Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
Javult az erdő- és fagazdálkodás Kevés a ténymegállapítás! Utóvizsgálat a tsz-ekben (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság 1975-ben tartott vizsgálatot a járás termelőszövetkezeteiben azzal a céllal, hogy megállapítsa: teíartják-e a tízéves erdőgazdálkodási ütemterv^ ben megfogalmazott előírásokat Akkor több szabálytalanságot, mulasztást tárt fel a vizsgálat, melynek megszüntetésére felhívták az illetékesek figyelmét. Történt-e változás azóta? — ezt vizsgálták a közelmúlt-, ban a népi ellenőrök. Megállapították, hogy az ütemtervek előírásainak teljesítésében jelentős előrelépés történt, de egyes területeken még számottevő a lemaradás. Például a véghasználati ütemtervét egyik tsz sem tudta teljesítem. A törzskiválasztó gyérítéssel viszont nincs különösebb baj, s ez mondható el a növendékfokozó tisztításokról is. A szövetkezetek zömükben eleget tettek erdő- telepítési kötelezettségeiknek. Görgetegen és Lábodon a nagy kiterjedésű fás legelőkön csak a vadkár elleni védelem megnyugtató rendezése után végezhetik el eredményesen az erdőtelepítési munkát. A somogyszobi Kossuth Tsz két év alatt 4500 méter vadkárelhárító kerítést létesített. Általában minden vizsgált egységnél nagyfokú vadkárt állapítottak meg az erdőkben, a telepítésekben. Többször előfordult, hogy a tsz csak bírósági ítélettel jutott hozzá a kártérítési összeghez. A lábo- di Rákóczi Tsz vadkárügye most van a bíróság előtt, csaknem félmillió forintra tart igényt A korábbi vizsgálat után a NEB javasolta a tsz-nek, hogy gondoskodjanak a hiányzó erdészeti szakemberek pótlásáról. A csurgói Zrínyi Tsz- nél még mindig nincs erdő- mémök, pedig erre a járási hivatal is kötelezte őket. A görgetegi Búzakalász Tsz belépett a homokszentgyörgyi Termelőszövetkezeti Erdészeti Társulásba, ahol erdőmérnök irányítja a munkát, de ez nem mentesíti a görge- tegieket az erdőmérnök alkalmazásának kötelezettségétől. A NEB megállapította azt is, hogy a fatermékek értékesítésével nem volt gond, e tevékenységük eredményes. A MÉM 1976. január 5-i miniszteri értekezlete foglalkozott a Lábod, Görgeteg, Csokonyavisonta, Somogyszob és Segesd térségében levő fás legelők helyzetével. Megállapította, hogy ezeken a terű- letelten nem kielégítő a gazdálkodás. Intézkedett, hogy készítsenek gyepgazdálkodási terveket, és előírta, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de erdősítésre megfelelő fás legelőket erdősíteni kell. A NEB — a vizsgálat tapasztalatai alapján — ismételten felhívta a tsz-ek figyelmét arra, hogy a feltárt hibákat szüntessék meg. Eskütétel előtt Tavaly nyáron öltötték magukra először a munkásőrök aoélszürke egyenruháját. Előképzésként megismerkedtek a testület életével, mindennapi munkájával és feladataival. Most már csak néhány nap, és előképzősökből munkásőrökké válnak. melőszövetkezet munkásőr- szakasza, amely tavalyi munkájával kiérdemelte az élenjáró címet. A Gábor Andor- egység most harmadszor nyerte el a megye legjobb egysége kitüntetést, a ezzel együtt végleg a megyei parancsnokság vándorserlegét. Útmutatást várnak a fiatalok Az Üzem- és munkaszervezésről beszélgettem a múltkor a kaposvári Lady Ipari Szövetkezet párttitkárával- Azt is megkérdeztem, hogy a KISZ-szervezet miben támogatja a gazdasági és a politikai vezetőség elképzeléseit. A válasz eléggé általános helyzetképről árulkodott: az alapszervezet gyenge, sok a vidékről bejáró fiatal, így bizony nem sok történik általában, e témában . pedig különösen. Most azonban napirendre tűzik, miként lehetne föllendíteni tevékenységüket. Ilyen és ehhez hasonló gondokat sok vállalatnál, gazdaságban és intézménynél lehet tapasztalni. Mindig bosszant, amikor á KISZ-szervezet iránti kérdésre kézlegyintés a válasz. Nem lehet ugyanis csak a külső okokra hárítani a felelősséget. Számtalan példa bizonyítja, hogy mennyi ösztönzést kaphatnak a fiatalok házon belül a pártszervezettől. Különösen ott, ahol az ifjúságpolitika rendszeresen napirenden van, s ennek keretében irányítják a KISZ-eseket isA pártvezetőség értékelésétől nagyon sok függ. Egy-egy tömegszervezet tevékenységére néhány sor vagy bekezdés jut. Nem mindegy azonban, hogy általánosságokat tartalmaz-«, vagy a valóban legfontosabb jelenségekre hívja fel a figyelmet. S itt nem lehet a fiatalokra való pa- naszkodás- az alaphang. Az okokat kell elemezni. Megkapta-e a megfelelő segítséget a fiatalok közössége a KISZ-bizottságtól, a pártalap- szervezettől vagy nem. Miért nem ellenőrizték év közben az elmaradások okait? Akik a vezetőség tagjai, kezdeményező, e tisztségre alkalmas fiatalok-e, nem szükséges-e a minél előbbi változtatás a többiek érdekében is. A textilművekben már vettem részt olyan alapszervezeti beszámoló taggyűlésen, melyen a hajdani ifjúsági vezetők maguk tették szóvá a KlSZ-szer- vezet gyengeségeit, felajánlva egyben a segítségüket is- Amikor fél év múlva újra odalátogattam, a pártvezetöség örömmel számolt be a szervezeti élet rendszerességéről, a KISZ sok új kezdeményezéséről. A fiatalokat is megszólaltattam, s ők a következetes számonkérésen kívül azt emelték ki, hogy az ifjúsági munkát ismerő, tapasztalt, fiatal kommunistákat bíztak meg a pártfogolásukkal, így gyorsan föllendíthették munkájukat. Az általánosság nem basznál ilyen esetekben, csak az hoz eredményt, ha a pártve- ze tőség őszintén mérlegre teszi, jól látták-e el partmegbízatásukat azok, akik a KISZ soraiban tevékenykedtek. S ha nem, akkor a beszámoló taggyűlés megfelelő fórum arra, hogy náluk alkalmasabb kommunistákat kérjenek meg a KISZ-fiatalok segítségével. Eddig is sok gondot okozott, hogy a pártvezetőség nem ismerte eléggé a KISZ-határozatokat, s viszont, a KISZ-vezetőség a párthatározatokat. Ez olykor félreértésekhez, sőt még nézeteltérésekhez is vezetett. Az Eddiginél tartalmasabb együttműködés, a színvonalasabb pártirányítás megkívánja, hogy a feladatok pontos ismeretéből kiindulva határozzák meg a segítség formáját és módját, lássanak hozzá az ellenőrzéshez, s ennek szellemében tegyék mérlegre a fiatalok eredményeit is. Nagyon sok feladat vár a fiatalokra mindenhol, elég, ha a gazdasági tennivalókat említjük- A beszámoló taggyűlés sokat tehet azért, hogy irányt mutasson a KlSZ-szer- vezetnek, s pontosan mégha- tarozza a Iegcelravezetobb módszereket is. Nem könnyű feladat munkával ellátni ennyi embert, összefogni a szocialista brigádokat. Ügy szervezni a munkaversenyt, hogy az javítsa a termelőszövetkezet gazdálkodását. Emellett segíteni a tagok, a nyugdíjasok, járadékosok háztáji földjeinek megművelését is. No meg szolgálni a munkásőrségben. Építkezés felülről Ideié Keserű József, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet fiatal kerületvezetője is túl van már az előképzési időszakon. Megismerte mindazokat a tudnivalókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy becsülettel teljesíthesse munkásőri feladatát. — Miért jelentkezett a munkásőrségbe ? — Tavaly vettek föl a kommunisták soraiba, s ezt a feladatot kaptam pártmegbí- zatásul. Fiatal ember, huszonkilenc éves. Ám, amikor munkájáról és a munkásőrséggel kapcsolatos kötelezettségéről beszél, tapasztaltabbnak, többnek látszik koránál. A Keszthelyi Agrártudományi ^Egyetem elvégzése után gyakornoknak került a szövetkezetbe. Hamarosan rábízták a darányi kerület vezetését, ez év elejétől pedig az istvándi kerületnek is ő az irányítója. Háromszáznegyven tsz-tag dolgozik ebben a körzetben, s még ennél is több nyugdíjas, járadékos él itt. Néhány nap, s ünnepi állománygyűlés lesz Barcson. Többen a régiek közül leszerelnek, tartalékállományba kerülnek, s helyükbe lépnek majd a fiatalok, köztük Keserű József is. Érthető izgalommal készül az esküre. Tudja: ettől kezdve a munka- melyén mint fiatal kommunistától, munkásőrtől még többet várnak, mint eddig. <3 lép majd a csapatzászló elé, s őt követve mondja a Gábor An- dor-egység valamennyi előképzése: — Én... a dolgozó magyar nép fia, esküszöm! Felülről lefelé haladva folyik az építkezés azzal a szabadalmaztatott eljárással, amely fél évvel is lerövidítheti az építési munkálatok időtartamát, s jóval gazdaságosabb a hagyományosabb építési módoknál. Az Építés- tudományi Intézet és a Köny- nyűipari Szerelő és Építő Vállalat közösen kidolgozott úgynevezett zsálu-emeléses technológiájának lényege, hogy előre felállított acéloszlopok mentén speciális emelőszerkezettel a legfelsőbb szintig tolják a zsaluzatot — a zsaluzat nem más, mint az egész emelet vázszerkezete — s ide szivaty- tyúzzák fel a betont. Amint a íegfelső szint élkészült, a zsaluzatot egy szinttel lejjebb engedik, s így haladnak egészen a földszintig, ezzel az eljárással lényegében egy hét alatt elkészülhet egy szint. Sz. I .* 1©0 vagon dzsem — Nagyszerű szocialista közösség a munkásőrség. Már néhány hét múlva tapasztaltam — a többi előképzőssel együtt — az erőt, az összefogást, egymás segítését. Az idősebbek az első pillanattól kezdve mellettünk álltak. Sokat beszélgettünk fiatal _ társaimmal. s közös elhatározásunk: ezt a törődést becsületes munkával viszonozzuk, hogy mi is hozzájáruljunk egységünk eredményeinek további javításához. Keserű József nem egyedül jelentkezett a termelőszövetkezetből a munkásőrségbe. Kívüle még három fiatal vállalta ezt a pártmegbízatást. Velük tovább erősödik a terHatféle alapanyagból gyártanak műanyag csomagolású dzsemet a Nagyatádi Konzervgyárban. Az öt- és tízdekás dobozkák meggy-, szamóca-, ribiszke-, őszibarack-, sárgabarack- cs narancsdzsemet tartalmaznak. Ezekből az idén 160 vagonnyit bocsát ki a gyár: 8 millió darab tízdekás és 16 millió darab ötdekás csomagolású lesz. Gond vagy itta? K ét különböző fogalom. Nem tudom, megfigyelték-e: gyakran összekeverik őket. Hadd »kötözködjek« először önmagámmal. Gond, ha nem tudom, hogyan kezdjek mai jegyzetemhez. Hiba, ha még mindig nem jöttem rá. Ha így van, akkor ez utóbbiért kell elítélniük, hiszen kétségkívül hibát követtem el, ha gondolatok, elképzeléseik nélkül ültem az írógéphez; nem készültem föl idejében, és nem is tudóim, hogy mit akarok mondani. Nem hiszem, hogy méltányolhatnák »gondjaimat«. De menjünk tovább. Gond, ha a fejlődés töprengésre, újabb lépés ikre készteti a vezetőket És hiba, ha nem veszik észre a kényszerítő hatást. Gond, ha egy beruházásra nincs pémz;_ de hiba, ha van, csak nem tudják elkölteni rá kellő időben. Mint ahogy hiba az is — vagy mulasztás —, ha azért nincs pénz a beruházásra, mert felületesen, felelőtlenül tervezték meg. És folytathatom a sort vég nélkül, ámbár lesz még alkalmam elmondani néhány kézzelfoghatóbb példát is. A két fogalom egyébként hónapok óta kavarog bennem, s amikor a gondot hallom Indokolatlanul emlegetni, úgy érzem magam, mintha ballábas cipőt húztam volna a jobb lábamra. Szorít. Pedig igazán nem volna nehéz eldönteni, hogy mi a gond és mi a hiba. Nem hiszem, hogy tudatlanság miatt keverik össze őket. A gond ugyanis — ezt tapasztalom — gyakran »mentségül szolgál a hibákkal szemben, azaz fedezékül használják az egyiket a másik elrejtésének szándékával. A gond tehát gyakran az. önigazolás eszköze. Ezért azután olyan látszatot keltünk, mintha az utóbbi években szűkebb pátriánkban is jóval több lenne a gond, mint a hiba. Igaz ez? Tessék csak jól figyelni az értekezleteken, a fórumokon, a különböző tanácskozásokon. De érdemes belelapozni újságjainkba is, vagy meghallgatni a rádió, a tévé híreit, kommentárjait A hibáktól mi sem vagyunk mentesek. Ha ugyanis nem vigyázunk, már-már elhiszik az emberek, hogy a gondok korszakát éljük. Természetesen az ellenkezője sem lenne igaz, a szocializmus ugyanis nem a hibák burjánzásának, eluralkodásának társadalma. Mégis: a fogalmak ösz- szekeverése aránytéveztést (-hamisítást) szül. Csakugyan vannak, lesznek is gondjaink. A gond nyugtalanít; nehezen megoldható kérdések idézik elő, s a fogalom egy bizonyos lelkiállapot kifejezésére is szolgál. (Sok embernek mégis »a legkisebb gondja is nagyobb annál...) A hiba ezzel szemben vétséget, mulasztást< súlyos vagy kevésbé súlyos tévedést, netán erkölcsi fogyatékosságot fejez ki; valamiféle tökéletlenséget, melyet semmiképp sem szabad gondjaink közé sorolni. Mondanivalóm lényege tehát az, hogy a fogalmak kavargása fék is lehet, betongát társadalomépítő erőfeszítéseink előtt. Néhány ismerősömmel folytatott beszélgetés után — wri hiszem — rájöttem; sokan azért használnak szélesebb fogalmat nehézségeik bemutatásához, hogy, elhárítsák a felelősséget önmagukról. Bújócskát játszanak, s a közeg — amely látja, hogyan húzzák föl a függönyt a »gondok« előtt — még sajnálkozik is, ahelyett, hogy kikérné magának. Diplomatikus játék, nem mondom. A napokban is hallottam; gondot okoz. Kaposváron a gépipari szakközépiskola átadása. Szerintem ez hiba. Az Oktatási intézmény ugyanis — hogy mást ne mondjak — már a harmadik átrendezést éli át. Miért? Nem e kérdésre várt válasz okoz gondot inkább? Nem akarok elmélyedni ebben a témában, de az a gyanúm: valahol — és nem is egy helyen — a hibák sorozatát követték el. S miattuk hány milliót kell kiszakítanunk más létesítmények téglái vagy betonelemei közül? Egy éve hallottam már: gondot okoz az 500 személyes kaposvári kollégium befejezése. A napokban azt mondták: jó, ha 1978 szeptemberében át tudjuk adni. Ehhez nem kell mást hozzátennem, mint azt, hogy a kollégium a IV. ötéves terv beruházása volt, s már az V. tervidőszak közepe felé járunk... G májaink vannak? Azt hiszem, ezek nagy részét — nem éppen tiszta lelikiismerettel — a hibák kategóriájába, a mulasztások közé sorolhatjuk. Szándékosan nem beszélek o megyei kórház rekonstrukciójáról (a 60-as évek végén kezdődött — volna), a sport- csarnokról és más létesítményekről. Szólhatnék a tanterem- hiányról, a zsúfoltságról, mely csak azért sorolható »gondjaink« közé, mert nem voltunk előrelátóak, nem építettünk többet, vagy éppen ott, ahol nagyobb szükség lett volna rá. Azaz hibát követtünk el. Azt mondják: gondot okoz, hogy elkészül-e a villanyvilágítás a Rákóczi-pályán. És lám, nem az a gond, hogy bentmarad-e a csapat az NB I-ben. Mindenki tudja: ha kiesik, akkor az a hibák sorozatának egyenes következménye. De ma még »gond«. Lehet, hogy nem a tartalom, hanem a külsőség a lényeg? Pedig azok a lámpák — ha elkészülnek is — aligha tudnak világosságot gyújtani a fejekben... Ne higgyék, hogy csak a beruházásokról lehet szó, ha a két fogalom összekeverésével példálózunk. A munkahely »légköri viszonyai«, az emberek' egymás közötti kapcsolatai is csorbát szenvednek, ha a személyzeti munka valóságos • gondjai mellett — önigazolásul — o hibák sorozata is • kategóriában talál menedékhelyet. Ha »gondot okoz« a munkafegyelem, és nem saját hibáinkat — a szervezetlenséget, az anyagellátás, a pontos cél meghatározásának hiányát, elszámoltatási gyengeségeinket — látjuk benne. Gond, hogy sok helyein még nem tudunk rendet tenni a fejekben, de hiba, ha nem is próbálkozunk, ezzel. Gond, hogy nem mindig teszünk eleget a korszerűség követelményeinek, de hiba, hogy ebből időnként -elfelejtjük« levonni a tanulságokat. Ügy gondolom, világosan körvonalazható: a fogalmák meghamisításának, -eltérítésének« gondolata nem egyszerűen »fogalommagyarázat«, hanem gyógy ír kutatás mulasztásaink felszámolásához. És máris itt vagyunk egy újabb fogalomnál. Többen mondják, és nagyon határozottan: föl kell lépni a hibák ellen. És sokan föllépnek. Mi következik ebből? Megteszik a magukét, ámbár a helyzet változatlan. Az a gyanúm, hogy tétova és látszólagos -megoldás« az, ha az emberek csupán föllépnek valami ellen. Nem lehet elég, ha csak azt a szerepet vállalják, hogy síkraszállnak, és hangoztatják, hogy hol milyen hibát észleltek. Azt mondta erről az egyik országos vezető : »V artankovics elvtársi Én fölléphetek ellened, de attól te még Vartankovics maradsz.« Így állunk. Nem hiba síkraszállni valami ellen, ami rossz, de célszerűbb megszüntetni azt. A föllépés mellett és helyett a hibák felszámolása viszi előbbre ügyünket, s egyúttal csökkenti »a gondok« beláthatatlan sorát. Hogy példákat is mondjak: módszeresen és véglegesen meg kell Szüntetni a lazaságokat, a »határozatfelejtést«; a kényelmesség, az önimádat és önelégültség érzetét, a rózsaszín szemüveg használatát, amely csak bajt kever, jóllehet átmenetileg szép színben -— ám hamisan — tünteti föl a valóság elemeit. gondok életünk velejárói. A hibák is azok, ámbár Ize vese bb is épp elég lenne belőlük. Nem hiszem, hogy ezzel bárki is vitatkozna. Bízom abban, hogy fejlődés szülte gondjaink megszaporodnak, és egyre kevesebb lesz társadalmunkban és a kisebb-nagyobb közösségekben is a hiba. a mulasztás, a tévedés és a vétség, amelyek ellen nem elég fellépni, hanem gondoskodni kell megszüntetésükről. És nem elsősorban a fogalmak tisztázás* miatt... , n,. Javon Bel* A
