Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-13 / 11. szám
Szakképzés-iskslában, munkahelyen A Munkaügyi Minisztérium egyik fölmérésé szerint, a megkérdezett munkáltatók úgy nyilatkoztak, hogy a fiatal szakmunkások nyolcvan százaléka megfelelő szakmai felkészültséggel került ki az iskolaiból, sőt harminc százalékuk képzettsége átlagon felülinek ítélhető. Nem rossz arány; mi több, ez afc eredmény — figyelembe véve a szakmunkásképzést ért jó néhány megrázkódtatást — kedvezőnek mondható. ' Kanyargós út Az utóbbi megjegyzés magyarázatául némi — kronologikus sorrendben és távirati stílusban fogalmazott — történeti visszapillantás kívánkozik: 1950—1954: három év helyett kettő, illetve egy évre csökkentik a szakmunkásképzési időt. Az akkor érvényes gazdasági tervekhez igazodva elsősorban a vas-, a bánya-, az építő- és a faiparban. 1954; az iskolákból kikerült fiatalok, enyhén fogalmazva, nem feléitek meg a követelményeknek. Keményebben fogalmazva: szakmájukról, a rájuk váró munkáról vajmi keveset tudtak. 1955: a képzési idő újra három év. A »-vas és acél országa leszünk-« jelszó módosítása a szakmunkásképzésben úgynevezett strukturális átszervezést jelentett. A vasipari tanulókat sokszor tanév közben «-átirányították« például a könnyűipari szakmákra. 1956: a mélypont. Alig 9000 fiatal szakmunkás végzett az intézetekben az 1953. évi 30 ezerrel szemben. 1957—1960: némi javulás, majd 1962-ben hihetetlen gyorsasággal megjelennek az első szakközépiskolák. Alig egy évvel azutáln, hogy az országgyűlés elfogadta az emlékezetes 1961. évi III. törvényt, amelynek alapgondolata a középiskolai képzés általánossá tétele. Az MSZMP Központi Bizottságának határozata 1965 júniusában: »A népgazdaság teherbíró képességét, a munkaerő-gazdálkodás érdekeit alapul véve, a középfokú képzés reális útja nem az, hogy minden tanuló valamilyen középiskolában tanulj on, hanem inkább az, hogy a fiatalok többsége szakmunkás-tanuló legyen.« Ennek értelmében megkezdődik a sietve létrehozott szakközépiskolák visszafejlesztése, es ezzel párhuzamosan a hogyományos szakmai képzés korszerűsítése. 1969: újabb reform, a szakmunkásképzésről szóló IV. törvény, amely átrendezi a tanítható szakmák nomenklatúráját, és az oktatás tartalmi részének újabb céljait, módszereit jelöli meg. Molnár Zoltán I Eljegyzés De ha elképzelte is, hogy ez a lány már annyira ismeri Tibort, hogy belső értékeibe szeretett bele, azt azonban semmiképpen sem hihette, hogy fia még a lány anyjának is igazán tetszik. így: szép pár. — Ügy látod, Gitta kedves? t— válaszolt némi tétovázás után. De olyan hangsúllyal, mely egy Tolsztoj-regénybeli orosz grófnő franciául fogalmazott riposztjában is megfelelt volna. G itta-Anyu Is jobbpak látta, ha figyelmével jövendőbeli veje felé fordul, s immár közvetlenül őt üdvözli méltó- sagos szeretettel. XVII. Még volt idejük meginni a Lajos bácsi fogadó pálinkáját, sőt megcsodálni a tűzhelyet is, amikorra megjelent a harmadik kocsi. De mert éppen a csodálatos ißunai panoráma megszemlélésébe voltak belemerülve, Korszerű szerkezet — szélesedő profilok A VL törvény végre kiegyenesítette a szakképzés kanyargásait, s a bevezetőben idézett — a megkérdezett munkáltatók véleményéből leszűrhető — eredmények lényegében az elmúlt nyolc esztendő viszonylagos nyugalmának köszönhetők. Ám ez a nyugalom nem azonosítható az oktatás módszertanát illető változatlansággal, a gazdasági és a műszaki fejlődés egymást követő stációinak figyelmen kívül hagyásával. Vagyis: időről időre szükségeltetik a szakmai képzés szerkezetének korszerűsítése —( s a hangsúly a szerkezetre, a struktúrára, nem pedig a képzési, oktatási rendszerre helyezendő. Tervezik az egyes szakmák profiljának szélesítését, összevonás, integrálás, illetve az alapszakmák kialakítása által, továbbá az ismeretek átrendezésével, új ismeretek beépítésével az egyes szakmák belső, tartalmi fejlesztését is előirányozták, ily módon is segítve a szakképzettség elméleti megalapozását, a műszaki gondolkodás, illetve a szakmai szemlélet fejlesztését. (Például valamennyi ipari szakmában bevezetik az elektrotechnika, a műszerek és .mérések, valamint az üzemgazdaságtanna] kapcsolatos tudnivalók oktatását.) S hogy az egyszerűbb szakmák oktatása ne terhelje a szakmunkásképző intézeteket, a jövőben mód nyílik esek munkahelyi oktatására, a vállalatoknál szervezett tanfolyamok. keretében (általában olyan szakmák esetében, ahol a képzési idő 6—12 hónapot igényel). Az efféle oktatás megszervezése és bevezetése is elősegíthetné, hogy a szakmunkásképző intézetek a jelenlegi körülbelül 190 szakma helyett csak 128 szakma oktatásával foglalkozzanak. (Megjegyzendő: az iskola elvégzését igazoló szakmunkás-bizonyítvány a jövőben is igazolja az adott szakmai képesítést, és jelzi a szűkebb szakosodást.) A folyamat nem zárul le S ami talán a leglényegesebb: a jelzett változások, finomítások bevezetésére fokozatosan kerül sor ; olyan ütemben, ahogy a megfelelő oktatási anyagok, segédletek elkészülnek, és oly módon, hogy e változások ne akozzanak különösebb fennakadást az oktatás jelenlegi rendjében. E módosítások ugyanis — az elképzelések szerint — nem az oly sok reformot megért szakmunkásképzés újabb átformálását jelentik, hanem a meglevő oktatási rend és módszer napjaink, s még inkább a közeljövő műszaki—gazdasági követelményeihez való hozzáigazítását ígérik. Annak a kézenfekvő ténynek a feltételezésével, hogy a szakképzés folyamata nem zárul le a szakiskola elvégzésével. Vértes Csaba MÉLYVÍZ Mándy Iván «Mélyvíz« című művéből Tóth Zsuzsa írt forgatókönyvet. A Hunnia Filmstúdió produkciójában Sándor Pál kezdte meg a film forgatását. Főszereplők: Psota Irén, Garas Dezső, Kém András, Andorrai Péter. Kútvölgyi Erzsébet és. Rátonyi Róbert. Képünkön: Sándor Pál Psota Irén jelenetét rendezi , alig vették észre, hogy egy előkelőén világos Polski Fiat’ gördül be a telekre, és áll be hajszálnyira arra a helyre, amelyet nyilván az 5 számára hagytak. Felpattantak az ajtók, é* kirobbant a Klári két csemetéje, mint idegenforgalomra idomított rezervátumbeli indiánok vagy bakonyi betyárok. — Hurrá, a préri! — és — Szia, Lajos! — rikkantották. — Bocsássatok meg! — lépdelt utánuk Klári, a vezér- igazgató titkárnőjének mozdulataival, hanyagul könnyed nyári vászonkosztümjében, megjelenése hatásával eleve számolva, gyermekei kissé túlzott élénksége miatt res- tellkedve, és szívélyesnél szívélyesebb puszikra felkészülve. Szegény Gusztí-Apa olyan volt mögötte, mint egy kérelmező, akit éppen ő, Klári nem engedett be a vezérhez. — Valaha volt első férjem, Katikáin htyja és az ő neje valamint gyermekei... — mondta Gitta olyan felvilágosult öniróniával, amelybe persze belefért az érkezett család látszólag szándék nélküli gúnyos bemutatása. A gépkocsivezető fiatalember szerényen a háttérbe húzódva várta, hogy őrá is sor kerüljön, és Klári bemutassa — Lacikát még ti sem ismeritek, ő a nővérem kisfia, és a világ legjobb pilótája. Erről éppen most volt alkalmunk meggyőződni... Talán azt nem is lehetett rossznéven venni, hogy az alkalmi, rokon gépkocsivezető nincs éppen parádéba öltözve; farmernadrág és piros trikó volt rajta, s majdnem kopasz volt, és szinte sötétbőrűre égett. — Ne ijedjetek meg tőle, csak most szerelt le, és még viseli a néphadsereg bélyegeit! — A katonaság, hiába, még most is emberfaragó hatással van! — rázta a kezét Tibor papája, pedig nyilván tudta, hogy feleségle rosszallóan néz rá, mert hiszen az ő fiúk például, aki katonai szolgálatra ugyan alkalmatlannak mutatkozott, a társadalom számára ezzel együtt okvetlenül hasznosabb elem, mint sok katonaviselt. — Szervusz, kérlek! — mondta Tibor, és önkéntelenül is igyekezett nagyon férfiasán kezet szorítani. — Szia! Kati — mutatkozott be Kati könnyedén, s tekintete máris tovasiklott, a két lurkót keresve, akik valami módon mostohatestvérei. Azt már eldöntötte, hogy a következő tiz percben — ez nagyon kedvesnek látszott, de mégsem olyan unalmas, mint A művészet titkára Színházi előadások előtt az érkező vendégek gyakran találkoznak vele. Mindig elegáns, mindig vendégváró. A ház asszonya abban az értelemben, ahogy estélyek, fogadások alkalmából szoktuk használni a meghatározást. Kamarell Márta, a Csiky Gergely Színház művészeti titkára. Tizennyolc éve dolgozik munkahelyén. Hogyan találta meg hivatását? — Gyors- és gépíró iskolát végeztem. A színház eppen állást hirdetett érre a munkakörre. Negyven jelentkező közül engem vettek föd. Közben a fiatal gépírőnő egyre másra kapta az olyan feladatokat, melyek bonyolultabbak voltak, másfajta képzettséget is kívántak. Így azután, amikor a művészeti titkár státusa megüresedett, felajánlották neki. Nem volt tehát idegen munkakör: vállalta. Ha valaki felhívja a színházat, rendszerint ő veszi fel a kagylót. Munkája egész embert kíván, sokféle felkészültséget Amikor beszélgettünk vele, percenként csörgött a telefon. — Feladatom elsősorban az, hogy az igazgató utasításai 1 végrehajtsam, illetve ezek végrehajtásához a feltételeket megteremtsem. A vendégjátékok szervezésénél nekem kel1 gondoskodnom a színészek nyugodt szállás- és próbalehetőségéről. Itt még olyasmiről is szó van, hogy ki ki mellett ül a buszon, vagy kivel kerül egy szobába. De titkári teendőim közé tartozik a plakátok nyomdai útjának egyengesse, a szervezés mellett a korrektúra javítása is. Propagandaanyagok készítése, gondozása. Információink nagy részét a művészeti titkártól kapjuk, ö tájékoztatja a sajtót, a televízió, a rádiót Helyet biztosít a máshonnan érkező kritikusoknak, vendégeknek. Nem ismer lehetetlent Archívumot teremtett, most már a dokumentáció elhelyezéséhez külön helyiség is a rendelkezésére áll. A próbamenetet kívülről tudja.’ — így aztán nem jöttem zavarba, amikor éjjel csöngött a telefon. Színészek hívtak, hogy zárva a porta, nem tudják megnézni: másnap ' van-e próbájuk ... S akkor nem jött zavarba, amikor a társulat autóbusza Szombathelyről hazafelé tartva lerobbant Keszthely előtt. Kaposvárról telefonon szállást rendelt a Balaton-parti városban, majd a színházban megvárta, míg a műszakiakat szállító busz megérkezett, ezt irányította vissza a színészekért. Néha pillanatok alatt kell döntenie. — A műveltség netovábbja című produkciónk egyik szereplője, Vereves István Budapesten megbetegedett. Nekünk pedig indulnunk kellett «tájra«. Sem az igazgató, sem a főrendező nem volt itt éppen. Mucsi Sándornak szóltam hogy be kell ugrania. Kocsiba ültettem, és Nagykanizsáig végszavaztam neki. Sikerült megmenteni az előadást. Izgalmakban tehát nem szűkölködő pálya ez. Színészek jönnek, hogy a gégész szakorvos, vagy a szemész két próba között fogadja óikét Kamarell Márta már emeli is a telefont tárcsáz. — Jó értelmű kapcsolatok hálózata alakult ki ez alatt a tizezsnegy év alatt, amelyet ebben a munkakörben töltöttem. Elődöm hasznos segítőtárs volt, sok mindenbe beavatott. Rózsást György most a MAFILM gyártásvezetője. ■*- Mártát gyakran látni a kaposvári társulat vendégszerepléseikor az idegen színházakban. — Minden alkalmat megragadok arra, hogy kollégákkal találkozzam, kicseréljük a tapasztalatokat. Nagyon boldog voltam, amikor a Vígszínház nagy tapasztalatú művészeti titkárának olyan tanácsot adhattam, melyet hasznosnak érzet — Miről van szó? — Hogyan lehet megoldani azt, hogy ha a bérletes néző nem jön el, mást engedjünk be a helyére. Azt vallom, hogy aki színházat jön látni, azt semmilyen körülmények között .nem szabad eltanácsolni. Ez is fontos tényezője a nézővé nevelésnek. Valóban. Mint a néző írásos kérdéseinek megválaszolása. A művészeti titkár feladatai közé tartozik ezenkívül a színészegyeztetés is. Három év óta megsűrűsödtek a filmgyári és tévés kikérők. Teendője a titkárnak, hogy más, országhatáron túli színházaknak friss dokumentációs anyagot juttasson el a kaposvári társulat bemutatóiról. Brassóba, Mariborba, Varasdra, Kassara, Kubába indulnak küldemények. És onnan a válaszlevelek. Már megint csöng a telefon. Irigylem a türelmét. L. L. Pezsgőbb életet a könyvtárakban A Somogyi Könyvtárak múlt év végi száma egy gondolat köré csoportosította az írások mondaná valóját; a szerzők a még pezsgőbb könyvtári élet érdekében a gazda, a helyi tanács, a járási hivatal irányító és ellenőrző tevékenységére fordították a reflektort. Közismert, hogy megyénkben az olvasómozgalom szép eredményekkel dicsekedhet A könyva felnőttekkel bájologni — az élénk gyermekeknek áldozza magát; csak még azt nem tudta, hogy felmászik-e utánuK a fára, vagy megpróbálja ősét lecsalogatni onnan. — Peti! Gyuri? Hol vagytok? — Az égben! Gyere te äs, ha mersz! — Nem merek! Ezt kiáltotta, hogy nem merek, de kétségtelen, hogy két perc múlva már egy szál fürdőruhában es tornacipőben kapaszkodott felfele a fa ágain az előle mind feljebb és feljbeb kúszó kölykök után. Lajos bácsi, miután az újonnan érkezetteket is ellátta pálinkával — a vezető fiú kivételével, aki hajthatatlanul visszautasította —, a maga esetlen módján bocsánatot kért, hogy neki szakácsi teendői vannak, s nem tud a vendégsereggel foglalkozni. Apa azonnal alkalmat talált, hogy Tibor közelébe férkőzzék, és végrehajtsa tervét: közelebbről is megismerkedjék lánya vőlegényével. Kati látta a fa ágai közül, hogy máris okosan beszélgetnek. . Az asszonyok gátlás nélkül figyelték, hogyan tisztítja Lajos bácsi a halai (Folytatjuk..1 tári kiadványban megjelent írások azonban nem az elégedettség hangján szólnak, mert van még mit tenni. Hadd hivatkozzam a múlt év végén lezajlott városi közművelődési aktívákra. Az előadók és a hozzászólók mindegyike kiemelte, hogy a diákok — értsd alatta az általános iskolásokat — kilencven százaléka beiratkozott könyvtári tag. S mivel a későbbi korosztályokról készült statisztikák más képet mutatnak, tegyük hozzá: beiratkozott tagok ugyan, de még nem olvasók. Azért, hogy azzá váljanak, sokat kell tenni. És — a Somogy ra jellemző településszerkezetre hivatkozva — ezekben a művelődési közösségekben nemcsak a könyvet kell felnyitni az emberek szeme előtt, hanem a kisközségek eme intézményeiben változatos formájú művelődési életet kell teremteni, amelyre — hiszem — igényük van a településeken élőknek. Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója írja: — A járások falusi könyvtárainak, az úgynevezett területi munkának az irányítása és felügyelete nem egységes gyakorlatú, és a mai napig is csak részben rajzolódott ki. A városi, illetve a nagyközségi tanács kizárólag a városi, nagyközségi könyvtári ellátás gazdája lett. Eszerint: a középfokú településközpont a B típusú könyvtárainak mintegy a felét, kétharmadát gondozza így. A legfurcsább helyzet — állapítja meg a szerző —, amikor a városi vagy a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága napirendre tűzi könyvtárának a munkáját, de csak a városra, illetve a nagyközségre kiterjedt helyi munkát kéri számon. A területi munka végzésének eredményessége vagy éppen sikertelensége nem kerül mérlegre, tehát nincs felelősségre vonás sem. A jó példa bemutatásával a helyzet változtatására hívja fel a figyelmet a cikkíró. — Korszerűbbnek tartjuk azt a járási hivatali irányítást, mely a jövő évi költségvetési tervezést előkészítő értekezleten a városi—járási könyvtárigazgató tanácsait is figyelembe veszi, kikéri. Ezt évről évre így teszik a, marcali járásban, s nem véletlen, hogy ebben a járásban dolgozik a legtöbb főhivatású könyvtáros a központi községekben. Más módszerrel, de szintén eedmónyesen -tervezi és irányítja a területi munkát a Barcsi Járási Hivatal. A könyvtári munka szépségéről, a hivatás felelősségéről vall Tavaszi Lászlóné, aki húsz éve vezeti az őrtilosi könyvtárat Pedagógus. — Első számú munkahelyem a katedra, de nem tudnám szétválasztani a tanítást és a könyvtári teendőket, hiszen pedagógiai feladat ez is. Az iskolai nevelőmunka kiteljesedését nyomon követhetjük a könyvtárban is. Több Írás a könyvtári rendezvényeket elemzi: ezek a cikkek azért értékesek, mert már nemcsak a tervekről, elképzelésekről szólnak, hanem szembenéznek a megvalósítással is. Aligha «bátorságnak«, inkább a munkafolyamat elengedhetetlen részének kell tekintenünk a mérlegkészító munkáját Hisz tanulságaival a következő lépések még eredményesebbekké válhatnak. H. R.
