagot árasztó faluban elterjedt a

vasszag és az. edzőolaj szaga.

Bégen eltűnt a tehén-trágyától átizzadt bakancsok kellemetlen illata, a mosatlan szájak áporodott ásítása. A talpraesett gondolatok tartása itt egyenes, az értelem kiállása a jobbért felkarolja az álmot. A könnytől bepárásodott drágakövek, a cselédszemek derűseik, mosolygók. Hogy a jövő messze elkerülje a múltat, tudatra van szükség. v Az autóbusz után szélcsatornában röpködnek a hókristályok. Zakatol a ventilláció, futnak a kilométerkövek. Egy előző autó megvilágítja a tarkókat. Egy öreg néni ecetet szagol. Nem bírja a buszt. Szédül. Fekete madánszárnyak a kendők az asszonyok álla alatt.

Tavasszal fölfakad a jég az utakon. Leválnak a hófelhők az égről, és újra a. vágyakozás áramával telik meg a világ. Virágporeső hull majd szépen. Langyos a párás levegő. Párolognak a trágya- dombok, és a téli mozgáshiányt gyógyítgatják a baromfiak is.

A FÜZEK AGA élénkzöld már, éled a nedvkeringés a vékony vesszőkben. Akácok kiálló gyökerei körül mállik a fagytól fölengedett homok az utak szakadékos szélén, ök- lömnyi meleg szelek gurulnak a dombon, a kutyák fényes orrukkal bökdösik őket; a levegő-medrek völgyében gyantaszagú éjszakák úsznak.

Bencze József

HÚSZ FILM

Magyarok - Amerikai cigaretta

ígéretes év

elé néz filmgyártásunk ÔS filmforgalmazásunk. 1975fc ban húsz ma» gyár alkotást vetítenek majd a mozikban.

Háromnak a forgatásán vettünk részt.

Fábry Zoltán megyénkben,

Böhönyén forgatta a Magyarok című film egy részét, mely Balázs József fiatal író hasonló című regényéből készült,

Főszereplői között van Koncz Gábor,

Papp Éva, Szabó Sándor, Binary József,

Apor Noémi,

Ambrus András, Muszte Anna, HoIZ István. Operatőr: Illés György. Fábry Zoltán a forgatás idején így nyilatkozott lapunknak a Magyarok hőseiről: »Ezek az emberek egy erőszakra épült társadalmi konstrukció révén kényszerülnek az elmaradottságba: a XX. század első fele félfeudális állapotokat konzerKépünk a Magyarok forgatásakor készült.

vált a magyar faluban. Az emberek képtelenek Voltak a kor szintjén gondolkodni, vagy legalább érezni.«

Az év végén ugyancsak Somogy, közelebbről Toponár és Répáspuszta volt a színhelye Kovács András leendő új filmjének, melyet egy másik kiváló regényből, Gáli István Ménesgazdájából forgatott.

Új metánmérő műszerek

Szovjet gyártmányú metánmérő műszerekkel látják el a hazai szénbányákat. A bányászok biztonságát szolgáló új műszerek első csoportja — 560 darab — most megérkezett, s ezeket a tatabányai, a mecseki és a nógrádi bányászok kapták meg. Az eddig alkalmazott metánmérőkhöz képest nagy előnye a szovjet gyártMég mindig nagy az adósság

Gondolatok

a Prokofjev-ciklus kapcsán

mányúnak, hogy nerri kell meghatározott időnként leolvasni számskálájukat, mert ha metánt észlel a munkahely levegőjében, azonnal és automatikusan erős fénnyel és hanggal jelzi a veszélyt Az új műszereket az elővájások- ban, a’ munkahelyeken, bányászok közelében helyezik el.

Sok Örömet szerez mostanában a rádió a zenebarátoknak. Akár ügyes -felderítőnek- is nevezhetnénk, ha nem »régi« zenéről Volna szó. Ma már a szovjet zene klasz- szikusaiként tartjuk számon Sosztakovicsot és Prokofjevet. Mindkettőjük aikotóművésze- tét következetesen nyomon követik a műsorok, egyre több emberrel ismertetik meg tevékenységüket, műveiket Két sorozatot szenteltek például gyors egymásutánban Szergej Prokofjev nek. Az ' első egy kétrészes riportsorozat volt Prokofjev nyomában a Szovjetunióban címmel, ■ ez sok újat eddig nem ismertet nyújtott a hallgatóknak. A másik sorozat szombaton kezdődött a rádióban, s még háromszor jelentkezik a következő hetekben; szerényen a Prokofjev-ciklus címet kapta. Márciusban lesz huszonöt éve, hogy meghalt Prokofjev, ezért szentel a rádió négy élő stú- dióhangversenyt a nagy zeneszerzőnek.

Molnár Zoltán

liegyzes

Bár a Lajos bácsi drótháló- kapuján majdnem bement, amikor még nem volt kinyitva. Akkor egy kicsit megállt bennük az ütő. Az utolsó pillanatban fékezett. A csomagtartóban az üvegek egy kicsit összekoccantak.

Jött Lajos bácsi, és kitárta a iéckeretes drótkaput. Meg se nyikkantak. Apu közben tülkölt; nyilván egy kissé meg volt zavarodva.

— Jó korán jöttetek! — mondta Lajos bácsi — nagyon rendes. Biztosan. Kati nem hagyott bernieteket aludni.

Elég nehezen kászálódtak kifelé a kocsiból.

— Na gyertek, . először is igyatok egy kortyot! — kínálta őket valami erős pálin-i kával. . — Most még Barna is ihat, nyolc óránál többet fogtok itt tölteni.

— Talán arrébb állok egy kicsit, hogy a többi kocsi is belérjen.

— Fordulj oda oldalt 5

Kezében volt a pálinkásüveg és a kispoharak, mintha így várta volna őket lesben.

— Az ijedtségre! — mondta Apunak. Ügy látszik, észrevette a kapu előtti gyors megállást

Gitta rosszallóan pillantott rá. Szerinte ezt most Lajos bácsinak nem kellett volna észrevennie. De az ő első gondja most az volt, hogy rögtön szedjék ki az üvegeket.

— Nem is azért, drágám, de csak rakjuk ki, legyünk túl rajta• vagyis csak hadd hűljön .ki.,. Nyisd lei a sufniajtót, Lajos, behordjuk az italokat!

— Ô, a sufni! El vagy maradba, Gittám! Nézd csak meg, milyen kitűnő hűtővermet készítettem. Vagyis ástam, illetve építettem.

Gitta rosszat sejtett. S ez a sejtése rögtön be is igazolódott. Nyolclépcsős, keskeny lejáraton jutottak a verembe; odalent valósággal szobányivá szélesedett. Kör alakú volt, és a földre akár tíz csomagtartó rakomány ital is befért volna, ha szorosan körberakják.

Kati meg Apu nagyon örültek a csodálatos új építménynek, de Anyu — nem értették;

ml okbő! — úgy látszik, hogy nagyon le volt sújtva.

— Ezt nem láttam a múltkor — mondta Kati —, vagy azóta készült? Csak nem egyedül csináltad, Lajos bácsi?

— Hát csak nem gondolod, hogy beengedek ide idegent valamit csinálni? Amit itt látsz, Katikám, az minden az én alkotásom. Kivéve a hajót, az ipari mű .. • Szóval ezt a pincét — de ha akarjátok, szerényebb leszek és csak vermet mondok —, ezt az objektumot magam hoztam létre. S légelsősorban is azért, hogy legyen hol hidegen tartani az italokat... Nem tetszik, Git- jtárn?

;— De. Lajos, te valóságos művész vagy- Építőművész.

XVI.

Lajos bácsi megvárta, míg kellően kigyönyörködik magukat ásóval faragott, betonvázzal és gyeptéglával fedett remekművében, majd átirányította őket a tűzhelyhez, mely még inkább áldozati oltárnak látszott, mint a múltkor.

Kati odaszaladt, és összecsapta a kezét.

(folytatjuk)

Kimondottan adósságot kíván törleszteni ez a ciklus. Ám éppen a rádió a legkevésbé adós, sokkal több van a színházak, a hangversenytermek »számláján«. Az utóbbi hónapokban többször hangzottak fel ugyan Prokofjev művei a fővárosi és a vidéki hangversenytermékben is, ez azonban elsősorban a nálunk vendégszereplő szovjet zenekaroknak és szólistáknak köszönhető.

Szinte vihart kavart a Londoni Szimfonikus Zenekar hangversenye, melyet a rádió is közvetített Salzburgból. Prokofjev III. szimfóniáját vezényelte Claudio Abbado. Egyik neves zenekritikusunk így áradozott: »Hangsúlyos rá- dióközvetítés és kiváló előadás hívta fel a figyelmet a forrongó forradalmár, Szergej Prokofjev művészetére.« Ugyanezzel az érzéssel hallgattam én is a közvetítést, közben azonban megfordult a fejemben, vajon miért nem fedezte föl e forradalmi szimfóniát valamelyik nagy zenekarunk, hiszen a jubileumi programokba ns beleillett volna.

Prokofjev nagyon tisztelte a

hagyományokat, erős szálakkal kötődött a régebbi korok zenéjéhez. Még Stravinskyt is megelőzte a múlt örökségének XX. századi újraértékelésében, újraértelmezésében, élég. ha a ma is sokat játszott Klasszikus szimfóniáját említem. Természetesen mindent áthangolt a saját stílusára, melyet a fanyar íz, a szarkazmus jellemzett, azután a kemény ritmus, sőt a motorikus iram. Irtózott a szentimenta- lizmustól, ezért hajlott az iróniára a zenében is.

Sok jelzőt aggatnak Prokofjev alkotó szakaszaira, a kezdetit »barbárnak« (Szkítaszvit), a későbbit avantgarde- nak (Acél korszak-balett),

majd tisztultnak és közérthetőnek nevezik (Szemjon Kot- ka című opera). Az életművére visszatekintve nem mindig útbaigazítók és eléggé vitathatók ezek a címkék.

lzig-vérig orosz zenész volt — abban a tizennégy éves időszakban is, amikor világ körüli úton volt. s bejárta Japánt, az Egyesült Államokat, Franciaországot. Ezt hosszasan, példákkal bizonyította egyik jó barátja, Serge Mo- reux francia zeneírő. Nem véletlenül hivatkozom rá, hiszen 1948-ban több más zeneszerzővel együtt erősen bírálták Prokofjevet, formalistának kiáltották ki. Sokszor megérte már fiatal korában is, hogy nem azonnal értették és kedvelték meg a zenéjét, s ilyenkor a zenében fejezte ki magát, megírta például A rút kis kacsát Andersen meséje alapján. A tiszta életerő és életszeretet jellemezte, így az elkeseredés helyett levélben, a műveiben bizonyította: mindig orosz és népi volt. S ma már más nézőszögből ítéljük meg a teljes, életművét. Az igazi elismerést és tiszteletet azonban az jelenti, ha minél többször csendülnek fel az eddig nem játszott művei.

Különösen elgondolkoztató, mekkorák az adósságaink az opera- és a balettszerző Pro- kofjeweL Az eddigi egyetlen budapesti operabemutató A három narancs szerelmese volt 1975-ben, s nem is a legszerencsésebb előadásban. A késés óriási, hiszen a művet 1921-ben mutatták be Chicagóban. A vidék ehhez viszonyítva sokkal többet tett, a Szegedi Nemzeti Színház egymaga két operáját vitte merészen színre. A balettek közül is csak a Rómeó és Júlia szerepelt az Operaház programjában, még mindig nem láthatta a magyar közönség a Hamupipőkét, a Kővirágot. Ennek az is oka lehet, hogy bizonyos értetlenséget tapasztalhatunk egyes műveivel szemben. Ez érződött a Nagy Színház hét évvel ezelőtti vendégszereplésekor ás. Akkor játszották nálunk először Prokofjev Szemjon Kotko című operáját, amelynek alapja V. Katajev elbeszélése. A kritikák egy részéből kiérződött a fanyalgás, pedig nem kisebb művész tartja ezt a legjobb szovjet operának, mint Szvja- toszlav Richter. Szerinte »ez a mű annyira tökéletes és közérthető, hogy befogadása csak a hangatótól függ. És ilyen hallgató mindig akad, ez az én mély meggyőződésem. Csak reális lehetőséget kell adni. hogy meghallgassák az operairodalomnak ezt az igazgyöngyét«

S folytatva a század nagy zongoraművészének gon- dolatnfenetét, nem ártana, ha

á televízió szintén követné a rádió példáját, és a Zenés tévészínházban fölfedezné valamelyik operáját a nyolc közül.

Lajos Gém

Kérdésünkre a rendező elmondja: »Busó Jánost Madaras József alakítja, A méneskari tiszteit megformálására nálunk kevésbé ismert színészekre volt szükségeim. Erdélyi magyar színházakban ta» láltam nagyon tehetséges mii- vészeitet Bács Ferenc (ő azóta miskolci színész lett, Ivanovo! alakítja), Ferenczi Csongor, Gyarmati István, Bírá Levente, Csiky András személyében.«

Gazdag Gyula főként kaposvári színészek közreműködésével forgatta Saalkszentmár* tanban Vendégjáték című filmszatíráját. A múlt nyár egyik napját együtt töltöttük a stábbal Éppen a Petőfi Múzeum udvarán dolgoztak, ahova —! a forgatókönyvnek megfelez lően — cseh turistacsoport érkezett A valódi úticsoport készségesen vállalt »szerepei« a filmben, melyben egyéb-; ként Rudolf Hrusinszky, a* egykori Svejk-íilm főszereplője alakítja az , egyik szerepet,’ A forgatókönyv, Györffy Miklós munkája egy tévés stáb falusi kalandjait tartalmazza.

Galgóczi Erzsébet Közös bűn című kisregénye sikerkönyv volt. Mihályfy Imre ké-i szített belőle filmet Horváth Sándor, Molnár Tibor, Várnagy Katalin főszereplésével.' A történet ideje: 1956. Határ» menti tanyán meggyilkolva találnak egy disszidálni szándékozó fiatalembert...

Szólsz Imre, somogyi szár» mazású írónk Legato címmel írt forgatókönyvet, a rendező Gaál István társaságában. A cselekmény egy öreg házban játszódik, három öreg hölgy lakja az épületet. Dayka Mar- gitot, Tolnay Klárit, Orosz, Lujzát látjuk a három szerepben. Mészáros Márta két film-; jét szintén az idén játsszák majd. A kaposvári nézők a tavalyi munkásfilmnajpok során már láthatták a Marina Vlady és Monori Lili főszereplésével készült ök ketten-t Két ellenkező életvitelű, világlátású nő egymásrautaltságát mutatja be a színes alkotás. Az Anyahajó pedig egy vidékén élő kislánynak és külföldről hazatérő apjának kapcsolatát boncolgatja. Anna Karinát, Jan Nowickit látjuk majd a gyerekszereplő Czinkóczi Zsuzsi mellett

K. O. a címe, és az ökölvívók világába kalauzol bennünket Rényi Tamás új móri- filmje, melyben Cserhalmi György és Juhász Jácint mellett .sunyadkürti Istvánt, a Csikv Gergely Színház tagját is látjuk majd bokszolóként

Dömölky János már bemur tatkozott játékfilmrendezö- ként Az Idén Amerikai cigaretta című alkotását vetítik majd; ez Csurka István művéből készüL Sára Sándor Nyolcvan huszár című filmje bizonyára siker lesz: korháttere 1848, és nyolcvan — Lengyelországban állomásozó huszár kalandos hazatérését festi meg. Bacsó Péter az izgalmas Riasztólövés után Áramütés címmel forgatta új munkáját; két testvér eltéphe- tetlen kapcsolatáról vall vele

Még emlékszünk Dúrday István nagyszerű bemutatkozására, a Jutalomutazásra. Most a Nővérek című kétrészes fit- met fejezte be ezt látjuk majd. Két elhatározás — ez a címe Gyöngyössy Imre—Ka- bay Barna NSZK—'magyar produkcióban készült, máris jó hírű, Urai dokumentumfilm- jénefc. Ifj. Schiffer Pál ugyancsak dokumentum-játékfilmet forgatott. A Cséplő Gyuri a cigányság beilleszkedéséről vall majd.

A szórakoztató filmek közül kiemeljük Stic Ferenc színházi rendező Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Móricz Zsigmond művéből készülő alkotását. Látjuk majd a tévésiker Keménykalap és krumpliorr című film mozis változatát és a Radó Sándor népszerű könyvének alapján készülő Dóra jelenti című, Bán Róbert rendezésű munkát is. Mészáros Gyula krimit forgatott. A néma dosszié egy nyomozás története. Zsombolyai János Simonffy András írásából készítette a Kihajolni veszélyes című filmet Szijj Miklós pedig Mocsár Gábor kisregényéből forgatta munkástémájú alkotását a Dübörgő csendet

fis, Iss