Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
Téli látogatás Csömenden Csötnend kívül esik legfiatalabb városunk közigazgatási határán, de az itt lakók úgy mondják: a fiatalok az »óbudaiban dolgoznak-«. Mintha ez a munkahely nem is Marcaliban lenne, hanem itt, helyben. Azután a városba járnak a traktorosok, a gépszerelők és más szakemberek is, mivel ott van a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet központja. Csö- mend határa enhez a gazdasághoz tartozik, ahogyan a falu lakosságának nagyobbik része is. a szövetkezetből él. A mondat utolsó fele foglalkoztat, miközben Csömenden járok. A szövetkezet irodájában részletesen tájékoztattak. Megtudtam például, hogy Csö- mend az »iparosok faluja-«, vagyis szép számmal volt s van itt kőműves, ács és más szakmabeli. Amiből szintén sok van ebben a mintegy négyszáz lelket számláló faluban: a nyugdíjas és járadékos. Akikre a közös munkákban számítani lehet, két csoportra oszthatók. Az egyikbe azok tartoznak, akiket reggelente Marcaliba szállít a téesz autóbusza: a traktorosok, a szerelők és a műhelymunkások meg a takarmánykeverő üzem dolgozói. A másik csoportba azok sorolhatók, akiket a szövetkezet Csömenden foglalkoztat:'kilenc asszony a dohány- termesztésnél és öt az erdei munkáknál, öt fogatos, egy gyalogember, egy motorfűrészkezelő, két sertés- és három szarvasmarha-gondozó. Egy brigádvezető irányítja az itteni munkákat. Nem véletlen, hogy a fiatalság a város üzemeit választotta munkahelyének, hiszen ipari érdeklődésű, s a bőrdíszműüzem itteni részlege nem képes mindenkit foglalkoztatni, A lakosság nagyobbik része a szövetkezetből él. Mert együvé tartozik a háztáji és a közös, s az öregebbje is dolgozik a háztájon, amennyit bír. Az utcák jómódról tanúskodnak. — A falu házainak a fele kicserélődött — mondta Molnár Jenő brigádvezető. Többnyire még vakolatlan falakkal feszítenek az új épületek. Ilá- romszobásak, fürdőszobával. Igaz, a vizet még hidrofor jutA fogatok a határba indulnak. tatja a kútból a házba, de hamarosan rájuk kerül a sor a közművesítésben, és akkor válik igazán kényelmessé — és egészségesebbé — a vízellátás. Éles árnyékot vetnek a tár- >y~.-. A ujvus Koc.i.v egym.s után vonulnak terhükkel a határba: kell a homoktalajnak a szerves trágya. Jókedvű asz- szonyokra nyitjuk az ajtót a falu szélén. Kilencen vannak, és bizonygatják, hogy ok a legfiatalabbak a csötnendi téesztagok között. Vidámak, pedig a munkájuk nem is olyan könnyű. Csakhogy, ha ennyi asszony együtt van, a még olyan nehéz sem esik nehezére egyiknek sem. — Januárban megélünk vele — mondják a dohánysimitás- ra. — Novemberben kezdtük, s ami huszonnégy mázsa eddig elment az atádi beváltóba, jól fizetett. Reggel nyolcra jövünk össze, az ebédet itt melegítjük, délután hazamegyünk ellátni a háztáji jószágot, és este kilencig megint ezt csináljuk. Van i,tt néha nóta is. Lukácsné kezdi, mi folytatjuk. Ha valakinek névnapja van, arról se feledkezünk meg. Persze, pletyka is megy. És megbeszéljük a közös élményeket. Ilyen volt most legutóbb a tévé szilveszteri műsora. Tálas Imréné csapatvezető és Vörös •Fertncné szakszerűen tájékoztat: — Három és fél hektáron termeltünk havannát az atádi beváltónak. Ez is az, amit most simítunk. Két és fél hektáron volt hevesi fajta, annak a levelét zölden vették át Pusztaszentgyörgyön. Teljesítményre kapjuk a bérünket, és ami terven felül termett, ott a dohány árának a harminc százaléka a mienk. így mindenki érdekelt abban, hogy több és jobb levél teremjen. Ügy tudjuk, az idén is megmarad ez a terület, és még paprika is jön hozzá. Mi már csak kitartunk az ilyen munka mellett. Gyors számolás, és az eredmény: majdnem mind a kilenc asszony olyan házban lakik, amelyik az utóbbi öt évben épült. Ha a kiadásoknak csak a nagyját veszik, 250 ezer forintra kerekedik egy-egy ház építési költsége. Ha nem futja a saját pénzből, az OTP-köl- csönt is igénybe veszik. Van és lesz miből törleszteni, nincs okuk aggodalomra. Szabó István arról beszél, hogy az erdei brigád is kitesz magáért: az öt asszony meg a motorfűrészes férfi az év minden szakában az erdőn dolgozik. Most a sár j hajtások.» tisztítják, s ha fölenged a fagytól a föld, mehet a telepítés. Hemesz Ferenc Molnár Zoltán Anyu merően ránézett: — Gondolod, hogy kell még beszélnem vele? — Csak azt nem tudom, hogy megfontoltad és eldöntötted, hogy már nincs vele mit beszélned vasárnap előtt, vagy csak egyszerűen elfelejtkeztél róla? Anyu nagyon megfontoltan jelentette ki: — Egyszerűen elfelejtettem. Az embernek annyi a gondja... Ezt még leleplezni sem volt érdemes. Kati bonyolultabb dolgokban is pontosan tudta, hogy Anyu mikor hazudik, mikor nem. Legföljebb azt nem tudta mindig ilyen pontosan, hogy mi okból és mi céllal? • — Ugye, sem az apád, sem a Tibor szülei nem kérdezték meg, hogy mivel kell hozzájárulniuk az eljegyzés költségeihez? — Egyszerűen elfelejtették. Nekik is annyi a gondjuk... — Már megint pimaszkodsz a szülőanyáddal... Szóval, ne aggódj, én a kellő pillanatban meg fogom kérdezni Lajost És a kellő módon. Kellő idő? Kellő mód? Kati erre igazán kíváncsi volt De most ennyi neki elég kellett legyen. Anyu gondja, csinálja, ahogyan akarja. ■ A kellő idő az utolsó pillanat volt; péntek, a déli órákban. Lehetett panaszkodni a telefonra. A kellő mód ugyanis éppen a telefonon. volt Lajos bácsi nem is volt hajlandó «erről« telefonon beszélni. — Ugyan, Gittám, hagyd most Bízz mindent rám! Vagy nem bízol bennem? — Dehogyisnem, Lajos, ugyan kiben bíznék, ha benned nem? — Nahát akkor nyugodj meg, minden él lesz intézve... Italt hozzatok! Szóval minden úgy alakult, ahogyan Gitta előre elképzelte. Megmondta Barnának, hogy az italokat előre be kell szerezni, és ez férfira váró feladat De azért 6 maga is vásárolt, s elrakta az üvegeket a kamrába. Gondolta, hogy csak akkor veszi elő, ha Apu beváltja a hozzá fűzött reményeket és valóban kevesebbet vesz, mint amennyi ilyenkor szükséges. Érdeklődött a kocsi állapota felől is, és még azt is ellenőrizte, hogy tele van-e a tartály benzinnel; nehogy az utolsó pillanatban, vasárnap reggel ezzel kelljen tölteniük az időt Sokáig vívódott ne hívja-e fel Gusztiéirat, nincs-e segítségre szükséges, kocsit szerezni. Vagy kijönnek HÉV-vel? Onnan elég sokat kell gyalogolni. Nem mintha sajnálta volna akár Gusztit akár Klárikát nem is beszélve a két elviséihetetíen kis lurkóról, ha netalán azok is jönnének. De arra gondolt mit szólnának a Tibor szülei, ha jövendő menyük apja — még ha egy elvált apa is — gyalog állít be a családjával. HÉV-vel jöttünk, kérem, olcsó és nem ráz. — Nem kéne megkérdezni apádat kislányom, nincse- nek-e közlekedési gondjaik? — Nem érdekelnek a gondjaik. Hát ha Katit nem érdekli! Az ő eljegyzése. Az már csak szombaton délután jutott eszébe, hogy ha esetleg valóban HÉV-vel jönnek, és a sok gyaloglástól elromlik a kedvük, az megnyilvánulhat majd a hozomány iránti közömbösségükben is. Fél négy volt, amikor mégis felhívta őket. Természetesen Klárika jelentkezett — Te vagy, drága Gittám? Hogy közlekedési gondunk? Igazán nagyon kedves vagy, figyelmes... de szereztünk egy rokoni kocsit... remélem, nem haragszol, szóval egy fővel többen leszünk. Eggyel, igen, csak egyetleneggyel. Nem, nem az öcsém a feleségével, nincsenek idehaza, beutalták őket valahová, de a kocsijuk itthon van, és a sógornőm öccse, rendes fiú, nagyon készséges... tud, persze ... hát nincs nagyon nagy gyakorlata... de legalább gyakorolja a vezetést... nem, nem, vigyázupk drágám... megmondom... én is, vagyis mi is... puszillak, Gittám... Ez persze árokba vihetne, drágám — gondolta Gitta —, de azért ne ezen az úton. Majd utána, vagyis főleg azután, amikor a hozományrészl már leszurkoltátok.., Mindenesetre egy jobb mint kettő. s még az az egy sem Iszik. Ha már benne volt a telefonálásban, egy nagy sóhajú elszánással felhívta jövendő násznagyát is. — Mondták a gyerekek, hogy beszélni akartál velem, de ne haragudj, nem volt egy lélegzetem. Gondoltam, hogy holnap úgyis találkozunk. Ugye megértesz? — Gittám, én csak a költségek miatt — mondta Tibor mamája minden teketória nélkül —, azt gondoltam, hogy ezt Igazán a két félnek kellene megrendeznie. Először »kellett volná«-t készült mondani, de még időben fordított a fogalmazáson. Ha »volna«, akkor már belenyugodott. S voltaképpen nagyon szívesen bele is nyugodott volna, de akkor szinte már majdnem természetessé válik, hogy a lagzit meg majd ők vállalják. Gyanús is, hogy ez a romantikus kis Gitta nem tervezte-e meg, hogy az egészet eleve így alakítsa? Hogy kétség ne férjen az ő álláspontjukhoz, részletesebben is kifejtette: A hegedűk, csellók mestere A Vonaton hallottam róla. A szemben ülő idősebb ember a nagybátyjaként emlegette, és alig hitte, hogy nem ismerem. — Igaz, a cégtáblája lekerült már a kapu mellől, de Kaposváron mindenki tudja, hogy a Fő utcában van Ro- yák József asztalosmester műhelye, ahol már jó ideje csak vonós hangszereket javítanak. Elmesélte, hogy a népaené- szek nagy tisztelettel emlegetik a nagybátyját. Neves prímások, akiknek a leveléből jókora paksamétát őrizget Royák József, még a kevésbé sikeresek is, akik maguk fabrikálják a hegedűjüket. — Már hogyne tisztelnék, hiszen türelemmel magyarázta nekik, hogy így kell, úgy kell csinálni, sőt szerszámot is adoÿt hozzá. Egy Május I. utcai udvarban rábukkantam a parányi műhelyre. A satupadon gyors- forralón tea készült. Az idős mester gyengélkedik: elhárítja a beszélgetést. A minap azonban üzenet érkezett: »Royák bácsi kéreti, hogy látogasson el hozzá, de ne a Mpjus X. utcában keresse, mert ápolásra szorul.« A Donner egyik magasba kanyarodó utcácskájában találtam a nyolcvanéves embert. Ágyban feküdt. Feje fölött reprodukció: Jézus Pilátus előtt Royák bácsi rám hunyorított — Munkácsy is volt asztalosinas... — Arrább feltűnően jóvágású férfi arcképei. — Én voltam — sóhajtott az öreg —. s az is ott Akkor ötvenéves voltam. Körülöttünk a házigazda tett-vett olajat töltött a kályhába. Csaknem hetenként hallunk hírt üzemi balesetekről. Egy részük halálos kimenetelű, a legtöbb esetben pedig a bal- esc et szenvedő egész életében viseli a felelőtlenség, a figyelmetlenség nyomait : gyakran soha többé nem dolgozhat A különböző előírások, szabályok még azt is meghatározzák, hogy — kis túlzással — hova léphét, merre mehet az üzemben a dolgozó. A munkavédelmi előírásokat azonban sokszor szükséges rossznak tekintik, ami van ugyan, de nem kell vele törődni. Mindaddig úgy vélekednek, amíg nem történik komoly baj. Akkor kezdenek szaladni fűhöz-fához. Megkeresik a felelősöket, ám ez már aligha segít a szerencsétlenül jártakon. Az építőiparban különösen nagy a balesetveszély. Itt történnek a legsúlyosabb szerencsétlenségek. Ilyen halálos kimenetelű baleset történt a múlt év márciusában az épülő Béke—Füredi lakótelepen is, a 25. számmal jelzett tízemeletes épületnél. Februárban Borzavári Sándor, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetője szemjét tartott, melynek során megállapították, milyen módon végezzék a ház tetőszigetelését. Berkes József művezető, valamint a szigetelőbrigád vezetője, Btczó György is részt vett a szemlén. Borzavári Sándor utasítása az volt, hogy a tetőszigetelést az épület egy részén ne az egyébként alkalmazott IPA technológiával végezzék, mivel az ebben az esetben balesetveszélyes; az épület tétjének peremén levő úgynevezett attikafal ugyanis mindössze 30 centi széles és 42 centi magas, a fal és a tetőfelépítmény közötti kis folyosó pedig csupán 70 centi széles, 3 méter hosszú. Itt az említett technológiával dolgozni veszélyes, ezért célszerűbb hagyományos módon elvégezni ezt a munkát. A tetőn egyébként sem védőkorlát, sem a biztonsági övék bekapcsolására szolgáló kampó nem volt A tetőszakasz szigetelése március 2-án kezdődött. Három munkás látott hozzá reggel hétkor a brigádvezető irányításával. Az előírással ellentétben, mely szerint »a homlokzat közelében végzendő munkákat csak biztonsági — Én gondozom a nagybátyámat — mondja. — De hát hiányzik az asszonykéz, én is már hetven vágyóik. Még dolgozgatok, de ő már nem. Most aztán nincs is Kaposváron, aki megreperálja a hegedűket. — Tudja, egész életemben elfoglalt a munkám, nem jutott eszembe a család. Most, hogy nincs aki ápoljon, bizony eszembe jut: talán mégiscsak jobb lett volna megházasodnom. Falusi asztalos volt az apja. Hetediknek született, s legkisebb fiúként az apja és báty- jai mesterségét követte. Szép bútorokat csinált, de amikor a zenészek megtanították hegedülni, igazán csak a hangszer érdekelte. Belefeledkezett egy-egy hang titkába, meghalt körülötte minden, amíg meg nem nyugodva, jó lelkiismerettel át nem adta a a megrendelőnek az újjászületett hegedűt vagy csellót. Az egész megyéből hozzá jártak, s a színház, a művelődési központ és a zeneiskola dolgoztatott vele. — Nem tanultam senltitől, a saját gyakorlatom által lettem okosabb. Beleéltem magam a munkába, jó volt. Kedvvel csináltam. Velem dolgoztatott Rajta János, Sánta Feri. Beszélgetés közben finom ujja: kedves tárgyaira tévedtek: a-zsebórára, egy nagy füzetre és két fényképre. Felélénkült a tekintete, amikor az utóbbiakat átnyújtotta. — Üj találmányú hegedűm van. A »Kráter« hegedű. Ilyet még nem csinált senki. Ebben nyíltabb a hang, nem tud összevissza járni, csak le-föl, mint a fújtató. Zuhanás övét viselők végezhetik«, egyikük sem viselt övét, de hát minek is, hiszen hova is kapcsolták volna? Tíz emelet magasságban dolgoztak az emberek, akik hozzászoktak már, hogy a város felett járnak, megszokták a mélységet és a magasságot, igazi akrobaták voltak. Fiatalok, lehetetlent nem ismerők. Az építésvezetői utasítástól kissé eltértek. A brigádvezető előre kiszabta az IPA szigetelőlemezeket, és ezeket ketten vitték a szűk folyosón. Hajmeresztő volt az attrakció. A 20 éves Péter Lajos hátrafelé lépkedve tartotta a lemezt a parányi helyen, fenn a magasban, semmitől nem védve. Légtomász módjára egyensúlyoztak. Péter Lajos nagyon közel lépett a pár centis peremfalhoz. Elveszítette egyensúlyát, s a negyvenméteres mélységbe zuhant, az épülő ház tövébe. Amikor a mentők érte jöttek még élt. A kórházba szállítás után rövidesen meghalt. Válóban, az együk képen szokatlan dolgot láni: a hegedű hátlapja belülről kráteres, mélyedések vannak belecsiszolva. — Ezt Kozmosz 1-nek. a másikat pedig, ami karikós, de nem gödrös, Kozmosz 2-nek nevezem. Lezárva őrzöm egyelőre. Utódom nincs, múzeumnak szánom. Royák József világéletében törte valamin a fejét. Húsz évig foglalkozatta például a jelírás. Saját észjárása szerinti jelírásos ábécét szerkesztett, amelyet sikeresen alkalmaz, s hisz abban, ha valaki ezt elsajátítja, annyira kifinomul a keze, hogy a legkényesebb munkára is alkalmassá válik. — Még a múlt században született Mi az, amire szívesen, örömmel emlékszik visz- sza ebből az hosszú életből? — Semmi. A hegedűkkel akartam nagyobb szerencsét csinálni, de nem sikerült Minden unottá vált Eltávozva a mestertől, eszembe jutott egy kedvesen dicsekvő mondata: »1966-ban a zeneiskolának huszonhárom csellót javítottam.« Telefonon érdeklődtem. A csellótanár nagy szeretettel beszélt róla, — Kiváló embernek ismerem. Bevallom, engem megragadott És visszasírjuk a munkáját. Nem is tudom hova utaztatjuk a hangszereinket, ha elromlanák. A két »újfajta« hegedűről tud, látta is, de a mester nem akarta kiadni a kezéből. Egy zenetanárnak adta oda a műhelyében, kipróbálásra. Vajon hogyan szólhat egy hangversenyteremben? Gombos Jolán A baleset után a biztonsági övét rögzítő kampók kerültek az épület falába. Péter Lajoson azonban ez már nem segíthetett Az sem, hogy bíróság elé állították azokat, akik megelőzhették volna a tragédiát Az ítélet azonban talán segít a hasonló esetek elkerülésében. A Kaposvári Járásbíróság — dr. Papp Tamás tanácsa — a fiatalember munkahelyi feletteseit vonta felelősségre. Borzavári Sándor szakipari építésvezetőt I évi — két évi próbaidőre. felfüggesztett — szabadságvesztésre és 5000 forint pénzbüntetésre ítélte. Berkes József szigetelő művezetőt 10 hónap — egyévi próbaidőre felfüggesztett — szabadság- vesztésre, 4000 forint pénzbüntetésre, Biczó György szigetelő brigádvezetőt pedig 8 hónapi — egyévi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és 3000 forint pénzbüntetésre ítélte. A munkát ugyanis Biczó György irányította, de az építésvezető és a művezető felügyelete mellett. Borzavári Sándor és Berkes József fellebbezett a járásbíróság ítélete ellen. Dán Tibor A KAPOSVÁRI HÚSKOMBINÁT fölvesz A KIEMELT NAGYBERUHÁZÁSÁHOZ 6 villanyszerelői, 2 vízvezeték-szerelőt, 2 központifűtés-szerelőt, 2 tetőszigetelő szakmunkást, 10 segédmunkást Jelentkezés: a munkaügyi osztályon. (138979) (Folytatjuk)
